Budapesti Hírlap, 1934. február (54. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

1934 FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK B. H. „A német államhatalom egészének hordozója kizárólag a Frick Hitler belügyminiszter rádióbeszéde az állam újjáépítéséről parlamenti nyilatkozata nagy hatást váltott ki külföldön BERLIN, jan. 31. Frick birodalmi belügyminiszter este a rádió­ban beszédet mondott az állam újjáépítéséről s ebben a többi közt a következőket mondotta: — Mától kezdve megszűnt az országok önálló felségjoga, az államhatalom egészének hordozója kizárólag a birodalom. Ezzel a szeparatista és föderalista törekvéseknek minden időkre alkot­mányszerű gátat emeltek. Németország szövet­ségi államból egységállammá vált, ha az új tör­vény gyakorlati végrehajtása még éveket vesz is igénybe. Az országos kormányok mától kezdve csak a birodalom végrehajtó szervei. Megtartják ugyan eddigi illetékességeiket, de e mellett köte­lesek a birodalmi kormány rendeleteit végrehaj­tani. — Azok a férfiak, akik Hitler Adolf vezetése alatt a birodalom újjáépítésén dolgoznak, sem­mit sem akarnak a maguk számára. Mint egy­kor a nagy porosz király, ők is csak az állam első szolgájának érzik magukat. Felszólítják azonban a népet, hogy a jövő években olyan híven álljon a vezér és kormánya oldalán, mint a most elmúlt évben. A német államok egységesítéséről szóló tör­vény, melyet a Reichstag kedden elfogadott, a következőképpen szól: 1. $. Az országok népképviseleteit felfüggesz­tik. 2. $. 1. Az országok felségjogai a birodalomra szállnak át. II. Az országos kormányokat a birodalmi kormány alá rendelik. 3. §. A birodalmi helytartók a birodalmi bel­ügyminiszter szolgálati felügyelete alatt állanak. 4. 4. A birodalmi kormány új alkotmányjogot léptethet életbe. 5. 5. A törvény végrehajtásához szükséges jogi rendeleteket és közigazgatási szabályzatokat a birodalmi belügyminiszter adja ki. 6. §. Ez a törvény kihirdetés© napján lép életbe. Hitler beszédének visszhangja a francia sajtóban PÁRIZS, jan. 31. A nagy horderejű belpolitikai események és döntések ellenére a szerda reggeli párizsi lapok vezető helyen foglalkoznak a birodalmi gyűlés kedd délutáni ülésével és elsősorban Hitler Adolf beszédével. A kancellár beszédét a lapok kimerítő részletességgel köztik és felírásaikban gyakran ismétlik meg, hogy Hitler Adolf beszé­dével újból békekészségéről akart bizonyságot tenni. A francia sajtót elsősorban a beszédnek a né­met-osztrák konfliktusra vonatkozó részei érde­kelték. A beszédnek ehhez a részéhez a lapok nem fűznek kommentárt. Másodsorban emlékez­nek meg Hitler Adolfnak a német katonai egyen­jogúság megvalósítására vonatkozó nyilatkoza­tairól. Az Echo de Paris, a francia vezérkar lapja, ezzel kapcsolatban a következőket írja: Abban az esetben, ha teljesülnek a németek egyenjogúsági követelései, úgy Németország lesz Európa legnagyobb katonai hatalma és a néme­tek Közép-Európája egészen Jugoszláviáig és Romániáig terjedne. A birodalmi kancellár be­szédében igyekezett Franciaországot megnyug­tatni, amennyiben azt hirdette, hogy a béke legforróbb kívánságé. Ez a béke azonban olyan természetű, amely a kancellár minden­­kívánsá­­gát kielégítené s minden ellenállást megtörne. Nem lehet szó olyan egyenjogúságról, amely iga­zolhatná a független Ausztria eltűnését. A lap végül kijelenti, hogy Németország józan köve­teléseivel szemben bizonyos államok mindig meg­értést tanúsítanak, olyan államok, amelyek haj­landók megegyezni Németországgal, feltéve, hogy békeszerető magatartása nem vonja maga után