Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1870-11-08 / 254. szám

dr. Zaborsky Ferenczet, a 16. sz. helyőrségi kór­ház főorvosát Pesten, és dr. Rohm Józsefet, egészségügyi főnök­öt a linczi katonai parancsnokságnál; — mind az ötöt jelen­­legi szolgálati állomásukon meghagyással; egészségügyi főnökökké ( a köv. II. oszt. főtörzsorvosokat: dr. Scharrer Józsefet) a 11. sz. helyőrségi kór­ház főorvosát Prágában a zágrábi főhadiparancs­­noksághoz; dr. Haas Károlyt, főorvost a Bécs melletti 3. sz. badeni helyőrségi kórháznál, — az innsbrucki katonai parancsnokságh­oz, — mindkettőt jelenlegi rangjukban meghagyással. (Folytatjuk.) Brenner Adolf ó-budai tanító vezetéknevének a Gyulányi u-ra kért átváltoztatása folyó évi 18.879. számú belügyministeriumi rendelettel megenged­tetett. A temesvári m. k. pénzügyigazgatóság által Siphnios Milliód 11-ed osztályú irodatisztté, és Babiczky Lajos irodai segédtisztté neveztettek ki. A győri m. k. pénzügyigazgatóság által Schnei­der Adolf pénzügyőri szemlész a tatai m. kir. adó­hivatalhoz III. oszt. tisztté neveztetett ki. A pécsi pénzügyigazgatóság Horatsek Endrét adótisztté, Császár Juliánt pedig adóhivatali se­gédtisztté nevezte ki. Nagy-Szalatnán, Zólyom megyében, egy új m. kir. távirdai állomás nyittatott meg korlátolt napi szolgálattal. A keleti marhavész, folyó évi October hó máso­dik fvében beérkezett hivatalos jelentések sze­rint is Erdélyben hunyadmegyei Páros-Pestere, Malajesd, Korojcsd, Nuksova, Bozsorod és Osz­­trovel községekben uralgott, hol a 3440 darab szarvasmarha-létszámból, 107 udvarban, a vész kiütésétől kez­­ve 447 darab betegedett meg; ezekből 254 meggyógyult, 147 elhullott és 46 da­rab folyó évi October hó 31-én mint beteg ápolás és zár alatt maradt. Magyarországon a vész ez időközben sem me­rült fel. Pesten, 1870. évi november hó 2-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi magy. kir. minist­er­iu­mtól. NEM HIVATALOS RÉSZ­ Az „Ellenőr“ 51-ik számában Nyíri Józsa közm. és közlekedési ministeri tanácsosnak Fackh helyébe leendő kineveztetése felemlittetvén, czikkiró a ne­vezett ministeri tanácsos képességét Magyarország összes jogi és építészeti vasutügyeinek vezetésére határozottan kétségbe vonja, s figyelmezteti a mi­­nistert, hogy ilyféle kinevezés által az irányában nyilvánuló jóindulatot és kedvező véleményt koc­kára ne tegye. Különös, hogy az „Ellenőr“ egy még meg nem történt kinevezésről értesülve látszik lenni és azt előre megbírálni érzi magát hivatva. Azonban egy főbb kormány­tisztviselő tevékenységének és tehetségének, egy szóval: érdemének megítélése főkép a felelős kormány feladata lévén, ez eset­ben az „Ellenőr“ felszólalása azért is legalább fe­leslegesnek mondható, minthogy a kormánynak a nevezett ministeri tanácsos buzgó és sikeres műkö­désével teljes oka van megelégedve lenni, vala­mint hogy e tekintetben a kormánykörökön kívül is hivatali betöltését illetőleg helyes és tapintatos eljárása iránt csak elismerés nyilatkozik. A közlekedési ministériumban a vasúti közigaz­gatási és jogi természetű ügyek vezetésére egy külön tisztviselő szükségeltetik,aki azon bizodalomnak, melyet ily főbb állás nélkülözhetlenné tesz, meg­felel. Ha tehát a közlekedési miniszer, kinek leg­inkább