Budapesti Hírlap, 1936. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-17 / 13. szám

­5 — Vér-, bőr- és idegbajosok igyanak hetenként többször, reggel felkeléskor egy pohár természetes , ,Ferenc József” keserű­vizet, mert ez mindig alaposan kitisztítja és méregteleníti a gyomorbélcsatornát s ezen­kívül az emésztést és az anyagcserét is jó­tékonyan befolyásolja. Az orvosi tudomány legjelesebb képviselői már régóta hangoz­tatják,, hogy a Ferenc József víz hatásá­val minden tekintetben meg vannak elé­gedve. Hat fetartóztatás a Cageró­­va­l abeírásy ügyéin BUKAREST, jan. 16. A Cagero-botrány és valuta-panama ügyében bevezetett vizsgálat során a vizs­gálóbíró eddig hat letartóztatást rendelt el. Letartóztatták Radu Ang­nelt és D. Geor­­gescht, a Nemzeti Ban­k két főtisztviselő­jét, Petre Marinescut a Steaua Romana al­igazgatóját, Samuellit és Niederhoffert, a Cagero két cégvezetőjét és Olteanu mérnö­köt, a Palace petróleumtársaság aligazga­tóját. A vizsgálóbíró a letartóztatottakkal szemben fenntartotta magának az intézke­dés jogát. Gross Jenő kiadatása ügyében a román hatóságok már megtették a megfelelő lé­péseket az osztrák hatóságoknál, de a ki­adatásra vonatkozóan csütörtök reggelig még semmiféle pozitív hír nem érkezett a bukaresti sajtóhoz. A Zorile szerint nehéz­ségek merültek fel a kiadatással kapcso­latban. Betiltják az erdélyi nőszövetségek működését KOLOZSVÁR, jan. 16. A szolnok-dobokamegyei Almásmalom, Várkudu, Magyarláp, Mydres, Kendilóna és Bálványosváralja községekben a helyi ha­tóságok felsőbb rendeletre való hivatko­zással minden magyarázat nélkül betiltot­ták a református nőszövetségek és dalár­dák működését. Tekintettel arra, hogy ezek a szervezetek kizáróan kulturális és karitatív munkát végeznek és ezért indo­kolatlan betiltásuk a legnagyobb megdöb­benést keltette az erdélyi magyarság kö­rében. Uzsoradím­pik­ Korina Siini cigánypri­más szerződtetéséből Barát Gyulának elhelyezőintézete volt Budapesten és ebben Szalai Lajos ügynök volt az üzlettársa. Az iroda főleg cigány­zenészek és zenekarok kávéházi és éttermi szerződtetésének közvetítésével foglalko­zott. A Barát-féle iroda közvetítette Karina Simi ismert cigányprímás zenekarának a Debrecen-színló éttermébe való elszegődte­­tését is. Az elhelyezőiroda hatszázalékos jutalékot kötött ki a saját részére. Brünn Jenő ugyancsak belekapcsolódott az ügybe, az állítólagos szokáshoz képest a sajátjá­ból előre kifizette egy hónapra a cigány­­zenekar kikötött bérösszegét s e „szíves­­ségéért” négyszázalékos kamatot számított fel. Szalai Lajos mindezeken felül azt is kikötötte, hogy Kurinának magára kell vállalnia a Debrecen-étterem előző prímása után fennmaradt hatszázpengős tartozás kiegyenlítőét. Karina Simi, nagy család­jára való tekintettel, valamint bandájának állás nélkül maradt, tagjai érdekében a szerződés minden feltételét magára vállalta s így a zenekar havi hétszázötven pengős fizetéséből végeredményben olyan nagy ösz­­szeg került levonásba, hogy a cigányok mindössze 420 pengőt kaptak kézhez. Kurina bűnvádi feljelentést tett uzsora vétsége címén Barát, Szálai és Brünn el­len, sőt ezenkívül Szálait csalással is meg­vádolta, mert, amint utólag tudomására jutott, a Debrecen-é­tterem előző prímása után nem hatszáz pengős tartozás, hanem csupán 150 pengős adósság maradt fenn. A büntetőtörvényszék előtt a három vád­lott azzal védekezett, hogy az ilyen felté­telek mellett történő szerződtetések szoká­sosak, üzletileg megengedettek. Szalai La­jos ezenfelül a csalás vádját a leghatározot­tabban tagadta. A törvényszék Barát Gyu­lát tizennégynapi, Brünn Jenőt kéthónapi, Szalai Lajost háromhónapi fogházbünte­tésre ítélte, de mind a három vádlott bün­tetésének végrehajtását háromévi próba­időre felfüggesztette. Fellebbezés folytán az ügy a tábla Zac­ídi-tanácsa elé került, ahol Barát