a nemzetközi kötelezettségek megszegését. A Figaro azt írja, hogy Hitler Adolf beszéde igen ügyes volt és bizonyára mindenütt mély benyomást kelt. A lap szerint most mindenütt újból hangoztatni fogják Hitler békeakaratát, amelyben azonban a cikkíró nem hisz. A Journal de Débats szintén bizalmatlanság­gal fogadja a német kancellár beszédét. — Briand azt hitte, — írja a lap, — hogy helyesen jár el, amikor Stresemannban bízva, fokozatosan meggyengíti Franciaországot. Stre­­semann azonban, a legteljesebb mértékben be­csapta Briandot. Németország most Hitleren keresztül ugyanezt a műveletet akarja megismé­telni, foglalkoztatja. A lapok nagy része sok tekintet­ben helyesli a kancellár kijelentéseit, különösen a beszédnek azokat a részeit, amelyekben békekészségét nyilvánítja. A munkáspárti Daily Heraldtól kezdve a konzervatív Morning Postig valamennyi lap egyetért abban, hogy a kancel­lár tegnapi nyilatkozatainak történelmi jelen­tőségük van. — Magától értetődő, — írja a Daily Telegraph — hogy a nagy esemény évfordulóját egy újabb nagy eseménnyel ünnepük. Amikor Hitler Adolf egy évvel ezelőtt kancellár lett, a világ közvéleményének nagy része kételkedett abban, hogy a jöveteléhez fűzött várakozások teljesülj­­ek. Aki azonban elolvasta Hitler Adolf teg­napi birodalmi gyűlési beszédét, nem kételked­het többé abban, hogy Hitler Adolf államférfi, aki olyan biztos útjában, mint ha ezt az utat egyszer már megjárta volna. Hasonlóan ír a Times, a Daily Mail és más lapok is. „Ausztria nem kapott választ" BÉCS, jan. 31. Valamennyi bécsi lap vezető helyen közli Hitler Adolf keddi beszédét s vannak lapok, amelyek csaknem szó szerint közlik le a két­órás beszédet. Legrészletesebben természetesen a beszédnek azokat a részleteit közlik, ame­lyekben a kancellár Ausztriával foglalkozott és polemizált a szövetségi kormánnyal. A Reichsport, a keresztényszocialista párt vezető orgánuma, a kormány szócsöve, a követ­kező felírást adja cikkének: Ausztria nem kapott választ“. A lap úgy látja, hogy Hitler Adolf beszédének azok a részlei, amelyek Ausztriára vonatkoznak, egyáltalában nem fog­lalkoznak az osztrák kormány panaszával, hogy német birodalmi részről beavatkoznak Ausztria belügyeibe. A lap összefoglalja ezeket az is­mert panaszokat és úgy találja, hogy a válasz nem kielégítő. A vezércikk végül azt írja, hogy Hitler Adolf beszédének azt a részét a legmelegebben magáévá teszi, amelyben a kancellár a békés megegyezés szükségességéről szólott. A többi bécsi lap hasonló kommentárokat fűz Hitler Adolf beszédéhez. Ugyanilyen hang­nemben ír a Neue Prese Presse és a többi polgári lap is. Az angol sajtó Hitler állam­férfias képességeiről LONDON, jan. 31. Hitler Adolf beszéde a birodalmi gyűlés keddi ülésén az angol sajtót is vezető helyen ­ Németország nem akar beavatkozni Ausztria ügyeibe — írja az Economist LONDON, jan. 30. Az Economist „Vihar Ausztria fölött" cím­­m­el hosszabb cikket közöl az osztrák kérdésről. — Ausztria helyzete az utóbbi időben folyton rosszabbodott, — mondja a cikk. — Dollfuss kancellár tekintélye megszilárdult ugyan, bátor­sága, jellemessége, határozottsága és ügyessége következtében, de mégsem sikerült az osztrák nép számára semmi magasabb ideát teremtenie. Az osztrák válságot azonban nem lehet tisztán belügynek felfogni. Még azok is, akik tévedés­nek tartják Középeurópa 1919-ben bekövetke­zett feldarabolását és akik szerint helytelen volt a nagyhatalmak részéről ebben az időben meg nem engedni, hogy Ausztria Németországhoz csatlakozzék, kénytelenek elismerni, hogy a hely­zet azóta