Budapesti Közlöny, 1871. december (5. évfolyam, 276-299. szám)
1871-12-16 / 288. szám
mint méltóztatik tudni, milyen kevés jut egy-egy törvényhatóságnak közlekedési eszközei fentartá-sára. Ismétlem, köszönettel veszem a miniszer úr válaszát és megnyugszom abban, hogy az állam ígéri részvétét, és helyesli és felszólíttatni kívánja az érdekelt feleket, hogy a terhek részét elvállalják. A minister úr válaszát egyébiránt tudomásul veszem. (Helyeslés.) A ház a minister úr válaszát tudomásul veszi. Következik a napirenden levő tárgy: A közmunka- és közlekedési miniszer költségvetésének tárgyalása. Tisza Lajos közlekedési és közmunkaminiszer : T. ház! Úgy a kormánynak, mint — ha nem csalódom, — e ház nagy többségének törekvése az, hogy az 1872-iki költségvetés még ez évben megszavazva legyen; azért a perczek igen drágák és meg fog nekem a t. ház engedni, ha csakis alkalomszerüleg és a lehető legrövidebben, inkább csak felvilágosítás, vagy adatok nyújtása tekintetéből emelek szót. A tegnapi vita meggyőzött arról, hogy ami azon igen fontos kérdést illeti, t. i. az utak hálózatának megállapítását és az utak fentartása iránti törvényjavaslatot, erre nézve oly szerencsés vagyok, hogy e tekintetben az alapeszmékre nézve nézetem talán a többség nézetével találkozik, mert mindaz, amit szerencsés voltam e tekintetben tegnap a házban hallani, talán bővebb illustrációja volt ezen pár szóval kimondott eszmének, melyet szerencsés voltam mint vezéreszmét tegnap kifejteni. A jövőre nézve tehát teljesen meg vagyok nyugtatva, de nem lehetnék megnyugodva a jelenre nézve azon esetben, ha a rendkívüli költség előirányzatnak utak építési rovata alatt felvett és a pénzügyi bizottság által is elfogadásra ajánlt tételei ma meg nem szavaztatnának. Hogy azon reményben, miszerint egy jobb, tökéletesebb úthálózatunk lesz, egy egész munkaévet elveszítsünk , ezt nem tartanám helyes közgazdászati eljárásnak. És e tekintetben nem is szólalnék fel, ha Komárom városa érdemes képviselőjének előadásában pár olyan aggály nem fejeztetett volna ki, melyeknek eloszlatását legalább megkísérleni kötelességemnek tartom. Ugyanis azt mondta beszédében, hogy addig, míg az úthálózat meg nem állapíttatik, ő nem tartja czélszerűnek általában új utak építését, mert lehet, hogy azok, ha az úthálózat meg fog állapíttatni, másod vagy harmadrendű sorba fognak leszállíttatni. Továbbá mondta azt, hogy még azon esetben is, ha a már meglevő utak egyes szakaszai ma céloztatnának kiépíttetni, azt sem tartaná időszerűnek , mert hiszen, ha eddig ellehetett azon az útvonalon a forgalom, ellehet darab ideig továbbra is, és végre — és erre fektetek részemről legnagyobb súlyt, — azt mondta, hogy tulajdonképen nagy igazságtalanság rejlik azon törvényhatóságokra nézve, melyeknek határain ily építés nem szándékoltatik, abban, hogy egyes törvényhatóságokban a közalapból ily építkezések szándékoltatnak létezni. Azt hiszem, hogy ha az egyes vonalakra térek, ezen aggályokat eloszlathatom. Ugyanis ott van a buda-eszéki út, egy 30 mértföldnyi hosszú út, ezen szándékoltatik Tolna megyében 219- öt kipittetni; csak annyi hiányzik a 30 mértföldnyi hosszú útból és ezen, úgyszólván félmértföldnyi vonal miatt terheket természetesen az egész vonalon nem lehet úgy rakatni, mint hogy ha ki volna építne Ez tehát a kereskedelmi forgalomnak nagy hátrányára szolgál, amin pedig aránylag igen csekély összeggel lehetne segíteni. Hogy pedig ezen át a nagy úthálózatnál tökéletesen figyelmen kívül hagyathassák, alig hiszem, miután tudtomra a Duna jobb partján Buda és Eszék közt más egyenes összeköttetés nem terveztetik, sem kő-, sem vasút. A második a bezdán-zombori. Ez összeköti a Dunát a zombori vasúti állomással, tehát azon elv szerint van vezetve, amely — úgy hiszem — úthálózatunk fekvésénél követendő lesz, t. i. két nagy forgalmi utat keresztben köt össze. Ugyanez az eset forog fenn a mohács-varasdi útnál. Ezen 30 mértföldnyi hosszú útból közepén hiányzik 2 mértföld. Esik pedig ezen út Somogy megyébe, mely szintén nincs elárasztva állami utakkal. Hasonlóan áll az eset a sziget-kirsibábai útra