Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)
1867-09-18 / 156. szám
Buda-Pest, 1867. 156. szám. Szerda, September 18. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : NaPONTAI POSTAI SZÉTKÜLDÉSSÉ. . Egész évre.................. . 20 frt. Félévre..............................10 „ Negyedévre . ... . . . 5 „ Budapesten házhoz hordva : Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre...............9 „ — „ Negyedévre ... 4 „ 50 „ Szerkesztőség : Budán a várban, Fortuna-utcza, 127. szám, l-ső emelet. Kiadóhivatal: Budavár, Fortuna-utcza, 156. sz. I. emelet. — Fiók-kiadóhivatal: Győry Pál papirkereskedésében, hatvaniutcza, 1. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. HIVATALOS RÉSZ. A magy. kir. pénzügyminister által kineveztettek : I-sö osztályú adószedőkké : Dorogsághy Gusztáv , Pápa Leo, Barra Ignácz; II-dik oszt. adószedőkké : Koller György, Schlechtig Bertalan, Gerbely János, Harabasevszky Henrik, Héray Antal ; Il-ik osztályú adószedőkké : Karst Ferencz, Tahy István, Bachinger Ferencz, Walles Sándor, Matavovszky János; Iső osztályú ellenőrré: Mohacsek István; II-ik osztályú ellenőrökké : Fakla József, Neumann Gyula, Stolpa József, Kary Gyula, Bajcsich Károly; HI-dik osztályú ellenőrökké : Scholcz János, Moncsek István, Grimwald Ágost, Brzestovszky Ede; adóhivataltisztekké: Göcz Anted, Genszky István, Donáth Lajos, Fleischfincker Lajos, Hankesz Jenő , Persa Ede, Farkas István , Bozóky György, Kliegl Róbert, Mayer Szigfried volt honvéd, Harmos Zoltán Gyula, Maszerovics János; végül adószámtisztekké : Szepessy Gyula és Kesztner János. Budán, 1867-ik évi September 2-án. HIVATALOS ÉRTESÍTÉS. A honvédalapból előleges segélyeket osztó bizottság, eddigi munkássága rendén úgy tapasztalta , hogy sokan folyamodnak ily segélyért, akik arra — a honvédalap rendeltetéséhez képest — jogosan igényt nem tarthatnak; továbbá, hogy a segély rögtöni s kétségtelen megnyerése téves feltételezésében sokan s még oly helyzetbeli egyéniségek is megkísértik ide távolabbról befáradni, akiknek maguk itteni ideiglenes fentartására, vagy — ha segélyt nem kaphatnak — a hazautazásra kellő pénzerejük nincsen. Az ily eljárásokból az illetőkre háruló kedvetlenségek ezentúli kikerülése végett tehát szükségesnek látja a bizottság újabban is figyelmeztetni a volt honvédeket: jör, hogy a honvédalap határozott rendeltetéséhez képest, abból csak az 1848—49-dik évi harczokban valósággal rokkant és munkaképtelenné lett honvédek, vagy esetleg azoknak özvegyei és árvái, ha későbbi összeköttetésből nem származnak, nyerendenek segélyt, s hogy ennélfogva másnemű kérvények tekintetbe nem vétethetnek ; sor, hogy csak oly folyamodványokat vehet a bizottság tekintetbe, melyek a kijelölt illetékességek kérdéseire nézve közhatósági és orvosi, s az özvegyeket és árvákat illetőleg egyházi bizonyítványokkal is hitelesen és teljesen okmányolva adatnak be; sor, hogy a bizottság ügyviteli rendjénél és a folyamodók sokaságánál fogva, a minden kifogáson kívül álló kérvényekre se szolgáltathatván azonnal ki a segélyjutalék, ne fáradjanak személyesen be ide az illetők, meg lehetvén másképen is nyugodva afelől, hogy helyhatóságaik útján ide bejuttatott, kellően okmányolt folyamodványaikra maga idejében viszont helyhatóságaik útján megküldetik a segély. Ezekből kifolyólag