Budapesti Hírlap, 1933. október(53. évfolyam, 223–248. szám)
1933-10-12 / 232. szám
4 A gyomorbajos kalandor Még egy nekrológ a titokzatos Zaharoffról Sir Basil Zaharoff állítólag mégsem halt meg, csak haldoklik. Sőt lehet, hogy nem is haldoklik. Ahogy Huckleberry Finn és Sawyer Tamás, végignézték a tulajdon temetésüket, Sir Basil többször gyönyörködhetett a nekrológjaiban. A gyászcikkek általában hízelgők és tiszteletteljesek voltak. Bizonyos mértéken túl az újságírók, akiknek tollát a közönség regényes ösztönei vezetik, már önzetlenül tisztelik a pénzt és érdek nélkül hajtanak főt a hatalom előtt. Sir Basil anekdotákat olvasott a nekrológokban, amelyek hol hitelesek voltak, hol együgyű rögtönzések, de az öregember szúrós tekintete egykedvűen szaladt végig a nyomdafestékes sorokon. Bizonyos számú millión túl az ember elveszti érzékét a humor iránt, csak a tények ér,deklik, a meztelen, csupasz tények és csak az tény, ami ezresbankókban kifejezhető. Sir Basilnese számtalan milliója volt. Azt írták róla: az utóbbi ötven év legnagyobb kalandora. A kalandort a mi ponyvaregényeken iskolázott képzeletünk vakító fehér plasztronos, szikrázó gyémánt inggombos „érdekes férfinak" látja, aki a puszta megjelenésével szenzációt kelt. Ezek a műkedvelő kalandorok. Casanova elég szép férfi volt és nyomoraitól halt meg, mint egy csehországi főúri kastély öreg ingyenélője, könyvtártalan könytárosa, akinek kopottas frakkját a jókedvű inasok néha tréfából leöntöttek pecsenyezsírral. Ami kevés pénzt életében összeszélhámoskodott, a nőkre költötte, akik, állítólag, önzetlenül szerették. Az olyan kalandor, aki szereti az életet és szereti a kalandokat, nem viszi semmire. Nem tudom, hogyan festett fiatal korában Sir Basil Zaharoff, nekünk már csak az öregkori képe került a kezünkbe. Gyakran lehetett látni az illusztrált lapokban a kapurthalai maharadzsa társaságában. A maharadzsa sem éppen apollói jelenség, de sir Basil még amellette is siralmasan festett, kopasz, molyette, görnyedt öreg róka, nyugodtan kiállhatna az utcasarokra koldulni, ha nem volna vagy másfélmilliárd tulajdonosa. Az arcképén látszik, hogy gyomorbajos, nem tegnap óta, hanem talán már gyomorbajosnak született. Pezsgőt sohasem ivott, az osztrigát és tengeri rákot bizonyosan utálta, az elzászi libák nem az ő számára termelték a strassburgi libamájat, a szép asszonyokat csak reklámcélokra használta. Az emberi természet irgalmatlan és gonosz matematikája szerint pénze, sok pénze csak olyan embernek van, akinek a pénz egy darabban kell és esze ágában sincs felváltani. Sir Basil Zaharoff utált mindent, amit a pénzért kapni lehet, neki csak a pénz kellett, mint Dosztojevszki sihederének, az a tudat, hogy ha akarja, megvásárolhatja a világot. A fél világot csakugyan megvásárolhatta volna. Azt mondják, szeretett kártyázni, ez volt az egyetlen szenvedélye. Citroennel, az autókirálylyal kártyázott a Riviérán és Deauville-ben és néha elvesztett félmillió frankot. Körülbelül olyan természetű izgalmat okozott neki a játék, mint ideges embernek a patience. Palotája van Párisban az avenue Hoche-on, ahol csupa elegáns palota van és az övé nem feltűnően szebb ,és elegánsabb, mint a szomszédjáé, akinek ötszázadannyi vagyona sincs. Bizonyos mennyiségen túl a pénz vásárlóereje megszűnik, a vagyon merő jelképpé válik, ahogy bizonyos intenzitáson túl az ember nem érzi az öröm- vagy fájdalomérzet fokozódását. Villája van Monte Carloban, nagyon szép villa, de három-négy kilométernyire tőle Maeterlinek lakik, a belga költő, aki írással szerzett pénzéből még sokkal pazarabb villát vásárolt. Nem jó üzlet milliárdosnak lenni, az ember ráfizet a saját vagyonára, kevesebbért ugyanannyit kap. Európa titokzatos emberének nevezték. Nem tudjuk, mi volt benne titokzatos. Mindenki tudta, soha senki sem cáfolta meg, hogy ő a világ leggazdagabb embere. A vagyon nem titokzatos, olyan egyszerű és áttekinthető, mint egy számtani példatár. Kétszer kettő négy, kétszer kétmilliárd négymilliárd. Ha úgy