Budapesti KISZ Élet, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
S ugyancsak az új közszellem gyümölcse az is, hogy — annyi év után — belátták az építőipari vállalatok: nem lehet ,,csak” lakásokat építeni. Velük együtt, azokkal párhuzamosan kell felépíteni az üzleteket, iskolákat, óvodákat és más intézményeket is. Ez az elv olyannyira elfogadottá, gyakorlattá vált, hogy az építőipar a negyedik ötéves terv végére a legtöbb helyen törlesztette a gyermekintézmények, üzletek építésében mutatkozó adósságait, s napjainkban már nagyjából párhuzamosan haladnak e munkák. Simon Sándor: Vandele elvtárshoz hasonlóan én is csak azt mondhatom: nehéz túlbecsülni a védnökségi mozgalom társadalmi hasznát. A budapesti KISZ-fiatalok — a Kommunista Ifjúsági Szövetség felhívásához híven — 1971—75. között ott voltak 15 kiemelkedő, országos beruházáson, köztük a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű, az ugyancsak százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat, a szegedi szénhidrogén központ, a Tiszai Hőerőmű leninvárosi, kiskörei vízlépcső építkezésén. Mindemellett igen áldozatkészen dolgoztak a KISZ budapesti védnökségeinek építkezésein is. A cinkotai autóbuszgarázs építése során például 1300 budapesti fiatal 9500 óra társadalmi munkát végzett. Téglát raktak, vízvezetéknek való árkot ástak és így tovább. Abban, hogy a Skála Áruház rekordidő alatt felépülhetett, nem kis szerepe van annak, hogy több száz fiatal négyezer órát segített. Köztük a belső szerelési munkákban is, ami — mint ismert — „szűk keresztmetszet”-nek számít. S hogy a metró észak—déli szakasza se maradjon ki: 1975. augusztusától 1976. áprilisáig négyezer fiatal harmincezer órát dolgozott társadalmi munkában. Velük együtt több alkalommal leszálltak a mélybe a KISZ Központi Bizottságának és a budapesti KISZ-bizottság munkatársai is. A fiúk betonoztak, vagy pedig — az építők elvonulása után — „tereprendezési” munkákat, tehát olyan tevékenységet végeztek a vágatokban, amelyekre nagyon nehéz embert kapni. A lányok fent, a külszínen dolgoztak. Az elmondottak mindenkit meggyőznek arról, hogy a védnökségi mozgalom igen nagy tömegeket mozgat meg, s nélkülözhetetlenné, pótolhatatlanná vált. A fiatalabb és az idősebb nemzedék azonban már az ötödik ötéves terv végrehajtásán munkálkodik. Milyen alkotásokra terjed ki 1976—80 között a védnökségi mozgalom? Simon Sándor: Olyan nagy központi beruházásokon vagyunk jelen, mint a Paksi Atomerőmű, az Orenburgi gázvezeték építése. KISZ—Komszomol védnökséggel épül az uszty-ilimszki cellulózkombinát: Budapestről ötven fiatal utazott ki az építkezésre. Mindemellett a KISZ védnökséget vállal a számítástechnikai program, a közúti járműprogram, a húsprogram, a környezetfásítás felett. A fővárosi nagy alkotások közül a Dél-pesti Kórház, az Örs vezér téri bevásárló központ, a XIV. kerületben létesülő fedett sportcsarnok, s természetesen a metró észak—déli szakaszának további — Marx tér, illetve Kispest felé tartó ágának — építkezésére terjed ki a többi között a KISZ védnöksége. Mindezen túlmenően még részletesen lehetne szólni a gyárkapun belüli helyi védnökségi mozgalmakról is. Vundele György: Az SZBT az Örs vezér és a Marx téri bevásárló központ, a budapesti szemétégető és a Centenárium lakótelep építkezése, s természetesen a metró építkezése felett vállalt az ötödik ötéves tervre védnökséget. A nagy beruházások támogatása mellett a szakszervezetek — az eddigi nagy hagyományokra építve — a tanulóifjúságra és az öregekre is fokozottabban kiterjesztik a védnökségi mozgalmat. A cél: a tanulási, a munka- és az életkörülmények további javítása. Ami a tanulóifjúságot illeti, az egy üzem, egy iskola mozgalom eddigi eredményeire támaszkodva arra törekszünk, hogy az általános iskolák mellett minden középiskolának, szakmunkásképző intézetnek és nevelőotthonnak is legyen patronáló üzeme. Kétoldalúvá szeretnénk tenni az eddigi főként egyoldalú, inkább csak az üzemek segítségére korlátozódó kapcsolatokat. Eszerint — fokozva az üzemi segítséget — a többi között arra törekszünk, hogy növeljük a szakmunkásképző intézetek viszonylag szegényes eszközellátottságát, hogy az üzemek az egészségügyi ellátásuktól kezdve a sportolásig nyújtsanak számukra több támogatást. Ugyanakkor — a kétoldalúság elvének megfelelően — arra gondolunk, hogy a kérdéses iskolák tanulóinak nyári foglalkoztatását elsősorban a patronáló üzemekben szervezzék meg. S arra, hogy ezen iskolák tanulóinak pályaválasztását jobban orientálja a kérdéses üzem. Ezenkívül — a többi között — arra, hogy az illető iskola tanári kara segítsen a gyárnak, az üzem szocialista brigádjainak a közművelődési feladatok megoldásában. Mivel több mint 400 ezer idős ember él a fővárosban, patronálni akar