Budapesti Hírlap, 1938. augusztus (58. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-02 / 172. szám
2 A Magyar Párt vezetőit újra fogadja Hodzsa PRÁGA, aug. 1. Parlamenti körökben érdeklődéssel néznek Hodzsa miniszterelnök és a többségi pártok tét képviselőinek keddre kitűzött tanácskozása elé. Kedden délelőtt érkeznek Prágába az egyesült magyar párt törvényhozói és a párt klubhelyiségeiben Szüllő Gézának, a klub elnökének elnöklésével értekezletet tartanak. Cseh részről származó értesülés szerint Hodzsa miniszterelnök a legközelebbi napokban újabb megbeszélésre fogadja a magyar párt vezetőit: Szüllő Gézát, Jaross Andort, Esterházy Jánost és Korláth Endre kárpátaljai magyar képviselőt. A miniszterelnök a legközelebbi napokban folytatja tárgyalásait a szudétanémetekkel is. Cseh részről hangsúlyozzák ezeknek a küszöbönálló tárgyalásoknak fontosságát, ezekből ugyanis kiderül, hogy a kormány nem ragaszkodik a most elkészült nemzetiségi javaslatok mai formájához és hajlandó azokon változtatásokat tenni az egyes népcsoportokkal való közvetlen megbeszélések alapján. A kormány részéről csak a javaslatnak az államegységet biztosító alapelveit tekintik véglegesnek. A képviselőház kedden délután ül öszsze. Ez lesz a Ház első ülése május eleje óta. Az ülés napirendjére csak kisebbjelentőségű javaslatok vannak kitűzve. A „Prágai Magyar Hírlap” értesülése szerint az ülés után ismét hosszabb parlamenti szünet következik. Runciman lord szerdán érkezik Prágába LONDON, aug. 1. Lord Runciman a múlt éjszaka Londonba tért vissza, hogy befejezze prágai útjának előkészületeit. Kedden indul Prágába, ahová szerdán érkezik. Csütörtökön Benes köztársasági elnökkel és Hodzsa miniszterelnökkel tanácskozik, a hét végén pedig a nemzetiségek vezetőivel. A cseh lapoknak— különösen a prágai külügyminisztériumhoz közelálló „Lidove Noviny”-nak — éleshangú bírálata Lord Kunéiban küldetéséről kínos meglepetést keltett Londonban. Az angol sajtó, élén a „Times”-szel, hangoztatja, hogy nagyon furcsa modor a cseh félhivatalos sajtó részéről, hogy mialatt a szudétanémetek helyeslik Lord Runciman küldetését, addig a cseh lapok diszkreditálni igyekeznek az angol kormány szándékait, annak a hangoztatásával, hogy az egész csak cselfogás és arra szolgál, hogy növelje a csehekre gyakorolt nyomást. Lord Runciman — folytatja a „Times” — nem akar nyomást gyakorolni a csehekre, nem is döntőbíró, csak nagyon kevéssel több, mint a tanácsadó, akinek az a feladata, hogy mindkét félnek mérsékletet ajánljon. A „Daily Telegraph” megállapítja, hogy a cseh sajtó magatartása megnehezíti Lord Runciman feladatát. Szudétanémet bírálat a nemzetiségi statútumról PRÁGA, aug. 1. A szudétanémet párt most tette közzé azt a füzetet,, amelynek megjelenését július 28-án jelentette be Kundt képviselő. A füzet első része a szudétanémet párt elé június 30-án terjesztett kormányjavaslatok szövegét tartalmazza, vagyis az úgynevezett nemzetiségi statútumot, összehasonlítva az eddig érvényben lévő jogi rendelkezésekkel. A füzet második része jogi szempontból bírálja ezeket a javaslatokat. A füzetnek sem az első, sem a második része nem vonatkozik az úgynevezett „önkormányzatra”, mert a kormány ezeket a javaslatait még nem tette közzé. A füzet a többi között a következőkért mondja: — Ha áttekintjük a nemzetségi statútum eddig ismert rendelkezéseit, akkor kiderül, hogy a nemzetiségi békére irányuló kormánygondoskodás jogilag nem kötelező ígéretétől eltekintve, a nemzetiségi statútum egész szerkezete és a statútumban foglalt szabályozások elvileg továbra is cseh nemzeti állam gondolatából indulnak ki, vagyis a statútum szerint a cseh nép továbbra is államnép marad és a többi népek ésnépcsoportok csak másodrendű jogi helyzetben lesznek. Ezeknek a népcsoportoknak számára csak kivételes rendelkezéseket állapítanak meg, illeve a már meglévő kivételes rendelkezéseket helyenként esetleg kibővítik. Ez természetesen