Budapesti Hírlap, 1937. november (57. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-21 / 265. szám

2 t feetejje el! Csak egyféle valódi ASPIRIN vám amelyen akereszt látható. Utánzatok bárhonnan erednek, bármilyen nevet viselnek és bármibe kerülnek, sohasem azonosak a valódi ASPIRIN-nel. Az egészsége többet ér ennek, semhogy néhány fillér miatt kockázatot vállalhatna és ámíthatná önmagát. ASPIRIN© TABLETTA csak a »Hosttel« -keresete | valódi Helyesen ítéltek, jól láttak a jövőbe a száz esztendő előtt élt derék magyarok. A Nemzeti Színház valóban bevehetetlen mentsvár lett. Az abszolutizmus legzordabb esztendőiben itt élt, virágzott a magyar nyelv, itt zengett a magyar dal, amely a költő szerint túlzengi a bérceket és túléli a népeket. Valóban túlzengte a bérceket. Visszhangja kelt a Kárpátok égbemeredő sziklafalán és túlélte a népeket, a halandó embereket, akik gyengéknek bizonyultak, hogy béklyókba verjék a magasan szálló szót. És oly jó ezt nekünk ma is tudni. Tudni azt, hogy a magyar szó zenéje ma is túlzengi, innen a nemzeti játékszín színpadáról elindulva a messze bérceket és túl fogja élni a népeket, tudni azt, hogy ma is élnek messze, távol is Bessenyeiek és testőrtársaik, akik felserkentik a magyar irodalmi öntudatot ott túl a bérceken. Ércnél maradandóbb emlék illeti a száz esztendő előtti színházépítőket, már csak azért is, mert nemes példaadásuk ma is ösztönzően hat méltó utódokra. A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során Zsitvay Tibor vetette fel azt a szép magyar gondolatot, hogy a létesítendő Nemzeti Színház minden páholyát más-más magyar törvényhatóság és megszállott vármegyék ideszármazottjai építsék meg. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadta ezt a javaslatot és azt mondotta, hogy bízik annak sikerében. Az új színház így nemcsak a társadalom áldozatkészségének igénybevételével fog felépülni, hanem örök mementója is lesz a magyar nemzet ezeréves történelmi igazságának. A vallás- és közoktatásügyi miniszter azt a reményét is kifejezte a bizottsági tárgyaláson, hogy az állam és a társadalom megfelelő módot talál az új Nemzeti Színház építési problémájának megoldására. Bármennyire érezzük a megoldás elé tornyosuló anyagi akadályokat, mégis azt valljuk, hogy sok egyéb megoldandó problémáink közt rangsorban igen előkelő helyet foglal el a Nemzeti Színház kérdése. Százéves nemzeti játékszínünknek valóban szüksége van a korszerű színpadművészeti követelményeknek megfelelő épületre és még csak félmegoldás sem az, hogy a halk hangú intim darabokat átvigye a színház a kamaraszínház kisebb színpadára és nézőterére. Ezért van a törvényjavaslatnak különös jelentősége és értéke. Ha a javaslat — ami a bizottsági tárgyaláson mutatkozott, megértő és lelkes hangulatból biztosan remélhető — törvényerőre emelkedik, akkor törvényes alapra kerül az egész színházépítési kérdés, amely — amint már mondottuk — eddig törvényesen rendezve nem volt. