Budapesti Hírlap, 1935. november (55. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-01 / 250. szám
NAVI MEMBRAN A rádió készüléket készségesen bemutatja *. Sternbergi magy. kir. udv. hangszergyár VII. , Rákóczi-út 60 f fenti készüléket díjmentesen készséges! bemutatón! . KLEIN JIRPUND rádió-, hat. enj?. villamossági és csillárszaküzlete VIII. , Sépszínház utca 28. Telefon 41-1-21 és 43-4-07. gondol-e annak a cikknek a szerzője, amikor „megszervezésről” , beszél ? itt akar-e szervezni, ebben az országban, ahol esztendők óta a jogos elégületlenség enyhítésén fáradozik minden becsületes s a magyar ösvényen előrehaladó politikus. A pártpolitikai elvakultság az ilyen szándékkal szemben nem lehet mentő körülmény. Parlamentben, népgyűléseken, sajtóban lehet, szabad, sőt kell az evolúció biztosításán harcoknak folyniuk. A bírálatot nem nélkülözheti az alkotó politika. A mesterségesen emelt akadályokat azonban el kell hárítani. Ha tehát az elégületlenség megszervezéséről van szó, s Marxnak és Leninnek ez a régi jelszava mint új jelszó röppen ki a nehezen gyógyuló magyar életbe, akkor ezzel a tendenciával teljes erővel szembe kell szállani. S ez a szembeszállás nem is olyan nehéz feladat. Csak rá kell mutatnunk arra, hogy a nemzeti és népi politika alapján álló kormányzat bátor kézzel nyúl nemcsak a mai magyar élet problémáihoz, hanem azokhoz is, amelyek sok-sok évtizedre, talán évszázadra kihatnak. Nem, nem. Azt nem állítjuk, hogy Paradicsom ez az ország. De ki meri letagadni, hogy az agrár- Magyarország érdekében Darányi Ignác óta nem történt annyi, mint most. Azt elhisszük, hogy a lelkiismeretlenség mindenre képes, de hogy kaszárakapára lehetne fogatni a magyar parasztot a gazdavédettség, a gazdaadósságrendezés, a hitbizományi reform, a telepítés korában, azt talán mégse hiszi el senki. Vagy talán a 48 órás munkahét, a legkisebb munkabérek megállapítása, a szociális és egészségügyi védelem s a gyakorlatban máris bevált önálló ipari minisztérium, az ipari munkásságnak az elégületlenségét szolgálja? Továbbá a nehéz külpolitikai viszonyok között is egyre fokozódó külkereskedelmi tevékenységünk a kereskedőt, az iparost bizalmatlansággal tölti el ? Esetleg talán az ifjúság szűz talaját akarják felszántani az elégületlenség rozsdás ekéjével akkor, amikor ezerszámra nyílott munkaalkalom, — akármilyen szerény is — az állástalan diplomások számára? Talán az ügyvédek, orvosok ügyeivel való állandó foglalkozás okozhat zavart ezekben a társadalmi rétegekben? Vagy pedig végül a magyar tisztviselői kar lehet-e az elégületlenség melegágya akkor, amikor az államháztartás egyensúlyban tartása mellett hála , Istennek már feledésbe ment a B-lista és a fizetés csökkentése, s ehelyett kinevezések és előléptetések történtek? Ismételjük: nem vitás, hogy mindezeknek a termelési osztályoknak, mindezeknek a társadalmi rétegeknek ma is megvannak a fájó sebei. De amikor az egyik oldalról e sebeket nehezen megszerzett gyógyszerekkel és körülményes gyógyító eljárásokkal be akarják hegeszteni, akkor szabad-e lopva, titokban odasurranni a lábbadozó beteg ágyához s piszkos körömmel e sebeket durván újból felszaggatni? Igazán nem értjük s főleg a hely miatt ahonnan ez elhangzott, nem értjük az elégületlenség