Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-12 / 209. szám

Buda-Pest, 1868. 209. szám. Szombat, September 12 BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. XhArucnia ájux : NaSOHTaI PORAI MITxDlJ)ÉtKL : Égé»* érre ..... 20 firt. FrWyt.....................................10 , Negyedévre...........................5 „ Bvsamcitrm házhoz hordta : Égész­érre . . . 18 írt — kr. Félévre Negyedévre. 9 ,­­4­­ 50 Szerkesztőség : Budán, a vízi-városban, Ilona-n*á­zfa, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal.: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Fiókkiadóhivatal : Gyü­ry Pál papirkeresk­edésében, hatvani­­utcza 1-s. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmen­­tetlen levelek csak rendes leve­lezőinktől fogadtatnak el Magánhirdetések. Egyhasábas petit sor egyszeri hir­detésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bé­­lyeg­dij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. Lapunk mai számához a „Pénzügyi tör­vények és szabályok“ hetedik füzete (a feladóról szóló) van csatolva. HIVATALOS RÉSZ. A m. k. pénzügyminister Istvánffi Józsefet első osztályú, Boldizsár Jánost és Czirják Jánost má­sodosztályú pénzügyi fogalmazóvá, továbbá Vilfing Józsefet, Kérésiéry Kálmánt és Bachmaier Gyulát irodai segédtisztekké a kolozsvári m. k. pénzügyi igazgatósághoz nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Dobó Bertalant adó­hivatali ellenőrré nevezte ki Szél János volt honvédtiszt a m. kir. pénzügymi­nister által segédtisztté a debreczeni m. kir. adóhi­vatalhoz neveztetett ki. A m. kir. pénzügyminister Döbrentei Kálmánt adóhivatali segédtisztté nevezte ki. Thúry László a m. kir. pénzügyminister által adó­hivatali segédtisztté neveztetett ki. A magyar királyi pénzügyminister által Tatay Pál I. osztályú adóhivatali ellenőrré, továbbá Jóna Mihály volt honvédtiszt adóhivatali tisztté nevez­tettek ki. Helmeczy Ferencz a m. k. pénzügyminister által adóhivatali segédtisztté neveztetett ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister Dobrowsky Ernő, Zappa Ferencz és Klar Manó 1-fő osztályú főtávirászokat a pesti m. kir. távirdai főállomáshoz vonalellenőrökké, Szentpétery Ferencz távirászj­elöltet pedig a nagyszebeni m. kir. távirdai állomáshoz ideiglenes minőségű harmadosz­tályú távirászszá nevezte ki. Baranyavármegye közönségének f. évi augustus 17-én 1629. sz. a. kelt jelentése szerint Mohács me­zőváros első bírósági hatósága rendezett tanácsa megszüntettetett. Budán, 1868-ik évi September hó 10-én. A magyar kir. belügyministeriumtól. A BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYMINISTERIUMOK RENDELETE A SZÉKELYFÖLDI URBÉRISÉGEK ORSZÁGOS KÁRPÓTLÁSA TÁRGYÁBAN. A székelyföldi urbériségekre nézve követendő bi­zonyítási eljárás szabályozásáról f. évi március 11-én kibocsátott rendeletünk 10. §-ában fenntartottuk, hogy a székely urbériségekért az országos alapból nyújtandó kárpótlás iránt külön rendelet útján fo­gunk intézkedni. Ez intézkedésnél nem térhettünk el azon alaptól, a­melyen Erdély legnagyobb részében az úrbéri kár­pótlás már bevégzett ténynyé vált, — czélunk csak azon határvonalig terjedhetvén, hogy ugyanazon alap megtartása mellett az aránytalanság, mely egyrészről a székelyföldi, másrészről pedig a székelyföldön kivül eső urbériségek kárpótlása közt eddig fennállott, s a mely az 1854. évi junius 21-én kelt legfelsőbb ren­delet túlmerev alkalmazásából