Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)
1867-09-11 / 150. szám
150. szám. Szerda, September 11. Buda-Pest, 1807. KÖZLÖNY. BUDAPESTI HIVATALOS LAP. Naponta! postai szétküldéssel .Budapesten házhoz hordva . Egész évre.................................20 írt. Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre .........10„ Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . ...........................5 „ Negyedévre . . 4 „ 50 „ Előfizeti.SÍ ÁRAK :Szerkesztőség : Budán a várban, Fortuna-uteza, 127. szám, l-ifí emelet. Kiadóhivatal: Budavár, Fortuna-utcza, 156. sz. I. emelet. — Fiók kiadóhivatal: Györy Pál papirkereskedésében, hatvaniutcza, 1. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A MAGYAR KIRÁLYI IGAZSÁGÜGYMINISTER Pestmegye közönségének Pesten. Megütközéssel értettem a megye közönségének i. é. augustus 31-én 2725. sz. a. kelt jelentéséből, miszerint a pesti esküdtszéki kerület bünvizsgáló birájának, Ebeczky Emilnek, a megye első alispánjához intézett abbeli megkeresését, melyben a Kossuth Lajos által a váczi választókerület elnökéhez czimzett nyilatkozvány nyomtatott példányainak zár alá vétele kéretik, a megye közönsége azon ürügy alatt, mintha az, alakjára s lényegére nézve törvénybe ütköző volna, egyszerűen félretette. Hogy a megye közönsége ezen eljárásának helytelenségét kitüntessem, szükségesnek tartom észrevételeimet a következőkben előadni. Az alakra nézve azon kifogást teszi a megye közönsége, hogy miután Ebeczky Emil kineveztetése vele hivatalosan nem közöltetett, őt esküdtszéki bűnvizsgáló birónak el nem ismerheti. Ezen kifogás merőben alaptalan. Törvényeket és rendeleteket szokás ugyan a hazai törvényhatóságokkal közölni, nem ismerek azonban törvényt, mely azt kivánná, hogy a kormány, minden egyes közegeinek kineveztetését a törvényhatóságokkal különösen is tudassa. Ebeczky Emilnek a pesti esküdtszéki kerület bűnvizsgáló bírájává lett kirendeltetése annak idejében közölve lett a hivatalos lapban, miről a megye közönsége magának tudomást szerezhetett. De ha nem szerzett volna is, s ha őt, mint vizsgáló bírót hivatalosan nem ismerné, ebből korántsem az következik, hogy jogosítva van annak megkeresését egyszerűen félretenni, hanem kötelessége lett volna a megyének, a megkeresés alaki hitelessége iránt bizonyosságot szerezni, s az eredményhez képest tenni meg intézkedéseit. Annál szembeötlőbb az érintett kifogás alaptalansága , miután a megyei közönség, fennebbi jelentésében maga is hivatkozik az 1847/8 . 18. t. sz. 22. §-ára, melyen a bűnvizsgáló bírói intézmény alapul. Elismervén tehát ezen intézmény létezését és törvényességét , az engedelmességet, amelylyel annak mindenki tartozik, nem teheti függővé a személytől, a ki azt esetleg betölti. A személy változhatik, de az intézmény marad, s nem a bíró egyénisége, hanem a bíróság intézménye az, amelytől a megyéhez intézett felszólítás eredt. Másik kifogásuk az, hogy az esküdtszéki vizsgáló bírót a megyei törvényhatósággal koordináltnak el nem ismerhetik, s hogy a megkeresésben foglalt intézkedésre maga a vizsgáló bíró van hivatva, anélkül, hogy e tekintetben más hatóság közreműködését igénybe vehetné. Igaz ugyan, hogy az 1848. XVII. t. sz. 22. §-a a nyomtatványok és metszvények zár alá vételének elrendelési jogát a vizsgáló birónak adja meg; de minden hatóságnak vagy törvényes közegnek, mely hatalmát a törvényből meríti, joga van más hatósághoz megkereséseket intézni, s arra, hogy koordináltnak tekintessék, nem szükség egyenlő hatáskörrel bírnia. Például csak a rendezett tanácscsal ellátott mezővárosi törvényszékeknek a megyei törvényhatósághoz intézett törvényes megkereséseit említem, melyeknek a megye ép úgy tartozik eleget tenni, mint más egyenlő hatáskörű törvényhatóság megkeresésének. Miután pedig a vizsgálóbíró az esküdtszéki intézménynek a kormány által kirendelt egyik törvényes közege s mint ilyennek működési köre az ország egész területére kihat, joga van megkereséseket intézni a törvényhatóságokhoz, s ezeknek, mint a végrehajtó hatalom törvényes orgánumainak, a fenálló bűnvádi gyakorlathoz képest is kötelességükben áll azokat teljesíteni. Egyébiránt, noha egész teljében ragaszkodom a bűnvizsgáló bíró azon törvényes jogához, hogy a lefoglalást és zár alá vételt, ha czélszerűbbnek látja, az ország területén bárhol, önmaga közvetlenül teljesíthesse, mindemellett csak helyeselhetem a pesti