Budapesti Hírlap, 1934. május (54. évfolyam, 97-121. szám)
1934-05-06 / 102. szám
1984 MÁJUS 6. VASÁRNAP B.EL Kinek való a politika ? A Budapesti Hírlap számára írta: LOUIS BARTHOU francia külügyminiszter A politika nyílt pálya, ellentétben a szorosabb értelemben vett foglalkozásokkal, amelyek vizsgát, próbaidőt, vagy diplomát követelnek. A politika mindenki számára hozzáférhető. Csábítja is az embereket. Nem csoda, ha azok mellett, akik a politikának becsületére válnak, olyanok is akadnak, akik hasznot húznak belőle. A baj ősrégi: nem hiszem, hogy újabban növekedett volna. Ha az ember úgy állítja be a politikát, mint „az osztályokból kisodrottak osztályát”, nem veszi észre, hogy az ítélet szigora nem kevésbé sújtja a választókat, mint a megválasztottakat. De igazságtalanság rejlik magában az ítélkezés szigorúságában is. Minden bizonnyal sokan vannak, akiket nem hevít a közérdek szenvedélye s a mandátumban menhelyet keresnek és mesterségszerűen gyakorolják azt, aminek kötelességnek kellene lennie. De az ilyen politikusok sokkal kevesebben vannak, mintsem gondolná az ember és elég könynyű leleplezni őket, hogy jóvá tegyük, vagy megelőzzük a bajt, amit okozhatnának. Az igazat megvallva, ezen a téren is, mint mindenütt, a távollévők azok, akiknek nincs igazuk, ők felelősek a helyekért, amelyeket üresen hagynak és a súlyos következményekért, amelyek a háborúból származnak, csak azért, mert ők nem voltak hajlandók részt venni benne. Van La Bruyernek egy mondata, amely mindig meglepett: „A nagy államférfi fölé csak az olyan embert állítom, aki nem óhajt nagy államférfi lenni és egyre jobban meggyőződik róla, hogy a világ nem érdemes arra, hogy foglalkozzanak vele”. Várjon kit állított La Bruyére Richelieu fölé, akiről olyan szép dicséretet mondott akadémiai székfoglaló beszédében és kit állított Colbert, vagy Louvois fölé? Igaz ugyan, hogy máskor ő maga hívja fel a figyelmet paradox állítása gyengeségére, mikor szóváteszi azokat „az ismeretlen embereket, akiket nem használnak semmire, pedig sok minden kitennék tőlük”, vagy a „csodálatos embereket, akiknek dicső elméjük volt, de meghaltak anélkül, hogy bárki tudomást vett volna róluk. „A megjegyzés ellenére megérdemli a világ, hogy foglalkozzanak vele és van olyan mértéke a közömbösségnek, amely kishijján árulásnak tekinthető. Én nem hiszem Vauvenargues-al, hogy „a legnagyobb miniszterek azok, akik a sors végzéséből jó meszsze kerültek a miniszterségtől”, de vájjon a sors-e az, amely bizonyos kormányozni tudó embereket eltávolított a hatalom felelősségétől ? Sok olyan is van köztük, akiket lustaságuk, puhaságuk, közönyük és gyávaságuk tartott távol a mandátumoktól, amelyeket megszerezhettek volna. A veréstől való félelem nem mindig a bölcsesség kezdete: a közérdek sokszor megköveteli, hogy az ember zsebrevágja az ütlegeket. Az elefántcsonttorony csak költőknek való. A többi embernek kötelessége leereszkedni belőle és elvegyülni a harcban. A politika csata, amelynek hasznát kockázat nélkül nem lehet learatni. Ha nem akarjuk, hogy a politikus politikai törtető legyen és a mandátum mesterséggé alacsonyodjék, dörzsöljük be magunkat olajjal, lépjünk be az arénába és vívjuk meg a harcot azért az ügyért, amelyet jónak tartunk. Még békeidőben is van köteles szolgálat. Copyright by the Budapesti Hírlap and Ali. V A balatoni nyaralás jogi akadályai halmával útját állják és vizsgálják az adásvételi szerződéseket, nem tartalmaznak-e ilyen törvényellenes kikötéseket. Súlyos helyzet áll elő számos helyen az új érdekeltségi körök megalakításából kifolyóan is. A gyógyfürdőtörvény 18. §-a, amelyet még egy rendelet kiegészített, megmondotta, hogy a gyógyhely érdekében szükséges közérdekű (egészségügyi, vízvezetéki, csatornázási, talajvízlevezetési, világítási, partrendező, parkozási, fürdőházépítési stb.) munkálatok elvégzésére, ha azoknak költsége a gyógyhely bevételeiből nem fedezhető, a gyógyhelyen levő ingatlanok tulajdonosai érdekeltségi kört alkothatnak, a megalakítás tárgyában