Budapesti Közlöny, 1868. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1868-01-26 / 21. szám

Buda-Pest, 1868, 21. szám. Vasárnap, január 26. BUDAPESTI ISIKÖZLÖNY. HIVATALOS LAP Előfizeti Napokrai p­orr­al szétsüldível : Egész évre.....................30 Ért. Félévre.............................10 „ Negyedévre.......................5 M áj árak : Budapestem házhoz hordva : Egész évre ... 18 frt — kr. Félévre .... 9 „ — , Negyedévre... 4 „ 50 » Szerkesztőség : Budán, a vizi-városban, Ilona-utcza, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Frókkiadóhivatal : Ghyöry Pál papirkereskedésében, hatvani­ utcza 1­ 80 sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. M A G Á N H I R D E T É S E K : Egyhasábos petit sor egyszeri hir­detésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bé­­lyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr Osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ. Magyar belügyministerem előterjesztése foly­tán gróf Kunkocsárd, h­unyadmegyei főispánt, ezen állásától saját kérelmére fölmentvén , he­lyébe egyúttal nevezett megye főispánjává Bar­csát­ László tartományi biztost kinevezem. Kelt Bécsben, 1868-ik évi január hó 20-án. Ferencz Józse­f, s. k. B. Wenckheim Béla s. k., belügyminister. Folyó évi február hó 1-től kezdve Bogdány és Sz.­­Endre közt a hetenkinti négyszeri gyalogpostajárat azon időre, melyben Pest és Nagy-Maros közt a gőz­hajók nem közlekednek, napontaira szaporittatik. Ezen naponkinti gyalog postajárat az eddigi rend­ben fog közlekedni. Kelt Pesten, 1868-ik évi január 21-én. A m. kir. postaigazgatóságtól. KIVONAT A »WIENER ZEITUNG“ HIVATALOS RÉSZÉBŐL. a császári s Apostoli királyi Felsége a hadseregi főparancsnokság megszüntetése alkalmából, január 15-iki legmagasb elhatározásával, ő császári királyi fenségét főherczeg Albrecht tábornagy urat hadse­regi parancsnokká méltóztatott kinevezni. Ő császári s Apostoli királyi Felsége, múlt évi nov. 30-án kelt kabineti iratával b. nagy-kászoni Borne­misza János valóságos kamarást és erdélyi kormány­széki tanácsost, a díj elengedése mellett titkos taná­csosi méltósággal méltóztatott legkegyelmesebben felruházni. NEMHIVATALOS RÉSZ. A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minis­ter a folyó tanévben betöltés alá került két erdélyi, u. n. kereskedelmi ösztöndíjat Korhidy József és Miller József erdélyi származású műtanulóknak adományozta. DELEGATIÓK. Bécs, jan. 25. A magyar delegatió házszabályai készítésére kiküldött bizottság január hó 25-kén bevégezte munkálkodását. E szabályzat a ma­gyar képviselőház szabályai szerint van alkotva, azonban némely egyszerűsítésekkel és újítások­kal , melyek az intézmény természetéből folytak. A bizottmány azt javasolja, hogy a jegyző, ha kívántatik, az elnökség minden elhatározásait és nyilatkozatait tolmácsolja. A magyar delegáció ma újabb ülést tart. HORVÁTORSZÁGI DOLGOK. A ,P. N.“-ból a következő közérdekű sorokat veszszük át: Táviratilag vagyunk értesítve, hogy a zágrábi tartománygyűlésre meghívott 2 fiumei képviselő, a fennálló szentesített törvények, és választóik egyér­telmű nyilatkozatai folytán, a zágrábi tartomány­­gyűlést nem tartották illetékesnek arra, hogy ott Fiumét illetőleg bárminemű határozat hozathatnék. És így a meghívott fiumei képviselők sem a tarto­­mánygyűlés tanácskozmányaiban résztvenni, sem abban személyesen megjelenni nem akarván, írásban a következő tiltakozást adták át a zágrábi tartomány­­gyűlés elnökének, Vakanovics úrnak: Magas országgyűlés! A fiumei szabad kerület választói két képviselő elküldésére felszólittatván, ő Felsége ebbeli meghí­vásának ime eleget tesznek. Noha az alálírt fiumei képviselők szivök mé­lyéből óhajtják részükről is a Szent­ István koro­nája alatti egyesült népek közti régi benső szövet­ség helyreállítását előmozdítani, azon szövetséget, mely életszükség mindnyájunkra, s igy Fiuméra nézve is, — mindazonáltal tekintetbe véve. Azon ránk bízott kötelességet, melylyel a szabad fiumei kerület átöröklött politikai közjogát védeni tartozunk, azon közjogot, melynek alapján a neve­zett kerület mindenkor, bár különálló, de közvetlen kiegészítő részét képezte Magyarországnak. Hogy e politikai közjog az elmúlt év folytán újabban szentesítve jön akkor, midőn Apostoli ki­rályunk 1848-ks törvényeink alapján a (pesti) ma­gyar országgyűlésre küldendő képviselő megválasz­tására Fiume városát felszólítani kegyeskedett. Hogy már e tény maga is kétségbevonhatlanul tanúskodik arról , miszerint Fiume jogilag soha sem szűnt meg Magyarország közvetlen kiegészítő része lenni. Hogy ennélfogva Fiumének sem jogában nem állhat, sem kötelességévé nem tétezhetik , hogy e magas országgyűlésen képviselve legyen. Midőn tehát az alulirt fiumei képviselők, válasz­tóik világos nyilatkozatai által előirt megbízatá­suknak eleget tesznek, melyek mindenben összevág­nak a városi képviseletnek közgyűlésileg ismételve kimondott határozataival,­­mulaszthatlan köteles­ségüknek tartják kijelenteni, miként ezennel ki is jelentik. Miszerint e magas tartománygyűlésnek semmi­nemű végzését, s igy tehát azokat sem, melyek a szabad fiumei kerület ügyei­ és viszonyaira vonat­kozhatnának, kötelezőknek el nem ismerendik, mint­hogy Fiume viszonyai és ügyei felett törvényesen megválasztott képviselőnk közreműködésével, ki már helyét elfoglalta, csak a magyar országgyűlés intézkedhetik és határozhat.