Budapesti Hírlap, 1939. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-29 / 24. szám

1939 JANUÁR 29. VASÁRNAP B. H. SZÍNŰ­AI MŰVÉSZET Téli Tárlat a Műcsarnokban Változatlan lelkesedéssel rendezi meg szokásos Téli Tárlatát a Képzőművészeti Társulat. Ha nem is mindig szerencsés kézzel, de tiszteletre méltó igyekezettel. Java művészeink — s itt a mai magyar művészetet jelentő mesterekre gondolunk­­— jóformán alig szerepelnek. Általános és tiszta képet így sohasem nyerhetünk a magyar képzőművészet színvonaláról, ha a műcsarnoki kiállítás anyagát vennénk mértékül, ha pusztán azt fogadnánk el ala­pul az értékelésnél. Szinte azt mondhat­nánk: művészeink antiszociális helyzeté­nek kényszerű és elnéző márkázására ad­nak alkalmat e sorozatos kiállítások. Sza­bad verseny kíméletlen kilengéseiben elfá­radtak, vagy lemaradtak megnyugvása, a beérkezés és a szereplés viszonylagos si­kere itt a fontos. Hiányzik a háború utáni magasabb szellemiség hódolata a magyar kultúra, a magyar művészi érzés előtt. Mert súlyos belső válságok idejében is fontos hivatástudat, vagy akár a magyar művészi érzés ápolása és irányítása e ki­állításon alig vehető észre. A Téli Tárlat keresztmetszetében azt a látszatot kelti, mintha a modern magyar művészet sohasem indult volna el új stí­luskeresésre és nem ér­kezett volna el sok akadályokon át a megérdemelt, sikert je­lentő állomásaira. Elfogadható örömet alig kaphatunk a képek és szobrok nagy tömegében, mely elsősorban is csak azt példázza, hogy mennyire hiányzik még a tér nálunk a modern építészet által körül­határolt nagyszabású feladatok elvégzésére. Változatlan egyoldalúsággal sorakoznak egymás mellett az arcképek, csendéletek és tájképek. Kevés a mondanivaló s az is zökkenőkkel és elnézést kérő hangon je­lentkezik. Több jeles mesterünk nagyobb gyűjte­ménye azonban némi színt és enyhülést hoz a kiállításba. Ezek sorában két nem­régiben elhunyt nagy mesternek: Kar­lovszky Bertalan és Zala György emléké­nek áldoz a Képzőművészeti Társulat ve­zetősége, amikor jeles és művészetüket méltán reprezentáló műveiket gyűjtötték össze. A magyar reprezentatív arcképfes­tés e nagy mestere, Karlovszky Bertalan végigjárva a szokásos festőiskolákat és Párizson át került vissza Budapestre, ahol tanulmányfejek legapróbb részletekig menő gondos előadásmódján emelkedett méltán megbecsült nagy arcképfestőnkké. Karlovszky Bertalan is töprengő volt és kutató, eleinte, de utóbb biztos sikerrel haladt a tökéletes virtuozitás felé. Mes­teri rajzkultúrával festett alkotásain mi­­niatűrszerű gondossággal örökíti meg az emberi test fizikai sajátosságait. Szín és anyagpompa, az anyagszerűség biztos és fölényes érzékeltetése rendkívül keresett és nagyon megbecsült­­ arcképfestőnkké avatta. Pál régebbi művének pompázó festőisége a magyar piktúra legnagyobb mesterei sorába emelte, így különösen a Fővárosi Képtár tulajdonában levő régi híres „Parasztasszonya” jelentős a ma­gyar festészet számára. Jeles férfiainkat megörökítő portrék gazdag sorozatából a Kormányzó Úr nagyméretű arcképe válik ki, míg Nékám Lajos és Rudnyánszky György arcképei bensőséges realitásukkal a művész java alkotásai közé tartoznak. A