Budapesti Közlöny, 1868. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1868-10-10 / 233. szám

Buda-Pest, 1868. 233. szám. Szombat, October 10. H­IVATALOS I. A I». Narantai postai szétköldéssel : Égisz évre.........................20 frt. Félévre ...... 10 „ Negyedévre...........................5 „ Szerkesztéség : Pesten , hatvani­ utcza 10-ik szám 1. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok­­ tere 7. sz. a. földszint. Kéziratok nem küldetnek tíura. Bérmentet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­­gadtatnak el.____________________________ Budapesten házhoz hordva : Egész évre ... 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . . „ 60 „ Hivatalos Hirdetések : A hivatalos ..Értesítőbe'' iktatandó hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt. 200—300-ig 3 frt és igy tovább minden 100 szóért 1 frttal több. Magán­hirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 8 kr. többszöri hirde­tésért? kr.minden beigtatásnál. A bélyeg-dij külön minden be­iktatás után 30 kr. oszt. értékb. Előfizetés „BUDAPESTI KÖZLÖHÍ-RE, a m. k. ministerium hivatalos lapjára. 1868. october-decemberi negyedévre: Budapesten házhozhordással 4 ft 50 kr. Vidékre postai szétküldéssel 5 „ — „ Községek részére................ 3 „ — „ Megjegyzendő, hogy csupán csak ma­gyarországi és erdélyi falusi községekre szól az utóbbi leszállított előfizetés. Az előfizetési pénz a lap kiadó­hivata­lába bérmentve küldendő, Pest, barátok tere , 7-ik sz. a. A Buda-Pesti Közlöny kiadóhivatala. NEMHIVATALOS RÉSZ. A HORVÁT ORSZÁGGYŰLÉS KÜLDÖTTSÉGÉNEK FOGAD­TATÁSA KIRÁLY Ő FELSÉGE ÁLTAL.Buda, oct. 9. A h­orvát országgyűlés feliratának átny­ujtásá­­val megbízott küldöttséget O cs. és Apostoli kir. Felsége ma délutáni 6 órakor méltóztatott a budai várpalotában elfogadni. Vakanovics Antal, a hor­­vát országgyűlés elnöke s a küldöttség vezére, a feliratot a következő szónoklattal nyújtotta át ő Felségének: „Császári és Apostoli királyi Felség ! Horvát- Tótország és Dalmatia országgyűlése azon kitüntető küldetéssel bizott meg bennünket, hogy Felséged magas trónja zsámolyához e leg­alázatosabb feliratot letegyük, mely a rendithet­­len hűség és jobbágyi hódolat kifejezése mellett azon kiegyenlítést foglalja magában, mely által Horvát-Tótország és Dalmátia egyrészről, és Magyarország másrészről minden közöttük fenn­forgó államjogi nehézséget, — Fiume hová­tarto­­zását kivéve — megszüntetvén, új közjogi egyez­séget hoztak létre s állapítottak meg. A felirat azonban megc­áfolhatlan érveket hoz fel arra nézve, hogy Fiume nemcsak földrajzi fekvése és nemzetisége, hanem jog szerint is Hor­vátország egyik kiegészítő részét képezi. E tekin­tetben hódolatteljesen hivatkozunk Felséged dicső ősének Mária Terézia császárné és királynénak 1776., 1777-ik évi legfelsőbb elhatározásaira, va­lamint Szörénymegye 1778-ki diplomájára és dicső emlékű I. Ferencz császár 1808-ki legfelsőbb el­határozására. Ezen diplomatikai okmányok által Fiuménak a horvát királyságba közvetlen visszakeblezése ünnepélyesen kimondatott és elismertetett Egyéb­iránt Horvátország a méltányos kiegyezésnek Fiume tárgyában is annyiban már előkészíté út­ját, a­mennyiben a Magyarországgal létrehozott megállapodásban tulajdon országának s követke­zőleg Fiuménak is valamennyi kereskedelmi-, közlekedési-, pénzügyi és katonai-ügyeit a közös magyar ministériumok vezetésére bízta. Ennélfogva a leghűbb horvát nép nevében leg­­­alázatosabban kérjük Felségedet: méltóztassék Horvátország jogát Fiuméra az államjogi kiegye­zés határai között legkegyelmesebben megóvni és megvédeni, és sz. Isten koronája népeinek állam­jogi egyezségét az engesztelés, szeretet és meg nem szűnő egyetértés kapcsával körülvenni és megszilárdítani.