nemzetközi szempontból nagyot válto­­zott. Mindenesetre nehéz felborítani ma olyan döntést, amely tizenöt évig mégis eltartott. Ausz­tria azóta hatalmasabb szomszédai között ütköző­pont lett a szó szoros értelmében és biztosíték ellenséges törekvésekkel szemben. — Nem kell hitelt adni azoknak a hangos újságcikkeknek, amelyek szerint Németország be akar avatkozni Ausztria ügyeibe. Ha talán voltak is ilyes szándékai a múltban, ma már végleg feladta azokat. Bizonyos fokig hasonló helyzet állhatna elő azonban akkor is, ha belső ­ Nem Génteken, hanem szombaton jelenik meg a Színházi Élet mert teljes részletességgel, rendkívül gazdag képanyaggal számol be az idei farsang leg­frissebb szenzációjáról, az Operabálról 3 Férti őzbőr­kesztyűBőrkesztyű-vásár Lu­káCS M. nél Petőfi Sándor­ utca 16 ProtoMosó Nappa FeketeMosó-Mosó­antilop bőr slupf bőr divat­kezelés divat­ig ézelő nappa slupf, szí­nes bőr divat, kézelő® 3.992.995.706.703.934.70 Férfi bélelt kesztyű Magas estélyi 7.50 Mosó­bőr 1.95 Kutya­bőr teveszer­beléssel Szarvas­bőr színes, slupí 4.90 Fekete kecske bőr 4.794 i * 1 , ám 90 felfordulás útján olyan nemzeti szocialista mi­niszterek jutnának be az osztrák kormányba, akik utasításaikat nem annyira a kancellártól várnák, mint a müncheni pártvezérektől. Mint a szovjetpropaganda esete bizonyítja, igen ne­héz valamely állam belső forrongásaiért egy má­sik állam felelősségét megállapítani. Amennyi­ben azonban mégis sikerülne bebizonyítani ilyen beavatkozást, az osztrák kérdés nemzetközivé válnék. Olaszország aktív közbelépését mutatja máris Savich bécsi látogatása a legutóbbi napokban. Az olasz állásfoglalás bizonyára segített le­tompítani Németország fellengző törekvéseit ez irányban. Ha Hitler személyesen szeretné is látni a nemzeti szocializmus győzelmét Ausztriában, bizonyára nem akar súrlódásokat Németország legjobb barátjával Európában. Olaszország különben is nemcsak politikailag támogatta Ausztriát, hanem gazdaságilag is. Segítette kedvező kereskedelmi egyezmények­kel és azzal, hogy Trieszt kikötőjében nagy engedményeket adott neki.­­ Veszélyes a szomszéd államok gazdasági egységébe kénysze­ríteni Ausztriát — Franciaország és Angolország kevesebbet tettek, de az ő vádukra is felelősség nehezedik. Kétféle irányban léphetnek közbe, egyrészt politikai befolyásukkal megszüntethetik az Ausztriára nehezedő külföldi nyomást, más­részt elősegíthetik azt, hogy Ausztria nemcsak politikailag, de gazdaságilag is szilárd legyen. — Ausztria nem állhat meg, mint önálló ipari és kereskedelmi egység. Az is bizonyos, hogy politikailag végzetes volna belekényszeríteni valamilyen nagyobb gazdasági egységbe keleti vagy déli szomszédaival. Nemcsak Ausztriában volna gyűlöletes ez a politika, de elmérgesítené a viszonyt Németország és egyéb európai álla­mok között is. A hatalmaknak tehát olyan meg­oldást kell találniuk, amely lehetővé teszi, hogy Ausztria valamennyi szomszédjával külön egyezményeket köthessen, amelyek gazdasági kedvezményeket hoznának. De Angolországnak és Franciaországnak is engednie kellene vala­mit legtöbb kedvezményes jogaiból. Az eddigi tervezetek, sajnos, éppen ezen borultak fel. Pedig Közép-Európa gazdasági talpraállításá­­nak épp az az alapvető feltétele, hogy azok, akik a legtöbb kedvezmény rendszerének elő­nyeit élvezik, liberálisabb álláspontot foglalja­nak el másokkal szemben és vámvédelmi el­veikből engedjenek. Ez a gazdasági elv köve­teli azt is, hogy Ausztria legjobb viszonyban maradjon szomszédaival, elsősorban Németor­szággal, mert minden próbálkozás, amely éket akarna verni a német nép két országa közé, kell hogy kudarcot valljon.