magyar művészet másik nagy ha­lottja: Zala, György, a m­illeniumi magyar­ság legtöbbet foglalkoztatott mestere, aki emlékműveink nagy sorzatában rendkívül termékenységgel ontotta nagyhatású, festői mozgalmassággal telített szobori műveit. Si­kerekben gazdag pályafutása már az új magyar művészeti törekvésekbe torkolt bele, s ma már az egykori korszellem sem magyarázza teljes biztonsággal művészi el­gondolásait. Még kevésbé a kiállított apró vázlatok, a már kivitelre került művek gondolatban és formai megoldásában egy­aránt széteső tervei. Komáromi Kacz Endre nagyobb gyűjte­ményéből mély tónusú, kisebb tájképei jel­zik a művész finom festőiségét. Mihalovits Miklós erősen realisztikus érzéssel megfes­tett műveivel, Horváth Béla és Kássa Gá­bor újabb alkotásaikkal szerepelnek. Kiál­lító művészeink nagy sorából, puszta fel­sorolásukat érthető okokból mellőzve, Istó­­k­ovits Kálmán „Ködös Tiszája” és a na­gyon tehetséges Udvary Pál finom színár­nyalatokba zsúfolódó érdekes kompozíciói tűnnek fel. Szlányi Lajos, Czencs János, Horváth József, Kárpáthy Jenő, Juszkó Béla finom képei, Baránszki E. László mesteri vizfestményei, Benkhard Ágost, a nagybányai hagyományok tisztes tolmá­­csolójának olajfestményei, Vidovszky Béla __ .• _­______________Ill­e­gyón finom és érdekes tanulmányfejei, Cs. Farkas Lőrincz, Remsey Jenő művei kelte­nek érdeklődést. Az erdélyi Gáli Ferenc tehetségét, hol Munkácsy, hol Rudnay-mű­­vek másolásban adja közre. A fiatal Kun István szép „Balatoni tája” egyike a Tár­lat legjobb darabjainak. Vízfestőink sorá­ban Hende Vince, Hessky Iván finom, nyu­godt munkái mellett Biró György mélyen át érzett tájképei jelentősek. Szobrászaink sem szerepelnek valami szerencsésen. Antal Károly hierarchikus nyugalmú nagy domborműve, Szent István megkoronáztatását ábrázolja. Kocsis And­­rás jó arctipust ad, Rumi Rajki István erősen klasszicista műve — Szent Márton megkereszteli édesanyját — nyilván szom­­bathelyi elhelyezésre vár. Varga Ferenc kisméretű terracottája a kiállítás legbát­rabb darabja. Itt szerepelnek még a világ­háborúban elesett honvéd orvosok hősiem­lék­pályázaténak a tervei is, a már jól is­mert és sajnos, megszokottá váló formai sablonokkal telítve. Az építészeti részben Horváth Szabolcs és Sztojka József Nem­zeti Sportcsarnoka képviseli a korszerűsé­get. Nagyobb művészi öntudattal és több si­kerrel szerepelnek a Magyar Rézkarcolók Egyesületének a tagjai. Varga Nándor La­jos és Szomjáti Gyula jeles művészeink ren­dezése a magyar grafikai művészet legjobb színvonalát biztosította. Pakó Károly, Bol­dizsár István, Zádor István, Kaveczky Zol­tán, Istókovits Kálmán és Szőnyi István rézkarcai, Varga Nándor Lajos nagy erős­­ségű tusrajzai és karcai, Komjáti Gyula, Barcsay Jenő komor misztikummal teli művei, Buday György már ismert famet­szet illusztrációi és Molnár C. Pál nagy­vonalúságában is rendkívül finom, kultu­rált művei jelentik az értéket és a tiszta művészetet a zsúfolt és siváran rendezett Téli Tárlaton. VARGHA LÁSZLÓ A Műcsarnok Téli Tárlatát szombaton dél­ben mutatták be meghívott közönség je­lenlétében. A kultuszminisztérium részéről megjelent vitéz Haász Aladár