Budapesti Hírlap, 1937. február (57. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-07 / 30. szám

B. H. 1937 FEBRUÁR 7. VASÁRNAP A szegény francia diák Harc a szellemi rablógazdálkodás ellen PÁRIZS, február (A Budapesti Hírlap párizsi tudósítójá­tól. ) A francia kamara honvédelmi vitájá­ban temérdek érdekes dolog, értékes meg­állapítás került felszínre. A vita magas színvonalára mi sem jellemzőbb, minthogy az előző évek hadseregellenes, gyakran hazafiatlan hangja ezúttal teljesen hiány­zott még szélsőséges elemek kritikájá­ból is. Mint rendszerint, ez alkalommal is Paul Reynaud volt pénzügyminiszter ellenzéki felszólalása volt a vita legkimagaslóbb eseménye. Nemcsak temperamentumos egyénisége, ritka szónoki készségre valló, pompásan felépített beszéde miatt, hanem mert oly nemzeti problémát vetett fel­színre, mely messze meghaladja a szőnye­gén forgó technikai kérdések keretét. Eszmemenetének kiindulópontja. .,A háború meggátlására egy út kínálkozik a francia erőt a maximumig fokozni.” És mivel a gyenge népi szaporodás akadályozza a számbeli fölényt, a minőség, az ember­anyag tökéletesítésére kell vetni a fő súlyt. Hivatkozott francia és német sta­tisztikusok — indokolt meggyőződésem szerint téves — számaira, melyek szerint ,húsz év múlva, valami előre nem látott változás híján, Rajnán túl kétszer annyi lesz az újonc (421.000), mint Rajnán innen (212.000). S ugyanakkor rámutatott An­glia példájára, mely hála hajóhada kitűnő felszerelésének, szervezetének és nagy­szerű tengerészeinek, százezer emberrel uralkodik az óceánokon. *­A kiváló debatter bevallottan a testi és szellemi képességek párhuzamos fejleszté­sében, eszményi egyensúlyában látja a nehézségek megoldását. Sajnos, a bár gyorsan terjedő, de még mindig nem eléggé általános, fizikai „ne­velés” gondolata, ápolása körül rengeteg itt a tennivaló! Míg átellenben Hilpert ez­redes katonai szaklapokban­­— sőt leg­utóbb maga az Angriff — azon sopánkod­nak, hogy a sport és terepgyakorlatok túltengése és az oktatási módszerek hibá­jából a tisztikar ma nem tud elegendő ál­talános műveltséggel rendelkező jelölthöz jutni, addig ideát az agy kiművelésére for­dítanak annyi figyelmet, hogy a fizikum fejlesztésére nem jut belőle. Sőt, mint azt egy a Temps hasábjain hetek óta folyó kontroverzióból világosan kitűnik, a szellemi nevelés túltengése egyenesen veszedelemmel fenyegeti az if­júság lelki és testi egyensúlyát. Az iskolai túlterhelt munkaprogramm, a növendékek­nek feladatokkal fagyásig való sanyarga­tása európai jelenség. De hogy milyen mér­tékben nőttek a tanári követelmények francia földön, arról csak az alkothat ma­gának fogalmat, aki tudja milyen korán érett és tehetséges a fajta. Elképed az ember, ha olvassa egy hatod-heted gimna­­zista matematikai feladatait: az integrál­­is defferenciálszámítások gimnáziumi tárgy. S a politikai főiskolán (Ecol­e des Sciences politiques) nem egy tizenhat éves kollégám volt 1907-ben. És még ők is összeroppannak az állan­dóan növekvő tananyag óriási súlya alatt. * Jean Zay, az új közoktatásügyi minisz­ter hadat szent a túlfeszített iskolai mun­kának. A legtöbb tapasztalt szakember aki ti­zenöt-húsz esztendeje hiába küzd e nem­zeti csapás számba menő jelenség ellen, némi szkepszissel vesz tudomást a mi­niszteri jó szándékról. Tisztában van vele, hogy az eddig e téren megkísérelt „köny­­nyítések”, „megszorítások” végeredmény­ben az utazásra készülők kétségbeesett erőlködésére emlékeztetnek, akik egy már túltömött kofferbe még néhány podgyász­­darabot próbálnak mindenáron begyömö­szölni. Holott ma már közfelfogás, hogy a kö­zépiskolai oktatás többé alig