Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-12 / 209. szám
Buda-Pest, 1868. 209. szám. Szombat, September 12 BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. XhArucnia ájux : NaSOHTaI PORAI MITxDlJ)ÉtKL : Égé»* érre ..... 20 firt. FrWyt.....................................10 , Negyedévre...........................5 „ Bvsamcitrm házhoz hordta : Égészérre . . . 18 írt — kr. Félévre Negyedévre. 9 ,4 50 Szerkesztőség : Budán, a vízi-városban, Ilona-n*ázfa, Reitter-féle ház. Kiadóhivatal.: Budavár, Iskola-tér, 162. sz. a. földszint. — Fiókkiadóhivatal : Gyüry Pál papirkereskedésében, hatvaniutcza 1-s. sz. a. Pesten. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el Magánhirdetések. Egyhasábas petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr, többszöri hirdetésért 7 kr minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr osztr. értékben. Lapunk mai számához a „Pénzügyi törvények és szabályok“ hetedik füzete (a feladóról szóló) van csatolva. HIVATALOS RÉSZ. A m. k. pénzügyminister Istvánffi Józsefet első osztályú, Boldizsár Jánost és Czirják Jánost másodosztályú pénzügyi fogalmazóvá, továbbá Vilfing Józsefet, Kérésiéry Kálmánt és Bachmaier Gyulát irodai segédtisztekké a kolozsvári m. k. pénzügyi igazgatósághoz nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Dobó Bertalant adóhivatali ellenőrré nevezte ki Szél János volt honvédtiszt a m. kir. pénzügyminister által segédtisztté a debreczeni m. kir. adóhivatalhoz neveztetett ki. A m. kir. pénzügyminister Döbrentei Kálmánt adóhivatali segédtisztté nevezte ki. Thúry László a m. kir. pénzügyminister által adóhivatali segédtisztté neveztetett ki. A magyar királyi pénzügyminister által Tatay Pál I. osztályú adóhivatali ellenőrré, továbbá Jóna Mihály volt honvédtiszt adóhivatali tisztté neveztettek ki. Helmeczy Ferencz a m. k. pénzügyminister által adóhivatali segédtisztté neveztetett ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister Dobrowsky Ernő, Zappa Ferencz és Klar Manó 1-fő osztályú főtávirászokat a pesti m. kir. távirdai főállomáshoz vonalellenőrökké, Szentpétery Ferencz távirászjelöltet pedig a nagyszebeni m. kir. távirdai állomáshoz ideiglenes minőségű harmadosztályú távirászszá nevezte ki. Baranyavármegye közönségének f. évi augustus 17-én 1629. sz. a. kelt jelentése szerint Mohács mezőváros első bírósági hatósága rendezett tanácsa megszüntettetett. Budán, 1868-ik évi September hó 10-én. A magyar kir. belügyministeriumtól. A BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYMINISTERIUMOK RENDELETE A SZÉKELYFÖLDI URBÉRISÉGEK ORSZÁGOS KÁRPÓTLÁSA TÁRGYÁBAN. A székelyföldi urbériségekre nézve követendő bizonyítási eljárás szabályozásáról f. évi március 11-én kibocsátott rendeletünk 10. §-ában fenntartottuk, hogy a székely urbériségekért az országos alapból nyújtandó kárpótlás iránt külön rendelet útján fogunk intézkedni. Ez intézkedésnél nem térhettünk el azon alaptól, amelyen Erdély legnagyobb részében az úrbéri kárpótlás már bevégzett ténynyé vált, — czélunk csak azon határvonalig terjedhetvén, hogy ugyanazon alap megtartása mellett az aránytalanság, mely egyrészről a székelyföldi, másrészről pedig a székelyföldön kivül eső urbériségek kárpótlása közt eddig fennállott, s a mely az 1854. évi junius 21-én kelt legfelsőbb rendelet túlmerev alkalmazásából eredt, a kölcsönös igazság