Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-10 / 153. szám

A­ z ilyen nehéz dolog ellenzéki vezér­nek lenni — minden áron kriti­kát gyakorolni, akkor is, amikor nincs igaza az ellenzékiségnek és a bi­zonyítás nem jól sikerül. A Barthou­­féle, a franciákat jellemző logikus át­gondoltsággal hosszú hónapok óta ki­épített blokkpolitika nyíló rózsaként virágzik ki teljes díszében: az angol sajtó, sőt a brit kormány tagjai nyi­latkoznak elítélőleg róla, s jelentik ki, hogy Nagybritanniára ne számítson e bekerítésre szánt politikában. És íme Rassay Károly, a kétségtelenül ki­váló képességű ellenzéki vezér nem átallja azt állítani, — mert a kor­mányt nyilván támadnia kell, akár azért, mert azt teszi, amit ő is akart, akár mert mást tesz, — hogy ha más politikát követett volna a magyar kormány, az eredmény is más lett volna. Ugyan, ugyan, vájjon Fran­ciaország lemondott volna-e a blokk­politikáról, amely tőlünk függetlenül alakuló körülmények összejátszásá­nak következménye, vagy talán egye­nesen a kisantant ellen fordult volna? Ezt talán maga a szónok sem gon­dolja? Avagy komolyan hiszi-e, hi­­heti-e az államférfiúi képességű ellen­zéki politikus, hogy ha magyar kor­mányférfiak a nemzetközi illemet negligáló módon hívatlanul jelentkez­tek volna budapesti átutazásakor éj­szakai látogatásra az agg francia po­litikus hálófülkéjében, akkor Louis Barthou Romániában revizionista, vagy akár csak kevésbbé éles antire­­vizionista beszédet mondott volna? Nem, bizonyára, kétségtelenül nem. Csak a tolakodó magyar államférfi blamázsa lett volna nagy. Ami pedig ugyebár, komoly, felelősségteljes el­lenzéki szempontból sem lehet kívá­natos. E e­gyik budapesti lapkonszern déli újságja Scuvikhangon bejelentette, hogy megsoványodott az idei telefon­könyv, elmaradt az előfizetők egy része, ami egyik bizonysága annak, hogy rosszabbodtak hazánkban a gaz­dasági viszonyok. A postavezérigaz­gatóság néhány sorban számszerű adatokkal nyomban megcáfolta a megsoványodott telefonkönyv legen­dáját, megállapította, hogy a cikk állításainak épp az ellenkezője igaz, mert az idei telefonkönyv na­gyobb oldalszámú, mint a múlt évi s több ezerrel növekedett az előfizetők száma is. Ami ezek­­után történt, emlékeztet arra a kedé­lyes szólásmondásra, amely így hang­zik: mi tárgyilagosak vagyunk, mert nem befolyásoltatjuk magunkat a té­nyektől. A postavezérigazgatóság nyi­latkozata után ugyanis a lapkonszern reggeli újságja, mintha mi sem tör­tént volna, újból elővette a lantot s belekezdett a sirámba, hogy elvitte a nagy szegénység a telefonelőfizetőket, akiknek százait degradálta az élet, ami ma minden, csak nem élet. Szalay Gábor báró postavezérigazgató a Budapesti Hírlap vasárnapi számában is hosszabb nyilatkozatban állapította meg, hogy több, mint négyezer új elő­fizető jelentkezett és amióta a kor­mány csökkentette a belépési díjakat, azóta egyre emelkedik az új telefon­­állomások száma. De úgy látszik, mindez kevés, mert a lappolitika csa­varos útjain elsikkadnak még a hite­les, pontos számok is ... 1934 JÚLIUS 10. KEDD ­l B.H. Nemcsak a legjobban védett Franciaországnak, hanem a kis Magyarországnak is szüksége van a biztonságra Eckhardt Tibor beszéde a külföldi sajtószindikátus tagjai előtt A Külföldi Sajtószindikátus hétfőn tar­totta huszonhatodik évi közgyűlését, ame­lyen az évi jelentések előterjesztése után a régi tisztikart választották meg s az egye­sület fennállása óta először történt, hogy nem újságírót választottak meg tiszteletbeli taggá, Eckhardt Tibor orsz. képviselő, a Revíziós Liga alelnöke személyében. Eck­hardt tiszteletére hétfőn este a Fészek Klub­ban vacsorát rendeztek, amelyen megjelent Mengele Ferenc külügyi sajtófőnök is s ott volt a külföldi lapok számos budapesti képviselője. Lányi Zsigmond elnök üdvözlő­szavai után Eckhardt Tibor nagyszabású beszédben foglalkozott belpolitikai és kül­politikai kérdésekkel. Hangoztatta, hogy a magyar politikai élet vezetőségét alulról kell regenerálni. A titkos választójog kér­dése nem odázható tovább és ezzel egyide­jűleg szükséges a központi hatalom megerő­sítése, a kormányzói hatalmi jogkör megerő­sítése révén. A királykérdésről szólva hangoztatta, hogy a mai megoldás felel