Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)

1867-10-18 / 182. szám

III. A birodalmi tanács küldöttségének válas­z­­irata taglalatánál felmerült némely számtételek megigazitása szükségesnek mutatkozván. — Az e részbeni felvilágosítások eszközlésére We­­ninger ministeri tanácsos kéreték föl. TIZEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari Jeanczel­dria épületé­ben 1­867. augustus hó 24 én. Jelen voltak báró Sennyey Pál tárnokmester el­nöklete alatt az országos küldöttség mindkét ház­ból megválasztott tagjai, s a m. kormányt képvi­selő két minister : Lónyay Menyhért és Gorove István, valamint gróf Andrássy Gyula minister­­elnök. I. A jegyzőkönyv felolvastatván , hitelesittetett. II. Gróf Zichy Ferencz szóbelileg jelentést tesz azon vizsgálódásokról, melyekre a direkt adók kérdését illető hivatalos adatok és közlemények tekintetében a küldöttség egyik értekezleti ülé­séből Ghyczy Kálmán küldöttségi taggal kiküldve volt; s a honnan kitetszik, hogy Magyarország­nak az egyenes adók nyomán való túlterheltetése csakugyan kétségtelen, s a birodalmi tanács kül­döttségének ez irányban ellenkező állításai nem alaposak. III. Elnök jelenti, hogy Weninger ministeri ta­nácsos ur, ki a birodalmi tanács küldöttségének válasziratában foglalt némely számtételek meg­­igazitására volt felkérve, e részbeli nyomozásainak eredményét a küldöttség elé kívánja terjeszteni. — Jelesül: „Az Ő Felsége többi országainak országgyűlé­se által megbízott közösügyi küldöttség 1867. aug. 19-ki jegyzőkönyvi kivonatához a hozzájárulási viszonyszám kimutatására oly táblázatot csatolt, mely nem tartalmazza ugyanazon adatokat, me­lyeket a magyar királyi pénzügyministerium a nagyméltóságu magyar küldöttség elé terjesztett. „A nagyméltóságú küldöttség megbízott a ki­mutatások eltérésének okát kipuhatolni, mely fel­adatomnak megfelelendő, a cs. k. pénzügyminis­teriumban felvilágosításokat kértem. „A nyert felvilágosítást a következőkben fogla­lom össze: „A cs. k. pénzügyministerium e napokban a hat évre terjedő zárszámadásokat újra és pedig a dohány jövedék tételeinél változtatott módon állitá egybe és igy ezen új zárszámadások már a negye­dik sorozatú egybeállítást (series) képezik, mely a számadásbeli munkálatok megkezdése óta a ma­gyar királyi pénzügyministérium használatára bocsáttatott. „Ezen újabb kimutatásokban a dohányegyed­­áruságból származott tiszta bevétel, mely a biro­dalom két részének külön­ rovatába íratott, eltér attól, a­melyet az ide mellékelt, már ötödik egy­beállítás mutat, jóllehet ebben is az előállítási költ­ségek már arányosan a nyers bevételhez lettek fel­osztva. Ezen újabb eltérést avval indokolja a cs. k. osztr. pénzügyministérium , hogy a lombard-ve­­lenczei királyság rovására kellett még utólag ír­nia azon kiadást, a­mely ezt főleg az ott fogyasz­tott Virginia szivar előállítására használt külföldi, a központ rovatában felszámított dohányvásárlá­sok után illette. Innét van, hogy ezen újabb egy­beállítás nem egyezik az előbbiekkel, úgy­hogy most már a dohányegyedáruságra nézve már öt­féle egybeállítás birtokában vagyunk. A­mennyi­ben a felosztás arányának számai nem azok, a me­lyek a zárszámadásban foglaltatnak, nem is adják a zárszámadás adatai az új levonásba hozott ki­adásokat, mert két részből állanak, u. m.: „I. az administrationális költségekből, melyek mindkét részre nézve ismeretesek és igy nem es­nek arány szerinti felosztás alá. „k­or a nyers termények vásárlása és a gyárt­mány előállítása által okozott költségek, a­melyek a fogyasztás arányában lettek felosztva. „Az erre vonatkozó részletes adatok nem fog­laltatnak a zárszámadásban , s így nem maradhat más hátra, mint hogy azon esetben, ha a két kül­döttség a hozzájárulási arányt kimutató, eddig használt táblázat mellett elvileg megmaradandó a részletes adatokat és az ezekre fektetett számításo­kat egy kisebb bizottság által a cs. k. osztv. pénz­­­­ügyministériumnál lévő könyvek adataival