figyelmeztetnek végre az illetők, hogy a már eddig bejuttatott, de fennebbi tekintetekben netalán hiányos kérvényeket haladéktalanul kiegészíteni igyekezzenek. A segélyezési bizottság 1867. September 16-án tartott üléséből. *) *) Kéretnek a többi lapok e hivatalos értesítés átvételére. KIVONAT A „WIENER ZEITUNG“ HIVATALOS RÉSZÉBŐL. re Ő Felsége f. é. September 10-étől kelt legfelsőbb cabinetiratával b. Logo Ede volt cs. k. ügyvivőnek Mexicóban, hű ragaszkodással, különös körültekintéssel teljesített kötelességének elismeréséül, az austriai csász. Lipótrend középkeresztjét díjmentesen legkegyelmesebben méltóztatott adományozni. NEMHIVATALOS RÉSZ. BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF VALLÁS- S KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERNEK, MINT A MAGYAR ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET ELNÖKÉNEK SEPTEMBER 15-ÉN TARTOTT MEGNYITÓ BESZÉDE.*) A történelem és tapasztalás egyiránt bizonyítja, hogy a nemzetek szabadsága és jóléte nem egyedül politikai institutióiktól függ. A népek szabadságát, sőt külső hatalmi állását főkép sociális s miveltségi helyzetek határozza meg, mely őket az alkotmány által adott jogok gyakorlatára s azon előnyök élvezetére képesekké teszi, melyekkel országuk a természet által megajándékoztatott. Igen korlátolt azoknak felfogása, kik ebből — mint ezt egyesek teszik — a politikai institutiók haszontalanságát akarják következtetni. Okoskodásuk nem józanabb, mint azé lenne, ki, mert egyedül a levegőből nem élhetünk, ebből azon következést vonná le, hogy a levegőnek minősége, melyet szívünk, jólétünkre hatást nem gyakorol, elfeledve, miként végre is testünk minden szerveinek egészséges működése, sőt életünk ettől függ. S ilyenek azon institutiók, melyek, mert szabadságunkat biztosítják, minden tehetségeink gyakorlatának s igy mindazon javak megszerezhetésének feltételét képezik , melyektől jólétünk s minden más tekintetben kifejlődésünk függ. De nem kevésbé bizonyos, hogy a legjobb politikai institutiók sem a népeknek jólétét, sem nagyságát nem biztosítják még, hanem csak azoknak feltételei; sőt, hogy ily institutiók, melyeket egyes népek néha a sors kedvezésének köszönnek, csak annyiban biztosak, ha azok a nép társadalmi s miveltségi állapotainak megfelelnek. Mondatott — nem emlékszem, ki által, de mondatott és sokszor ismételtetett — miként minden nép végre is oly alkotmánynyal bir, minőre érdemes. Ezen állítás nem felel meg a tapasztalásnak. S több népet hozhatunk fel, melynek állapotai ezen elvet megczáfolják ; de hogy semmi nép oly alkotmányt hosszabb ideig nem tarthat meg, melyet nem érdemel, ez meggyőződésem szerint minden kérdésen kívül fekszik. S ebből azon következtetést vonhatjuk , hogy azok, kik nemzetek szabadságának biztosítását tűzték ki czéljukul, nem ismerik feladásukat, ha minden törekvésüket kizárólag csak a politikai institutiók megváltoztatására vagy törvények általi biztosítására fordítják. Ez a nagy feladásnak, melyre vállalkoztak, csak egy részét képezi. És oly fontos s néha nehezebb az, hogy a nemzetet a szabadság élvezetére képessé tegyük, s nincs helyzet, melyben polgári kötelességeink ezen részét legalább némikép nem teljesíthetjük. S miután minden lépés, melyet a nemzet tehetségeinek kifejlesztésében előbbre tesz, azt a szabadsághoz közelebb vezeti, a