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter ezzel a törvényalkotással elkötelezte nemcsak a kormányt, hanem a törvényhozást, sőt az egész nemzeti társadalmat egy régi adósság megfizetésére, amivel a nemzeti színjátszásnak és a magyar nyelv kultúrájának mindnyájan tartozunk. Ennek a tartozásnak lerovására nem szabad önmagunktól haladékot kérni. Minthogy a törvényes alap már adva van, meg kell mozdulnia a magyar társadalomnak éppen olyan lelkesedéssel és kitartással, mint ahogyan ezt száz esztendővel ezelőtt Földváry Gábor és társai tették, akik a semmiből teremtették meg az új játékszínt. Ma az H—fü— anyagi lehetőségnek tekintélyes százaléka is adva van: a város legforgalmasabb részén az értékes régi telek. Hóman Bálint miniszterünk keresztülvihetőnek minősítette Zsitvay Tibornak a bizottságban tett javaslatát és bízik annak sikerében. Bízunk benne mi is. A gondolat annyira szép és magyar, annyira nemes tradíciókon alapul, hogy visszhangot kell keltenie az egész hazai társadalomban. Nem hisszük, hogy a minél előbb megindítandó mozgalom ne járna azzal az eredménnyel, hogy a társadalom áldozatkészsége a már rendelkezésre álló fedezettel együtt ne lenne elegendő a munkálatoknak mielőbbi megindítására. Nem szabad azonban engedni, hogy a kezdeményezés a kezdeti lendület után elhalkuljon. Az kétségtelen, hogy az egész magyar sajtó színes-lélekkel támogatni fogja ezt a társadalmi megmozdulást, mert hiszen nyelvi kultúránk elsőrendű érdekeiről is szó van és pedig talán legelsősorban erről van szó. Ennek a nyelvi kultúrának pedig talán soha sem volt annyira szüksége palládiumra, mint most. A mai rohanó, gyengébb idegzetű korszak gyermekei mintha kevesebb gondossággal őriznék a nyelvkincset, mint azok az elődök, akik soha nem tévesztették szem elől, hogy valóban nyelvében él a nemzet. Éppen ezért a mi Nemzeti Színházunk, amelynek Budapest népének megmagyarosításában oly nagy része van, korántsem fejezte be hivatásszerű nagy munkáját. Azon kívül, hogy megnyitja kapuit az igazi magyar tehetségek előtt, továbbra is őrködni kell a nyelv tisztasága és szépsége fölött. Arra kell törekednie, hogy a mielőbb felépítendő új színház színpadára is átvigye azt a tisztán, szépen zengő magyar nyelvet, amely a nemzeti lét egyik leghatalmasabb pillére. mozdulatlanul állotta diófa. Csupán egyetlen levele hullott le zajtalanul a háztetőre. — Albert hé, gyere játszani! — kiáltottam fennszóval. A kiáltásomra messze, a fordulónál hápogni kezdtek az állomásfőnök krcsái. Addig észre se vettem öket, kövi halakat keresgettek a patakban. Már éppen félni kezdtem a csendtől, mikor Kis Gábor Albertéknél ajtócsapódást hallottm. Gyorsan odafutottam a kerti kiskapuhoz és szememet a deszka eresztékhez szorítottam. Az Albert édesanyja jött, kesében barna vizeskorsójával lefelé, a kerti ösvényen. Ahogy kinyitotta a kaput és meglátott ,korsóját a zádéhoz ütötte. •a- Az Úristen küldte az úrfit! ■— Albert mit csinál? — kérdeztem szégyenkezve. — Jaj urfi ne kérdezze, beteg két nap óta. Az apja korcsmában. Veri a láz szüntelenül ... Bizony azt sem tudom, mit csináljak vele? Szemet vetettem neki, issan a levét váltig, de nem gyógyul. Furtonfurt csak az urfit szólongassa. Gábor néni lehajolt a patakhoz, megmerítette a korsót. Olyan öregnek, olyan fáradtnak látszott szegény, Fodros ingeujjával végig törülgette szemét. Hogy síráson kaptam, megszégyenlette magát és elfordult. Zavartan babrálhatta piros, asszonyos lajbiját. — Feljönne hozzánk, úrfi? •— Felmegyek Gábor néni, hogyne mennék. Szótlanul mentünk az ösvényen a ház felé. A kert felénél, az almafa táján már hallottam a beteg köhögését. És a köhögéstől elszorult kicsi szívem. Valami ráfeküdt a mellemre, valami úgy vádolt. Ahogy a szobába léptem, rám nézett a beteg. .Urfi, hát eljött!. — Eljöttem ... Vértelen arcával, lázas