teljesen összeegyeztethetetlen mind az állampolgárok, mind pedig a népek és népcsoportok egyenjogúságának alapelvével. Lényegében a nemzetiségi statútum eddig ismert része nem egyéb, mint az már meglévő törvényes rendelkezések kodifikálása. Ezeknek a rendelkezéseknek ügyes egymás mellé sorolása nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy azt a benyomást keltsék, mintha a nem cseh nemzetiségű népek és népcsoportok már egyébként is a legmesszebbmenő mértékben védelemben részesültek volna és most ezt a védelmet nagyvonalúan még jobban hajlandók kiterjeszteni, így azonban teljesen átsiklanak azon a döntő kérdésen, miként lehet az állam és valamennyi állami intézmény alapvető átalakításával megteremteni azt az állapotot, amely biztosítja a népek és népcsoportok igazi egyenjogúságát és így megszünteti Európa közepén az állandó nyugtalanságok fészkét. Erre a kérdésre a kormány nemzetiségi javaslataiban hiába keresünk választ. Mi zavarta meg eddig a nemzetiségek békéjét? 1. A cseh nép kizárólag cseh hatalmi célokra kímélet nélkül kihasználta a törvényhozásban a többségi elvet. 2. A cseh nemzeti állam helyreállítása érdekében a kormány karhatalmának alkalmazása. 3. Valamennyi állami- hatalmi pozíció megszállása cseh elemekkel. 4. Visszaélés minden formában az állam hatalmával a cseh nép jólétének emelése és a többi nép és népcsoport háttérbe szorítása érdekében az élet valamennyi területén. 5. A cseh nép és a cseh nyelv hegemóniája az államban és az expanziós törekvés közvetlen és közvetett előmozdítása az elnemzetietlenítés eszközeivel. 6. Az állam politikájának irányítása a népcsoportok és azok anyaországa közötti nemzeti kapcsolatok semmibevételével. Ha tehát az állam teljesíteni akarja a nemzetek fölött álló feladatát, akkor szerveit és berendezéseit e célkitűzésnek megfelelően kell berendeznie és átalakítania. Ezt megköveteli a népek és népcsoportok alkotmányjogi elismerése államalkotó elemekké és alkotmányjogi megállapítása e népek és népcsoportok részvételének az állam vezetékében és alakításában a jogegyenlőség elve alapján. A nemzetiségi statútum „az állampolgárok egyenlősége a törvény előtt” cím alatt szószrint idézi az alkotmány-okiratban lefektetett rendelkezéseiket. Ennek az egyenlőségi alapelvnek csak akkor lenne gyakorlati jelentősége, ha a) az ezzel ellenkező törvényeket és rendeleteket azonnal felfüggesztik, b) a hatóságoknak adott rendeleteket és utasításokat visszavonják, c) gondoskodnak arról, hogy az állami szervek a jogegyenlőség elvének megfelelően kezeljék az állam hatalmát. Az olyan sok nép által lakott államban, mint Csehország, az igazi jogi és politikai egyenjogúságot csak úgy lehet helyreállítani, ha nemcsak az egyes állampolgárok jogegyenlőségét, hanem a népek és népcsoportok jogegyenlőségét is alkotmányszerűen biztosítják és valójában figyelembe is veszik. A cseh kormány most jelentett be egy új nyelvtörvényt, mint alkotmány,törvényt. Az eddig ismert tervezetből nemlehet megállapítani, hogy miért nevezik ezt a tervezetet új nyelvtörvénynek. Ez az új nyelvtörvény, eltekintve néhány csekély váloztatástól, pótlástól, vagy átalakítástól, szó szerint is majdnem teljesen egyezik az eddigi nyelvtörvénnyel. Hírnök a 'pusztában ' Irta: SÁRPÁTHYNÉ NAGY RÓZSA Megyen, tiporja a sárgásbarnára vénhedt gyepet, a vakszik penészfoltjait és fényes tölgybunkójával nagyokat suhint, az útonálló szamártövisre, ami embernyi derékségében egyedülvaló zöldülő élete a pusztának. Mintha igen haragudnék. Kenetlen csizmája viszi pirkadás óta, de vén teste nem reszeli a fáradást: fellép az oldalteső kerek halomra és botjára nyugaszkodik. Szélesen kunkorodó szoboszlai kalapját feltolja, ujjasával végigtörli üstökét és a Nap állásából „megsaccolja” az időt. Bíz az eléggé közelget delelő. Falatozhatna. De tekintetét megjáratja elébb a pusztán. Néz Nagyiván felé. Ott, arra ringathatta valamikor nyolcvanegynéhány esztendő előtt