Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-10 / 153. szám
A z ilyen nehéz dolog ellenzéki vezérnek lenni — minden áron kritikát gyakorolni, akkor is, amikor nincs igaza az ellenzékiségnek és a bizonyítás nem jól sikerül. A Barthouféle, a franciákat jellemző logikus átgondoltsággal hosszú hónapok óta kiépített blokkpolitika nyíló rózsaként virágzik ki teljes díszében: az angol sajtó, sőt a brit kormány tagjai nyilatkoznak elítélőleg róla, s jelentik ki, hogy Nagybritanniára ne számítson e bekerítésre szánt politikában. És íme Rassay Károly, a kétségtelenül kiváló képességű ellenzéki vezér nem átallja azt állítani, — mert a kormányt nyilván támadnia kell, akár azért, mert azt teszi, amit ő is akart, akár mert mást tesz, — hogy ha más politikát követett volna a magyar kormány, az eredmény is más lett volna. Ugyan, ugyan, vájjon Franciaország lemondott volna-e a blokkpolitikáról, amely tőlünk függetlenül alakuló körülmények összejátszásának következménye, vagy talán egyenesen a kisantant ellen fordult volna? Ezt talán maga a szónok sem gondolja? Avagy komolyan hiszi-e, hiheti-e az államférfiúi képességű ellenzéki politikus, hogy ha magyar kormányférfiak a nemzetközi illemet negligáló módon hívatlanul jelentkeztek volna budapesti átutazásakor éjszakai látogatásra az agg francia politikus hálófülkéjében, akkor Louis Barthou Romániában revizionista, vagy akár csak kevésbbé éles antirevizionista beszédet mondott volna? Nem, bizonyára, kétségtelenül nem. Csak a tolakodó magyar államférfi blamázsa lett volna nagy. Ami pedig ugyebár, komoly, felelősségteljes ellenzéki szempontból sem lehet kívánatos. E egyik budapesti lapkonszern déli újságja Scuvikhangon bejelentette, hogy megsoványodott az idei telefonkönyv, elmaradt az előfizetők egy része, ami egyik bizonysága annak, hogy rosszabbodtak hazánkban a gazdasági viszonyok. A postavezérigazgatóság néhány sorban számszerű adatokkal nyomban megcáfolta a megsoványodott telefonkönyv legendáját, megállapította, hogy a cikk állításainak épp az ellenkezője igaz, mert az idei telefonkönyv nagyobb oldalszámú, mint a múlt évi s több ezerrel növekedett az előfizetők száma is. Ami ezekután történt, emlékeztet arra a kedélyes szólásmondásra, amely így hangzik: mi tárgyilagosak vagyunk, mert nem befolyásoltatjuk magunkat a tényektől. A postavezérigazgatóság nyilatkozata után ugyanis a lapkonszern reggeli újságja, mintha mi sem történt volna, újból elővette a lantot s belekezdett a sirámba, hogy elvitte a nagy szegénység a telefonelőfizetőket, akiknek százait degradálta az élet, ami ma minden, csak nem élet. Szalay Gábor báró postavezérigazgató a Budapesti Hírlap vasárnapi számában is hosszabb nyilatkozatban állapította meg, hogy több, mint négyezer új előfizető jelentkezett és amióta a kormány csökkentette a belépési díjakat, azóta egyre emelkedik az új telefonállomások száma. De úgy látszik, mindez kevés, mert a lappolitika csavaros útjain elsikkadnak még a hiteles, pontos számok is ... 1934 JÚLIUS 10. KEDD l B.H. Nemcsak a legjobban védett Franciaországnak, hanem a kis Magyarországnak is szüksége van a biztonságra Eckhardt Tibor beszéde a külföldi sajtószindikátus tagjai előtt A Külföldi Sajtószindikátus hétfőn tartotta huszonhatodik évi közgyűlését, amelyen az évi jelentések előterjesztése után a régi tisztikart választották meg s az egyesület fennállása óta először történt, hogy nem újságírót választottak meg tiszteletbeli taggá, Eckhardt Tibor orsz. képviselő, a Revíziós Liga alelnöke személyében. Eckhardt tiszteletére hétfőn este a Fészek Klubban vacsorát rendeztek, amelyen megjelent Mengele Ferenc külügyi sajtófőnök is s ott volt a külföldi lapok számos budapesti képviselője. Lányi Zsigmond elnök üdvözlőszavai után Eckhardt Tibor nagyszabású beszédben foglalkozott belpolitikai és külpolitikai kérdésekkel. Hangoztatta, hogy a magyar politikai élet vezetőségét alulról kell regenerálni. A titkos választójog kérdése nem odázható tovább és ezzel egyidejűleg szükséges a központi hatalom megerősítése, a kormányzói hatalmi jogkör megerősítése révén. A királykérdésről szólva hangoztatta, hogy a mai megoldás felel meg a