meg a nemzet érdekeinek legjobban, mert nem zárja el semmiféle kibontakozás útját. A restaurá­cióval való kísérletezés nem kívánatos, mert azt is megrázkódtatásoknak tenné ki, akit a magyar trónra akarnak ültetni. Úgy, amintt ma van, biztos, hogy nem fogunk fennmaradni, de a régi monarchiát sem le­ het feltámasztani, mert a Duna völgyének rántottájából, ahogy egy francia politikus mondta, nem lehet újból tojást csinálni. Külpolitikai kérdésekről szólva, rámuta­tott, hogy a francia szövetségi rendszerrel a bekerített államok egy ellenszövetségi rendszert igyekeznek megteremteni, aminek következménye pedig a fegyverkezési poli­tika. Hála Istennek, az európai népek nagy többsége szembenáll ezzel az elgondolással. A német-francia probléma centrális prob­ lémája Európának, amit csak kompromisz­­szummal lehet megoldani. Magyarország a szövetségi rendszerbe nem nyugodhatik bele. Magyarországnak csak a passzív re­zisztencia szerepe jutott. Nemcsak a legjob­ban védett Franciaországnak, hanem a kis Magyarországnak is szüksége van a bizton­ságra. Román részről Aradon legutóbb a Buda­pestre való bemasírozást követelték. Ebből látszik, milyen veszélyes, ha a felfegyver­zett népek között egy lefegyverzett nép áll, amely állandó csábítás azoknak, akik a lefegyverzettséget ki akarják használni. Végül a revízióellenes nyilatkozatokat em­lítette meg Eckhardt, amelyekről megálla­pította, hogy nem újak s amiket a francia külügyminiszter mondott, azok felett napi­rendre lehet térni. A Duna völgyében a re­vízió gondolata és a status quo gondo­lata mérkőzik egymással. Csak egy helyes mérték lehet a kettő között és pedig az, hogy a kompromisszum alapja a tartós béke garanciája, az igazság legyen. A kard nagy mestere, Napóleon mondta, hogy a kard a tollal gyakran kerül szembe, a hatalom és az igazság között folyó küz­delemben. Átmenetileg győzhet a kard, de végeredményben csak az igazság és a toll győzedelmeskedhetik. — Arra kérem önöket, — fejezte be a külföldi újságírókhoz fordulva Eckhardt a szavait, — hogy a kard politikájával szem­ben a tollal igyekezzenek az igazság politi­káját kivívni. Lelkes taps fogadta Eckhardt Tibor ér­dekes beszédét, amelyért Gordon Ross, az angol Reuter-ügynökség budapesti levele­zője, aki mint ezredes, a határkiigazító bi­zottságnak volt tagja, mondott köszönetet. Csendesen telt el Párizs kritikus vasárnapi® A frontharcosok továbbra is támogatják a nemzeti újjáépítés politikáját Párizs nagy izgalommal várt vasárnapja csaknem, teljes nyugalomban telt el. A front­harcosok nemzeti kongresszusa rendben, min­den nagyobb rendzavarás nélkül folyt le. A pacifista és a köztársaságpárti frontharcosok felvonulása az Ismeretlen Katona sírjához, épp úgy, mint a vasárnap esti gyűlés, a prog­ramhoz híven fegyelmezett rendben zajlott le. A világsajtóban elterjedt híresztelések te­hát, melyek igyekeztek az eseményeket úgy beállítani, hogy a vasárnapi nap Párizsban véres harcokra, sőt polgárháborúra is vezethet — mint arra már vasárnapi számunkban rá­mutattunk — túlzóknak és rémlátóknak bizo­nyultak. A frontharcosok országos megmoz­dulásánál semmi olyan esemény nem történt, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a frontharcosok frakciója az állam és az alkot­mány felforgatására irányulna. A kongresz­­szus határozatából kitűnik, hogy az ellenez minden rendbontást és minden olyan cseleke­deteket, amely a válságot felidézné. A kon­gresszus hajlandó tovább is támogatni a nem­zeti újjáépítés politikáját s a Doumergue­­kormányhoz való bizalma jeléül a fronthar­cosok szövetségének főtitkárát, Bivollet-t, továbbra is meghagyta a kormányban mint nyugdíjügyi minisztert. A vasárnapi kongresszus állásfoglalása már azért is nagy jelentőségű, mivel az egymással állandóan ellentétben levő frontharcos­ szer­vezet között megegyezést teremtett. Határo­zati javaslatukban kimondották, hogy a különböző frakciók a jövőben szorosabban együttműködnek. A szélsőbaloldali munkás­szervezetek is megőrizték nyugodtságukat s így Francia­­ország vasárnapi eseményei nem igazolták egyes külföldi lapoknak azt a jóslatát, hogy a belső rend még ezekben a napokban felbo­rul, a két szélsőséges tábor összecsapása folytán. ­ Rendzavarás nélkül ért véget a front­harcosok gyűlése PÁRIZS, júl. 9. Párizs vasárnap délelőttre a legteljesebb rendben és nyugalomban telt el. A pacifiista frontharcosok és a köztársasági frontharco­sok egyesületei zárt sorokban, minden zavaró incidens nélkül vonultak föl az Ismeretlen Ka­tona sírjához, hogy program szerint elhelyez­zék koszorúikat. A felvonulást, amely dél­előtt féltizenegykor végződött, sehol nem za­varták meg. A volt frontharcosok országos szövetségének vezetősége a délelőttöt bizott­sági munkálatokkal töltötte el.