Budapesti Hírlap, 1938. június(58. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

alakulására. Kétségtelen, hogy a beruhá­zási törvénynek is volt bizonyos vissza­hatása, mert mindenki gondolkozni kény­telen, várjon invesztálhat-e. Ez vissza­esést okozott a bevételekben, ha azonban az áprilisi bevételeket tekintjük mérték­adóknak, megállapíthatjuk, hogy a tava­lyi évvel szemben forgalmi adóknál és vámoknál mutatkozik visszaesés, s ez az osztrák események következtében termé­szetes is. Ezzel szemben minden egyéb bevételnél emelkedést látunk, egyenes adóknál és fogyasztási adóknál úgy, hogy 1938 áprilisában 60,5 millió pengő volt a bevétel az egy év előtti 58,5 millió pen­gővel szemben. Ha a költségvetési év le­telt részét nézzük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy 1937 július 1-től folyó évi áp­rilis 3-ig 736 millió pengő folyt be, szem­ben a megelőző év ugyanezen időszaká­nak 706 milliójával. Az emelkedés tehát 30 millió pengő. Mivel a költségvetést nem a tavalyi költségvetési év eredmé­nyei alapján, hanem az 1936—37. évi zár­számadás ismeretében állították fel, ebből az következik, hogy visszaesés esetén is számítani kell ezekre a bevételekre. Vagyis arra, hogy megmaradunk azokban a keretekben, amelyekben az 1936—37. évi költségvetési évben voltunk. Felmerült a fejkvóta emelkedésének ag­gálya is. Ezzel összefüggően rámutat, hogy új adókat nem vezettek be, a meglévők kulcsát nem emelték, ellenkezőleg — mint például a kis házaknál — adók mérsék­lése történt. Ha mindezeket számításba vesszük, akkor az egy-egy lakcsra eső adófejkvóta emelkedését a jövedelmek emelkedésében látjuk megokolva. Ezt vég­eredményében örömmel kell üdvözölnünk. (Helyeslés jobboldalon és a középen.) Azt jelenti ez, hogy emelkedett az or­­szág lakosságának keresőképessége és jö­vedelme. Ha ez így folytatódik, akkor a szociális és a honvédelmi szempontoknak eleget tudunk tenni. Törekedni kell a kereső­­képesség további emelésére, a munkanél­küliség megszüntetésére, amit a munka megfelelő díjazása útján érhetünk el. Törekedni kell arra, hogy mindenki tiszte­sen megélhessen jövedelméből, a jövedel­mek emelkedése pedig azt jelenti, hogy a terhek viselése is könnyebbé válik. Az ország keresőképessége, a mezőgazdaság támogatása — A lényeg — mondotta a pénzügymi­niszter az egész Ház tetszése mellett — az, hogy a lakosság keresőképességét emel­jük és ebben a tekintetben első helyen áll az ország ötvenöt százalékát kitevő mező­­gazdasági népesség. Két irányban történ­hetik a gondoskodás. Biztosítani kell a mezőgazdasági termelés eredményének árát. Ebben a tekintetben kimerítő prog­ramot adott a miniszterelnöki expozé. Má­sodszor gondoskodni kell a mezőgazdasági üzemi anyagok árának csökkenéséről. Ha e kétféle gondoskodás megtörténik, ön­magától oldódik meg a mezőgazdasági munka­apárok problémája. Minél több egye­­det abba a helyzetbe kell hozni, hogy ön­álló mezőgazda legyen. Ezt részben a tele­pítés és parcellázás, részben kishaszonbér­­letek, haszonbérlőszövetkezetek és haszon, bérlőcsoportok létesítése útján kívánja a kormány megvalósítani. Fontos ezenkívül a háziipar támogatása és a téli foglalko­zások bevezetése. Mivel azonban a mezőgazdasági népesség örvendetes szaporodásának embertöbbletét egyedül a mezőgazdaság nem tudja foglal­koztatni, az iparfejlesztés is különös­­ gon­doskodást igényel. Elsősorban azok az ipar­ágak fejlesztendők, amelyek magyar mező­gazdasági nyersanyagot dolgoznak fel és termelvényeikben a legfontosabb szerepet a munkabérek játsszák. Támogatandó termé­szetesen a kisipar és a beruházásokkal kap­­csola­tban a kormány inten­zíven kívánja megbízatásokhoz juttatni a kisipari, mények együttesen 100 millió pengőt tesz­nek ki. Tisztviselőkérdés, új állások Ugyanebbe a gondolatmenetbe tartozik az ifjúság elhelyezésének kérdése. A költség­­vetés 1486 új állás­t szervezett, amihez hozzászámítandók: a megüresedő állások is.