Budapesti Hírlap, 1935. november (55. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-01 / 250. szám

NAVI MEMBRAN A rádió készüléket készségesen bemutatja *. Sternberg­i magy. kir. udv. hangszergyár VII. , Rákóczi-út 60 f fenti készüléket díjmentesen készséges! bemutatón! . KLEIN JIRPUND rádió-, hat. enj?. villamossági és csillárszakü­zlete VIII. , S­épszínház­ utca 28. Telefon 41-1-21 és 43-4-07. gondol-e annak a cikknek a szerzője, amikor „megszervezésről” , beszél ? itt akar-e szervezni, ebben az országban, ahol esztendők óta a jogos elégületlen­­ség enyhítésén fáradozik minden be­csületes s a magyar ösvényen előre­haladó politikus. A pártpolitikai elva­­kul­tság az ilyen szándékkal szemben nem lehet mentő körülmény. Parla­mentben, népgyűléseken, sajtóban le­het, szabad, sőt kell az evolúció bizto­sításán harcoknak folyniuk. A bírála­tot nem nélkülözheti az alkotó politika. A mesterségesen emelt akadályokat azonban el kell hárítani. Ha tehát az elégületlenség megszervezéséről van szó, s Marxnak és Leninnek ez a régi jelszava mint új jelszó röppen ki a nehezen gyógyuló magyar életbe, akkor ezzel a­­ tendenciával teljes erővel szembe kell szállani. S ez a szembeszállás nem is olyan nehéz feladat. Csak rá kell mutatnunk arra, hogy a nemzeti és népi politika alapján álló kormányzat bátor kézzel nyúl nemcsak a mai magyar élet problémáihoz, hanem azokhoz is, ame­lyek sok-sok évtizedre, talán évszá­zadra kihatnak. Nem, nem. Azt nem állítjuk, hogy Paradicsom ez az ország. De ki­ meri letagadni, hogy az agrár- Magyarország érdekében Darányi Ig­nác óta nem történt annyi, mint most. Azt elhisszük, hogy a lelkiismeretlen­ség mindenre képes, de hogy kaszára­­kapára lehetne fogatni a magyar pa­rasztot a gazdavédettség, a gazda­adósságrendezés, a hitbizományi re­form, a telepítés korában, azt talán mégse hiszi el senki. Vagy talán a 48 órás munkahét, a legkisebb munka­bérek megállapítása, a szociális és egészségügyi védelem s a gyakorlatban máris bevált önálló ipari minisztérium, az ipari munkásságnak az elégületlen­­ségét szolgálja? Továbbá a nehéz kül­politikai viszonyok között is egyre fo­kozódó külkereskedelmi tevékenysé­günk a kereskedőt, az iparost bizal­matlansággal tölti el ? Esetleg talán az ifjúság szűz talaját akarják felszán­tani az elégületlenség rozsdás ekéjével akkor, amikor ezerszámra nyílott mun­kaalkalom, — akármilyen szerény is — az állástalan diplomások számára? Ta­lán az ügyvédek, orvosok ügyeivel való állandó foglalkozás okozhat zavart ezekben a­ társadalmi rétegekben? Vagy pedig végül a magyar tisztviselői kar lehet-e az elégületlenség meleg­ágya akkor, amikor az államháztartás egyensúlyban tartása mellett hála , Istennek már feledésbe ment a B-lista és a fizetés csökkentése, s ehelyett ki­nevezések és előléptetések történtek? Ismételjük: nem vitás, hogy mind­ezeknek a termelési osztályoknak, mindezeknek a társadalmi rétegeknek ma is megvannak a fájó sebei. De amikor az egyik oldalról e sebeket ne­hezen megszerzett gyógyszerekkel és körülményes gyógyító eljárásokkal be akarják hegeszteni, akkor szabad-e lopva, titokban odasurranni a lábba­­dozó beteg ágyához s piszkos körömmel e sebeket durván újból felszaggatni? Igazán nem értjük s főleg a hely miatt ahonnan ez elhangzott, nem ért­jük az