Budapesti Hírlap, 1939. február (59. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-25 / 46. szám
1939 FEBRUÁR 25. SZOMBAT B. H. Megkezdte a Ház a zsidójavaslat vitáját Makkai János előadó és Krúdy Ferenc nagy beszéde Kedden folytatják a javaslat tárgyalását A képviselőház pénteken általános érdeklődés közepette kezdte meg az úgynevezett második zsidótörvényjavaslat vitáját. Makkai János előadó ismertette és okolta még a javaslat benyújtását és annak szükségességét s igen széleskörű kultúrhistóriai és társadalomtudományi alapon fejtette ki a zsidóság javára megbomlott társadalmi egyensúly helyreállításának időszerűségét. Rupert Rezső, az ellenvélemény benyújtója, mondott ezután hosszú beszédet, majd Krúdy Ferenc, a Magyar Élet Pártjának vezérszónoka alapos gazdasági felkészültséggel alátámasztott beszédében a liberális-kapitalista és monopol-kapitalista zsidóság szerepéről festett éles és jellemző képet. A zsidójavaslathoz pénteken számos módosítást nyújtottak még be, különösen az ellenzék oldaláról, egyébként a javaslat vitáját a keddi napon folytatják. A Ház folyosóján élénken tárgyalták a Hungarista párt és mozgalom betiltását, természetesen, az érdeklődés középpontjában a betiltott párt képviselő tagjai állottak. A Ház üléséről az alábbiakban számolunk be: Makkai János előadó beszéde Szinyei-Merse Jenő alelnök, tíz órakor nyitotta meg az ülést s bemutatta Horma Bálint kultuszminiszter levelét, melyben a miniszter miniszteri kinevezése következtében bizottsági tagságairól lemond. Vitéz Tóth András, a mentelmi bizottság előadója beterjesztette a bizottságnak mentelmi ügyekben hozott határozatait. Ezután napirend szerint megkezdődött a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Makkai János előadó ismertette a javaslatot az egyesített bizottság állásfoglalásai alapján. Megállapította, hogy a törvényjavaslat, amely korlátozások alá vont egy népcsoportot, kihatásaiban ritka nagy jelentőségű. Nagy mérséklettel és a jelszavak mellőzésével kell foglalkozni vele. A rendezés kívánsága a magyar közgondolkozásban már két évtizeddel ezelőtt jelentkezett. Parlamentáris úton Európában másutt még nem történt rendezés, mert például a németeknél, olaszoknál a totalities álamrendszer hozta a megoldást. A mi parlamentáris útunk számára nehézséget jelent, hogy olyan sajtó ellenőrzése mellett folyik a törvényjavaslat vitája, amely érdekelt. Az alkotmányos parlamentarizmussal merőben ellentétes az a Rassay-féle állítás, mely szerint nem volna a képviselőháznak felhatalmazása ilyen törvény meghozatalára. Népképviseleti rendszerünk nem ismer ilyen felhatalmazást. Hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi kérdés és a zsidókérdés között igen nagy különbség van. A kettőt sokan összetévesztik, sokan szándékosan összekeverik. A megszállott területeken az utódállamok is egészen más szempontból kezelik a kisebbségi kérdéstés más alapokon akarják rendezni a zsidókérdést. A zsidóság történettudósítói alaposan ismertetik a zsidóknak ezt a faji jellegét, amelyet más népektől megkülönböztetünk. Vallásuk nemzeti vallás, erkölcseik, szokásaik megkülönböztetik másoktól. Zsidó munkákból ismertet idézeteket annak bizonyítására, hogy faji sajátságok terelik a zsidókat bizonyos foglakozások felé. Bár zsidó beköltözések régen is történtek hazánk területére, a magyar kultúrában, színházban és a társadalmi zsargonban használatos zsidó kifejezések a huszadik században jelentkeztek. Egy évszázad alatt nyolcszorosra szaporodott a zsidók létszáma nálunk s ez nem lehet természetes szaporodás, háttéri beözönlés. A piacokat szállották meg egymást támogató összeköttetéseik révén s megszállották Budapestet