Budapesti Hírlap, 1936. május (56. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE Élénk Tita a beruházási tör­vény­javaslat körül A pénteki ülésen kerül sor a pénzügyminiszter beszédére A költségvetés tárgyalását csak a jövő héten kezdik meg A képviselőház mai ülésének napirend­­jén,az egyes közmunkák pénzügyi fedeze­téről szóló törvényjavaslat szerepelt. Az előjelek tegnap arra mutattak, hogy a mai ülés első felében a javaslatot letárgyalják, aztán rátérhetnek a költségvetés tárgyalá­sára és ezzel automatikusan nyolcórás ülése lesz a Háznak. A vita azonban elhú­zódott, mert egyre több felszólaló jelent­­kezett az ellenzék oldaláról, így a mai ülésre szánt időt ezek a felszólalások ki­töltötték, sőt, ha az ellenzék a holnapi, pénteki ülésen is ennyi szónokot állít, ak­kor feltehető, hogy a holnapi ülést is ki­tölti a törvényjavaslat tárgyalása, s csak a jövő hét elején kerül sor a költségvetés tárgyalására. Egyébként nyolc felszólalás hangzott el a mai napon. Farkas István szocialista vezette be a vitát, majd utána a jobboldal­ról Grecsák Richárd nagy szakértelemmel szólott a javaslathoz s beszédét, melyet Gömbös Gyula mniszterelnök is végighall­Kornis Gyula alelnök csütörtökön dél­után négy órakor nyitotta meg a képvi­selőház ülését. Harmadszori olvasásban elfogatnák az Országos Földhitelintézet­ről szóló javaslatot. Zsindely Ferenc a pénzügyminiszter ja­vaslatát ismertette az egyes közmunkák költségeinek fedezéséről. A kormány a költségek fedezésére huszonhétmillió pen­gőt irányzott elő, ebből 13.6 millió pengőt transzferpénzekből, 13.4 millió pengőt pe­dig belső hitelműveletek útján biztosíta­nak..­. .. ■ Farkas István szocialista kevesli a beru­házásra szánt összeget. Különösen az utak és vasutak modernizálását sürgeti, a ja­vaslatot nem fogadja el. Grecsák Richárd (NÉP): A közmunkát szerves munkaprogram alapján végzik. Az utolsó négy évben 55 millió pengőt fordítottak a közmunkákra. Ezzel szem­ben az idei 27 millió pengő előirányzat nagy előrehaladást jelent. Továbbiakban arról beszél, hogy az utóbbi években a lakosság fogyasztóképessége erősen csök­ken. Ha párhuzamot vonunk az idei és az 1928-as év fogyasztási statisztikájával, azt látjuk, hogy a búzafogyasztás 1.600.000 kilogrammal, a húsfogyasztás 50 százalékkal, a tejfogyasztás 10 száza­lékkal csökkent, ezenkívül a burgonya és egyéb fontos élelmicikkek fogyasztása is erősen visszament. Mindezek indokolttá teszik, hogy az állam nagyobb közmunká­val igyekezzék a helyzeten javítani. Maga is szívesen látná, ha nagyobb összeget tudnának fordítani erre a célra. Különö­sen a népegészségügyet szolgáló munkála­tokat kellene nagyobb összeggel támo­gatni. Megemlékezik a Zöldkereszt-mozga­­lom áldásos működéséről, amelyre ugyan­csak nagyobb összeget lehetne fordítani. A költségvetésben felvett beruházások­ról beszél. Nagy jelentőséget tulajdonít a budapesti gráci útvonal építésének, amely mind általános idegenforgalmi, mind pe­dig Olaszország felé irányuló forgalmunk tekintetében jelentős. Természetesen a gatott, a Ház nagy helyesléssel és elisme­réssel fogadta. Sorra következett ezután az ellenzék oldaláról Györki Imre szocialista, Czirják Antal és Horváth Ferenc független kis­gazdapárti, majd Friedrich István, aki a javaslatot megszavazta, Reiber Mihály és Homonnay Tivadar kereszténypárti kép­viselők. Az ülés vége felé nyilvánvaló lett, hogy az ellenzék kihúzni igyekszik felszólalá­saival a mai ülés idejét és ezért Sztra­­nyavszky Sándor házelnök több ízben is figyelmeztette a szónokokat, hogy a tárgy­tól ne kalandozzanak el. A Ház folyosóján egyébként élénken tárgyalták azokat a híreket, amely a ke­reszténypárt kettéválásáról, új legitimista