­­A cél nem az, hogy tisztviselőpályára tó­duljon az ifjúság. (Általános helyeslés.) Ellenkezőleg a cél az, hogy lehetőleg fü­­­­getlen, önálló pályákra menjenek és ezt szolgálja elsősorban a nemzeti önállósítási alap. Ennek működése szép eredményekkel folyt, remélhetőleg a jövőben is eredmé­nyes lesz.­­ Kifogás merült fel, hogy nagyok a személyi kiadások. Kétségtelen, hogy ma lé­nyegesen több tisztviselő dolgozik az állam­nál, de bizonyos az is, hogy lényegesen megnövekedett az állami feladatok köre.­­Az a kérdés is felmerült, hogy van-e he­nyélő tisztviselő. A minisztériumokban em­berfeletti munkát végeznek a tisztviselők. Nincs henyélő tisztviselő. Természetes, hogy az adminisztrációt egyszerűsíteni kell, ezért folyik a racionalizálás. Elhangzott az a kri­tika is, hogy lényegesen emelkedett a nyug­díj­teher, hogy ez a teher 1913 óta 41 mil­lióról 267 milliót emelkedett. Ez nyers összehasonlítás alapján valóban ijesztő emelkedés, de mögéje kell nézni a számok­nak, például figyelembe kell venni, hogy a trianoni nyugdíjterhek és a rokkantillet- Ha BUDAPEST szinte párját ritkító nevezetességeit JÓL AKARJA MEG­ISMERNI, vendégeinek, barátainak ér­dekesen megmagyarázni, vegye meg a BUDAPESTI HÍRLAP népszerű ! írta dr. Mátéka Béla, a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal titkára Kapható az újságárusoknál és lapunk kiadóhivatala útján ARA 30 FILLÉR B. H. 1938 JÚNIUS 1, SZERDA A honvédelem szükséglete — A benyújtott költségvetés szerint 155 millió pengőt fordítunk honvédelmi cé­lokra. Ez az előző évvel szemben 27,5 mil­lió emelkedés­t jelent. Már itt meg kell azonban mondanom, — emelte fel szavát a miniszter, — hogy ez a költségvetési fejezet a jövőben emelkedni fog, mert teljes lehe­tetlenség, hogy ilyen kis összegekkel ütő­ A birtokpolitika A telepítési problémáról szólva, meg­jegyzi a miniszter, hogy a szónokok leg­nagyobb része erélyesebb eszközökkel folyó birtokpolitikáit sürgetett. Az utóbbi időben hatvanezer hold földet használtak telepí­tésre. Néhány év alatt húszmilliót szán a kormány erre a célra, ebből az idén hét­milliót. Rendelkezésre fognak állani adó és illeték címén természetiben a földek. Ami pedig a mezőgazdasági hitelt illeti, nem arról van szó, hogy máról-holnapra meg­szüntessék a védettség intézményét, hanem arról, hogy a védettséggel elért eredmé­nyeket továbbra is megőrizzük. Magán­­egyezségek útján is megpróbálják ezt az intézményt lebontani és pedig oly formán is, hogy a tizenötszörös megterhelési határ huszonötszörösre emelkedik fel. képes hadsereget tartsunk fenn. (Élénk helyeslés és taps.) Ezután egyenként jelezte a miniszter a megvalósítandó célokat, anélkül, hogy a részletekre bővebben kitért volna. Ezek a célok: a mezőgazdaság fejlesztése, általá­ban az iparpolitika, az iparfejlesztés, az éltépítés, vasúti, hajózási, légi közlekedés, kultúrintézmények fejlesztése, szakoktatás gyakorlati­­irányban, diákszociális célok, népbetegségek elleni küzdelem, anya- és csecsemővédelem, a mezőgazdasági biztosí­­tás. Olyan célok ezek, amelyeknek megvaló­sítása helyes, amelyekért érdemes terheket vállalni. Arra az aggályra, hogy a költségvetés túlméretezett és közeledünk a másfélmil­­liárdos költségvetéshez, azt feleli a minisz­ter, hogy a kérdést így nem lehet meg­fogni, mert ebbe az összegbe az üzemek is bele vannak számítva, ezeknél pedig kívá­natos, hogy minél nagyobb bruttó költség­­vetéssel dolgozzunk. Döntő szempont: a családvédelem Végül a köztisztviselői problémáról szólva kifejtette a miniszter, hogy az 1933-as fizetésleszállítás terhei a mostani költség­­vetésben mutatkoznak teljes egészükben. Tény, hogy a tisztviselők nehéz sorsban élnek, legteljesebb elismeréssel van nehéz helyzet­ben végzett munkájukkal szemben. A kormány