tetszik, titokzatos, hogyan él meg egy négytagú család évi ezer pengőből. Évi ötvenmillióból gyerekjáték megélni. A közvélemény titokká, mitológiává dagasztotta a milliárdos vagyon mázsás, tenyeres-talpas valóságát. Az emberek suttogva, mint valami államtitkot adták tovább Sir Basil életrajzi adatait, mint valami főbenjáró államtitkot. Nyolcvanhárom évvel ezelőtt született Konstantinápolyban. Első ifjúságát lézengéssel és ácsorgással töltötte, termékeny, gazdag, levantei lézengéssel, amely olyan, mint a félretett és kamatoztatott napfény. Volt tűzoltó, cipőtisztító Athénben, aztán ezt az állását is elveszítette. Szerencsére kéznél volt egy gazdag és befolyásos nagybácsi, valóságos hotelportás! A portás bemutatta Mister Vickersnek, az angol Kruppnak. Harmincötéves korában kezdődött a karrierje. Beállt utazónak Vickersékhez. Élete egyetlen szerelmi kalandja csinált belőle nagy embert. Meghódított egy boldogtalan Bourbon hercegnőt, aki unta a férjét. A boldogtalan hercegnő harmincmillió fontos megrendelést szerzett a spanyol kormánynál Vickersék számára. Azóta nem történt vele semmi különös, minden évben szerzett néhány milliót, voltak rossz évek, amikor csak kettőt-hármat keresett, volt év, amikor két-háromszázat. Kitartott eredeti foglalkozása, a fegyverszállítás mellett. Egész életében fegyvert szállított, ágyút, puskaport, gépfegyvert, karabélyt. Ha Bolíviában forradalom volt, az utcai harcokat folytató új elnök másnap már az íróasztalán találta Sir Basil Zaharoff ajánlatát, ha a boxerek fellázadtak, Sir Basil fegyvert szállított mindenkinek, a boxereknek és azoknak, akik leverték a lázadást. Lord Beaverbrock, az angol újságkirály, azt mondta róla: „Sportja a nemzetek sorsa és titka a nagyhatalmak titka". Sir Basil azonban nem volt sportember és csak az olyan titkot tartotta megjegyzésre méltónak, amely pénzt jövedelmezett. Az utóbbi években állítólag már nem foglalkozott üzletekkel. Valószínű azonban, hogy nem unatkozott. Ekkora vagyon rendkívül szórakoztató. Az ember elkezdi számlálni a millióit. Az ezrediknél elalszik és másnap, mikor felébred, újra kezdi. H. A. ítélet a Lukachich-pörben Ötszáz pengőre ítélték Pázmándy Dénest, de az ítélet végrehajtását felfüggesztették . Az őszirózsás forradalom története és Lukacinék szerepe az ítélet tükrében A büntetőtörvényszék Töreby-tanácsa szerdán folytatta a Lukachich-pör tárgyalását. Lukachich Géza báró ny. altábornagy rágalmazásért följelentette Pázmándy Dénes újságírót. Pázmándy ugyanis Lukachich báró könyvéről írt cikkében ékesen bírálta Lukachich szereplését és a cikk állításai miatt indult meg a rágalmazás pornaayom as* fsgj A szerdai tárgyaláson elsőnek Szepessy Aladár ny. altábornagyot hallgatták ki. Szepessy a ■legutóbbi tárgyaláson egyszer már vallomást tett és most kiegészítette vallomását. Kijelentette, hogy Lukachich, altábornagy mindig erélyről és bátorságról tett tanúságot. Olyan parancsot, amely a lövetést eltiltotta, Liukachichtól nem kapott, Károlyi Mihály intézkedett, hogy a karhatalmat be kell vonni, de vérnek nem szabad folyni. Lukachich mialatt a parancsnokság élén állt, mindent megtett, amit egy kötelességtudó és erélyes parancsnok emberileg megtehet. A legénység már nem volt megbízható, nem teljesítette kötelességét. Sokat. Lukachichot kellemetlen helyzetben találta. Nem tudta, hogy saját jószántából volt ott, vagy behozták. Azt ajánlotta neki, mivel a katonaság és a nép nagyon ellene van, menjen az erkélyre és szóljon a tömeghez néhány szót. Lukachich azonban ezt megtagadta. Az elnök megkérdezte, milyenek voltak akkor a viszonyok, lehetett volna valamilyen erélyes intézkedéssel rendet teremteni? Friedrich azt válaszolta, mikor Lukachich Gézával találkozott, már úgy tudták, hogy a király is tudomásul vette a Nemzeti Tanács megalakítását. Ha Lukachich báró rendelkezik egy ezred karhatalommal, esetleg száz emberrel is, helyre lehetett volna állítani a rendet. A lánohidi csata néven ismert eseményről tett még vallomást Friedrich, azután a vádat