tekinthető a műveltség eszközének, mert immár nem képes a szellem, a jellem és az ízlés meg­felelő képzésére, főleg a felsőbb osztályok­ban a diákok valóságos magas feszültség alatt, élnek, az exparend vészes nyomásának tudatában, azzal az egy törekvéssel, gottd­­dal, hogyan halmozhatnak fel agyvelejük­ben minél több ismeretet, számot és pus­kát! Akarva, nem akarva, a tanév szel­lemi csömörök tényezőjévé vált, akinek hivatása, az ifjúságot iskolai gyakorlatok szűk ketrecébe szorítani, ahol az egyéni tevékenység minden vágya rövidesen elpá­rolog. Valóságos intellektuális futószalla­­gon való termelésre nevelik, melynek az életben semmi hasznát nem látja. És a­mi legkárosabb: a közepes növendék — tehát a nagy többség — lustasággal vagy kö­zönnyel válaszol, amely hamarosan szervi reflex útján való ösztönszerű védekezés formáját ölti. Ellenben a legjobbak, a serdülőkor válságos éveiben, egészségük­kel fizetik meg ipar­kodásukat. És az is­mert regényíró, Roger Vercel­l maga is tanár írja, hogy megdöbbenést vál­tana ki, ha tudná az ország, mily mérték­ben pusztít a növendékek között a tuber­kulózis !... A túlmunka, ily körülmények között, valóságos társadalmi veszedelmet jelent. * Különösen áll ez az internátusokra, mely csaknem valamennyi középiskolánál feltalálható. A szegény kis bennlakó gim­­nazista órarendje a következő: 6­­. 30 kor kel; 7.15-kor magolni kezd; 8-tól délig tanítás. Az egész délelőtt mindössze tíz perc szünet. Fél kettőtől hétig — egy óra megszakítással — tanulás. Vacsora után, fél nyolctól (!) 9 h.-ig újból magolás. Szóval messze vagyunk a heti negyven­órás munkaidőtől, mely ma még az iparos­­tanoncra is kiterjed. De a kinnlakó nö­vendék helyzete sem irigylendő. Nem for­dulhat a repatítor­hoz vagy ügyesebb osz­tálytársához segítségért a megoldhatat­lannak ígérkező házi feladat dolgában. S ha apa nem ért hozzá, néha éjfélkor megy sírva aludni a szerencsétlen flótás­­. A baj fő forrása, hogy (nagyon bölcsen) a kormányzat nem akarja feláldozni a humanista tanulmányokat, de atyáink g­ö­rög-lat­in műveltségét ellensúlyozni akarja természettudományi, történelmi, modern nyelvismeretek szédületes töme­gével. Újabban ugyan kettéosztották, reálgimnázium szellemében, a középisko­lai oktatást és a B-osztályok hallgatói­nak a klasszikus nyelvek nem okoznak többé fejtörést. De anniál lázasabb az A osztályok törekvőbb, ambiciózus diákjai­nak tevékenysége, kivált vizsga előtt. De éppen a vizsga az, mely feltárja ennek szellemi rablógazdálkodásnak természetes következményeit. Az írásbeli dolgozatoknál a vizsgálatot többé nem lepi meg a az egyéniség legcse­kélyebb nyomának hiánya. Kézikönyvek, idézetek, formulák: ez minden. A tanár nem érzi magát bűnösnek, hiszen mind­össze három órát szánhatott Montesquieu Rousseau, Volaire, Pascal és az encyklo­­pédistának gondolatvilágának ismerteté­sére. Heter,kint négy angol lecke mellett Be­sanzonban nemrég ez volt az érettségi írás­beli: „Mit tud az angol hadsereg történeim szerepéről és mai fegyverzetéről?” Az ér­­tekezés angolul fogalmazandó. Az év folya­mán Shakespearet olvasta a tanár. És gyerek modern hadsereg felszereléséről ír­jon? Amikor jóformán naponta tíz perc­cel sem rendelkezik, hogy akár Wallace-féle detektívregényt olvashasson eredtibert. Nem csoda, ha minden oldalról, szülök tanárok, pedagógusok, orvosok követelik tanred szellőztetését, és némelyek — a leg­kiválóbbak közül — az angol és amerika középiskolák példájának követését. Ahol délután nincs oktatás. Helyszíni szemle a pestszenterzsébeti gyilkosság ügyében Megbilincselve a borpincébe kísérték a Szoó fivéreket és szembesítették a tanukkal, hogy