hazafi soha sem mentheti tevéketlenségét azon állítással, hogy tért nem talál, melyen hazájának javán s nemzetének felszabadításán dolgozhatna. Ezen meggyőződés az, mely több hazafiakat 1860-ban azon határozathoz vezetett, hogy miután minden politikai tevékenységnek útja előttünk elzáratott, a nemzet egyik legfontosabb érdekének, az iparnak előmozdítására a társadalmi téren megtegyük azt, mi még az akkor létezett viszonyok alatt is hatalmunkban állt, s ezen határozat az, melynek ezen egyesület megalakulását köszöni. Felesleges, hogy azon nehézségekről szóljak, melyek az ily egylet alakulásának az akkori viszonyok között útjában álltak. E nehézségek nagysága csak azon apró akadályok számában fekszik, melyek egy nem szabad államban a polgárok minden tevékenységének útjában állnak, s mint a homok és kavics, mely az utast elfárasztja, a velük küzdőnek még azon elégtételt sem nyújtják, melyet nagy akadályok legyőzésében találunk. — Érdemünk — ha azok, kik az egylet ügyeit akkor vezették, csakugyan érdemről szólhatnak — legfeljebb türelmünkben kereshető, s azt bőven megjutalmazta a támogatás, mely törekvéseinket elősegité, s azon részvét, melyet, midőn az egyesület végre megalakulhatott, a nemzet minden osztályainál tapasztaltunk. Feleslegesnek tartom azt is, hogy azon érdekek fontosságát emeljem ki, melyeknek ápolását egyletünk magának feladásul tűzte ki. — Ha azon befolyást tekintjük, melyet újabb időben az ipar minden mivelt nemzetnek jólétére és fejlődésére gyakorol, s az állapotot, melyben hazánkat e tekintetben látjuk, nem lehetünk kétségben a kitűzött feladásnak fontossága iránt, s talán nem találkozik senki e hazában, ki nem ismerné el, miként az, hogy az ipar tekintetében tagadhatatlanul hátramaradtunk, csakugyan főbajaink közé tartozik. — A kérdés csak az : Vájjon-e bajon lehet-e segitnünk ? s ha igen, vájjon a mód, melyet arra választunk, czélhoz vezet-e ? s e részben több eltérő nézettel találkozunk. Vannak honfiaink közül többen, kik az iparnak felemelését hazánkban a lehetetlenségek közé számítják, s azért úgy vélekednek, miként jobb, ha az elérhetetlen után nem is törekedve, minden erőnket kizárólag a mezei gazdaság emelésére fordítjuk. — Mások az egyesületi működésnek nem tulajdonítanak fontosságot, miután azon eszközök, melyeket az ipar emelésére használhatunk, s melyeket e czélra felhasználni kötelességünk, nem az egyleti működés, hanem csak a kormány és törvényhozás által biztosíthatók. Engedjék önök, hogy miután ezen ellenvetéseket többször hallom, elmondjam irántuk nézetemet. Hazánk agricol ország. — Hálás szivvel ismerjük el az isteni gondviselésnek jótéteményeit, mely nemzetünket termékeny földdel áldva meg, egy nagy részének megengedi, hogy az iparnak legegészségesebb ágát, azt, mely a mezei termények productiójával foglalkozik, válassza magának. A nemzetnek mintegy a természet által kijelölt főfoglalatossága a mezei gazdaság, s az fog maradni mindig, s kétségen kívül egyik legfontosabb feladásaink közé tartozik, hogy e téren előbbre törekedjünk , s mezei gazdaságunkat a lehető legmagasb polctra emeljük. De lehetséges-e ez az ipar egyéb ágainak kifejtése nélkül? Nem fogom ismételni, mit már annyian a mezei gazdászat kizárólagos mivelésének következései *) Az ülés folyamáról a jelentést tegnapi számunkban közöltük. Szerk.