Budapesti Hírlap, 1938. május (58. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-22 / 115. szám
Cserépben nevelt rózsa Cserépben nevelt rózsák kezelésénél a következőket vegyük figyelembe. A beszerzett rózsatöveket koratavaszi hónapokban tíz-tizenkét centiméter átmérőjű cserepekbe két rész agyag és egy rész melegágyú föld keverékébe ültetjük. A gyökerek egyharmad részét és az esetleg megsérült részeket eltávolítjuk, magát a növényt pedig gyökérnyak (oltás helye), magasságáig ültetjük. Földfelett hajtásait 2—3 rügy felett visszavágjuk Ha az átültetett rózsa kihajtott, bőséges öntözésben részesítjük. Tápsóval csak ültetésétől számított 6—8 hét múlva öntözzük. Egy tőn ne engedjünk egyszerre 3—4- nél több bimbót fejlődni, mert ellenkező esetben satnya virágokat kapunk. A fellépő rovar és gomba kártevőkkel szemben ugyanúgy járunk el, mint a szabadföldi rózsánál. FUCHSIA A Fuchsia Mexikóból származik. Gazdagon virágzó cserje, virágait legszívesebben félárnyékos helyen hozza ki. E tulajdonsága miatt igen jó szobanövénynek bizonyult, mert úgyis oly kevés az olyan növény, amely ilyen körülmények között is jól fejlődik. Kevéssé napsütötte balkonok, félárnyékos lépcsőházak és ablakok díszítésére elsőrendű növények. Virágzik kora tavasztól egészen a fagyokig. A késő ősz beálltakor leveleit lehullatja, ezért télen fagymentes helyen, pincében, vagy szuterén helyiségben, öntözés nélkül teleltetjük. Átültetése kora tavasszal, márciusban végzendő. Átültetésükhöz nehéz, kötött földet használjunk. Másfél rész gyepszinföld, egy rész folyami homok, két és fél rész melegágyi föld. Használjunk gombaágyi trágyát A növények trágyázásánál eddig két módszert ismertünk. Az egyik módszer az, mikor növényeinket a kiélt talajból új, tápértékekben dús és gazdag földbe ültettük, egyszóval táplálni csak úgy tudtuk, ha újból átültettük. Másodszor, ha növényeinket műtrágyákkal (tápsókkal) tápláltuk. Mindkét módszer jó, de sokkal megfelelőbb és jobb, ha a tápanyagokban igeni ideálisan gazdag gombaágyi trágyát alkalmazzuk. Ennek alkalmazása szobanövényeinknél a következő módon történik Kis 10—12 cm átmérőjű cserepes növényeknél átültetéskor az ültetendő föld közé 5 rész földhöz 1 rész gombaágyi trágyával összekeverjük gyobb edényes növényeknél, ahol a föld felszíne és a gyökérlabda között több cm vastag földréteg van, évenként az említett feltalajt óvatosan eltávolítjuk, egyharmadrész gombaágyi trágyával összekevrjük és újból visszahelyezzük a növényre. Szabadban a fűtáblákat ősszel 154— 2 cm vastagon behintjük vele, hogy a téli csapadék hó, eső, a talajba belúgozza. Ezzel a trágyázással hosszú életü, üdezöld, buján fejlődő fűtáblát nyerünk. Kényesebb kerti dísznövényeinket, amelyek télen talajmenti takarásban részesülnek, ajánlatos 6—8 cm vastag gombatrágya réteggel takarni és tavasszal a talajba beásni. Rózsák, évelők gombaágyi trágyázás mellett sokkal színesebben és gazdagabban virágzanak. Fenyőink és örökzöldjeink trágyázására is elsőrendűen bevált. Zöldséges kertben termésünket helyes gombaágyi trágyázással 40— 50%-kal fokozhatjuk. A gombaágyi trágya ma még csak igen kevéssé terjedt el, használhatósága felül általánosságban még nem győződtek meg a termelők. Ezért