Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-06 / 54. szám

1935 MÁRCIUS 6. SZERDA vétlenségével, előzékenységével egyszerre meghódított mindenkit. A hangos beszélgetés és társalgás zaja betöltötte a termeket, ilyen nyüzsgést, sür­gés-forgást, a legmozgalmasabb politikai napokon sem láthattunk. Amikor Gömbös Gyula ismét visszajött a képviselők közé, nagy tömeg verődött össze körülötte és a miniszterelnök hosszasan elbeszélgetett a képviselőkkel. Lassan kiürültek a termek, s a kora délutáni órákig tartott, amíg az igen lel­kes hangulatban véget ért pártértekezlet utolsó résztvevője is eltávozott. A pártértekezlet után terjedt el a híre, hogy Payr Hugó levelet intézett Sztra­­nyavszky Sándorhoz, a Nemzeti Egység Pártjának országos elnökéhez, amelyben bejelenti a pártból való kilépését. Bethlen István gróf a kormányzónál Bethlen István gróf a Nemzeti Egység Pártjából a Várba, a kormányzóságra haj­tatott. Pestre érkezésekor ugyanis laká­sán meghívó várta, amely déli fél egy órára kormányzói audienciára szólt. Bethlen István kihallgatása közel egy óra hosszat tartott. A kihallgatásról való távozásakor Bethlen nem nyilatkozott, egyenesen lakására ment. A pártértekezletről eltávozó miniszte­rek közül Kozma Miklós a belügyminisz­tériumba sietett, ahol átvette hivatalának vezetését. A minisztérium tisztviselőhara a holnapi napon üdvözli az új minisztert. Itt említjük meg, hogy Keresztes- Fischer Ferenc, a távozó belügyminiszter tegnap délután búcsúzott el a tisztviselői kartól, melynek nevében Blaha Sándo­r államtitkár mondott meghatott beszédet. A belügyminiszter elérzékenyedve kö­szönte meg a tisztviselői kar ragaszkodá­sát és szeretetét, amellyel őt hivatalában körülvette. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter ma dél­után fél 2 órakor a kereskedelmi miniszté­rium nagy tanácstermében összegyűlt minisz­tériumi tisztviselők előtt búcsúzott miniszté­riumától. A zsúfolásig megtelt nagy tanács­teremben összegyűlt tisztviselői kar nevében Tormay Géza államtitkár meleg hangon búcsúztatta a távozó minisztert. Fabinyi Tihamér miniszter meghatottan mondott köszönetet a tisztviselői karnak odaadó támo­gatásáért. A miniszter egyenként meleg kéz­fogással búcsúzott el a tisztviselői kartól. Bornemissza Géza, az új kereskedelmi miniszter holnap reggel veszi át hivatalát. A kereszténypárt értekezlete A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt kedden délelőtt értekezletet tartott Zichy János gróf elnökletével, aki megnyi­tójában hangsúlyozta, hogy a párt semmi­féle reformtól nem idegenkedik, amely a nemzet tradíciójában gyökerezik és amely megfelel a nemzet érdekeinek és érzései­nek. A jelen pillanatban nem tehet mást a párt, mint hogy a várakozás álláspontjára helyezkedik.­­ Ernszt Sándor a választó­jog kérdéséről tájékoztatta a pártot. Túri Béla rámutatott arra, hogy a párt eddig sem vett részt a felmerült személyi viták­ban, ezért kéri, hogy maradjon meg a jö­vőben is ebben az irányban elvi magaslato­kon. Rámutatott a családvédelem kérdé­sének fontosságára, amellyel a pártnak messzemenően foglalkoznia kell. — Cseko­­nics Iván gróf szintén a választójog kérdé­séről beszélt. Wolff Károly többek között kijelentette, hogy a maga részéről a legfon­tosabb célnak tekinti a keresztény Buda­pest biztosítását. Ennek érdekében min­dent el fog követni. A maga részéről a gaz­dasági reformpolitika álláspontján áll. Ha a kormány ennek a reformpolitikának­ haj­landó eleget tenni, akkor azt szimpátiával üdvözli; ha nem, akkor ellene lesz. Nem helyesli az internacionális kapitalista rendszer változatlan fenntartását. A ma­gántulajdon­ rendíthetetlen alapján áll. A birtokpolitikában a legkonzervatívabb álláspontot foglalja el. Nagy figyel­met keltett Esterházy Móric