Budapesti Hírlap, 1936. május (56. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE Élénk Tita a beruházási törvényjavaslat körül A pénteki ülésen kerül sor a pénzügyminiszter beszédére A költségvetés tárgyalását csak a jövő héten kezdik meg A képviselőház mai ülésének napirendjén,az egyes közmunkák pénzügyi fedezetéről szóló törvényjavaslat szerepelt. Az előjelek tegnap arra mutattak, hogy a mai ülés első felében a javaslatot letárgyalják, aztán rátérhetnek a költségvetés tárgyalására és ezzel automatikusan nyolcórás ülése lesz a Háznak. A vita azonban elhúzódott, mert egyre több felszólaló jelentkezett az ellenzék oldaláról, így a mai ülésre szánt időt ezek a felszólalások kitöltötték, sőt, ha az ellenzék a holnapi, pénteki ülésen is ennyi szónokot állít, akkor feltehető, hogy a holnapi ülést is kitölti a törvényjavaslat tárgyalása, s csak a jövő hét elején kerül sor a költségvetés tárgyalására. Egyébként nyolc felszólalás hangzott el a mai napon. Farkas István szocialista vezette be a vitát, majd utána a jobboldalról Grecsák Richárd nagy szakértelemmel szólott a javaslathoz s beszédét, melyet Gömbös Gyula mniszterelnök is végighallKornis Gyula alelnök csütörtökön délután négy órakor nyitotta meg a képviselőház ülését. Harmadszori olvasásban elfogatnák az Országos Földhitelintézetről szóló javaslatot. Zsindely Ferenc a pénzügyminiszter javaslatát ismertette az egyes közmunkák költségeinek fedezéséről. A kormány a költségek fedezésére huszonhétmillió pengőt irányzott elő, ebből 13.6 millió pengőt transzferpénzekből, 13.4 millió pengőt pedig belső hitelműveletek útján biztosítanak... .. ■ Farkas István szocialista kevesli a beruházásra szánt összeget. Különösen az utak és vasutak modernizálását sürgeti, a javaslatot nem fogadja el. Grecsák Richárd (NÉP): A közmunkát szerves munkaprogram alapján végzik. Az utolsó négy évben 55 millió pengőt fordítottak a közmunkákra. Ezzel szemben az idei 27 millió pengő előirányzat nagy előrehaladást jelent. Továbbiakban arról beszél, hogy az utóbbi években a lakosság fogyasztóképessége erősen csökken. Ha párhuzamot vonunk az idei és az 1928-as év fogyasztási statisztikájával, azt látjuk, hogy a búzafogyasztás 1.600.000 kilogrammal, a húsfogyasztás 50 százalékkal, a tejfogyasztás 10 százalékkal csökkent, ezenkívül a burgonya és egyéb fontos élelmicikkek fogyasztása is erősen visszament. Mindezek indokolttá teszik, hogy az állam nagyobb közmunkával igyekezzék a helyzeten javítani. Maga is szívesen látná, ha nagyobb összeget tudnának fordítani erre a célra. Különösen a népegészségügyet szolgáló munkálatokat kellene nagyobb összeggel támogatni. Megemlékezik a Zöldkereszt-mozgalom áldásos működéséről, amelyre ugyancsak nagyobb összeget lehetne fordítani. A költségvetésben felvett beruházásokról beszél. Nagy jelentőséget tulajdonít a budapesti gráci útvonal építésének, amely mind általános idegenforgalmi, mind pedig Olaszország felé irányuló forgalmunk tekintetében jelentős. Természetesen a gatott, a Ház nagy helyesléssel és elismeréssel fogadta. Sorra következett ezután az ellenzék oldaláról Györki Imre szocialista, Czirják Antal és Horváth Ferenc független kisgazdapárti, majd Friedrich István, aki a javaslatot megszavazta, Reiber Mihály és Homonnay Tivadar kereszténypárti képviselők. Az ülés vége felé nyilvánvaló lett, hogy az ellenzék kihúzni igyekszik felszólalásaival a mai ülés idejét és ezért Sztranyavszky Sándor házelnök több ízben is figyelmeztette a szónokokat, hogy a tárgytól ne kalandozzanak el. A Ház folyosóján egyébként élénken tárgyalták azokat a híreket, amely a kereszténypárt kettéválásáról, új legitimista