Budapesti Hírlap, 1938. augusztus (58. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-02 / 172. szám

2 A Magyar Párt vezetőit újra fogadja Hodzsa PRÁGA, aug. 1. Parlamenti körökben érdeklődéssel néz­nek Hodzsa miniszterelnök és a többségi pártok tét képviselőinek keddre kitűzött tanácskozása elé. Kedden délelőtt érkeznek Prágába az egyesült magyar párt törvényhozói és a párt klubhelyiségeiben Szü­llő Gézának, a klub elnökének elnöklésével értekezletet tartanak. Cseh részről származó értesülés szerint Hodzsa miniszterelnök a legközelebbi na­pokban újabb megbeszélésre fogadja a magyar párt vezetőit: Szüllő Gézát, Ja­­ross Andort, Esterházy Jánost és Korláth Endre kárpátaljai magyar képviselőt. A miniszterelnök a legközelebbi napokban folytatja tárgyalásait a szudétanémetek­kel is. Cseh részről hangsúlyozzák ezeknek a küszöbönálló tárgyalásoknak fontosságát, ezekből ugyanis kiderül, hogy a kormány nem ragaszkodik a most elkészült nem­zetiségi javaslatok mai formájához és hajlandó azokon változtatásokat tenni az egyes népcsoportokkal való közvetlen megbeszélések alapján. A kormány részé­ről csak a javaslatnak az államegységet biztosító alapelveit tekintik véglegesnek. A képviselőház kedden délután ül ösz­­sze. Ez lesz a Ház első ülése május eleje óta. Az ülés napirendjére csak kisebb­­jelentőségű javaslatok vannak kitűzve. A „Prágai Magyar Hírlap” értesülése sze­rint az ülés után ismét hosszabb parla­menti szünet következik. Runciman lord szerdán érkezik Prágába LONDON, aug. 1. Lord Runciman a múlt éjszaka Lon­donba tért vissza, hogy befejezze prágai útjának előkészületeit. Kedden indul Prá­gába, ahová szerdán érkezik. Csütörtökön Benes köztársasági elnökkel és Hodzsa miniszterelnökkel tanácskozik, a hét végén pedig a nemzetiségek vezetőivel. A cseh lapoknak­­— különösen a prágai külügyminisztériumhoz közelálló „Lidove Noviny”-nak — éleshangú bírálata Lord Kunéiban küldetéséről kínos meglepetést keltett Londonban. Az angol sajtó, élén a „Times”-szel, hangoztatja, hogy nagyon furcsa modor a cseh félhivatalos sajtó részéről, hogy mialatt a szudétanémetek helyeslik Lord Runciman küldetését, addig a cseh lapok diszkreditálni igyekeznek az angol kormány szándékait, annak a han­goztatásával, hogy az egész csak csel­fogás és arra szolgál, hogy növelje a csehekre gyakorolt nyomást. Lord Runci­man — folytatja a „Times” — nem akar nyomást gyakorolni a csehekre, nem is döntőbíró, csak nagyon kevéssel több, mint a tanácsadó, akinek az a feladata, hogy mindkét félnek mérsékletet ajánl­jon. A „Daily Telegraph” megállapítja, hogy a cseh sajtó magatartása megnehezíti Lord Runciman feladatát. Szudétanémet bírálat a nemzetiségi statútumról PRÁGA, aug. 1. A szudétanémet párt most tette közzé azt a füzetet,, amelynek megjelenését jú­lius 28-án jelentette be Kundt képviselő. A füzet első része a szudétanémet párt­­ elé június 30-án­ terjesztett kormányjavaslatok szövegét tartalmazza, vagyis az úgyneve­zett nemzetiségi statútumot, összehasonlítva az eddig érvényben lévő jogi rendelkezé­sekkel. A füzet második része jogi szem­pontból bírálja ezeket a javaslatokat. A füzetnek sem az első, sem a második része nem­­ vonatkozik