Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)
1867-10-18 / 182. szám
III. A birodalmi tanács küldöttségének válaszirata taglalatánál felmerült némely számtételek megigazitása szükségesnek mutatkozván. — Az e részbeni felvilágosítások eszközlésére Weninger ministeri tanácsos kéreték föl. TIZEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari Jeanczeldria épületében 1867. augustus hó 24 én. Jelen voltak báró Sennyey Pál tárnokmester elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasztott tagjai, s a m. kormányt képviselő két minister : Lónyay Menyhért és Gorove István, valamint gróf Andrássy Gyula ministerelnök. I. A jegyzőkönyv felolvastatván , hitelesittetett. II. Gróf Zichy Ferencz szóbelileg jelentést tesz azon vizsgálódásokról, melyekre a direkt adók kérdését illető hivatalos adatok és közlemények tekintetében a küldöttség egyik értekezleti üléséből Ghyczy Kálmán küldöttségi taggal kiküldve volt; s a honnan kitetszik, hogy Magyarországnak az egyenes adók nyomán való túlterheltetése csakugyan kétségtelen, s a birodalmi tanács küldöttségének ez irányban ellenkező állításai nem alaposak. III. Elnök jelenti, hogy Weninger ministeri tanácsos ur, ki a birodalmi tanács küldöttségének válasziratában foglalt némely számtételek megigazitására volt felkérve, e részbeli nyomozásainak eredményét a küldöttség elé kívánja terjeszteni. — Jelesül: „Az Ő Felsége többi országainak országgyűlése által megbízott közösügyi küldöttség 1867. aug. 19-ki jegyzőkönyvi kivonatához a hozzájárulási viszonyszám kimutatására oly táblázatot csatolt, mely nem tartalmazza ugyanazon adatokat, melyeket a magyar királyi pénzügyministerium a nagyméltóságu magyar küldöttség elé terjesztett. „A nagyméltóságú küldöttség megbízott a kimutatások eltérésének okát kipuhatolni, mely feladatomnak megfelelendő, a cs. k. pénzügyministeriumban felvilágosításokat kértem. „A nyert felvilágosítást a következőkben foglalom össze: „A cs. k. pénzügyministerium e napokban a hat évre terjedő zárszámadásokat újra és pedig a dohány jövedék tételeinél változtatott módon állitá egybe és igy ezen új zárszámadások már a negyedik sorozatú egybeállítást (series) képezik, mely a számadásbeli munkálatok megkezdése óta a magyar királyi pénzügyministérium használatára bocsáttatott. „Ezen újabb kimutatásokban a dohányegyedáruságból származott tiszta bevétel, mely a birodalom két részének külön rovatába íratott, eltér attól, amelyet az ide mellékelt, már ötödik egybeállítás mutat, jóllehet ebben is az előállítási költségek már arányosan a nyers bevételhez lettek felosztva. Ezen újabb eltérést avval indokolja a cs. k. osztr. pénzügyministérium , hogy a lombard-velenczei királyság rovására kellett még utólag írnia azon kiadást, amely ezt főleg az ott fogyasztott Virginia szivar előállítására használt külföldi, a központ rovatában felszámított dohányvásárlások után illette. Innét van, hogy ezen újabb egybeállítás nem egyezik az előbbiekkel, úgyhogy most már a dohányegyedáruságra nézve már ötféle egybeállítás birtokában vagyunk. Amennyiben a felosztás arányának számai nem azok, a melyek a zárszámadásban foglaltatnak, nem is adják a zárszámadás adatai az új levonásba hozott kiadásokat, mert két részből állanak, u. m.: „I. az administrationális költségekből, melyek mindkét részre nézve ismeretesek és igy nem esnek arány szerinti felosztás alá. „kor a nyers termények vásárlása és a gyártmány előállítása által okozott költségek, amelyek a fogyasztás arányában lettek felosztva. „Az erre vonatkozó részletes adatok nem foglaltatnak a zárszámadásban , s így nem maradhat más hátra, mint hogy azon esetben, ha a két küldöttség a hozzájárulási arányt kimutató, eddig használt táblázat mellett elvileg megmaradandó a részletes adatokat és az ezekre fektetett számításokat egy kisebb bizottság által a cs. k. osztv. pénzügyministériumnál lévő könyvek adataival egybehasonlíttassa