bűnvizsgáló bírónak a fenforgó esetben követett azon eljárását, mely szerint az általa elrendelt lefoglalás és zár alá vétel eszközlésére, Pest megye területén, magát a megyei törvényhatóságot kereste meg, mert sokkal több kíméletet, s a féltékenységre vagy félreértésekre sokkal kevesebb okot látok ebben, mint ha a bűnvizsgáló bíró valamely törvényhatóság területén, a törvényhatóság mellőztével, az ily jogcselekvényeket a kormány karhatalmával hajtatná végre. Azon állítás ellenében, mely szerint a bűnvizsgáló bíró, zár alá vétel esetében, a perrendtartás szabályai szerint a személyt és helyet is tartoznék kijelölni, mi a vizsgáló bíró megkeresésében hiányzik , egyszerűen a dolog természetére utalok, melynél fogva az a jelen esetben merőben lehetetlen. Egyébiránt a megkeresés tárgya a megye részéről csupán a szükséges köröztetést, s a találtató nyomtatványok lefoglalását igényelvén, erre nézve e perrendtartás szabályai bizonyára nem, s csakis a fenálló bűnvádi gyakorlati szabályok szolgálhatnak zsinórmértékül. Remélem, hogy a megye közönsége, belátva az okok tarthatatlanságát, melyeknél fogva közreműködését a fenforgó esetben megtagadta, jelen felhívásom vételével azonnal sietni fog a bűnvizsgáló bíróság megkeresésének eleget tenni. Ezt annál inkább elvárom, mert amint egyrészről csak méltányolni tudom, ha a törvényhatóságok jogaikhoz ragaszkodnak , úgy másrészről állásom felelősségénél fogva szigorúan követelnem kell mindenkitől, hogy viszont mások jogai iránt is tisztelettel viseltessék, s hogy ne ingassa meg a közös szabadság és rend azon erkölcsi alapját, mely a kölcsönös jogtiszteletben áll, s amely ha meghal, mind egyesek, mind a törvényhatóságok jogait menthetetlenül magával rántja. Végül, félreértések megelőzése tekintetéből, szükségesnek tartom a megyei közönséget értesíteni, hogy, amennyiben az eddigelé megjelent igazságügyi szabályrendeletek hiányosan küldettek volna meg a megyei közönségnek, ami csak elnézésből történhetett, e netaláni mulasztás azonnali pótlása iránt a kellő intézkedéseket megtettem. Pesten, 1867. September 10 én. A MAGYAR KIRÁLYI IGAZSÁGÜGYMINISTER Debreczen VÁROSA KÖZÖNSÉGÉNEK Debreczenben. A város közönsége i. é. julius 31-én 124/5187. sz. a. kelt jelentése szerint, az izraeliták esküdtképessége, s a netán hiányos összeírások kiegészítése tárgyában i. é. július 28-án 488. evi. sz. a. kiadott intézményemet szabályszerű eljárására vonatkozónak nem tarthatván, e tekintetben részéről további intézkedésnek szükségét nem látta. Ebbéli eljárását azzal indokolja a város közönsége, miszerint a közgyűlés az esküdtek összeírására kinevezett küldöttséget semmiféle hitfelekezeti korlátozást tartalmazó utasítással nem látván el, miután a kihagyottaknak a felszólamlásra elég idejük volt, amennyiben ezt tenni elmulasztották, úgy tekintendők, mint kik magukat képesítve nem érezték, vagy polgári jogukat élvezni nem akarták, s így érdekükben a szabályrendelet megtartásával létrejött összeírási munkálatot felforgatni nem lehet. A törvény ezen magyarázata szerint, úgy látszik , a városi közönség az esküdt-biráskodást egyedül jognak tekinti, melynek élvezete a jogosítottnak tetszéséről van feltételezve. Az esküdtszékek felállítása iránt kiadott ministeri rendelet 6. §-a, mely az esküdt-képességgel bírók összeírását feltétlenül megrendeli, kapcsolatban a 28. §-sal, mely a meg nem jelent esküdtet 100 főig terjedhető bírságban rendeli elmarasztalni , meggyőzhette volna a város közönségét, miszerint az esküdt-bíráskodás nem egyedül jog, de olyatén törvényes kötelezettség is, mely alól magát senki, annál kevésbbé a polgárok egy egész osztálya, törvényes ok nélkül ki nem vonhatja. E szempont lebegett szemeim előtt május 17-iki rendeletem alkotásánál, s azon vezérelv, hogy a szabadság érdekében annyira üdvös esküdtszéki intézmény életbeléptetését és megszilárdulását nem lehet és nem szabad egyesek közönyétől függővé tenni. Nem arról van tehát szó, vájjon a közgyűlés minő utasítással látta el az összeíró küldöttséget, s hogy egyes felszólalások megítélésénél a vallásfelekezeti különbség volt-e irányadó vagy senki hanem arról, váljon az izraelita hitfelekezeti osztálynak esküdtképességgel bíró tagjai általában felvétettek-e az összeírásba, vagy sem? Miután pedig nekem nem csak jogom, de kötelességem is az esküdtszéki intézmény függetlensége s az összeírások helyessége felett őrködni. s