nemzet érdekeinek legjobban, mert nem zárja el semmiféle kibontakozás útját. A restaurációval való kísérletezés nem kívánatos, mert azt is megrázkódtatásoknak tenné ki, akit a magyar trónra akarnak ültetni. Úgy, amintt ma van, biztos, hogy nem fogunk fennmaradni, de a régi monarchiát sem le het feltámasztani, mert a Duna völgyének rántottájából, ahogy egy francia politikus mondta, nem lehet újból tojást csinálni. Külpolitikai kérdésekről szólva, rámutatott, hogy a francia szövetségi rendszerrel a bekerített államok egy ellenszövetségi rendszert igyekeznek megteremteni, aminek következménye pedig a fegyverkezési politika. Hála Istennek, az európai népek nagy többsége szembenáll ezzel az elgondolással. A német-francia probléma centrális prob lémája Európának, amit csak kompromiszszummal lehet megoldani. Magyarország a szövetségi rendszerbe nem nyugodhatik bele. Magyarországnak csak a passzív rezisztencia szerepe jutott. Nemcsak a legjobban védett Franciaországnak, hanem a kis Magyarországnak is szüksége van a biztonságra. Román részről Aradon legutóbb a Budapestre való bemasírozást követelték. Ebből látszik, milyen veszélyes, ha a felfegyverzett népek között egy lefegyverzett nép áll, amely állandó csábítás azoknak, akik a lefegyverzettséget ki akarják használni. Végül a revízióellenes nyilatkozatokat említette meg Eckhardt, amelyekről megállapította, hogy nem újak s amiket a francia külügyminiszter mondott, azok felett napirendre lehet térni. A Duna völgyében a revízió gondolata és a status quo gondolata mérkőzik egymással. Csak egy helyes mérték lehet a kettő között és pedig az, hogy a kompromisszum alapja a tartós béke garanciája, az igazság legyen. A kard nagy mestere, Napóleon mondta, hogy a kard a tollal gyakran kerül szembe, a hatalom és az igazság között folyó küzdelemben. Átmenetileg győzhet a kard, de végeredményben csak az igazság és a toll győzedelmeskedhetik. — Arra kérem önöket, — fejezte be a külföldi újságírókhoz fordulva Eckhardt a szavait, — hogy a kard politikájával szemben a tollal igyekezzenek az igazság politikáját kivívni. Lelkes taps fogadta Eckhardt Tibor érdekes beszédét, amelyért Gordon Ross, az angol Reuter-ügynökség budapesti levelezője, aki mint ezredes, a határkiigazító bizottságnak volt tagja, mondott köszönetet. Csendesen telt el Párizs kritikus vasárnapi® A frontharcosok továbbra is támogatják a nemzeti újjáépítés politikáját Párizs nagy izgalommal várt vasárnapja csaknem, teljes nyugalomban telt el. A frontharcosok nemzeti kongresszusa rendben, minden nagyobb rendzavarás nélkül folyt le. A pacifista és a köztársaságpárti frontharcosok felvonulása az Ismeretlen Katona sírjához, épp úgy, mint a vasárnap esti gyűlés, a programhoz híven fegyelmezett rendben zajlott le. A világsajtóban elterjedt híresztelések tehát, melyek igyekeztek az eseményeket úgy beállítani, hogy a vasárnapi nap Párizsban véres harcokra, sőt polgárháborúra is vezethet — mint arra már vasárnapi számunkban rámutattunk — túlzóknak és rémlátóknak bizonyultak. A frontharcosok országos megmozdulásánál semmi olyan esemény nem történt, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a frontharcosok frakciója az állam és az alkotmány felforgatására irányulna. A kongreszszus határozatából kitűnik, hogy az ellenez minden rendbontást és minden olyan cselekedeteket, amely a válságot felidézné. A kongresszus hajlandó tovább is támogatni a nemzeti újjáépítés politikáját s a Doumerguekormányhoz való bizalma jeléül a frontharcosok szövetségének főtitkárát, Bivollet-t, továbbra is meghagyta a kormányban mint nyugdíjügyi minisztert. A vasárnapi kongresszus állásfoglalása már azért is nagy jelentőségű, mivel az egymással állandóan ellentétben levő frontharcos szervezet között megegyezést teremtett. Határozati javaslatukban kimondották, hogy a különböző frakciók a jövőben szorosabban együttműködnek. A szélsőbaloldali munkásszervezetek is megőrizték nyugodtságukat s így Franciaország vasárnapi eseményei nem igazolták egyes külföldi lapoknak azt a jóslatát, hogy a belső rend még ezekben a napokban felborul, a két szélsőséges tábor összecsapása folytán. Rendzavarás nélkül ért