Budapesti Hírlap, 1937. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2 csak tartjuk, hanem meg is tudjuk erő­síteni. Támogatja erre irányuló törekvésein­­ket az a pénzügyi politika,­amely a leg­utóbbi időkben sikerrel tudta áthidalni egyes külföldi államok valutaértékelése következtében felmerült áruforgalmi akadályainkat. De nagyban hozzájárul ezeknek a geszióknak eredményességé­hez az is, hogy az elmúlt év végén a roma­ hármas paktum keretein kívül is tudtunk lé­tesíteni kereskedelmi meg­állapodásokat és ezeknek, mint például a jugoszláv és a csehszlovák egyez­ménynek eredményeként joggal remél­hetjük nemzeti értéktermelő munkánk fokozottabb sikerét. Mindezeknek végső eredményeként idehaza a termelési készség csak emelkedhetik. Növekedhe­­tik a vállalkozási kedv, élénkebbé lehet a pénz belső forgalma, ami az egész gazdasági élet terén izmosodást és jóté­kony stabilitást jelent. Az új esztendő küszöbén ebben a meg­világításban látjuk a nemzeti munkapro­gramot. Biztató jelek tömege tűnik fel szemeink előtt és ezeknek jótékony ha­tása eloszlatja a szkepszis ködét. Minden okunk és jogunk megvan arra, hogy az új esztendőben bőséges gyümölcsöket termő közéleti munkát reméljünk és várjunk. Kormánytól is, társadalomtól is, mert az egyensúlynak az a politi­kája, amelyet a miniszterelnök hirdet, a dolog természete szerint megköveteli, hogy a társadalom a maga megszerve­zett, részben kezdeményező, részben végrehajtó tevékenységével rendelke­zésére álljon a nemzetcsalád élén álló hatalomnak. Nyolcvanegyezer tanuló tartozik a budapesti tankerü­let alá Megjelent Pintér Jenő dr. első Évkönyve Az 1935 :VI. tc. értelmében a vallás- és köz­­oktatásügyi­­ miniszter nyolc,­­ újonnan felállít­­ott tankerülettel végezteti közoktatásügyünk igazgatását­ és nevelési felügyeletét. A budapesti tankerü­let főigazgatójának, Pintér Jenő díjnak hatásköre, annyira meg­­bővü­lt, hogy a régi tankerülete valóságos fiók minisztériummá alakult. Hatásköre ki­terjed 12 iskolafajra, a velük kapcsolatos ne­velő intézeteikre és más intézményekre, az iskolán kívüli népművelés intézményeire is. A munka irányításában, az igazgatásban és vezetésben Pintér Jenő dr. oldala mellett áll a főváros kir. tanfelügyelője is. Melléjük 26 ember van beosztva az egyöntetű és szak­szerű­ irányítás végzésére és az azonos ne­velő szempontok szerint végzendő egységes nemzetnevelő munka és felügyelet gyakor­lására. — Hatvanöt, de se több, se kevesebb, — Legyen — felelt István. Amaz már fogta is a kantárszárat és belecsapott az István tenyerébe. Még egy­szer körülmustrálta a lovat, azután leol­vasta a pénzt. A legközelebbi korcsmában megitták az áldomást. Utána István cihelődött. A kupec formájában repdesett az öröm. — Oszt ha majd jó ló kell, — mondta tréfálkozva — százért visszaveheti kend! István mosolygott: — Vissza? — Vissza. A nyomás szélén megtalál­­hat. Odavaló vagyok. Nevettek. Aztán az egyik balra, a má­sik pedig jobbra, kik-ki hazafelé, megin­dultak, a poros úton. II. Darabig csak ment valahogy a dolog, azonban sehogysem akaródzott. Bajos volt lóval is, hát még anélkül. István a kö­zelgő vásárral bíztatta magát, hogy majd ott, a lóvásáron majd csak talál alkalmas csontot. . . . „ Az is elkövetkezett és hajnalban szé­pen a lájbk­ belső zsebébe helyezve a pénzt, megindult a város felé. Nagyvásár volt, hát előbb nézgelődött, mert ha ta­lált volna jól szólót megállapodott volna közben egy kaszára is. Nem lett olyat, amilyent akart, így hát a lovak felé ke­rült . Szürkét gondolt, dehát a szerencse úgy látszik, elkerülte, mert tehetős lovat nem látott egyet