szemével az anyját kereste. — Mi bajod fiam? — kérdezte az anyja. •— Édesanyám, menjen ki szikrát. Megvárta, amíg Gábor néni betetteaz ajtót, aztán kinnebb fészkelődött a párna szélére. Fáradt kezeivel integetni kezdett felém • • • Előbb nem értettem, mit akar, de később rájöttem, közelebb hívott az ágyhoz. Susogva beszélni kezdett. — Urfi, bocsásson meg ... — Nem haragszom, Albert, nem haragszom. Szemét lesütötte. — A múltkor hazudtam. .. — Hazudtál? — kérdeztem. — A vaskorongot nem ejtettem a vízbe ... Nem ejtettem a vízbe, hanem elloptam. Ne haragudjék, úrfi, elloptam, megszerettem a vaskorongot... — Nem baj, Albert, nem baj. — Csakhogy a vaskorong miatt megesküdtem. Megesküdtem, hogy a vízbe esett. Jaj, úrfi, a Jóistenke megbocsájtja nekem várjon? Nagyon félek, hogy nem bocsátja meg. Ugye úrfi, nem hallotta meg a Jóisten az esküt? Gyermekszívvel olyan mélyen fájt hazudni. Talán nem is hazugság volt? Mégis tudom mást akartam mondani, de ráhagytam. — A jó Istenke megbocsájtja. Albert megnyugodva körülnézett. A kertben a nagy kő mellé dugtam el a vaskorongot. Előbb csak bedobtam a kertbe, az úrfi éppen akkor mosogatta az inget. Másnap megkerestem, a petrezselyemágyasba esett... féltem, hogy valaki meglátja nálam. Elástam a nagy kő mellé, három pálcikát szúrtam melléje ... Oda ástam el a vaskorongot. Beszéd közben eltorzult arca. Fojtogatta a köhögés, hiába kínlódott, hogy visszafojtsa, nem bírt vele. Édesanyja beszaladt, dörzsölgette a homlokát, segített volna mindenképpen rajta ... Segített volna, de nem tudott szegény. És én féltem, nagyon féltem valamitől. III. Harmadnapra meghalt Kis Gábor Albert. Senkivel sem beszélttöbbet ebben az életben. Édesanyja hiába szólongatta, hiába beszélt hozzá. Csak a fejével intett, hogy hagyják békében. Halála reggelén náluk voltam. Odaástam az ágya fejéhez, kezemben ott morzsolhattam a vaskorongot. Kiástam a nagy kő mellől előző napon. Akkor még nem tudtam, hogy mit csinálok vele. Csak nem akartam, hogy megrozsdásodjon a földben. Amint ott álltam a haldokló ágyánál, kezemet égette a vaskorong. — Albert, — kérdeztem — érted, amit mondok? A beteg felvetette szemét. — Neked adom a vaskorongot. És Kis Gábor Albert felmosolygott. És a vaskorongot a kezébe tettem. És hidegedő kezével megszorította a vaskorongot. A vaskoronggal kezében, úgy temették el Kis Gábor Albertet, gyermek barátomat. Elvesztettem egyetlen játszó társamat a falu végén. Magamban maradtam társtalanul, árván-Többet nem mentem gólyahírt lesni a kertek alá. Azon a télen elmosta a víz a gólyahíres patakpartot. Féloldalra dűlt még az öreg fűzfa is. És azóta féltem a patakparton egyedül. És azóta félek az életben egyedül. B. Hé 1937 NOVEMBER 21, VASÁRNAP Janson akciója meghisisull BRÜSSZEL, nov. 20. Jupiton visszaadja a királynak a kormányalakításra kapott megbízatást, Janson mintegy negyedóra hosszat időzött a királynál. A kihallgaás során sajnálatát fejezte ki, hogy nem sikerült megalakítania a kormányt, majd a király felmentette megbízatásától. Janson megbízatásának meghiúsulása annak tudható be, hogy a szocialisták ki akarták zárni Jaspart, aki az igazságügyi tárcát vette volna át. A király Jawson minisztert jelentése alapján felmentette a kormányalakítási megbízástól. Rőder Vilmos helyettesíti a miniszterelnököt Lázár Andor a földmívelési minisztérium ideiglenes vezetője A kormányzó pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán dr.