Budapesti Közlöny Melléklapja, 1872. december (6. évfolyam, 48-51. szám)

1872-11-08 / 49. számú melléklap

nyésztésünk jövőjének érdekében elo­­dázhatlan szükségnek tartom, hogy a ha­zánk hegyes vidékei anyagának tökéletesí­tésére okvetlen szükséges hegyi­ lófaj na­gyobb mérvben tenyésztessék. A múlt országgyűlés elé terjesztett je­lentésemben már hangsúlyoztam, — a je­lenben is azonban ismételni látom szüksé­gesnek azon állítást, miszerint az ország egyes vidékei tenyésztéséhez megkívántató vérrel és fajjal — kivéve a hegyes vidé­kek igényeinek megfelelőt — rendelke­zünk. E fajok minő- és menyisége már­is kellő eredményt kezd mutatni hazánk síkabb vidékein. Azonban, amennyiben ezt örven­detes fénykép jelenthetem, és oly leplezet­lenül kell kinyilatkoztatnom, hogy a he­gyes vidékek tenyésztésére szükséges meg­felelő anyagot előállíttatni — a jelen viszo­nyok közt — képes nem vagyok. E hi­ányt pótolandó, kötelességemnek tartot­tam : oda törekedni, miként népünk említett részének tenyésztése érdekében is tegyek oly intézkedéseket, melyek folytán az ed­digi mulasztás részben pótolható, és e te­nyésztés a véghanyatlástól megmentendő, s illetőleg a kellő fokra emelendő lehessen. Ezt tenni s elérni csak azáltal lehető, ha a megfelelő fajt leírva, azt oly viszo­nyok között oly vidéken és oly tápszerrel nevelhetjük, a minő viszonyok, éghajlat s tápszer mellett a hegyi-ló élni kénytelen-A­mint múlt jelentésemben már kiemel­tem, különös gondot fordítottam egy meg­felelő fajból egybeállitott ménes anyagá­nak alakítására. A ménesekben szétszórva talált hegyi fajok példányainak kiválasz­tása, s minden kínálkozó alkalommal tör­tént vételek által sikerült is, hogy — Jan­ko­vics József somogymegyei ménesbirto­kosnak 9 darab lipiczai anyakanczából ál­ló hazafias ajándékát beleszámítva, s ma már 56 darabra megy a hegyi vidékek ér­dekében létesítendő ménes anyakanczáinak száma. Ezen kancza-létszám 4 hasonfaju mén­nel egyetemben Mezőhegyesen van össz­pontosítva, s már is jövő feladatának meg­­felelőleg használtatik tenyésztésre. Bármily kedvező esélynek tartjam is, hogy ezen, általánosan ritkán található anyagot előteremteni még lehetett, mégis aggodalmamat kellene nyilatkoztatnom an­nak megtarthatása iránt azon esetre, ha azt mostani helyén, vagy akár bármelyikén a létező álladalmi méneseknek kellene tovább tenyészteni, — mivel e faj tenyésztési igé­nyeinek természetszerűn ellentétes viszo­nyok közti továbbnevelése, az éghajlat- és talaj­viszony elhárithatlan hatalmánál fog­va, — a legjobb akarat és legügyesebb el­járás daczára is hajótörést szenvedne, s két, legfeljebb három nemzedéken át sa­játságából kivetkezve, olyanná alakulna át, mely a hegyi tenyésztés érdekében je­lentőségét már elvesztette , a­nélkül, hogy a sík vidéki tenyésztésre értéket volna al­kalmas képviselni. E nézetet is kie­jeztem már a múlt év­ben tett jelentés soraiban, melynek követ­keztében nem szűnhettem meg arra töre­kedni, hogy az államnak hegyes vidéken létező valamelyik, s jövedelmezés tekinteté­ben kevésbé értékes birtokát a czélnak meg­nyerhessem. Ezen kívánalmaknak teljesen megfelel az Olt vize és Erdély határait képező hegy­­lánczolat közt fekvő, a múlt évben az állam birtokába visszakerült fogarasi uradalom. Bő hegyi patakjaival, a síkságán létező erő­teljes legelőivel s buja rétjeivel, másrészt az uradalmat keletről körülvevő hegyi legelők fekvésével, s az épen megfelelő éles, de nem túlzottan éghajlattal, oly alkalmas hely­nek mutatkozik a hegyi ménes tartására, melyen az említett tenyészanyag minden előnyének megőrzésére, sőt tökéletesítésére nyújt kilátást. Ezen uradalomnak e czélra leendő felhasználását annyival is inkább kívána­tosnak tarthatni, mivel kebelében nagyobb­részt már is léteznek mindazon épületek, melyek a ménes számára igénybe veendők volnának,­ miután ugyanez uradalomban hajdan az erdélyi ménesek egyik jelenté­keny­ebbje tartatott hosszú időn át.