és ellenőriztesse, miután nem várható, hogy a cs. k. osztr. pénzügyministérium által folytonosan változtatott egybeállításokban a nagyméltóságú magyar küldöttség megnyugodjék, az illető könyvekbe tekintés nélkül. „Sőt mondhatni, hogy a történtek után kívánatosnak mutatkozik, miszerint azon esetben, ha a két küldöttség bármely táblázat elveinek elfogadására nézve megegyezend , ez alkalommal mindjárt a számok változatlanságát is az alapul vett előterjesztett táblázatra nézve is jelenti ki, azaz : elfogadásával mindjárt az arányszámot állandósítsa, máskülönben megtörténhetnék, hogy az elv elfogadása után, az állam számvevőség részéről folytonosan eszközölt módosítások által maga az arányszám mindinkább fog emeltetni, amelynek terhes, de nem is méltányos következménye az volna, hogy a magyar korona tartományaira aránylag még nagyobb fizetések rovatnának, mint aminőket az eddigi pénzügyi rendszer mellett jövőben viselt volna, eltekintve attól, amit egy mérték feletti quota az államadóssági évjárulék ügyének tárgyalására gyakorland. „Egy második eltérés mutatkozik az 1848-ik évi előírt követelésnél, mely az 1860-diki zárszámadásban 6.643,380 és 340,359 összesen 6.983,739 frtot, az 1861. évi zárszámadásban pedig 593,323 ftot tartalmaz kiadás gyanánt. fr „Ezen két tételre nézve az Ő Felségének átszolgáltatott zárszámadás a következő, ide mellékelt magyarázatot tartalmazza, amelyet az illető könyvből kiírattam. „Erre nézve igénytelen nézetem oda terjed, ezen kiadási tételt nem törülni, és megmaradni a mellett, amit a nagyméltóságú küldöttség első ízben mondott, és pedig a következő okoknál fogva : „sör. A nagyméltóságú magyar küldöttség a hozzájárulási viszonyszám megállapításánál sem bocsátkozott a kiadás és bevétel tételeinek elemzésébe, elfogadta a számadásbeli status quot, jóllehet számos oly tételt talált a központi kiadások közt, amelyek az örökös tartományok rovására volnának teendők, mely esetben azok semmikép sem jönnének az örökös tartományok quotájának javára, mert ezek által teljesen a központi pénztárnak visszatérítendő tételt képeznének, miért alkalmazza tehát a magyar küldöttség azon elemzést, amelyet recriminatiok mellőzése miatt az örökös tartományok és központi költségek tételeinél került, egyedül csak egy oly tételnél, amely a magyar quota emelésére céloz ? Amint a küldöttségek e térre állnak, az összes zárszámadások elvetendők, és egy új egybeállítás volna készítendő, amelynek készítése a keserű szemrehányások és küzdelmek végtelen során vezetne át. „2or. Maga a tétel, amely szóban van, oly természetű, hogy annak beszámítása nincs indokolva. Ugyanis azon 6,983,739 és 593,323 frt Magyarország terhére volt előírva, mint általa megtérítendő összeg, a mennyiben az 1848 évből megmaradt államszámvevőségi könyvekből kijegyeztettek az akkori kormány által történt kiadások, fizetések, a melyek 1849. után megvetettek mindazokon, a kiktől beszedhető volt a pénz. „Fenmaradt, mint be nem szedhető pénz, azon két tétel, amely 1860-ban, 1861-ben a kiadások közé volt teendő. Azon ellenvetés, hogy azon két összeg azért is már tudassék be, mert az a pénztárból nem ment ki, hanem csak a számlán egyszerűen leíratott, nem áll, mert ily ellenvetést számtalan más tételnél is lehetne felhozni, miután a számvitel természeténél fogva oly leírások más számlákon is történnek, hogy csak egyet említsek fel, például az adók számláin is. Az is mondatik, hogy ezen tételt már előbbi években hozhatta volna a számvevőség a zárszámlákba; igenis, de tényleg nem hozta előbb számításba. S végre csak tényekkel számolhatunk, nem pedig avval, ami történhetett volna, máskülönben az összes tételeket fel kellene bontani, és úgy azután például a múlt éveket illető adókat, amelyek csak 186- ben szedettek be, az 186%-ks bevételekből kihagyni; hogy pedig ilyenek nagy mennyiségben foglaltatnak, azt minden magyarországi lakos tudja, a ki visszaemlékezik