Budapesti Hírlap, 1935. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

1935 JANUÁR 1, KEDD i. a. ­ THE 4 TIMES Amerikában, a rekordok országában szokás intézményeknek, alkotásoknak, eredményeknek a „világ legtökéle­tesebbje vagy legnagyobbja” címet adni — igen sokszor csak a reklám kedvéért. Nem esünk az európai dolgok elfogult dicséretének túlzásába, ha a londoni „Timest”, a világ legnagyobb tekintélyű és legmagasabb színvonalú újságjának nevezzük. Ez a lap 1935 január 1-én üli meg születésének 150-ik évfordulóját. Úgy érezzük, az egész világ sajtója — Newyorktól Yokohamáig — mély tisz­telettel hajtja meg a közért és a köz­véleményért folytatott küzdelmei és az újságírás és újságalkotás terén elért si­kerei előtt a hódolat és az elismerés zászlaját. 1785 január 1-én az első John Walter — megalapítója ennek a nagy újság­­dinasztiájának, amely még ma is rész­­tulajdonosa a Times-nek —a The London Daily Universal Register cím alatt in­dította meg a lapot. Mai nevét három évvel később kapta. A Walterek bátor, magas erkölcsi és szellemi színvonalú vezetése alatt, amely nem ijedt meg sem fenyegetéstől, sem kormánynyo­mástól, hiszen John walter sokszor newgate-i börtönéből szerkesztette a Times-t, rövidesen azzá a nemzeti intéz­ménnyé lett a napilap, amelynek ma te­kinti nemcsak Nagybritannia, hanem az egész világ közvéleménye. A Times az első példaképe annak az újságnak, amely nem a közönség szeszélyeinek és szenvedélyeinek kiszolgálásában vagy csupán szórakoztatásában látja felada­tát, vagy amely csoport-, párt- és újító érdekeket követve befolyásolja közön­ségét, hanem amely kitűzött erkölcsi és nemzeti célokért küzdve és olvasóit pon­tosan informálva az eseményekről, az általános emberi és nemzeti érdekeket akarja lelkiismeretesen szolgálni. Nem tér arra, hogy milliós példányszámot érjen el, de az a körülbelül kétszázezer példány, amelyben megjelenik, az egész művelt világon azok kezébe jut, akik­nek a gondolata és szava az ember lehe­tőségeinek határai közt irányítja az eseményeket és a közhangulatot. Nincs komoly államférfi, diplomata, üzletem­ber, sőt művelt tudós vagy irodalmi férfi a világon, aki, ha körülményei en­gedik, ne olvasná naponként öt világ­részben a lelkiismeretes, gondos, ki­egyensúlyozott újságírás e remekét. A Times nem félhivatalosa a londoni kormánynak, mint sokszor tévesen hi­szik, csupán jól van informálva, tudja, mit akar a kormány, és ha véleménye, meggyőződése egyezik a Downing­­streetével, akkor ennek nagysúlyú ve­zércikkeiben kifejezést ad. Ezzel irányí­­tólag hat úgy a birodalmi, mint a világ­­politikára. De ugyanilyen leplezetlenül fejezi ki a véleményét, ha az ellentétes a kormányzatéval, ami különös erővel jutott kifejezésre például a labour-kor­­mány idején. A Times a nemzet fél­­hivatalosa és egy a canterbury-i érsek elnöklete alatt álló bizottság feladata afelett őrködni, hogy illetéktelen befo­lyás alá ne kerüljön. A Budapesti Hírlap, amely, talán sze­rénytelenség nélkül mondhatjuk, ha­sonló magas célt tűzött ki maga elé, mint amelyet londoni nagy kollégája elért, különös meghatódottsággal és tisztelettel köszönti a Times-t 150-ik születése napján. Nekünk is az a cé­lunk, hogy színvonalunk emelkedettsé­gével, értesüléseink