ezúton hívjuk fel figyelmüket erre az értékes növényi tápanyagra, amely feltétlenül sikerrel fizeti fáradozásaikat. j. v. ízletes szamóca termesztése alak A múltban igen divatos volt uradalmi kertészetekben az egzotikus gyümölcsök hajtatása, növényházakban való termesztése. A régi uradalmi kertészek még ma is büszkén mesélik, hogy növényházaikban és télikertjeikben ananászt, narancsot, citromot stb. tenyésztettek. A mai szállítási lehetőségek, az annyiszor hangoztatott gazdasági válság az uradalmak és nagyobb kertészetek vezetőségét arra késztette, hogy ezeknek a kényes növényeknek hajtatásával felhagyjanak és helyüket a hazai ízletes gyümölcsök növényházi termesztése foglalja el. Már Budapesten sem megy ritkaságszámba a májusi őszibarack, a márciusi kertiszamóca, a házban nevelt szőlő stb. Természetesen ezeknek a gyümölcsnemeknek korai termesztése, hajtatása nagy felszerelést, speciális növényházakat és egész szakembert kíván. De mód van rá — ha nem is olyan eredménnyel, — hogy házilag minden különösebb felszerelés nélkül néhány szép palántával a szobakertészkedő megörvendeztesse önmagát, vagy hozzátartozóit a korai szobában nevelt szamócával. Akik Pesten az ezévi kertészeti kiállítást látták, joggal megcsodálták a piros gyümölcstől roskadozó kertiszamóca töveket cserepekbe ültetve. Bizonyára örömmel fognak kis anyagi áldozatok árán néhány cserép kertiszamóca nevelésével, hajtatásával, figyelmes ápolásával foglalkozni. A lakásban történő kertiszamóca nevelésének feltételei a következőid: Tágas, sok levegőjű helyiség vagy szoba, 16—18 C. fok hőmérséklettel, jól szigetelt ablak, ahová a napfényt, világosságot szerető szamócát elhelyezhetjük, jófajta korai kerti szamócapalánták, melyeket egy évi nevelés által teszünk alkalmassá szobában való tenyésztésre. Május végén, június elején kertészetekből beszerezzük a legkorábbi fajta kerti szamócapalántákat, illetve olyanokat, melyek korai hajtatásra ellenállóképességük és szép gyümölcsük miatt a legalkalmasabbak. Erre igen megfelelő és bevált fajták a Laxton’s nobles, Ananász, Sharpless és végül a Leander. Ha palántáinkat beszerezzük, igen tápdús földkeveréket készítünk, melyben növényeinket nevelni fogjuk. E célra legalkalmasabb 2 rész melegágyi föld vagy trágyaföld, fél rész tőzegkorpa, fél rész szarvasmarhatrágya érett, 1 rész homok és 1 rész jó minőségű kerti talaj. A különböző talajnemeket jól összekeverve, 10 kg-nyi földkeverékhez 100 gr. szuperfoszfátot is keverhetünk. Az így előre elkészített földet azután 12—14 cm átmérőjű cserepekbe helyezzük és az egészséges, erőteljes palántákat ezekbe a cserepekbe négyötösével, egymástól 3—4 cm tőtávolságra ültetjük. Ültetés és beöntözés után, hogy a palánták növekedésében hosszabb szünetelés ne álljon be, a cserepeket szobában, zárt ablak mellett, vagy pedig kint szabadban üveggel letakart ládában 10—12 napig tartjuk. Ezalatt az idő alatt keveset öntözzük, ellenben bőven permetezzük, hogy a palánták új helyükön mihamarabb gyökeret verve, tovább fejlődhessenek. A begyökereztetés idejének elteltével a palántával telt cserepeket szabadba kisüllyesztjük. Amennyiben ez nem állna módunkban, erkélyeken, nagyobb ládákban besüllyesztve, vagy