Budapesti Közlöny Melléklapja, 1872. december (6. évfolyam, 48-51. szám)
1872-11-08 / 49. számú melléklap
1872. Buda-Pest 49-dik szám. Vasárnap, december 8. A BUDAPESTI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA. Elitéltetési árait: ifig-esí évre....................................................... . . 2 frt 40 kr. Fél évre . . .................................................1 frt 20 kr. Negyed évre .... .... — 60 l.T. EGYES SzÁm isA 5 kr. MEGJELENIK EKTASZKÉNT egyszer. Jelentése a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszternek, az állami lótenyésztési intézetekről. MÉNESEK (Folytatás és vége.) Meggondolva azt, hogy az ország sok áldozatába került, de nagy értékét is képező kisbéri telivér-tenyészde kiegészítése s emelésére hasonló alkalom talán egy századon át sem ismétlődik, és biztos tudomásával annak, hogy ezen alkalmat más telivér-tenyészdék a kontinensen nagy mérvben fogják felhasználni, kétségtelenné vált előttem, hogy ezen alkalomnak kislelkü elmulasztásával, a magyar állam telivér-törzsét azonnal idegen tenyészdék által engedem tulszárnyaltatni s ennek folytán az áldozattal létesült ménesnek értékét és értelmét hagyom mintegy tönkre menni. Az országgyűlés illetékes szavát hallanom s annak felhatalmazását kinyernem akkor lehetetlen lévén , az ország legszakavatottabb egyénes véleményét kértem ki, s miután — úgy a nevezetesebb tenyésztők egyenkint, valamint az országos lovaregylet oda nyilatkoztak, hogy a kinálkozó alkalmat az országos lótenyésztés kára nélkül elszalasztani nem szabad, teljes tudatában felelősségemnek, mely nemcsak tetteimért de mulasztásaimért is él, — az említett tenyészdék árverésénél teendő vételeket elhatároztam. Ezen elhatározás folytán sikerült a telivér-törzs számára egy oly ménnek és öt kanczának megszerzését eszközöltetni, mely állatok leirása által a magyar állam telivér törzse — daczára az európai többi államok nagyobb mérvű ottani vásárlásainak — ismét elsősorban állónak mondható. A fentebb említettek szerint, a vétel költségeit — természetes — hogy a jövő év hitelének rovására voltam kénytelen eszközöltetni. Midőn ezen, az előre nem láthatott körülmények által indokolt eljárásomat a t. képviselőháznak utólagosan tudomására hozom, egyúttal felkérem, hogy tárczám rendkívüli hitelének „tenyészanyag, vérlovak vásárlására a ménesekhez, mének vásárlására a méntelepek számára* czimü rovatára a kért 90,000 frtot, — mint azt a múlt országgyűlés 1871. évre megszavazta — engedélyezni méltóztassék. Voltam már bátor emiteni,hogy a saját kezdeményezésem folytán 1872-re előirányzott 60,000 frtnyi hitel megállapításánál, az indokolásban hangsúlyoztam, hogy e rovatnak megszorítása, az ügy érdek kockáztatása nélkül csakis egyes évre lehetséges. A képviselőház pénzügyi bizottsága az említett, s általam szükségkép 90,000 írtra előirányzott rovatot a jövő évre is csak 60.000 írttal javasolja engedélyezni. Ezen összeggel fedezhető volna ugyan az említett vételek előre nem láthatott kiadása, de e mellett a telepek számára megkívántató ménlétszám beszerzésébe ereszkedni alig lehetne, mely bevásárlás elkerülhetlenségéről alább bővebben leszek bátor nyilatkozni. A bábolnai ménes. Múlt évi jelentésemben kimerítően közöltem a t. házzal úgy a ménesnek az átvétel alkalmával talált állapotát, valamint azon intézkedéseket is, melyek a tenyészde emelése érdekében tétettek. Az eredmény szembeötlő tanúságot nyújtott arról, hogy oly ménesben, melyben egy bizonyos faj és határozott vér van képviselve, a