Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)

1867-09-11 / 150. szám

150. szám. Szerda, September 11. Buda-Pest, 1807. KÖZLÖNY. BUDAPESTI HIVATALOS LAP. Naponta! postai szétküldéssel .Budapesten házhoz hordva . Egész évre.................................20 írt. Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre .........10„ Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . ...........................5 „ Negyedévre . . 4 „ 50 „ Előfizeti.SÍ ÁRAK :Szerkesztőség : Budán a várban, For­­tuna-uteza, 127. szám, l-ifí emelet. Kiadóhivatal: Budavár, Fortuna-utcza, 156. sz. I. emelet. — Fiók kiadóhivatal: Györy Pál papirkereskedésében, h­atvani­­utcza, 1. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. Magán­hirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A MAGYAR KIRÁLYI IGAZSÁGÜGYMINI­STER Pestmegye közönségének Pesten. Megütközéssel értettem a megye közönségének i. é. augustus 31-én 2725. sz. a. kelt jelentéséből, miszerint a pesti esküdtszéki kerület bünvizsgáló birájának, Ebeczky Emilnek, a megye első alis­pánjához intézett abbeli megkeresését, melyben a Kossuth Lajos által a váczi választó­kerület elnö­kéhez czimzett nyilatkozvány nyomtatott példá­nyainak zár alá vétele kéretik, a megye közönsé­ge azon ürügy alatt, mintha az, alakjára s lénye­gére nézve törvénybe ütköző volna, egyszerűen félretette. Hogy a megye közönsége ezen eljárásának helytelenségét kitüntessem, szükségesnek tartom észrevételeimet a következőkben előadni. Az alakra nézve azon kifogást teszi a megye közönsége, hogy miután Ebeczky Emil kinevezte­­tése vele hivatalosan nem közöltetett, őt esküdt­­széki bűnvizsgáló birónak el nem ismerheti. Ezen kifogás merőben alaptalan. Törvényeket és rendeleteket szokás ugyan a hazai törvényható­ságokkal közölni, nem ismerek azonban törvényt, mely azt kivánná, hogy a kormány, minden egyes közegeinek kineveztetését a törvényhatóságokkal különösen is tudassa. Ebeczky Emilnek a pesti esküdtszéki kerület bűnvizsgáló bírájává lett ki­rendeltetése annak idejében közölve lett a hivata­los lapban, miről a megye közönsége magának tu­domást szerezhetett. De ha nem szerzett volna is, s ha őt, mint vizsgáló bírót hivatalosan nem is­merné, ebből korántsem az következik, hogy jo­gosítva van annak megkeresését egyszerűen félre­tenni, hanem kötelessége lett volna a megyének, a megkeresés alaki hitelessége iránt bizonyosságot szerezni, s az eredményhez képest tenni meg in­tézkedéseit. Annál szembeötlőbb az érintett kifogás alapta­lansága , miután a megyei közönség, fennebbi je­lentésében maga is hivatkozik az 1847/8 . 18. t. sz. 22. §-ára, melyen a bűnvizsgáló bírói intéz­mény alapul. Elismervén tehát ezen intézmény lé­tezését és törvényességét , az engedelmességet, a­melylyel annak mindenki tartozik, nem teheti füg­gővé a személytől, a ki azt esetleg betölti.­­ A személy változhatik, de az intézmény marad, s nem a bíró egyénisége, hanem a bíróság intézmé­nye az, a­melytől a megyéhez intézett felszólítás eredt. Másik kifogásuk az, hogy az esküdtszéki vizs­gáló bírót a megyei törvényhatósággal koordinált­­nak el nem ismerhetik, s hogy a megkeresésben foglalt intézkedésre maga a vizsgáló bíró van hi­vatva, a­nélkül, hogy e tekintetben más hatóság közreműködését igénybe vehetné. Igaz ugyan, hogy az 1848. XVII. t. sz. 22. §-a a nyomtatványok és metszvények zár alá vé­telének elrendelési jogát a vizsgáló birónak adja meg; de minden hatóságnak vagy törvényes közegnek, mely hatalmát a törvényből meríti, joga van más hatósághoz megkereséseket intézni, s arra, hogy koordináltnak tekintessék, nem szükség egyenlő hatáskörrel bírnia. Például csak a rende­zett tanácscsal ellátott mezővárosi törvényszékek­nek a megyei törvényhatósághoz intézett törvé­nyes megkereséseit említem, melyeknek a megye ép úgy tartozik eleget tenni, mint más egyenlő hatáskörű törvényhatóság megkeresésének. Miu­tán pedig a vizsgáló­bíró az esküdtszéki intézmény­nek a kormány által kirendelt egyik törvényes közege s mint ilyennek működési köre az ország egész területére kihat, joga van megkereséseket intézni a törvényhatóságokhoz, s ezeknek, mint a végrehajtó hatalom törvényes orgánumainak, a fenálló bűnvádi gyakorlathoz képest is kötelessé­gükben áll azokat teljesíteni. Egyébiránt, noha egész teljében ragaszkodom a bűnvizsgáló bíró azon törvényes jogához, hogy a lefoglalást és zár alá vételt, ha czélszerűbbnek látja, az ország területén bárhol, önmaga közvet­lenül teljesíthesse, mindemellett