ablakban tartjuk, mint a szobanövényeinket. A nyár folyamán palántáinkat bőségesen öntözzük, sőt, hogy azok minél jobban megerősödjenek és minél több tápanyaírta: ifj. Jancsó Vilmos székesfővárosi kertészeti főintézetet halmozhassanak fel magukban, hetenként legalább egyszer tapsóoldattal, de ha módunkban áll, inkább marhatrágyalével öntözzük meg. A palánták ilyen bőséges öntözés és táplálás mellett erős, buja fejlődésnek indulnak. Néhány hét alatt a cserépbe ültetett 4-5 palánta nagy bokorrá nő össze, sőt a kerti szamóca szokásához híven, egymásután nyújtja ki indáit, melyeken az apró, továbbszaporításra szolgáló kis szamóca sarjak jelennek meg. Ezeket az indákat könyörtelenül, növényeinket nap-nap után átvizsgálva, kicsípjük. Amennyiben a túltáplálás következtében virágok is jelentkeznének, azokat szintén tőből eltávolítjuk. Ilyen kezelés mellett őszig szamócatöveink igen erőteljes nagy növényekké fejlődnek. Ősszel, ahogy az időjárás hűvösebbre fordul, a bőséges öntözést fokozatosan abbahagyjuk. A fagyos idők beállta előtt cserepes szamócáinkat, amennyiben azok a szabadba voltak, apró lombbal kint a szabadban 1—2 ujjnyi vastagságban betakarjuk. A takarás tulajdonképpen nem is a növénynek, hanem a cserépnek szól, hogy az esetleges fagyok a cserepet szét ne repeszszék. Az erkélyen nevelteket ugyanilyen módon takarva, továbbra is kint hagyjuk. Az eddigi munkák a szamócatövek előnevelése volt. A tulajdonképpeni hajtatás csak ezután kezdődik meg. December elején, december közepén az eddig kint telelő szamócáinkat a lakásba hozzuk. Az első 7—8 napig a növényeket lehetőség szerint a lakás hűvösebb helyén tartsuk, keveset, vagy alig öntözzük. Majd az átmeneti idő elteltével a töveket szépen megtisztíva, a száraz, vagy esetleg rothadó leveleket eltávolítva, beállítjuk lakásunknak abba a részébe, közel az ablakhoz, amelyet a szamóca hajtására kiszemeltünk. Kezelésük szükség szerinti óvatos öntözésből, 2—3 naponkénti permetezésből áll. Legnehezebb feladat a helyes nevelésnél, illetve hajtatásnál a helyes öntözés, mert kevés öntözéssel szamócáink nem indulnak meg, vagy csak nagyon gyengén, túlöntözéssel pedig könnyen a tövek kirothadását érhetjük el. Meleg helyiségben a növények lassan fejlődésnek indulnak, sőt 6—8 heti kezelés után egymásután jelennek meg a virágbimbók. Tekintettel azonban arra, hogy a hajtatás lakásban történik és sok olyan körülmény hiányzik, ami a szamóca fejlődéséhez szükséges, ne hagyjuk meg az összes virágokat. Elegendő, ha egy-egy palántán 6—8 időben pattanó virágot tartunk meg. A többieket óvatosan kicsípve eltávolítjuk. Már a virágzást megelőzően is, ha azt tapasztaljuk, hogy szamócáink szép fejlődésnek indultak, újból tapsóoldattal való öntözést iktatunk a kezelés közé, 6—8 naponként. Virágzáskor és elvirágzás után a permetezést 1—2 hétre szüntessük be, nehogy permetezéssel az amúgy is nehezen kötő virágokat tönkre , tegyük. Ha azt látjuk, hogy a virágok lehullanak és a gyümölcsfejlődés megindul, kis „Y” alakú fácskákkal támasszuk fel a gyümölcsszárakat, nehogy az a földre vagy a cserép falához érve megsértődjék és elpusztuljon. Továbbra is mérsékelten, óvatosan öntözzük és a levegő párateltségét a környezetében élő