képviselő Schüszler Rezső dr. ügyészségi alelnök kérdéseket intézett az előbb kihallgatott Bartha Albert hez. Megkérdezte, kapott-e utasítást annak idején a királytól fegyverhasználatra. Bartha Albert elmondotta, egy alkalommal utasítást kapott, hogy jelentkezzék a királynál a hajóján. A helyzet kétségbeejtő volt, de azt az utasítást kapta, hogy a királynak nem szabad rossz jelentést termni. Mikor referált a helyzet ről, azt is elmondotta, hogy két hadosztály és a bosnyákok is fellázadtak. A király így válaszolt: — Mindent meg kell termi a lázadás letörésére, de szigorúan megtiltom, hogy vért ontsa* nak! A bíróság tanúkihallgatásra idézte Hadik János grófot is, aki azonban beteg. Őt a lakásán hallgatták ki és a vallomását felolvasták a tárgyaláson. Hadik János gróf azt vallotta, Lukachich egy alkalommal kijelentette, hogy kezében van a hatalom, később kiderült, hogy az tévedés volt. A fegyverhasználat kérdése a tanácskozások közben nem merült fel, de vannak általános szabályok a katonaságnál és a katonának nem kell újból felhatalmazást kérnie. Szerinte nem az erély hiánya, hanem az előrelátás hiánya idézte elő a bekövetkezett eseményeket. Lukachich báró nem tanúsított gyáva magaviseletet, sem ijedtséget. Az sem igaz, hogy összeköttetést tartott fenn a Nemzeti Tanáccsal, ellenkezőleg, azt akarta, hogy tartóztassák le a tanács tagjait. A bizonyítási eljárás ezzel befejeződött és az ügyész megtartotta vádbeszédét. Hangoztatta, hogy Pázmándy cikkének állításai valódiságuk esetén közmegvetésnek és fegyelmi eljárásnak tenné ki Lukachichot mint közhivatalnokos, Pázmándy nem tudta bizonyítani az állításait, szigorú ítéletet kér. Búza Barna dr. védő viszont arra hivatkozott, hogy a bizonyítási eljárás igazolta Pázmándy állításait. Pázmándy Dénes még felszólalt az utolsó szó jogán, majd a törvényszék egyórás tanácskozás után kihirdette ítéletét. Fényes László nemzetőrsége A következő tanú Bartha Albert ny. honvédelmi miniszter. Elmondotta, hogy annak idején a második balkáni hadsereg vezérkari főnöke volt, Temesvárott állomásozott. Valóban megtagadta Lukachichnak a segítségnyújtást, aminek az volt az oka, hogy nem tudott segélycsapatot adni Budapestnek, a Dunavölgye és Bosznia védelmére kellettek a katonák. Amikor átvette a minisztériumot, kétségbeejtő helyzetet talált. Nem volt katonaság, mert Fényes László kitalálta a nemzetőrség intézményét és minden katona, aki puskával hazajött, tizenhat korona zsold mellett nemzetőr lehetett. Természetes, hogy senki sem akart a kaszárnyában maradni. Elmondotta, hogy Temesvárott nyolcezer kiszabadult hadifogoly rombolt, gyújtogatott és rabolt. A munkások csatlakoztak a forradalmárokhoz. Neki nem volt karhatalma, mire a hadapródiskola tizenöttizenhat éves növendékeivel géppuskát vitetett a temesvári hídra és rendet csinált. Statárium volt, arra is utasítást adott, hogy akit tettenérnek, akasszák fel. Ezután Friedrich István képviselő tett tanúvallomást. Kijelentette, október 30-án vagy 31-én a Nemzeti Tanács telefonon fölhívta, hogy Károlyi Mihály kívánságára vegye át a honvédelmi minisztériumot és menjen az Astoria-szállóba Lukachickát megtárgyalni a dél- Német szótárait: Simonyi—Balassa, Német—Magyar és Magyar—Német szótár együttes vászonkötésben P 16.— helyett ...... 12.— Ugyanaz, iskolai kiadás P 12.— helyett..........................................6.50 Ugyanaz, iskolai kiadás félvászonkötésben P 10.