Budapesti Hírlap, 1938. május (58. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-22 / 115. szám

Cserépben nevelt rózsa Cserépben nevelt rózsák kezelé­sénél a következőket vegyük figye­lembe. A beszerzett rózsatöveket koratavaszi hónapokban tíz-tizen­­két centiméter átmérőjű cserepek­be két rész agyag és egy rész me­legágyú föld keverékébe ültetjük. A gyökerek egyharmad részét és az esetleg megsérült részeket eltá­volítjuk, magát a növényt pedig gyökérnyak (oltás helye), magas­ságáig ültetjük. Földfelett hajtá­sait 2—3 rügy felett visszavágjuk Ha az átültetett rózsa kihajtott, bőséges öntözésben részesítjük. Tápsóval csak ültetésétől számí­tott 6—8 hét múlva öntözzük. Egy tőn ne engedjünk egyszerre 3—4- nél több bimbót fejlődni, mert el­lenkező esetben satnya virágokat kapunk. A fellépő rovar és gomba kártevőkkel szemben­­ ugyanúgy járunk el, mint a szabadföldi ró­zsánál. FUCHSIA A Fuchsia Mexikóból származik. Gazdagon virágzó cserje, virágait legszívesebben félárnyékos helyen hozza ki. E tulajdonsága miatt igen jó szobanövénynek bizonyult, mert úgyis oly kevés az olyan nö­vény, amely ilyen körülmények között is jól fejlődik. Kevéssé napsütötte balkonok, félárnyékos lépcsőházak és ablakok díszítésére elsőrendű növények. Virágzik kora tavasztól egészen a fagyokig. A késő ősz beálltakor leveleit lehul­latja, ezért télen fagymentes he­lyen, pincében, vagy szuterén he­lyiségben, öntözés nélkül teleltet­jük. Átültetése kora tavasszal, márciusban végzendő. Átültetésük­höz nehéz, kötött földet használ­junk. Másfél rész gyepszinföld, egy rész folyami homok, két és fél rész melegágyi föld. Használjunk gombaágyi­ trágyát A növények trágyázásánál eddig két módszert ismertünk. Az egyik módszer az, mikor növényeinket a kiélt talajból új, tápértékekben dús és gazdag földbe ültettük, egyszóval táplálni csak úgy tudtuk, ha újból átültettük. Másodszor, ha növé­nyeinket műtrágyákkal (tápsókkal) tápláltuk. Mindkét módszer jó, de sokkal megfelelőbb és jobb, ha a tápanyagokban igeni ideálisan gaz­dag gombaágyi trágyát alkalmaz­zuk. Ennek alkalmazása szobanövé­nyeinknél a következő módon törté­nik Kis 10—12 cm átmérőjű cserepes növényeknél átültetéskor az ülteten­dő föld közé 5 rész földhöz 1 rész gombaágyi trágyával összekeverjük gyobb edényes növényeknél, ahol a föld felszíne és a gyökérlabda kö­zött több cm vastag földréteg van, évenként az említett feltalajt óvato­san eltávolítjuk, egyharmadrész gombaágyi trágyával összekevrjük és újból visszahelyezzük a növényre. Szabadban a fűtáblákat ősszel 154— 2 cm vastagon behintjük vele, hogy a téli csapadék hó, eső, a talajba belúgozza. Ezzel a trágyázással hosszú életü, üdezöld, buján fejlődő fűtáblát nyerünk. Kényesebb kerti dísznövényeinket, amelyek télen ta­lajmenti takarásban részesülnek, ajánlatos 6—8 cm vastag gomba­trágya réteggel takarni és tavasszal a talajba beásni. Rózsák, évelők gombaágyi trágyázás mellett sokkal színesebben és gazdagabban virág­zanak. Fenyőink és örökzöldjeink trágyázására is elsőrendűen bevált. Zöldséges kertben termésünket he­lyes gombaágyi trágyázással 40— 50%-kal fokozhatjuk. A gombaágyi trágya ma még csak igen kevéssé terjedt el, hasz­nálhatósága felül általánosságban még nem győződtek meg a terme­lők. Ezért ezúton