Budapesti Közlöny, 1870. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1870-10-19 / 238. szám

Buda-Pest, 1870. 238 szám. Szerda, October 19. KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bérmentet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadó­izn­ak el. _________. HIVATALOS LAP. Előfizetési árak : NaPONTAI POSTAI SZÉTKÜLDÉSSEL ! Egész évre.........................20 frt. Félévre..............................10 „ Negyedévre...........................5 „ Budapesten házhoz hordva : Egész évre. . . 18 frt.— kr. Félévre .... 9 „ — „ Negyedévre . . . 50 n Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítőbe*' iktatandó hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 írt és így tovább minden 100 szóért 1 írttal több. Szerkesztőség : Pesten , hatvani­ utcza 10-ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok­­ tere 7. sz. a. földszint. Magán­hirdetések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr. többszöri hir­­detésért 9 kr.minden beigtatás­­nál. A bélyeg­díj külön minden igtatás után 30 kr. oszt ért HIVATALOS RÉSZ. Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán megengedem, hogy báró Szentkereszty Zsigmondi és neje szüle­tett gróf Haller Annának, a Nagy-Bánban f. évi május 13-án dühöngött felhőszaka­dás által okozott szerencsétlenség enyhítése körül kifejtett emberbaráti tevékenységük­ért elismerésem nyilvánittassék. Kelt Schönbrunnban, 1870. oct. 3-án. Ferencz József, s. k. Gr. Festetics György, s. k. A m. k. pénzügyminister Bagyik Antalt az aradi m. k. pénzügyi igazgatóság számvevő osztályához III. osztályú számtisztté nevezte ki. A m. k. pénzügyminister Ziegelheim Gusztáv annavölgyi kőszénbánya-tisztet, í­ ső bányatisztté a nagyági bányahivatalhoz ideiglenesen ki­nevezte. A m. k. pénzügyminister Szedlácskó*) Kálmán joghallgatót m. k. dohánygyári hivataltisztté ide­iglenes minőségben nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Fábry István ő­ruga, a m. k. curia legfőbb itélőszéki osztályának újon kinevezett elnöke, a legfőbb itélőszéknek folyó évi október hó 17-én tartott teljes tanácsülésében tiszti esküjét letévén, hivatalos működését megkezdette. Az 1870. XVI. t. sz., úgy az ezen törvény vég­rehajtása tárgyában f. évi sept. hó 26-án 2179. sz. a. kelt igazságü­gyministeri rendelet értelmé­ben, f. hó 10-én feloszlatott kir. váltójeltörvény­szék iktató- s kiadóhivatala, úgy nemkülönben irattára is, a pesti kir. ítélő tábla hason hivatalai­val egyesittetvén, a kir. itélő tábla váltó- és két bűnügyi osztálya helyszűke miatt, a nádor utczai 7. sz. alatti házba, a volt kir. váltófeltörvény­szék egykori helyiségébe tétetett át. INDOKOK a királyi jegyzőkről és jegyzői díjakról szóló törvényjavaslatokhoz. (Folytatás.) **) IV. Fejezet, 29—30. §§. A jegyző közhivatalt viselvén, a közönség irányában kötelezettségeket is vállal, miért is a megkereső féltől közreműködését meg nem tagadhatja. Ezen kötelesség teljesítésének biztosítása végett rendeltetik, a)­hogy a kijelölt lakhelyét el nem hagyhatja a végett, hogy a közönség őt mindig bizton meg­találhassa ; ezen rendelet két módon szentesítte­­tik: egyrészt a kerületen kívül felvett okmányok nem közokiratok, másrészt a 8. §. értelmében a lakhely elhagyása esetében hivatalától felfü­g­geszthető, illetőleg elmozdítható ; b) hogy a felek bármely jegyzőhöz szabadon fordulhatnak, és a fél más törvényszéki kerület­ből is eljöhet hozzá, így p. 0. győri ingatlan iránt a szerződés a pesti jegyző előtt köthető ; ezen rendelet folytán a felek egyik jegyzőhöz sincse­nek kötve; c) hogy megtagadás esetében a megkereső fél panaszt tehet a törvényszéknél, a­mely a jegyzőt, a­mennyiben igazolatlanul tagadja meg közremű­ködését, egyúttal a költségek megtérítésére is szo­rítani fogja (169. § ) 31. §. Azáltal, hogy okmányok szerkesztésére közhivatalnokok állíttatnak föl, nem csak azt akarjuk elérni, hogy alaki tekintetben hibátlan okmányok szerkesztése biztosíttassék, s hogy a feleknek a fogalmazási és írási teendőket teljesít­sék , hanem egyik fő czélja az is, hogy helyes ok­mányok szerkesztessenek. E tekintetben a jegyző ügyelni köteles, hogy a törvénynyel ellenkező rendelkezések fel ne vétessenek, hogy a felek akarata, azok valódi szándéka és a törvény ren­deletei szerint az okmányban szabatos és határo­zott kifejezést találjon. A jegyző hivatásával ellenkezik, hogy ő törvény­­ellenes cselekmények eszköze és elősegítője le­gyen. Ezen rendelet a felek szabad rendelkezési jogával nem ellenkezik, mert az államban a tör­vényt mindenki tisztelni köteles és a szabadság csak a törvény korlátain belül jogosult. Azonban ezen szakasz rendelete nem kötelezi a jegyzőt nyomozásra, várjon az előtte megjelent felek nem akarnak e jogsértést, kijátszást sat, elkövetni, sőt ha gyanúja is lenne, sem kötelezhető arra. A szakasz