csoport alakulásáról szóltak; ezeket a híreket azonban úgy a kereszténypárt, mint a legitimisták oldaláról élénken cáfolták. A mai ülésről az alábbiakban számolunk be: huszonhétmillió pengővel nem lehet a múlt mulasztásait egyszerre jóvátenni. A kormány becsületes törekvését azonban mindenkinek támogatnia kell. Felhívja a figyelmet a külföldön, különösen Németországban tapasztalható hatalmas közmunkák megindulására. Magyarországnak követnie kellene a német beruházások példáját, a csonka ország arányaihoz mért keretekben. Reméli, hogy a közmunkák fokozottabb megindítása maga után fogja vonni a magángazdasági beruházások megindulását is. A javaslatot elfogadja. (Taps és helyeslés a jobboldalon.) Györki Imre szocialista kevesli a közmunkák költségeire fordított 27 millió pengőt. Kifogásolja, hogy az Alföld öntözését minden évben tervbe vették, de mind a mai napig nem történt ebben a tekintetben komoly lépés. _ Sürgeti a vasúti szerelvények modernizálását. Legalább a nemzetközi vonalakon cseréljék ki az elavult vasúti kocsikat. A javaslatot, amelynek szerinte csak flastrom jellege van, de nincs gyógyító hatása, nem fogadja el. Czirják Antal (kisgazda): Hosszasan foglalkozik a Phönix-üggyel, mire Kornis Gyula figyelmezteti, hogy jelenleg a közmunkák fedezete van a napirenden. Javasolja, hogy a kormány állítson fel Biztosítási Központot, amelynek joga lenne a tartalékpénzek felett rendelkezni és azt közmunkák céljaira folyósítani. Ezután az ínségesekről beszélt, akiken a beruházási öszszegből kell segíteni. Az útépítésre használjon fel a kormány 027 pénzt. Horváth Ferenc (kisgazda) azt vitatja, hogy a beruházásra szánt összeg kevés, Amerikában ötmilliárdot fordítanak erre a célra, ami az amerikai költségvetésnek 6,7 százaléka. A mi költségvetésünk hat-hét százaléka kétszázmillió pengőt tesz. Ennyiből meg lehetne oldani a problémákat. Szerinte a kormány és a Nemzeti Bank nagyon szűkmarkú politikát folytat, amit bizonyít az, hogy mindössze három-négyszázmillió pengőt tart forgalomban. Sztranyavszky Sándor elnök: Rácsenget Reibelre és figyelmezteti, hogy ne térjen el a tárgytól. Rassay Károly: Odatartozik. Ez is beruházás. Sztranyavszky Sándor elnök: Rassay képviselő úr bízza az elnökre, miként teljesíti elnöki kötelességét. Reibel Mihály végül kéri, hogy a közmunkákra fordított összeg legnagyobb részét juttassák a munkásoknak. Ebből a javaslatból nem látja, hogy a munkanélküliek nagyobb segítséghez jutnának, azért a javaslatot nem fogadja el. Gondoskodni kell a szellemi munkásokról is Homonnay Tivadar előre bocsátja, hogy a javaslatot elfogadja, bár kevésnek tartja a közmunkákra szánt 27 millió pengőt. Legfeljebb azt lehetne kifogásolni a javaslatban, hogy a közmunkák kis terjedelműek és nem juttatnak elég munkaalkalmat. Nemcsak a fizikai, de a szellemi munkásokra is gondolni kell, amikor munkaalkalmakat teremtünk. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a pénzügyminiszter adjon külön egymillió kétszázezer pengőt arra, hogy az államnál és az állami üzemeknél ezer szellemi munkást helyezzenek el. Sztranyavszky Sándor elnök figyelmezteti Homonnayt, hogy mivel a javaslatot nem szabályszerűen nyújtotta be, az indokolás taglalását hagyja abba és térjen át a tárgyra. Homonnay Tivadar kéri, hogy a miniszter, vagy az előadó, akiknek joga van a javaslat tárgyalása közben is módosító javaslatokkal jönni, tegye magáévá a fiatalság elhelyezéséről szóló határozati javaslatát. Mózes Sándor beszédének elhalasztására engedélyt kért és kapott, majd az elnök napirendi javaslatára a Ház elhatározta, hogy legközelebbi ülését pénteken délután négy órakor