csoport alakulásáról szóltak; ezeket a híre­ket azonban úgy a kereszténypárt, mint a legitimisták oldaláról élénken cáfolták. A mai ülésről az alábbiakban számo­lunk be: huszonhétmillió pengővel nem lehet a múlt mulasztásait egyszerre jóvátenni. A kormány becsületes törekvését azonban mindenkinek támogatnia kell. Felhívja a figyelmet a külföldön, különösen Német­országban tapasztalható hatalmas köz­munkák megindulására. Magyarországnak követnie kellene a német beruházások példáját, a csonka ország arányaihoz mért keretekben. Reméli, hogy a közmun­kák fokozottabb megindítása maga után fogja vonni a magángazdasági beruházá­sok megindulását is. A javaslatot elfo­gadja. (Taps és helyeslés a jobboldalon.) Györki Imre szocialista kevesli a köz­munkák költségeire fordított 27 millió pengőt. Kifogásolja, hogy az Alföld ön­tözését minden évben tervbe vették, de mind a mai napig nem történt ebben a tekintetben komoly lépés. _ Sürgeti a vas­úti szerelvények modernizálását. Legalább a nemzetközi vonalakon cseréljék ki az elavult vasúti kocsikat. A javaslatot, amelynek szerinte csak flastrom jellege van, de nincs gyógyító ha­tása, nem fogadja el. Czirják Antal (kisgazda): Hosszasan foglalkozik a Phönix-üggyel, mire Kornis Gyula figyelmezteti, hogy jelenleg a köz­munkák fedezete van a napirenden. Java­solja, hogy a kormány állítson fel Biztosí­tási Központot, amelynek joga lenne a tar­talékpénzek felett rendelkezni és azt köz­munkák céljaira folyósítani. Ezután az ín­ségesekről beszélt, akiken a beruházási ösz­­szegből kell segíteni. Az útépítésre hasz­náljon fel a kormány 027­ pénzt. Horváth Ferenc (kisgazda) azt vitatja, hogy a beruházásra szánt összeg kevés, Amerikában ötmilliárdot fordítanak erre a célra, ami az amerikai költségvetésnek 6,7 százaléka. A mi költségvetésünk hat-hét százaléka kétszázmillió pengőt tesz. Ennyi­ből meg lehetne oldani a problémákat. Sze­rinte a kormány és a Nemzeti Bank na­gyon szűkmarkú politikát folytat, amit bi­zonyít az, hogy mindössze három-négyszáz­millió pengőt tart forgalomban. Sztranyavszky Sándor elnök: Rácsenget Reibelre és figyelmezteti, hogy ne térjen el a tárgytól. Rassay Károly: Odatartozik. Ez is beru­házás. Sztranyavszky Sándor elnök: Rassay képviselő úr bízza az elnökre, miként tel­jesíti elnöki kötelességét. Reibel Mihály végül kéri, hogy a köz­munkákra fordított összeg legnagyobb ré­szét juttassák a munkásoknak. Ebből a j­avaslatból nem látja, hogy a munkanélkü­liek nagyobb segítséghez jutnának, azért a javaslatot nem fogadja el. Gondoskodni kell a szellemi munkásokról is Homonnay Tivadar előre bocsátja, hogy a javaslatot elfogadja, bár kevésnek tartja a közmunkákra szánt 27 millió pengőt. Legfeljebb azt lehetne kifogásolni a javas­latban, hogy a közmunkák kis terjedelműek és nem juttatnak elég munkaalkalmat. Nemcsak a fizikai, de a szellemi munká­sokra is gondolni kell, amikor munkaalkal­makat teremtünk. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a pénzügyminiszter adjon külön egymillió kétszázezer pengőt arra, hogy az államnál és az állami üzemeknél ezer szellemi munkást helyezzenek el. Sztranyavszky Sándor elnök figyelmez­teti Homonnayt, hogy mivel a javaslatot nem szabályszerűen nyújtotta be, az indo­kolás taglalását hagyja abba és térjen át a tárgyra. Homonnay Tivadar kéri, hogy a minisz­ter, vagy az előadó, akiknek joga van a javaslat tárgyalása közben is módosító javaslatokkal jönni, tegye magáévá a fia­talság elhelyezéséről szóló határozati javas­latát. Mózes Sándor beszédének elhalasztására engedélyt kért és kapott, majd az elnök napirendi javaslatára a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését pénteken délután négy órakor