elégületlenség megszervezésének bizarr gondolatát. Mert a Dózsa Györ­gyöktől felfelé a Csák Mátékig visz az út. Azt azonban már egy pillanatig sem hihetjük, hogy g, Csák Máték elégület­­lenségét akarnák megszervezni, mert reméljük, hogy Csák Máték ma egy­általában nincsenek. A kérdések feltoluló tömegére egyéb­ként senki sem vár feleletet. A felelet magában rejlik az okban, amelyből az elégületlenség megszervezésének gon­dolata kicsirázott. S ez az ok a most lezajlott két titkos választás. Ezzel a két választással szemben, amely csupán következetes megismétlődése volt a félév előtti választásnak, aligha lehet bármit is felhozni. Mint ahogy csak a szokványos frazeológia tudta támadni az általános tavaszi választásokat is. Hol maradtak ezek a választások azok­tól a háború előtti választásoktól, ame­lyekről Tisza István 1912-ben a Magyar Figyelőben azt írta, hogy „etetés, ita­tás és megvesztegetés pártkülönbség nélkül szerepel a magyar választáso­kon. Hatósági és egyházi nyomás, az izgatók terrorizmusa s a legvastagabb hazudozások, hitegetések és ámítások választásainknak megannyi visszata­szító tünete.” Nem, semmiesetre nem. Ezeket a súlyos szavakat a legutóbbi választá­sokról nem lehet elmondani annál ke­vésbé, mert a legszámottevőbb ellen­zéki vezérek ismerték el, hogy ilyen tiszta választás még nem volt Magyar­­országon. Ennek a választásnak az ér- Pályázati szelvény a B. H. „rejtvény“-rovatához. Megfejtő neve:. Pontos címe: . A pályázathoz melléklendő, tőkéből tehát mit se von le az a be­állítás, hogy az elégületlenség nem volt kellőképpen megszervezve. Azok azon­ban, akik az ellenzéki kudarcot ezzel próbálják magyarázni, s az esetleges újabb balsikereket ilyen eszközökkel akarják majd elhárítani, a nemzet tisztult és emelkedett közvéleménye előtt saját maguk mondtak maguk felett ítéletet. mit­ fecsegtél össze-vissza a hibajelentőről, mikor beszéltünk... Zsuzsinak egy pillanatra elállt a lélek­­zete. Az arca kipirult, a szíve pedig vadul kezdett kalapálni az ijedt örömtől. — Pista volt!... Pista!... Jaj de kár, hogy nem tudtam vele beszélni!... Most azalatt is keresni fog!... Haza is fogok menni mindjárt!.... Hangosan azt mondta: — Akkor úgy látszik, mégis rossz a tele­fonunk !... Hm ?... — Hová megyünk ? — kérdezte Józsi. —­ Sajnos, én nem mehetek sehová. Csak egy negyedórára szöktem le, mert mamához vendégek jönnek és segítenem kell. Tüstént vissza kell mennem!... Csak azért jöttem le, hogy legalább egy pillanatra lássalak!. Egy félóra múlva Zsuzsika egyedül volt otthon a lakásban. Az anyja már elment Nelli nénihez, mire hazaért. Alig volt tíz percig, szólt a telefon. Szívdobogva vette fel a kagylót. — Halló! Itt Kovács Zsuzsu­m! Mély gordonkahang búgott bele a hall­gatóba: — Végre valahára!... Már vagy tízszer hívtam és mindig a mamája jött a telefon­hoz! ... Most egyedül van?