“ Ő Felsége a feliratot átvévén, a következő sza­vakat méltóztatott a küldöttséghez intézni: „Örömmel s különös megelégedéssel értesültem úgy a horvát-, slavon-, dalmát országgyűlés most átnyújtott feliratából, valamint magyar ministériu­­momnak erre vonatkozó előterjesztéseiből is, hogy minden fennforgott közjogi kérdések s nehézségek a magyar és horvát országgyűlés által, mindkét rész megnyugtatásával kiegyenlítettek, s ekként ama történeti kapocs, mely érintett országaim hű népeit, saját érdekökben évszázadokon át egye­ssé, ismét helyreállítottnak tekinthető. Egyedül Fiuméra nézve nem sikerült még ba­rátságos után megállapodásra jutni. Azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy feje­delmi feladataim egyik legszebbikét képezi : ott, hol népeim érdekei egymástól elágaznak, királyi szavamat engesztelőig s kibékitőleg mérlegbe vetni; bizalommal tekintve továbbá az­on előzé­keny s őszinte indulatra, melyet mind a magyar, mind a horvát országgyűlés e nagyfontosságú közjogi kérdések megoldása körül egymás irá­nyában tanúsított, biztosan számítok arra, hogy valamint a többi kérdések tekintetében, úgy Fiuméra nézve is sikerülni fog az annyira kívá­natos megoldást barátságos úton létesítni. E czélból magyar koronám tanácsosait azonnal utasítani fogom, hogy a minden részről érdekle­t­­tekkel értekezvén, megfelelő javaslatokat terjesz­­szenek elém, melyek királyi előterjesztvények alakjában úgy a magyar, mint a horvát ország­­­gyűlésnek bemutattatván, minden érdekek lehető figyelembevétele mellett a kölcsönös megegye­zést lehetővé tegyék, hogy így a kiegyenlítés be­fejezett műve Általam jóváhagyva, mielőbb életbe léphessen. Királyi elhatározással csak azon nem várt eset­ben fognék döntőleg intézkedni, ha az összes ér­deklettek megnyugtatására irányzott előterjesz­téseim alapján az óhajtott és szükséges ered­ményt elérni nem sikerülne. Tudassák ezt megbízóikkal, és biztosítsák őket változatlan királyi vonzalmamról.“ ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCXCVI. ÜLÉSE Octóber hó 9-én d. e. 10 órakor.. Elnök : Szentiványi Károly. Jegyzők: Bujánovics Sándor és Paizs Andor. Tárgy: Az úrbéri örökváltságok megtérítése, s az uzsoratörvények megszüntetéséről szóló tör­vényjavaslatok. A kormány részéről jelen vannak: Andrásy Gyula gróf ministerelnök, Horvát Boldizsár, Festetics György gr. és Gorove István mi­nister urak. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesítetvén: — Elnök az időközben beérkezett irományokat mutatja be. A szepesi XVI város kerületi közönsége a Vág folyó szabályozása iránt Trencsén megye közön­sége által felterjesztett folyamodványt pártoltatni kéri. Baja város közönsége a város törvényszéke költ­ségeit az országos pénzügyi bizottság véleménye ellenére az állam által fedeztetni kéri. Bán Sámuel nagy­kanizsai néptanító a közok­tatás ügyében készült emlékiratát figyelembe vé­tetni kéri. Kraszna megye kimondatni kéri, hogy a minis­zerek kivételével, ha a kormány­ hivatalnok kép­viselőséget vállal, hivataláról lemondani köteles legyen. Napirendre térvén át a ház: szót emel Horvát Boldizsár igazságügyminiszer . Nem­zeti életünk egyik legszebb korszaka az, melyben a magyar aristocratia, az egyetlen, melyet a tör­ténelem e tekintetben felmutat, önszántából, min­den forradalmi mozgalom, minden külső impulzus, a körülmények minden nyomása nélkül a népet felszabadította s a szabad föld és tulajdon elvét tűzte ki jelszavául. Ezáltal emelkedett a nemzet az új társadalmi rend magaslatára és a múlt véres csatái után ezzel igazolta újabban életrevalóságát, fölismervén és elfogadván egyikét azon életföltételeknek, me­lyektől a nemzet további fönmaradása függ. Az eszmeharcz e téren már a h­arminczas évek­ben vette kezdetét; de a törvényhozásnak csak az 1840-ik évben sikerült a szabad tulajdon első alapkövét letenni, az 1840. évi VII. törvényczikk által, mely a jobbágyoknak megengedé, hogy úrbéri tartozá­saikat bizonyos tőke letétele mellett örökre me­gválthassák. A magyar nép józan felfogásának és becsüle­tességének fényes tanúságául szolgál, hogy e törvény kihirdetése után községek és egyes jobb­ágyok jelentékeny számmal siettek a törvény jótékonyságával élni és noha sokan igen súlyos feltételek alatt vásárolták meg a föld szabadságát, de készek voltak a legnagyobb erőfeszítésre is, csakhogy édes tulajdonuk gyanánt üdvözölhessék azon földet, melyet mindennapi munkájuk verí­tékével áztattak és termékenyítettek. Mindamellett a föld felszabadítása ez után csak a kezdeményezés stádiumában állott, a­mi­dőn a 48-diki törvényhozás egy hatalmas lépés­sel továbbra ment: eltörölte imperative az összes úrbéri tartozásokat, és a volt földesurak kártala­nítását az ország vállalta terelé. Nem tartozik ide e nagyszerű törvényhozási tény politikai és erkölcsi horderejét mérlegelni, de annyi bizonyos, hogy a törvényhozás ezen intézkedésében, mely az úrbéri birtokot épen

Next