Budapesti Közlöny, 1868. augusztus (2. évfolyam, 176-199. szám)
1868-08-02 / 177. szám
Buda-Pest, 1868. 177. szám. Vasárnap, augustus 2 BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. Előfizeti»] ilux: HaPONTaI POSTAI SXIT.AÜLJ‹é«»t.L : Egéé* évre.........................20 bt. Fílévr*.........................1¡ » Vegyedéng ..... 5 „ BullAPESTEN HAZ.HOZ HORDVA : Egész évre . . . IS írt — ki. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre ... 4 „ T0 „ Szerkesztésed : Budán, A vízi-városban, Ilona-utcza, Beitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. gy.. a.Tildszint. — Fiók ki.dóhivatal : Gyi'irti fái papirkereskedésében, Latvaniutcza 1 - s6 sz. a. Pesten. Kéziratok utai küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. M A O Á N H I H n K T K S K K : Egy hasibos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ: A császári és Apostoli királyi Felsége folyó évi július 26-kán kelt legmagasb elhatározásával, a birodalmi kanczellár, egyszersmind a Felséges uralkodóház és külügyek ministerének előterjesztésére, báró Frankenstein Károly és gróf Dubsky Győző, követségi titkárokat tiszteletbeli követségi tanácsosokká méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A császári s Apostoli királyi Felsége i. e. junius 25-kén kelt legmagasabb elhatározásával, a birodalmi kanczellár, egyszersmind a Felséges Uralkodóház és külügyek ministerének előterjesztésére, gróf Welsersheimb Rezső, consulsági növendéket, követségi gyakornokká méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. NEMHIVATALOS RÉSZ. Tolvajlás bűne miatt vizsgálat alatt levő Koszta Péter, Biharvármegye egyik fenyitőtörvényszéki vizsgálóbiráját 5 fttal kísérelvén megvesztegetni, ezen összeg a honvédalap javára fordittatott. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCLXXV. ÜLÉSE AUGUSTUS 1-I>N I). K. 1<> ÓRA Kon A. ORSZÁGHÁZBAN. Elnök: Szentiványi Károly. Jegyzők: Paizs Andor, Csengery Imre. Tárgy: A véderőre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Andrásy Gyula miniszerelnök, Lónyay Menyhért, Wenckheim Béla báró. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén: — Nyáry Pál Ráczkeve mezőváros iparos testületének kérvényét terjeszti elő, melyben a jelenlegi iparszabályok megszüntetését és ipariskola mielőbbi felállítását kérik. A kérvény indokolását — szóló — akkorra tartja fenn, midőn a kérvényi bizottság jelentése fog tárgyaltatni. Lónyay Gábor Beregh megye tiszaháti járása több községeiből a volt úrbéres jobbágyság részéről nyújt be kérvényt az úrbéri jogalapon nyert ingatlan vagyonoknak részletenkénti elárusíthatása tárgyában. E kérvények a kérvényi bizottsághoz fognak áttétetni. Nyáry Gyula báró, a főrendiház jegyzője áthozza a miniszeri ellenjegyzés nélkül kinevezett bírákra vonatkozó határozati javaslatot, továbbá a jövedelmi- és földadóról szóló tvjavaslatokat, az ezekre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonattal. Felolvastatván a jegyzőkönyvi kivonat: a ház a napirendre tűzött tárgy — a véderő iránti tvjavaslat tárgyalásába — bocsátkozván, szót emel: Zichy Antal : elősorolja a tvjavaslat azon előnyeit, melyek őt arra indították, hogy a mellett pártoló szót emeljen. Első előnye, hogy befejezi a kiegyenlítés nagy művét, s annak mintegy zárkövét képezi. Az 1848-as tvk. közjogi viszonyainkat igen átalános körvonalakban s oly definiálatlan állapotban hagyták, mely a bekövetkezett szomorú eseményeknek ha nem is oka, de legalább igen erős ürügye volt. A korona egységének s a