Gyu­lát felmentették, viszont Szálasi Lajost és Brünn Jenőt a tábla egyenként két-két hónapi fogházbüntetésre ítélte uzsora vét­sége miatt. A másodfokú bíróság Szálait a csalás vádja alól bűncselekmény hiányá­ban felmentette. Most tárgyalta végső fokon ezt a bün­­tetőpert a Kúria Leyczel-tanácsa.. A Kúria Bari­­ Gyula felmentését helybenhagyta, másrészről pedig Szalai Lajos büntetését 250 pengőre, Brünn Jenő büntetését pedig 600 pengő pénzbüntetésre mérsékelte. B. H. 1936 JANUÁR 17, PÉNTEK Az Elektromos művek háztartási áramtarifájának revíziója és a belső üzemvitel átszervezése A főváros üzempolitikai bizottságának ülése A főváros üzempolitikai bizottsága Zsit­­vay Tibor elnöklésével ülést tartott. Napi­rend előtt Büchler József tiltakozott azok ellen a törekvések ellen, hogy a bizottságot az egyes üzemeknél történő intézkedésekkel befejezett tények elé állítsák. Erre nézve utalt a BSzKRT-nál tervezett tarifareví­­zióra is. Zsitvay Tibor, elnök a felszólalásra megnyugtató választ adott. Napirenden az Elektromos Művekre vo­natkozó előadói jelentés tárgyalása szere­pelt. Morvay Endre dr. tanácsnok részletes előadásban ismertette az utóbbi években működött üzemvizsgálóbizottságnak az Elektromos Művekre vonatkozó javaslatait, vázolta az üzem fejlődését, a végrehajtott nagy beruházásokat, az új vagyonbecslést, a mérlegegyesítésre vonatkozó intézkedése­ket, továbbá a bánhidai centrálétól történő áramátvételre nézve kötött szerződés több pontját. Végül szólott a háztartási áram­tarifa revíziójáról, a tartaléktelepek problé­máiról, egy új áramfejlesztőtelep építésének kérdéséről, s befejezésül a belső üzemvitel­nek tervbe vett átszervezését is megemlí­tette. Plósz Pál vezérigazgató a hálózat átala­kításával kapcsolatos tervekről tett jelen­tést, majd Láng Lajos az értékcsökkenési leírásokról és a nagy tőkebefektetésekről kért felvilágosításokat, utána Bánóczi László, az Elektromos Művek továbbfejlesz­tésének kérdéseit és Büchler József a tarifa ügyét fejtegették. A továbbiakban Miklós Ferenc az árammérők kölcsöndíjának csök­kentését kívánta a kisfogyasztók érdeké­ben, ezenkívül rámutatott a Gázművek és az Elektromos Művek harmonikus együtt­működésének szükségességére. Harrer Ferenc felszólalásában az energia­­törvénnyel, az üzletkör meghatározásával, az üzleti propagandával és az alkalmazotti rendszerrel kapcsolatos elvi kérdések tisztá­zását kívánta. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy elsősorban ezekre a kérdé­sekre nézve kell a szakértők véleményét meghallgatni. Gidró László a bemutatott pénzügyi adatokról kért közelebbi felvilágo­sításokat, a tarifával kapcsolatban pedig az egységárak között mutatkozó nagy különb­ségekre mutatott rá. Cselényi Pál a világí­tási üzemek egyesítése és az üzletviteli for­mák kérdéseiben sürgette a szakértők meg­hallgatását, majd a mérleg­adatokról és a nyugdíjalapok helyzetéről kért felvilágosí­tást. Vályi Ferenc a hálózat átalakítására, az új áramtermelőtelep létesítésére, s végül különösen szociális vonatkozásokban az áramtarifára nézve kért felvilágosítást. A felszólalásokra Morvay Endre tanács­nok és Plósz Pál vezérigazgató adtak fel­­világosító válaszokat, majd Zsitvay Tibor elnök felolvasta a különböző szakkérdések­ben meghívásra ajánlott szakértők neveit, amelyhez a bizottság hozzájárult. Végül Zsitvay Tibor elnök a legközelebbi ülést január 18-ára, szombatra tűzte ki, amikor a bizottság az Elektromos Művek kereskedelmi igazgatójának és jogtanácso­sának jelentését fogja az ügykörükbe tar­tozó szakkérdésekre nézve meghall­gtatni. A devizagazdálkodás reformjának hatása kivitelünkre A Nemzeti Egység munkaközössége vita­­előadássorozatának csütörtöki ülésén, melyen a vitát Zsindely Ferenc országgyűlési képvi­selő vezette, rendkívül érdekes és feltűnést keltő előadást tartott a fenti címmel Rácz Jenő