a kistekenőjűt egy kerekorcájú ifjú gulyásné, valamelyik Mérges-halom körüli kontyos nádkalyibában. Gyengekék, mélyre süppedt és igen aprócska szeme kifényesedik. Meghunyorog, mintha elszokott volna a nagyobb fényességtől. De állja erősen és a képet falja mohón. Az első szerető — Bábtündér — meg játszikál véle csalfán: haragoszöld erdőcskéket, opálosan hömpölygő vizeket kápráztat elé, meg sűrűn megülő tanyásházakat, de a játékban otthonos még jól tudja, hogy ott túl a Hármas-halmon semmi nincs, csak a csécsi lapos ritkás nádasa, ásító kutágasok, az Árkus kiszikkadt medre, meg a cipóformájú Tatárülések és egy-egy árva paraszti szil,ákác. A sok fehér ház meg jobbára a kócspusztai bikalegelőkről széjjelkódorgó egyes jószág, amit közel hozott, felhizlalt a káprázat. A feketerét nagy, lapos síkját is befogja a szeme. És keresi odébb Nádudvar iránt a zárni legelőt, ahol valamikori férfiember korában számadóskodott. Haj, de másforma képe is volt az ő idejében a Malomház környékinek! Februáriusi hóolvadás után felduzzadt a Hortobágy, forgatta a vízimalom három kerekét. Örlötte a kenyérnek, lebbencsnek valót. Nekiszelesedtiben tán galibát is csinált, de éltette a pusztát, növelte a félszárig érő selymes füvet, kövér porcsint, ízes sziki-sóskát, a kivert jószág csemegéjét. Zsombikosa meg tanyát adott a nádi rigónak, rívó bíbicnek, gólyalábú szikicsirkének, bujdokló cankónak. S vajh hová tűnt a méltóságos darunép, meg a kényelmesen lépkedő gém sok fajtája? És hová a régi emberek, a pásztornép osztályosai, a halászok, csikászok, pákászok? Akik úgy éltek a bő vizek partjain, mint a pusztázó ősök? — Haj, magyarságos régi szép élet. — fohászkodta csukott szájával, öregkék szemével, minden mozdulásával, — de letűntél, de messzi estél. . . Csak a megfogyatkozott pásztorság marad meg magnak, de annak is felkopik maholnap az álla. S azt is kikezdi a város. Mert, aki halász kerül is a Basa-halmon innen, nem igazi, vérbeli halász az, csak amolyan halfogó iparos. Téglaházban uralkodó, más kezelába-kapcája. Egyet fordult félkörben, hogy ernyőzött szemmel ellásson a Papegyházáig kinyúló állóvizek felé. Egyedüli igazi életzöldje az a rengeteg pusztának. A távot Tisza duzzasztja, az ő vizük, az ő elszabályozott sok jó vizük táplálja a megregulázott halastavakat, debreceni urak kedvtelésire, a puska alá nevelt sok szép vadmadárral. Lerázza válláról tarisznyáját. Előkotorja a bicskát, kenyeret, szalonnát. Leül aztán,kanyarit. Vén kéziben benne a régi mozdulás, a falat elejit hajítaná a tanyát őrző komondornak, de félútról visszaigazítja a szája felé. S csak falogat lassú szemlélődön. Amott, a vasút irányában lovasokat lát. Kettőt. Nem csikósformák, ráérő népség. A mátai biztos tán, a baromdoktor. Avagy csendőrök. Csak pihentsben érzi a fáradtságot.. Hiába, a csikók nem fiatalok már. Lehasal a fűbe s a nagy pusztás csendben oly édesen elszenderedik, mintha elszállt volna minden bosszúsága és az a hajdani kerékképű gulyásné ringatná a csucsujgató két anyakarján. * Estéli harangszót hoz Újváros felől a szellő. Széjjelnéz, megáll. Az ablaknélküli nádkunyhót nyitva éri, de csak a tanyásgyerek ténfereg körülötte. A két bojtár kint jár a nyájjal. A suttyó legényke sose látta még, de a kalapja, bunkója pásztori sorsost jelez benne: kijár a becsület. A vállát verő fehér hajának meg még külön is. S hogy hallja: Csegéről indult, otthon van, tudja, hogy Fejes Lajcsinak hoz, üzenetet a mátkájától, az első bojtárnak, akibül, ha Szentgyörgynapra együtt lesz a pénze, számadót csinálnak a birkásgazdák. A lekerült iszákot nézi is szájtátó áhítattal, de lapos az, ki nem kerülhet abból több egy köteg kocsi dohánynál, kis bütykös „élet”-nél. A vén gulyás tudakol egyet s mást, de kedvetleníti a felelet. Mert noha nem méri bőven a gyerek a szót, érződik rajta az új fiatalság másformasága, a „városi nyavolya” fertőzése. Az ujságokosság. — Lajcsi bátyám elszegődött a nyáron a