Budapesti Közlöny, 1868. augusztus (2. évfolyam, 176-199. szám)

1868-08-02 / 177. szám

Buda-Pest, 1868. 177. szám. Vasárnap, augustus 2 BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS LAP. Előfizeti»] ilux: HaPONTaI POSTAI SXIT.AÜLJ‹é«»t.L : Egéé* évre.........................20 bt. Fílévr*.........................1­¡ » Ve­gyedén­g ..... 5 „ BullAPESTEN HAZ.HOZ HORDVA : Eg­ész évre . . . IS írt — ki. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre ... 4 „ T­0 „ Szerkesztésed : Budán, A vízi-városban, Ilona-utcza, Beitter-féle ház. Kiadóhivatal: Budavár, Iskola-tér, 162. gy.. a.­­Tildszint. — Fiók ki.dóhivatal : Gyi'irti fái papirkereskedésében, Latvani­­utcza 1 - s6­ sz. a. Pesten. Kéziratok utai küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el. M A O Á N H I H n K T K S K K : Egy hasibos petit sor egyszeri hir­detésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bé­­lyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztv. értékben. HIVATALOS RÉSZ: A császári és Apostoli királyi Felsége folyó évi július 26-kán kelt legmagasb elhatározásával, a bi­rodalmi kanczellár, egyszersmind a Felséges uralkodó­­ház és külügyek ministerének előterjesztésére, báró Frankenstein Károly és gróf Dubsky Győző, követ­­ségi titkárokat tiszteletbeli követségi tanácsosokká méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A császári s Apostoli királyi Felsége i. e. junius 25-kén kelt legmagasabb elhatározásával, a birodalmi kanczellár, egyszersmind a Felséges Uralkodóház és külügyek ministerének előterjesztésére, gróf Wel­­sersheimb Rezső, consulsági növendéket, követségi gyakornokká méltóztatott legkegyelmesebben ki­nevezni. NEMHIVATALOS RÉSZ. Tolvajlás bűne miatt vizsgálat alatt levő Koszta Péter, Biharvármegye egyik fenyitőtörvényszéki vizsgálóbiráját 5 fttal kísérelvén megvesztegetni, ezen összeg a honvédalap javára fordittatott. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCLXXV. ÜLÉSE AUGUSTUS 1-I>N I). K. 1<> ÓRA Kon A­. ORSZÁGHÁZBAN. Elnök: Szentiványi Károly. Jegyzők: Paizs Andor, Csengery Imre. Tárgy: A véderőre vonatkozó törvényjavaslat tár­gyalásának folytatása. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Andrásy Gyula miniszerelnök, Lón­yay Menyhért, Wenckheim Béla báró. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén: — Nyáry Pál Ráczkeve mezőváros iparos testületé­nek kérvényét terjeszti elő, melyben a jelenlegi ipar­szabályok megszüntetését és ipariskola mielőbbi fel­állítását kérik. A kérvény indokolását — szóló — akkorra tartja fenn, midőn a kérvényi bizottság je­lentése fog tárgyaltatni. Lónyay Gábor Beregh megye tiszaháti járása több községeiből a volt úrbéres jobbágyság részéről nyújt be kérvényt az úrbéri jogalapon nyert ingatlan vagyo­­noknak részletenkénti elárusíthatása tárgyában. E kérvények a kérvényi bizottsághoz fognak át­tétetni. Nyáry Gyula báró, a főrendiház jegyzője áthozza a miniszeri ellenjegyzés nélkül kinevezett bírákra vonatkozó határozati javaslatot, továbbá a jövedelmi- és földadóról szóló tvjavaslatokat, az ezekre vonat­kozó jegyzőkönyvi kivonattal. Felolvastatván a jegyzőkönyvi kivonat: a ház a napi­rendre tűzött tárgy — a véderő iránti tvjavas­­lat tárgyalásába — bocsátkozván, szót emel: Zichy Antal : elősorolja a tvjavaslat azon elő­nyeit, melyek őt arra indították, hogy a mellett pártoló szót emeljen. Első előnye, hogy befejezi a kiegyenlítés nagy művét, s annak mintegy zárkövét képezi. Az 1848-as tvk. közjogi viszonyainkat igen átalános körvonalakban s oly definiálatlan állapot­ban hagyták, mely a bekövetkezett szomorú