az úgynevezett „önkor­mányzatra”, mert a kormány ezeket a ja­vaslatait még nem tette közzé. A füzet a többi között a következőkért mondja: — Ha áttekintjük a nemzetségi statútum eddig ismert rendelkezéseit, akkor kiderül, hogy a nemzetiségi békére irányuló kor­mánygondoskodás jogilag nem kötelező ígé­retétől eltekintve, a nemzetiségi statútum egész szerkezete és a statútumban foglalt szabályozások elvileg továbra is cseh nem­zeti állam gondolatából indulnak ki, vagyis a statútum szerint a cseh nép továbbra is államnép marad és a többi népek és­­nép­csoportok csak másodrendű jogi helyzetben lesznek. Ezeknek a népcsoportoknak számára csak­ kivételes rendelkezéseket állapítanak meg, illeve a már meglévő kivételes rendelkezé­seket helyenként esetleg kibővítik. Ez ter­mészetesen teljesen összeegyeztethetetlen mind az állampolgárok, mind pedig a népek és népcsoportok egyenjogúságának alap­elvével. Lényegében a nemzetiségi statú­tum eddig ismert része nem egyéb, mint az már meglévő törvényes rendelkezések kodi­fikálása. Ezeknek a rendelkezéseknek ügyes egymás mellé sorolása nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy azt a benyomást kelt­sék, mintha a nem cseh nemzetiségű népek és népcsoportok már egyébként is a leg­messzebbmenő mértékben védelemben ré­szesültek volna és most ezt a védelmet nagyvonalúan még jobban hajlandók ki­terjeszteni, így azonban teljesen átsiklanak azon a döntő kérdésen, miként lehet az állam és valamennyi állami intézmény alapvető át­alakításával megteremteni azt az állapotot, amely biztosítja a népek és népcsoportok igazi egyenjogúságát és így megszünteti Európa közepén az állandó nyugtalanságok fészkét. Erre a kérdésre a kormány nem­zetiségi javaslataiban hiába keresünk vá­­lasz­t. Mi zavarta meg eddig a nemzetiségek békéjét? 1. A cseh nép kizárólag cseh hatalmi célokra kímélet nélkül kihasz­nálta a törvényhozásban a többségi elvet. 2. A cseh nemzeti állam helyreállítása érdekében a kormány karhatalmának al­kalmazása. 3. Valamennyi állami- hatalmi pozíció megszállása cseh elemekkel. 4. Visszaélés minden formában az állam ha­talmával a cseh nép jólétének emelése és a többi nép és népcsoport háttérbe szo­rítása érdekében az élet valamennyi terü­letén. 5. A cseh nép és a cseh nyelv hege­móniája az államban és az expanziós tö­rekvés közvetlen és közvetett előmozdí­tása az elnemzetietlenítés eszközeivel. 6. Az állam politikájának irányítása a népcsoportok és azok anyaországa közötti nemzeti kapcsolatok semmibevételével. Ha tehát az állam teljesíteni akarja a nemzetek fölött álló feladatát, akkor szer­veit és berendezéseit e célkitűzésnek meg­felelően kell berendeznie és átalakítania. Ezt megköveteli a népek és népcsoportok alkotmányjogi elismerése államalkotó ele­mekké és alkotmányjogi megállapítása e népek és népcsoportok részvételének az ál­lam vezetékében és alakításában a jog­egyenlőség elve alapján. A nemzetiségi statútum „az állampolgárok egyenlősége a törvény előtt” cím alatt szószrint idézi az alkotmány-okiratban lefektetett rendelke­zéseiket. Ennek az egyenlőségi alapelvnek csak akkor lenne gyakorlati jelentő­sége, ha a) az ezzel ellenkező törvényeket és