komédiásokhól — jut eszibe egyszerre, ahogy kitelepíti a gyalogszéket a gyepre. — Kozák katonát jádzott. Lovas katonát, odaföl a csárdát szálló mozisoknál, oszt úgy porzott utána a talló, mint a rosszförgeteg. A főmozis meg ordétozott, hogy ne előzzön! * S utána teszi áhítattal: Hét pengő ütte a markát! Napjára! Az öreg kisercint a pipa mögül. Hümmög néhányat és hanyatt dűl a fűben. Elpihen. Feje alatt lapos tarisznyája, takarója a mélykéken elnyújtózó égi kárpit a sok-sok ,menárszemű” csillaggal. * Éjfél utáni az idő, mire felneszel. Vén füle érzi a föld dübörgését, amint távolasról közelget a karámba terelt nyáj. Aztán megismeri a csonka hangfoszlányokból a régi nótát: Elszaladt az ökröm, a Bodor, a Virág. Letörte a kertbe a gyenge rezidát... S a jószág csakugyan beér, nyugovóra tér. Figura, a lompos puli megcsaholja a pihenő vendéget, de hogy megérzi rajta a „kebelbélit”, farkascsóválón ellép. Az első bojtár viszont lebocsájtja kampóját a gyepre és csendes jóestéttel odaszedelőzködik az öreg mellé. S az tenné, mintha aludnék, sőt igen összeparancsolnám még a szemepilláját is, de Lajcsi érzi az ébrenlétit. Fölé hajol, megfogja vállát. — Mi jót hozott Marci bátyám, — kérdi csendesen. Ilka küldte-e? ■— Magamtól gyüttem, — mordul az s egyet fordul. — Eltörődtem, bíz a okosabb, ha hunysz egyet te is. Kihajtás előtt majd tanácskozunk. A legény belsejét rossz sejtés háborítja. De csak nyugodt.. . — Baj van. . . Valami bajnak kell lenni, hogy maga gyütt. Vin lábával idetörekedett. . . Tán csak nem beteg az unokája? . . . Az öreg felserken. — A nekissiget, te mulya! — dől ki belőle. — Itt Van e. Meghoztam a selyemkendőt. A meggyüjtött tizeddel. Sebes kézzel forgatja ki a tarisznyából. Teszi eléje. — Jobban nézz körül szagám. . . Máskó érdemesebbnek add. . . Mérgesen mondaná, de a torkát szorítja valami. Csúf, kemény markolással. S véli, hogy hallja a legény szavát, de mintha távolasról, a föld gyomrából mondaná. S fölszakad melliből a szó. Nedvesen bugyborékol. — Csúfra tett bennünket... Értsed meg, gyerekem. Egy dorogmai gépészlegénnyel ment el... A masinátul... Selyemstrimfli kell mán annak, meg teésasszonyság. . . Meleg keze ott motoz a bojtár karján. De mintha röstelné. — Hát — érdemesebbet keress. Ennyit mond s elhallgat. Csend borul rájuk. Ülnek, merednek a csillaghullós, párával telítődött augusztusi éjszakába. Egy szó nem esik már köztük. Csak a gombolyaggá kuporodott Figura szűköl egyet-egyet álmában a lábuknál. Tán oldalban éri a vezérkos. Pirkadáskor aztán felemelkedik a legény. Fáradt, öreg mozdulással, de nyujtózkodón megropogtatja csontjait. — A tályog essen belé, — mondja és kiköpi a szája keserűjét. — Mihájnapra elszegődök ridegpásztornak. A puli aggódón lesi mozdulását és hogy indul a karám felé, lapulva kullog a nyomában. B. H. 1938 AUGUSZTUS 2. KEDD A Kisdedek makacs szétszorulásánál és nagyobb gyermekek gyomorbélhurutjánál reggel felkeléskor gyakran már egy negyedpohár természetes „Ferenc József” keserűvizet is kitűnő eredménnyel adhatunk. Kérdezze meg orvosát. A köztársaságiak meghiúsult átkelési kísérletei az Ebro-folyónál SALAMANCA, aug. 1. A A nemzeti csapatok hadijelentése: A valenciai harctéren minden nehézség nélkül visszavertük az ellenség támadásait. A katalán harctéren is igen hevesen támadta arcvonalainkat az ellenség. A támadást, amely különösen Puebla Sagur szakaszán indult meg nagy erővel, mindenütt visszavertük. Az ebroi harctéren Móra szakaszán az ellenség kétségbeesetten kísérelte meg többször az előrejutást, de mindanynyiszor véres fejjel volt kénytelen meghátrálni. Az ellenség Ampostánál sikertelen kísérletet, tett az Ebron való átkelésre. Ezen a ponton a nemzetiek máig eddig is több mint hétszáz ellenséges katona holttestét hantolták el. Valamennyien a tizennegyedik nemzetközi dandár tagjai, túlnyomórésztben oroszok voltak az elesett katonák, de igen sok francia és cseh is akadt az elesettek között.