van alkalma saját tisztviselőit megismerni, Nyíri Józsa miniszeri tanácsost oly állásra érde­mesnek tartja, akkor föl kell tenni, hogy az arra megkívántató tulajdonok nála felismertettek. Létezik, s tervezetében mindinkább fejlesztetik a közi­­ministérium kebelében egy műszaki osz­tály, s ennek jelenlegi vezetője Nagy László osz­tálytanácsos egy elismert tehetségű mérnök. Ha az „Ellenőr“ alkalmat vett volna magá­nak a közi. ministerium 1871. évi budgetébe tekin­teni, látta volna, hogy abban jövőre egy uj minis­teri tanácsosi állomás hozatik javaslatba. Látva ezt nem lett volna nehéz a közlekedési minister azon intenzióját eltalálnia, hogy az tekintettel a műszaki teendők fontosságára és naponkinti fej­lődésére, ez állomásra oly egyént óhajt megnyerni, ki a sokoldalú várakozásnak megfeleljen. Az„Ellenőr“-nek azon aggodalma, hogy a neve­zett ministeri tanácsos több vasuttársulatnál mi­nisteri biztos, s ezen minőségben mint ministeri tanácsos önmagát ellenőrzi, nyilván téves fogalmon alapszik. Erről maga az „Ellenőr“ is meggyőződhe­tett már az egy alkalommal e tekintetben saját hasábjaiba lapunkból átvett felvilágosításból, mely világosan jelzi a kérdést, s mely ekkép szól: „Hogy a közlekedési ministérium jogi osztályá­nak vezetője, mint ministeri biztos vádló, mint osztálytanácsos biró, ez mindenképen téves fo­galom , mert a ministeri biztos nem vádló, sőt el­lenkezőleg hivatása a társulatok irányában határo­zottan praeventiv természetű; biró pedig — ha már e szó használtatik, —egyedül a minister“. Különben a nevezett ministeri tanácsos a kassa­­ederbergi és az észak-keleti vasúttársulatoknál a kormány határozott rendeletére működik mint ministeri biztos, és működéséről úgy a kormány, mint e társulatok illetékesek ítéletet hozni. De másként is bizonyítja a tapasztalás, hogy a közlekedési és pénzü­gyminiszériumok tisztviselői, kik a vasúti ügyek természetét, és a kormány szándékait helyzetüknél fogva ismerik, legin­kább képesek szakismerettel, tapintattal és ha­­tálylyal az ország érdekeit ez állásokban ellen­őrizni, s a törvények, engedélyokmányok, alap­szabályok és kormányrendeletek pontos megtar­tására ügyelni. Végre bírálata tárgyául teszi az „Ellenőr“, hogy Nyiri miniszeri tanácsosnak két rokona vasúti tár­sulatoknál jogügyi igazgató, mi szerinte balma­gyarázatokra adhatna alkalmat. Eltekintve attól, hogy az illetők nem jogügyi igazgatók, hanem egyszerűen mint jogtanácsosok a társulat tisztviselői, köztudomású dolog, hogy a társulatokat az illető szakministériumok irányá­ban nem a jogtanácsosok, hanem az igazgató­ta­nács és a társulat igazgatói képviselik. Egyébiránt messze vezetne tán, ha minden kormány­tisztviselőnek állása kizárná, hogy ro­konai (azért, mert azok) magán­hivatalt, melylyel a bizalom őket felkeresi, és melynek betöltésére a kormány befolyást nem gyakorol,­­ elutasítani legyenek kénytelenek. Az „Ellenőr“ aggodalmai tehát megnyugtatást találhatnak. A képviselőház VI-dik osztálya az úrbéri bir­tokviszonyok rendezéséről szóló, 352. sz. alatt ki­nyomtatott törvényjavaslat tárgyalása végett no­vember hó 8-án délelőtti 10 órakor ülést tartana, melyre a t. osztálytagok ezennel meghivatnak. Az osztály meghagyásából: Mihályi Péter 8. k., h. osztály-jegyző. Az