­­ Kü­lönösen alkalmas pedig azért is, mert a dús táplálékot igénylő anyakancza és egy­éves növendékek osztálya, a buja legelő­jű völgyekben, az edződést szükséglő idő­sebb növendékek pedig az izmokat és ter­mészetet aczélozó hegyes vidéken lennének elhelyezendők. Új építkezések csakis a 2, 3 és 4 éve­sek hegyi legelőin volnának lehetőleg egy­szerűen és gazdaságosan létesítendők, míg a kanczák, választott és éves csikók, s a beosztandó mének számára kiszemelt épü­letek , valamint a ménes-parancsnokság s kezelési személyzet részére megkivántató lakások csak átidomításokat igényelnének. Egy, általam s az erdélyi lótenyésztési bizottmány kebeléből kiküldött bizottság­nak tétetett feladatává, a ménes elhelyezé­sét és kezelését illető javaslat kidolgozása. A benyújtott javaslat szerint— a fogarasi ménes kancza létszáma 100 darabban volna megállapítandó, mely számnak alapján a ménes összes állománya 450 — 470 darab lóra tehető, oly formán,­­ hogy az anya­­kanczák, szopós, illetőleg választott csikó­ikkal, a törzsmének s a telepek számára be­osztandó 4 éves mének, nemkülönben az anyaménesbe leendő besorozás előtt idomi­­tásba vett 4 éves kanczák a parancsnokság törzshelyén, az uradalom szombatfalvi részén; az egy éves mének és kanczák, esetleg a meddő anyák az ácsai, a 2, 3 éves mének, valamint 4 évesek — a felállítás előtt — a veniczei, a 2, 3 éves kanczák, valamint idomitá­­suk kezdetéig a 4 évesek is, a kománai ha­tárban volnának elhelyezendők. Ugyanezen bizottmány javaslata szerint meg volna kísérlendő ezen ménesben az eredeti szé­kely-ló tenyésztése is, annak kikutatására: vájjon kellő tartás és ápolás mellett lehető volna-e ezen— különben kiváló tulajdon­ságokkal biró — honos fajt, termetre néz­ve oda fejleszteni, hogy jelentékenyebb sarjai, a hegyi tenyésztés javítására felhasz­nálhatók lehessenek. Elfogadva ezen javaslatokat, a nevezett uradalom nagy kiterjedésű és annak főér­tékét képező erdők továbbra is a pénzügy­­miniszter kezelése alatt maradnának; az uradalomnak a pénzügyminiszter tárczá­­járól a földmivelési minisztérium tárczájára átvett gazdasági részén az 1873-ik év fo­lyama alatt az épületek volnának átidomi­­tandók, s az újonnan felállítandó helyisé­gek anyaga beszerzendő; a gazdaságból nyert összes széna-, szalma-, és zab-készlet a jövő évek tartalékául fenhagyandó. A ménest csak 1874-ik év késő tavaszán óhajtanám áthelyezni, olyformán, hogy an­nak teljes befogadására s ellátására azon időre már minden előkészületek és intéz­kedések befejezve legyenek. Ezen előkészületek megtételére, a szük­séges átalakítások, tatarozások s építkezé­sekre kérek a t. képviselőháztól 60.000 frtnyi hitelt; — kérem ezen összeget, kellően méltányolva pénzügyi helyzetün­ket, kérem teljes tudatában annak, mily nagy számú, hasznos, alig halasztható s idő­vel bőven kamatozó beruházások fognak, tekintettel az államnak annyi oldalról igény­be vett s és azért mindannyinak megfe­lelni elégtelen jövedelmeire, — szükségkép még évek során elmaradni. De kérem az­ért, mert megtagadása az ország lótenyész­tése érdekén nevezetes, — alig helyrehoz­ható csorbát ejtene azáltal, hogy — mint már fönnebb érintem — nem csak a jelen­ben meglévő, de a Fogarasra leendő át­helyezés halogatása esetében jelentékeny értékét mindenesetre elvesztő anyag koc­­­káztatnék, de a különben is rész­karban levő épületek helyreehozása és átalakítása minél tovább halasztatik, annál nagyobb összeget fog igénybe venni, mely még tetemesen magasabbra szökkenne az­által, hogy a legközelebbi időben azon vidéken valószínűleg megkezdődő vaspálya-munkák az anyagot kétszeres árra fogják emelni, a szükséges kézimunka megnyerhetését pedig majdan lehetetlenné tenni. De fontos politikai és általános nemzet­­gazdasági tekintetek is ajánlják a ménes­nek mielőbbi felállítását s avval kapcsolat­ban egy rendes gazdaság szervezését azon elhagyott primitív állapotban lévő vidéken, hol a legegyszerűbb gazdasági eszközök is vagy ismeretlenek, vagy oly­­alakban lé­teznek, minőben azok még az elmúlt száza­dokban léteztek. Méntelepek. A méntelepek létszáma, melyet a föld­mivelési m. kir. minisztérium 1869. január 1-én 1213 darabbal vett át, s mely 1871- ben 1629-re emelkedett, a f. évi fedeztetési idény alatt pedig 1681-re szaporodott, ma 1786 ménből áll. Az említett 1681 darab mén a fedeztetési idény alatt 529 fedeztetési állomásra osztva szét, 58,009 darab kanczát fedezett, mely kancza állomány után 141,331 forint fizettetett fedezési dijkép. A folyó évben történt fedeztetés ered­ményéről tudomással — természetesen — még nem bírhatván, a múlt év eredménye iránt adhatok csak részbeni felvilágosítást. Ugyanis : az 1871. évben 1629 mén által fedezett 54,000 darab kanczából (miután 17,000 elő nem vezettetett) 3­7,000 felett tartathat­ván meg ez évben a szemle, e számból 378

Next