sem.. Azért pedig, ame­lyik jól mondta, azért száz forintot is elkértek. Órákig őgyelgett így, akkor kocsi haladt el errellette. Félreállt és odanézett. __ Rend az? — hallatszott a kocsiról. István csak most ismerte meg. Meg­nézte* hát az, csakugyan az, a kupecforma volt. — Én hát! — szólt sunyin. Amaz lassított, azután megállott: — Aggyon Isten! — nyújtotta le a ke­zét Istvánnak. — Aggyon! — felelt István és lopva a ló felé tekintett. A kocsi előtt Szellő, a szürke rágta a zablát. Amaz nevetett: — Oszt van-e már? — szállt le a ko­csiról. — Nincs — felelt István. A kupecformájú hátrafordult és meg­­simogatta a szürke farát. — Társát keresnék, — szólt —­ de ilyet nem találok. — Nem? — Nem. Nincs ilyen ló még egy má­sik talán az egész világon. István megérezte a hangban a simo­gató szeretetet és ebben a pillanatban el­csordult a szíve. Azóta először, most döb­bent rá, hogy a ló elszakadt tőle. Nem az övé s jóllehet most itt áll előtte, a kupec­forma mindjárt indulhat is s a lovat, az­tán e múlandó életben talán nem is látja többé. Keserű, majd vad fájdalom szorí­totta össze a szívét, a tehetetlenség dühe ágaskodott benne, meg a szégyen, hogy az idegen észrevesz rajta valamit. Azt, hogy fájlalja a szürkét. Szólni akart, de ekkor már későn, mert a ló hirtelen hát­rafordult, térdei megremegtek és halkan fölnyihogott. Mind a ketten odafordultak. A kupec mosolygott: — Megismerte kendet... — szólt és nyújtotta a kezét. István a lóra­ nézett. Lába gyökeret vert, a karjaiban halk bizsergés indult, el. Arcán ott érezte az ismerős állati test melegét. — Hát ha akarja... — hördült föl. — Hetvenér vissza... A másik már fogta az ostort: — Nem eladó­ intett és fölhágva, meg­­legyintette a szürkét. A ló röhögött, azután megindulva el­tűnt a kocsik között... III. István megvette a kaszát, aztán az ócskapiacon összetalálkozva a komával, Péterrel, beültek az egyik korcsmába. A harmadik féllitert fogyasztották. István hallgatott, hát a koma se szapo­rította a szót, egyébként is már tudta, hogy Istvánnak a délelőtt találkozása volt. Kint az alkonyat hulldogált, bent az ivóban a cimbalmos tollázkodott. Nem sokáig persze, csak éppen, hogy megadja a módját, azután egy csöndes nótába kezdett. — Szépen veri... — szólalt meg a koma. A cimbalmos hallotta, hát vigyázott s most már balké­zzel lefogta, a húrokat. Körülöttük nagy csendesség sirdogált, a koma litert kért, azután odafordult a cimbalmoshoz: — Azt rádta el... Mondta a nótát és dúdolni kezdte. István két könyökére támaszkodott, úgy nézett bele a levegőbe. A koma dalolt s amikor elvégezte, bele­gondolkozott ő is a csendbe. Ismerte a szürkét, hát most már megkérdezte: — Aztán a vór? István megremegett: — Az­t felelt és hirtelen megint azt a nagy meleget érezte, ami délelőtt elön­tötte, amikor a szürke visszanézett rá. Bort­ kért, azután hozzátette: — Megismert... — Mög? — Mög. Elhallgattak. István később szítt az orrán, majd fészkelődni kezdett. Aztán benyúlt a lajbizsebbe, kinyálazott egy tízest és odanyujtott­a a cimbalmosnak: — Ehun­a! — mondta. A ragyás most már egészen nekivadult. Valósággal rikatta a cimbalmot A nóta előbb a levegőbe szállt, azután a szívük alá férkőzött és vitte magával őket. A komát ki tudja hová, Istvánt vissza megint, a szürkéhez. A koma megérezte a mélységes emberi bánatot, részeg is volt, hát most már a maga esze szerint firtatta: — Oszt szólt-e kend neki? István hallgatott. Félóra óta látta maga előtt a szürkét s ebben a pillanatban úgy tűnt neki, hogy a ló megmozdult. — Nem szóltam. Ő akart... , — Ü? — Ü! Már­mint a ló. Az akart szólni, szólt