dr. minisz­teri tanácsos, az Irodalmi és Művészeti Tanács részéről Tihamér Lajos dr. minisz­teri tanácsos, a főváros részéről Karafiáth Jenő dr. m. kir. titkos tanácsos, főpolgár­­mester, továbbá Schuler Dezső dr. és Bódy László dr. alpolgármester, Felk­ay Ferenc dr. tanácsnok. * (Hettyey Aranka növendékeinek vizsga­­előadása.) Szombaton délután a Nemzeti Szín­házban, a Színművészeti Akadémia vizsgaelő­adása keretében Zilahy Lajos ,A tábornok” című színműve került előadásra. A nézőteret zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. A szereplők, akik megelevenítették a színmű alakjait, bár a színlap szerint első és másod­éves akadémiai növendékek, játékukban egy­­től-egyik felkészült, ösztönös művészek. Kele Irén meglepő biztonsággal, finom, nagyskálájú játékkal és beszéddel, elevenítette meg Judit alakját. Különösen a drámai részek ösztönös kidolgozásában mutatta meg tehetségét. A tábornok szerepét Rajczy Lajos, a Nemzeti Színház kitűnő fiatal művésze alakította, biz­tos, erős, férfias játékkal, nagy kifejezőerejű beszéddel. Megérdemelt tapsokat kapott Gaj­­zágó D., a grófnő finoman ábrázolt szerepé­ért és v. Bepke Gy., Korponai segédorvos ala­kításáért. A kifogástalan, komoly értékű elő­adás betanítása és vezetése Hettyei Aranka, a kiváló rendező-tanár érdeme, akinek hozzá­értő keze alól sok kitűnő művész került már ki a világot jelentő deszkákra. (te­g­ra) Az asszony és az ördög Somerset Maugham színműve a Pesti Színházban Bemutató szombaton, február 4-én A Pesti Színház legközelebbi bemuta­tója, szombaton, február 4-én lesz. Elő­ször kerül színre Somerset Maugham új színműve, a „Human Element”, amely Dobos Mária fordításában AZ ASSZONY ÉS AZ ÖRDÖG címet kapta. A világhírű író ezt a darab­ját Zoe Akins-nek, a „Két asszony” szer­zőjének társaságában írta. Az újdonság méltán számíthat a közönség érdeklődé­sére újszerű meséjével, mely egy angol hercegnő izgalmas szerelmi regényének és győzelmes lelki harcának története. A her­cegnő szerepében KARÁDY KATALIN, a Vígszínház új tagja mutatkozik be, míg a darab férfi főszerepeit Somlay Artur, Somló István, Greguss Zoltán és Básthi Lajos játsszák. Mellettük Beleznay Margit, Ladomerszky Margit, Németh Romola, Pártos Erzsi, Litkey Irén, Bihary, Fáy, Gárdonyi, Gonda és Köpeczi Boócz lépnek fel. Rendező: Tarján György. Díszlettervező: Vörös Pál. Az első előadások jegyeit már árusítják. Egy bolond százat csinál A Royal Színház újdonsága Ügyes, eleven mese, tehetséges zeneszá­­rr­ok, jó rendezés, igen jó, összetanult együttes — és Latabár Kálmán: ezeknek az összetevőknek csakis siker lehet az eredménye. Épp ezért bátran jósolhatjuk, hogy újdonságával igen jó fogást csinált a Royal Színház, so.’, estén keresztül fog őszinte szívvel nevetni új bohózatán a pesti közönség. Szüle Mihály Egy bolond százat csinál című komédiája bájos alap­ötlete, vidám bolondság, amely ötletes for­dulataival, groteszkül összebogozódott je­leneteivel, három felvonáson keresztül a szó szoros értelmében lebilincseli közön­­ségét s szinte egyfolytában harsogó neve­­tésre kényszeríti. Az előadás lelke Latabár Kálmán; az egész történet az ő személye körül kava­rog, az ő eredeti