Budapesti Közlöny, 1872. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1872-01-14 / 10. szám

állapotáról benyújtott, mind­ezen egyes czímek elé sorolva és történetileg indokolva fordulnak elő és ennélfogva, miután meggyőződve lehet a t. ház, hogy a­mennyiben lehet, úgy is az egyetemi alap terhét tisztázni és kisebbíteni igyekszünk, úgy hi­szem, külön határozati javaslat e tekintetben nem volna szükséges. (Helyeslés jobbfelől.) Horn Ede : Nem helyesli azt, hogy az egyetemi alap ingat­lanokból álljon, — egyáltalán az egész alapnak czélszerűbb kezelését óhajtja, nehogy az állam to­vább is késztetve legyen az egyetem fentartására tetemes összegekkel járulni. Patay István : Az egyetemi alap megvizsgálására kiküldött bi­zottságot a ház elnöke által szigorúan utasíttatni kívánja kötelessége teljesítésére. PÉCHY TAMÁS : Mivel ő is tagja ezen bizottságnak, kénytelen kijelenteni, hogy a bizottság azért nem teljesíti mindeddig kötelességét, mivel a ministertől vagy nem kapott semminemű adatokat, vagy ha kapott is, azok nem igen szolgáltak a bizottság felvi­­lágosítására. Pad­er Tivadar közokt. minister : Az alapítványok kimutatására vonatkozólag, mit Horn Ede képvo­ár felemlített, bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy boldogult elődöm 1868- ban igen részletes kimutatást közlött a t. házzal, melyben tudomásra juttatta az alapok mibenlétét, úgyszintén közöltettek az 1869-iki zárszámadá­sok. Az újabb zárszámadások elkészítése munká­ban van, már sürgettem, és ha azok készen lesz­nek, kinyomatom, s szintén a ház elé fognak terjesz­tetni. Ha a képv­ ur a múlt évi számadásokat meg­tekinti, látni fogja azokból , minő állapotban vannak alapítványaink. A­mi a gazdaság rend­szerét illeti, ez még vitás kérdés , hogy mi czélsze­rűbb : az ingatlan birtokot az állam részére meg­tartani, vagy pedig azt tőkésíteni, nincs eldöntve a tudományban jogi szempontból és némely ingatlan birtok természeténél fogva, s e kérdés sokkal na­gyobb fontosságú is, mintsem hogy azt jelenleg tárgyalhassuk. A­mi a bizottság működését illeti, Madocsányi képv. ur, ki elnöke az egyetemi alapok megvizs­gálására kiküldött bizottságnak, megadhatja a felvi­­lágosítást, hogy t. i. azon indítvány folytán, me­lyet Schvarcz Gyula képviselő úr tett, de különben is, miután az elnök úr egészségét visszanyerte, a bizottság üléseit megkezdő s legközelebbről abban állapodott meg, hogy a költségvetés tárgyalása után, mely annyira foglalkoztatja a képviselő urakat, azonnal a munkához fog látni. Ami pedig a bizottság többi tagjait illeti, méltóztatnak tud­ni, hogy a bizottságban oly férfiak vannak, kiket szorgalomra nógatni tökéletesen fölösleges. A­mi az adatok késő kiszolgáltatását illeti, arra nézve meg kell jegyeznem, hogy a késedelemnek sem én, sem tisztviselői karom nem oka , hanem annak oka a dolog természetében fekvő nehézsé­gekben rejlik. Alapítványokról van szó, melyek századok óta fenállanak; alapítványokról, melyek nagy összegekre terjednek ; alapítványokról, me­lyeknek alapító levelei részint a helytartótanács, részint az udvari kanczellária, részint az erdélyi gubernium, részint a kamara levéltárában voltak letéve , mennyi időbe skerül csak azt con­­statálni, melyik hol található, s aztán an­nak nyomába jutni­ így pl. az eltörült rendek ok­mányait, azon rendeleteket, melyek akkor kibo­csáttattak, ki kellett előbb puhatolni, kikeresni, összeállítani és a bizottság elé terjeszteni. Ez oly munka volt, melyet rövid időn teljesíte­ni nem lehetett. Egyáltalában, te­hát, ott, hol jogi kérdésekről van szó, jogi kérdésekről, melyek száza­dokon át fennállott viszonyokra terjednek, hol minden egyes alapítványnál előfordulhatnak kér­dések, melyek tanulmányt és hosszabb időt vesz­nek igénybe, ott eredményt rövid idő alatt nem várhatunk. Arra nézve, mi czélszerű, mi czélsze­­rűtlen, könnyen tisztába jöhetünk, hanem arra nézve, mi jogos, mi