ren­deleteket azonnal felfüggesztik, b) a hatóságoknak adott rendeleteket és utasításokat visszavonják, c) gondoskodnak arról, hogy az állami szervek a jogegyenlőség elvének megfele­lően kezeljék az állam hatalmát. Az olyan sok nép által lakott államban, mint Csehország, az igazi jogi és politikai egyenjogúságot csak úgy lehet helyreállí­tani, ha nemcsak az egyes állampolgárok jogegyenlőségét, hanem a népek és nép­csoportok jogegyenlőségét is alkotmány­­szerűen biztosítják és valójában figyelembe is veszik. A cseh kormány most jelentett be egy új nyelvtörvényt, mint alkotmány,­törvényt. Az eddig ismert tervezetből nem­­lehet megállapítani, hogy miért nevezik ezt a tervezetet új nyelvtörvénynek. Ez az új nyelvtörvény, eltekintve néhány csekély váloztatástól, pótlástól, vagy átalakítástól, szó szerint is majdnem teljesen egyezik az eddigi nyelvtörvénnyel. Hírnök a 'pusztában ' Irta: S­ÁRPÁTHYNÉ NAGY RÓZSA Megyen, tiporja a sárgásbarnára vén­­hedt gyepet, a vakszik penészfoltjait és fényes tölgybunkójával nagyokat suhint, az útonálló szamártövisre, ami embernyi d­erékségében egyedülvaló zöldülő élete a pusztának. Mintha igen haragudnék. Kenetlen csizmája viszi pirkadás óta, de vén teste nem reszeli a fáradást: fellép az oldalteső kerek halomra és botjára nyu­­gaszkodik. Szélesen kunkorodó szoboszlai kalapját feltolja, ujjasával végigtörli üstö­két és a Nap állásából „megsaccolja” az időt. Bíz a­z eléggé közelget delelő. Falatozhatna. De tekintetét megjáratja elébb a pusztán. Néz Nagyiván felé. Ott, arra ringathatta valamikor nyolcvanegy­­néhány esztendő előtt a k­istekenőjűt egy kerekorcájú ifjú gulyásné, valamelyik Mérges-halom körüli kontyos nádkalyibá­ban. Gyengekék, mélyre süppedt és igen aprócska szeme kifényesedik. Meghunyo­rog, mintha elszokott volna a nagyobb fényességtől. De állja erősen és a képet falja mohón. Az első szerető — Bábtündér —­ meg játszikál véle csalfán: haragoszöld erdőcskéket, opálosan hömpölygő vizeket kápráztat elé, meg sűrűn megülő tanyás­­házakat, de a játékban otthonos még­­ jól tudja, hogy ott túl a Hármas-halmon semmi nincs, csak a csécsi lapos ritkás ná­dasa, ásító kutágasok, az Árkus kiszik­kadt medre, meg a cipóformájú Tatár­ülések és egy-egy árva paraszti szil,­ákác. A sok fehér ház meg jobbára a kócspusz­­tai bikalegelőkről széjjelkódorgó egyes jó­szág, amit közel hozott, felhizlalt a káp­­rázat. A feketerét nagy, lapos síkját is befogja a szeme. És keresi odébb Nádudvar iránt a zárni legelőt, ahol valamikori férfiember korában számadóskodott. Haj, de más­forma képe is volt az ő idejében a Malom­ház környékinek! Februáriusi hóolvadás után felduzzadt a Hortobágy, forgatta a vízimalom három kerekét. Örlötte a ke­nyérnek, lebbencsnek valót. Nekiszelesed­­tiben tán galibát is csinált, de éltette a pusztát, növelte a félszárig érő selymes füvet, kövér porcsint, ízes sziki-sóskát, a kivert jószág csemegéjét. Zsombikosa meg tanyát adott a nádi rigónak, rívó bíbicnek, gólyalábú szikicsirkének, bujdokló can­­kónak. S vajh hová tűnt a méltóságos darunép, meg a kényelmesen lépkedő gém sok fajtája? És hová a régi emberek, a pásztornép osztályosai, a halászok, csiká­szok, pákászok? Akik