Budapesti KISZ Élet, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

S ugyancsak az új közszellem gyü­mölcse az is, hogy — annyi év után — belátták az építőipari vállalatok: nem lehet ,,csak” lakásokat építeni. Velük együtt, azokkal párhuzamosan kell fel­építeni az üzleteket, iskolákat, óvodá­kat és más intézményeket is. Ez az elv olyannyira elfogadottá, gyakorlattá vált, hogy az építőipar a negyedik öt­éves terv végére a legtöbb helyen tör­lesztette a gyermekintézmények, üzle­tek építésében mutatkozó adósságait, s napjainkban már nagyjából párhuzamo­san haladnak e munkák. Simon Sándor: Vandele elvtárshoz hasonlóan én is csak azt mondhatom: nehéz túlbecsülni a védnökségi mozga­lom társadalmi hasznát. A budapesti KISZ-fiatalok — a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség felhívásához híven — 1971—75. között ott voltak 15 kiemel­kedő, országos beruházáson, köztük a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű, az ugyancsak százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat, a szegedi szénhid­rogén központ, a Tiszai Hőerőmű lenin­­városi, kiskörei vízlépcső építkezésén. Mindemellett igen áldozatkészen dol­goztak a KISZ budapesti védnökségei­nek építkezésein is. A cinkotai autó­buszgarázs építése során például 1300 budapesti fiatal 9500 óra társadalmi munkát végzett. Téglát raktak, vízve­zetéknek való árkot ástak és így to­vább. Abban, hogy a Skála Áruház rekord­idő alatt felépülhetett, nem kis szerepe van annak, hogy több száz fiatal négy­ezer órát segített. Köztük a belső sze­relési munkákban is, ami — mint is­mert — „szűk keresztmetszet”-nek szá­mít. S hogy a metró észak—déli sza­kasza se maradjon ki: 1975. augusztu­sától 1976. áprilisáig négyezer fiatal harmincezer órát dolgozott társadalmi munkában. Velük együtt több alkalom­mal leszálltak a mélybe a KISZ Köz­ponti Bizottságának és a budapesti KISZ-bizottság munkatársai is. A fiúk betonoztak, vagy pedig — az építők el­vonulása után — „tereprendezési” mun­kákat, tehát olyan tevékenységet végez­tek a vágatokban, amelyekre nagyon nehéz embert kapni. A lányok fent, a külszínen dolgoztak.­­ Az elmondottak mindenkit meg­győznek arról, hogy a védnökségi moz­galom igen nagy tömegeket mozgat meg, s nélkülözhetetlenné, pótolhatat­lanná vált. A fiatalabb és az idősebb nemzedék azonban már az ötödik öt­éves terv végrehajtásán munkálkodik. Milyen alkotásokra terjed ki 1976—80 között a védnökségi mozgalom? Simon Sándor: Olyan nagy központi beruházásokon vagyunk jelen, mint a Paksi Atomerőmű, az Orenburgi gáz­vezeték építése. KISZ—Komszomol véd­nökséggel épül az uszty-ilimszki cellu­lózkombinát: Budapestről ötven fiatal utazott ki az építkezésre. Mindemellett a KISZ védnökséget vállal a számítás­­technikai program, a közúti járműprog­ram, a húsprogram, a környezetfásítás felett. A fővárosi nagy alkotások közül a Dél-pesti Kórház, az Örs vezér téri be­vásárló központ, a XIV. kerületben lé­tesülő fedett sportcsarnok, s természe­tesen a metró észak—déli szakaszának további — Marx tér, illetve Kispest felé tartó ágának — építkezésére terjed ki a többi között a KISZ védnöksége. Mindezen túlmenően még részletesen lehetne szólni a gyárkapun belüli helyi védnökségi mozgalmakról is. Vundele György: Az SZBT az Örs vezér és a Marx téri bevásárló központ, a budapesti szemétégető és a Centená­rium lakótelep építkezése, s természe­tesen a metró építkezése felett vállalt az ötödik ötéves tervre védnökséget. A nagy beruházások támogatása mel­lett a szakszervezetek — az eddigi nagy hagyományokra építve — a tanulóifjú­ságra és az öregekre is fokozottabban kiterjesztik a védnökségi mozgalmat. A cél: a tanulási, a munka- és az élet­­körülmények további javítása. Ami a tanulóifjúságot illeti, az egy üzem, egy iskola mozgalom eddigi ered­ményeire támaszkodva arra törekszünk, hogy az általános iskolák mellett min­den középiskolának, szakmunkásképző intézetnek és nevelőotthonnak is legyen patronáló üzeme. Kétoldalúvá szeret­nénk tenni az eddigi főként egyoldalú, inkább csak az üzemek segítségére kor­látozódó kapcsolatokat. Eszerint — fo­kozva az üzemi segítséget — a többi között arra törekszünk, hogy növeljük a szakmunkásképző intézetek viszony­lag szegényes eszközellátottságát, hogy az üzemek az egészségügyi ellátásuktól kezdve a sportolásig nyújtsanak szá­mukra több támogatást. Ugyanakkor — a kétoldalúság elvének megfelelően — arra gondolunk, hogy a kérdéses isko­lák tanulóinak nyári foglalkoztatását elsősorban a patronáló üzemekben szer­vezzék meg. S arra, hogy ezen iskolák tanulóinak pályaválasztását jobban orientálja a kérdéses üzem. Ezenkívül — a többi között — arra, hogy az illető iskola tanári kara segítsen a gyár­nak, az üzem szocialista brigádjainak a közművelődési feladatok megoldásá­ban. Mivel több mint 400 ezer idős em­ber él a fővárosban, patronálni akar­

Next