az 1862-ik évre, midőn adórestantiák nem csak 1861-ról, hanem még az előbbi évtizedről, sőt egyes esetekben az 1848 ik év előtti időszakról is beszedettek, a melyeket ha szintén levonásba hozna is a magyar küldöttség, ez többet nyomna — eltekintve a többi leírási tételtől — mint az említett 184%-diki két tétel. „Elvégre pedig a számadás természeténél fogva a pénztári kiadás csak oly természetű, mint a leírás, vagyis könyvviteli kiadás, csak a két utóbbinak összesítése által származik az összes kiadás. És vájjon az inségi kölcsönökből fedezett adók szedése nem volt-e szintén csak könyvezés, anélkül, hogy az ezekből Magyarország bevételébe felszámított adó valaha a pénztáron átment volna ? „Ha tehát az örökös tartományok által használt táblázatban lévő azon eltérés, amelyet a dohányjövedék kiadásainak beszámítása okoz, meg is tartatik, az említett két, 848/9 ből eredt tételt nem lehet Magyarország kiadásaiból kihagyni, és így a számítás azt mutatja, hogy „Magyarország összesen nem 336,741.215 frtot szolgáltatott a központi pénztárba közösügyi költségekre, hanem levonva . . 7,577.062 ftot, 388,163.153 ftot, és így az arány 907,484,918, 328,165,153, vagyis: 73.442 % , 26.558 %. „Amennyiben pedig a német tartományok küldöttsége elfogadná az eddig szóban lévő táblázat elveit, a 7,577,062 írtnak beszámítása csak engedmény útján történhetnék, mert ez esetben is az általuk kimutatott 27064 % azon quota alatt áll, amelyet a direct és indirect adók bruttó bevétele mutat. „Az örökös tartományok által felemlített wieliczkai sószállítás mennyisége oly csekély, hogy ez valóban mit sem nyom. Ugyanis az 33,596 mázsát tesz egy évben, kedvezményi árak mellett adva Árva, Turócz és Liptó megyéknek; hogy pedig felső-magyarországi kereskedők mennyit visznek Magyarországba, azt nem lehet kimutatni, mert az eladás szabadon történik.“ Tudomásul vétetik. IV. Folytattatott a birodalmi tanács küldöttsége válasziratának tárgyalása. 2094 TIZENEGYEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari kanczellária épületében 1867.augustus 27-kén. Jelen voltak : báró Sennyey Pál tárnokmester elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasztott tagjai, s a m. kormányt képviselő két minister : Lónyay Menyhért és Gorove István urak, valamint gróf Andrássy Gyula ministerelnök. I. A jegyzőkönyvnek hitelesítése után folytattatott az Ő Felsége többi országai küldöttségének válaszirata feletti tanácskozás , s az arra adandó felelet szerkesztésére egy hat tagból álló albizottság megválasztása határoztatott el. Minek folytán ez albizottság tagjaiul gróf Szécsen Antal, gróf Zichy Ferencz, Ghyczy Kálmán, Somssich Pál, Csengery Antal és Kautz Gyula választottak meg. II. Ghyczy Kálmán küldöttségi tag felkéri a ministériumot arra, hogy egyrészt a Magyarországon érvényben álló földadó-provisorium, másrészről a stabil kataster és egyéb adóprovisoriumok behozatalának módját, rendszerüket s gyakorlati eredményeiket összehasonlításoknak eszközlése végett tanulmányoztassa, hogy amennyiben ez adatok később még szükségeseknek mutatkoznának, előre is egybe legyenek állítva. A ministérium e kérés készséges teljesítését ígéri, s kijelenti, miszerint az ez irányban szükséges intézkedéseket azonnal meginditandja. TIZENKETTEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari kanczellária épületében 1867. September 5-jén. Jelen voltak: báró Sennyey Pál tárnokmester elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasztott tagjai, s a m. kormányt képviselő két minister : Lónyay Menyhért és Gorove István urak, valamint gróf Andrássy Gyula ministerelnök. I. A jegyzőkönyv felolvastatván( és hitelesíttetvén, gróf Szécsen Antal, mint az Ő Felsége többi országai küldöttségének válasziratára adandó felelet szerkesztésével megbízott albizottság elnöke, jelenti, hogy ez utóbbi munkálatát befejezte, s Csengery Antal előadó a szerkezetet azonnal előterjesztendő.