Budapesti Hírlap, 1934. november (54. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

1934 NOVEMBER L. SZOMBAT B. H. Kozlovski lengyel miniszterelnök Gömbös Gyula varsói látogatásának eredményeiről VARSó, nov. 2. Kozlovski miniszterelnök fogadta a Budapesti Hírlap tudósítóját. Tudósítónk megkérdezte a miniszterelnököt, hogy miben látja a magyar miniszterelnök lá­togatásának fontosságát és milyen ered­ményeket vár a látogatás után. Kozlovski miniszterelnök a kérdésekre a következőkben válaszolt: — Készséggel megragadom az alkal­mat, hogy lapjuk útján mégegyszer hangsúlyozzam Gömbös miniszterelnök lá­togatásának fontosságát és kézzel fog­ható eredményeit. Gömbös Gyula olyan országot képviselt, amelyet régi barátság fűz Lengyelországhoz. Látogatása lehe­tővé tette azt, hogy a kulturális és a szel­lemi élet terén megalapozzuk a két nem­zet szorosabb együttműködését. Az erre vonatkozó egyezmény megteremtése a nemzetek együttes munkájának legjobb módja, mert lehetővé teszi az egyes or­szágok legnagyobb értékeinek, a szellemi kultúra kincseinek folytatólagos cseréjét.­­ Ezzel az alkalommal előkészítettük a két ország olyannyira fontos szorosabb közgazdasági együttműködését is. Szilárd meggyőződésem, hogy az ebből a célból kiküldött tanulmányi bizottság rövidesen megtalálja a Magyarország és Lengyel­­ország közötti gazdasági csere fokozásá­nak és a forgalom kiszélesítésének mód­ját . Hangsúlyozni kívánom végül, hogy Magyarország kiváló államférfiénak var­sói látogatása olyan személyes kapcsola­tot is jelent, amely véleményem szerint fontos tényezője a két ország közötti kölcsönös barátság kimélyítésének. L.: Egy francia újságíró agyrémekből és rosszindu­latból felépített tudósítása Jankapusztáról „Magyar-horvát tájnyelv“-ről beszél és Pogarelec Jelka már megcáfolt hazug híreit melegíti fel . A világsajtó vissza­utasítja a Magyarország elleni vádakat PÁRIZS, nov. 2. Charles Reber, a Paris Soir munkatársa, Ilurakeresztúrról keltezett nagy tudósítást küldött lapjának, amelyet a Paris Soir ,k külön tudósítónk Surdapusztán felfedezte „ jankapusztai usztások egy részét” cím­­m­el közöl. A cikk alcíme a következő: „A táborral szomszédos falvakban állandó ré­mületben tartják a parasztokat ezek a ti­tokzatos és veszedelmes vendégek." A Paris Soir cikke iskolapéldája az agy­rémekből és rosszindulatból felépített tu­dósításoknak és a következőképpen hang­zik: " A magyar kormányt Pogorelec Jelka előttem tett kijelentései arra indították, hogy Magyarországra hívjon és a belgrádi magyar követség megbízottja útján külön gépkocsit, gépkocsivezetőt és idegenvezetőt ajánlott fel nekem, hogy személyesen győ­ződhessem meg Jankapusztán arról, hogy a Magyarország ellen emelt vádak csak rá­galmak. Nem fogadtam el ezt a kedves ajánlatot és magam béreltem gépkocsit, gépkocsivezetőt és idegenvezetőt, akik be­széltek németül, horvátul, szerbül, csehül, valamint ismerték a vidék magyar-horvát tájnyelvét is. Az idegenvezető a környé­ken számos embert személyesen ismert. A gépkocsivezetőt „Csakovec”-ben (Csáktor­nya) fogadtam fel. Mindezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert a francia olvasók így megláthatják, hogy a kirándu­lás miért vezetett más eredményre, mint a magyar kormány által meghívott többi francia újságíró vizsgálódása. A határt gépkocsin lépte át a tudósító Letenyénél. A szabadba érve, a pusztáról elmélkedik és megállapítja, hogy ez a Kár­pátok, Erdély és a Duna között elterülő hatalmas puszta terület egész Európát el­láthatná, ha észszerűen megművelnék, de ez a föld maréknyi fém­ kezei között van, ők uralkodnak itt s a parasztság cseléd- és jobbágysorban él. A jobbágyi intézmény itt még széltében fennáll. Útban Jankapuszta felé a tudósító útba­igazítást kért három szembejövő paraszt­tól. A parasztok úgy vélték, gépkocsival nem igen lehet odamenni, mert az utakat katonai tehergépkocsikkal tönkretették. Ezek a tehergépkocsik kétszer jártak arra, nem lehet tudni, mivégből Az egyik paraszt kijelentette, hogy a horvátok és macedónok Jankapusztáról nyolc-tíz nap óta az út men­tén fekvő Surdapusztára költöztek.