Budapesti Közlöny, 1869. október (3. évfolyam, 224-250. szám)
1869-10-10 / 232. szám
Buda-Pest, 1869 232. szám Vasárnap, Október 10. BUDAPESTI AKÖZLÖNY. H I 'V A T AI.OS 1LA 1». SiNRU *t#SAi WACXftLPiSgKI, i Sfáea irr» ..... 20 írt Félérr« ...... 10 „ Negy*démr»...................5 „ BUDAOMt»» Si35W5# ! Egész sít® . . . 1# frt— fej. Félárro .... 9 , — „ Negyedírro , . 4 , 50 , Ev.Dítest4m 1jh% fesacsT.iiTofige : Páston , k*trsni»te*a telk mink I, pataloi. : Postán, Barátok - tara 7. tz. a, földszint. ÁTOK b«ss ktliattaek vtsasa, frireieatei**a !wT‘ust mk ,«cdH fevdercfciktKl i*t~ fc*dU$rak d HrraraLoa : A ferraUlos „ÚrtalíttCb*** igtJttnilU Mrdsííst tUjük t .;ír:V'-,yi,Yoi ei?,;u cMMc-fttuCa ItekakloníUi, még pedig: 100 »sóig 6g/*»2ri hirdeté»»rt 1 frt, ét SO kr. a bélyegért, ICO— SOv-ff? 9 írt aOO—COV-ig 5 frt a« Így továbá cxindva 100 »szórt I írttal tiibb. I MlSÍKUISiTtsiI: Egy hasáboe petit sor egrsioft hirdetésért 8 kr. többszöri hirrs illésért 7 kr.maiden beiktatásait. A bélyeg-dij külön minden basisjtstáe után 30 kr. oszt.Artikb. Előfizetés „BUDAPESTI KÖZLÖNY“-RE, & m. k. ministerium hivatalos lapja 1860. IV-ik negyedévi folyamára. Oktober—decemb. (negyedévre) 5 forint. Az előfizetési pénz a lap kiadó-hivatalába bérmentve küldendő, Pest, barátok tere, 7-ik sz. a. A Buda-Pesti Közlöny kiadóhivatala. A t. hatóságok felkéretnek az ezen laphoz czimzett pénz küldemények bérmentes feladására, mivel alólírott kiadó hivatal bérmentetlen leveleket el nem fogadhat. A „Budap. Közl.“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ e cs. és Apostoli kir. Felsége 1869. oct. hó - ról kelt legfelsőbb elhatározásával lovag Vetsera Albin cs. és kir. követségi titkárnak és ügyvivőnek Szt.-Pétervárott, a Szent István-rend lovagkeresztjét díjmentesen adományozni legkegyelmesebben méltóztatott. Streieher Ákos kolozsvári lakos vezetéknevének „Szócsőre kért átváltoztatása I. évi 19.753. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. Markscheid Nándor kun szent mártoni lakos saját, továbbá István, Imre, Nándor, Lajos, János, Mária, Terézia és Klára kiskorú gyermekei vezetéknevüknek „Mátrai“-ra kért átváltoztatása I. évi 19.689. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. A hadi tudományoknak a magy. kir. tudomány-egyetemen rendszeresített tanfolyamára a vallás- és közoktatásügyi minister a honvédelemügyi magy. kir. ministerrel egyetértőleg újabb tanárokul Miskich Ferencz őrnagyot és Korn Endre századost nevezte ki. A debreczeni pénzügyigazgatóság által Mátray Sándor és Tenkei Demeter György a kisvárdai adóhivatalhoz segédtisztekké neveztettek ki. A MAGYAR KIRÁLYI BELÜGYMINISTER 3390. szám alatt kelt KÖRRENDELETE VALAMENNYI TÖRVÉNYHATÓSÁGHOZ. Már az 1867. évi julius 9-én 1211. B. szám alatt kelt körrendeletemmel figyelmeztettem a törvényhatóságokat azon gyalázatos kereskedésre, mely a keleten az~~öl& kivándorolt és a kertiök veszedeljí’óiba kerílt magyarországi nöszemélyek- mes a kelyzetik, s fölhívtam, hogy ez ügyet éber figyelemmel kisérjék. Mind a mellett, s noha a közös külügyministerium utján tett intézkedések folytán az ottani osztrák-magyar consulatusok által már számos ilyen nőszemély