­­ A nyugati hatalmaknak előbb ezt kell be­­látniok és csak akkor segíthetnek hathatósan Ausztrián és csak akkor remélhetik, hogy az osztrák kérdés megoldását összeköthetik azzal a megegyezésükkel, amelyre Németországgal jutniuk kell. Dollfuss könyörtelen harcot hirdet BÉCS, jan. 31. Dollfuss kancellár szerdán kiáltványt inté­zett az osztrák néphez, amelyben a megújult terrorra való hivatkozással bejelenti, hogy a kormány most már könyörtelenül hozzálát az állam ellenségeinek kiirtásához. A kiáltvány rámutat arra, hogy január folyamán a politi­kai merényletek rendkívül elszaporodtak. Ért­hető tehát, ha a hazafias érzelmű lakosság türelme elfogyott , Tirolban a nép az önvé­delem és önsegély módszereihez folyamodik. A kormány ily körülmények között elhatározta, hogy könyörtelenül megindítja a harcot az állam ellenségei ellen. A kancellár ezután megbízta a közbiztonsági ügyek legfőbb vezetőjét, Fey helyettes kancel­lárt, tegyen meg haladéktalanul mindent az ál­lam és a lakosság biztonságának védelmére. Felhatalmazta őt különösen arra is, hogy a megbízhatatlan állami alkalmazottak eltávolí­tásáról szóló szükségrendeletet a szövetségi, tartományi és községi közbiztonsági szervek­kel szemben is alkalmazza. A kormány utasí­totta ezenkívül az összes alantas hatóságokat, működjenek közre a köztisztviselői kar meg­tisztítására irányuló munkában. Aki szabotálni próbálja ezeket a rendelke­zéseket, a legszigorúbb büntetésben részesül. A kiáltvány végül felhívja Ausztria haza­fias érzelmű lakosságát, legyen segítségére a kormánynak, hogy felépíthesse a szabad, bol­dog, német és keresztény Ausztriát. DALADIER kormánya ellen meg­indult az ellenzéki A szocialisták maguknak követelik a hatalmat és támad­ják Lebrun elnököt . Megváltozik a banda külpolitika PÁRIZS, jan. 31.­­ Kétségen kívül megállapítható, hogy Daladier új kormánya nem felel meg az általános vála­alo­­zásnak. Ritkán fogadott a francia közvélemény olyan fagyosan új kormányt, mint a mostanit. Ennek legfőbb oka az, hogy túlságosan nagy vá­rakozással tekintettek Daladier kormányalakítása elé. A megbukott Chantemps-kormány kilenc minisztere tagja az új kabinetnek és ez súlyos terhet jelent. A Jour jellemzi legjobban az álta­lános hangulatot, amely többek között ezt írja: „Bátor férfi, rossz legénységgel". Daladier eredetileg azt tervezte, hogy tíz ki­magasló politikai személyiségből álló kormányt alakít és lemond minden többségi kombinációról. Ezt a tervet azonban Herriot, a radikális-szocia­lista párt vezére, ellenezte s azt hangoztatta, hogy a többségnek jobboldal felé való eltolása nem egyeztethető össze a radikális párt alap­elveivel. Ezek után Daladiernek csak két válasz­tása lehetett : lemondani a kormányalakításról, vagy megegyezni Herriot-val. A miniszterelnök ezt a második utat választotta, de a Tardieu-féle csoportból mégis bevett egy embert kormányába, Fábry ezredes hadügyminiszter személyében, amit Herriot rossz néven vett. A kormány kellemetlen fogadtatásának elle­nére sem várják azonban Daladier közeli bu­kását, mert a jövő hét keddjén bekövetkező parlamenti bemutatásig még sok olyan intézke­dést tehet Daladier, ami megnyeri a különböző, pártok támogatását, vagy jóindulatú semleges­ségét. Úgy hírlik, hogy a miniszterelnök igen erélyes kézzel kíván a különféle botrányos ügyekbe belenyúlni. Már parlamenti bemutat­kozása előtt megteszi az első lépést a Stavisky­­ügy tisztázására, amellyel együtt jár, hogy több magasállású tisztviselőt nyugdíjba küld, vagy áthelyez.

Next