s a méltányosság igényeinek megfelelőleg kiegyenlíttessék. A most érintett aránytalanság oka ott rejlik, hogy a székelyföldi urbériségekért járó kárpótlás felszámításánál az országos kárpótlást szabályozó, 1854. évi junius 21-én kibocsátott legfelsőbb rendeletnek kizárólag és egyedül csak azon alapelve szolgált irányadóul, amely egész Erdélyre nézve a terület szerinti kárpótlást határozta el; ellenben ugyanezen legfelsőbb rendelet ama másik kedvezményéből, amely szerint az úri természetű tizedért mindazok részéről külön kárpótlás volt igénybe vehető, akik a tizedszedésnek az 1848-ik évig gyakorlatában voltak, a székelyföld, ahol a sajátságos jog- és birtokviszonyok természeténél fogva tized egyáltalában nem létezett, kizárva maradt. E szerint, amíg Erdély többi részeiben a terület szerinti kárpótláson kívül az úrbéri szolgálmányok egy része is (a tized) kárpótolva jön: a székelyföld csak a terület szerinti egyszerű kárpótlásban részesült, s ezen aránytalanság még inkább érezhetővé vált azáltal, hogy a székelyföld nagy részében nem csak a föld értéke jelentékenyen magasabb, mint Erdély megyéiben, hanem az urbériségektől járt kézi és szekeres napszámok mennyisége is sokkal nagyobb volt, épen azon oknál fogva, mert itt az urbériségeket a tizedszolgálmány nem terhelő, így Megszűnik ez aránytalanság, ha a kettős kárpótlás, amely Erdély többi részeiben az országos alapból nyujtatott, a székelyföldre is kiterjesztetik; kiterjesztetik olyképen, hogy a székelyföldi úrbériségekért a terület szerinti kárpótláson kívül, azon kárpótlás is megadassák, a mely a tized után járna, — ha e tized ott valóban létezett, s azt nem a kézi és igás napszámok nagyobb mennyisége pótolta volna. De valamint az igazság és méltányosság követelménye, hogy ily módon a székelyföldi úrbériségek kárpótlása ugyanazon mérv szerint történjék, amely Erdély többi részeiben alkalmazva jön, úgy viszont a másod-kárpótlás a székelyföldre nézve nem lehet nagyobb, mint azon középlet, amely az erre vonatkozó hivatalos adatokból vont számítás nyomán, Erdély többi részeiben egy-egy hold birtokra a tizedszolgálmány kárpótlása fejében esett. Ezek alapján tehát, az országgyűléstől nyert felhatalmazásunk erejénél fogva, s ő cs. s Apostoli kir. Felsége I. évi September hava 1-jén kelt legmagasabb jóváhagyása mellett, a székelyföldi urbériségek országos kárpótlására vonatkozólag rendeljük, a mint következik: 1. §. A székelyföldön fekvő urbériségekért az országos alapból adandó kárpótlás, minden egy-egy hold birtok után — holdját 1600 öllel számítva — a magasabb szolgálat által helyettesített tizedjáradék kárpótlásával együtt az I. mrb. osztályú községekben .... 36 frt, a II. V . n .... 30 B a III. „ „ „ .... 24 „ tőkeösszegben állapittatik meg. 2. §. E kárpótlás azonban csak azon területek után számítandó, a melyek 1848-ban belsőségek vagy járt (mivelés alatti) birtokot (szántóföld, kaszáló) képeztek; ellenben a legelő, erdő, cserje, csepete, nádas s mindaz, a mi az úrbéri telek törvényes tartozéka gyanánt tekintendő, tényezőül a kárpótlás kiszámításánál nem szolgálhat. 3. §. Ha a kárpótlandó úrbéri telek tértartalma kisebb, hogysem a kárpótlási tőke, amely azért az 1 -ső §. értelmében járna, 50 frtig emelkednék, — amennyiben az ily telekkel belsőség is van kapcsolatban , az zsellértelek gyanánt tekintetik, amelyért az országos kárpótlási tőke, tekintet nélkül a tértartalomra, 50 írtban lesz megállapítandó. 