tartja, folytatja a közmunkák költségvetésének fedezéséről szóló javaslat és a költségvetés tárgyalását. Az ülés ezzel nyolc óra előtt néhány perccel véget ért. Az ülés Külföldi beruházó kölcsön kellene Friedrich István. Kijelenti, hogy az előtte szóló képviselő teóriáit nem tudja követni, legkevésbé a gondolatmenet konzekvenciáit, mert ő a maga részéről a javaslatot elfogadja, annál is inkább, mert abban a konstruktív gondolatot látja, amely a gazdasági kérdéseket előbbre viszi. A gazdasági érdekeket ma fokozottan fel kell kurblizni, mozgásba kell hozni őket. Nagy adósságok mellett ez nagyon nehéz. Szerinte a Népszövetséghez kell fordulni és egy nagy külföldi beruházási kölcsönnel kell biztosítani a konstruktív gazdasági élet menetét. Enélkül a munkanélküliséget nem lehet megoldani. Körülbelül 50 millió kellene munkabér formájában ahhoz, hogy a munkanélküliséget enyhítsük. Amíg Közép- Európában nem alakul ki megfelelő atmoszféra, addig a helyzet nem fog javulni. A helyes út az volna, ha a római paktumot kibővítenék. Pénz nélkül nem lehet újjáépíteni, tehát a nyugati piacokról kell a Népszövetség útján pénzt szerezni. Az a kívánsága, hogy a mostani közmunkákat nenségmunka formájában bonyolítsák le. Kifogásolja, hogy a régi beruházási törvényt még nem hajtották végre. Minthogy pénzünk és hitelünk nincsen, csupán munkaerőnk és élemiszerünk, e kettő összekapcsolásával kell a megoldást keresni mindaddig, amíg külföldi kölcsönt kaphatunk. Egyébként a javaslatot elfogadja. (Helyeslés és taps.) Reiber Mihály a javaslat ellen szólal fel. A beruházás olyan fontos probléma, hogy annak céljaira kell elegendő pénznek lennie. Hosszasan foglalkozik az ínségesek, a mezőgazdasági és földmunkások nehéz helyzetével. Úgy látja, ha ezek számára nem találnak megfelelő munkaalkalmat, akkor ez a munkásréteg elpusztul. Reibel Mihály a következőkben az Alföld csatornázásának és öntözésének kérdéséről beszél. Túl sok az ármentesítő társulat és nagy a járulék. Kevesli az útépítésre felvett összeget. Kívánatosnak tartaná, hogy ha az útadóra befolyt összeget teljes egészében az útépítésre fordítanák. " 1938 MATOS, PINTEK Az angol minisztertanács megállapította a német kérdőív szövegét Ausztriára vonatkozóan nem tesznek fel idön kérdést LONDON, ápr. 30. Az angol kormány tagjai csütörtök délelőtt kezdődő minisztertanácson Baldwin miniszterelnök elnökletével folytatták a Németországnak átnyújtandó angol kérdőív egyes pontjainak tárgyalását. A Havas-iroda londoni tudósítójának jelentése szerint a kormány a minisztertanácson befejezte a német kormánynak küldendő kérdőív tanulmányozását. A minisztertanács jóváhagyta a Külügyi Hivatalból átküldött tervezetet és csak néhány szövegezésbeli módosítást ajánlott. A kérdéseket tartalmazó jegyzéket most már rövidesen eljuttatták Sir Eric Phipps berlini angol nagykövethez, aki azt valószínűleg szombaton átnyújtja a német külügyminiszternek. A kérdőív tartalma nagyjában megfelel a már korábban közölt értesüléseknek és főleg a biztonságnak a Népszövetség keretében való megszervezéséről van szó benne. Az angol kormány hír szerint határozott alakban nem kérdezi meg a német kormánytól azt, hogy milyen magatartást szándékszik tanúsítani Ausztria irányában, mert a kérdések inkább általánosságban vannak megfogalmazva. Londonban szeretnék, ha Hitler válasza még a május 11-ikére kitűzött tanácsülés előtt megérkeznék Lonidomba. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint a csütörtöki minisztertanács a Németországhoz intézendő következő kérdések körvonalazásával foglalkozott: 1. Miként gondolkodik Németország a szerződések jövendő tiszteletben tartásáról? 