is, hanem már késő volt, mert menni kellett. A cimbalmos is elhallgatott. A koma fel akart emelkedni, de nem tudott és lebillent a székről a földre. István felállott. Mosolygott:­­ — Na! — mondt­a és előre fogva a le­vegőben olyan mozdulatot tett, mintha a gyeplőt tartaná a kezében. Megingott, azután előre lépett. Oldalt nyúlt az ostorért és mosolyogva, lágyan suhintott. — Gyi na! Gyi, Szellő — csukta le sze­meit és e­lőredülve, boldogan hullott a koma mellé, az asztal alá. 1937 JANUÁR 1, PÉNTEK B. H. Az ország nyolc új főigazgatója közül Pin­tér Jenő dr. az első, aki most kiadott Évköny­vében bemutatja tankerületinek iskolahálóza­tát. Megadja azt a külső keretet, melyen be­lül tanerői eltöltik lelki tartalommal tanke­rületének ifjúságát, amikor belőlük nemzetét valóban ismerő és szerető, vallásos, erkölcsös és jellemes állampolgárokat igyekeznek nevelni. Milyen ez a külső keret? Van benne 262 iskolafaj; 3711 igazgató és tanár; 2307 osz­tály; 81.073 tanuló. Egész kultúrhadsereget foglal magában. Gazdag statisztikai adatokon kívül megismer­kedünk olyan intézetekkel is, melyek semmi­féle kapcsolatban sem állanak a tankerületi kir. főigazgatósággal (Egyetemek, főiskolák), de így legalább teljesebb iskolaképet nyerünk Budapestről. Nyújt ezenkívül történeti visszapillantást, közöl igen tanulságos ismereteket a tanulmá­nyi versenyekről, kiegészítve tartalmát határ­időnaplóval. A kormányzó jelenlétében a hercegprímás szenteli be Frigyes királyi herceg holttestét MAGYARÓVÁR, dec. 31. Frigyes királyi herceg holttestét csü­törtökön kora délután bebalzsamozták. Ebben az időtájban már többszáz főnyi gyászoló, közönség gyűlt egybe a palota kö­rül és a szemben lévő vármegyeház árkád­jai alatt, hogy elkísérje a királyi herceg koporsóját a plébániatemplomba. A bebalzsamoz­ás befejeztével négy óra után lehozták az ezüstkoporsót a kastély udvarára, ahonnan a gyászmenet Pintér Gyula prépost-plébánossal és nagy papi se­gédlettel az élen, elindult a plébániatemp­lomban lévő családi sírbolthoz.­­ A kastély kapujában katonai őrség ál­lott, a­ koporsó két oldalán pedig rohamsi­sakos katonák haladtak. A koporsó után ment Albrecht királyi herceg, Gabriella ki­rályi hercegnő, az elhúnyt férjezett leá­nyai közül Hohenloche hercegné, Waldbott báróné s a királyi herceg több unokája. A családtagok után Politic­zky Lipót főis­pán, Sattler János polgármester, Körös István alezredes, a helyőrség parancsnoka, a hatóságok, hivatalok, intézmények és testületek vezetői haladtak. Részt vett a gyászmenetben a főhercegi uradalom tiszti­kara teljes számmal. A gyászmenetet sűrű sorokban zárta be a­­ társadalom minden rétegéből álló közönség. A templomtéren megállt a gyászmenet és Frigyes királyi herceg koporsóját ke­gyeletes csendben a családi sírboltba vitet­ték, ahol ideiglenes ravatalra­ helyezték.. Albrecht királyi herceg sokáig,­­időzött­ a ravatal mellett, majd­ hozzátartozói­­után visszatért a palotába. Pénteken délelőtt a kegyúri templomban gyászmisét mondanak s ennek befejeztével megnyitják a sírbolt kapuját. A közönség temetésig minden nap délután 5 óráig a nagy halott ravatalához járulhat.