— helyett 5.50 Budapesti fiírtap Kapestcelfini, József-körút 5. B. H. 1933. OKTÓBER 12. CSÜTÖRTÖK srealaftAifiHarasawa Az ítélet és a megokolás A bíróság sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Pázmándyt ötszáz pengő pénzbüntetésre ítélte, amely behajthatatlanság esetén tíznapi fogházra változik át, de az ítélet végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet megokolása szerint, mint Lukachich könyvében maga is megírta, minden baj oka az volt, hogy nem tudták idebenn a törvényes rendet fönntartani. Lukachich látta a kormányzat gyöngeségét, de mégse határozta el magát az előírt kötelességteljesítésen túlmenő önálló intézkedésre. E helyett megelégedett a kétségkívül szintén helyénvaló, sőt nélkülözhetetlen javaslattételekkel és katonai adminisztrációs intézkedésekkel, holott még kellő időben tehetett volna olyan intézkedéseket, amelyektől a közrend, a törvényes rendi fönntartását lehetett várni, remélni. Tény az is, hogy ahelyett, hogy egy elszánt, tettrekész csapatot alakított volna, megvárta a katonaság szétzüllesztését és mikor a katasztrófa azonnali bekövetkezése nyilvánvaló volt, azt találta célravezetőnek, hogy a helyzetről a külföldön lévő királynak tegyen jelentést és tőle kérjen csapatokat. A királynak a fegyverhasználat tilalmára vonatkozó kijelentését pedig sietett a katonák között közhírré tenni és annak betartását biztosítani. Az ő katonai parancsnokságának első napjaiban megvolt a lehetősége és alkalma annak, hogy az erőtlen, és fegyvertelen forradalmi mozgalom szétszórassék és elfojtassák. Az ítélet megokolása kifejti, kötelességmulasztás, vagy kötelességszegés Lukachich terhére nem bizonyítható, eljárását különben az arra hivatott hatóság igazoltnak fogadta el. Nem a kötelességtudás, vagy kötelességteljesítés hiánya okozta működésének sikertelenségét, hanem a vele szemben ezeken túlmenően támasztott igények be nem váltása. Nem igazolódott az, hogy Lukachich azért fordult a kritikus pillanatban a királyhoz, hogy takarót keressen, az se, hogy föl akarta ajánlani szolgálatait a Nemzeti Tanácsnak és ezért ment volna az Astoriába. Nem igaz, hogy gyáván távozott az Astoriából és bizonyítatlan maradt a hivatali kötelesség nem teljesítése, a felelősség elől való bujkálás és a forradalom elől való megretirálás vádja is. Az ítélet kiszabásánál az vezette a törvényszéket, hogy Pázmándy Dénes a német vonatkozásban valónak mutatkozó cikket — mint mondotta, — nem Lukachich ellen irányuló bántó szándékkal, hanem egy történelmi esemény megvilágítása céljából írta. Figyelembe vette a bíróság Pázmándy előrehaladott korát, tisztes és hosszú közéleti szereplését és azt, hogy a sértettnek elégtételt igyekezett nyújtani. Az ügyész fellebbezett főképpen a megokolna miatt, de a felfüggesztés miatt is. Pázmándy tudomásul vette az ítéletet, a védője azonban fellebbezéssel élt a bűnösség megállapítása miatt. Végetért a Népszövetség XIV. közgyűlésének ülésszaka GENF, okt. 11. A népszövetségi közgyűlés szerdán délelőtt tartotta jelenlegi ülésszakának záróülését, hogy határozzon a bizottságok által kidolgozott javaslatokról. A napirenden szereplő 11 pont közül már délelőtt többet elintéztek, köztük a kisebbségi védelemről szóló jelentést az ismeretes három határozati javaslattal. Az első és a harmadik határozatot vita nélkül elfogadták, a második határozattal kapcsolatban Keller követ, német megbízott kijelentette, hogy a politikai bizottságban tegnap tett nyilatkozata értelmében a német küldöttség e határozat ellen szavaz. A közgyűlés elnöke megállapította, hogy tekintettel erre a nyilatkozatra, a második határozat nem került elfogadásra. Vita nélkül elfogadta továbbá a közgyűlés azt a határozatot, amely főbiztost kíván küldeni a német menekültek ügyében. Németország ebben a kérdésben tartózkodott a szavazóételi Te Water elnöki záróbeszédében a Népszövetség ezévi munkáját ismertette, majd behatóan foglalkozott a Népszövetség a kisebbség kérdésével is. Reméli, hogy a nyelvi, vallási, nemzetiségi kisebbségek ezentúl egyenlő és emberi béánásmódban fognak részesülni minden államban. Te Water ezután a nemzetek szövetségének költségvetésével foglalkozott. A múlt évben — mondotta — több, mint egymillió frank deficittel zárult a nemzetek szövetségének költségvetése. Utalt arra, hogy a záróbeszédek alkalmával mindig felvetődött az a kérdés, hogy bízhatunk-e a jövőben. Véleménye szerint ma kedvezőbb a helyzet, mint eddig, mert az államok betegágya mellől az élniakarás vágya mind erősebben nyilatkozik meg. Az elnök ezután berekesztette a Népszövetség XIV. közgyűlésének ülésszakát