pontosságával, ol­vasóinknak nem legalacsonyabb szenzá­­cióhajhásza, hanem legmagasabb szel­lemi, erkölcsi és szórakoztatási igényei­nek kielégítésével, azonban főképen és mindenekfölött a nemzet, a magyarság érdekeinek félelem és gáncs nélküli, minden partikuláris érdeken felül álló, józan, de lelkes szolgálatával, legyünk hasonlók kiválasztott angol példaké­pünkhöz. Ezeknek az eszközöknek a tisztességes használata tette a Times-t a világ legelső újságjává. Mi is azt óhajtjuk, hogy azok a magyarok olvas­sák lapunkat, akik a nemzet mindenek­­felett való szolgálatának gondolatát ír­ták zászlójukra, mert ezeknek a szava mmarad mindig döntő a nemzet sorsának alkítására is. A Times példája szövet­­nek, mely előttünk lobog és mutatja az utat minden tisztességes lapnak, min­den komoly és lelkiismeretes újságíró­nak, minden hű és józan hazafinak —­­öt világrészen. Akadályok az olasz-francia meg­egyezés útjában Mussolini kitart a revízió gondolata mellett — A kis­­antant mint politikai egység nem csatlakozik a közép­­európai egyezményhez — Lehetségesnek tartják Laval római útjának elhalasztását PÁRIZS, dec. 31. A francia-olasz tárgyalások vasárnap élénken folytatódtak. Laval francia kül­ügyminiszter egész nap hivatalában tar­tózkodott és hosszas telefonbeszélgetést folytatott Chambrun gróf római francia nagykövettel. Több ízben tárgyalt közvet­len munkatársaival, Leger külügyminiszté­­riumi főtitkárral, Rochat kabinetfőnökkel, valamint Bargeton és Saint Quentin kül­­ügyminisztériumi főtisztviselőkkel. Úgy látszik, hogy a tárgyalásokon bizonyos nehézségek merültek fel. A külügyminisztériumban vasárnap este a hangulat kevésbbé bizakodó volt. Hiva­talos körök a tárgyalások fejleményeire vonatkozólag nagy titokzatosságba burko­lóztak. Ez az óvatos magatartás azonban élénk ellentétben áll a közvéleményben megnyilvánuló túlzott idegességgel. A sajtó a tárgyalások menetéről kiszivárgó legkisebb részleteket is aránytalanul meg­­duzzasztva és túlzott jelentőséggel hozza az olvasóközönség elé. Azok az eszmecserék, amelyeket legutóbb a francia-olasz tárgyalások keretében foly­tattak, elsősorban Ausztria függetlensé­gére és a középeurópai béke megszervezé­sére vonatkoztak. Főleg ezek a kérdések azok, amelyek tekintetében fontos nézetel­térések állanak fenn; ezek a nézeteltérések, úgy látszik, nehezen küzdhetők le, hacsak az utolsó pillanatban nem következik be valamely javulás. Ha a tárgyalások továbbra is a jelenlegi irányban folytatódnak, akkor nem hoz­uk meg azokat az eredményeket, amelyekre szükség van, hogy Laval külügyminiszter január 2-án Rómába utazhasson. Ha ilyen körülmények között kockázatosnak mutat­kozik, hogy Laval római útja alkalmával elérjék a kitűzött célokat, akkor célsze­rűbb, ha az utat későbbre halasztják és a tárgyalásokat továbbfolytatják, mindaddig, amíg olyan formulára nem jutnak, amely alkalmas a végleges megegyezés megvaló­sítására. A Matin római tudósítójának jelentése szerint Mussolini lemondott szokásos va­sárnapi kirándulásáról is és az egész napot a Palazzo Veneziában töltötte, ahol a késő esti órákig tanulmányozta a legújabb fran­cia javaslatokat. A lap értesülése szerint a szomáli part­vidékre vonatkozó olasz kívánságok telje­sítése nehézségekbe ütközik. A