megszervezésének bizarr gondolatát. Mert a Dózsa Györgyöktől felfelé a Csák Mátékig visz az út. Azt azonban már egy pillanatig sem hihetjük, hogy g, Csák Máték elégületlenségét akarnák megszervezni, mert reméljük, hogy Csák Máték ma egyáltalában nincsenek. A kérdések feltoluló tömegére egyébként senki sem vár feleletet. A felelet magában rejlik az okban, amelyből az elégületlenség megszervezésének gondolata kicsirázott. S ez az ok a most lezajlott két titkos választás. Ezzel a két választással szemben, amely csupán következetes megismétlődése volt a félév előtti választásnak, aligha lehet bármit is felhozni. Mint ahogy csak a szokványos frazeológia tudta támadni az általános tavaszi választásokat is. Hol maradtak ezek a választások azoktól a háború előtti választásoktól, amelyekről Tisza István 1912-ben a Magyar Figyelőben azt írta, hogy „etetés, itatás és megvesztegetés pártkülönbség nélkül szerepel a magyar választásokon. Hatósági és egyházi nyomás, az izgatók terrorizmusa s a legvastagabb hazudozások, hitegetések és ámítások választásainknak megannyi visszataszító tünete.” Nem, semmiesetre nem. Ezeket a súlyos szavakat a legutóbbi választásokról nem lehet elmondani annál kevésbé, mert a legszámottevőbb ellenzéki vezérek ismerték el, hogy ilyen tiszta választás még nem volt Magyarországon. Ennek a választásnak az ér- Pályázati szelvény a B. H. „rejtvény“-rovatához. Megfejtő neve:. Pontos címe: . A pályázathoz melléklendő, tőkéből tehát mit se von le az a beállítás, hogy az elégületlenség nem volt kellőképpen megszervezve. Azok azonban, akik az ellenzéki kudarcot ezzel próbálják magyarázni, s az esetleges újabb balsikereket ilyen eszközökkel akarják majd elhárítani, a nemzet tisztult és emelkedett közvéleménye előtt saját maguk mondtak maguk felett ítéletet. mit fecsegtél össze-vissza a hibajelentőről, mikor beszéltünk... Zsuzsinak egy pillanatra elállt a lélekzete. Az arca kipirult, a szíve pedig vadul kezdett kalapálni az ijedt örömtől. — Pista volt!... Pista!... Jaj de kár, hogy nem tudtam vele beszélni!... Most azalatt is keresni fog!... Haza is fogok menni mindjárt!.... Hangosan azt mondta: — Akkor úgy látszik, mégis rossz a telefonunk !... Hm ?... — Hová megyünk ? — kérdezte Józsi. — Sajnos, én nem mehetek sehová. Csak egy negyedórára szöktem le, mert mamához vendégek jönnek és segítenem kell. Tüstént vissza kell mennem!... Csak azért jöttem le, hogy legalább egy pillanatra lássalak!. Egy félóra múlva Zsuzsika egyedül volt otthon a lakásban. Az anyja már elment Nelli nénihez, mire hazaért. Alig volt tíz percig, szólt a telefon. Szívdobogva vette fel a kagylót. — Halló! Itt Kovács Zsuzsum! Mély gordonkahang búgott bele a hallgatóba: — Végre valahára!... Már vagy tízszer hívtam és mindig a mamája jött a telefonhoz! ... Most egyedül van? — Egyedül Pista!... Ilyenkor mindig, mert mama hat után el szokott menni hazulról és nyolcig odamarad... •—És magának a házat kell őrizni? Nem jöhetne le most?... Van itt egy kis cukrászda. És szeretnék mondani valamit... Zsuzsika egy pillanatnyi kísértést érzett. Leraenjen? Ne menjen? Nem! — döntötte el, — Első hívásra nem! Egy kicsit kéretem magam! És holnapra adok neki találkozót ! — Lehetetlen, de nem is megyek! Hogy képzel