Budapesti Közlöny, 1872. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1872-01-14 / 10. szám
állapotáról benyújtott, mindezen egyes czímek elé sorolva és történetileg indokolva fordulnak elő és ennélfogva, miután meggyőződve lehet a t. ház, hogy amennyiben lehet, úgy is az egyetemi alap terhét tisztázni és kisebbíteni igyekszünk, úgy hiszem, külön határozati javaslat e tekintetben nem volna szükséges. (Helyeslés jobbfelől.) Horn Ede : Nem helyesli azt, hogy az egyetemi alap ingatlanokból álljon, — egyáltalán az egész alapnak czélszerűbb kezelését óhajtja, nehogy az állam tovább is késztetve legyen az egyetem fentartására tetemes összegekkel járulni. Patay István : Az egyetemi alap megvizsgálására kiküldött bizottságot a ház elnöke által szigorúan utasíttatni kívánja kötelessége teljesítésére. PÉCHY TAMÁS : Mivel ő is tagja ezen bizottságnak, kénytelen kijelenteni, hogy a bizottság azért nem teljesíti mindeddig kötelességét, mivel a ministertől vagy nem kapott semminemű adatokat, vagy ha kapott is, azok nem igen szolgáltak a bizottság felvilágosítására. Pader Tivadar közokt. minister : Az alapítványok kimutatására vonatkozólag, mit Horn Ede képvoár felemlített, bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy boldogult elődöm 1868- ban igen részletes kimutatást közlött a t. házzal, melyben tudomásra juttatta az alapok mibenlétét, úgyszintén közöltettek az 1869-iki zárszámadások. Az újabb zárszámadások elkészítése munkában van, már sürgettem, és ha azok készen lesznek, kinyomatom, s szintén a ház elé fognak terjesztetni. Ha a képv ur a múlt évi számadásokat megtekinti, látni fogja azokból , minő állapotban vannak alapítványaink. Ami a gazdaság rendszerét illeti, ez még vitás kérdés , hogy mi czélszerűbb : az ingatlan birtokot az állam részére megtartani, vagy pedig azt tőkésíteni, nincs eldöntve a tudományban jogi szempontból és némely ingatlan birtok természeténél fogva, s e kérdés sokkal nagyobb fontosságú is, mintsem hogy azt jelenleg tárgyalhassuk. Ami a bizottság működését illeti, Madocsányi képv. ur, ki elnöke az egyetemi alapok megvizsgálására kiküldött bizottságnak, megadhatja a felvilágosítást, hogy t. i. azon indítvány folytán, melyet Schvarcz Gyula képviselő úr tett, de különben is, miután az elnök úr egészségét visszanyerte, a bizottság üléseit megkezdő s legközelebbről abban állapodott meg, hogy a költségvetés tárgyalása után, mely annyira foglalkoztatja a képviselő urakat, azonnal a munkához fog látni. Ami pedig a bizottság többi tagjait illeti, méltóztatnak tudni, hogy a bizottságban oly férfiak vannak, kiket szorgalomra nógatni tökéletesen fölösleges. Ami az adatok késő kiszolgáltatását illeti, arra nézve meg kell jegyeznem, hogy a késedelemnek sem én, sem tisztviselői karom nem oka , hanem annak oka a dolog természetében fekvő nehézségekben rejlik. Alapítványokról van szó, melyek századok óta fenállanak; alapítványokról, melyek nagy összegekre terjednek ; alapítványokról, melyeknek alapító levelei részint a helytartótanács, részint az udvari kanczellária, részint az erdélyi gubernium, részint a kamara levéltárában voltak letéve , mennyi időbe skerül csak azt constatálni, melyik hol található, s aztán annak nyomába jutni így pl. az eltörült rendek okmányait, azon rendeleteket, melyek akkor kibocsáttattak, ki kellett előbb puhatolni, kikeresni, összeállítani és a bizottság elé terjeszteni. Ez oly munka volt, melyet rövid időn teljesíteni nem lehetett. Egyáltalában, tehát, ott, hol jogi kérdésekről van szó, jogi kérdésekről, melyek századokon át fennállott viszonyokra terjednek, hol minden egyes alapítványnál előfordulhatnak kérdések, melyek tanulmányt és hosszabb időt vesznek igénybe, ott eredményt rövid idő alatt nem várhatunk. Arra nézve, mi czélszerű, mi czélszerűtlen, könnyen tisztába jöhetünk, hanem arra nézve, mi jogos, mi