rendelete csak oda érthető, hogy ha a felek ily szándékot előtte világosan kijelentenek, vagy ha ily szándékuk keresztülvitele iránt taná­csot kérnek tőle, ha kijátszási szándékkal szintett jogügyletet akarnak kötni, köteles közreműkö­dését megtagadni. Eddig előfordult, hogy a felek ily kijátszások biztosítása tekintetéből ügyvédek és zogirászok tanácsával éltek, a­­kik azon czél eléréséhez nem csak tanác­csal, de közreműkö­déssel is járultak. Egyébiránt a jegyző csak a felek akaratát köteles tekintetbe venni, és ennek szabatos kifejezéséről az okmányban gondoskod­nia kell: a felek titkos c­élzatai, és az általuk netalán maguk közt megállapított szándékaik után, a­mennyiben előtte világosan előadva nem lettek, kutatni nem köteles, és azért mindig lehet­séges, hogy a jegyző előtt kötött ügylet szintett­­nek bebizonyíttatik, s hogy e végett érvénytelen­nek kijelentetik, a­mi végett a jegyző csak akkor vonathatnék felelősségre, ha az ügylet szintett voltáról tudomással bírt, mert érvénytelen ügylet kötésénél nem szabad közreműködnie. 32. §. A jegyző úgyszólva a családok tanács­adója, a­kik a legbensőbb bizalommal fordulnak hozzá , azért is a titoktartás egyik főkötelessége. Ha e kötelességét megszegné, épen úgy vesztené el a közönség bizalmát, a­mint a gyóntató atya, azért is a jegyzőt következetesen az ily módon közlött tények iránt tanúskodásra sem szoríthatni. 33. §. Ezen intézkedés szükséges, hogy az ok­mány belérvényessége biztosíttassék. 34. §. Az okmány érvényességéhez mindenek­előtt szükséges, hogy az okmányban megne­vezett felek valóságosan ugyanazok is legye­nek, a­kik a jegyző előtt megjelentek s az ügyletet megkötötték. Azért is minden jegyzői tör­vény a jegyzőnek különös kötelességévé teszi, hogy eziránt a szükséges meggyőződést magá­nak megszerezze. Azonban bizonyos, hogy az ily nyomozások el­lenére is mégis fordulhat elő eset, hogy a fél nem ugyanazonos, mivel mind a jegyző, mind a tanúk csalódhatnak, és ily esetben az okmány oly fél irányában, a­kinek neve említtetik benne, vagy a kinek neve rajta aláíratott, nem bírhat jo­gi hatálylyal, úgyszintén megtörténhetik, hogy a jegyző ezen nyomozásokat nem tette meg, és a fél mégis ugyanazonos, ez esetben azért, mivel a jegy­ző az előírt formaságokat elmulasztotta, az ok­mány érvénytelen nem lehet. Ily nézeten alapszik a 34. § rendelkezése ; a javaslat a jegyzőt ugyan kötelezi némi formasá­gok megtartására, s ha elmulasztja ezeket, fe­­gyelmileg is büntettetik, de azért az okmány köz­­hitelességét nem veszti, és­ épen e végett a 27. §, a lényeges kellékek közé ezen formaságot nem is sorolja : a javaslat nem akar­ja a feleket sújtani a jegyző mulasztásai miatt. Ily nézetből indul ki a franczia és a bajor törvény is. 35.—36. §§. Az osztrák jegyzői rendtartás ki­vétel nélkül a jegyzői okmányoknál két jegyző vagy egy jegyző és két tanú jelenlétét követelte, mi­által a jegyzői okmányok felvétele rendkívüli­­leg nehezíttetett. A franczia törvény 9-ik czikke ugyanezt rende­­lé, és Francziaországban ezen rendelet folytán azon szokás nőtte ki magát, hogy a jegyző felvet­te az okmányt s ezt társának aláírás végett meg­küldte, a­ki az aláírást megtette a nélkül, hogy a felvételnél vagy a felek aláírásánál jelen lett vol­na, és igy a jegyzők csak arra ügyeltek, hogy az előírt formaságnak eleget tegyenek, és ezáltal a törvényt kijátszották. A semmitőszék több eset­ben az ily módon létrejött okmányokat megsem­misítette, de voltak ítéletek, a­melyek ezeket ér­vényeseknek elismerték. Ily ingadozó joggyakor­lat a törvényhozás intézkedését szükségessé te­vén, 1843. június 21-én e tárgyban: „sur la for­me des actes notaries“ törvény hozatott, mely szerint jövőre az élők közti ajándékozások, a há­zastársak közt a házasság tartama alatt kötött ajándékozási szerződések, az ajándék vagy vég­rendelet visszahúzása, természetes gyermekek el­ismerése és az ezen ügyletekre vonatkozó hatal­mazványok vagy a végrendeletek iránt felvett jegyzői okmányoknál két jegyző vagy egy jegy­ző és két tanú jelenléte szükséges, minden egyéb esetben a második jegyző vagy a két tanú jelen­léte már nem szükséges. Ugyanezt rendeli a bajor törvény 53. §-a is, és jelen javaslat is átvette ezen intézkedést. A javaslat szerint két tanú vagyis egy második jegyző csak a következő esetekben szükséges: 1. A 34. §. értelmében, ha a jegyző a felek egyikét nem ismeri. 2. A 38. § esetében, ha az egyik fél vak, siket, néma vagy siketnéma. 3. Az 55. és 56. §§. esetében a végrendeletek felvételénél. 4. A 89. §. esetében tények tanúsításánál . és 5. a 35. §. esetében ha egyik fél kívánja. Egyéb esetekben a jegyző maga veheti fel az okmányt és igy a jegyzői okmányok felvétele minden fölösleges formaságtól felmentetik, és a *) Tegnapi lapunkban hibásan volt Szedlácsek. **) Lásd lapunk 234. számát.

Next