más növények permetezésével igyekezzünk elérni. Amennyiben munkánkat jól és pontosan végezzük és a kora tavasz meglehetősen napos volt, úgy április hónapjában szamócáink kipirosodnak és fáradozásunkat illatos gyümölcscsel jutalmazzák. Egy ilyen gyümölccsel rakott szamócás cserép a legkényesebb ízlésű szobakertészkedőnek is örömet okozhat, nem beszélve arról, hogy milyen nagy öröm, ha munkánknak e néhány értékes gyümölcsét terített asztalra állíthatjuk. Természetesen a cserépben és lakásban történő szamócahajtatás csupán csak szórakoztató jelleggel bír, nagyobb mennyiségű termesztéssel üzletszerűen a lakásban foglalkozni nem érdemes, e célra az úgynevezett hajtató házak sokkal jobb eredményt és jövedelmet biztosítanak. Csan ÜZENETEK Dr. K. L.-né. Lakásom ablakai félárnyékosak. Szeretnék valami erős zöldszínű növényt kiültetni, lehetőleg futót. Milyen növény volna erre alkalmas? Félárnyékos ablak benépesítésére igen jó eredménnyel használható az Asparagus Sprengen. Egészséges, jól fejlett példányokat 25—30 cm távolságra 2 rész jó minőségű kertiföld (agyagos), 2 rész trágyaföld, 1 rész homok és egy rész tőzeg keverékbe normális méretű ládákba kiültetjük. A kiültetés után naponta öntözzük s permetezzük. Kezelésük végtelen egyszerű, talajukat ne hagyjuk soha kiszáradni, esetleg sárguló leveleit leszedjük. Asparágusaink a jó kezelés mellett még virágoznak is és magot hoznak. Ősszel ugyanúgy, mint a muskátlisládákat, az ablakból bevisszük és a jól fejlődött töveket az ismertetett földkeverékbe, cserépbe beültetjük és a lakásban, mint a többi szobanövényeket, díszítésül felhasználjuk. Teleltetésüknél arra vigyázzunk, hogy ne kerüljenek túl meleg helyiségbe, és itt is bőven részesüljenek öntözésben és permetezésben. A meleg és száraz telelőhelyiséget, vagy szobát igen megsínyli, levelei lehullanak, esetleg maga a növény is elpusztul. A jól áttelelt növények tavasszal szétosztva, újból kiültethetők ládákba és felhasználhatók ablakdísznek. Azalea: Levelében mellékelt Azalea ágat megvizsgáltuk, azon teljesem leromlott, táplálékban szegény leveleket találtunk. Leírása szerint feltevésünk az, hogy az Azalea fúlhajtatott állapotban került tulajdonába. Valószínű, hogy gyökérbetegsége van. Ha az üzenet még nem érkezik későn és a növényt életben találja, a következő eljárást ajánljuk. Az egész növényt óvatosan emelje ki a cserépből, a földet egy ujjnyi vastagon tompa késsel vagy más eszközzel távolítsa el a földi gomolyagról, utána az egész növényt áztassa 2—3 órán át egy ezrelékes Hippermangán oldatban, majd újból ültesse be az Azaleák ismertetésénél megfelelt földkeverékbe. A föld feletti részeit, értve alatta a 2—3 éves ágakat is, felire metszel vissza, a zöld hajtásokat pedig körömmel vagy kézzel egyharmadára. Az egész növényt bőséges páratelt, levegőjű árnyékos helyiségbe állítja, legalább 14 napra. Ha azt tapasztalja, hogy a növény 14 nap leforgása alatt fejlődésnek indul, óvatosan szoktassa a szabad levegőhöz és végül helyezze ki a növényt a már ismertetett módon szabadba és kezelje ott szükség szerint. A RALIA Szép szobanövény — kevés gonddal Az Aralia keletről a többi más dísznövénnyel együtt került nyugatra és a múlt században már Európa