­­ A gépkocsi tovább indult Surda­­puszta felé — folytatta a tudósító. — Meg­érkezve, a sűrű ködben alacsony, hosszú, sárga házcsoportra bukkantam. A kapuk nyitva voltak és minden elhagyatottnak látszott, az istállók üresek voltak. A sofőr azonban Somogyszentmiklóson egy címet kapott és így tudta, hogy kihez kell for­dulnia. Eltűnt. Sokáig vártam rá. Itt a tudósító megszakítja a közvetlen előadást és így folytatja: — Nem akarom lehetővé tenni, hogy egy ember ellen, aki az igazat mondotta, meg­torló intézkedéseket alkalmazzanak. Tehát csak szárazon felsorolom azokat a megálla­pításokat, amelyeket emberünk tett. Surda­pusztán a jankapusztaiak 15 usztására tar­tózkodik egy kicsiny, négyablakos épület­ben. Itt hálótermeket rendeztek be szá­mukra. Horvátok, de egy magyar ember parancsnoksága alatt állanak, aki egyúttal katonailag képezi ki őket. Valamennyien puskával vannak felfegyverezve. Ugyan­abban az épületben lőszerraktár is van. Az emberek este távoznak az épületből és a mezőkön hajnalig katonai gyakorlatokat folytatnak. Éppen kevéssel odaérkezésem előtt tértek vissza a gyakorlatról. — Tizennyolc hónapja, hogy Surdapusz­tán usztasák tartózkodnak, de ez a csoport Sándor király meggyilkolása után érkezett ide Jankapusztáról. Surdapusztáról továbbmenve, állítólag favágókkal elegyedett beszélgetésbe a tudó­sító S azt írja, hogy amikor Jankapuszta felől érdeklődött tőlük, ijedten mesélték, hogy Jankapuszta milyen veszélyes hely. A horvátok éjszaka állandóan lövöldöznek. A csendőrök pedig legszigorúbban megtiltot­­­ták nekik, hogy arra­felé járjanak. Azzal is fenyegetőztek a csendőrök, — a tudó­sító elbeszélése szerint, — hogy bebörtön­­zik e tilalom áthágóját. Amikor azonban a tudósító öt pengőt ígért, az egyik paraszt azonnal kapható volt arra, hogy őt Janka­­pusztára elkísérje. — Eszembe jutnak azok a szavak, — fe­jezi be cikkét a tudósító, — amelyeket a belgrádi magyar követség megbízottja mondott a meghívás átadásakor előttem: „Ha ön beszélni tudna a lakossággal, akkor mindenütt megmondhatnák önnek, hogy a vidéken sohasem láttak terroristákat, hor­­vátokat, vagy usztasákat. ” A Magyarországot állandóan támadó és rágalmazó francia sajtó „objektivitásának” igazi iskolapéldája ez a cikk, s ezért, egyedül ezért nem térünk fölötte — mint különben megérdemelné — egyetlen szánakozó mosoly­­lyal napirendre. A Paris Soir szenzációra va­dászó riportere „tényeket" sorol fel, amelye­ket általa megbízhatóknak tartott informáto­rok mondtak el neki. Sorakoztassuk fel eze­ket a „tényeket” és nézzük, kik is voltak a tudósító „megbízható informátorai”. Az első, akinek kijelentéseire támaszkodik a francia újságíró, az a Pogorelec Jelka, aki­ről már egész sereg külföldi (angol, osztrák, holland, svájci, olasz stb.) lap megállapította, hogy egyetlen szavát sem lehet elhinni, s hogy Üzletszerűen foglalkozik hazug hírek terjesz­tésével. Az újságíró másik két informátora a szerb területen felfogadott sofőr és az „idegen­­vezető”, akik németül, horvátul, szerbül és csehül beszéltek s ismerték a vidék „magyar­­horvát tájnyelvét” is. Ehhez a nyelvészeti fel­fedezéshez külön kell gratulálnunk a Paris Soir munkatársának! Eddig nem tudtuk ugyanis, hogy ilyen tájszólás volna. A magya­rul és horvátul egyetlen szót sem beszélő francia újságírónak kellett idejönnie, hogy ezt felfedezze. De a kiváló riporter nyelvészeti szakértel­mét is felülmúlja földrajzi és gazdasági tu­dása. Megállapítja