dr., a külkeerskedelmi hivatal főelő­adója. A külföldi fizető­eszközökkel való gazdál­kodásra vonatkozó általános tudnivalók ösz­­szefoglalása után előadta, hogy az államilag irányított devizagazdálkodási rendszerek kö­zös jellemvonásai: a fizetési eszközök kivite­lének titalma, az exportdevizák beszolgálttá­­sának kötelezettsége, az importdevizák ki­utalásának megszorításai, a külföldi kölcsö­nök transzferálása, stb. a magyar devizagaz­dálkodás rendszerében is föllelhetők. Kérdé­sük szempontjából leglényegesebb, egyúttal minden hasonló rendszertől is megkülönböz­tető jellemvonása azonban devizagazdálkodá­sunknak, a valuta belföldi és külföldi étéke­lésének áthidalásánál követett eljárás, más szóval az export támogatásának módja. Ebből a szempontból nézve a magyar de­vizagazdálkodás fejlődését, abban három korszakot különböztetünk meg: 1. az alkalmi kompenzáció, 1931. júliustól 1932. decemberig; 2. az árak és országok szerint diferenciált exportfelárak 1932. decembertől 1935.. decem­berig és­­ 3. a lineáris exportfelárak 1935. december óta korszakát. A lineáris devizafelárak rendszerére való áttérés az ősz folyamán folytatott előkészítő munka után, a múlt év decemberében követ­kezett be. Az új devizafelárak ismertetése után az előadó kimutatta, hogy az új deviza­feláraknak az elmúlt évben élvezett kompen­zációs kedvezményekkel való összehasonlí­tása az export által élvezett támogatás je­lentékeny emelkedését mutatja. A kivitel és pedig elsősorban a mezőgazdasági kivitel, miután az ipari export támogatása előzőleg aránylag magasabb volt, a folyó évben jelen­tékenyen magasabb és összegszerűen is na­gyobb értékű támogatást fog élvezni, mint a kötött devizagazdálkodás eddigi éveiben bármikor. Ennél is nagyobb jelentősége van azonban annak a körülménynek, hogy az új felár­rendszer ismét lehetővé teszi termelésünknek a külföldi piacok árviszonyaihoz és fogyasztó­képességéhez való alkalmazkodását. A diffe­renciált felár-rendszernek az a képessége, hogy minden pillanatban alkalmazkodni tu­dott a belföldi és külföldi árak közötti disz­­parításhoz, rövid időre és átmenetileg hasz­nára lehetett termelésünknek és kivitelünk­nek, hosszabb időn át alkalmazva azonban feltétlenül ártalmára vált volna azáltal, hogy alkalmazkodóképességét csökkentette és fel­emelte azt a határt, amelyet minden export számára a termelési és szállítási költségek, a külföldi piacon elérhető ár, a piac szükség­lete és­ a hasonló árut exportáló államok ver­senyviszonyai megszabnak. Bizonyos, hogy amikor a kompenzációs kedvezmények foly­tonosan változó, minden nehézséget elsimító tényezője, kikapcsolva az egyszers minden­­korra megállapított devizafelárak rendszerére tértünk át, ezzel exportunkat a realitások fo­kozottabb figyelembevételére kényszerítettük, akkor a magyar kivitel megedződésének, megizmosodásának egy új korszakát nyitot­tuk meg. A nagy tetszéssel fogadott előadást nívós vita követte, amelyen Teleki Mihály gróf, Sí­pos Sándor, Farkas Elemér, vitéz Miskolczy Hugó, Turcsányi László, Csikvándy Ernő és Kunder Antal szólaltak fel. A nagyszámú közönség zsúfolásig megtöl­tötte az óriási dísztermet, az előkelőségek sorában ott voltak: Kunder Antal, a Külke­reskedelmi Hivatal kormánybiztosa, Bárányos Károly, a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke, Splényi István báró, a Külkereskedelmi Hi­vatal igazgatója, Thuránszky Pál főispán, vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő, a Munkaközösség elnöke, vitéz Árvátfalvi Nagy Mivan es mileliet ABESSZINIABANI Irta: MELOCCO JÁNOS dr. ÁRA51-helyet! § a BUDAPESTI HÍRLAP római munkatársa A könyv kapható a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában FILLÉR Vidékről jövő rendeléseknél portóra 20 fillért összesen 1 pengőt előzetesen kérjük beküldeni István, Boczonddi Szabó Imre, Béldy Béla, Csikvándy