összes országaiban fellelhető. Igen hasznos szövény, hidegházak és télikertek betelepítésére mind jobban és jobban terjed. A legelterjedtebb és mint szobanövény is ismert, az Aralia Sieboldi. Nagy, ujjasan osztott, kemény, bőrszerű, fényes levelei díszítőek és mutatósak. Lakásban inkább hűvös (14—16 C. fok) szobákban tartsuk, télen két naponként öntözzük és hetenként a levelek tisztogatásáról gondoskodjunk. Inkább világos szobában vagy ablak mellett érzi jól magát, rosszul világított helyiségben nem. Télen a fejlődésben bizonyos fokig megáll. Ha túlöntözzük, levelei megsárgulnak, lehullanak, esetleg az egész növény elpusztul. Tavasszal a fiatalabb növényeket évente, az idősebb példányokat 2—3 évenként tápdús, nehéz, alábbi földkeverékbe átültetjük: 3 rész melegágyi föld, 1 rész tőzeg, 1 rész gyepszínföld, 1 rész homok és 1 rész lombföld keverékébe. Átültetésnél arra ügyeljünk, hogy a gyökerek közé mindenütt föld kerüljön, mert az esetleg hézagosan ültetett Araliák gyökerei megpenészednek és a növény további fejlődésében megáll, sőt rövidesen, ha a baj elhárítása felől nem gondoskodunk, az egész növény is elpusztul. A helyes átültetés és a begyökeresedés után a növényeket a szabadba helyezhetjük, amennyiben az idő annyira felmelegedett, hogy nagyobb hősüllyedésektől, esetleg reggeli dértől vagy fagytól nem kell tartanunk. Szabadban széltől védett, félárnyékos vagy napos helyet keresünk, ahol növényeinket lehetőleg cserepestől a földbe süllyesztjük, vagy pedig a cserepeket kövekkel körülvéve, védjük meg a gyors kiszáradástól. A nyár folyamán 8—10 naponként trágyalével vagy tapsóoldattal öntözve, igen erőteljes, szép példányokat kapunk. Természetesen ugyanúgy, mint többi növényeinket, az Araliákat ősszel, még a hideg idő beállta előtt, megtakarítjuk, leveleiket és a cserepeket megmossuk, újból átkarózzuk és a lakásba visszahelyezzük. Az Araliák szaporítása és a fiatal növények kezelése igen egyszerű. Az érett, egészséges dugványokat késő tavasszal megszedjük, és tisztára mosott folyami homokba 3—4 szemes dugványokra levágva, elduggatjuk. A dugványozást zárt, üveggel letakart ládákban, vagy szaporítóházban végezzük. A sima dugványok meglehetősen lassan, 4—6 hét alatt gyökeresednek meg, amikoris óvatosan — nehogy a fiatal és könynyen törő gyökerek lepattanjanak, — felerész homok és az átültetésnél ismertett földkeverékbe, — 5—7 cm átmérőjű cserepekbe ültetjük. A fiatal növényeket azutáni a lehetőség szerint még 2—3 hétig lakásban vagy zárt helyen tartjuk, kevés öntözés és bő permetezés mellett. Az ev.évi szaporítást és az idősebb növényeket júniusban a szabadba kihelyezzük, ugyanolyan kezelés mellett, mint az idősebb növényeket. Többévi ápolás és nevelés mellett Araliánk igen magas szárat fejleszt s ha azt látjuk, hogy a növény teljesen egészséges és az alsó szár nincs megrongálódva, átültetés előtt növényünket viszszavágjuk, hogy abból — most már közelebb a földhöz — újabb, erőteljes növényt nyerhessünk. A visszavágásnál lekerült szár feletti részt dugvány készítésére használjuk. Az Araijának különösebb betegségei vagy kártevői nincsenek, vagy legalább is csak igen kis mértékben, ezért velük a helyes kezelés mellett igen kevés bajunk van.