tartja, folytatja a közmunkák költségvetésének fedezéséről szóló javaslat és a költségvetés tárgyalását. Az ülés ezzel nyolc óra előtt néhány perccel véget ért. Az ülés Külföldi beruházó kölcsön kellene Friedrich István. Kijelenti, hogy az előtte szóló képviselő teóriáit nem tudja követni, legkevésbé a gondolatmenet konzekvenciáit, mert ő a maga részéről a javaslatot el­fogadja, annál is inkább, mert abban a konstruktív gondolatot látja, amely a gazdasági kérdéseket előbbre viszi. A gaz­dasági érdekeket ma fokozottan fel kell kurblizni, mozgásba kell hozni őket. Nagy adósságok mellett ez nagyon nehéz. Sze­rinte a Népszövetséghez kell fordulni és egy nagy külföldi beruházási kölcsönnel kell biztosítani a konstruktív gazdasági élet menetét. Enélkül a munkanélküliséget nem lehet megoldani. Körülbelül 50 millió kel­lene munkabér formájában ahhoz, hogy a munkanélküliséget enyhítsük. Amíg Közép- Európában nem alakul ki megfelelő atmo­szféra, addig a helyzet nem fog javulni. A helyes út az volna, ha a római paktumot kibővítenék. Pénz nélkül nem lehet újjáépí­teni, tehát a nyugati piacokról kell a Nép­­szövetség útján pénzt szerezni. Az a kíván­sága, hogy a mostani közmunkákat ne­­n­ségmunka formájában bonyolítsák le. Ki­fogásolja, hogy a régi beruházási törvényt még nem hajtották végre. Minthogy pén­zünk és hitelünk nincsen, csupán munka­erőnk és élemiszerünk, e kettő összekapcso­lásával kell a megoldást keresni mindaddig, amíg külföldi kölcsönt kaphatunk. Egyéb­ként a javaslatot elfogadja. (Helyeslés és taps.) Reiber Mihály a javaslat ellen szólal fel. A beruházás olyan fontos probléma, hogy annak céljaira kell elegendő pénznek len­nie. Hosszasan foglalkozik az ínségesek, a mezőgazdasági és földmunkások nehéz helyzetével. Úgy látja, ha ezek számára nem találnak megfelelő munkaalkalmat, akkor ez a munkásréteg elpusztul. Reibel Mihály a következőkben az Alföld csatornázásának és öntözésének kérdéséről beszél. Túl sok az ármentesítő társulat és nagy a járulék. Kevesli az útépítésre fel­vett összeget. Kívánatosnak tartaná, hogy ha az útadóra befolyt összeget teljes egé­szében az útépítésre fordítanák. " 1938 MATOS­­, PI­NTEK Az angol minisztertanács megállapította a német kérdőív szövegét Ausztriára vonatkozóan nem tesznek fel idön kérdést LONDON, ápr. 30. Az angol kormány tagjai csütörtök dél­előtt kezdődő minisztertanácson Baldwin miniszterelnök elnökletével folytatták a Né­metországnak átnyújtandó angol kérdőív egyes pontjainak tárgyalását. A Havas-iroda londoni tudósítójának je­lentése szerint a kormány a minisztertaná­cson befejezte a német kormá­nynak kül­dendő kérdőív tanulmányozását. A minisz­tertanács jóváhagyta a Külügyi Hivatalból átküldött tervezetet és csak néhány szöve­gezésbeli módosítást ajánlott. A kérdéseket tartalmazó jegyzéket most már rövidesen eljuttatták Sir Eric Phipps berlini angol nagykövethez, aki azt valószínűleg szomba­ton átnyújtja a német külügyminiszternek. A kérdőív tartalma nagyjában megfelel a már korábban közölt értesüléseknek és fő­leg a biztonságnak a Népszövetség kereté­ben való megszervezéséről van szó benne. Az angol kormány hír szerint határozott alakban nem kérdezi meg a német kormány­tól azt, hogy milyen magatartást szándék­szik tanúsítani Ausztria irányában, mert a kérdések inkább általánosságban vannak megfogalmazva. Londonban szeretnék, ha Hitler válasza még a május 11-ikére kitű­zött tanácsülés előtt megérkeznék Loni­domba. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint a csütörtöki minisztertanács a Né­metországhoz intézendő következő kérdések körvonalazásával foglalkozott: 1. Miként gondolkodik Németország a szerződések jö­vendő tiszteletben tartásáról? 