jön az ottani bordélyházakból eltávolitva és hazaküldve, s a magyar osztrák consulatusok által a kézrekerült keritek, mennyiben hatóságuk alá tartoznak, fenyittetnek is, — a közös külügyministerium utján nyert tudósítások szerint, fájdalom, mégsem sikerült azon czélt elérni, hogy a dunafejedelemségi, törökországi, egyiptomi, s más keleti országokbeli bordélyházaknak magyarországi nőszemélyekkel való benépesítése megakadályoztassék , minek fő oka abban rejlik, hogy a fejlett életre vetemedett, vagy arra hajlandó nőszemélyek innen folyvást nagy számban és könnyen juthatnak a keletre, és magába Kelet- Indiába, sőt gyakran az onnan hazaküldött ily személyek is rövid időn oda ismét nehézség nélkül visszatérnek. Tapasztaltatott, hogy a hatóságok kijátszása végett mind az ottani bordélyházak keritei, mind a feslett életre vetemedett itteni nőszemélyek is minden lehető álutat fölhasználnak ; nevezetesen a keritek gyakran mind magukat, mind az általuk ily célra összetoborzott nőszemélyeket más államok útlevelével , a nőszemélyeket néha férfiruhában viszik ki; sőt van eset reá, hogy ilynemű nőszemélyek, ha a consulatusok által kinyomoztatnak, nemzetiségüket is eltagadják, csakhogy az e tekintetben szigorú eljárásra utasított osztrák-magyar ügynökségek hatósága alól, illetőleg a hazaküldés elöl menekülhessenek, mi azonban még sem akadályozd, hogy ezen consulátusok ellen, — ez ügybeni állítólagos lanyha eljárásukért — panasz és vád ne emeltetett volna. Hozzájárul az ecsetelt bajhoz, hogy a keleten lévő consulatusok ez ügybeni eljárásukban az ottani törvényhatósági viszonyok által is tetemesen gátoltatnak. Ezekből világos, hogy a baj a lehetőségig csak úgy lesz orvosolható, ha az forrásánál fojtatik el, t. i. ha a magyarországi fiatal nőszemélyeknek keletre való utazása, bizonyos körülmények között sikeresen megakadályoztákk. E végből figyelembe véve azt, hogy a keletre menő fiatal nők még ha kimenetelükkor erkölcsileg romlatlanok is, ott sokszor a kerttek hatalmába kerülve, a szégyenkereskedés tárgyaivá válnak s a rabszolgasággal azonos állapotba jutnak, mely jól csak nehezen vagy épen nem mentethetnek meg, és hogy a magyar név érdekében is szükséges, hogy az ottani bordélyházaknak magyar nőkkel való benépesítése általában megszüntettessék, szükségesnek látom a következőket rendelni : 1. Oly fiatal nők, akik csak szolgálatkeresés végett szándékoznak a keletre, úgymint Moldva- Oláhországba, Szerbiába, európai és ázsiai Törökországba, Egyiptomba, Kelet-Indiába stb. utazni, vagy akik, noha utazásuk czéljául mást adnak elő, de biztos és tisztességes keresetmódot kimutatni nem tudnak, vagy kiknek erkölcsisége ellen alapos kifogás tétethetik, keletre szóló útlevelet nem nyerhetnek, s ilyeket további utasításig sem a belügyminiszeriumi, sem az erdélyi királyi biztos kiszolgáltatni nem fog; miért is az ily tekintetek alá eső fiatal nők útlevél iránti kérelmeik azonnal visszautasitandók s fel nem terjesztendők. A törvényhatóságoknak felelősséggel járó kötelességükben állandó minden oly esetben, midőn fiatal nők számára a keletre útlevél kéretik, őket, illetőleg szüleiket vagy gyámjaikat, a veszélyre figyelmeztetni, s