szociális intézményekkel, OTKA- kórház, üdülőtelepek stb. igyekszik helyze­tükön segíteni s mivel a költségvetési hely­zet megengedi, tovább megy ezen a téren. Azonban őszintén meg kell mondani, hogy­­kétféle könnyítésre van szükség: adóleszál­lításokra és csak ezekkel párhuzamosan le­het tenni egy lépést a tisztviselők felé. Úgy az adóleszállításoknál, mint a tisztviselői fizetések rendezésénél a családvédelem lesz a döntő szempont. Még egyszer köszönetet mondott a mi­niszter a magas színvonalú vitáért és azért a bizalomért, amelyet a képviselőház a költségvetés általánosságban való elfogadá­sával fejezett­ ki a kormány iránt. ' ' Éljenzéssel és tapssal fogadták a pénz­ügyminiszter beszédét, a minisztert hosz­­szasan ünnepelték és sokan üdvözölték. A Ház az általános vita során benyúj­tott ellenzéki javaslatokat elvetette, majd elnök öt perc szünetet rendelt el. Az igazságügyi költségvetés vitája szünet után elnök javaslatot tett, hogy az egyes tárcák költségvetésének tárgya­lási sorrendjét így változtassák meg: igazságügy, honvédelem, külügy, minisz­terelnökség, kereskedelem és közlekedés­ügy, iparügy, földmívelésügy, belügy, vallás- és közoktatásügy és végül a pénz­ügyi tárca. A Ház a javaslatot elfogadta. Az igazságügyi tárca költségvetésére ke­rült ezután sor. Krüger Aladár előadó ismertette a tárca költségvetését, amelynek kiadási végösszege 34.566.000, a nyugellátás 16 millió 898.300 pengős tételével együtt 51.464.300 pengő. Az emelkedés a 775.600 pengő nyugellátási többlettel együtt 2 millió 278.600 pengő. Az igazságügyi szol­gálat háztartásának és szükségleteinek fontosabb tételein kívül részletesen is­mertette azokat a terveket és feladato­kat, amelyek az igazságügyminisztériu­mot különösképpen foglalkoztatják. Meg­állapította, hogy a minisztérium jogsza­bályalkotó tevékenységében aggódó gond­dal ügyel a magyar alkotmány és jog­rendszer ezeréves történeti alapjaira, s korszerű jogfejlődéssel biztosítja az ősi alapok gondos fenntartását. Az államot a minisztérium nem tisztán jogállamnak, hanem szociális államnak is látja. A ma­gyar igazságszolgáltatás magas színvo­nala a jogszolgáltatás összes tényezőinek, bíráknak, ügyészeknek, közjegyzőknek, az ügyvédi karnak lelkiismeretes hivatás­tu­data biztosítja az országban az igazság uralmát. Dulin Jenő szólt hozzá elsőnek az igaz­ságügyi költségvetéshez. Mostohán ala­csonynak mondja a költségvetési végösszeg tételét, holott a mai időkben az igazság­ügyi szolgálat munkája igen megnöveke­dett. A sajtóvétségek, izgatási bűncselek­mények száma nagyon megszaporodott, a bírák túl vannak terhelve, a bírói kar lét­­számát emelni kellene. Petró Kálmán szintén a bírói létszám emelését tartja szükségesnek. Nagy elis­meréssel emlékezett meg Papp József volt ügyvédi kamarai elnöknek arról a tevé­kenységéről, amivel az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetet vezeti. Kijelenti, hogy mióta képviselő, az ellenzéki padsorból most először fogad el költségvetést és te­szi ezt azért, mert bizalommal van a mi­niszterelnök programja iránt, Györki Imre nem látja szükségét azok­nak az új törvényeknek, amelyeket az igazságügyminisztérium javaslatára az utóbbi időben hoztak. A gazdasági rend­­szer megváltoztatásától várja az egyke Bérleti előadásunk a Nemzeti Színházban Június 3-án, pénteken A hazajáró lélek Csodatükör Kedvezményes jegyek rendkívül mérsékelt áron kaphatók kizárólag jegyirodánkban. Viff.