kiderítsék, melyik a tettes Boglutz László dr­, a pestvid­éki hir­­törvényszék vizsgálóbírója helyszíni szem­lét, rendelt el a pestszenterzsébeti gyil­kosság ügyében, amely meglepő fordula­tokkal már több mint három hónap óta foglalkoztatja a hatóságokat. Tavaly október végén a Szent Imre her­ceg­ utca 31. Számú házban lévő borpincé­ben átlőtt halántékkal holtan találták a bormérés tulajdonosnőjének nevelt fiát, Bakos János műegyetemi hallgatót. Rabló­­gyilkosság történt, a tettes kirabolta a pénztárt és elvitte Bakos karkötőóráját. A rendőrség Szoó István 20 éves állásnél­küli kocsimosót fogta gyanúba. A laká­sán megtalálták Bakos óráját. A fiatalem­bert a borpincébe kísérték, ahol beismerő vallomást tett. Beismerte, hogy ő lőtte agyon és ő rabolta ki Bakost. A detektí­vek előtt eljátszotta, hogyan történt a gyilkosság. Szoó röviden a bíróság elé ke­rült. A tárgyaláson már visszavonta a be­ismerő vallomást, a bizonyítékok alapján azonban bűnösnek mondották ki és kötél általi halálra ítélték. Az elsőfokú ítélet után Szoó István nem­sokára magához kérette a védőjét, s azt mondotta neki, nem ő a tettes, a fivére, Szoó Ferenc végzett Bakos Jánossal, ő csak azért vállalta magára, mert azt­ hitte, hogy mint kiskorú enyhébb büntetéssel ússza meg az ügyet. A hatóságok értesül­tek erről a vallomásról. Szoó Ferencet elő­állították, de tagadta, hogy valami köze volna az ügyhöz. Az édesapja és az édes­anyja azt vallották, hogy Szoó Ferenc a kritikus időben otthon aludt. A bonyodalmas ügy tisztázására rendelte el a vizsgálóbíró a helyszíni szemlét, ame­lyet szombaton délután tartottak meg. A letartóztatásban lévő két fivért a pestvi­déki törvényszék rabszállító kocsiján meg­vasalva vitték a pestszenterzsébeti kapi­tányságra. A kapitányság egyik szobájá­ban tanúkat hallgatott ki a vizsgálóbíró. A tanúk között volt a Szoó-család szállás­adónője és még egy házbeli asszony. Ezek is azt mondották, hogy Szoó Ferenc abban az időben, amikor a gyilkosság történt, otthon tartózkodott. A vizsgálóbíró intézkedésére ezután a Szoó-fiúkat a­ Szent Imre herceg­ utca 31. számú házhoz kísérték. Itt is tanukihallga­tásokat folytatott a vizsgálóbíró. A tanuk sorában egy asszony azt vallotta, hogy a gyilkosság előtti napon két fiatalembert látott ólálkodni a bormérés körül. Hason­lítottak a Szoó-fiúkra. Egy férfi és egy nő úgy vallott, hogy a gyilkosság időpontjá­ban láttak egy fiatalembert bemenni a pin­cébe. Szoó Istvánban vélik felismerni ezt az embert. A vizsgálóbíró intézkedésére a testvérek ruhát cseréltek, a két tanú ez­után is megmaradt amellett, hogy az az ember, akit a pincébe lemenni láttak, Szoó Istvánhoz hasonlít. Még néhány tanút hallgattak ki, azután a pincébe kísérték a Szoó-fiúkat. A hely­színi szemlén megjelent rendőrségi embe­rek közül azok, akik annak idején Szoó Ist­vánt a pincében kihallgatták, most elmon­dották a vizsgálóbírónak, hogy Szoó Ist­ván előttük önként, saját elhatározásából beismerte, hogy ő a tettes, megmutatta, hogyan követte el a gyilkosságot, még azt is elmondotta, hogy milyen bankjegyeket és mennyi aprópénzt vett ki a pénztár­fiókból. 