gróf fel­szólalása, aki a választójog kérdését fejtegette. Kött lévő padbasi Sztranyavszky Sándor, Pesthy Pál, Ráday Gedeon és Bethlen István ül. Az emelkedő padsorok mögött az újságírói és tisztviselői karzatokon he­ring módjára szoronganak. Almássy László házelnök lép most a terembe, szalonkabátban és felsiet az emelvényre. Ebben a pillanatban kigyul­­nak a csillárok. Az egész terem ragyogó fényárban úszik s a hideg márványfalak csillogva verik vissza ezt a fényözönt. Almásy helyet foglal az emelvényen és várakozóan néz körül. Az újságírók talál­gatják: melyik bejáraton vonul be a kor­mány? Felmorajlik a terem: Putnoky Móric háznagy vezetésével az elnöki emelvénytől jobbra lévő kis bejáraton lassan bevonul­nak a kormány tagjai. Elől Gömbös Gyula, kezében aktatáska. Utána Kánya Kálmán külügyminiszter, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Lázár Andor igazság­ügyminiszter, Darányi Kálmán földműve­lésügyi miniszter, majd Kozma Miklós bel­ügyminiszter, mögötte Bornemissza Géza kereskedelmi miniszter. Pillanatnyi csend, aztán felcsattan a jobboldalon a taps. A miniszterek helyet foglalnak. Kozma Miklós a miniszterelnök mellett, Bornemissza Géza kezét karba teszi, s úgy figyel, Almásy László az elnöki csengőhöz nyúl és megnyitja az ülést: Tisztelt Ház... II. Rákóczi Ferencre kegyeletes emléke­zésül ... márvány tábla a kupolacsarnok­ban ... Az elnöki előterjesztéseket csendben hallgatják, csak Friedrich István nem birja. Átmutat a tisztviselői karzatra: — Mennyi jelölt van ott! Nagy derültség. A hangulat felenged. Az elnökre senki sem figyel. Csak akkor kapják fel fejüket, amikor az elnök je­lenti, hogy a miniszterelnöktől átirat ér­kezett a kormány lemondásáról és átszer­vezéséről. A jegyző felolvassa az átiratot, majd az elnök jelenti, hogy a miniszterel­nök kíván szólni. Gömbös Gyula: Legfelsőbb kormányzói kézirat érkezett. A miniszterelnök leül, felharsan az éljen­zés és a taps. A Ház tagjai a kormányzó nevének ki­ejtésekor mindnyájan felállnak és percekig éljenzik az államfőt. A jegyző felolvassa a kormányzói kéz­iratot, amely arról szól, hogy Gömbös Gyu­lát nevezi ki a kormányzó Magyarország miniszterelnökévé. A baloldalon megjegyzi valaki: — Ez még nem az igazi. Amint befejezi a jegyző a felolvasást, Gömbös Gyula miniszterelnök feláll és be­jelenti, hogy másik kormányzói kézirat is érkezett. . — Ez az igazi! — vágja rá a baloldal. Mély csend, a teremben feszült hangulat, a házelnök átveszi a levelet, a pecséteket feltöri és átadja felolvasásra a kor­mányzó kéziratát a Ház jegyzőjének. Ismét lelkes tüntetés a kormányzó mel­lett. Aztán leülnek a képviselők és a jegyző — minden szót erősen tagolva — harsány hangon olvassa a Ház feloszlatá­sáról szóló kéziratot. A befejező sorokban április 27-re hívja össze a kormányzó az új országgyűlést. Még néhány pillanat, az elnök megkö­szöni a képviselőház munkáját, felolvas­tatja a jegyzőkönyvet, s jelenti, hogy az ülés véget ért. Tizennégy percig tartott. Az ülés lefolyásáról egyébként a kép­viselőházi napló alapján alább számo­lunk be. B. H. A képviselőház tizennégy perces ülése, amelyen kormányzói kézirattal fel­­oszlatták az országgyűlést Horthy Miklós kormányzó lelkes ünneplése A politikai életben a délelőtti események után mindenki lázas izgalommal fordult a képviselőház ülése felé. Ez a szinte párat­lanul nagy érdeklődés átcsapott a nagykö­zönségre is. Aki csak tehette, ismerősei és barátai útján igyekezett karzati jegyhez jutni, hogy szemtanúja lehessen annak az ülésnek, amelyen különböző hírek szerint az utolsó pillanatban fog eldőlni, hogy mint alakul a jövő.. A beavatottak már a kora délutáni órákban biztosra vették, hogy a kormányzó kézirata a miniszterelnök birto­kában van, s élni is fog a házfeloszlatás