esemé­nyeknek ha nem is oka, de legalább igen erős ürü­gye volt. A korona egységének s a birodalom kap­csa épségben tartásának kérdését, e nehéz kérdés­­ megoldását mireánk hagyta. Melyek legyenek a bennünket és az örökös tartományokat közösen ér­deklő viszonyok, mikép kellessék azok ellátásáról gondoskodni, ennek meghatározását ismét mire­ánk bízta. Szólott ugyan a honvédelmi ministériumról, de hogy voltakép miből álljon e honvédelmi ministé­­riu­m, mi viszonyban álljon a közös hadügy s ennek intézői irányában, e nehéz kérdés megfejtését ismét mireánk bízta. E megfejtésnek ma érkezett el az órája. A feladat másik részét megoldottuk a közös­ügyi törvényben. A szőnyegen fekvő tvjavaslat a definiálatlan állapotnak véget vet, mi szólót annak elfogadására bírja, ha szintén egyik-másik szakaszát máskép szerkesztve jobban szerette volna is. Második előnye a javaslatnak, hogy megadja min­denkinek a magáét, megadja a császárnak a mi a császáré, az országnak a mi az országé (Helyeslés). „Ha szabadok akartok lenni, legyetek igazságosak” ezt mondja egy állambölcs. Legyünk mi is igazsá­gosak Felséges Urunk irányában, ki egyúttal aus­­triai császár is s a ki mélyen áthatva lévén a királyi eskü és adott fejedelmi szó szentségének érzetétől, aggodalmakat táplált az iránt, mielőtt a 48-ks tör­vényeknek, úgy a mint azok 20 év előtt formulázva voltak, tettleges életbeléptetésébe beleegyezett vol­na , nehogy a trón újabb ingadozásnak és a monar­chia újabb convulsióknak tétessék ki. Ez aggodalmakat eloszlatni a háznak első fel­adata és kötelessége volt, mert hisz nem is valami magános, nem is dynasticus érdekről volt szó, ha­nem egy magasabb, hogy úgymondjam, európai érdekről volt itt szó, melyért mi magyarok vagyunk az utóvilág előtt első­sorban felelősek. (Élénk he­lyeslés.) Abban, hogy Ő Felsége az 1867. 12. t. sz. 11. szakaszában a maga számára fenntartott feje­delmi jogok egy részét önként maga szántából, de egyúttal a helyzet némi logikai kényszerűségénél fogva is egy felelős hadügyminiszer utján akarja és fogja ezentúl gyakorolni, szóló nem csak hátralépést nem lát, de a szabadelvűség ösvényén határozott előlépést, egy határozott vívmányt. (Helyeslés.) Igaz, hogy az 1867. törvény szövegében sehol ezen szót „közös hadügyminister” nem találjuk, de ugyanazon Xn-ik tv. ez. 27-ik §-a világosan elren­deli, hogy a közös ügyek egy közös ministerium által kezeltessenek. A közös ügyek közt pedig ott van a külügy és hadügy, meg a nervus rerum gerendarum. Felemlíti szóló az angol hadügy két felelős kezelőjét, a „secretary at war“­ és „secretary for war“-t. úgy tudja, hogy az „at“ és „for“ szócska közti különb­ség csak 1863-ban enyészett el, midőn ezen terhes két hivatal egy személyben öszpontosittatott.­­ Ezt annak kitüntésére hozza elő, hogy az angol nem­zet sokkal nagyobb súlyt fektet közjogi dolgokban a praxisra, mint a §§-ra stb. A javaslat harmadik előnyét abban látja, hogy bármely felmerülhető európai krízis esetében egy erős és hű szövetségest biztosít nekünk magyarok­nak. Mikor fog ütni a válság órája, azt nem tudjuk, de megbocsáthatlan könnyelműségnek tartaná, ha készületlenül hagynók magunkat meglepetni. A negyedik előny, hogy végre valahára leomlik az a választó­fal, mely a polgárt a katonától eddigelé elválasztotta. Hivatkozással Madarász képviselő állí­tására tagadja, hogy az átalános hadkötelezettségen alapuló honvédelmi rendszer valami aristocratikus intézmény volna; ez ötlet dicsőségét neki engedi (derültség), ellenkezőleg ő azt az egyenlő jog és egyenlő teherviselés nagy elve megtestesülésének tartja, mely még azon