Budapesti Közlöny, 1868. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1868-01-26 / 21. szám
Buda-Pest, 1868, 21. szám. Vasárnap, január 26. BUDAPESTI ISIKÖZLÖNY. HIVATALOS LAP Előfizeti Napokrai porral szétsüldível : Egész évre.....................30 Ért. Félévre.............................10 „ Negyedévre.......................5 M áj árak : Budapestem házhoz hordva : Egész évre ... 18 frt — kr. Félévre .... 9 „ — , Negyedévre... 4 „ 50 » Szerkesztőség : Budán, a vizi-városban, Ilona-utcza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Frókkiadóhivatal : Ghyöry Pál papirkereskedésében, hatvani utcza 1 80 sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. M A G Á N H I R D E T É S E K : Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr Osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Magyar belügyministerem előterjesztése folytán gróf Kunkocsárd, hunyadmegyei főispánt, ezen állásától saját kérelmére fölmentvén , helyébe egyúttal nevezett megye főispánjává Barcsát László tartományi biztost kinevezem. Kelt Bécsben, 1868-ik évi január hó 20-án. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla s. k., belügyminister. Folyó évi február hó 1-től kezdve Bogdány és Sz.Endre közt a hetenkinti négyszeri gyalogpostajárat azon időre, melyben Pest és Nagy-Maros közt a gőzhajók nem közlekednek, napontaira szaporittatik. Ezen naponkinti gyalog postajárat az eddigi rendben fog közlekedni. Kelt Pesten, 1868-ik évi január 21-én. A m. kir. postaigazgatóságtól. KIVONAT A »WIENER ZEITUNG“ HIVATALOS RÉSZÉBŐL. a császári s Apostoli királyi Felsége a hadseregi főparancsnokság megszüntetése alkalmából, január 15-iki legmagasb elhatározásával, ő császári királyi fenségét főherczeg Albrecht tábornagy urat hadseregi parancsnokká méltóztatott kinevezni. Ő császári s Apostoli királyi Felsége, múlt évi nov. 30-án kelt kabineti iratával b. nagy-kászoni Bornemisza János valóságos kamarást és erdélyi kormányszéki tanácsost, a díj elengedése mellett titkos tanácsosi méltósággal méltóztatott legkegyelmesebben felruházni. NEMHIVATALOS RÉSZ. A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minister a folyó tanévben betöltés alá került két erdélyi, u. n. kereskedelmi ösztöndíjat Korhidy József és Miller József erdélyi származású műtanulóknak adományozta. DELEGATIÓK. Bécs, jan. 25. A magyar delegatió házszabályai készítésére kiküldött bizottság január hó 25-kén bevégezte munkálkodását. E szabályzat a magyar képviselőház szabályai szerint van alkotva, azonban némely egyszerűsítésekkel és újításokkal , melyek az intézmény természetéből folytak. A bizottmány azt javasolja, hogy a jegyző, ha kívántatik, az elnökség minden elhatározásait és nyilatkozatait tolmácsolja. A magyar delegáció ma újabb ülést tart. HORVÁTORSZÁGI DOLGOK. A ,P. N.“-ból a következő közérdekű sorokat veszszük át: Táviratilag vagyunk értesítve, hogy a zágrábi tartománygyűlésre meghívott 2 fiumei képviselő, a fennálló szentesített törvények, és választóik egyértelmű nyilatkozatai folytán, a zágrábi tartománygyűlést nem tartották illetékesnek arra, hogy ott Fiumét illetőleg bárminemű határozat hozathatnék. És így a meghívott fiumei képviselők sem a tartománygyűlés tanácskozmányaiban résztvenni, sem abban személyesen megjelenni nem akarván, írásban a következő tiltakozást adták át a zágrábi tartománygyűlés elnökének, Vakanovics úrnak: Magas országgyűlés! A fiumei szabad kerület választói két képviselő elküldésére felszólittatván, ő Felsége ebbeli meghívásának ime eleget tesznek. Noha az alálírt fiumei képviselők szivök mélyéből óhajtják részükről is a Szent István koronája alatti egyesült népek közti régi benső szövetség helyreállítását előmozdítani, azon szövetséget, mely életszükség mindnyájunkra, s igy Fiuméra nézve is, — mindazonáltal tekintetbe véve. Azon ránk bízott kötelességet, melylyel a szabad fiumei kerület átöröklött politikai közjogát védeni tartozunk, azon közjogot, melynek alapján a nevezett kerület mindenkor, bár különálló, de közvetlen kiegészítő részét képezte Magyarországnak. Hogy e politikai közjog az elmúlt év folytán újabban szentesítve jön akkor, midőn Apostoli királyunk 1848-ks törvényeink alapján a (pesti) magyar országgyűlésre küldendő képviselő megválasztására Fiume városát felszólítani kegyeskedett. Hogy már e tény maga is kétségbevonhatlanul tanúskodik arról , miszerint Fiume jogilag soha sem szűnt meg Magyarország közvetlen kiegészítő része lenni. Hogy ennélfogva Fiumének sem jogában nem állhat, sem kötelességévé nem tétezhetik , hogy e magas országgyűlésen képviselve legyen. Midőn tehát az alulirt fiumei képviselők, választóik világos nyilatkozatai által előirt megbízatásuknak eleget tesznek, melyek mindenben összevágnak a városi képviseletnek közgyűlésileg ismételve kimondott határozataival,mulaszthatlan kötelességüknek tartják kijelenteni, miként ezennel ki is jelentik. Miszerint e magas tartománygyűlésnek semminemű végzését, s igy tehát azokat sem, melyek a szabad fiumei kerület ügyei és viszonyaira vonatkozhatnának, kötelezőknek el nem ismerendik, minthogy Fiume viszonyai és ügyei felett törvényesen megválasztott képviselőnk közreműködésével, ki már helyét elfoglalta, csak a magyar országgyűlés intézkedhetik és határozhat.Zágráb, jan. 20. 