az alispán határoz. Már most annak ellenére, hogy a most idézett §. második bekezdésében világosan az van, hogy „az érdekeltségi kört meg kell alakítani, ha a gyógyhelyen levő ingatlanok tulajdonosainak ház- és földadó szerinti többsége kívánja”, amiből az következik, hogy az összes tulajdonosok többségének kell az érdekeltségi kör megalakulását elhatároznia, igen sok helyen utcák szerint alakulnak érdekeltségi körök, amelyek derure-borúra elhatároznak „közérdekű" létesítéseket, amelyek esetleg a szomszéd utca érdekeivel sérelmesek. Ebből olyan bonyodalmak és olyan helyi harcok származnak, amiknek a végét és jogi, valamint társadalmi következményeit szinte előre sem lehet látni. A törvény nem enged egy helyen több érdekeltségi kört, hanem mindenütt csak egyet és ennek az egy körnek a feladata az, hogy azon a helyen elvégezze a már csak egyes utcák szempontjából is szükséges közérdekű létesítéseket és pedig közköltségen, akként, hogy az érdekeltségi hozzájárulás arányát, amint ezt a 18. §. meg is mondja, maga az érdekeltség állapítsa meg, amely akként is megállapíthatja, hogy csak egyes utcákra rója ki a közköltséget, mert megegyezéses alapon kell kirónia, a törvény tudniillik hozzáteszi, hogy „megegyezés hiányában” a törvényhatóság első tisztviselője határoz. Egy helyen több érdekeltségi kör alakulása épp olyan törvényellenes, mint amenynyire a törvénnyel nem okolható meg egyes helyeknek az az álláspontja sem, hogy például érdekeltségi kört alakítanak, hogy embert tarthassanak — a levelek és egyéb küldemények postai kézbesítésére, holott ez újabban ennek a gyakorlatnak új vételek túl fenntartott postakincstári jog, amely meg (8. K.) A balatoni villa- és telektulajdonosoknak helyzetét a gyógyfürdőtörvény, vagyis az 1929. évi XVI. törvénycikk életbelépése óta kialakulóban levő gyakorlat rendkívül megnehezítette. Ha azt akrjuk, hogy a Balaton gondmentes nyaralóhely legyen, akkor meg kell szabadítanunk a közönséget még a jogi akadályoktól is, pedig ezek nem kicsinylendők. A baj már előbb kezdődött, tudniillik a Balatonnál a vízjogi törvény világos rendelkezése ellenére igen sok helyen az a törvényellenes gyakorlat alakult ki, hogy amikor egy-egy nagy uradalom vagy egyéb birtokos a maga parti telkét parcellázta, fenntartotta magának a vízjogot és az új telektulajdonosoknak csupán azt engedte meg, hogy a part megjelölt helyein, természetesen rendszerint még külön díjazás kikötése mellett, kabint állíthassanak. Ez a gyakorlat kifejezetten törvényt tiltó rendelkezésbe ütközik, ugyanis a vízjogi törvény világosan akként rendelkezik, hogy a vizek medre a parti teleknek elválaszthatatlan tartozéka, a meder jogát, tehát a vízjogokat nem lehet elválasztva a parti telektől a régi tulajdonos javára fenntartani, mert a vízjogi törvény, vagyis az 1888. évi XIX. törvénycikk ilyen külön vizjogot, vagyis a parti telektől elválasztott jogok fenntartását csak azokra nézve tette lehetővé, akik ezt a vízjogi törvény életbelépése után külön biztosították maguknak és a vízikönyvbe bejegyeztették. Ez azonban a legritkább esetben történt meg. Ellenben évtizedek óta abba a helytelen irányba terelődött a parcellázási gyakorlat, hogy az eladások alkalmával eladták a parti telket, de az uradalom fenntartotta magának a vízjogot, amiben benne foglaltatik a halászati jog is. Ez a gyakorlat nyilván beleütközik a törvénybe, mert a vízjogi törvény azt a törvényeinkben a legritkább esetben használt kifejezést használja, hogy a meder és a part egymástól „elválaszthatatlan”, itt tehát egy úgynevezett kógens rendelkezéssel állunk szemben, amelyet megsérteni nem lehet. Ez a helytelen gyakorlat arra vezet, hogy számos helyen a volt tulajdonos kabinállítás és kabinhasználat címén jelentékeny összegeket vet ki az új parti telektulajdonosokra, ami pedig a törvény említett ■rendelkezésével nem okolható meg. Ebből igen sok helyen közelharcok fejlődtek ki és perek vannak folyamatban. Tudomásunk szerint a telekkönyvi hatóságok a Balaton körül 9 Jelentkezés