birodalom kapcsa épségben tartásának kérdését, e nehéz kérdés megoldását mireánk hagyta. Melyek legyenek a bennünket és az örökös tartományokat közösen érdeklő viszonyok, mikép kellessék azok ellátásáról gondoskodni, ennek meghatározását ismét mireánk bízta. Szólott ugyan a honvédelmi ministériumról, de hogy voltakép miből álljon e honvédelmi ministérium, mi viszonyban álljon a közös hadügy s ennek intézői irányában, e nehéz kérdés megfejtését ismét mireánk bízta. E megfejtésnek ma érkezett el az órája. A feladat másik részét megoldottuk a közösügyi törvényben. A szőnyegen fekvő tvjavaslat a definiálatlan állapotnak véget vet, mi szólót annak elfogadására bírja, ha szintén egyik-másik szakaszát máskép szerkesztve jobban szerette volna is. Második előnye a javaslatnak, hogy megadja mindenkinek a magáét, megadja a császárnak a mi a császáré, az országnak a mi az országé (Helyeslés). „Ha szabadok akartok lenni, legyetek igazságosak” ezt mondja egy állambölcs. Legyünk mi is igazságosak Felséges Urunk irányában, ki egyúttal austriai császár is s a ki mélyen áthatva lévén a királyi eskü és adott fejedelmi szó szentségének érzetétől, aggodalmakat táplált az iránt, mielőtt a 48-ks törvényeknek, úgy a mint azok 20 év előtt formulázva voltak, tettleges életbeléptetésébe beleegyezett volna , nehogy a trón újabb ingadozásnak és a monarchia újabb convulsióknak tétessék ki. Ez aggodalmakat eloszlatni a háznak első feladata és kötelessége volt, mert hisz nem is valami magános, nem is dynasticus érdekről volt szó, hanem egy magasabb, hogy úgymondjam, európai érdekről volt itt szó, melyért mi magyarok vagyunk az utóvilág előtt elsősorban felelősek. (Élénk helyeslés.) Abban, hogy Ő Felsége az 1867. 12. t. sz. 11. szakaszában a maga számára fenntartott fejedelmi jogok egy részét önként maga szántából, de egyúttal a helyzet némi logikai kényszerűségénél fogva is egy felelős hadügyminiszer utján akarja és fogja ezentúl gyakorolni, szóló nem csak hátralépést nem lát, de a szabadelvűség ösvényén határozott előlépést, egy határozott vívmányt. (Helyeslés.) Igaz, hogy az 1867. törvény szövegében sehol ezen szót „közös hadügyminister” nem találjuk, de ugyanazon Xn-ik tv. ez. 27-ik §-a világosan elrendeli, hogy a közös ügyek egy közös ministerium által kezeltessenek. A közös ügyek közt pedig ott van a külügy és hadügy, meg a nervus rerum gerendarum. Felemlíti szóló az angol hadügy két felelős kezelőjét, a „secretary at war“ és „secretary for war“-t. úgy tudja, hogy az „at“ és „for“ szócska közti különbség csak 1863-ban enyészett el, midőn ezen terhes két hivatal egy személyben öszpontosittatott. Ezt annak kitüntésére hozza elő, hogy az angol nemzet sokkal nagyobb súlyt fektet közjogi dolgokban a praxisra, mint a §§-ra stb. A javaslat harmadik előnyét abban látja, hogy bármely felmerülhető európai krízis esetében egy erős és hű szövetségest biztosít nekünk magyaroknak. Mikor fog ütni a válság órája, azt nem tudjuk, de megbocsáthatlan könnyelműségnek tartaná, ha készületlenül hagynók magunkat meglepetni. A negyedik előny, hogy végre valahára leomlik az a választófal, mely a polgárt a katonától eddigelé elválasztotta. Hivatkozással Madarász képviselő állítására tagadja, hogy az átalános hadkötelezettségen alapuló honvédelmi rendszer valami aristocratikus intézmény volna; ez ötlet dicsőségét neki engedi (derültség), ellenkezőleg ő azt az egyenlő jog és egyenlő teherviselés nagy elve megtestesülésének tartja, mely még azon culturai feladást is teljesíti, hogy