Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1870-10-19 / 238. szám
Buda-Pest, 1870. 238 szám. Szerda, October 19. KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadóiznak el. _________. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : NaPONTAI POSTAI SZÉTKÜLDÉSSEL ! Egész évre.........................20 frt. Félévre..............................10 „ Negyedévre...........................5 „ Budapesten házhoz hordva : Egész évre. . . 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . . 50 n Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítőbe*' iktatandó hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 írt és így tovább minden 100 szóért 1 írttal több. Szerkesztőség : Pesten , hatvani utcza 10-ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok tere 7. sz. a. földszint. Magánhirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr. többszöri hirdetésért 9 kr.minden beigtatásnál. A bélyegdíj külön minden igtatás után 30 kr. oszt ért HIVATALOS RÉSZ. Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán megengedem, hogy báró Szentkereszty Zsigmondi és neje született gróf Haller Annának, a Nagy-Bánban f. évi május 13-án dühöngött felhőszakadás által okozott szerencsétlenség enyhítése körül kifejtett emberbaráti tevékenységükért elismerésem nyilvánittassék. Kelt Schönbrunnban, 1870. oct. 3-án. Ferencz József, s. k. Gr. Festetics György, s. k. A m. k. pénzügyminister Bagyik Antalt az aradi m. k. pénzügyi igazgatóság számvevő osztályához III. osztályú számtisztté nevezte ki. A m. k. pénzügyminister Ziegelheim Gusztáv annavölgyi kőszénbánya-tisztet, í ső bányatisztté a nagyági bányahivatalhoz ideiglenesen kinevezte. A m. k. pénzügyminister Szedlácskó*) Kálmán joghallgatót m. k. dohánygyári hivataltisztté ideiglenes minőségben nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Fábry István őruga, a m. k. curia legfőbb itélőszéki osztályának újon kinevezett elnöke, a legfőbb itélőszéknek folyó évi október hó 17-én tartott teljes tanácsülésében tiszti esküjét letévén, hivatalos működését megkezdette. Az 1870. XVI. t. sz., úgy az ezen törvény végrehajtása tárgyában f. évi sept. hó 26-án 2179. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet értelmében, f. hó 10-én feloszlatott kir. váltójeltörvényszék iktató- s kiadóhivatala, úgy nemkülönben irattára is, a pesti kir. ítélő tábla hason hivatalaival egyesittetvén, a kir. itélő tábla váltó- és két bűnügyi osztálya helyszűke miatt, a nádor utczai 7. sz. alatti házba, a volt kir. váltófeltörvényszék egykori helyiségébe tétetett át. INDOKOK a királyi jegyzőkről és jegyzői díjakról szóló törvényjavaslatokhoz. (Folytatás.) **) IV. Fejezet, 29—30. §§. A jegyző közhivatalt viselvén, a közönség irányában kötelezettségeket is vállal, miért is a megkereső féltől közreműködését meg nem tagadhatja. Ezen kötelesség teljesítésének biztosítása végett rendeltetik, a)hogy a kijelölt lakhelyét el nem hagyhatja a végett, hogy a közönség őt mindig bizton megtalálhassa ; ezen rendelet két módon szentesíttetik: egyrészt a kerületen kívül felvett okmányok nem közokiratok, másrészt a 8. §. értelmében a lakhely elhagyása esetében hivatalától felfüggeszthető, illetőleg elmozdítható ; b) hogy a felek bármely jegyzőhöz szabadon fordulhatnak, és a fél más törvényszéki kerületből is eljöhet hozzá, így p. 0. győri ingatlan iránt a szerződés a pesti jegyző előtt köthető ; ezen rendelet folytán a felek egyik jegyzőhöz sincsenek kötve; c) hogy megtagadás esetében a megkereső fél panaszt tehet a törvényszéknél, amely a jegyzőt, amennyiben igazolatlanul tagadja meg közreműködését, egyúttal a költségek megtérítésére is szorítani fogja (169. § ) 31. §. Azáltal, hogy okmányok szerkesztésére közhivatalnokok állíttatnak föl, nem csak azt akarjuk elérni, hogy alaki tekintetben hibátlan okmányok szerkesztése biztosíttassék, s hogy a feleknek a fogalmazási és írási teendőket teljesítsék , hanem egyik fő czélja az is, hogy helyes okmányok szerkesztessenek. E tekintetben a jegyző ügyelni köteles, hogy a törvénynyel ellenkező rendelkezések fel ne vétessenek, hogy a felek akarata, azok valódi szándéka és a törvény rendeletei szerint az okmányban szabatos és határozott kifejezést találjon. A jegyző hivatásával ellenkezik, hogy ő törvényellenes cselekmények eszköze és elősegítője legyen. Ezen rendelet a felek szabad rendelkezési jogával nem ellenkezik, mert az államban a törvényt mindenki tisztelni köteles és a szabadság csak a törvény korlátain belül jogosult. Azonban ezen szakasz rendelete nem kötelezi a jegyzőt nyomozásra, várjon az előtte megjelent felek nem akarnak e jogsértést, kijátszást sat, elkövetni, sőt ha gyanúja is lenne, sem kötelezhető arra. A szakasz rendelete csak