ugyanis, hogy a dunán­ túli „puszta” a Duna, a Kárpátok és az erdélyi bércek között egyetlen beláthatatlan síkságot képez, amely észszerű megművelés mellett egész Európát elláthatná terményeivel. Ehhez a megdöbbentő tudatlanságot és szánalmas műveletlenséget eláruló megállapításhoz töké­letesen hozzáillik annak leszögezése, hogy ez a Dunától a Kárpátokig terjedő „puszta” né­hány főúr kezében van s hogy Magyarorszá­gon még a jobbágyság intézménye fennáll! Aki ilyen sületlenségeket le mer írni, az valóban nagyon bátor ember lehet. Olyan bátor, hogy még a „terrorista horvátok és macedónok” magyarországi tanyáját sem fél felkeresni, sőt van annyira bátor, hogy azt meg is találja. Megtalálja pedig annak a két „magyar-horvát tájszólást” beszélő tolmácsá­nak dajkameséjében, akik a Kárpátokig és az erdélyi havasokig nyúló dunántúli pusztáról (a trianoni határt el is felejtették!), a job­bágyadéról, a magyar föld háló-e’-it tálén ezer mázsát is termő gazdagságáról s egyéb gyönyörűségekről oktatták ki. Ezek után könnyen elképzelhető, milyen utakon járt a francia újságíró s milyen „ka­tonai teherautók” nyomait látta. Még az a feltevés is valószínű, hogy Jankapusztán egy­általában nem is volt. Mert hogy Surdapusz­tán nem járt, — ezt szinte maga is beismeri. Ugyanígy homályos a somogyszentmiklósi história. A sűrű ködben — írja — megállt autójával egy alacsony ház előtt, a sofőr be­ment. Sokáig várt rá. Aztán kijött a tolmács­sofőr és elmondta neki a sok szörnyű rémsé­get a tizenöt terroristáról, hálóteremről, éj­szakai lőgyakorlatokról és egyéb ködös dol­gokról. Várjon az a sűrű ködben álló ház nem a falu kocsmája volt, ahol oly sokáig időzött a sofőr s ahonnan kijőve, olyan rémmesét mondott el, akár valami borgőzben született história ? Micha­loff szabadlábon van Törökországban ISZTANBUL, nov. 2. Mint Ankarából megbízható forrásból jelentik, Michaloff Iván letartóztatásá­nak külföldön elterjedt híre teljesen alaptalan. Michaloff változatlanul szabad­lábon van, még­pedig saját kívánságára 3 személyi biztonsága érdekében Kastamu­­niban tartózkodik. A francia sajtó újabb éles tá­­madása a rendőrség ellen PÁRIZS, nov. 2. A marseillei királygyilkosság nemzet­­közi vonatkozásai már alig foglalkoztat­­ják a francia sajtót. Csupán a Quotidien Középeurópába küldött tudósítója számol be Bécsből költekezett jelentésében arról, hogy sem Persevics, sem Kodanics, sem pedig Persecs bécsi lakásra nem nyert bebocsátást. A lapok érdeklődését a királygyilkos­­ság kapcsolatban kizárólag az a kérdés köti le, hogy a francia hatóságoknak Mar­­seilleben elkövetett mulasztásáért kit ter­­hel a felelősség. A jobboldali lapok, fő­­képpen a La Jour és az Intransigeant egyre élesebb hangon folytatják a fran­­cia nemzeti közbiztonsági hivatal ellen irányuló támadásaikat. A francia hatóságok a marseillei me­­rénylet után letartóztatták a jugoszláv ■egyetemi hallgatók egyesületének, vala­mint a párizsi horvát emigránsok egyesül létének egész vezetőségét, összesen 15 em­bert. A baloldai sajtó hevesen tiltakozik azon intézkedés ellen, amelyeket semmi komoly gyanúok nem tett indokolttá. Az Oeuvre szerint maga az ügyészség is beismeri, hogy a letartóztatottaknak a marseillei merényletben semilyen sze­repük sem volt. Olyan intézkedések alap­­ján tartóztatták le őket, amelyek még a második császárság intézményeiből ered­nek és a harmadik köztársaság idején egyszer sem alkalmazták azokat. A Humanité szerint Marchandeau bel­ügyminiszter, úgy látszik, vissza akarja állítani Párizsban a Bastillet. A francia közbiztonsági hivatal elégtételt akar adni a jugoszláv rendőrség gyűlölködésének. A jugoszláv rendőrség néhány teljesen becsületes horvát emigráns ellen acsar­­kodik. A nemzetbiztonsági hivatal telje­sen önkényesen tartóztatta le ennek a két