igazságos, arra nézve az alapítványi leveleket és azok természetét kutatni szükséges. És én, ki a dolgok ezen fonalát ismerem, legkevésbé nem csodálkozom azon, hogy a t. Madocsányi Pál : Az egyetemi bizottság elnöke kijelenti, hogy a bizottsági tagok legutóbb tartott ülésükben abban állapodtak meg, miszerint a budget tárgyalásaidén fogják a bizottsági tárgyalásokat folytatni. Schwarcz Gyula : Nem helyesli azt, hogy az egyetemnél a tudori rang elnyerése oly nagy költségekkel jár, kívánja, hogy ezen dijak végkép eltörtétessenek. Kérdi a ministertől : miért nem fordul elő a fedezetben az ezen díjakból befolyó összeg? Pauler Tivadar minister : Kijelenti, hogy ez összegek nem a státus javára folynak be, ugyanazért azokat a budgetben fel sem lehetett venni. Ami a díjakat illeti, biztosítja a felszólalót, hogy kevés egyetem létezik, hol ezen díjak oly csekélyek volnának, mint a pesti egyetemen. A ház elfogadja ezután a fedezet alatt előforduló összegeket, Bobory határozati javaslatát pedig elveti. Tárgyaltatik a negyedik czím : Ösztöndíjak és egyéb tanulmányi czélok. Pulszky Ágost : Oly egyetemi tanárok számára, kik elméleti szakot adnak elő, melyekre nézve rendszeresített tanszék nem létezik, 5000 frtot segélykép kíván megszavazni. Pauler Tivadar minister : Ezen indítványt a p. n. bizottsághoz kívánja utasíttatni. A ház ezt a p. n. bizottsághoz utasítja, a negyedik czím alatt előfordult összeget pedig megszavazza. • Lázár Ádám: A csángó magyar ifjak segélyére 25 alapítványt kíván a költségvetésbe felvétetni. A ház ezen indítványt a pénzügyi bizottsághoz utasítja. Tárgyaltaik az ötödik czim : Közművelődési czélek . Az első rovat alatt a magyar nemzeti múzeum czimén a személyes járandóságokra előirányzott 31,770 frt vita nélkül megszavaztatik. A dologi kiadásokra összesen 52,678 frtot hoz a p. t. bizottság javaslatba. P.Szathmáry Károly : A múzeumra előirányzott összegeket a legnagyobb készséggel megszavazza ; ennek kijelentése után szóló utal azon helytelenségekre, melyek a múzeumnál állítólag elkövettetnek, s rászalja azt, hogy a múzeum igazgatója nem felel meg azon várakozásoknak, melyeket három évvel ezelőtt a sajtó olyannyira hangsúlyozott. Pulszky Ferencz: Megvallja, hogy megijedt egy kissé, midőn az előtte szóló a múzeum birálgatásához fogott, mert tartott attól, hogy azon igen sok hibákon és hiányokon kívül, melyeket ismer, elő fogja sorolni azokat is, melyeket nem ismer ámde megkönnyebbült lelke, mert látja, hogy azokat sem ismeri, miket ő. Azokra nézve beszéde folyamában felvilágosítást fog adni. Egyben, úgy hiszi, mindketten megegyeznek és ez az, hogy a szóban levő ügy nincs összefüggésben a 67-iki kiegyezéssel és hogy ezen kérdésről minden pártszenvedély nélkül beszélhetni. Az előtte szóló hibának tartja azt, hogy nincsen még leltár. Hiszen mióta igazgató, ő is azt tartotta mindig a legnagyobb hibának. Épen azért ezen segíteni akarván, a múlt évben három, az idén pedig hat bijnokot kért , kiket be kell tanítani, mivel ezt még előbb meg kell értetni, ily egyénekben pedig nem nagy a választás. Ott voltak az érmek, ott voltak a régiségek. Eddig leltároztak körülbelül 25,000 magyar régi pénzt, és még nem haladtak tovább, mint körülbelül az 1,500 körül. Eddig már megvan ezen része tökéletesen és megvan nagy része a rómaiaknak, hanem hátra van még körübelül 60,000 db arra idő kell. A leltározás hiányát igen érti, de azt nem lehet mondani, hogy ennyi darab van, megvan a leltár. Ezt nem lehet venni. A Bach-systema alatt megmondták, hogy annyi darab van, azt is megmondták, hogy ez ezüst, ez meg arany, és hogy ez ennyit s ennyit ér, mert az ennyi latot nyom ; ilyen leltározás van most is, és lehet mondani, hogy ez a quantitásra nézve megvan, most tudjuk, hogy mennyi arany és mennyi ezüst van, de a tudományos leltározás még nem volt lehető. Az folytonosan folyik, és