­­ A temetés Frigyes királyi herceg, tábornagy teme­tése Magyaróvárott január 5-én 11 órakor a magyaróvári római katolikus templomból történik nagy katonai pompával. A gyászszertartást Serédi Juszt­inián bíboros-hercegprímás végzi nagy papi se­gédlettel. A temetésen részt vesz Horthy Miklós kormányzó feleségével, a kormány több tagja, valamint közéletünknek sok előkelő­sége. A gyászszertartás gyászmisével kez­dődik, majd a hercegprímás feloldozást ad, utána a koporsót kiviszik a templomból, amikor is a kivonult katonai csapatok tisztelgése közben ágyútalpra helyezik. Majd megalakul a gyászmenet, amely az elhunytat a családi sírbolthoz kíséri, ahol örök nyugalomra helyezik. Ugyanekkor helyezik el a családi sírbolt­ban Izabella királyi hercegasszony földi maradványait is. A temetés napján, január 5-én reggel 7 óra 20 perckor a Keleti pá­lyaudvarról különvonat, indul Magyar­óvárra. A temetésen résztvenni óhajtók a vonatot a rendes gyorsvonati díjszabási feltételek mellett vehetik igénybe. A kü­­lönvonatra a rendes utazási kedvezmények érvényesek Délután 15 óra 30 perckor a különvonat Magyaróvárról visszaindul Budapestire, ahová 18 óra 05 perckor érke­zik. Jelentkezés a temetésre Azok a titkos tanácsosok, kamarások, magas ranggal bíró polgári és katonai sze­mélyek, akik Frigyes kir. herceg tábornagy Magyaróvárott január 5-én délelőtt 11 óra­kor tartandó végtisztességén résztvenni óhajtanak, eziránti szándékukat január 3-áig, vasárnapig ,közöljék a­­ miniszterel­nökség segédhivatalával..­­ A különvonat indul 5-én reggel 7 óra 20 perckor, Magyaróvárra érkezik 9 óra 55 peckor. Tekintettel a­­magyaróvári katoli­kus templom szűk befogadó képességére csak azok kaphatnak a templomban rang­sorukban megfelelő elhelyezést, akik megje­lenési szándékukat a miniszterelnökség­gel köztik. Magyaróvár és a meg­y­e gyásza Frigyes királyi herceg elhalálozása alkal­­­mából a belügyminiszter Magyaróvár me­gyei város és Moson nagyközség területén a temetés napjára minednnemű nyilvános elődás és mutatvány, valamint zenélés tar­ PEHELY, GYAPJÚ ttejbizható és legjobb LÁSZLÓ ágynemű­gyár V­as-utci Pajor fióra M­irma nunttn Alapittatott ! 1898 — Telefon: 1-43-8-92 lását eltiltotta­, illetve az erre vonatkozó rendőrhatósági engedélyek hatályának fel­függesztését rendelte el. Az osztrák fegyveres erő képviselői a temető­en BÉCS, dec. 31. Frigyes királyi herceg tábornagy teme­tésén az osztrák fegyveres erő részéről a következők vesznek részt: Zehner gyalogsági tábornok, honvédelmi államtitkár hadsegédével, Wagner ezredes­sel, Schilhavsky gyalogsági tábornok, had­­seregfelügyelő vezérkari főnökével, Fellner ezredessel, Schmidt ezredes, a 15. gyalog­ezred parancsnoka. Maser alezredes, a gár­­dazászlóalj parancsnoka, Sándor alezredes, az 1. számú gépfegyveres lovasszázad pa­rancsnoka és sok más tiszt. Az olasz kereskedelmi hajózás újjászervezése RÓMA, dec. 31. Mussolini kezdeményezésére tudvalevő­leg az egész olasz kereskedelmi hajózást újjászervezik. Az elmúlt év folyamán Itália néven új hajózási részvénytársaság ala­kult. 1937 január elsejétől kezdve kizáró­lag az Itália társaság hajói bonyolíthatják le Olaszország és Amerika között a sze­mélyszállító- és teheráruforgalmat. A többi hajóstársaság feloszlik és beleolvad az Itá­liába. A Cosulich tengerhajózási társaság szer­dai közgyűlésén már kimondotta a társa­ság felszámolását. A vállalat beolvad az Itália nevű új tengerhajózási társaságba. A közgyűlés üdvözlő táviratot intézett a Cosulich-családhoz,­­amelynek feje alelnöki lett az új nagy hajózási vállalatnak. .. Hasonlóképpen kimondotta felszámolását ■az ..Itália, Egyesült Hajózási Vállalatok’' közgyűlése i». '­' "’\"v .V ? Az új Itália tengerhajózási részvénytár* ■­saság székhelye Trieszt és Genua lesz. 130 német alattvaló a szovjet börtönökben MOSZKVA, dec. 81. A szovjet kormány tovább folytatja a szovjetunió területén élő német állam­polgárok letartóztatását. Tegnap ismét le­tartóztattak egy német állampolgárt és ezzel a börtönbe került németek száma harmincnyolcra emelkedett. \'

Next