nézve, mely az egyedüli összeköttetés Erdély és Bukovina között, hol tehát szintén — akárhogy fog az úthálózat megállapittatni — ezen öszszeköttetést fentartani kötelességünk. A pakráczverőcze-barcsi uton, mely az egész szlavóniai forgalmat a vasúttal közvetíti, hiányzik 900 folyó élés e miatt nem képesek a vasútra terheket szállítani. A nagyszombat-krakói útnak verebélyi, Nyitrába vezető útja szintén alig egy félmértföldnyi része egy 39 mértföldnyi hosszú útnak és hasonlóképen egy keresztben összekötő út vagy vaspálya között, úgymint a magyar állam-vaspálya és az észak-nyugati vaspálya között. Azt hiszem, hogy ezek által talán képes voltam bebizonyítani, hogy nem igen van lehetőség arra , nézve, hogy az itt felhozott utak valaha a hálózatból kihagyassanak. Ami pedig azt illeti, hogy a lehetőségig kerüljük azt, hogy az egyik törvényhatóság a másik rovására kedvezményekben részesüljön, igazolására — hogy úgy mondjam — a ministériumnak, el kell mondanom, hogy mielőtt megtörténtek volna ezen útépítések előirányzásai, én készíttettem egy kimutatást, melyben minden egyes törvény- hatóságra nézve ki van mutatva, hogy mennyi államköltségen fentartott közlekedési útja van, értem: vasútja, kontja és vizi-útja, és megvallom, alig tudom másnak mint esetlegnek tulajdonítani, de oly szerencsés arány mutatkozik e kimutatásban, hogy ha a négyszög mértföldet, ha a lakos- ságot, ha a fizetett adót tekintem, majdnem ugyanazon egy arányban vannak dotálva az egyes me-gyék, 2-3 megyét kivéve, melyek helyzetüknél fogva oly szerencsés körülmények között vannak, hogy több vasutjuk és több köutjuk van, de rendesen a mely törvényhatóságnak kevesebb vasútja van, több köutja van, vagy a melyiknek kőutja nincsen, mint az alsó megyéknek, azoknak van vasútjuk és vízi útjuk, és így körülbelül — mondom nem tökéletesen, de meglehetősen — kiegyenlítette maga a tényállás ezt a körülményt s mindazon megyék, ahol ezen építkezések szándékoltasak, nem tartoznak a sors által kedvezőbben dotált megyék közé. Én már azért is tétettem ezen összeállítást, mert igenis azt hiszem, hogy jövőben is igen nagy irányadó lesz az, hogy az állam hozzájárulásával a lehetőségig egyenlően segélyeztessenek a megyék, akár directe, akár indirecte. Hisz hogy ez a thézis a theóriában nagyon kívánatos, arról szó sincsen, hogy azonban a gyakorlatban teljesen kivihető lesz, alig lehetséges. E részben elég arra utalnom, mi e házbannem rég történt, midőn a megyei domesticáról volt szó. Az erre vonatkozó eredeti törvény a theorián alapul, a gyakorlat pedig kimutatta, hogy bizony azon változtatni kell. Én tehát röviden arra kérem a t. házat, nehogy a jobbnak reményében egy egész évet veszítsünk, legyen szives módot adni arra, hogy ezen valóban nagyon szükséges építkezések 1872-ben végrehajtathassanak. (Helyeslés jobb felöl.). 6330 Ukhízy György: T. ház ! A t. ház engedelmével legyen szabad nekem a t. közlekedési miniszter úrhoz egy kérdést, illetőleg egy kérést intéznem. Mindenesetre tudva van a t. közlekedési miniszter úr előtt, hogy a Szamos és Kőrös völgyei közt, Debreczen, Nagy- Károly, Szatmár, Deés, Kolozsvár és Nagy-Várad mellett elvonuló vaspályák és államutak által körített 250 mértföldnyi területen nincs semmi vasút, semmi államút, semmi víziút, és ennek következtében ezen 250 mértföldnyi területen lévő lakosság nem élvezheti mindazon előnyt, melyet a környező vasutaktól várhatna. Közép-Szolnok és Kraszna ezen 250 mértföldnyi területnek csaknem közepén fekszik ; közvetve és közvetlenül érdekelve vannak Doboka, Kolozs, Szatmár. Ezen vidékre nézve életkérdés az, hogy összekötő állami útvonal által összeköttetésbe jöjjön részint a keleti , részint az éjszakkeleti vasúttal. Márpedig ezen összeköttetés még nem létezik. Különösen megyénk, Közép Szolnok, mint termelő vidék rendkívül érezvén ezen összeköttetés hiányát, több ízben folyamodott már a magas kormányhoz, hogy vennéállami kezelés alá a kolozsvár-zilah-negy-károlyi,valamint a csucsa-szilágy-somlyói útvonalat. Ezen útvonalak fontosságára vagyok bátor a t. házat figyelmeztetni. Nemcsak kereskedelmi szempontból fontos, hogy