a kérvényeket a belügyministériumnak, illetőleg erdélyi királyi biztosnak csak az esetben felterjeszteni, ha a fentebbi körülmények be nem állanak, mi a hatósági jelentésben mind igazolandó lesz. 2. Az 1-ső pont alatti esetekben fiatal nőket illetőleg a határszéli helyeken használatban lévő s csak néhány napra a határhelységek közötti közlekedés könnyítésére szánt útjegyek kiállítása beszüntettetik, s a határszélen lévő törvényhatóságoknak különösen kötelességül tétezik, hogy a községi elöljáróságokat és többi alárendelt közegeiket ily jegyeknek az előadott esetekben való kiállításától azonnal szigorúan tiltsák el, megjegyeztevén, hogy egyúttal a kellő intézkedés megtétetett, miszerint ily személyekre nézve a határszéli útjegyek kiállításától az összes határszéli hivatalok is eltiltassanak. 3. Minthogy a fiatal nők részint a keletről ide járó kerttek, részint azoknak itt lakó ügynökei által, többnyire jó szolgálat szerzésének ígérete mellett, s különféle más ürügyek alatt szoktak oda csábíttatni, tekintsék a törvényhatóságok kötelességüknek, minden oly esetben, midőn ily személyek által külhoni útlevél kéretik, kinyomozni, várjon nem ilyes mit csábitó által beszéltettek-e reá a külföldre való utazásra ? s ha igen, — ki által ? hogy annak kellő megbüntetése lehetővé tétessék. 4. Minthogy különösen Erdélyből, s főleg a székely székekből föltűnően nagy számban szoktak a fiatal nők szolgálatkeresés végett Moldva- Oláhországba kijárni, onnan pedig részint önként, részint az ott működő kerttek által elcsábíttatva csakhamar a keletre tovább utaznak, hol rendszerint bordélyházakba kerülnek, minek következménye az, hogy az eddigi tapasztalás szerint a keleti bordélyházak számára aránylag ők szolgáltatják a legnagyobb jutalékot: az erdélyi, s nevezetesen a székely székekbeli törvényhatóságoknak különösen meghagyatik, hogy az ottani népet azon veszélyre, mely a Moldva Oláhországba s általában a keletre kivándorló leányokat fenyegeti, figyelmeztessék; a szülőket és gyámokat leánygyermekeik, illetőleg gyámoltjaiknak külföldi szolgálatba való küldésétől komolyan óvják, s ezt annyival inkább, mert azok, kik mint cselédek bérért kívánnak szolgálni, ezért Magyarhonban sokkal könnyebben, biztosabban s jutalmazóbban elérhetik; — a cselédszerzőket és szekereseket, kik a leányokat Moldva-Oláhországba kihordani szokták, a rendes útlevéllel el nem látott leányoknak oda való kivitelétől szigorúan tiltsák el, s e tilalom áthágóit büntessék meg. 5. Akik az ily veszedelmes keriteket a hatóságnak sikerrel feljelentik, s őket kézrekeriteni segítik, kívánságukra esetről esetre 40 forintnyi jutalomdijban fognak részesittetni. 6. A kézrekerült keritek és bűntársaik, menynyiben oly tettet követtek el, mely a közfenyitő törvények súlya alá esik, megfenyités végett az illetékes fenyitő bíróságnak adandók át; ha pedig tettek csak rendőri kihágást képez, rendőri utón 500 főig terjedhető bírsággal, vagy 3 hóig terjedhető letartóztatással büntetendők, és ha külföldiek, a büntetés végrehajtása után az országból kiutasítandók. — Ily esetekről a belügyministeriumnak mindig jelentés teendő. A közerkölcsiség és magyar név érdekében szi-