kisantant, mint politikai egység, nem csatlakozik az osztrák f­üggetlenséget biztosító egyezmé­nyekhez. Ezzel szemben arról van szó, hogy Jugoszláviának területi egységére vonat­kozó olasz félhivatalos nyilatkozattal szol­gáltatnak elégtételt. Mussolini állítólag Tu­­rinban a fasiszta párt igazgatóságának január 3-i ülésén teszi meg ezt a nyilat­kozatot. Romániát pedig később hívnák fel a csatlakozásra, amikor már a francia­olasz egyezmény létrejötte után az európai együttműködés végleges megszervezéséhez látnak majd hozzá. A Paris Soir római jelentése szerint Titulescu élénken tiltakozott Párizsban az ellen, hogy Romániát kihagyták az osztrák függetlenség biztosítását célzó egyezmény­ből. Románia attól tart, hogy kimaradása esetén a magyar revizionizmus martalékául esik. Azok a módosítások, amelyeket Róma legutóbb a francia tervezet tárgyában in­dítványozott, arra vallanak, hogy Olasz­ország továbbra is ragaszkodik a revízió gondolatához. Ugyancsak a Paris Soir értesülése sze­rint Róma már megnyugtató kijelentéseket kapott Berlinből arra nézve, hogy Német­ország szintén hajlandó csatlakozni az osztrák függetlenséget biztosító egyez­ményhez. A Tem­ps római tudósítója szerint Rómá­ban úgy találják, hogy eddig túl sok szó esett a francia-olasz tárgyalásokról. Az olasz sajtó, amely az utóbbi időben részle­tesen beszámol a tárgyalásokról szóló kül­földi, főleg francia értesülésekről, úgy lát­szik, most utasítást kapott, hogy még ettől is tartózkodjék. A vasárnapi lapok a leg­csekélyebb célzást sem teszik a francia­­olasz megbeszélésekre. A tudósító szerint olasz hivatalos körök alapjában véve bíznak a tárgyalások sike­rében, de azok időtartamára vonatkozó vé­leményüket fenntartják. ­ A fc London a revízió kérdésében látja a megegyezés­t ----1.1-----_1---------1 -C •_j£4- LON Párizs-A Reuter-iroda párizsi leg­körökben úgy értesül, hogy ?y Olasz­útját váratlan nehézségek i a tervet, még el kell halasztani. A nehé­zezők: 1. Ausztria kívánja a­ hatalmak szavatolását, de hűvösen viselkedik a kis­ ajánlott biztosítékokkal ! 2. Mussolini vonakodó nők, Magyarországnak reményei ellen nyilatkozni­ . Ilyen körülmények között úgy érzik, hogy­­ ha nem találnak az utolsó pillanatban­­ valami megoldást, akkor még nem érett meg az idő Laval római látogatására. Párizs pesszimista PÁRIZS, dec. 31. A francia lapok a felmerült nehézségekre tekintettel kétlik, hogy január 2-ig sikerül olyan megegyezésre jutni, amely lehetővé teszi Laval római útját. A Journal a következőket írja: — Róma és Belgrád válasza még nem érkezett meg, korai volna tehát a megegye­zés formájáról beszélni, amelyről csak akkor lehet szó, ha nem indul meg újabb vitatkozás. Az Oeuvre külpolitikai munkatársa meg­erősíti, hogy az olasz hivatalos körök, úgy látszik, nem fogadták teljes lelkesedéssel a Laval utazásával kapcsolatos megbeszé­lésekre és jegyzőkönyvre vonatkozó javas­latot. Párizsban azonban még remélik, hogy ma vagy holnap megérkezik az olasz kor­mány határozata. Laval csak akkor indul Rómába, ha Mussolini határozottan kije­lenti, hogy hajlandó-e a középeurópai és balkáni területi status quot biztosítani. Az olasz részről felmerült ellenvetések a Quai d’Orsayn bizonyos nyugtalanságot kel­tenek. A Petit Parisien úgy