még e héten: Május 20—június 4: Autocar és luxushajó Dolomitok —Garda tó—Verona—Mantova — Panna — Viareggio — Pisa — Firenze — Siena—Orvieto—Róma—Nápoly— Palermo Ragusa—Venema—Trieste . . . P 444 Május 28—június 13:Luxushajó és autocar —Trieste — Messinai szoros — Nápoly — Róma—Orvieto—Siena — Firenze — Pisa— Viareggio — Parma — Mantova —Verona— Garda tó—Dolomitok . . . . P 444 Július 2—16: Autocar és luxushajó — Semmering — Dolomitok — Stilfserjoch — St Moritz—Olasz tavak—Lugano—Milano —Genova — Monte Carlo — Nápoly — Palermo—Korinthosi öböl—Cattaro—Ragusa —Venezia...........................P 444 Július 6—24: 17 nap a Földközi tengeren—Olaszország, Spanyolország, Portugália; turistaosztályon . . . P 433 Jó kabinok már fogytán: Július 31—augusztus 14: Szicília—Tunisz—Tripolisz—Rhodos—Athén—Dalmácia az egységes osztályú s,OCEANIA“ luxushajón ...............................P 397 Augusztus 10—27: Dalmácia—Szicília—Málta— Tunisz—Algír—Marokkó—Spanyolország— Riviéra—Genova a 24.000 tonnás MV llbaniai óceánjáró óriásmotorhajó káprázatos első osztályán . . . . P 335 Augusztus 14—28: Szicília—Rhodos—Stambul— Bosporus—Athén—Dalmácia az egységes osztályú n O C E A N I A luxushajón ...............................P 397 Augusztus 29—szeptember 12: Athén—Stambul— Yalta—Odessa—Fekete tenger—Várna— Rhodos—Dalmácia az egységes osztályú „OCEANIA“ luxushajón . . P 397 Minden részvételi díj Budapesttől Budapestigelsőrendű szolgáltatásokkal nem sérthető. Az érdekeltségi köröket a törvény szerint csak „közérdekű munkálatok elvégzésére” lehet alakítani és ha nem erre alakítják, az érdekeltségi kör alakulása törvényellenes és megint csak arra szolgál, hogy az egyes villatulajdonosok törvény ellenére kivetett álközköltségekkel terheltessenek meg. Ezek mellett az akadályok mellett igen sok ember kedvetlenedik el attól, hogy a Balatonnál nyaraljon. Ennek a visszás állapotnak megszüntetését a Balatonhoz, egyik legnagyobb nemzeti kincsünkhöz fűződő közérdek elemi erővel követeli. Tanácskozás a magyar-olasz árucsere fejlesztéséről A Nemzetközi Vásár alkalmából a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felhívást intézett az olasz kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági érdekképviseletekhez, hogy a magyar hasonló érdekképviseletek kiküldötteivel együtt tárgyalják meg külön kereskedelmi kongresszuson az olasz-magyar kereskedelmi forgalom fejlesztésének lehetőségét. Olasz részről ez a fölhívás élénk visszhangra talált és ez az olasz-magyar konferencia ma ült össze először a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében. Olasz részről a konferencia nagyszámú kereskedő és iparos résztvevőin kívül a következő kiküldöttek vettek részt: Cesare Pinchetti országgyűlési képviselő, az olasz delegáció elnöke, Dott. Francesco Coppola D’Anna, az olasz gyáripar, Dott. Fernando Pagani, a mezőgazdaság, Dott, Ugo Aste, a kereskedelem, Arturo, Tomsig, a fiumei kereskedelem, Angelo Chiron, a turini kereskedelem képviselője, továbbá Silvio Gori, a milánói keresk. képviselője Oscar Spinelli, Dante Giacomini, Gaetano Camusso stb. Azonkívül megjelent a konferencián Colonna herceg, a budapesti olasz követ, Pignatell herceg, az olasz-magyar kereskedelmi kamara elnöke, Bertotti, az olasz kereskedelmi attasé helyettese vett részt. Magyar részről a kereskedelmi miniszter képviseletében Péteri Ödön államtitkár, a földmívelésügyi minisztérium képviseletében Antalffy Sándor miniszteri titkár, a főváros képviseletében Babarczy Ottó báró tanácsnok, az Idegenforgalmi Tanács részéről Miklós Elemér, a Külkereskedelmi Hivatal megbízásából Görgey József volt jelen. A kongresszus elnökéül Éber Antalt, társelnökül pedig olasz részről Pinchetti országgyűlési képviselőt, titkárokul Ugo Astet és Binét Györgyöt választották meg. Éber Antal az elnöki széket elfoglalva, mindenekelőtt indítványozta, hogy Mussolini olasz miniszterelnököt a kongresszus meleg távirattal üdvözölje. Ugyanily irányú javaslatot tett Pinchetti társelnök Gömbös