művészegyéniségére van felépítve , s ő csodálatos rugalmassággal ugrál ide-oda, a jellemkomikum csebréből a helyzetkomikum vedrébe. Szerepét csak keretnek tekinti, amelyet kitölt szellemes rögtönzéseivel, tréfáival, egyéni humora val. Különösen akkor mutatja meg kiváló képességeit, amikor két, teljesen különböző groteszk egyéniséget, a kalandor főpincért és a kissé bárgyú oroszlánvadász grófot ábrázolja egyidőben. A darab két női főszerepét, a két ame­rikai lányt Lantos Ica és Libertiny Éva játssza. Mindketten bájos elevenséggel, finom szépséggel, hangos fiatalsággal és kitűnő tehetséggel látják el feladatukat. A dzseszkarmester szerepében a kitűnő Kertész Dezső ad ismét hatásos, férfias alakítást. A jó együttesből ki kell még emelnünk idősebb Latabár Árpádot, aki kipróbált humorával teljhatalmúlag vezeti a harmadik felvonás nevetőkurusát, Ker­tész Sándort, Miklós Líviát és Vértes Ti­bort. A vidám bohózathoz Walter László­ szer­­zett­­friss, ütemes zeneszámokat, sajnos, Harmath Imre kevésbbé friss verseire. A hibátlan rendezésért Siklóssy Pált, az ügyes díszletekért Varga Mátyást illeti di­cséret. T. L. * (A Nemzeti Színház svájci újdonsága.) A Nemzeti Színház jövő szombaton mutatja be John Knittel, a neves svájci író drámáját, a Via mala-t. A regényből készült színdarabot Rédey Tivadar fordította. A főszerepét, a vizsgálóbírót Uray Tivadar játssza. A hősnő, a kis Lauretz Silverie Szeleczky Zita lesz. Lukács Margit, Gobbi Hilda, Zala Karola, Zá­dor Gyöngyi, Tímár József és Nagy Adorján játszik még az érdekes újdonságban. * (Az „örökké” ötvenedik előadása.) A Bel­városi Színházban vasárnap este kerül színre ötvenedszer Éri-Halász Imre és De Fries Ká­roly nagysikerű zenés vígjátéka, az „Örökké”, az ismert kitűnő szereposztásban. Mond­ igazat Vaszary János új komédiája az Andrássy Színházban Bemutató szombaton, február 4-én A 100-ik előadás előtt álló rendkívüli sikerű „Bubus” sorozata után szombaton, február 4-én először kerül színre Vaszary János a „Házasság”, az „Angyalt vettem feleségül” és sok más nagysikerű szín­darab kitűnő szerzőjének új komédiája, amelynek címe: „MONDJ IGAZAT!” A rendkívül mulatságos, vidám fordu­latokban gazdag, pergő színdarab főszere­peit Törzs Jenő, Sennyei Vera, Kiss Manyi, hangulatos intrieurjai, Domján Árpád na-­­ Bilicsi Tivadar, Hajmássy Miklós, Földé­nyi László, Z. Molnár László, Pataky Mik­lós, Sivó Mária, Bihari Nándor, Pártos Gusztáv játsszák. Kitűnő szerepeket ala­kítanak még Haraszthy Mici, Baló, Bán­­hidy, Lázár, Pethő, Sala, Sugár és Szabó. Rendező: Vaszary­ János. Díszlettervező: Upor Tibor. Pénteken, február 3-án este nyilvános főpróba a Magyar Színház nyugdíjintézete javára. A főpróbáig minden este és vasár­napokon, valamint csütörtökön, február 2-én délután a „Bubus” szerepel a mű­soron. (Telefon: 12—95—98.) 