nem politikai jellegű egyesületnek veze­tőségét. Bűnbakot keres a francia belügyminisztérium PÁRIZS, nov. 2. A­­ belügyminisztériumba megérkezett az első jelentés azokról a biztonsági in­tézkedésekről, amelyek Sándor jugoszláv király látogatása alkalmával történtek. A jelentés a marseillei rendszabályokról szól. A jelentés kimutatja, hogy a mar­seillei rendőrséget nem érheti vád, a fe­lelősség Jouhannaud-ra (a iaaone-torkolat kerületének időközben elmozdított elöljá­rójára) hárul, aki a Párizsból érkezett biztonsági tisztviselők intézkedéseinek alávetette magát, ahelyett, hogy ellenke­zőleg, ő adott volna utasításokat a párizsi tisztviselőknek. Az elöljáró azonkívül nem kért elegendő katonaságot. Az útvonalak őrizetére 5000 emberre lett volna szük­ség, tényleg azonban csak 500 embert ál­lítottak fel díszőrségnek. A holland sajtó felháborodva utasítja vissza a Magyarország elleni vádat HAGA, nov. 2. A holland sajtó továbbra is felháboro­dással tárgyalja azt a tényt, hogy a mar­seillei merényletért bizonyos körök Ma­gyarországot akarják felelőssé tenni. Ma a Maasbode című nagy lap helyezkedik szembe a Magyarország ellen folytatott áskálódásokkal. — A francia biztonsági szolgálat, — írja a lap, amely a maga ért­hetetlen gondatlanságával Európa bé­kéjének szempontjából is rettenetes fele­lősséget zúdított magára és nagyon saj­nálatos, hogy a felelősséget a gyilkos­ságért egyetlen országra, Magyarországra akarják hárítani. Alig van ország, amely­ben nem kovácsolnának összeesküvést más ország ellen, de különösen a Sándor király ellen elkövetett merénylet szálai vezetnek különféle országokba. Miért vá­dolják tehát Magyarországot ilyen go­nosz uszító módon? A választ erre csak az európai politika lehetetlen volta ad­­hatja meg. Zavarban lenne Párizs és a kisantant, ha nem volna Jankapuszta — írja a Rotter­damsche Courant HAGA, nov. 2. A Rotterdamsche Courant vezércikké­ben ezeket írja: — Ha a jankapusztai tanya nem lenne, fel kellene találni, mert így legalább van hova levezetni a közfigyelmet. Janka­puszta a nagyhatalmak számára rendkí­vül hasznos, nélkülözhetetlen villámhá­rító lett és elképzelhető, hogy ha nem volna, milyen zavarban lenne Párizs és a kisantant. A magyaroknak széles a háta, ha ilyen dolgokról van szó. Remélhetőleg a Népszövetség gondoskodni fog róla, hogy a magyarok ne érezzék a következménye­ket. Kétség nem fér hozzá, hogy a Ma­gyarország elleni támadások a kisantant politikai érdekeit szolgálják. A svéd sajtó a méltatlan támadásokról STOCKHOLM, nov. 2. A ,„Nya Dagligt Allehanda”, a legna­gyobb stockholmi estilap beszélgetést kö­zöl Leffler Béla egyetemi tanár magyar sajtóelőadóval. Leffler tanár elmondotta, hogy amikor a marseillei merénylettel kapcsolatban egyes külföldi lapok rossz­­indulattal megtámadták Magyarországot, Svédország minden részéből igen sokan keresték fel személyesen, levélben, táv­iratban vagy távbeszélő útján és elítélve a méltatlan laptámadásokat, a legmele­gebb rokonszenvüket fejezték ki Magyar­­ország iránt. Ezek a levelek, — mondotta Leffler dr. nyilatkozatában, — meggyőz­tek engem arról, hogy a svéd nép teljes mértékben megérti, hogy Magyarország soha, a legsúlyosabb körülmények között sem folyamodnék ilyen eszközökhöz. A svéd sajtó egyébként is állandóan élénk és rokonszenves érdeklődéssel fog­lalkozik magyar ügyekkel. A svéd lapok­ban az utóbbi időben több magyarbarát cikk jelent meg, így a Stockholms Tidnin* gén című lap ismertetve Langlet Walde*­mar dr. budapesti svéd lektornak a ma­gyarországi távlovaglás élményeiről írt könyvét, cikkét így fejezi be: — örömmel csatlakozunk a szerzőnél? ahhoz a kívánságához, hogy ez a bájos, barátságos és rokonszenves ország, ahol a svéd vendégek oly kitűnően érezték magukat, megnyugodjék és virágozzék.

Next