eredt, a kölcsönös igazság s a méltányosság igényeinek megfelelőleg kiegyenlíttessék. A most érintett aránytalanság oka ott rejlik, hogy a székelyföldi urbériségekért járó kárpótlás felszá­mításánál az országos kárpótlást szabályozó, 1854. évi junius 21-én kibocsátott legfelsőbb rendeletnek kizárólag és egyedül csak azon alapelve szolgált irányadóul, a­mely egész Erdélyre nézve a terület szerinti kárpótlást határozta el; ellenben ugyanezen legfelsőbb rendelet ama másik kedvezményéből, a­mely szerint az úri természetű tizedért mindazok részéről külön kárpótlás volt igénybe vehető, a­kik a tizedszedésnek az 1848-ik évig gyakorlatában voltak, a székelyföld, a­hol a sajátságos jog- és birtokviszo­nyok természeténél fogva tized egyáltalában nem létezett, kizárva maradt. E szerint, a­míg Erdély többi részeiben a terület szerinti kárpótláson kívül az úrbéri szolgálmányok egy része is (a tized) kárpótolva jön: a székelyföld csak a terület szerinti egyszerű kárpótlásban része­sült, s ezen aránytalanság még inkább érezhetővé vált azáltal, hogy a székelyföld nagy részében nem csak a föld értéke jelentékenyen magasabb, mint Erdély megyéiben, hanem az urbériségektől járt kézi és szekeres napszámok mennyisége is sokkal nagyobb volt, épen azon oknál fogva, mert itt az ur­­bériségeket a tizedszolgálmány nem terhelő, íg­y Megszűnik ez aránytalanság, ha a kettős kárpót­lás, a­mely Erdély többi részeiben az országos alap­ból nyujtatott, a székelyföldre is kiterjesztetik; ki­terjesztetik olyképen, hogy a székelyföldi úrbéri­ségekért a terület szerinti kárpótláson kívül, azon kárpótlás is megadassák, a mely a tized után járna, — ha e tized ott valóban létezett, s azt nem a kézi és igás napszámok nagyobb mennyisége pótolta volna. De valamint az igazság és méltányosság követel­ménye, hogy ily módon a székelyföldi úrbériségek kárpótlása ugyanazon mérv szerint történjék, a­mely Erdély többi részeiben alkalmazva jön, úgy viszont a másod-kárpótlás a székelyföldre nézve nem lehet nagyobb, mint azon középlet, a­mely az erre vonat­kozó hivatalos adatokból vont számítás nyomán, Er­dély többi részeiben egy-egy hold birtokra a tized­szolgálmány kárpótlása fejében esett. Ezek alapján tehát, az országgyűléstől nyert fel­hatalmazásunk erejénél fogva, s ő cs. s Apostoli kir. Felsége I. évi September hava 1-jén kelt legmaga­sabb jóváhagyása mellett, a székelyföldi urbériségek országos kárpótlására vonatkozólag rendeljük, a mint következik: 1. §. A székelyföldön fekvő urbériségekért az or­szágos alapból adandó kárpótlás, minden egy-egy hold birtok után —­ holdját 1600­­ öllel számítva — a magasabb szolgálat által helyettesített tized­­járadék kárpótlásával együtt az I. mrb. osztályú községekben .... 36 frt, a II. V . n .... 30 B a III. „ „ „ .... 24 „ tőkeösszegben állapittatik meg. 2. §. E kárpótlás azonban csak azon területek után számítandó, a melyek 1848-ban belsőségek­ vagy járt (mivelés alatti) birtokot (szántóföld, kaszáló) képeztek; ellenben a legelő, erdő, cserje, csepete, nádas s mindaz, a mi az úrbéri telek törvényes tarto­zéka gyanánt tekintendő, tényezőül a kárpótlás kiszá­mításánál nem szolgálhat. 3. §. Ha a kárpótlandó úrbéri telek tértartalma kisebb, hogysem a kárpótlási tőke, a­mely azért az 1 -ső §. értelmében járna, 50 frtig emelkednék, — a­mennyiben az ily telekkel belsőség is van kapcso­latban , az zsellértelek gyanánt tekintetik, a­melyért az országos kárpótlási tőke, tekintet nélkül a tértar­talomra, 50 írtban lesz megállapítandó. 