­­ — Egyedül Pista!... Ilyenkor mindig, mert mama hat után el szokott menni ha­zulról és nyolcig odamarad... •—És magának a házat kell őrizni? Nem jöhetne le most?... Van itt egy kis cuk­rászda. És szeretnék mondani valamit... Zsuzsika egy pillanatnyi kísértést érzett. Leraenjen? Ne menjen? Nem! — döntötte el­, — Első hívásra nem! Egy kicsit kére­tem magam! És holnapra adok neki talál­kozót ! —­ Lehetetlen, de nem is megyek! Hogy képzel olyat ? ... Cukrászdába ? Én ? Ma­gával ? — Miért ne? Nézze ... — Telefonon is elmondhatja, amit akar... Jó félóráig beszéltek, de alig tette le Zsuzsi a hallgatót, újra szólt a csengő. —­ Halló! Itt Kovács Zsuzsi! Legnagyobb meglepetésére az anyja hangját hallotta: — Zsuzsi, te vagy? Hát hazamentél? — Igen. Ebben a percben érkeztem. Nem mentünk Terkához... — Egy félórája próbálok beszélni, de folyton azt jelezte, hogy mással beszél. — Az lehetetlen, mert a leány még nincs itthon és a lakás üres volt eddig a percig. — Úgy látszik, mégis rossz ez a tele­fon! De a hibabejelentő kifizeti az embert azzal, hogy nincs baja!... Rémes!... — Igen! Ilyen lelkiismeretlenek!... Mi tetszik különben? — Semmi! Csak ki akartam próbálni, hogy lehet-e már beszélni... Egy pár perc múlva felhívlak újra. Meg is tette. Zsuzsi füléhez emelte a hallgatót és a következőt hallotta: — Halló! Zsuzsi! Te vagy?... Halló! Miért nem felelsz? Nem hallod? Zsuzsi csendesen visszatette a hallgatót, a­nélkül, hogy felelt volna. Ez a játék még háromszor ismétlődött, ötödször felelt: — Na végre! Négyszer csengetek és nem felelt senki!... Jó volna mamuskám, ha be tetszenék onnan Nelli nénitől jelen­teni, hogy hibás a telefon!... Mégis csak hallatlan, hogy ilyen lelkiismeretlenek ott a központban. B.­H* 1935 NOVEMBER 8. VASÁRNAP A kormányzói pár látogatása Szolnokon SZOLNOK, nov. 2. Vitéz nagybányai Horthy Miklós Ma­gyarország kormányzója és felesége, szárnysegéde kíséretében, csütörtökön éjjel különvonaton Szolnokra érkezett.­­Csütörtö­kön az államfő megnézte az üzemben lévő cukorgyárat. Itt az egyik munkateremben megszólította Szabó Sándor tószegi mun­kást és elbeszélgetett vele. Ezután a vár­megyei közkórházat nézte meg a kor­mányzó kíséretével együtt. A kórházban Johemn Béla dr. államtitkár és Szabó Elemér dr. igazgató-főorvos fogadták. A kórház megtekintése után a kormányzó elismeré­sét fejezte ki a látottak felett. Megnézte még a kormányzó a gabonarakodót és a tárházat, ahol tetszését fejezte ki Kovacsics Dezső dr. nyugalmazott főispán, tárházi igazgatónak, majd a fa- és fémipari szak­iskolát, a Stefánia-házat és a Művésztele­pet látogatta meg. Délben vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és felesége tiszteletére Borbély György főispán díszebédet adott a Tisza­­szállóban. A díszebéden a kormányzón és feleségén kívül megjelentek Johan Béla dr. államtitkár, Alexander Imre alispán és fe­lesége, U­rbán Gáspár báró és felesége, vi­téz Hellenbach Gottfried báró országgyű­lési képviselő és felesége, Szarka Gyula dr. főispáni titkár és még többen. Délután 3 órakor a kormányzó és kísé­rete elutazott. Merényletet követtek el a kínai miniszterelnök ellen A merénylőt a helyszínen agyonlőtték NANKING, nov. 2. Vang­ Csing-Vei kínai miniszterelnök el­len pénteken reggel politikai merényletet követtek el. Amikor a Kuomintang biro­dalmi értekezletének résztvevői a fény­képészek gépei elé állottak, hirtelen egy férfi ugrott elő és gyors egymásutánban több lövést adott le a Kuomintang részt­vevőire. A miniszterelnököt három golyó érte, amelyek közü­l, az egyik a tüdejét ron­csolta szét. A merénylő golyói megsebesí­tették még Csan-Csit, a Kuomintang vég­rehajtóbizottságának egyik tagját, Kanlai- Kaunt, Csang-Kai-Sek főhadiszállása poli­tikai osztályának