igazságos, arra nézve az ala­pítványi leveleket és azok természetét kutatni szükséges. És én, ki a dolgok ezen fonalát isme­rem, legkevésbé nem csodálkozom azon, hogy a t. Madocsányi Pál : Az egyetemi bizottság elnöke kijelenti, hogy a bizottsági tagok legutóbb tartott ülésükben abban állapodtak meg, miszerint a budget tárgyalása­idén fogják a bizottsági tárgyalásokat folytatni. Schwarcz Gyula : Nem helyesli azt, hogy az egyetemnél a tudori rang elnyerése oly nagy költségekkel jár, kívánja, hogy ezen dijak végkép eltörté­tessenek. Kérdi a ministertől : miért nem fordul elő a fedezetben az ezen díjakból befolyó összeg? Pauler Tivadar minister : Kijelenti, hogy ez összegek nem a státus javára folynak be, ugyanazért azokat a budgetben fel sem lehetett venni. A­mi a díjakat illeti, biztosítja a felszólalót, hogy kevés egyetem létezik, hol ezen díjak oly csekélyek volnának, mint a pesti egye­temen. A ház elfogadja ezután a fedezet alatt előforduló összegeket,­­ Bobory határozati javaslatát pedig elveti. Tárgyaltatik a negyedik czím : Ösztöndíjak és egyéb tanulmányi czélok. Pulszky Ágost : Oly egyetemi tanárok számára, kik elméleti szakot adnak elő, melyekre nézve rendszeresített tanszék nem létezik, 5000 frtot segélykép kíván megszavazni. Pauler Tivadar minister : Ezen indítványt a p. n­. bizottsághoz kívánja utasíttatni. A ház ezt a p. n. bizottsághoz utasítja, a ne­gyedik czím alatt előfordult összeget pedig meg­szavazza. • Lázár Ádám: A csángó magyar ifjak segélyére 25 alapítványt kíván a költségvetésbe felvétetni. A ház ezen indítványt a pénzügyi bizottsághoz utasítja. Tárgyaltaik az ötödik czim : Közművelődési czé­lek . Az első rovat alatt a magyar nemzeti mú­zeum czimén a személyes járandóságokra előirány­zott 31,770 frt vita nélkül megszavaztatik. A dologi kiadásokra összesen 52,678 frtot hoz a p. t­. bizottság javaslatba. P.Szathmáry Károly : A múzeumra előirányzott összegeket a legna­gyobb készséggel megszavazza ; ennek kijelentése után szóló utal azon helytelens­égekre, melyek a múzeumnál állítólag elkövettetnek, s rászalja azt, hogy a múzeum igazgatója nem felel meg azon várakozásoknak, melyeket három évvel ezelőtt a sajtó oly­annyira hangsúlyozott. Pulszky Ferencz: Megvallja, hogy megijedt egy kissé, midőn az előtte szóló a múzeum birálgatásához fogott, mert tartott attól, hogy azon igen sok hibákon és hiá­nyokon kívül, melyeket ismer, elő fogja sorolni azokat is, melyeket nem ismer ámde megkönnyeb­bült lelke, mert látja, hogy azokat sem ismeri, mi­ket ő. Azokra nézve beszéde folyamában felvilágo­sítást fog adni. Egyben, úgy hiszi, mindketten meg­egyeznek és ez az, hogy a szóban levő ügy nincs összefüggésben a 67-iki kiegyezéssel és hogy ezen kérdésről minden pártszenvedély nélkül beszél­hetni. Az előtte szóló hibának tartja azt, hogy nincsen még leltár. Hiszen mióta igazgató, ő is azt tartotta mindig a legnagy­obb hibának. Épen azért ezen segíteni akarván, a múlt évben három, az idén pedig hat bijnokot kért , kiket be kell tanítani, mivel ezt még előbb meg kell értetni, ily egyénekben pedig nem nagy a választás. Ott voltak az érmek, ott voltak a régiségek. Eddig leltároztak körülbelül 25,000 magyar régi pénzt, és még nem haladtak tovább, mint körül­belül az 1,500 körül. Eddig már megvan ezen része tökéletesen és megvan nagy része a ró­maiaknak, hanem hátra van még körübelü­l 60,000 db arra idő kell. A leltározás hiányát igen érti, de azt nem lehet mondani, hogy ennyi darab van, megvan a leltár. Ezt nem lehet venni. A Bach-systema alatt megmondták, hogy annyi darab van, azt is megmondták, hogy ez ezüst, ez meg arany, és hogy ez ennyit s ennyit ér, mert az ennyi latot nyom ; ilyen leltározás van most is, és lehet mondani, hogy ez a quantitásra nézve meg­van, most tudjuk, hogy mennyi arany és mennyi ezüst van, de a tudományos leltározás még nem volt lehető. Az folytonosan folyik, és a­mint