1868. A fiumei képviselők. HELYHATÓSÁGOK. Buda város felirata a képviselőházhoz A NÉPSZÍNHÁZNAK engedélyezendő segély ügyében. Mélyen t. képviselőház! Alig tűnt fel 1861-ben alkotmányunk és egy törvényes állapot helyreállításának csalékony reménysugara, alig látszottak tágulni a bilincsek, melyek érzelmeinket és tetterőnket oly hosszú időn által lekötve tartották, midőn a nemzet felocsúdva kínos tétlenségéből — és fájdalommal tapasztalván hátramaradását , fájdalommal vevén észre az űrt, a hiányokat, melyeket egy ellenséges hatalom uralma tört anyagi és szellemi haladásunk minden ágaiban, — minden erejével törekedett helyrehozni a mulasztásokat, pótolni a veszteségeket. De habár nem volt tér, nem védmező, melyen ne szemléltük volna az ellenséges befolyás gyászos következményeit, habár tudomány és művészet, ipar és kereskedés, mindazon tényezők és emeltyűk, melyek egy nemzet életét jelzik s annak jövőjét biztosítani képesek, parlagon hevertek és haladás helyett csökkenést s fogyatkozást mutatónak, mégis mi sem szándékoltatott a rajongással határos dühvel inkább elfojtatni, mire sem hrányoztatott annyi halálos csapás, mi sem lett inkább üldöztetve és veszélyeztetve, mint a mi nekünk legdrágább, egy dicső múltnak szent hagyománya, jelen életrevalóságunk meg nem dönthető bizonyítéka s egy epedve várt szebb jövőnek kedvelt záloga: a nemzetiség! Természetes tehát, hogy népünk mindenekelőtt azon tér védelmére sietett, mely leginkább veszélyeztetett ; azon kincset iparkodott fejleszteni, szilárdítani s biztosítani, melyről hazánk nagy fia, gróf Széchenyi István mondá: az elveszett alkotmányt egy tollvonás által visszaszerezhetjük, de az egyszer elmerült nemzetiséget nincs hatalom, mely visszaadja. A nemzetiség iránti szeretet és ragaszkodás volt azon idő uralkodó eszméje; ez volt az érzelem, mely országszerte leghangosabban, leghatalmasabban nyilatkozott. Ez érzelem fogta el a hazafias budai polgárok szíveit, és ennek köszöni lételét anépszínház.“ Igaz, hogy az uralkodó eszmétől elragadtatva, hatóságok, testületek és magánosok vetélkedve áldozták filléreiket az első beruházásokra, de a szinház tétele egy háziúr kényétől, kedvétől volt feltételezve. Hogy ne kellessen óránkint aggódni a színház fennállásáról, mindenekelőtt meg kelle venni a házat, melyben a magyar múzsa megtelepült; meg kelle venni a telket, melyen csarnoka állott. S Buda város közönsége elfelejtő a követelt ár magasságát; elfelejtő pénztárának nyomasztó, zilált viszonyait; de megemlékezett fővárosi tekintélyéről, mely nem engedő veszni hagyni az ország adakozásából felállított nemzeti intézetet; megemlékezett arról, hogy mindenekelőtt magyar és csakis magyar akar lenni — és a telket 84.000 forintért megvevő, a színháznak legalább házában, telkén leendő fennállását biztosító. A színház fennállott néhány évig, de végre a mostoha körülmények működésében megakasztották. — Üresen állott épülete, mint egy gyászos kérdőjele a nemzetiségnek, közmivelődésnek és magyarosodásnak. Buda városa hiába sürgette ujra megnyittatását, kérelmei viszhang nélkül hangoztak el s midőn mást nem tehetett, mindinkább megüresedett pénztárának daczára új áldozatot hozott, megvette a hitelezők által nyilvános árverés alá fogott berberendezést, s evvel megvásárla a reményt, hogy az intézet, melyet a nemzet lelkesedése hívott életbe, melyre önmaga is áldozott, még egyszer megnyitand. Hosszú három év múlt el, de végre a remény teljesült, a népszínház 1867. június 13-án újra megnyílt, s megnyílt, mert Budán, a magyarok ősi fővárosában, egy állandó magyar színház nemzeti igény és oly szükségesség, melyet minden magyar ember ismer, érez és akar. De habár fővárosi magyar érzelmű, de részben német ajkú lakosságunk magyarosítása már önmagában is oly czél, melyért küzdeni dicsőség, áldozni kötelesség, a népszínház hivatása nagyobb, szebb, tágabb körre ható. A népszínháznak összes színművészetünk és színirodalmunk reál-iskolájává kell válnia, melyben írók és színészek kiképeztessenek, hogy azok eredeti magyar jellegű szinmű-irodalmunkat gazdagítsák, eme BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Manfeld egészségi helyzete lényegesen javult. A „Morgenpost“-nak Koudelka altábornagy elitéltetésére vonatkozó közlése alaptalannak nyilváníttatik.