( JÓZSEI-körÚt 5. SZ. Telefonon rendelt jegyeket kívánatra diflalamil házhoz küldünk. Telefon: 140-000 és 144-401 — Agyvérzésre hajlamos idősebb embe­reknél, akiknél igen fontos, hogy erőlkö­dés nélkül mindennap könnyű bélürülé­­sük legyen, a természetes „Ferenc József” keserűvíz — reggel éhgyomorra egy kis pohárral bevéve­­— a lehető legjobb szol­gálatot teszi. Kérdezze meg orvosát. megszűnését. A sajtórendészeti korlátozá­sokat kifogásolja. Mint szociáldemokrata a költségvetést nem fogadja el. A bírói és ügyészi kar kívánságai Vitéz Balogh Gábor nem ismeri el, hogy az egykének mint társadalmi beteg­ségnek a teljes leküzdése pusztán csak gazdasági rendelkezésekkel megszüntet­hető volna. Osztja azt az álláspontot, amely szerint a perjog a legújabb idők tapasztalatai szerint bizonyos vonatkozá­sokban reformokra szorul és a társas bí­róságok rendszerében is változtatásra van szükség. Szociális, népi kívánságok szüksé­­gessé teszik az értékhatárok megváltozta­tását. Beszédében főképpen a bírói és ügyészi kar kívánságait adta elő azzal, hogy a nemzet e nagyértékű tényezőinek a helyzetén segíteni kell. Az első folyamo­­dású királyi ítélőbírák és ügyészek rossz előléptetési viszonyai rendkívül megnehe­zítik ennek a testületnek a helyzetét s emiatt nem kapják meg minden tiszteletet megérdemlő munkájuknak azt az ellenér­tékét, amelyet emberi mértékkel mérve, joggal megkövetelhetnek. Kirívó igazság­talanságok vannak, amelyeken segíteni kell. Az első folyamodású bírák és ügyé­­szek, még a legkiválóbb képességek birto­kában is, 17—18 esztendeig nem juthat­nak abba a helyzetbe, hogy magasabb rangsorú állást érhessenek el. — Minden kormányzati agyágban és így az igazság­ügyi területen is népi szociális politikát kel követni, mert ez az egyedüli út, amely ennek a nemzetnek a jövőjét biztosíthatja. Ezért tartja szükségesnek, hogy újból hangoztassa a tagosítás gyorsításának újabb lendülettel való sürgetését. Megál­lapítja, hogy az igazságügyi kormányzat az idők szellemének megfelelően érvénye­síti a szociális és népi szempontok­at mind a törvénykodifikáló, mint az igazgatási intézkedéseiben s a költségvetést elfogadja. Szecsey István a bírósági segédhiva­tala tisztviselőik, s telekkönyvvezetők hely­zeténe­k a javításáról, az ügyvédi kar egyes kívánságairól beszél. A telekkönyv­nél a személyzet túlterhelésének könnyí­tése végett állástalan diplomások ideigle­nes foglalkoztatását tartaná kívánatosnak. Meg van győződve arról, hogy a költség­­vetés helyes irányban halad, s azt elfo­gadja. Váry Albert a költségvetést elfogadja és felhívja az igazságügyminiszter figyel­mét arra, hogy az első fizetési csoportba tartozó ügyészek és bírák előlépése terül­tén az utóbbi esztendőkben visszaesés mu­tatkozik. A második fizetési csoportba csak hosszú idő múltával juthatnak be és sok­kal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint ■más köztisztviselők. Akik soron kívül jut­nak táblaforrói, vagy főügyészhelyettesi ál­lásba, azok sem nyerhetnek el ilyen kine­vezést hamarább, mint 52 éves korukban. Rendes előléptetések során 21—23 évig kell várni, míg járásbírósági, vagy ügyészségi alelnöki, illetőleg törvényszéki tanács­­elnöki kinevezést kaphatnak. Azt hiszi, hogy a fizetési fokozatokat kellene átcso­portosítani. Az ügyészek előlépési viszo­nyait a bírákénál is kedvezőtlenebbnek mondja. A segédszemélyzet helyzete igen súlyos. Ezeket a kérdéseket ajánlja az igazságügym­­iniszte­r jóindulatába. A költ­ségvetést bizalommal elfogadja. Fábián Béla a tisztviselői kar fizeté­sének a javításáról beszél. Szóvátette, hogy egy politikai per vádlottja a hivatása tel­jesítése közben eljáró ügyészt a lovagiari úton provok­áltatta. A kormánnyal szem­ben bizalmatlansággal viseltetik, a költség­vetést nem fogadja el. Drobni Lajos azt látja, hogy a képvi­selőház baloldali padjairól indítják ki azo­kat a hangu­lat­hu­llámo­ka­t, amelyek forra­dalom rémeit festik a falra és az itt el­hangzó meggondolatlan kijelentések báto­rítanak egyes sajtótermékeket arra, hogy az anarchia rémét fessék alaptalanul a falra. Örvendetesnek tartja, hogy a magyar kö­zéposztály ma azonosítja magát a széles magyar néprétegek szociális szükségletei­ből fakadó kívánságaival. A költségvetést elfogadja.

Next