hanyatlást, — lett légyen az bár nagyon feltűnő — megfelelő tenyésztési elvek mellett és észszerű nevelésmód által csakhamar meg lehet gátolni, sőt az anyagot rövid időn ismét oda fejleszteni, hogy az a követelményeknek megfelelő állapotra jusson. Ezt bizonyítja a bábolnai ménes fiatal növendékeinek állapota, melyeknek egy, két és három éves osztályai oly anyagot lesznek képesek kiállítani, melyet a múlt évek beosztásánál nélkülözni voltunk kénytelenek, és mely anyag országos lótenyésztésünk egyes irányának előhaladást biztosít. A mezőhegyesi ménes állapota sem tűnik kedvezőtlenebb szinben elő, mint az említetteké, miután itt is örvendetesen észlelhető az egyes fajok jellegének tökéletesedése, ugyannyira, hogy a legrövidebb idő múlva e ménes az ország különböző vidékei igényeinek minden létező fajból határozott jellegű méneket lesz képes szolgáltatni. Midőn a létező három álladalmi ménes tenyészanyagának fejlődését illetőleg a t. képviselőházat azon fokozatos haladásról biztosítatom, melyet elérni az ügy természete — az átvétel óta lefolyt idő alatt — engedett, és melyet ennyi idő alatt feltüntethetni, a kezelést átvevő földmivelési m. kir. ministérium ugyanakkor ígérhetett, értesítem egyúttal a tiszt. képviselőházat, mikép a nehezebb igáslófaj alapjának megvetne érdekében, ez évben is szaporittattam az e faj törzsét képező kanczák létszámát, — amennyiben a kisbéri és bábolnai igazgatóságok állományában ma már 36 ilyen kancza létezik, a gazdasági munkákra való felhasználás mellett, azon czélból, hogy megfelelő ménekkel párosítva egyúttal sarjat is neveljenek. Valószínű, hogy ezen kancza-létszám után már a legközelebbi években lehet annyi szaporulatot nyerni, amely elegendő ménanyagot szolgáltat az e fajt igénylő vidékek állomásaira, és egyszersmind anynyi kanczát nevel, hogy az álladalom szükségén felül maradt számfeletti példányok egyes tenyésztőknek lesznek átengedhetők, szokott árverés útján. Múlt évi jelentésemben is azon meggyőződésemnek adtam már kifejezést, miszerint feladata ugyan az álladalmi méneseknek e faj tenyésztéséről is gondoskodni, oly 'módon azonban, hogy a szaporítás csak fokozatosan s az e fajt igénylő valódi szükséggel lépést tarva történjék, mert, noha egyes vidékeken ily fajú ménekre már ma is határozott szükség van, gazdasági viszonyaink általában meg sem alakultak oda, hogy ezen csakis ház körüli nehéz munkára — de nem távolabb utakra — használható, sanyart s viszontagságokat kibírni nem képes faj szélesebb körben alkalmaztassák tenyésztésre, nem vagy csak nagyon kis mértékben létezvén népünk birtokában megfelelő kancza-anyag és tenyésztőink még nem szokván meg lovaiknak azon táplálást és gondozást nyújtani, melyet az ily nehéz faj-ló kifejlődése és használhatóvá válása elengedhetlen feltételeken követel. Amennyiben tehát a létező állomány által az ez irányú szükséget egyelőre fedezve látom s rövid idő múlva alkalmat vélek nyújthatni egyes birtokosoknak vagy egyes állomásoknak a megkívántató mének felhasználhatására — az említett faj létszámának vétel általi szaporítását ez idő szerint nem szándékozom, meg lévén győződve arról, mikép azon időre, midőn gazdasági iparunk már egész vidékenkint oda fejlődik, hogy a nehéz tehervonóló a gazdák elkerülhetlen szükségét képezi, mára jelenleg brit állomány is annyira szaporodik, hogy az igényelt tenyésztésre a megkivántató anyagot rendelkezésre bocsáthatja. Míg e fajnak csak fokonkinti szaporítását ezélzára, s felhasználását óvatosan kívánom eszközöltetni, addig országos léte-