ezen az állami kezelés alá vétessék, s hogy ezen vidék termékeit a keleti vasúton a csucsai és kolozsvári állomásra vihesse, másfelől az éjszakkeleti vasúton részint a nagykárolyi, részint a szatmári állomásra juthasson , hanem fontos, hogy egy sokat elmondott frázist használjak , stratégiai tekintetben is. Azok, kik katonai tekintetben az észak-keleti és északi vaspálya keresztben leendő összeköttetése fontosságát méltányolni fogják, azt hiszem, engem nem fognak megcáfolni. Mint említem, t. ház, Közép-Szolnok több ízben folyamodott a magas kormányhoz, folyamodott az országgyűléshez, hogy ezen útvonalak állami kezelés alá vétessenek. Az 1867. évi 7209. szám alatt kiadott miniszteri rendelet szerint az úthálózat előleges megállapítása alkalmával a I. Károly-zilah-kolozsvári útvonal elvileg fölvétetett az államutak sorába; az 1870-ik évi 14,809. sz. alatt kiadott rendelet szerint ezen utak fontossága újból elismertetett, és megigértetett, hogy erre az úthálózat végleges megállapításánál kellő tekintet lesz fordítva; az 1871-ik évi 6993. szám alatti ministeri rendelettel Közép Szolnok megyének a ministeriumhoz és országgyűléshez intézett folyamodása következtében egy műszaki tisztviselő küldetett ki, aki megvizsgálván azon útvonalakat, a kiépítetlen részekre tervezetet és költségvetést terjesszen a ministérium elé. Ezen műszaki tisztviselő, mint értesülve vagyok, befejezte munkálatát, s ezen munkálat a közlekedési ministerium előtt fekszik. Miután Közép-Szolnok megye mind a ministeriumhoz, mind az országgyűléshez beadott folyamodványában azt kívánja, hogy ezen útvonalak kellőleg megvizsgáltassanak és ezek fontossága tekintetéből már az 1872. évi költségvetésben némi előirányzati összeg vetessék fel ezeknek részint az állam kezelésébe való fölvételére, részint pedig a szükségeseknek tartott, de még kiépítetlen vonalrészek kiépítésére, — kérdem a t. minister urat, — miután úgy látom, hogy az előirányzatban ez nem is érintetik és az igen t. minister úrnak közelebbről hallott szavaiból azt kell következtetnem, hogy semmi remény nem nyúttatik közelebbről arra, hogy ezen érdekelt megyék kívánsága teljesíttetni fog, ami véleménynyel van azon kérés iránt, hogy — a tett vizsgálat alapján — ezen útvonalak, az úthálózati és közmunkatörvény megalkotása előtt már államkezelésbe vétessenek, mint ezen vonalaknak fontossága azt megkívánja; vagy ha egyelőre nem is vétethetnek át az állam kezelésébe, legalább az ügy fontosságánál fogva álland segélyezésben részesíttessenek ? Guthy Benő: Felvilágosítást kér a ministertől, mi az oka annak, hogy ő 1870. dec. 12-kén személyesen adott be a képviselőházhoz egy kérvényt Tasnád városa nevében, melyben Nagy-Károlytól Tasnádig és Tasnádtól Ér Endrédig állami költségen leendő országút kiépítéséért esedezett, s ezt a képviselőház, az ő kérvénye folytán méltányosnak találván, a közmunka és közlekedési ministert határozatilag oda utasította, hogy az 1872-ik évi költségvetésbe ezt vegye fel — és mégis most ezt mellőzte; kérdi, ezen mellőzés vétlen hibának, vagy szándékos elnézésnek tulajdonítandó-e ? - a nyerendő felvilágosítástól teszi függővé további és részbeni észrevételeinek megtételét. Antalfy Károly : Megjegyzi, hogy Udvarhely és Csikszéknek sem kő-, sem vas-, sem viziútja nincs. A közel határon három határvám áll, az ebből bejövő pénz a kincstárba foly, — ez helyes, —de nem helyes az, hogy a határvámokhoz vezető utakat, vagyis a terhet a törvényhatóság viselje. Hangsúlyozza, hogy minden vidéknek egyenlő mértékkel kell mérni. Pártolja a pénzügyi bizottság véleményét, mely a héjasfalva esik ghymesi útvonalat az országos utak sorába felvétetni javasolja. Ugyancsak a p. ti. bizottság mellett felszólalnak b. Orbán Balázs és Török Albert. Szontagh Pál (csanádi) : A különvélemény mellett szól, mert az nem kíván egyebet, mint azt, hogy az országos utak országos szempontból ítéltessenek meg. Tiltakozik tehát az ellen, mintha a különvélemény akadályozni akarná a kormányt az utakra vonatkozó tendenciájában és oda szavaz, hogy bevárandó az egész úthálózat előterjesztése, és ha ez meg fog