úgy éltek a bő vi­zek partjain, mint a pusztázó ősök? — Haj, magyarságos régi szép élet. — fohászkodta csukott szájával, öregkék sze­mével, minden mozdulásával, — de letűn­tél, de messzi estél. . . Csak a megfogyatkozott pásztorság ma­rad meg magnak, de annak is felkopik maholnap az álla. S azt is kikezdi a vá­ros. Mert, aki halász kerül is a Basa-hal­mon innen, nem igazi, vérbeli halász az, csak amolyan halfogó iparos. Téglaház­ban uralkodó, más kezelába-kapcája. Egyet fordult félkörben, hogy ernyőzött szemmel ellásson a Papegyházáig kinyúló állóvizek felé. Egyedüli igazi életzöldje az a rengeteg pusztának. A távot Tisza duz­zasztja, az ő vizük, az ő elszabályozott sok jó vizük táplálja a megregulázott halas­tavakat, debreceni urak kedvtelésire, a puska alá nevelt sok szép vadmadárral. Lerázza válláról tarisznyáját. Elő­kotorja a bicskát, kenyeret, szalonnát. Leül aztán,­­kanyarit. Vén kéziben benne a régi mozdulás, a falat elejit hajítaná a tanyát őrző komondornak, de félútról visszaigazítja a szája felé. S csak falogat lassú szemlélődön. Amott, a vasút irányában lovasokat lát. Kettőt. Nem csikósformák, ráérő népség. A mátai biztos tán, a baromdoktor. Avagy csendőrök. Csak pihentsben érzi a fáradt­ságot.. Hiába, a csikók nem fiatalok már. Lehasal a fűbe s a nagy pusztás csendben oly édesen elszenderedik, mintha elszállt volna minden bosszúsága és az a hajdani kerékképű gulyásné ringatná a csucsuj­­gató két anyakarján. * Estéli harangszót hoz Újváros felől a szellő. Széjjelnéz, megáll. Az ablaknélküli nádkunyhót nyitva éri, de csak a tanyás­gyerek ténfereg körülötte. A két bojtár kint jár a nyájjal. A suttyó legényke sose látta még, de a kalapja, bunkója pásztori sorsost jelez benne: kijár a becsület. A vállát verő fehér hajának meg még külön is. S hogy hallja: Csegéről indult, otthon van, tudja, hogy Fejes Lajcsinak hoz, üzenetet a mátkájától, az első bojtárnak, akibül, ha Szentgyörgynapra együtt lesz a pénze, számadót csinálnak a birkásgaz­­dák. A lekerült iszákot nézi is szájtátó áhítattal, de lapos az, ki nem kerülhet abból több egy köteg kocsi dohánynál, kis bütykös „élet”-nél. A vén gulyás tudakol egyet s mást, de kedvetleníti a felelet. Mert noha nem méri bőven a gyerek a szót, érződik rajta az új fiatalság másformasága, a „városi nyavolya” fertőzése. Az ujságokosság. — Lajcsi bátyám elszegődött a nyáron a komédiásokhól — jut eszibe egyszerre, ahogy kitelepíti a gyalogszéket a gyepre. — Kozák katonát jádzott. Lovas katonát, odaföl a csárdát szálló mozisoknál, oszt úgy porzott utána a talló, mint a rossz­förgeteg. A főmozis meg ordétozott, hogy ne előzzön! * S utána teszi áhítattal: Hét pengő ütte a markát! Napjára! Az öreg kisercint a pipa mögül. Hüm­­mög néhányat és hanyatt dűl a fűben. El­pihen. Feje alatt lapos tarisznyája, taka­rója a mélykéken elnyújtózó égi kárpit a sok-sok ,menárszemű” csillaggal. * Éjfél utáni az idő, mire felneszel. Vén füle érzi a föld dübörgését, amint távolas­­ról közelget a karámba terelt nyáj. Aztán megismeri a csonka hangfoszlányokból a régi nótát: Elszaladt az ökröm, a Bodor, a Virág. Letörte a kertbe a gyenge rezidát... S a jószág csakugyan beér, nyugovóra