-nak, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek és Kányai Kánya Kálmán külügyminiszternek külföldi tartózkodásuk tartanára a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával, valamint a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével Rőder Vilmos honvédelmi minisztert, a földmívelésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével pedig Lázár Andor dr. igazságügyminisztert bízta meg. Hóman kultuszminiszter jelentést tett a kormányzónak a Nemzeti Sport-Csarnok építéséről Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter szombaton délelőtt kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál és jelentést tett a Nemzeti Sport-Csarnok és a nyitott sportuszoda építésének most befejezéshez ért előmunkálatairól, valamint a Nemzeti Stadion ügyének állásáról. A kormányzó azt az óhaját fejezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt, hogy már most gondoskodjék a székesfőváros és a Fővárosi Közmunkatanács bevonásával a Nemzeti Stadion és egyéb központi sportintézmények létesítéshez szükséges nagyobb területek kijelöléséről, ahol megfelelő fedezet biztosítása esetén az intézmények felépíthetők lesznek. Halla államtitkár Szombathelyen SZOMBATHELY, nov. 20. Halla, Aurél dr. államtitkár a szombathelyi kerület országgyűlési képviselője ma este Kiss Gyula dr. titkár kíséretében Szombathelyre érkezett. Az államtitkárt az állomáson Ostffy Lajos dr. főispán, Ujváry Ede dr. polgármester és a szombathelyi kereskedők társulatának vezetősége fogadta és üdvözölte. Az államtitkár vasárnap részt vesz a soproni kereskedelmi és iparkamara területéhez tartozó kereskedői érdekeltségek értekezletén. A közalkalmazottak fizetésének és a nyugdíjak emeléséről szóló rendelet A Budapesti Közlöny vasárnapi száma közli a kormánynak a 33-as Országos Bizottság pénteki ülésén letárgyalt 7000/1937. M. E. sz. rendeletét a köztisztviselői fizetésekről. A rendelet 1938 január 1-től kezdve hatályon kívül helyezi az 1938 tavaszán kiadott legutolsó illetménycsökkentő rendeletet, amely az aktív köztisztviselők illetményeit átlag 5,7 százalékkal, a nyugdíjasok járandóságait pedig két százalékkal szállította le, de nem csökkentette a 100 pengőnél kisebb fizetéseket és nyugdíjakat. A rendelet ezeknek a csökkentéseknek hatályon kívül helyezésén túlmenőleg ugyancsak 1933 január 1-től kezdve felemeli a 100 pengőn aluli fizetéseket is öt százalékkal, a 100 pengőn aluli nyugdíjakat pedig két százalékkal és így ezeket a legkisebb javadalmazású alkalmazott és nyugdíjas kategóriákat ugyanabban az emelésben részesíti, mint aminőt azok kapnak, akiknek javadalmazása a 100 pengőt meghaladja. A rendelet szerint 1938 január 1-től kezdve megfelelően fel kell emelni a lelkészek korpótlék-illetményeit, a nem állami tag személyzet fizetéskiegészítő államsegélyét, a községek közigazgatási és tanügyi alkalmazottainak illetményeit, továbbá a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, a társadalombiztosító intézetek, valamint a közalapok és közalapítványok alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságait is. Felhatalmazza továbbá a rendelet a törvényhatósági és megyei városokat, úgyszintén a vármegyei, közúti és nyugdíjalapokat, hogy a szóban lévő illetményfelemeléseket 1938 január 1-től kezdve saját alkalmazottaikra és nyugdíjasaikra is megfelelően érvényesíthessék.