olyat ? ... Cukrászdába ? Én ? Magával ? — Miért ne? Nézze ... — Telefonon is elmondhatja, amit akar... Jó félóráig beszéltek, de alig tette le Zsuzsi a hallgatót, újra szólt a csengő. — Halló! Itt Kovács Zsuzsi! Legnagyobb meglepetésére az anyja hangját hallotta: — Zsuzsi, te vagy? Hát hazamentél? — Igen. Ebben a percben érkeztem. Nem mentünk Terkához... — Egy félórája próbálok beszélni, de folyton azt jelezte, hogy mással beszél. — Az lehetetlen, mert a leány még nincs itthon és a lakás üres volt eddig a percig. — Úgy látszik, mégis rossz ez a telefon! De a hibabejelentő kifizeti az embert azzal, hogy nincs baja!... Rémes!... — Igen! Ilyen lelkiismeretlenek!... Mi tetszik különben? — Semmi! Csak ki akartam próbálni, hogy lehet-e már beszélni... Egy pár perc múlva felhívlak újra. Meg is tette. Zsuzsi füléhez emelte a hallgatót és a következőt hallotta: — Halló! Zsuzsi! Te vagy?... Halló! Miért nem felelsz? Nem hallod? Zsuzsi csendesen visszatette a hallgatót, anélkül, hogy felelt volna. Ez a játék még háromszor ismétlődött, ötödször felelt: — Na végre! Négyszer csengetek és nem felelt senki!... Jó volna mamuskám, ha be tetszenék onnan Nelli nénitől jelenteni, hogy hibás a telefon!... Mégis csak hallatlan, hogy ilyen lelkiismeretlenek ott a központban. B.H* 1935 NOVEMBER 8. VASÁRNAP A kormányzói pár látogatása Szolnokon SZOLNOK, nov. 2. Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója és felesége, szárnysegéde kíséretében, csütörtökön éjjel különvonaton Szolnokra érkezett.Csütörtökön az államfő megnézte az üzemben lévő cukorgyárat. Itt az egyik munkateremben megszólította Szabó Sándor tószegi munkást és elbeszélgetett vele. Ezután a vármegyei közkórházat nézte meg a kormányzó kíséretével együtt. A kórházban Johemn Béla dr. államtitkár és Szabó Elemér dr. igazgató-főorvos fogadták. A kórház megtekintése után a kormányzó elismerését fejezte ki a látottak felett. Megnézte még a kormányzó a gabonarakodót és a tárházat, ahol tetszését fejezte ki Kovacsics Dezső dr. nyugalmazott főispán, tárházi igazgatónak, majd a fa- és fémipari szakiskolát, a Stefánia-házat és a Művésztelepet látogatta meg. Délben vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és felesége tiszteletére Borbély György főispán díszebédet adott a Tiszaszállóban. A díszebéden a kormányzón és feleségén kívül megjelentek Johan Béla dr. államtitkár, Alexander Imre alispán és felesége, Urbán Gáspár báró és felesége, vitéz Hellenbach Gottfried báró országgyűlési képviselő és felesége, Szarka Gyula dr. főispáni titkár és még többen. Délután 3 órakor a kormányzó és kísérete elutazott. Merényletet követtek el a kínai miniszterelnök ellen A merénylőt a helyszínen agyonlőtték NANKING, nov. 2. Vang Csing-Vei kínai miniszterelnök ellen pénteken reggel politikai merényletet követtek el. Amikor a Kuomintang birodalmi értekezletének résztvevői a fényképészek gépei elé állottak, hirtelen egy férfi ugrott elő és gyors egymásutánban több lövést adott le a Kuomintang résztvevőire. A miniszterelnököt három golyó érte, amelyek közül, az egyik a tüdejét roncsolta szét. A merénylő golyói megsebesítették még Csan-Csit, a Kuomintang végrehajtóbizottságának egyik tagját, Kanlai- Kaunt, Csang-Kai-Sek főhadiszállása politikai