tér. Figura, a lompos puli megcsaholja a pihenő vendéget, de hogy megérzi rajta a „kebelbélit”, farkascsóválón ellép. Az első bojtár viszont lebocsájtja kampóját a gyepre és csendes jóestéttel odaszedelőz­­ködik az öreg mellé. S az tenné, mintha aludnék, sőt igen összeparancsolná­m még a szemepilláját is, de Lajcsi érzi az ébren­­létit. Fölé hajol, megfogja vállát. — Mi jót hozott Marci bátyám, —­ kérdi csendesen. Ilka küldte-e? ■— Magamtól gyüttem, — mordul az s egyet fordul. — Eltörődtem, bíz a okosabb, ha hunysz egyet te is. Kihajtás előtt majd tanácskozunk. A legény belsejét rossz sejtés háborítja. De csak nyugodt.. . — Baj van. . . Valami bajnak kell lenni, hogy maga gyütt. Vin lábával ide­törekedett. . . Tán csak nem beteg az uno­­kája? . . . Az öreg felserken. — A nekissiget, te mulya! — dől ki be­lőle. — Itt Van e. Meghoztam a selyem­kendőt. A meggyüjtött tizeddel. Sebes kézzel forgatja ki a tarisznyá­ból. Teszi eléje.­­ — Jobban nézz körül szagám. . . Máskó érdemesebbnek add. . . Mérgesen mondaná, de a torkát szorítja valami. Csúf, kemény markolással. S véli, hogy hallja a legény szavát, de mintha távolasról, a föld gyomrából mon­daná. S fölszakad melliből a szó. Nedve­sen bugyborékol. — Csúfra tett bennünket... Értsed meg, gyerekem. Egy dorogmai gépészlegénnyel ment el... A masinátul... Selyemstrimfli kell mán annak, meg teésasszonyság. . . Meleg keze ott motoz a bojtár karján. De mintha röstelné. — Hát — érdemesebbet keress. Ennyit mond s elhallgat. Csend borul rájuk. Ülnek, merednek a csillaghullós, párával telítődött augusz­tusi éjszakába. Egy szó nem esik már köztük. Csak a gombolyaggá kuporodott Figura szűköl egyet-egyet álmában a lá­buknál. Tán oldalban éri a vezérkos. Pirkadáskor aztán felemelkedik a le­gény. Fáradt, öreg mozdulással, de nyuj­­tózkodón megropogtatja csontjait. — A tályog essen belé, — mondja és kiköpi a szája keserűjét. — Mihájnapra elszegődök ridegpásztornak. A puli aggódón lesi mozdulását és hogy indul a karám felé, lapulva kullog a nyo­mában. B. H. 1938 AUGUSZTUS 2. KEDD A Kisdedek makacs szétszorulásánál és nagyobb gyermekek gyomorbélhurutjá­nál reggel felkeléskor gyakran már egy negyedpohár természetes „Ferenc József” keserűvizet is kitűnő eredménnyel ad­hatunk. Kérdezze meg orvosát. A köztársaságiak meghiúsult átkelési kísérletei az Ebro-folyónál SALAMANCA, aug. 1. A A nemzeti csapatok hadijelentése: A va­lenciai harctéren minden nehézség nélkül visszavertük az ellenség támadásait. A ka­talán harctéren is igen hevesen támadta arcvonalainkat az ellenség. A támadást, amely különösen Puebla Sagur szakaszán indult meg nagy erővel, mindenütt vissza­vertük. Az ebroi harctéren Móra szaka­szán az ellenség kétségbeesetten kísérelte meg többször az előrejutást, de mindany­­nyiszor­ véres fejjel volt kénytelen meg­hátrálni. Az ellenség Ampostánál sikerte­len kísérletet, tett az Ebron való átkelésre. Ezen a ponton a nemzetiek máig eddig is több mint hétszáz­­ ellenséges katona holt­testét hantolták el. Valamennyien a tizen­negyedik nemzetközi dandár tagjai, túl­­nyomórésztben oroszok voltak az elesett ka­tonák, de igen sok francia és cseh is akadt az elesettek között.

Next