a népet nemzetté nevelje. A javaslat e fényoldalát kiemelte beszédében a nagyérdemű Perczel Mór is, ki nemcsak a harczi téren nevelte hazánk dicsőségét, de a politikai küzdelmek terén is .toga sagoque darus“ (éljenzés.) Ötödik előnye a javaslatnak, hogy magában hordja a tökélyesbülés minden elemeit. Mi eljöttünk idáig, utódaink menjenek tovább, ha jónak látják. Soron kérdeztetvén, várjon az általa alkotott tényeket a világon a lehető legjobbaknak tartja-e ? azt felelte: nem, hanem a legjobbaknak Athén számára. E szavakat alkalmazza ő is a jelen javaslatra. Aztán cáfolja az ellenindítványt, mely szerint egy európai krízis esetében védtelenül és elkészülés nélkül dobatnánk ki a támadásnak, továbbá hogy az e szerint tervezett két minerva armata nem annyira egymás mellett, mint ellen fogna talpra állani, legalább ezt a bizalmatlanságot kelthetné. Harmadik veszélye az ellenindítványnak a nemzetiségi izgalom. Nemcsak magyar és német hadseregről lenne szó, de szó lehetne többről is. Önök bölcsesége felment engem attól, hogy e tárgy részletesbonczolgatásába ereszkedjem, de egyet nem hallgathat el, hogy nemes ambitiónkban, nagyratörő terveinkben, melyek jogosultak lehetnek szintúgy mint lelkesítők, egyet mindig kifelejtünk a számításból, azt t. i., hogy valamint a monarchia nyugati fele heterogén elemekből alakult államot képez, úgy mi is itt keleten mozaikszerű alakulása vagyunk a történelmi fejlődésnek. Negyedik ellenvetése, hogy a szélső bal indítványa kivihetetlen most, midőn állandó és rendes viszonyok megszilárdulásáról van szó, de ha kivihető volna is, csak az államháztartás súlyegyénének megzavarásával volna azonos. Ha megrendítjük az emberekben és önmagunkban az intézményeink állandósága iránti hitet, sülyedésnek fog indulni nemzeti létünk hajója. Felkiált a római költővel: o navis ? referent in mare te novi Fluctus ? o quid agis is visszapillantva a pályára, melynek a jelen tvhozás vége felé közeledik, azoknak, a kik utánuk következnek, megint a római költővel azt mondja: non minor est virtus quam quaerere parta tuemi! (Helyeslés.) Nyáry Pál : (Halljuk!) T. ház! E tárgy lényegében oly fontos, következményeiben oly messze kiható, mint amilyet a miniszeri tvjavaslat tartalmaz: e házban napirendre még kitűzve nem volt. A tárgy fontosságához mérten, de csak általánosságban akarok kifejezést adni azon nézeteknek, melyekből én ez ügyet magam is tekintem, és amelyekből maga a nemzet által is tekintetni kívánom. Csak az elvet fogom kijelölni, melynek következetes átvitelével remélhető egyedül hogy a tervezett védrendszer a nemzetnél népszerűséget is nyerene — és erre igen nagy szüksége lesz, — de egyszersmind eredményeiben is üdvös és hatályos is csak igy lehet. T. hát! Vannak és nem kevesen — a szív és ész emberei közt, a kik gondolkoznak s éreznek is, a kik belátva a számokkal kimutatható nagy anyagi károkat, és a számokkal már ki sem fejezhető, mert oly nagyok — de a társadalom minden rétegében érezhető, még nagyobb erkölcsi és szellemi veszteségeket, melyeket az emberiségnek a legutóbbi időben megfélemlítő mérvekben felszaporított katonaság nagy száma okoz, már előre érzik azon veszélyt , mely az európai társadalmat fenyegeti, fenyegeti pedig különösen az emberiség legnagyobb kincsét, a szabadságot és azért már elérkezettnek hiszik az időt, ellenkező irányban a fejedelmek és kormányokkal , akik a hadseregek számát még mindig növelni akarják, felhívni a nemzetek törvényhozásait arra, hogy azáltal a lefegyverzést indítványozzák.