osztályának vezetőjét, Susent, a végrehajtóbizottság elnökét, Csen-Lo-Ming helyettes közlekedési minisztert és Csen- Csung tábornokot is. A merénylőt, Szun-Ming-Szhunt, a miniszterelnök testőrei több lövéssel a helyszínen leterítették. A súlyosan sebesült miniszterelnököt autóval a közeli kórházba szállították, ahol azonnal műtétet hajtottak végre rajta. A golyók eltávolítása után az orvosok kijelentették, hogy Vang- Csing-Vei állapota nem ad aggodalomra okot. A merénylőt nem sikerült megmenteni, belehalt sérüléseibe, még mielőtt vallomást tehetett volna. A merénylő ügyében megindított rendőri vizsgálat megállapította, hogy a merényletben három férfi és egy nő vett közvetlenül részt. Mind a négy gyanúsítottat letartóztatták. A vizsgálat megállapításai szerint a merényletet, amely mögött kommunista összeesküvők állnak, hosszabb idővel ezelőtt eszelték ki. A merénylő társait, akik a helyszínről elmenekültek, csak hosszabb barrikádharc után tudták Nanking egyik külvárosában elfogni. A merényletet egyes hírek szerint túlzó nacionalisták követték el a nankingi kormány, főként a miniszterelnök, japánbarát politikája miatt. A merénylő, aki egyik kínai hírszolgálati irodának tagja, 32 esztendős s néhány évvel ezelőtt Sanghaj körül lefolyt harcokban, mint bátor katona tűnt ki. A miniszterelnök az éjszakát jól töltötte és remény van a felépülésére. A Kuomintang erős katonai őrség oltalma mellett folytatja tanácskozásait. Erős őrség veszi körül a kórházat, ahol a miniszterelnök fekszik. Nankingban kihirdették az ostromállapotot. Politikai körök véleménye szerint a merénylet nem változtat Kína japánbarát politikáján, a Kuomintangot éppen a Japán iránt folytatandó politika megvitatása céljából "be. Hirota japán sztár sajnálkozását fejezte k ki kormánynál, kijelentette, hogy a melyek nem változtatják meg Japán eddig követett politikáját. Feloszlatták a kínai japánellenes szövetségeket PEKING, nov. 2. A japán hatóságok jegyzéket nyújtottak át a kínai kormánynak, amelyben közüik azokat a feltételeket, amelyeknek teljesítése esetén Japán hajlandó együttműködni Kínával. A kínai kormány a jegyzék kívánságának megfelelően megkezdte a japánellenes titkos társaságok és szövetségek feloszlatását. A kékinges mozgalom központját körülzárták, résztvevőit lefegyverezték és a vezetőséget letartóztatták. Nagata merénylője a hadbíróság előtt TOKIÓ, nov. 2. Aizava alezredes, Nagata tábornok merénylője most kerül hadbíróság elé. Az alezredes kijelentette, hogy tettét azért követte el, mert a tábornok ellensége volt a császárság eszményének. Cáfolják Eden tárcacseréjének hírét LONDON, nov. 2. Politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy Eden népszövetségi miniszter a választások után megválik állásától és átveszi valamelyik nemzetvédelmi — hadügyi, vagy tengerészetügyi — minisztérium vezetését. A népszövetségi ügyeket ezentúl Sir Samuel Hoare külügyminiszter intézi. Churchalt pedig arra szemelték ki, hogy a szárazföldi, tengeri és légi hadügyek vezetésének a minisztere legyen. E hírekkel szemben hivatalos konzervatív körökben, a leghatározottabban cáfolják azt a hírt, hogy Eden a választások után lemond népszövetségi miniszteri állásáról. Gyomorrontásnál — gyorssegély A*' B^'iTETtTl 11 mmm