jogával. Mások szerint ez nem most, ha­nem később fog bekövetkezni, de voltak olyanok is, akik a kormány bemutatkozása kapcsán kormányprogramot és az ahhoz fűződő vitát várták. Senki sem tudott végleges dolgot. Egy azonban bizonyos volt: délután négy órá­tól kezdve olyan ostromnak volt kitéve a képviselőház főbejárata, hogy a főportás csak nagyszámú segédlettel tudta ellátni körültekintő és nehéz feladatát. Nagy tö­meg sorakozott fel a kapu előtt, s külön­böző jogcímekre való hivatkozással bebo­csátást kért. Rokonokra, képviselőkre hi­vatkoztak, akik fent várják és pedig sür­gősen, hogy a jelentkező már felmehessen, a másik jelentkező pedig „újságíró”, csak éppen a belépőjegyét felejtette otthon. Ter­mészetesen e kísérletek sorra meghiúsul­tak, s jegy nélkül senki sem léphette át a képviselőház kapuját. A háznagyi hivatal jelenti, hogy már tegnap délután minden jegy elfogyott, pe­dig a második emeleti karzatot is megnyi­tották és eddig ezerötszáz darab jegyet bocsátottak ki. Legalább ugyanennyi ké­rést nem tudtak teljesíteni. Képviselők ér­keznek sietve, hogy legközelebbi hozzá­tartozóiknak jegyet szerezzenek, azonban hiába minden, jegy nincs. Fél öt óra előtt Gömbös Gyula miniszter­­elnök megjelent a Házban s egyenesen Almásy László házelnök dolgozószobájába sietett, majd csatlakozott hozzájuk Sztra­nyavszky Sándor országos pártelnök is. Néhány perc múlva sűrű csoportokban érkeztek meg a képviselők. A jobb- és bal­oldali folyosók, a keresztf­olyosók rövide­sen megteltek és öt óra előtt néhány perc­cel már alig lehetett mozogni. Feltűnt Andrássy Géza gróf alakja a képviselők között, majd megjelent Bethlen István gróf, akit többen vettek körül. Megjött Pesthy Pál, Kánya Kálmán, körülöttük a képviselők csoportja. Általában a levegő mintha villamossággal volna telített, az idegesség, a várakozás izgalma vibrál benne. A baloldali folyosón a szocialisták a megszokott helyükön tanácskoznak, majd a legitimisták csoportjában tűnik fel Pal­­lavicini György őrgróf szikár alakja, amott Ulain Ferenc magyaráz valamit, az egyik mélyedésben pedig Friedrich István kar­jait széttárva fejezi be éppen beszélgeté­sét Farkas Tiborral. Rengeteg az újságíró. Benézünk az ülésterembe. Tíz perc múlva öt óra és a közönség még alig lé­zeng a karzatokon. Néma csend a terem­ben, kívülről beszűrődik a folyosói zsibon­­gás hangja. Az óramutató megrezzen, egy perccel odábbugrik, a szőnyeggel borított lépcsőn nesztelenül halad fel egy-egy tisztviselő s szinte szertartásosan tesz le valamit az elnöki emelvényre. Odábbmoz­­dítja az elnöki csengőt, majd az emelvény­ről körülnéz. Úgy látszik, minden rendben van, mert ugyanolyan nesztelen léptekkel távozik helyéről, mint ahogy jött, öt perc múlva öt óra. A feszültség szinte tetőfokra hág. A terembe vezető ajtók pirosbordó bársonya meglendül, egyik-másik képviselő indul befelé, de az­tán meggondolja, ismét visszamegy. Hi­deg, hűvös a terem. A folyosón pezseg az élet, az izgalom, a várakozás; a képviselők igyekeznek egymást túlkiabálni, mert ez szinte megnyugtató. Pontban öt órakor a villamos csengők éles hangja sivít fel. Egy pillanatra meg­torpan a folyosói élet, s mintha lekésné­nek valahonnan, úgy sietnek be a képvi­selők az ülésterembe. A csengő szól hosz­­szan. Idegesen kapkodják a fejüket az em­berek, miért nem hallgat már el. Pilla­natok alatt kiürülnek a folyosók, lelket sem látni, csak a teremszolgák állnak nemzeti színű karszalaggal az ajtók mellett. Ahogy a terembe lépünk, szinte vissza­torpan az ember. A karzatok roskadásig megteltek. Sötét embergyűrű egymás fe­­lett a két karzaton. Lent a teremben tenyérnyi helyet sem látunk üresen. Min­denki itt van, aki idetartozik. Az úgyne­vezett képviselői karzaton igen sok a hölgy, a felsőházi