országgyűlési gyakornokok testületének ez évi igazg. választmánya megalakult. Elnök lett Balogh Andor (közfelkiáltással); alelnök: ifj. Darányi Ignácz; titkár: György Endre; jegyzők: Csillag Gyula, Matina Lajos, Varró Sándor, Viski K. Bálint; pénztárnok: Haviár Dani; ellenőr: Meskó László; könyvtárnok: Fülöp Károly; al­­könyvtárnok: Heim József. Választmányi tagok : Hegedűs Sándor, Dózsa Samu, Szivák Imre, Schil­ler J., Katona Mór, Kollár Ferencz, Kanyó Jenő, Rosenberg M., Szöllösy Sándor, Wekerle Mór. 7766 TÖRVÉNYKEZÉS. A m. kir. semmitőszék nyilvános üléseiben leendő előadás végett újabban kitüzettek. (Folytatás.) Venczler Idának, Reiner Mihályné c. ügyében, alp. s. psza. Gr. Waldstein Ernőnek, a Józsa család tagjai e. zár­lati ügyében, alp. s. psz­. Eilingsfeld Ádám és Konrádnak, Schieszler Henrik és társai e. perében Schieszler Henrik és gyámja Die­trich Márton s. psza. Sarlay gróf Nyáry Melániának, Mahalik József e. biztosítási ügyében, Friedländer Áron s. psza. özv. Raab Istvánnénak Griller Raab Mária és tár­sai e. ügyében, alp. s. psza. Kovács Lajos és Ágostonnak, Eisler testvérek e. ügyökben, alp. s. psza. Gr. H­ailer Józsefnek, gr. Haller Ferencz e. perében, alp. s psza. Csengeri Péter és István s. psza. Weisz Mózes e. igazolási ügyekben, Braunmüller Sándornak, Palásthy Géza e. végreh. ügyében, alp. s. psza. Vilcsek­ Ferenczné hagyatéki ügyében, Lámi Vilcsek Mária s. psza. Ausländer Izsák és Apfeldörfer Jakabnak, Tyukodi Antal és neje elleni biztosítási ügyekben, alp. s. psza. Wieszt Mártonnak, Hans Mayer e. perében, alperes s. psza. Varga Sámuelnek, Molnár József és neje e­l­eni vég­rehajtási ügyében, alperesi ügygondnak s másod­rendű alp. s. psza. Aszlán és Hugó kereskedő elég s. .psza. Zurovszky Antal és neje e. végreh. ügyében. B. Bánffy Dánielnek mint Kutter Vilma gyámjának és társainak, gr. Mikó Rozália elleni végrehajtási ügyé­ben, alp. s. psza. Pietsch Antalnak, Pál György elleni végrehajtási ügyében alp. s. psza. Próféta Józsefnek, Nagy Anna e. végreh. ügyében, alp. s. psza. Pápai Márton s. psza. Mihajlovits Gyula e. sommás perében. Fülöp István s psza, Talpas György e. végrehajtási ügyében. Dobos István és nejének, Bodnár Menyhért e. ügyé­ben, alp. s. psza. Demeter Mózes árvái ügyében, Demeter István s. panasza. Vargyasi Dániel Imre kiskorú gyermekei gyámsági ügyében. Mészáros Károly mint néhai Szabó Ádám kis­korú örökösei gyámja s. psza. Sándor Domonkosnak, László Ráchel e. végrehajtási ügyében, alp. s. psza. Bilcz Györgynek, Varga Vaszilika e. felhívási ügyé­ben alp. s. psza. özv. Kósa Dánielné s. psza. Dósa Sándor e. végreh. ügyében. Pikk József és Salamon s. psza, a Nagy Arnold féle gondnoki kezelés alatt levő birtoknak a Kovács István és társai kérelme folytán árverés utjáni haszonbérbe adása iránti végzés ellen. Gáspár Dániel s. psza, Balló József e. végreh. ügyében. Nagy János és társai s. psza, Zimándi férj. Jeriga Franczi­ka e. zárlati ügyekben. Gózon Emil Kálmán utáni hagyatéki ügyben, Fe­­renczy Katalin, Kalocsa Balázsnénak s. psza. Haas Simon és Weisz Dávid s. psza, Orbán Erzsé­bet és Marinczer Mihály e. biztosítási ügyükben. Joób Antalnak végrehajtási ügyében, Hofbaner C. J. végreh. szenvedő s. psza. (Folyt. köv.)

Next