egy­­behasonlíttassa és ellenőriztesse, miután nem vár­ható, hogy a cs. k. osztr. pénzügyministérium által folytonosan változtatott egybeállításokban a nagy­méltóságú magyar küldöttség megnyugodjék, az illető könyvekbe tekintés nélkül. „Sőt mondhatni, hogy a történtek után kívána­tosnak mutatkozik, miszerint azon esetben, ha a két küldöttség bármely táblázat elveinek elfoga­dására nézve megegyezend , ez alkalommal mind­járt a számok változatlanságát is az alapul vett előterjesztett táblázatra nézve is jelent­i ki, azaz : elfogadásával mindjárt az arányszámot állandósít­sa, máskülönben megtörténhetnék, hogy az elv el­fogadása után, az állam számvevőség részéről foly­tonosan eszközölt módosítások által maga az arány­szám mindinkább fog emeltetni, a­melynek terhes, de nem is méltányos következménye az volna, hogy a magyar korona tartományaira aránylag még nagyobb fizetések rovatnának, mint a­minő­ket az eddigi pénzügyi rendszer mellett jövőben viselt volna, eltekintve attól, a­mit egy mérték fe­letti quota az államadóssági évjárulék ügyének tárgyalására gyakorland. „Egy második eltérés mutatkozik az 1848-ik évi előírt követelésnél, mely az 1860-diki zár­számadásban 6.643,380 és 340,359 összesen 6.983,739 frtot, az 1861. évi zárszámadásban pedig 593,323 ftot tartalmaz kiadás gyanánt. fr „Ezen két tételre nézve az Ő Felségének át­szolgáltatott zárszámadás a következő, ide mellé­kelt magyarázatot tartalmazza, a­melyet az illető könyvből kiírattam. „Erre nézve igénytelen nézetem oda terjed, ezen kiadási tételt nem törülni, és megmaradni a mellett, a­mit a nagyméltóságú küldöttség első ízben mondott, és pedig a következő okoknál fogva : „s­ör. A nagyméltóságú magyar küldöttség a hozzájárulási viszony­szám megállapításánál sem bocsátkozott a kiadás és bevétel tételeinek elem­zésébe, elfogadta a számadásbeli status­ quot, jólle­het számos oly tételt talált a központi kiadások közt, a­melyek az örökös tartományok rovására volnának teendők, mely esetben azok semmikép sem jönnének az örökös tartományok quotájának javára, mert ezek által teljesen a központi pénz­tárnak visszatérítendő tételt képeznének, miért alkalmazza tehát a magyar küldöttség azon elem­zést, a­melyet recriminatiok mellőzése miatt az örökös tartományok és központi költségek téte­leinél került, egyedül csak egy oly tételnél, a­mely a magyar quota emelésére c­éloz ? A­mint a kül­döttségek e térre állnak, az összes zárszámadások elvetendők, és egy új egybeállítás volna készíten­dő, a­melynek készítése a keserű szemrehányások és küzdelmek végtelen során vezetne át. „2­or. Maga a tétel, a­mely szóban van, oly természetű, hogy annak beszámítása nincs indo­kolva. Ugyanis azon 6,983,739 és 593,323 frt Magyarország terhére volt előírva, mint általa megtérítendő összeg, a mennyiben az 1848 évből megmaradt államszámvevőségi könyvekből kije­gyeztettek az akkori kormány által történt kiadá­sok, fizetések, a melyek 1849. után megvetettek mindazokon, a kiktől beszedhető volt a pénz. „Fenmaradt, mint be nem szedhető pénz, azon két tétel, a­mely 1860-ban, 1861-ben a kiadások közé volt teendő. Azon ellenvetés, hogy azon két összeg azért is már tudassék be, mert az a pénz­tárból nem ment ki, hanem csak a számlán egy­szerűen leíratott, nem áll, mert ily ellenvetést számtalan más tételnél is lehetne felhozni, miután a számvitel természeténél fogva oly leírások más számlákon is történnek, hogy csak egyet említsek fel, például az adók számláin is. Az is mondatik, hogy ezen tételt már előbbi években hozhatta volna a számvevőség a zárszámlákba; igen­is, de tényleg nem hozta előbb számításba. S végre csak tényekkel számolhatunk, nem pedig avval, a­mi történhetett volna, máskülönben az összes tételeket fel kellene bontani, és úgy azután például a múlt éveket illető adókat, a­melyek csak 186- ben szedettek be, az 186%-ks bevételekből kihagyni; hogy pedig ilyenek nagy mennyiségben foglaltat­nak, azt minden magyarországi lakos tudja, a ki