miniszterelnök üdvözlésére vonatkozóan. Éber Antal elnöki megnyitójában utalt arra, hogy a Magyarország és Olaszország közötti meleg érzelmi és politikai kapcsolatoknak nemcsak a gazdasági érdekek szolgáltatták az alapot, hanem azok az ideális, nagy nemzeti célok is, amelyeknek Olaszország vezére, Mussolini, Magyarország érdekében leglelkesebb és leghatalmasabb szószólójául szegődött. Kétségtelen azonban, hogy az ilyen bensőséges érzelmi és politikai kapcsolatok meszszemenően alkalmasak a gazdasági összeköttetések elmélyítésére. A két ország kereskedelmi forgalmának statisztikája világosan bizonyítja, hogy a megcsappant fogyasztás mellett is kölcsönösen igen lényeges fokozás volna a kereskedelmi forgalomban eszközölhető és a konferenciának az a célja, hogy a gazdasági élet gyakorlati tényezőinek részletekbe menő munkája segítse a két kormányt hasonló törekvéseinek érvényesítésében. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Cesare Pinchetti olasz képviselő tartott előadást, amelyben részletesen ismertette Olaszország mai gazdasági helyzetét. Külön számolt be mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a közlekedésügy helyzetéről, amely természetesen visszatükrözi a mai kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzetet. Azok az erőmegfeszítések azonban, amelyeket az olasz kormány az önköltségi árak csökkentése és a nemzeti munka racionalizálása érdekében legújabban tett, remélhetően mielőbb meg fogják hozni a maguk kedvező eredményét. Utána Madarassy-Beck Gyula báró részletes jelentésben számolt be Magyarország gazdasági hlyzetéről és jelentésében pregnáns adatokkal tüntette föl azokat a pusztításokat, amelyeket a trianoni szerződés okozott. Az olasz kongresszusi tagokra láthatólag mély impressziót tett az az adat, hogy fában, kősóban és vasércben tíz év alatt eszközölt importunk annyit tett ki, mint az ország egész rövidlejáratú adóssága! Úgyszintén nagy érdeklődéssel hallgatták azokat a számadatokat, amelyek bizonyították, hogy a mezőgazdasági cikkek exportjánál szenvedett óriási árveszteség okozta fogyasztóképességünk csökkenését és azokat a korlátozásokat, amelyeket fizetési forgalmunkban is be kellett hoznunk. Görgey József a magyar külkereskedelmi helyzetről tett jelentést. Kostatálta, hogy a Külkereskedelmi Hivatalnak és az összes érdekelt tényezőknek együttes munkája 1932-től 1933-ig kb. 8 millióval növelte a magyar exportot Olaszország felé. Viszont az olasz export Magyarországba is 5 millió pengővel emelkedett. A magyar-olasz kereskedelmi kapcsolatokról Silvio Gori, a milánói kereskedelmi föderáció kiküldöttje, tartott ezután érdekes előadást. Sorra vette azokat a cikkeket, amelyekből Magyarország még fejleszthetné az Olaszországból való behozatalt. Különösen a papírt, a nyersbőröket, a pamutot és selyemfonalakat említette meg, mint olyanokat, amelyekből a magyar import még fokozható volna. Székely Arthur dr. ugyanerről a tárgyról tartott előadásában utalt arra, hogy az Olaszországból való behozatal még számos ponton fejleszthető. Díszebéd az olasz vendégek tiszteletére A kereskedelmi miniszter beszéde Az értekezlet olasz résztvevőinek tiszteletére a Kereskedelmi és Iparkamara ünnepi ebédet adott. Az ebéden, amelyen a házigazda szerepét Éber Antal dr. töltötte be, Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter és Colonna herceg olasz követ is részt vett. Az ebéden Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter olasznyelvű ünnepi beszédet tartott. Megemlékezett az évszázados magyarolasz barátságról. „Tény az, hogy barátok vagyunk — mondotta a miniszter — és azok is maradunk.” Gazdasági téren is megtörtént rögtön a háború után a közeledés és Magyarország már az akkor rendezett első olasz vásárokon részt vett. Rövidesen utána megindult az Olaszország felé irányuló utazási forgalom is, ami mindjobban kimélyítette a baráti kapcsolatokat. Annál inkább KÉZIMUNKA BUDAPEST, IV., Petőfi Sándor utca 11.NÁDAS FONAL E hirdetés pQ / bemutatója kézimunkától jr jQ engedményt\