4. §. Azon birtokosoknak, a­kik a székelyföldön vesztett urbériségeikért országos kárpótlást már nyertek, a magasabb szolgálat által képviselt tized­­járadék kárpótlása fejében, minden egy-egy hold úr­béri birtok után, holdját 1600­­ öllel számítva, 8 a fennebbi 2-ik §-ban foglalt szabály korlátai közt az I. urb. osztályú községekben . . . . 12 frt all. s „ n • • • • 9 „ a III. „ „ „ .... 6 „ utólagos tőke-kárpótlás adatik. 5. §. Utólagos kárpótlásban részesülnek azok is, a­kik a fentebbi 3-ik §. mérve alá eső úrbéri telkeikért az országos alapból 50 ftnál csekélyebb kárpótlási tőkét kaptak. Ezen esetben a korábbi kárpótlási tőke 50 írtra kiegészítendő. 6. §. A volt földesurak és volt jobbágyok közt 1848. évi július 1 -je óta létrejött úrbéri örökváltsági szer­ződések, a mennyiben a jogérvényesség törvényes kellékeivel bírnak, hatályukban sértetlenül fenntar­tatnak; de a volt jobbágyok, ha igazolják, hogy örök­váltsági szerződésük tárgyát oly birtok képezi, a mely az 1868. évi mártius 11 én kelt rendeletünk elvei szerint országos kárpótlás alá tartozik, e bir­tokért az országos alapból ugyanazon kárpótlást ve­hetik igénybe, a­mely azért, ha az örökváltsági szer­ződés közbe nem jött volna, a jelen rendelet alapján a volt földesurnak járna. 7­ §• Ugyanezen kedvezmény kiterjesztetik azon volt jobbágyokra is, a kik az önmegváltásra birói ítélet által köteleztettek, ha kimutatják, hogy birtokuk, a melynek megváltására itéletileg kötelezték, az 1868. évi mártius 11-én kelt rendelet­ünkben foglalt elvek szerint az országos kárpótlás tárgyait képező úrbéri­ségek sorába tartozik.­­ E mellett azonban a hozott ítélet által, a­mennyiben ez jogerőre emelkedett, volt földesuraik irányában megállapított kötelezett­ségük, teljes erejében s egész terjedelmében válto­zatlanul fennmarad. 8. §. Ha a 6-ik és 7-ik §§-ok értelmében a volt jobbágyok által akár jogérvényes egyezség, akár jog­­erejű ítélet alapján fizetendő önmegváltási tőke cse­kélyebb annál, a­mely a megváltás tárgyától a jelen rendelet értelmében járna, az országos alapból adandó kárpótlási tőke kiszámításánál az egyezség s illetőleg ítélet által megállapított csekélyebb ösz­­szeg veendő alapul. 9. §. A kárpótlási tőkétől 5%-os kamatok számít­tatnak, és pedig: a) az 1-ső, 3-ik, 4-ik és 5-ik §§-ok eseteiben 1848. évi julius 1-jétől; b) a 6-ik és 7-ik §§-ok alatt foglalt esetekben azon időponttól fogva, a­mely a jogérvényes egyezség-, vagy jogerejű ítéletben megállapít­va van. 10. §. Az országos alap mind a kárpólási tőkét, mind pedig a hozzáadott 5%-os kamatokat, névsze­rinti értékben számítandó és névre szóló földteher­­mentesítési kötvényekben szolgáltatja ki, a­melyek szintúgy, mint az eddig kibocsátott hasonnemű köt­vények, az ország jótállása alá helyeztetnek, sza­bályszerű kisorsolás alá esnek, s ha kisorsoltattak, az ország pénztáránál névszerinti értékben készpénzzel beváltatnak. 11. §. A volt jobbágyok által e rendelet alapján igénybe vehető országos kárpótlás iránti jogosultság azokat, s illetőleg azok törvényes örököseit illeti, a­kik az egyezség vagy ítélet által megállapított örök­váltsági tőke- és kamatrészleteket a volt földesúr­nak megfizették. Ez okból, ha az úrbéri örökváltság terhének törlesztése közben az illető úrbéri telek birtokosa változott, a felszámítandó országos kár-

Next