oda érthető, hogy ha a felek ily szándékot előtte világosan kijelentenek, vagy ha ily szándékuk keresztülvitele iránt tanácsot kérnek tőle, ha kijátszási szándékkal szintett jogügyletet akarnak kötni, köteles közreműködését megtagadni. Eddig előfordult, hogy a felek ily kijátszások biztosítása tekintetéből ügyvédek és zogirászok tanácsával éltek, akik azon czél eléréséhez nem csak tanáccsal, de közreműködéssel is járultak. Egyébiránt a jegyző csak a felek akaratát köteles tekintetbe venni, és ennek szabatos kifejezéséről az okmányban gondoskodnia kell: a felek titkos célzatai, és az általuk netalán maguk közt megállapított szándékaik után, amennyiben előtte világosan előadva nem lettek, kutatni nem köteles, és azért mindig lehetséges, hogy a jegyző előtt kötött ügylet szintettnek bebizonyíttatik, s hogy e végett érvénytelennek kijelentetik, ami végett a jegyző csak akkor vonathatnék felelősségre, ha az ügylet szintett voltáról tudomással bírt, mert érvénytelen ügylet kötésénél nem szabad közreműködnie. 32. §. A jegyző úgyszólva a családok tanácsadója, akik a legbensőbb bizalommal fordulnak hozzá , azért is a titoktartás egyik főkötelessége. Ha e kötelességét megszegné, épen úgy vesztené el a közönség bizalmát, amint a gyóntató atya, azért is a jegyzőt következetesen az ily módon közlött tények iránt tanúskodásra sem szoríthatni. 33. §. Ezen intézkedés szükséges, hogy az okmány belérvényessége biztosíttassék. 34. §. Az okmány érvényességéhez mindenekelőtt szükséges, hogy az okmányban megnevezett felek valóságosan ugyanazok is legyenek, akik a jegyző előtt megjelentek s az ügyletet megkötötték. Azért is minden jegyzői törvény a jegyzőnek különös kötelességévé teszi, hogy eziránt a szükséges meggyőződést magának megszerezze. Azonban bizonyos, hogy az ily nyomozások ellenére is mégis fordulhat elő eset, hogy a fél nem ugyanazonos, mivel mind a jegyző, mind a tanúk csalódhatnak, és ily esetben az okmány oly fél irányában, akinek neve említtetik benne, vagy a kinek neve rajta aláíratott, nem bírhat jogi hatálylyal, úgyszintén megtörténhetik, hogy a jegyző ezen nyomozásokat nem tette meg, és a fél mégis ugyanazonos, ez esetben azért, mivel a jegyző az előírt formaságokat elmulasztotta, az okmány érvénytelen nem lehet. Ily nézeten alapszik a 34. § rendelkezése ; a javaslat a jegyzőt ugyan kötelezi némi formaságok megtartására, s ha elmulasztja ezeket, fegyelmileg is büntettetik, de azért az okmány közhitelességét nem veszti, és épen e végett a 27. §, a lényeges kellékek közé ezen formaságot nem is sorolja : a javaslat nem akarja a feleket sújtani a jegyző mulasztásai miatt. Ily nézetből indul ki a franczia és a bajor törvény is. 35.—36. §§. Az osztrák jegyzői rendtartás kivétel nélkül a jegyzői okmányoknál két jegyző vagy egy jegyző és két tanú jelenlétét követelte, miáltal a jegyzői okmányok felvétele rendkívülileg nehezíttetett. A franczia törvény 9-ik czikke ugyanezt rendelé, és Francziaországban ezen rendelet folytán azon szokás nőtte ki magát, hogy a jegyző felvette az okmányt s ezt társának aláírás végett megküldte, aki az aláírást megtette a nélkül, hogy a felvételnél vagy a felek aláírásánál jelen lett volna, és igy a jegyzők csak arra ügyeltek, hogy az előírt formaságnak eleget tegyenek, és ezáltal a törvényt kijátszották. A semmitőszék több esetben az ily módon létrejött okmányokat megsemmisítette, de voltak ítéletek, amelyek ezeket érvényeseknek elismerték. Ily ingadozó joggyakorlat a törvényhozás intézkedését szükségessé tevén, 1843. június 21-én e tárgyban: „sur la forme des actes notaries“ törvény hozatott, mely szerint jövőre az élők közti ajándékozások, a házastársak közt a házasság tartama alatt kötött ajándékozási szerződések, az ajándék vagy végrendelet visszahúzása, természetes gyermekek elismerése és az ezen ügyletekre vonatkozó hatalmazványok vagy a végrendeletek iránt felvett jegyzői okmányoknál két jegyző vagy egy jegyző és két tanú jelenléte szükséges, minden egyéb esetben a második jegyző vagy a két tanú jelenléte már nem szükséges. Ugyanezt rendeli a bajor törvény 53. §-a is, és jelen javaslat is átvette ezen intézkedést. A javaslat szerint két tanú vagyis egy második jegyző csak a következő esetekben szükséges: 1. A 34. §. értelmében, ha a jegyző a felek egyikét nem ismeri. 2. A 38. § esetében, ha az egyik fél vak, siket, néma vagy siketnéma. 3. Az 55. és 56. §§. esetében a végrendeletek felvételénél. 4. A 89. §. esetében tények tanúsításánál . és 5. a 35. §. esetében ha egyik fél kívánja. Egyéb esetekben a jegyző maga veheti fel az okmányt és igy a jegyzői okmányok felvétele minden fölösleges formaságtól felmentetik, és a *) Tegnapi lapunkban hibásan volt Szedlácsek. **) Lásd lapunk 234. számát.