úgy, hogy a főváros szellemi életét befolyás alá kerítették. A magyarságot be kell vezetni a kapitalista életbe, utat kell nyitni számára. Visszautasítja azokat az állításokat, melyek szerint a zsidótörvényt külföldi minták utánzása alapján kívánnák meghozni. A törvényjavaslat eredeti és magyar felfogással épült fel. A leszármazás elvén állapítja meg, hogy ki tartozik a zsidók közé. Ismertette ezután a törvényjavaslat intézkedéseinek alapelveit s a bizottsági módosításokat. Figyelmezteti a keresztény magyar társadalmat, hogy a törvényhozás a népben, a magyar középosztályban élő vágyakat valósítja meg. A legkényesebb problémáktól sem riadunk vissza. — Éppen ezért a magyar törvényhozás és az az irányzat, amelyhez mi is tartozunk, — mondotta, — megköveteli a magyar keresztény társadalomtól, hogy ebben a nemzetet átalakító munkájában teljes erejével segítsen. Szükséges ehhez az, hogy az izgatás a zsidókérdés megoldása után szűnjön meg az országban. Szükséges az is azonban, hogy a magyar keresztény középosztály és a magyar ifjúság a gazdasági és szellemi pályákra kellő mértékben felkészüljön, hogy ennek a törvénynek esetleges megrázkódtatásait ellensúlyozni tudja az az erő, amely a magyar társadalomnak alkotó elemét képezi. A magyar gazdaság szakemberei s elsősorban Imrédy Béla, garanciát jelentenek a megrázkódtatás elkerülésére. Ha a nagy horderejű intézkedések végrehajtásánál törvénybeli hézagok mutatkoznának, a törvényhozásnak módja van azok pótlására. Kértem a törvényjavaslat elfogadását. (Zajos helyeslés és taps.) Rupert Rezső kisebbségi véleményét okolta meg s a törvényjavaslat ellen beszélt, azt fejtegetve, hogy a nép nem kíván ilyen rendezést s azt állítva, hogy a zsidók között több a jó magyar, mint azok között, akik a zsidók ellen fordultak. A mai sajtó keresztény része hazudik, rágalmaz, idegen eszméket hirdet, nyílt színen követ el hazaárulást. A jobboldalon és a középen éles ellentmondások hangzottak el. Antal István államtitkár erélyesen szólt közbe: Tessék megmondani, melyik sajtó hazaáruló. Rupert Rezső azzal fejezte be felszólalását, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el. Darányi Kálmán elnök kijelentette, hogy a gyorsírói jegyzetek szerint Rupert Rezső a keresztény sajtóra vonatkozóan olyan kifejezéseket használt, amelyek házszabályokba ütköznek és meg nem engedhetők. Ezért utólag rendreutasítja. Rupert Rezső azzal védekezett, hogy csak olyan magát kereszténynek nevező lapra akarta vonatkoztatni megjegyzéseit, amely az alkotmány és a parlamentarizmus ellen tör an egyes gazdasági rétegek súlyos helyzetének. A mezőgazdasági munkáselem súlyosan szenved emiatt. Szükség van gazdasági téren beavatkozásokra, de ezek előfeltétele a zsidókérdés rendezése. Az első zsidótörvény végrehajtásáról készült adatok szerint a helyszínen ellenőrzött háromszáz vállalat közül csak egyetlenegy akadt, amely a törvény rendelkezéseit teljesítette, ez is csak azért, mert felszámolóban volt, a többi egyöntetűen szabotálta. A magyar alkotmányosság jogegyenlőségi alapjait nem támadja meg ez a javaslat, mert nem tartoznak a magyar alkotmányhoz a kartelkapitalizmus titkos és kevésbbé titkos rendszerei, kényszeregyességi manipulációi. Ha a liberalizmus ifjúkorából feltámadna valaki, elámulna azon, hogyan éltek vissza az eredeti szabadságelvekkel. Csak priviléigium, monopólium lett belőle és a gazdasági függésnek modern, fullasztó formája. Ez a javaslat a múlt évivel szemben első lényeges lépés a jogegyenlőség helyreállításához. Lényegileg nem más, mint a zsidóság által, önmaga által teremtett területenkívülisége konzekvenciájának szabályozása, most már természetesen a magyar faj