visszaemlékezik az 1862-ik évre, midőn adórestan­­tiák nem csak 1861-ról, hanem még az előbbi év­­tizedr­ől, sőt egyes esetekben az 1848 ik év előtti időszakról is beszedettek, a melyeket ha szintén levonásba hozna is a magyar küldöttség, ez többet nyomna — eltekintve a többi leírási tételtől — mint az említett 184%-diki két tétel. „Elvégre pedig a számadás természeténél fogva a pénztári kiadás csak oly természetű, mint a leírás, vagyis könyvviteli kiadás, csak a két utób­binak összesítése által származik az összes kiadás. És vájjon az inségi kölcsönökből fedezett adók szedése nem volt-e szintén csak könyvezés, a­nél­kül, hogy az ezekből Magyarország bevételébe felszámított adó valaha a pénztáron átment volna ? „Ha tehát az örökös tartományok által használt táblázatban lévő azon eltérés, a­melyet a dohány­jövedék kiadásainak beszámítása okoz, meg is tartatik, az említett két,­­ 848/9 ből eredt tételt nem lehet Magyarország kiadásaiból kihagyni, és így a számítás azt mutatja, hogy „Magyarország összesen nem 336,741.215 frtot szolgáltatott a központi pénztárba közösügyi költ­ségekre, hanem levonva . . 7,577.062 ftot, 388,163.153 ftot, és így az arány 907,484,918, 328,165,153, vagyis: 73.442 % , 26.558 %. „A­mennyiben pedig a német tartományok kül­döttsége elfogadná az eddig szóban lévő táblázat elveit, a 7,577,062 írtnak beszámítása csak en­gedmény útján történhetnék, mert ez esetben is az általuk kimutatott 27064 % azon quota alatt áll, a­melyet a direct és indirect adók bruttó bevétele mutat. „Az örökös tartományok által felemlített wie­­liczkai sószállítás mennyisége oly csekély, hogy ez valóban mit sem nyom. Ugyanis az 33,596 má­zsát tesz egy évben, kedvezményi árak mellett adva Árva­, Turócz és Liptó megyéknek; hogy pedig felső-magyarországi kereskedők mennyit visznek Magyarországba, azt nem lehet kimutatni, mert az eladás szabadon történik.“ Tudomásul vétetik. IV. Folytattatott a birodalmi tanács küldöttsége válasziratának tárgyalása. 2094 TIZENEGYEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari kanczellária épüle­tében 1867.augustus 27-kén. Jelen voltak : báró Sennyey Pál tárnokmester elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasztott tagjai, s a m. kormányt kép­viselő két minister : Lónyay Menyhért és Gorove István urak, valamint gróf Andrássy Gyula mi­­nisterelnök. I. A jegyzőkönyvnek hitelesítése után folytatta­tott az Ő Felsége többi országai küldöttségének válaszirata feletti tanácskozás , s az arra adandó felelet szerkesztésére egy hat tagból álló albizott­ság megválasztása határoztatott el. Minek folytán ez albizottság tagjaiul gróf Szé­­csen Antal, gróf Zichy Ferencz, Ghyczy Kálmán, Somssich Pál, Csengery Antal és Kautz Gyula választottak meg. II. Ghyczy Kálmán küldöttségi tag felkéri a ministériumot arra, hogy egyrészt a Magyaror­szágon érvényben álló földadó-provisorium, más­részről a stabil kataster és egyéb adóprovisoriu­­mok behozatalának módját, rendszerüket s gya­korlati eredményeiket összehasonlításoknak esz­közlése végett tanulmányoztassa, hogy a­mennyi­ben ez adatok később még szükségeseknek mutat­koznának, előre is egybe legyenek állítva. A ministérium e kérés készséges teljesítését ígéri, s kijelenti, miszerint az ez irányban szüksé­ges intézkedéseket azonnal meginditandja. TIZENKETTEDIK ÜLÉS Bécsben, a volt magyar udvari kanczellária épüle­tében 1867. September 5-jén. Jelen voltak: báró Sennyey Pál tárnokmester elnöklete alatt az országos küldöttség mindkét házból megválasztott tagjai, s a m. kormányt kép­viselő két minister : Lónyay Menyhért és Gorove István urak, valamint gróf Andrássy Gyula mi­­nisterelnök. I. A jegyzőkönyv felolvastatván( és hitelesíttet­vén, gróf Szécsen Antal, mint az Ő Felsége többi országai küldöttségének válasziratára adandó fe­lelet szerkesztésével megbízott albizottság elnöke, jelenti, hogy ez utóbbi munkálatát befejezte, s Csengery Antal előadó a szerkezetet azonnal elő­terj­esztendő.

Next