csak helyesel­hetem a pesti bűnvizsgáló bírónak a fenforgó eset­ben követett azon eljárását, mely szerint az általa elrendelt lefoglalás és zár alá vétel eszközlésére, Pest megye területén, magát a megyei törvény­­hatóságot kereste meg, mert sokkal több kímé­letet, s a féltékenységre vagy félreértésekre sok­kal kevesebb okot látok ebben, mint ha a bűnvizs­gáló bíró valamely törvényhatóság területén, a törvényhatóság mellőztével, az ily jogcselekvé­­nyeket a kormány karhatalmával hajtatná végre. Azon állítás ellenében, mely szerint a bűnvizs­gáló bíró, zár alá vétel esetében, a perrendtartás szabályai szerint a személyt és helyet is tartoznék kijelölni, mi a vizsgáló bíró megkeresésében hi­ányzik , egyszerűen a dolog természetére utalok, melynél fogva az a jelen esetben merőben lehe­tetlen. Egyébiránt a megkeresés tárgya a megye részéről csupán a szükséges köröztetést, s a talál­tató nyomtatványok lefoglalását igényelvén, erre nézve e perrendtartás szabályai bizonyára nem, s csakis a fenálló bűnvádi gyakorlati szabályok szolgálhatnak zsinórmértékül. Remélem, hogy a megye közönsége, belátva az okok tarthatatlanságát, melyeknél fogva közre­működését a fenforgó esetben megtagadta, jelen felhívásom vételével azonnal sietni fog a bűnvizs­gáló bíróság megkeresésének eleget tenni. Ezt annál inkább elvárom, mert a­mint egyrészről csak méltányolni tudom, ha a törvényhatóságok jogaikhoz ragaszkodnak , úgy másrészről állásom felelősségénél fogva szigorúan követelnem kell mindenkitől, hogy viszont mások jogai iránt is tisztelettel viseltessék, s hogy ne ingassa meg a közös szabadság és rend azon erkölcsi alapját, mely a kölcsönös jogtiszteletben áll, s a­mely ha meghal, mind egyesek, mind a törvényhatóságok jogait menthetetlenül magával rántja. Végül, félreértések megelőzése tekintetéből, szükségesnek tartom a megyei közönséget értesí­teni, hogy, a­mennyiben az eddigelé megjelent igazságügyi szabályrendeletek hiányosan küldet­tek volna meg a megyei közönségnek, a­mi csak elnézésből történhetett, e netaláni mulasztás azon­nali pótlása iránt a kellő intézkedéseket meg­tettem. Pesten, 1867. September 10 én. A MAGYAR KIRÁLYI IGAZSÁGÜGYMINISTER Debreczen VÁROSA KÖZÖNSÉGÉNEK Debreczenben. A város közönsége i. é. julius 31-én 124/5187. sz. a. kelt jelentése szerint, az izraeliták esküdt­képessége, s a netán hiányos összeírások kiegészí­tése tárgyában i. é. július 28-án 488. evi. sz. a. kiadott intézményemet szabályszerű eljárására vonatkozónak nem tarthatván, e tekintetben ré­széről további intézkedésnek szükségét nem látta. Ebbéli eljárását azzal indokolja a város közön­sége, miszerint a közgyűlés az esküdtek összeírá­sára kinevezett küldöttséget semmiféle hitfeleke­zeti korlátozást tartalmazó utasítással nem látván el, miután a kihagyottaknak a felszólamlásra elég idejük volt, a­mennyiben ezt tenni elmulasztották, úgy tekintendők, mint kik magukat képesítve nem érezték, vagy polgári jogukat élvezni nem akarták, s így érdekükben a szabályrendelet meg­tartásával létrejött összeírási munkálatot felfor­gatni nem lehet. A törvény ezen magyarázata szerint, úgy lát­szik , a városi közönség az esküdt-biráskodást egyedül jognak tekinti, melynek élvezete a jogo­sítottnak tetszéséről van feltételezve. Az esküdtszékek felállítása iránt kiadott minis­­teri rendelet 6. §-a, mely az esküdt-képességgel bírók összeírását feltétlenül megrendeli, kapcso­latban a 28. §-sal, mely a meg nem jelent esküdtet 100 főig terjedhető bírságban rendeli elmarasz­talni , meggyőzhette volna a város közönségét, miszerint az esküdt-bíráskodás nem egyedül jog, de olyatén törvényes kötelezettség is, mely alól magát senki, annál kevésbbé a polgárok egy egész osztálya, törvényes ok nélkül ki nem vonhatja. E szempont lebegett szemeim előtt május 17-iki rendeletem alkotásánál, s azon vezérelv, hogy a szabadság érdekében annyira üdvös esküdtszéki intézmény életbeléptetését és megszilárdulását nem lehet és nem szabad egyesek közönyétől függővé tenni. Nem arról van tehát szó, vájjon a közgyűlés minő utasítással látta el az összeíró küldöttséget, s hogy egyes felszólalások megítélésénél a vallás­felekezeti különbség volt-e irányadó vagy senki hanem arról, váljon az izraelita hitfelekezeti osz­tálynak esküdt­képességgel bíró tagjai általában felvétettek-e az összeírásba, vagy sem? Miután pedig nekem nem csak jogom, de köte­lességem is az esküdtszéki intézmény független­sége s az összeírások helyessége felett őrködni. s

Next