véget a frontharcosok gyűlése PÁRIZS, júl. 9. Párizs vasárnap délelőttre a legteljesebb rendben és nyugalomban telt el. A pacifiista frontharcosok és a köztársasági frontharcosok egyesületei zárt sorokban, minden zavaró incidens nélkül vonultak föl az Ismeretlen Katona sírjához, hogy program szerint elhelyezzék koszorúikat. A felvonulást, amely délelőtt féltizenegykor végződött, sehol nem zavarták meg. A volt frontharcosok országos szövetségének vezetősége a délelőttöt bizottsági munkálatokkal töltötte el.A frontharcosok kétnapos országos gyűlésén hangzottak el ugyan éles felszólalások, de a hozott határozatok nem szélsőségesek. A frontharcosok bátor és gyors tetteket követelnek abból a célból, hogy az ország politikai, gazdasági és erkölcsi megújhodása minél hamarabb bekövetkezzék. Egyes csoportok azt kívánták, hogy Rivollet nyugdíjügyi miniszter váljon ki a kormányból és így kifejezésre jusson a frontharcosoknak az a felfogása, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt a helyzet megjavítására. 299 szavazattal 5 294 ellenében azonban elhatározták, hogy a Rivollet-ügyet nem tűzik napirendre. Ez a javaslat, ha megszavazták volna, Rivollet számára lehetetlenné tette volna, hogy megmaradjon miniszteri állásában. Abban az esetben, ha a volt frontharcosok kiemelhették volna főtitkárukat a kormányból anélkül, hogy ezzel a kormányválságot felidézzék és az országban a rendet megbolygassák, úgy megtették volna. A kongresszus határozati javaslatában, amelyet valamennyi küldött megszavazott, kimondotta, hogy a frontharcos szövetségek hajlandók továbbra is támogatni a nemzeti újjáépítés politikáját és kimondották azt is, hogy amikor majd szükségesnek látják, a volt frontharcosok a politikai élet porondjára lépnek és hajlandók a kormányzat átvételére is. A határozati javaslat végül kimondja azt is, hogy a különböző frontharcos szervezetek még erőteljesebb és szorosabb együttműködést fejtenek majd ki, mint eddig tették. Diplomáciai súrlódás a Szovjet és Japán között TOKIÓ, júl. 9. Politikai körökben élénken foglalkoznak azzal a szovjet-orosz részről emelt váddal, amely szerint a japán vezérkar egyik tisztje, aki egyúttal a sahalini japán diplomáciai és katonai misszió vezetője, a szovjet-orosz főkonzulátus fogadása alkalmával megkísérelte a szovjet-orosz főkonzul bizonyos okmányainak eltulajdonítását. Az oroszok állítása nagy felháborodást keltett a japán hadügyminisztériumban. Tokióban hangoztatják, hogy a japán tiszt minden tekintetben feddhetetlen és cselekedeteiben kifogástalan. Éppen ezért tarthatalan az oroszok állítása. A japán hadügyminiszter utasította Chashikarát, a mandzsuriai japán hadsereg parancsnokát, hogy tegyen jelentést az ügyben. A japán beállítással szemben szovjetorosz részről rámutatnak arra, hogy a japán ezredes a fogadóest közben eltűnt és jogosulatlanul a főkonzulátus felső emeletén levő helyiségekbe ment, ahol íróasztalokat tört fel és megkísérelte fontos okmányok eltulajdonítását. Amikor az ezredes el akarta hagyni a szobát, a főkonzul egyik titkárja belépett és megakadályozta tettének végrehajtásában. A konzulátus tisztviselője elvette az okmányokat a japán ezredestől, akit kiutasítottak az épületből. Orosz tiltakozás MOSZKVA, júl. 9. A Szovjet Távirati Iroda jelentése szerint Raivad nagykövetségi tanácsos a tokiói szovjet nagykövetség nevében tiltakozását jelentette be a japán külügyminisztériumban az ellen, hogy a ,„umakasi” japán torpedónaszád jogtalanul szovjet vizeken cirkál. Tiltakozott továbbá az ellen, hogy az „Erimé” japán katonai kőolajszállító hajó hatvanöt tisztje és tengerésze a szovjet hatóságok előzetes értesítése és engedélye nélkül kikötött Sahhalinon; végül tiltakozását jelentette be az ellen, hogy egy japán repülőgép Handas kerületben átrepült a szovjet-orosz határon. Hendrik herceg a ravatalon HAGA, júl. 9. Hendrik hercegnek, a holland királynő férjének a királyi palota előcsarnokában felravatalozott holtteste előtt hétfőn vonult el a főváros lakossága. Kora reggeltől késő estig mintegy 15.000 ember vonult el a ravatal előtt. A Budapesti Hírlap telefonszámai: 444-04. 444-07. 444 -05. 444-08. 444-06. 444-09.