amint méltóztatnak tudni, a régészeti osztály számára 6 díjnok van praeliminálva 2000 írttal. Épen úgy vagyunk a könyvtárral. Már három éve, hogy dolgozunk. Egy nagy részét már catalogizáltuk is, de nagy részét még nem, az pedig szükséges, mert addig míg nincsen catalogizálva, használni nem lehet. De utoljára is csak annyit tehet az ember a mennyi lehetséges, mert 6 dijnokkal nem teremthetek oly leltárát, mely az egészre kiterjed. De ha többet adnának is nem találnék annyi alkalmas embert, amennyi szükséges, sőt az őr nem volna képes a kellő felvigyázatot gyakorolni, miután azokat folyvást szemmel kell tartani ; itt az elcserélés nagyon könnyen megtörténhetik, itt biztos emberekkel kell dolgozni, olyanokkal, mint amilyenek most a múzeumban dolgoznak. Hogy a leltár el nem készült, ez nagy hiány, megvallom, és hiszem, hogy a jövő esztendőben is szememre fogják hányhatni ugyanezt, — de hiszem, hogy 4—5 év múlva el fogom mondhatni, hogy nemcsak megvan a leltár, hanem most már hozzáfoghatunk a tudományos catalogizáláshoz is, (Balfelől : Csak hozzáfoghatnak), amelyre mindenesetre szükséges előbb az összeírás. Azt mondta továbbá az előtte szólott t. képr. ur, hogy ő igen sok helyen van elfoglalva. Méltóztassék állását felfogni, úgy amint azt fel kell fogni. Ő felelős a ministernek, neki pedig felelősek az örök. Ami az örök hibája, azt méltóztassék csak reá róni, ő felel érte. Azt mondja, hogy igen szívesen látná, ha nem volna annyira elfoglalva, hogy talán a múzeumot nem védené e helyen és innen talán egyáltalában kimaradna. De a kérdés nem az, hogy ő több helyen van-e elfoglalva, hanem, hogy ezen a helyen megteszi-e kötelességét. (Egy hang balfelöl: Nógrádban is!) Igenis ott is megteszem a kötelességemet, sőt meg is tettem. (Derültség.) (Szontagh Pál (csanádi) : Azt nem hiszem !) és hiszi, hogy szintén oly sikeresen el fogja végezni a múzeum dolgát is. Hogy az igen szép volna, ha a múzeumak egy ember egészen élhetne, azt elhiszi s ő a legboldogabb ember volna, ha a múzeumnak élhetne egészen, és ha adatnék annyi pénz, hogy ő ott munkásságát teljesen kifejthesse. Nagyon szeretné, pl. ha annyi pénzt adnának, mennyit adnak a londoni múzeumnak , el tudnák azt költeni, és hiszi, hogy ez dicsőségére válnék az országnak. De ismeri igen jól az ország szomorú financiális viszonyait, és mikor hozzá jönnek a felügyelők és az egyik hoz valamit, mi igen érdekes — mint Magyarországban talált dolog, a másik mást, és azt kívánja,hogy megvegye, akkor nézi előbb a budgetet, és azt látja, hogy bizony legnagyobb részét már kiadta , sőt ezen évben egy kissé túl is ment, mit az idei éviből fog pótolni, amennyire lehet. Mert sok vasutat építenek, sokat turkálják a földet, és a földbe nemcsak Árpádék, hanem az avarok és rómaiak is sok aranyat, ezüstöt tettek be. Épen ma vett meg egy gyönyörű arany leletet itt a házban, és így gondol a múzeum dolgával is,azért hogy itt ül. Mit csináljon? Engedje, hogy a külföldre menjen? Nem lehet. Utoljára megveszi. Hanem ott áll mindig szobájában és asztalán fekszik a különvélemény, (Derültség) hogy soha el ne felejtse az ország szomorú állapotát és mindig látja maga előtt egész óriássá magasulva Szontagh Pál alakját . (Élénk derüsség) és valahányszor arra néz (már a különvéleményre) mindig megijed és azt mondja akár Rómer, akár Kremmer bizottság nem haladott előbbre, mint a meddig haladt, pedig meg vagyok győződve, hogy azon urak, kiknek némelyike mint a szorgalom példányképe ismeretes, mindent megtettek, ami lehetséges volt, s meg is fognak tenni, hogy czélt érjenek. És így, ha a bizottság nem juthatott czélhoz eddigelé, ha rövid idő alatt nem volt képes munkálatát bevégezni, ez nem nekik, nem szorgalmuk hiányának, hanem a tárgy nehézségének tulajdonítandó. E nehézség fő oka annak, hogy a kiküldött bizottság mindeddig eseményeket felmutatni nem képes.