karzat teljesen megtelt. A képviselők csendben ülnek helyükön, csak egyik-másik beszélget szomszédjá­val. A miniszterelnök bársonyszéke mé­ 3 Legfelsőbb kéziratok a Házban Az ülést öt órakor nyitotta meg Almásy László elnök. A megnyitás után a kormány tagjai a háznagy vezetésével bevonultak a terembe és elfoglalták helyüket. (Élénk él­jenzés a jobboldalon és középen.) Az elnöki bejelentések során Almásy László elnök a következőket mondotta: — II. Rákóczi Ferenc halálának két­­századik évfordulóját az egész magyar nemzet kegyeletes megemlékezéssel ün­nepli meg. (A Ház tagjai felállnak.) Javaslom, hogy II. Rákóczi Ferenc feje­delem kegyeletes emlékezetére a ku­polaterem falán márványtáblában örö­­kíttessék­ meg. Kérem a Házat, hogy az ünnepségekre vonatkozó bejelentésemet tudomásul vegyék és az emléktábla léte­sítése iránt tett indítványomat elfo­gadni méltóztassék. (Helyeslés, az elnök javaslatát a Ház elfogadja.) Ezután az elnök bemutatta a Háznak a felsőház elnökének átiratát, amelyben tu­datja, hogy a felsőház az erdőkről és a ter­mészet védelméről szóló törvényjavaslatot a képviselőház szövegezésében változtatás nélkül elfogadta. Az elnök a Ház zaja közepette bejelenti, hogy a miniszterelnök átiratot intézett hozzá. Kéri a jegyzőt, hogy az átiratot ol­vassa fel. (Zaj.) Dénesfai Dinich Ödön jegyző (ol­vas): Nagyméltóságú elnök úr! Ma­gyarország főméltóságú kormány­zója, az öt minisztérium lemondását elfogadván, 1935. évi március hó 4. napján kelt legfelsőbb elhatározásá­val, engem és minisztériumom tagjait állásuktól saját kérelmükre felmen­teni, egyben pedig engem az ide mel­lékelt hiteles másolatban legfelsőbb kéziratával magyar királyi miniszter­­elnökké újból kinevezni és az egyes miniszteri állások betöltése iránt ja­vaslattételre felhívni méltóztatott. — E legfőbb megbízatás következ­tében előterjesztvén az egyes minisz­teri tárcák betöltésére vonatkozó ja­vaslatomat, a kormányzó úr őfőmél­­tósága azt 1935. évi márcis hó 4. napján kelt és hiteles másolatban szintén idezárt legfelsőbb elhatározá­sával jóváhagyni méltóztatott. — Amidőn ezeket Nagyra­­ltóságod nagybecsű tudomására hozom, van szerencsém megjegyezni, hogy a­ tárgyban az országgyűléshez intézett kormányzói legfelsőbb üzenetnek a képviselőházban leendő kihirdetése végett külön szándékozom intézkedni. Budapest, 1935. évi március hó 4. Gömbös Gyula s. k. A jegyző ezután felolvassa a legfelsőbb kéziratokat: — Kedves vitéz Gömbös! Önt ma­gyar királyi miniszterelnökké kineve­zem és a minisztérium megalakítása iránti javaslatait elvárom. Kelt Buda­pesten, 1935. évi március hó 4-ik nap­ján, Horthy s. k., vitéz Gömbös Gyula s. k. Majd a jegyző felolvassa a második leg­felsőbb kéziratot: — A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére magyar királyi kül­ügyminiszterré Kányai Kánya Kál­mánt, (éljenzés), magyar királyi bel­ügyminiszterré vitéz leveldi Kozma Miklóst, miniszteri tanácsos, szolgála­ton kívüli viszonyban alezredest, felsőházi tagot, a Magyar Távirati Iroda elnökigazgatóját (éljenzés), magyar királyi pénzügyminiszterré Fabinyi Tihamér dr. országgyűlési képviselőt (éljenzés), magyar keres­kedelemügyi miniszterré Bornemisza Géza okleveles gépészmérnököt, a Hungária Villamossági Rt. ügyvezető­igazgatóját (éljenzés a Ház minden oldalán.) magyar kir. földmívelés­­ügyi miniszterré pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán, ország­­gyűlési képviselőt (éljenzés), magyar királyi közoktatásügyi miniszterré Hóman Bálint dr. országgyűlési kép­viselőt (éljenzés)„ magyar királyi igazságügyminiszterré Lázár Andor dr. országgyűlési képviselőt (éljen­zés) kinevezem és a honvédelmi mi­nisztérium vezetésével a magyar ki­rályi miniszterelnököt megbízom. Kelt Budapesten, 1935. március hó

Next