értesül, hogy a kö­zépeurópai kérdésben még nem sikerült megegyezni. Nincs kizárva, írja, hogy Mus­solini­ a revízió kérdésében Magyarország irányában messzebb menő kötelezettsége­ket vállalt, semmint azt általában hiszik. — A két kormány észrevette, — írja a Petit Parisien, — hogy bizonyos alapvető kérdésekben nézeteik eltérnek egymástól. Abban az arányban, amint múlt az idő, csökkent a hamaros összeegyeztetés sikeré­nek kilátása. Ám ha a kérdések lassúbb, de megfontoltabb megvizsgálást követelnek, nem előnyösebb-e, hogy a döntést ké­sőbbre halasszák? Egyes lapok úgy tudják, hogy Ausztria szintén felemelte szavát az ellen, hogy az utódállamok részéről pártfogásban része­süljön. Pertinax szerint Bécset erre a magatartásra Budapest és talán egy má­sik főváros is késztette. 3 „Sikertelenség esetén Genfben folynak tovább a tárgyalások** PÁRIZS, dec. 31. A lapok egy része a francia-olasz tár­gyalások csődjéről beszél. Mivel Musso­lini válasza a legutóbbi francia javaslat Q&ksssity % OiW SO­Ws?/ totfLSXSQQ Ttu/Hjntű/k­ftjQJrSbhanx. hogy az Ausztria függetlenségét biztosító egyezményt a kisantantra is kiterjessze. A Times vezércikke bizakodó hangon te­kinti át a jövő év kilátásait és sürgeti, hogy a középeurópai kérdés elintézéséről folyó párizsi római tárgyalásokba minél előbb kapcsolják bele Németországot is. A Times római levelezője úgy értesül, hogy Rómában Ausztria függetlenségét biz­tosító egyezménytervezetet készítettek. A kisantant — hír szerint — elfogadta a nyi­latkozatot és Rómában hangoztatják, hogy — eltekintve a területi módosítás kérdésé­től — nincsenek komolyabb ellentétek egy­részt Olaszország, másrészt Csehország és Románia között. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Franciaországnak sikerült meg­győzni a kisantantot, hogy barátkozása Olaszországgal nem ellenkezik a kisantant­­érdekekkel. Ami Németország és Magyar­­ország csatlakozásának lényegesen fontos tényezőjét illeti, a többi hatalom el van tökélve arra, hogy megvalósítják tervüket Németország magatartására való tekintet nélkül. Abban azonban mindannyian egyet­értenek, hogy Németország együttműkö­dése nélkül nem lehet a bizalmat helyre­állítani. Ez a nézete az angol kormánynak is, amely nyomatékosan sürgeti majd Ber­lint, hogy csatlakozzék az egyezményhez. A Daily Mail politikai levelezője szerint Anglia azért viseli annyira szívén a francia és olasz megbékülés előmozdítását, mert ebben annak a lehetőségét látja, hogy Né­metországot visszahozzák a Népszövet­ségbe. A Daily Herald diplomáciai levelezője kifejti, hogy a franciák kissé túl sokat kö­veteltek Mussolinitól, aki az egyezményt Ausztria függetlenségének és területi sért­hetetlenségének szavatolására akarja kor­látozni, míg Franciaország ezt a biztosíté­kot az összes szavatoló államok határaira ki akarja terjeszteni. Mussolini emiatt vonakodik. A magya­rok minden bizonnyal törhetetlen makacs­ságot mutatnak, de viszont a kisantant is hajthatatlanul ragaszkodik követeléséhez. Ezt a nagyon súlyos akadályt kellene né­hány nap alatt a diplomáciának kiküszö­bölni. Ha nem sikerül megegyezni a közeli napokban, akkor a saarvidéki népszavazás utáni időre halasztják az ügyet, amikor esetleg Németországot is bekapcsolják a tárgyalásokba.

Next