védelmének szempontjából. A késői kapitalizmus és az úgynevezett liberális sajtó összenőtt ikrek, egymás nélkül nem élhetnek. Ez a sajtó a trösztök és kartelek pénzéből él, a közönségben igen kevés talaja van, felülről kapja a táplálást. A kartelkapitalizmus hasonló viszonyban van ma a szociáldemokráciával, amely a szakszervezet révén a vezetők zsarnoki függése alá helyezi a munkásrétegeket. A zsidóság így a szociáldemokrácián keresztül kezében tartja a munkást, kezében van a tőke, tehát mindkét termelési tényezőt uralja. A beözönlés következményei — A szabadkőművesség révén tört a zsidóság a politikai hatalomra. Az ország gyászos felosztása következett be ebből a szabadkőműves előretörésből. Az utódállamok forradalmárainak, a polgári radikalizmusnak, a szociáldemokráciának, a kommunizmusnak hálásak Magyarország megcsonkításáért. Elolvassa Silviu Dragomir mostani román miniszternek és kisebbségügyi főkormánybiztosnak egy kommunista per fővádlottja mellett tett bírósági vallomását, amelyben a román miniszter kijelenti, hogy a románok csak hálával tartoznak a régi magyar uralom megdöntéséért a Jászi-féle csoportnak. Tévedésben volt a magyarság, amikor a beözönlött zsidók magyarul való beszédét összetévesztette a nemzetiséggel. De vétkes a régi hazai zsidóság is, amely tudhatta volna, hogy az általa támogatott beözönlésnek milyen következményei lesznek. Nagy kár, hogy ilyen súlyos kérdést az előbbi nemzedékek nem oldottak meg. Bizonyos az, hogy a magyarság nem szolgáltatott okot a zsidóknak arra a gyűlöletére, amely sűrűn megnyilvánul a magyar életkérdésekkel szemben. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a magyar nép a saját gyermekeinek százezreit küldte ki az amerikai bányák gyilkos légkörébe és ugyanakkor befogadta az éhes idegenek százezreit. A zsidóság vezetői ma is jobban tennék, ha igyekeznének megérteni a magyarság erőfeszítéseit és nem helyezkednének ellenséges álláspontra. A hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után a jobboldalról számosan üdvözölték Krúdy Ferencet. Elnök a vitát félbeszakította, napirendi indítványa szerint a Ház úgy határozott, hogy a legközelebbi ülés kedden délelőtt tíz órakor lesz, amelyen folytatják a törvényjavaslat tárgyalását. Matolcsy Mátyás személyes kérdésben szólalt fel. Magyarázatát adta egy olyan minapi megjegyzésének, amit a képviselői padsorban tett, de aminek nem volt közbeszólás jellege, a gyorsírói feljegyzésekben nem is szerepelt, de egy délutáni baloldali lap közbeszólásnak tüntette fel. Az ülés öt perccel két óra után ért véget. Krúdy Ferenc a gazdasági szempontokról Krúdy Ferenc a kormánypárt részéről elsőnek szólt a javaslathoz. Megállapította, hogy komoly munka folyt a bizottsági tárgyalások során. A zsidókérdés megoldatlansága az oka főként a mai gazdasági nyomorúságnak ég mindaddig, amíg ezt meg nem oldják, nincs kilátás nagyjelentőségű gazdasági problémák rendezésére. A zsidókérdés hatalmi kérdés lett és akadályozta a gazdasági rendcsinálást. Az iparban a bankérdekeltségek kilencven százalékig foglaltak helyet s tulajdonukba kerítették az iparvállalatokat. A kartelkényszer élén a régi keresztény iparos családokat kiszorították a gazdasági életből. A gyári vállalat és a fogyasztók közé nagy sereg fölösleges kereskedelmi vállalkozót ékelt be. A huszas évek konjunktúrája alatt megerősödött egyeduralmi rendszer a láncolást az egész vonalon kiszélesítette. A tőkevállalatok szembeszállanak az állammal s így a zsidóság arra törekszik, hogy magát az általános élő jog és rendszabály alól kivonja, sőt erőszakos eszközökkel lép fel magával az állammal szemben is. Példákat hoz fel erre vonatkozóan. A mezőgazdaság