16 ország 34 városa várja 10 tavaszi tengeri körutazásunk utasait Egyptom, Szentföld, Észak-Afrika, Török- és Görögország örökszép tájait látogatjuk meg 10 tavaszi tengeri körutazásunk keretében Kérje gyönyörűen illusztrált, prospektusunkat. UTAZÁSI IRODÁN­K: VIII., József­­körút 5. Telefon 14—44—00 — Ha gyomrát elrontotta, azonnal igyek egy pohár természetes „Ferenc József” ke­serűvizet, mert ez az emésztőcsatorna tar­talmát gyorsan feloldja és biztosan leve­zeti, a bélműködést elrendezi, az anyagcse­rét fokozza és friss közérzetet teremt. A helyszíni szemle ezzel befejeződött. A­ Szoó-fiúkat ismét visszavitték a kapitány­ságra. Odament a vizsgálóbíró is és jegy­zőkönyvbe foglalta a tanúvallomásokat­ A jegyzőkönyvek befejezése után a Szoó-testvéreket visszavitték a pestvidéki törvényszék fogházába. A továbbiakról a napokban dönt a vizsgálóbíró. A székelyek már családi látoga­tásokat sem tehetnek CSÍKSZEREDA, febr. 6. Csík megye közgyűlésén szóvá tettek a ma­gyar kisebbséget ért több sérelmet. Ábrahám József bizottsági tag elmondotta, hogy a ro­mán hatóságok­­megnehezítik a gazdakörök alakulását. Sok községben a csendőrség telje­sen megbénítja a kulturális, sőt az egyházi jellegű egyesületek működését is. A prefek­tus múltévi októberi rendeletével tilosnak mondja az éjszakai összejöveteleket, ami igen tágan értelmezhető. Ily módon bármilyen csa­ládi és baráti összejövetelt is titkosnak, vagy éjszakainak lehet mondani. Szóvátette, hogy a községek által az iskolák támogatására fordí­tandó összeget nem osztják fel a tanulók számaránya szerint. Kisebbségi sérelmekkel foglalkozott Maros megye közgyűlése, is. Korn­­hoffer Vilmos tanácstag kifogásolta, hogy a kulturális segélyek kiosztásánál a kisebbségi iskolák és egyházak kimaradtak. Szóvátette, hogy a belügyminisztérium Árt­ossy Jenő dr. magyar tanácstagot egyszerű rendelettel meg­fosztotta tanácstagságától. Porubsky prefek­tus kijelentette, hogy előtte sem ismeretesek, az okok, amelyek Árkossy megbízatásának megvonásához vezettek. A belügyminisztérium beavatkozását a megye önkormányzatába ő maga is jogtalannak tartja. Nyelvvizsga a kolozsvári villamosító­zíveknél , KOLOZSVÁR, febr. 6. A kolozsvári villamosüzemek igazgatósága Drágán polgármester utasítására elrendelte a nyelvvizsgákat. A vizsgán 31 központi al­­kalamott közül csak nyolcat, 1,7 munkás kö­zül pedig huszonhetet engedtek át. A vizsgán elbukott tisztviselőknek és munkásoknak fel­mondottak. Mivel a villamosműveknek nincs nyugdíjintézete, nyugdíjra egyetlen tisztviselő, vagy munkád sem számíthat. Egy székely iskola vissza­­kapta működési engedélyét SZÉKELYUDVARHELY, febr. 6. Az udvarhely megyei Erdő füle község refor­mátus iskoláját a közoktatásügyi minisztérium a tanév elején megfosztotta működési engedé­lyétől. Az iskola ellen a következő négy vád­pontot emelte a megyei tanfelügyelő: 1. Az iskola tanszerkészlete hiányos. 2. Az igazgató­tanító román nyelvtudása a kívánalomnak meg nem felelő. 3. A régi Magyarországot ábrázoló falitérkép hátlapjára ragasztott Ro­mániát ábrázoló térképről tanították a föld­rajzot. 4. A tanulógyerekek tanítójuk jelen­létében magyar dalokat énekeltek az iskola udvarán. Az iskola ügyét pénteken tárgyalta a közoktatásügyi minisztérium mellett működő állandó bizottság. A tárgyaláson Laár Ferenc képviselő képviselte az iskolaszéket. Hosszas tanácskozás után, melynek során Laár vala­mennyi vád alaptalanságát bebizonyította, a bizottság úgy döntött, hogy ez év végéig fel­tételesen megadja­ a működési engedélyt az iskolának és arra kötelezi, hogy pótolja a tanszerhiányokat és gondoskodjék olyan taní­tóról, aki az állam nyelvét hibátlanul beszéli. Autószerencsétlenség Székesfehérváron" SZÉKESFEHÉRVÁR, febr. 6. A Horthy Miklós-téren a Merán gróf-féle uradalom tehergépkocsija, amely Zámoly felől jött, összeütközött egy személygépko­csival, amelyen Erényi Zoltán főhadnagy és Dugonics László százados ült. A teher­gépkocsi a bérgépkocsit felnyomta a jár­dára. A személygépkocsiban ülők súlyos sé­rüléseket szenvedtek. A­ legsúlyosabban sé­rült Erényi Zoltán főhadnagy, aki több törést és életveszélyes belső sérülést szen­vedett.

Next