­­Zágráb, jan. 20. 1868. A fiumei képviselők. HELYHATÓSÁGOK. Buda város felirata a képviselőházhoz A NÉPSZÍNHÁZNAK engedélyezendő segély ügyében. Mélyen t. képviselőház! Alig tűnt fel 1861-ben alkotmányunk és egy tör­vényes állapot helyreállításának csalékony remény­sugara, alig látszottak tágulni a bilincsek, melyek érzelmeinket és tetterőnket oly hosszú időn által le­kötve tartották, midőn a nemzet felocsúdva kínos tétlenségéből — és fájdalommal tapasztalván hát­ramaradását , fájdalommal vevén észre az űrt, a hiányokat, melyeket egy ellenséges hatalom uralma tört anyagi és szellemi haladásunk minden ágaiban, — minden erejével törekedett helyrehozni a mulasz­tásokat, pótolni a veszteségeket. De habár nem volt tér, nem védmező, melyen ne szemléltük volna az ellenséges befolyás gyászos kö­vetkezményeit, habár tudomány és művészet, ipar és kereskedés, mindazon tényezők és emeltyűk, melyek egy nemzet életét jelzik s annak jövőjét biz­tosítani képesek, parlagon hevertek és haladás he­lyett csökkenést s fogyatkozást mutatónak, mégis mi sem szándékoltatott a rajongással határos düh­vel inkább elfojtatni, mire sem hrányoztatott annyi halálos csapás, mi sem lett inkább üldöztetve és ve­szélyeztetve, mint a mi nekünk legdrágább, egy dicső múltnak szent hagyománya, jelen életrevaló­ságunk meg nem dönthető bizonyítéka s egy epedve várt szebb jövőnek kedvelt záloga: a nemzetiség! Természetes tehát, hogy népünk mindenekelőtt azon tér védelmére sietett, mely leginkább veszé­lyeztetett ; azon kincset iparkodott fejleszteni, szi­lárdítani s biztosítani, melyről hazánk nagy fia, gróf Széchenyi István mondá: az elveszett alkotmányt egy tollvonás által visszaszerezhetjük, de az egyszer elmerült nemzetiséget nincs hatalom, mely vissza­adja. A nemzetiség iránti szeretet és ragaszkodás volt azon idő uralkodó eszméje; ez volt az érzelem, mely országszerte leghangosabban, leghatalmasabban nyi­latkozott. Ez érzelem fogta el a hazafias budai polgárok szíveit, és ennek köszöni lételét a­­népszínház.“ Igaz, hogy az uralkodó eszmétől elragadtatva, ha­tóságok, testületek és magánosok vetélkedve áldoz­ták filléreiket az első beruházásokra, de a szinház tétele egy háziúr kényétől, kedvétől volt feltéte­lezve. Hogy ne kellessen óránkint aggódni a színház fennállásáról, mindenekelőtt meg kelle venni a házat, melyben a magyar múzsa megtelepült; meg kelle venni a telket, melyen csarnoka állott. S Buda város közönsége elfelejtő a követelt ár magasságát; elfelejtő pénztárának nyomasztó, zilált viszonyait; de megemlékezett fővárosi tekintélyéről, mely nem engedő veszni hagyni az ország adako­zásából felállított nemzeti intézetet; megemlékezett arról, hogy mindenekelőtt magyar és csakis magyar akar lenni — és a telket 84.000 forintért megvevő, a színháznak legalább házában, telkén leendő fenn­állását biztosító. A színház fennállott néhány évig, de végre a mos­toha körülmények működésében megakasztották. — Üresen állott épülete, mint egy gyászos kérdőjele a nemzetiségnek, közmivelődésnek és magyaroso­dásnak. Buda városa hiába sürgette ujra­ megnyittatását, kérelmei viszhang nélkül hangoztak el s midőn mást nem tehetett, mindinkább megüresedett pénztárának daczára új áldozatot hozott, megvette a hitelezők által nyilvános árverés alá fogott berberendezést, s evvel megvásárla a reményt, hogy az intézet, me­lyet a nemzet lelkesedése hívott életbe, melyre ön­maga is áldozott, még egyszer megnyitand. Hosszú három év múlt el, de végre a remény tel­jesült, a népszínház 1867. június 13-án újra meg­nyílt, s megnyílt, mert Budán, a magyarok ősi fő­városában, egy állandó magyar színház nemzeti igény és oly szükségesség, melyet minden magyar ember ismer, érez és akar. De habár fővárosi magyar érzelmű, de részben német ajkú lakosságunk magyarosítása már önma­gában is oly czél, melyért küzdeni dicsőség, áldozni kötelesség,­­ a népszínház hivatása nagyobb, szebb, tágabb körre ható. A népszínháznak összes színművészetünk és szín­­irodalmunk reál-iskolájává kell válnia, melyben írók és színészek kiképeztessenek, hogy azok eredeti ma­gyar jellegű szinmű-irodalmunkat gazdagítsák, eme­ BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Manfeld egészségi helyzete lényegesen javult. A „Morgenpost“-nak Koudelka altábornagy el­itéltetésére vonatkozó közlése alaptalannak nyilvá­­níttatik.

Next