hívjuk fel figyel­müket erre az értékes növényi táp­anyagra, amely feltétlenül sikerrel fizeti fáradozásaikat. j. v. ízletes szamóca termesztése a­lak A múltban igen divatos volt uradalmi kertészetekben az egzo­tikus gyümölcsök hajtatása, nö­vényházakban való termesztése. A régi uradalmi kertészek még ma is büszkén mesélik, hogy növény­házaikban és télikertjeikben ana­nászt, narancsot, citromot stb. te­nyésztettek. A mai szállítási le­hetőségek, az annyiszor hangozta­tott gazdasági válság az uradal­mak és nagyobb kertészetek veze­tőségét arra késztette, hogy ezek­nek a kényes növényeknek hajta­tásával felhagyjanak és helyüket a hazai ízletes gyümölcsök nö­vényházi termesztése foglalja el. Már Budapesten sem megy rit­kaságszámba a májusi őszibarack, a márciusi kertiszamóca, a házban nevelt szőlő stb. Természetesen ezeknek a gyümölcsnemeknek ko­rai termesztése, hajtatása nagy felszerelést, speciális növényháza­kat és egész szakembert kíván. De mód van rá — ha nem is olyan eredménnyel, — hogy házilag minden különösebb felszerelés nél­kül néhány szép palántával a szobakertészkedő megörvendez­tesse önmagát, vagy hozzátarto­zóit a korai szobában nevelt sza­mócával. Akik Pesten az ezévi kertészeti kiállítást látták, joggal megcsodálták a piros gyümölcs­től roskadozó kertiszamóca töve­ket cserepekbe ültetve. Bizonyára örömmel fognak kis anyagi áldo­zatok árán néhány cserép kerti­szamóca nevelésével, hajtatásával, figyelmes ápolásával foglalkozni. A lakásban történő kertiszamó­ca nevelésének feltételei a követ­kezőid: Tágas, sok levegőjű helyi­ség vagy szoba, 16—18 C. fok hőmérséklettel, jól szigetelt ab­lak, ahová a napfényt, világossá­got szerető szamócát elhelyezhet­jük, jófajta korai kerti szamóca­palánták, melyeket egy évi neve­lés által teszünk alkalmassá szo­bában való tenyésztésre. Május végén, június elején ker­tészetekből beszerezzük a legko­rábbi fajta kerti szamócapalántá­kat, illetve olyanokat, melyek ko­rai hajtatásra ellenállóképességük és szép gyümölcsük miatt a leg­alkalmasabbak. Erre igen meg­felelő és bevált fajták a Laxton’s nobles, Ananász, Sharpless és vé­gül a Leander. Ha palántáinkat beszerezzük, igen tápdús földkeve­réket készítünk, melyben növé­nyeinket nevelni fogjuk. E célra legalkalmasabb 2 rész melegágyi föld vagy trágyaföld, fél rész tő­zegkorpa, fél rész szarvasmarha­trágya érett, 1 rész homok és 1 rész jó minőségű kerti talaj. A különböző talajnemeket jól össze­keverve, 10 kg-nyi földkeverék­hez 100 gr. szuperfoszfátot is ke­verhetünk. Az így előre elkészí­tett földet azután 12—14 cm át­mérőjű cserepekbe helyezzük és az egészséges, erőteljes palántá­kat ezekbe a cserepekbe négy­ötösével, egymástól 3—4 cm tő­távolságra ültetjük. Ültetés és be­­öntözés után, hogy a palánták nö­vekedésében hosszabb szünetelés ne álljon be, a cserepeket szobá­ban, zárt ablak mellett, vagy pe­dig kint szabadban üveggel le­takart ládában 10—12 napig tart­juk. Ezalatt az idő alatt keveset öntözzük, ellenben bőven perme­tezzük, hogy a palánták új helyü­kön mihamarabb gyökeret verve, tovább fejlődhessenek. A begyökereztetés idejének el­teltével a palántával telt cserepe­ket szabadba kisüllyesztjük. Amennyiben ez nem állna mó­dunkban, erkélyeken, nagyobb lá­dákban besüllyesztve, vagy ablak­ban