mél­tóztatnak tudni, a régészeti osztály számára 6 díj­­nok van praeliminálva 2000 írttal. Épen úgy va­gyunk a könyvtárral. Már három éve, hogy dol­gozunk. Egy nagy részét már catalogizáltuk is, de nagy részét még nem, az pedig szükséges, mert addig míg nincsen catalogizálva, használni nem le­het. De utoljára is csak annyit tehet az ember a mennyi lehetséges, mert 6 dijnokkal nem teremt­hetek oly leltárát, mely az egészre kiterjed. De ha többet adnának is nem találnék annyi alkal­mas embert, a­mennyi szükséges, sőt az őr nem volna képes a kellő felvigyázatot gyakorolni, mi­után azokat folyvást szemmel kell tartani ; itt az elcserélés nagyon könnyen megtörténhetik, itt biz­tos emberekkel kell dolgozni, olyanokkal, mint a­milyenek most a múzeumban dolgoznak. Hogy a leltár el nem készült, ez nagy hiány, megvallom, és hiszem, hogy a jövő esztendőben is szememre fogják hányhatni ugyanezt, — de hiszem, hogy 4—5 év múlva el fogom mondhatni, hogy nemcsak megvan a leltár, hanem most már hozzáfogha­tunk a tudományos catalogizáláshoz is, (Balfelől : Csak hozzáfoghatnak), a­melyre mindenesetre szükséges előbb az összeírás. Azt mondta továbbá az előtte szólott t. képr. ur, hogy ő igen sok helyen van elfoglalva. Méltóztas­­sék állását felfogni, úgy a­mint azt fel kell fogni. Ő felelős a ministernek, neki pedig felelősek az örök. A­mi az örök hibája, azt méltóztassék csak reá róni, ő felel érte. Azt mondja, hogy igen szí­vesen látná, ha nem volna annyira elfoglalva, hogy talán a múzeumot nem védené e helyen és innen talán egyáltalában kimaradna. De a kér­dés nem az, hogy ő több helyen van-e elfoglalva, hanem, hogy ezen a helyen megteszi-e kötelessé­gét. (Egy hang balfelöl: Nógrádban is!) Igenis ott is megteszem a kötelességemet, sőt meg is tettem. (Derültség.) (Szontagh Pál (csanádi) : Azt nem hisze­m !) és hiszi, hogy szintén oly sikeresen el fogja végezni a múzeum dolgát is. Hogy az igen szép volna, ha a múzeum­ak egy ember egé­szen élhetne, azt elhiszi s ő a legboldogabb ember volna, ha a múzeumnak élhetne egészen, és ha adatnék annyi pénz, hogy ő ott munkásságát tel­jesen kifejthesse. Nagyon szeretné, pl. ha annyi pénzt adnának, mennyit adnak a londoni múze­umnak , el tudná­k azt költeni, és hiszi, hogy ez dicsőségére válnék az országnak. De ismeri igen jól az ország szomorú financiá­lis viszonyait, és mikor hozzá jönnek a felügyelők és az egyik hoz valamit, mi igen érdekes — mint Magyar­országban talált dolog, a másik mást, és azt kívánj­a,hogy megvegye, akkor nézi előbb a budgetet, és azt látja, hogy bizony legnagyobb részét már kiadta , sőt ezen évben egy kissé túl is ment, mit az idei éviből fog pótolni, a­mennyire lehet. Mert sok vasutat építenek, sokat turkál­ják a földet, és a földbe nemcsak Árpádék, ha­nem az avarok és rómaiak is sok aranyat, ezüstöt tettek be. Épen ma vett meg egy gyönyörű arany leletet itt a házban, és így gondol a múzeum dol­gával is,azért hogy itt ül. Mit csináljon? Engedje, hogy a külföldre menjen? Nem lehet. Utoljára megveszi. Hanem ott áll mindig szobájában és asz­talán fekszik a különvélemény, (Derültség) hogy soha el ne felejtse az ország szomorú állapotát és mindig látja maga előtt egész óriássá magasulva Szontagh Pál alakját . (Élénk derü­sség) és vala­hányszor arra néz (már a különvéleményre) mindig megijed és azt mondja akár Rómer, akár Kremmer bizottság nem haladott előbbre, mint a meddig ha­ladt, pedig meg vagyok győződve, hogy azon urak, kiknek némelyike mint a szorgalom pél­dányképe ismeretes, mindent megtettek, a­mi lehetséges volt, s meg­ is fognak tenni, hogy czélt érjenek. És így, ha a bizottság nem juthatott czél­­hoz eddigelé, ha rövid idő alatt nem volt képes munkálatát bevégezni, ez nem nekik, nem szor­galmuk hiányának, hanem a tárgy nehézségének tulajdonítandó. E nehézség fő oka annak, hogy a kiküldött bizottság mindeddig es­eményeket felmu­tatni nem képes.

Next