4. §. Azon birtokosoknak, akik a székelyföldön vesztett urbériségeikért országos kárpótlást már nyertek, a magasabb szolgálat által képviselt tizedjáradék kárpótlása fejében, minden egy-egy hold úrbéri birtok után, holdját 1600 öllel számítva, 8 a fennebbi 2-ik §-ban foglalt szabály korlátai közt az I. urb. osztályú községekben . . . . 12 frt all. s „ n • • • • 9 „ a III. „ „ „ .... 6 „ utólagos tőke-kárpótlás adatik. 5. §. Utólagos kárpótlásban részesülnek azok is, akik a fentebbi 3-ik §. mérve alá eső úrbéri telkeikért az országos alapból 50 ftnál csekélyebb kárpótlási tőkét kaptak. Ezen esetben a korábbi kárpótlási tőke 50 írtra kiegészítendő. 6. §. A volt földesurak és volt jobbágyok közt 1848. évi július 1 -je óta létrejött úrbéri örökváltsági szerződések, a mennyiben a jogérvényesség törvényes kellékeivel bírnak, hatályukban sértetlenül fenntartatnak; de a volt jobbágyok, ha igazolják, hogy örökváltsági szerződésük tárgyát oly birtok képezi, a mely az 1868. évi mártius 11 én kelt rendeletünk elvei szerint országos kárpótlás alá tartozik, e birtokért az országos alapból ugyanazon kárpótlást vehetik igénybe, amely azért, ha az örökváltsági szerződés közbe nem jött volna, a jelen rendelet alapján a volt földesurnak járna. 7 §• Ugyanezen kedvezmény kiterjesztetik azon volt jobbágyokra is, a kik az önmegváltásra birói ítélet által köteleztettek, ha kimutatják, hogy birtokuk, a melynek megváltására itéletileg kötelezték, az 1868. évi mártius 11-én kelt rendeletünkben foglalt elvek szerint az országos kárpótlás tárgyait képező úrbériségek sorába tartozik. E mellett azonban a hozott ítélet által, amennyiben ez jogerőre emelkedett, volt földesuraik irányában megállapított kötelezettségük, teljes erejében s egész terjedelmében változatlanul fennmarad. 8. §. Ha a 6-ik és 7-ik §§-ok értelmében a volt jobbágyok által akár jogérvényes egyezség, akár jogerejű ítélet alapján fizetendő önmegváltási tőke csekélyebb annál, amely a megváltás tárgyától a jelen rendelet értelmében járna, az országos alapból adandó kárpótlási tőke kiszámításánál az egyezség s illetőleg ítélet által megállapított csekélyebb öszszeg veendő alapul. 9. §. A kárpótlási tőkétől 5%-os kamatok számíttatnak, és pedig: a) az 1-ső, 3-ik, 4-ik és 5-ik §§-ok eseteiben 1848. évi julius 1-jétől; b) a 6-ik és 7-ik §§-ok alatt foglalt esetekben azon időponttól fogva, amely a jogérvényes egyezség-, vagy jogerejű ítéletben megállapítva van. 10. §. Az országos alap mind a kárpólási tőkét, mind pedig a hozzáadott 5%-os kamatokat, névszerinti értékben számítandó és névre szóló földtehermentesítési kötvényekben szolgáltatja ki, amelyek szintúgy, mint az eddig kibocsátott hasonnemű kötvények, az ország jótállása alá helyeztetnek, szabályszerű kisorsolás alá esnek, s ha kisorsoltattak, az ország pénztáránál névszerinti értékben készpénzzel beváltatnak. 11. §. A volt jobbágyok által e rendelet alapján igénybe vehető országos kárpótlás iránti jogosultság azokat, s illetőleg azok törvényes örököseit illeti, akik az egyezség vagy ítélet által megállapított örökváltsági tőke- és kamatrészleteket a volt földesúrnak megfizették. Ez okból, ha az úrbéri örökváltság terhének törlesztése közben az illető úrbéri telek birtokosa változott, a felszámítandó országos kár-