tartjuk, mint a szobanövé­nyeinket. A nyár folyamán palán­táinkat bőségesen öntözzük, sőt, hogy azok minél jobban megerő­södjenek és minél több tápanya­írta: ifj. Jancsó Vilmos székesfővárosi kertészeti főintéze­tet halmozhassanak fel maguk­ban, hetenként legalább egyszer tapsóoldattal, de ha módunkban áll, inkább marhatrágyalével ön­tözzük meg. A palánták ilyen bő­séges öntözés és táplálás mellett erős, buja fejlődésnek indulnak. Néhány hét alatt a cserépbe ülte­tett 4-­5 palánta nagy bokorrá nő össze, sőt a kerti szamóca szo­kásához híven, egymásután nyújt­ja ki indáit, melyeken az apró, továbbszaporításra szolgáló kis szamóca sarjak jelennek meg. Ezeket az indákat könyörtelenül, növényeinket nap-nap után át­vizsgálva, kicsípjük. Amennyiben a túltáplálás következtében virá­gok is jelentkeznének, azokat szintén tőből eltávolítjuk. Ilyen kezelés mellett őszig szamóca­töveink igen erőteljes nagy növé­nyekké fejlődnek. Ősszel, ahogy az időjárás hűvösebbre fordul, a bőséges öntözést fokozatosan ab­bahagyjuk. A fagyos idők beállta előtt cserepes szamócáinkat, amennyiben azok a szabadba vol­tak, apró lombbal kint a szabad­ban 1—2 ujjnyi vastagságban be­takarjuk. A takarás tulajdonkép­pen nem is a növénynek, hanem a cserépnek szól, hogy az esetleges fagyok a cserepet szét ne repesz­­szék. Az erkélyen nevelteket ugyanilyen módon takarva, to­vábbra is kint hagyjuk. Az eddigi munkák a szamóca­tövek előnevelése volt. A tulaj­donképpeni hajtatás csak ezután kezdődik meg. December elején, december közepén az eddig kint telelő szamócáinkat a lakásba hozzuk. Az első 7—8 napig a nö­vényeket lehetőség szerint a lakás hűvösebb helyén tartsuk, keveset, vagy alig öntözzük. Majd az át­meneti idő elteltével a töveket szé­pen megtisztíva, a száraz, vagy esetleg rothadó leveleket eltávo­­lítva, beállítjuk lakásunknak abba a részébe, közel az ablakhoz, ame­lyet a szamóca hajtására kisze­meltünk. Kezelésük szükség sze­rinti óvatos öntözésből, 2—3 na­ponkénti permetezésből áll. Leg­nehezebb feladat a helyes nevelés­nél, illetve hajtatásnál a helyes öntözés, mert kevés öntözéssel szamócáink nem indulnak meg, vagy csak nagyon gyengén, túl­­öntözéssel pedig könnyen a tövek kirothadását érhetjük el. Meleg helyiségben a növények lassan fejlődésnek indulnak, sőt 6—8 heti kezelés után egymásután je­lennek meg a virágbimbók. Te­kintettel azonban arra, hogy a hajtatás lakásban történik és sok olyan körülmény hiányzik, ami a szamóca fejlődéséhez szükséges, ne hagyjuk meg az összes virágo­kat. Elegendő, ha egy-egy palán­tán 6—8 időben pattanó virágot tartunk meg. A többieket óvato­san kicsípve eltávolítjuk. Már a virágzást megelőzően is, ha azt tapasztaljuk, hogy szamócáink szép fejlődésnek indultak, újból tapsóoldattal való öntözést ikta­tunk a kezelés közé, 6—8 napon­ként. Virágzáskor és elvirágzás után a permetezést 1—2 hétre szüntes­sük be, nehogy permetezéssel az amúgy is nehezen kötő virágokat tönkre , tegyük. Ha azt látjuk, hogy a virágok lehullanak és a gyümölcsfejlődés megindul, kis „Y” alakú fácskákkal támasszuk fel a gyümölcsszárakat, nehogy az a földre vagy a cserép falához érve megsértődjék és elpusztul­jon. Továbbra is mérsékelten, óvatosan öntözzük és a levegő párateltségét a környezetében élő más növények