vezetőjét, Susent, a vég­rehajtóbizottság elnökét, Csen-Lo-Ming helyettes közlekedési minisztert és Csen- Csung tábornokot is. A merénylőt, Szun-Ming-Szhunt, a mi­niszterelnök testőrei több lövéssel a hely­színen leterítették. A súlyosan sebesült miniszterelnököt autóval a közeli kórházba szállították, ahol azonnal műtétet hajtot­tak végre rajta. A golyók eltávolítása után az orvosok kijelentették, hogy Vang- Csing-Vei állapota nem ad aggodalomra okot. A merénylőt nem sikerült megmen­teni, belehalt sérüléseibe, még mielőtt val­lomást tehetett volna. A merénylő ügyében megindított rend­őri vizsgálat megállapította, hogy a me­rényletben három férfi és egy nő vett köz­vetlenül részt. Mind a négy gyanúsítottat letartóztatták. A vizsgálat megállapításai szerint a merényletet, amely mögött kom­munista összeesküvők állnak, hosszabb idő­vel ezelőtt eszelték ki. A merénylő társait, akik a helyszínről elmenekültek, csak hosszabb barrikádharc után tudták Nan­king egyik külvárosában elfogni. A me­rényletet egyes hírek szerint túlzó nacio­nalisták követték el a nankingi kormány, főként a miniszterelnök, japánbarát poli­tikája miatt. A merénylő, aki egyik kínai hírszolgálati irodának tagja, 32 esztendős s néhány évvel ezelőtt Sanghaj körül le­folyt harcokban, mint bátor katona tűnt ki. A miniszterelnök az éjszakát jól töltötte és remény van a felépülésére. A Kuomin­tang erős katonai őrség oltalma mellett folytatja tanácskozásait. Erős őrség veszi körül a kórházat, ahol a miniszterelnök fekszik. Nankingban kihirdették az ostrom­­állapotot. Politikai körök véleménye sze­rint a merénylet nem változtat Kína japán­barát politikáján, a Kuomintangot éppen a Japán iránt folytatandó politika meg­vitatása céljából "be. Hirota japán sztár sajnálko­zását fejezte k ki kormánynál, kijelentette, hogy a melyek nem vál­toztatják meg Japán eddig követett poli­tikáját. Feloszlatták a kínai japán­­ellenes szövetségeket PEKING, nov. 2. A japán hatóságok jegyzéket nyújtottak át a kínai kormánynak, amelyben közüik azokat a feltételeket, amelyeknek teljesí­tése esetén Japán hajlandó együttműködni Kínával. A kínai kormány a jegyzék kí­vánságának megfelelően megkezdte a ja­­pánellenes titkos társaságok és szövetsé­gek feloszlatását. A kékinges mozgalom központját körülzárták, résztvevőit lefegy­verezték és a vezetőséget letartóztatták. Nagata merénylője a had­bíróság előtt TOKIÓ, nov. 2. Aizava alezredes, Nagata tábornok me­rénylője most kerül hadbíróság elé. Az al­ezredes kijelentette, hogy tettét azért kö­vette el, mert a tábornok ellensége volt a császárság eszményének. Cáfolják Eden tárcacseréjének hírét LONDON, nov. 2. Politikai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy Eden népszövetségi miniszter a választások után megválik állásától és át­veszi valamelyik nemzetvédelmi — had­ügyi, vagy tengerészetügyi — minisztérium vezetését. A népszövetségi ügyeket ezentúl Sir Samuel Hoare külügyminiszter intézi. Churchalt pedig arra szemelték ki, hogy a szárazföldi, tengeri és légi hadügyek ve­zetésének a minisztere legyen. E hírekkel szemben hivatalos konzervatív körökben, a leghatározottabban cáfolják azt a hírt, hogy Eden a választások után lemond nép­­szövetségi miniszteri állásáról. Gyomorrontásnál — gyorssegély A*' B^'iTETtTl 11 mmm

Next