2. Mit ért egyenjogúság alatt? 3. Mi a pontos értelme annak a követelésnek, hogy az alapokmányt válasszák szét a békeszerződéstől? Azt is megkérdezik Németországtól, vajjon azok a támadást kizáró egyezmények, amelyeket egyes hatalmaknak felajánlott, magukban foglalják-e az alapokmányban vagy más kétoldalú szerződésekben foglalt kölcsönös segélynyújtási kötelezettséget is. Azt ajánlják továbbá, hogy a nyugati légegyezmény egyszersmind a légi haderők korlátozásával is járjon. " A bécsi Phonix-botrány újabb fejleményei Ausztriában csak schillingre szóló biztosítást lehet kötni BÉCS, ápr. 30. Az osztrák kormány csütörtökön reggel rendeletet adott ki, amelynek értelmében életbiztosítási szerződéseket a jövőben kizárólag schillingre lehet kötni. Olyan életbiztosítási szerződések, amelyek aranyban történő fizetéseket kötnek ki, vagy amelyek idegen valutára szólnak, többé nem köthetők. A Phönix összes kötvényeit is, amelyek aranyra vagy idegen valutára szólnak, schilling-kötvényekre változtatják át. Az osztrák Phönix köpenicki hercege BERLIN, ápr. 30. A Phönix életbiztosító társaságnál történt megvesztegetésekkel kapcsolatosan kiadott hivatalos bécsi közlemény azt írja többek között, hogy egy Bachmarm nevű nemzeti szocialista 430.000 schillinget kapott kézhez. A Völkischer Beobachter mai száma részletesen foglalkozik Bachmann személyével és tevékenységével. A lap megállapítja, hogy Bachmann politikával egyáltalán nem foglalkozó és üzleti tekintetben igen kétes jelenség. Bachmann a Phönix címzetes igazgatója és Berliner Vilmos bizalmi embere volt. Berliner annak idején többek között azzal bízta meg Bachmannt, hogy a Phönix magyarországi, csehországi és németországi befagyott követeléseit Ausztriába juttassa. Bachmann e megbízatás alapján tárgyalásokat folytatott Budapesttel, Prágával és Berlinnel és ebből az egyszerű tényből azt a különös végkövetkeztetést vonták le, hogy Bachmann nemzeti szocialista. Bachmann, aki nem kapott fix fizetést a Prönixtől, tevékenységéhez mérten húzott kisebb-nagyobb összegeket a vállalattól az elért siker arányában. A hivatalos jelentésben említett összeg valószínűleg az ilyen jutalékokból tevődik össze. Bachmann egyébként az elmúlt évben furcsa és nevetséges köpenicki kaland középpontjában állott Bécsben, ahol igen sokat nevettek ezen a kalandon. Bachmann akkor cinkosa volt egy szélhámosnak és rábeszélt egy theológiai hallgatót, hogy százezer schillingért vásároljon meg egy nemesi oklevelet, amely a csalók állítása szerint az illetőt feljogosította volna a mantuai hercegi cím használatára. A törvényszék ezért a csalásért egyévi súlyos börtönre ítélte Bachmannt. Fellebbezés folytán az ügy legközelebb a legfelső törvényszék elé kerül. Mint a Neuigkeitsweltblatt jelenti, Klebinder Ernő kormánytanácsos, a bécsi Sonn- und Montagszeitung tulajdonosa és főszerkesztője, aki a Phönix-jegyzékben 635.000 schillinggel szerepel, külföldre utazott. i Schönburg-Hartenstein herceg tábornoki becsület bíróság összehívását kérte BÉCS, ápr. 30. Schönburg-Hartenstein herceg vezérezredes levelet írt a szövetségi kancellárnak, amelyben hangsúlyozza, hogy az államtanács tagjaiból alakult becsületügyi tanács megállapítása szerint ő, Schönburg-Hartenstein herceg minden tekintetben jóhiszeműen járt el és eljárása szubjektív szempontból nem állott ellentétben a közhivatalnoki kötelességekkel. Bejelenti továbbá Schönburg-Hartenstein herceg, hogy az osztrák tisztek szövetségétől tábornoki becsületügyi tanács összeülését kérte, hogy az szigorúan vizsgálja meg, váljon helyes magatartást tanúsított-e nemcsak mint köztisztviselő, hanem mint katonatiszt is.