permetezésével igyekezzünk elérni. Amennyiben munkánkat jól és pontosan végez­zük és a kora tavasz meglehető­sen napos volt, úgy április hónap­jában szamócáink kipirosodnak és fáradozásunkat illatos gyümölcs­csel jutalmazzák. Egy ilyen gyü­mölccsel rakott szamócás cserép a legkényesebb ízlésű szobakertész­­kedőnek is örömet okozhat, nem beszélve arról, hogy milyen nagy öröm, ha munkánknak e néhány értékes gyümölcsét terített asz­talra állíthatjuk. Természetesen a cserépben és lakásban történő szamócahajtatás csupán csak szórakoztató jelleg­gel bír, nagyobb mennyiségű ter­mesztéssel üzletszerűen a lakás­ban foglalkozni nem érdemes, e célra az úgynevezett hajtató há­zak sokkal jobb eredményt és jö­vedelmet biztosítanak. Csan ÜZENETEK Dr. K. L.-né. Lakásom ablakai fél­árnyékosak. Szeretnék valami erős zöldszínű növényt kiültetni, lehető­leg­ futót. Milyen növény volna erre alkalmas? Félárnyékos ablak be­népesítésére igen jó eredménnyel használható az Asparagus Spren­gen. Egészséges, jól fejlett példá­nyokat 25—30 cm távolságra 2 rész jó minőségű kertiföld (agyagos), 2 rész trágyaföld, 1 rész homok és egy rész tőzeg keverékbe normális méretű ládákba kiültetjük. A kiülte­tés után naponta öntözzük s perme­tezzük. Kezelésük végtelen egyszerű, talajukat ne hagyjuk soha kiszá­radni, esetleg­ sárguló leveleit le­szedjük. Asparágusaink a jó keze­lés mellett még virágoznak is és magot hoznak. Ősszel ugyanúgy, mint a muskátlisládákat, az ablakból bevisszük és a jól fejlődött töveket az ismertetett földkeverékbe, cse­­répbe beültetjük és a lakásban, mint a többi szobanövényeket, díszí­tésül felhasználjuk. Telelte­tésüknél arra vigyázzunk, hogy ne kerülje­nek túl meleg helyiségbe, és itt­ is bő­­ven részesüljenek öntözésben és per­metezésben. A meleg és száraz tele­lőhelyiséget, vagy szobát igen meg­sínyli, levelei lehullanak, esetleg maga a növény is elpusztul. A jól áttelelt növények tavasszal szét­osztva, újból kiültethetők ládákba és­ felhasználhatók ablakdísznek. Azalea: Levelében mellékelt Aza­lea ágat megvizsgáltuk, azon telje­sem leromlott, táplálékban szegény leveleket találtunk. Leírása szerint feltevésünk az, hogy az Azalea fúl­­hajtatott állapotban került tulajdo­nába. Valószínű, hogy gyökér­beteg­sége van. Ha az üzenet még nem érkezik későn és a növényt életben­ találja, a következő eljárást ajánl­juk. Az egész növényt óvatosan­ emelje ki a cserépből, a földet egy­ ujjnyi vastagon tompa késsel vagy más eszközzel távolítsa el a földi gomolyagról, utána az egész nö­vényt áztassa 2—3 órán át egy ezre­lékes Hippermangán oldatban, majd újból ültesse be az Azaleák ismer­tetésénél megfelelt földkeverékbe. A föld feletti részeit, értve alatta a 2—3 éves ágakat is, felire metszel vissza, a zöld hajtásokat pedig kö­römmel vagy kézzel egyharmadára. Az egész növényt bőséges páratelt, levegőjű árnyékos helyiségbe állítja, legalább 14 napra. Ha azt tapasz­talja, hogy a növény 14 nap lefor­gása alatt fejlődésnek indul, óva­tosan szoktassa a szabad levegőhöz és végül helyezze ki a növényt a már ismertetett módon szabadba és kezelje ott szükség szerint. A RALI­A Szép szobanövény — kevés gonddal Az Aralia keletről a többi más dísznövénnyel együtt került nyu­gatra és a múlt században már Európa összes