Ernő, Csizmadia András, Farkas Elemér, Jurcsek Béla, Miskolczy Hugó, Maday Gyula, Petamek József, a Munkaközösség ügyvezetője, Mocsáry Dániel, Teleki Mihály gróf, Tóth Pál, Zsindely Ferenc országgyűlési képviselő és még sokan mások. Halálos gázolások Ma délben a Bethlen-téren haladt a Rot­­tenbiller­ utcából a BA 908 rendszámú gép­kocsi, melyet tulajdonosa, Muraró János gumijavító vezetett. Ugyanakkor haladt a téren a SieZeft-pályaudvar felé a Futó Olajművek rt. BD 2119 rendszámú személygépkocsija, melyet Weit Károly sofőn vezetett. Eddig meg nem álla­pított okból a két autó összeütközött. Az összeütközés oly heves volt, hogy a Fanta Művek kocsija felszaladt a gya­logjáróra, az ottlévő gázoszlopot kidöntötte és a gyalogjáró mellett álló Neuwelt József gyümölcsárus, hetvenöt százalékos hadirok­kantat halálra gázolta. A rendőrség eljá­rást indított, kit terhel a felelősség a halá­los balesetért. A Fanta Művek gépkocsijá­ban ült Fábry Jenő dr. vezérigazgató fele­sége, aki az összeütközés következtében könnyebben megsérült. A közeli MABI-kór­házban kötözték be a sérültet. A Váci­ út 8. számú ház előtt Újpestről a Nyugadi-pályaudvar felé haladó jel­zésű villamoskocsi, melyet Varga József villamosvezető vezetett, halálra gázolta Ma­szár János 38 éves kifutót, ki triciklijével szabálytalanul előzött és hirtelen a villa­moskocsi elé hajtott. Holttestét a Törvény­­széki Orvostani Intézetbe szállították. Kossonstolvajok a temetőben A­­ büntetőtörvényszék Fonyódy-tanácsa ma tárgyalta Varga Sándor és hét társa perét. A királyi ügyészség folytatólagosan elkövetett lopás miatt emelt ellenük vádat, még­pedig azért, mert 1934—1935 években rendszeresen lopkodták a rákoskeresztúri temetőből a sírok mellett és a gyűjtőárok­­ban lévő koszorúkat. A temető igazgató­­sága tette a bűnvádi feljelentést a koszorú­tolvajok ellen. A vádlottak a következők: Varga Sándor napszámos és felesége, Lib­­hardt Ede kereskedősegéd, Palkovics Jó­zsef gépkocsivezető és felesége, Horváth Károly vasesztergályos és felesége, Szandt­­ner Ferenc napszámos. A vádlottak azzal védekeztek, hogy a temetőből nemcsak ők, de sokan mások is elvitték a már elszáradt koszorúkat s nem tudták, hogy ebből bajuk származhatik. Védekezésük szerint a temetőőr szeme lát­­tára hurcolták el a már értéktelennek tar­tott koszorúvázakat és senki sem emelt ez ellen kifogást. Kihallgatta tanúképpen a törvényszék a temető-igazgatóság egyik tagját, aki az elnök kérdéseire elmondta, hogy a koszo­rúk, amíg a síron vannak, az elhunyt hozzá­tartozójának tulajdonát teszik, ha pedig lekerülnek a sírokról, az úgynevezett gyűjtő­­árokba kerülnek és ezekkel már a főváros rendelkezik. Időnként összeszedik ezeket az elszáradt drótvázas koszorúkat és elárve­rezik a vázakat. A tanuk kihallgatása, valamint Villányi Ferenc dr. ügyészségi alelnök vádbeszéde után a törvényszék Varga Sándor és fele­ségét egy-egy hónapi fogházra, Libhardt Edét héthónapi börtönre, Palkovics Jó­zsefet, Szandtner Ferencet 14—14 napi fogházra, Palkovics Józsefnét, Horváth Ká-­­rolyt és feleségét pedig 20—20 pengő pénz­­büntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. TAVAVAVAVATAVaVAtATi Német-lengyel tárgyalás a danzigi kérdésről BERLIN, jan. 16. Németország és Lengyelország között bi­zalmas tárgyalások folynak a danzigi kér­désről. Szerdán Göring porosz miniszter­­elnök schorfheidei vadászkastélyában érde­kes összejövetel volt, amelyen Göring mi­niszterelnök, Lipski berlini lengyel nagykö­vet és a danzigi szabadállam szenátusi el­nöke, Greiser vettek részt. A tanácskozások tartalmáról semmi sem szivárgott ki. Né­met részről nem is adtak ki hivatalos jelen­tést és csak a danzigi kormány tett közzé rövid kommünikét, amelyben közli, hogy Greiser elnök szerdán Lipski berlini lengyel nagykövettel együtt Göring miniszterelnök vendége volt.­­ _____ _

Next