2. Mit ért egyenjogúság alatt? 3. Mi a pontos értelme annak a követelésnek, hogy az alapokmányt válasszák szét a békeszerződéstől? Azt is megkérdezik Németországtól, vaj­­jon azok a támadást kizáró egyezmények, amelyeket egyes hatalmaknak felajánlott, magukban foglalják-e az alapokmányban vagy más kétoldalú szerződésekben foglalt kölcsönös segélynyújtási kötelezettséget is. Azt ajánlják továbbá, hogy a nyugati lég­egyezmény egyszersmind a légi haderők korlátozásával is járjon. " A bécsi Phonix-botrány újabb fejleményei Ausztriában csak schillingre szóló biztosítást lehet kötni BÉCS, ápr. 30. Az osztrák kormány csütörtökön reggel rendeletet adott ki, amelynek értelmében életbiztosítási szerződéseket a jövőben ki­zárólag schillingre lehet kötni. Olyan élet­­biztosítási szerződések, amelyek aranyban történő fizetéseket kötnek ki, vagy ame­lyek idegen valutára szólnak, többé nem köthetők. A Phönix összes kötvényeit is, amelyek aranyra vagy idegen valutára szólnak, schilling-kötvényekre változtat­ják át. Az osztrák Phönix köpenicki hercege BERLIN, ápr. 30. A Phönix életbiztosító társaságnál tör­tént megvesztegetésekkel kapcsolatosan ki­adott hivatalos bécsi közlemény azt írja többek között, hogy egy Bachmarm nevű nemzeti szocialista 430.000 schillinget ka­pott kézhez. A Völkischer Beobachter mai száma részletesen foglalkozik Bachmann személyével és tevékenységével. A lap meg­állapítja, hogy Bachmann politikával egy­általán nem foglalkozó és üzleti tekintetben igen kétes jelenség. Bachmann a Phönix címzetes igazgatója és Berliner Vilmos bi­zalmi embere volt. Berliner annak idején töb­bek között azzal bízta meg Bachmannt, hogy a Phönix magyarországi, csehországi és németországi befagyott követeléseit Ausz­triába juttassa. Bachmann e megbízatás alapján tárgya­lásokat folytatott Budapesttel, Prágával és Berlinnel és ebből az egyszerű tényből azt a különös végkövetkeztetést vonták le, hogy Bachmann nemzeti szocialista. Bachmann, aki nem kapott fix fizetést a Prönixtől, tevé­kenységéhez mérten húzott kisebb-nagyobb összegeket a vállalattól az elért siker ará­nyában. A hivatalos jelentésben említett összeg valószínűleg az ilyen jutalékokból tevődik össze. Bachmann egyébként az el­múlt évben furcsa és nevetséges köpenicki kaland középpontjában állott Bécsben, ahol igen sokat nevettek ezen a kalandon. Bach­­mann akkor cinkosa volt egy szélhámosnak és rábeszélt egy theológiai hallgatót, hogy százezer schillingért vásároljon meg egy nemesi oklevelet, amely a csalók állítása szerint az illetőt feljogosította volna a mantuai hercegi cím használatára. A tör­vényszék ezért a csalásért egyévi súlyos bör­tönre ítélte Bachmannt. Fellebbezés folytán az ügy legközelebb a legfelső törvényszék elé kerül. Mint a Neuigkeitsweltblatt jelenti, Kle­­binder Ernő kormánytanácsos, a bécsi Sonn- und Montagszeitung tulajdonosa és főszer­­kesztője, aki a Phönix-jegyzékben 635.000 schillinggel szerepel, külföldre utazott. ­i Schönburg-Hartenstein herceg tábornoki becsület bíróság összehívását kérte BÉCS, ápr. 30. Schönburg-Hartenstein herceg vezérezre­des levelet írt a szövetségi kancellárnak, amelyben hangsúlyozza, hogy az állam­tanács tagjaiból alakult becsületügyi tanács megállapítása szerint ő, Schönburg-Harten­stein herceg minden tekintetben jóhisze­műen járt el és eljárása szubjektív szem­pontból nem állott ellentétben a közhivatal­noki kötelességekkel. Bejelenti továbbá Schönburg-Hartenstein herceg, hogy az osz­trák tisztek szövetségétől tábornoki becsü­letügyi tanács összeülését kérte, hogy az szigorúan vizsgálja meg, váljon helyes magatartást tanúsított-e nemcsak mint köztisztviselő, hanem mint katonatiszt is.

Next