országaiban fellel­hető. Igen hasznos szövény, hideg­házak és télikertek betelepítésére mind jobban és jobban terjed. A legelterjedtebb és mint szoba­növény is ismert, az Aralia Sie­­boldi. Nagy, ujjasan osztott, ke­mény, bőrszerű, fényes levelei dí­­szítőek és mutatósak. Lakásban inkább hűvös (14—16 C. fok) szobákban tartsuk, télen két na­ponként öntözzük és hetenként a levelek tisztogatásáról gondoskod­junk. Inkább világos szobában vagy ablak mellett érzi jól magát, rosszul világított helyiségben nem. Télen a fejlődésben bizonyos fokig megáll. Ha túlöntözzük, levelei megsárgulnak, lehullanak, esetleg az egész növény elpusztul. Ta­vasszal a fiatalabb növényeket évente, az idősebb példányokat 2—3 évenként tápdús, nehéz, alábbi földkeverékbe átültetjük: 3 rész melegágyi föld, 1 rész tőzeg, 1 rész gyepszínföld, 1 rész homok és 1 rész lombföld keverékébe. Át­ültetésnél arra ügyeljünk, hogy a gyökerek közé mindenütt föld ke­rüljön, mert az esetleg hézagosan ültetett Araliák gyökerei megpe­­nészednek és a növény további fejlődésében megáll, sőt rövidesen, ha a baj elhárítása felől nem gondoskodunk, az egész növény is elpusztul. A helyes átültetés és a begyökeresedés után a növénye­ket a szabadba helyezhetjük, amennyiben az idő annyira felme­legedett, hogy nagyobb hősüllye­désektől, esetleg reggeli dértől vagy fagytól nem kell tartanunk. Szabadban széltől védett, félár­­nyékos­ vagy napos helyet kere­sünk, ahol növényeinket lehetőleg cserepestől a földbe süllyesztjük, vagy pedig a cserepeket kövekkel körülvéve, védjük meg a gyors kiszáradástól. A nyár folyamán 8—10 naponként trágyalével vagy tapsóoldattal öntözve, igen erőtel­jes, szép példányokat kapunk. Természetesen ugyanúgy, mint többi növényeinket, az Araliákat ősszel, még a hideg idő beállta előtt, megtakarítjuk, leveleiket és a cserepeket megmossuk, újból átkarózzuk és a lakásba vissza­helyezzük. Az Araliák szaporítása és a­ fiatal növények kezelése igen egy­szerű. Az érett, egészséges dugvá­nyokat késő tavasszal megszedjük, és tisztára­ mosott folyami ho­mokba 3—4 szemes dugványokra levágva, elduggatjuk. A dugvá­nyozást zárt, üveggel letakart lá­dákban, vagy szaporító­házban vé­gezzük. A sima dugványok meg­lehetősen lassan, 4—6 hét alatt gyökeresednek meg, amikoris óva­tosan — nehogy a fiatal és köny­­nyen törő gyökerek lepattanjanak, — felerész homok és az átültetés­nél ismertett földkeverékbe, —­ 5—7 cm átmérőjű cserepekbe ül­tetjük. A fiatal növényeket azutáni a lehetőség szerint még 2—3 hé­tig lakásban vagy zárt helyen­ tartjuk, kevés öntözés és bő per­metezés mellett. Az ev.évi szaporí­tást és az idősebb növényeket jú­niusban a szabadba kihelyezzük, ugyanolyan kezelés mellett, mint az idősebb növényeket. Többévi ápolás és nevelés mel­lett Araliánk igen magas szárat fejleszt s ha azt látjuk, hogy a növény teljesen egészséges és az alsó szár nincs megrongálódva, átültetés előtt növényünket visz­­szavágjuk, hogy abból — most már közelebb a földhöz — újabb, erőteljes növényt nyerhessünk. A visszavágásnál lekerült szár feletti részt dugvány készítésére hasz­náljuk. Az Araijának különösebb be­tegségei vagy kártevői nincsenek, vagy­ legalább is csak igen kis mértékben, ezért­ velük a helyes kezelés mellett igen kevés bajunk van.

Next