számára megdrágítja az ipari cikkek árát, a kis- ésközépiparost árpolitikával sodorja súlyos helyzetbe. Az elzsidósodott monopol kapitalizmus rendszere a külföldre kivitt ipartermékek árát nem hozza be az országba, hanem jórészét a nemzetközi pénzpiac csatornáiba juttatja. A kényszeregyesség vagyonszerzési módszer a számukra. A kartelmanipulációk következtében a nemzeti jövedelemből aránytalan nagy részt élveznek azok az elemek, amelyek a termelésben nem vesznek részt. Ez az oka 3 a Szanszhalm 1 . " GYAPJÚSZÖVET KÖZVETLEN A GYÁRBÓL VIDÉKRE KÉRJE, SZÖVETMINTÁINKATt!! Magyarország őskeresztény kézben* levő egyetlen posztógyára üzemben 1922 óta. Szövetboltjai: XV. Prohászka-utca 8.. VI., Teréz-körút 8.. II.. Margit-körút 16.. VII., Baross-tér 15.. V.. Berlini-tér 6. Budapesten aláírták az antikomintern egyezményt Február 24-én a külügyminisztériumban Csáky István gróf külügyminiszter, Otto von Erdmannsdorff budapesti német követ, Hajima Matsumiya budapesti japán követ és Omero Formentini budapesti olasz ügyvivő aláírták Magyarországnak, az antikomintern paktumhoz való csatlakozására vonatkozó jegyzőkönyvet. A komintern elleni paktum alapokmánya a Berlinben Németország és Japán között 1936. november 25-én kötött megállapodás, amelyhez Olaszország, mint eredeti szerződő fél, 1937. november 6-án járult hozzá. A megállapodás szerint a szerződő államok kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy a kommunista internacionálé tevékenységéről egymást kölcsönösen tájékoz- t tatják, a kölcsönös védekező rendszabályokat egymással megbeszélik és azokat egymással összhangban foganatosítják. A paktumban részes államok ismételten kifejezésre juttatták, hogy Magyarország csatlakozását szívesen látnák. Miután Magyarország azt kilátásba helyezte, folyó évi január hó 13-án a budapesti japán, német és olasz követek hivatalosan felkérték a magyar kormányt a csatlakozásra. Ilyen előzmények után történt meg pénteken ,a Magyarország csatlakozásának megállapításáról szóló jegyzőkönyv aláírása. A jegyzőkönyv magyar, japán, né-met és olasz nyelven készült. A külügyminiszter beszéde Németország, Japán és Olaszország képviselői délelőtt 11 óra előtt jelentek meg a külügyminisztériumban. Először Formo Mini budapesti olasz ügyvivő érkezett meg Clementi követségi titkár kíséretében, majd röviddel utána Erdmannsdorff budapesti német követ Weisse követségi titkár kíséretében és Matsumiya budapesti japán követ Takeuchi követségi tanácsos kíséretében. A külföldi diplomaták a sárga szalonban gyülekeztek és itt Csáky István gróf külügyminiszter szívélyesen fogadta és melegen üdvözölte őket. Rövid ideig tartó fesztelen eszmecsere után Csáky István gróf külügyminiszter, Németország, Japán és Olaszország képviselője a külügyminisztérium nagy tanácstermébe vonult, ahol az aláírási aktus lefolyt. Csáky István gróf külügyminiszter a következő , német nyelvű beszéddel üdvözölte a három nagyhatalom képviselőjét,s őszinte örömömre szolgál, hogy a magyar királyi kormány nevében aláírhatom a komintern elleni egyezményt. Magyarországnak az egyezményhez való csatlakozása nemcsak bolsevistaellenes harcunk húszéves hagyományának felel meg, hanem annak az őszinte barátságnak is, amelyet Magyarország Németország, Olaszország és Japán iránt érez. A magyar állam 1919 óta harcban áll annak a nemzetközi társaságnak pusztító szellemi áradataival, amely Kominternek nevezi magát. Eszközeik ereje különböző, hiszen a világ minden országából származnak. Sikert ígérő védelmet tehát csak az államok összefogásával lehet kiépíteni. Ez a védelem nem irányul egyetlen állam ellen sem, kizárólag önvédelemnek lehet tekinteni az aláíró államok