13 Rékai Nándor jubileuma A Magyar Operabarátok Egyesülete feb­ruár 18-án, szombaton este fél 8 órakor ünnepi előadást rendez az Operaházban, Rékai Nándor, az Operaház karnagyának ötvenéves művészi jubileuma alkalmából. Az ünnepi előadás keretében bemutatásra kerül Rékai Nándor vígoperája, „A nagy­idai cigányok”, amelynek szövegét Arany János eposza nyomán Kulinyi Ernő írta. Az ela­dást Rékai András rendez, Rubár­nyi Vilmos vezényli, díszleteit Fülöp Zol­tán, koreográfiáját Vera Ilona tervezte. A magyar opera-újdonság a következő szereposztásban kerül bemutatásra: Cseri vajda: Palló Imre dr., Laboda, gazdag ci­gány: Komáromi Pál; Maca, a leánya: Ta­más Ilonka; Pityke Laci: Rosier Endre; Diridongó: Laurisin Lajos; Rasdi, jósnő: Gere Lola; Pók Mihály generális: Maleczky Oszkár; ifj. Toronyi Gyula és Szomolányi János játszanak még szerepet a nagy sze­mélyzetet mozgató újdonságban. Az ünnepi előadás után a jubiláns tisz­teletére a Magyar Operabarátok Egyesü­lete a Dunapalota-szállóban lakomát ren­del. . Magyar esték Münchenben Kenessey Jenő a m. kir. Operaház kar­mestere a müncheni Filharmonikusok meg­hívására Január 30-án a müncheni Odeon termében magyar művekből összeállított hangversenyt vezényel. Ugyancsak a müncheni Filharmonikuso­kat vezényli meg Kenessey a m. kir. Ope­­raház tánccsoportjának fellépésével rende­zendő bálon, február 2-án a Deutsches Thea­térben. A Szalay Karola, Bordy Bella, Ottrubay Melinda magán táncosnők, Brada Rezső, Kőszegi Ferenc és Csányi László magán­­táncosok részvételével február 1-én útra kelő 18 tagú tánccsoport a Cigánybáró verbunkosát, továbbá a Magyar ábrándok egyik jelenetét és a Pozsonyi majálist adja elő; kiegészíti az estét mint két tánc­­kari szám Sztojanovits Jenő Csárdás című balettjének bevonulási indulója és Dohná­­nyi Pierette fátyolénak nagy keringője. A báli est élén Fiehler Károly müncheni és Szendy Károly budapesti polgármester, továbbá Szabó György dr. müncheni ma­gyar főkonzul áll. * (Zenekari hangverseny.) A Zeneművészeti Főiskola nagytermében szombaton a BSzKET Közművelődési Egyesületének m­agas színvonalú zenekari hangversenyét hallottuk a­­ kitűnő Müller Károly vezényletével. A zenekar, amelynek vonósszólamait felfrissítették, fe­gyelmezett, jól összehangolt játékával ezúttal különösen rászolgált a közönség elismerő tap­saira. Bizet „A haza” című hatásos nyitánya után Beethoven C-dúr zongoraversenye követ­kezett a csillogó virtuozitású, egyre fejlődő Ákos Magdával, mint szólistával. Weber „Fel­hívás keringőre” című darabjával­­ fej­­ődött be a műsor első fele. Szünet után, Hubay II. csárdajelenetét Szervánszky Péter hegedűmű­vész adta elő érett muzikalitással, szárnyaló hanggal. Kesztler Lőrinc dr. „Szent István” szimfonikus költeményével­­, amelynek Csaj­­kovszkyra emlékeztető, lendületes felépítéséről tavalyi bemutatója alkalmával már megemlé­keztünk —, záródott be az élvezetes hangver­seny. A koncert újból igazolta azt a lelkes kultúrmunkát, amely valóban méltó a főváros első közlekedési vállalatához. (—). * (A falusi kislány Pesten.) A falusi kis­lány ez alkalommal tulajdonképen egy ta­pasztalatlan vidéki fiatalasszony és a kaland „Egy pesti éjszaka” című filmnek a meséje. Egy tapasztalatlan vidéki fiatalasszony kenul fel Budapestre ennek a filmnek a meséjében és egy keserű csalódás után boldogan tér vissza férjéhez. A falusi kislányt Danielle Darrieux, a bájos és rövid idő alatt népsze­rűvé vált francia filmszínészre játssza a Bu­dapesten készült francia nyelvű filmen.'■V

Next