culturai feladást is teljesíti, hogy a népet nemzetté nevelje. A javaslat e fényoldalát kiemelte beszédében a nagyérdemű Perczel Mór is, ki nemcsak a harczi té­ren nevelte hazánk dicsőségét, de a politikai küz­delmek terén is .toga sagoque darus“ (éljenzés.) Ötödik előnye a javaslatnak, hogy magában hordja a tökélyesbülés minden elemeit. Mi eljöttünk idáig, utódaink menjenek tovább, ha jónak látják. Soron kérdeztetvén, várjon az általa alkotott tényeket a világon a lehető legjobbaknak tartja-e ? azt felelte: nem, hanem a legjobbaknak Athén számára. E sza­vakat alkalmazza ő is a jelen javaslatra. Aztán c­á­­folja az ellenindítványt, mely szerint egy európai krízis esetében védtelenül és elkészülés nélkül dobat­nánk ki a támadásnak, továbbá hogy az e szerint tervezett két minerva armata nem annyira egymás mellett, mint ellen fogna talpra állani, legalább ezt a bizalmatlanságot kelthetné. Harmadik veszélye az ellenindítványnak a nem­zetiségi izgalom. Nemcsak magyar és német had­seregről lenne szó, de szó lehetne többről is. Önök bölcsesége felment engem attól, hogy e tárgy részletesb­­onczolgatásába ereszkedjem, de egyet nem hallgathat el, hogy nemes ambitiónkban, nagy­­ratörő terveinkben, melyek jogosultak lehetnek szintúgy mint lelkesítők, egyet mindig kifelejtünk a számításból, azt t. i., hogy valamint a monarchia nyugati fele heterogén elemekből alakult államot képez, úgy mi is itt keleten mozaikszerű alakulása vagyunk a történelmi fejlődésnek. Negyedik ellen­vetése, hogy a szélső bal indítványa kivihetetlen most, midőn állandó és rendes viszonyok megszi­lárdulásáról van szó, de ha kivihető volna is, csak az államháztartás súlyegyénének megzavarásával volna azonos. Ha megrendítjük az emberekben és önmagunkban az intézményeink állandósága iránti hitet, sülyedés­­nek fog indulni nemzeti létünk hajója. Felkiált a ró­mai költővel: o navis ? referent in mare te novi Fluctus ? o quid agis i­s visszapillantva a pályára, melynek a jelen tvhozás vége felé közeledik, azok­nak, a kik utánuk következnek, megint a római köl­tővel azt mondja: non minor est virtus quam quae­­rere parta tuemi! (Helyeslés.) Nyáry Pál : (Halljuk!) T. ház! E tárgy lényegében oly fontos, következményeiben oly messze kiható, mint a­milyet a miniszeri tvjavaslat tartalmaz: e házban napi­rendre még kitűzve nem volt. A tárgy fontosságához mérten, de csak általánosságban aka­rok kifejezést adni azon nézeteknek, melyekből én ez ügyet magam is tekintem, és a­melyekből maga a nemzet által is tekintetni kívánom. Csak az elvet fogom kijelölni, melynek következetes átvitelével remélhető egyedül hogy a tervezett védrendszer a nemzetnél népszerűséget is nyerene — és erre igen nagy szüksége lesz, — de egyszersmind eredmé­nyeiben is üdvös és hatályos is csak igy lehet. T. hát! Vannak és nem kevesen — a szív és ész­ emberei közt, a kik gondolkoznak s éreznek is, a kik belátva a számokkal kimutatható nagy anyagi károkat, és a számokkal már ki sem fejezhető, mert oly nagyok — de a társadalom minden rétegében érezhető, még nagyobb erkölcsi és szellemi veszte­ségeket, melyeket az emberiségnek a legutóbbi időben megfélemlítő mérvekben felszaporított ka­tonaság nagy száma okoz, már előre érzik azon ve­szélyt , mely az európai társadalmat fenyegeti, fe­nyegeti pedig különösen az emberiség legnagyobb kincsét, a szabadságot és azért már elérkezettnek hi­szik az időt, ellenkező irányban a fejedelmek és kor­mányokkal , a­kik a hadseregek számát még min­dig növelni akarják, felhívni a nemzetek törvényho­zásait arra, hogy azáltal a lefegyverzést indítvá­nyozzák.

Next