­­A frontharcosok kétnapos országos gyűlé­sén hangzottak el ugyan éles felszólalások, de a hozott határozatok nem szélsőségesek. A frontharcosok bátor és gyors tetteket kö­vetelnek abból a célból, hogy az ország poli­tikai, gazdasági és erkölcsi megújhodása mi­nél hamarabb bekövetkezzék. Egyes csopor­tok azt kívánták, hogy Rivollet nyugdíjügyi miniszter váljon ki a kormányból és így kife­jezésre jusson a frontharcosoknak az a fel­fogása, hogy nem tett meg minden tőle telhe­tőt a helyzet megjavítására. 299 szavazattal 5 294 ellenében azonban elhatározták, hogy a Rivollet-ügyet nem tűzik napirendre. Ez a ja­vaslat, ha megszavazták volna, Rivollet szá­mára lehetetlenné tette volna, hogy megma­radjon miniszteri állásában. Abban az eset­ben, ha a volt frontharcosok kiemelhették volna főtitkárukat a kormányból anélkül, hogy ezzel a kormányválságot felidézzék és az országban a rendet megbolygassák, úgy megtették volna. A kongresszus határozati javaslatában, amelyet valamennyi küldött megszavazott, kimondotta, hogy a frontharcos szövetségek hajlandók továbbra is támogatni a nemzeti újjáépítés politikáját és kimondották azt is, hogy amikor majd szükségesnek látják, a volt frontharcosok a politikai élet porondjára lépnek és hajlandók a kormányzat átvételére is. A határozati javaslat végül kimondja azt is, hogy a különböző frontharcos szervezetek még erőteljesebb és szorosabb együttműkö­dést fejtenek majd ki, mint eddig tették. Diplomáciai súrlódás a Szovjet és Japán között TOKIÓ, júl. 9. Politikai körökben élénken foglalkoznak azzal a szovjet-orosz részről emelt váddal, amely szerint a japán vezérkar egyik tisztje, aki egyúttal a sah­alini japán diplomáciai és katonai misszió vezetője, a szovjet-orosz főkonzulátus fogadása alkalmával megkísé­relte a szovjet-orosz főkonzul bizonyos ok­mányainak eltulajdonítását. Az oroszok ál­lítása nagy felháborodást keltett a japán hadügyminisztériumban. Tokióban hangoz­tatják, hogy a japán tiszt minden tekintet­ben feddhetetlen és cselekedeteiben kifogás­talan. Éppen ezért tarthatalan az oroszok állítása. A japán hadügyminiszter utasí­totta Chash­ikarát, a mandzsuriai japán hadsereg parancsnokát, hogy tegyen jelen­tést az ügyben. A japán beállítással szemben szovjet­­orosz részről rámutatnak arra, hogy a ja­pán ezredes a fogadóest közben eltűnt és jogosulatlanul a főkonzulátus felső emeletén levő helyiségekbe ment, ahol íróasztalokat tört fel és megkísérelte fontos okmányok eltulajdonítását. Amikor az ezredes el akarta hagyni a szobát, a főkonzul egyik titkárja belépett és megakadályozta tetté­nek végrehajtásában. A konzulátus tiszt­viselője elvette az okmányokat a japán ez­redestől, akit kiutasítottak az épületből. Orosz tiltakozás MOSZKVA, júl. 9. A Szovjet Távirati Iroda jelentése szerint Raivad nagykövetségi tanácsos a tokiói szovjet nagykövetség nevében tiltakozását jelentette be a japán külügyminisztérium­ban az ellen, hogy a ,„­umakasi” japán tor­pedónaszád jogtalanul szovjet vizeken cirkál. Tiltakozott továbbá az ellen, hogy az „Erimé” japán katonai kőolajszállító hajó hatvanöt tisztje és tengerésze a szovjet ha­tóságok előzetes értesítése és engedélye nél­kül kikötött Sahhalinon; végül tiltakozását jelentette be az ellen, hogy egy japán repü­lőgép Handas­ kerületben átrepült a szov­jet-orosz határon. Hen­drik herceg a ravatalon HAGA, júl. 9. Hendrik hercegnek, a holland királynő férjének a királyi palota előcsarnokában felravatalozott holtteste előtt hétfőn vonult el a főváros lakossága. Kora reggeltől késő estig mintegy 15.000 ember vonult el a ra­vatal előtt. A Budapesti Hírlap telefonszámai: 444-04. 444-07. 444 -05. 444-08. 444-06. 444-09.

Next