Budapesti Közlöny, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-21 / 16. szám
Tudom — úgymond szóló — hogy ipart magában a kormány nem teremthet, de alig létezik valahol előhaladott ipar, mely nem a kormányok gondos ápolásának köszönheti előhaladását. S bárminő szorgalommal végezze az ifjú kereskedelmi miniszer úr teendőit, s bárminő szerencsével kösse meg ezután is a nagy állammal, Montenegróval a postaszerződéseket, ha a dohány-, a malom és szeszipar naponkint sülyedő állapotában marad, ezután sem foghat megfelelni azon nagy feladatnak, melyet mi az ország mezőgazdászati, kereskedelmi érdekében a mű földmivelés, s kereskedelmi miniszertől méltán megvárunk; átalában tehát e tekintetben sem tett a kormány oly intézkedéseket, melyektől pénzügyi helyzetünk javulását várhatnánk. A jó pénzügynek egyik életföltétele a jó polgári és büntetőtörvények s azoknak pontos végrehajtása. Hogy a kiegyezés után magántörvényeink caos-szerű állapotban voltak, az tagadhatatlan. Ez állapotból csak gyökeres reform útján lehetett volna kibontakozni. Azonban a kormány toldozni akarta azt, mi foldhatatlan volt, pedig a polgári és büntető codexek elkészítése és életbeléptetése 1 év alatt nem lett volna nehéz. Íme hogyan állunk ezen kérdéssel szemben ? A törvényeket ministeri rendeletek által igyekeztek sokszor pótolni s a zűr és zavar valóban növekedik, bár sokat áldoztunk az igazságszolgáltatás nagy érdekeiért; de mert a szervezés ministeri rendeletek által teljesíttetett, kellő javulás nem következett be, sőt ha a törvényszékek és járásbíróságok beosztása így marad, be sem következhetik (Élénk helyeslés ) Szóló példával igyekszik ezután bebizonyítani, hogy az önző pártérdekek mellett alakított igazságügyi szervezet, amint az a királyi törvényszékek s járásbíróságok felállításánál történt, egyfelől megzavarja az adóviselés arányát, másfelől lehetetlenné teszi a jó igazságszolgáltatást, pedig a rész justitia óriási tőkéket tart lekötve, s mintegy kivesz a forgalomból, megrontja a magánhitelt, s meggátolja a pénzügyi helyzet javulását. A vasutakat illetőleg felemlíti, hogy itt a legnagyobb tervszerűtlenség s rendetlenség tűnt fel; szóval : a közlekedési ügyben oly intézkedések létettek, melyek nagyban előidézték a deficitet. Igaztalan volna azonban, ha a kormányt egyedül vádolná ; a kormánynak e tekintetben egy méltó osztályosa van, és ez a pénzügyi bizottság, mely sok kérdésben felületesen járt el, mely mindannak, ami a deficitet előidézte, megszavazását ajánlotta. Hisz emlékezik a ház, miként a pénzügyi bizottság előadója, Széll Kálmán, a múlt évben miképen igyekezett cáfolni Ghyczy Kálmán képviselő úr kisebbségi véleményét ? Ma már máskép hangzik a pénzügyi bizottság véleménye, de már késő. (Helyeslés balfelöl.) A harmadik és főokozója jelen pénzügyi körülményeinknek a pénzügyér úr, ki midőn a pénzügyek vezetését kezébe vette, vagy felismerte a helyzetet, vagy nem. Ha felismerte, kötelessége lett volna az országnak leplezés nélkül elébe tárni a valót, mert így, miként eljárt, csak ámító volt; ha pedig nem ismerte fel a helyzetet, akkor rövidlátó volt. De általában pénzügyőr úr politikája nélkülözött minden határozott irányt, élt máról holnapra, ámítva magát és másokat, felöltve magára a mindentudás köpenyegét, elhitte maga is, és elhitette másokkal is, hogy ő valódi pénzügyi kapacitás. Pénzügyőr úr azóta folytonosan dogozik, elvégzi talán 2—3 tanácsosának dolgát, s csak a pénzügyőr kötelességét — magasabb szempontból véve azt fel nem volt képes elvégezni. Pénzügyőr úr beutazta az egész országot, elment Mármarosba és ott elfogadta a kérelmezőket, és tisztelgőket, s a nélkül, hogy egy vasgyárt, egy hámort, egy nagyobb erdőkezelést és erdőséget megtekintett volna, visszatér fényes diadalai s kéjutazásai után és Buda várába, itt kiterítette a térképeket, vonalokat húzott, vasúti terveket készített, csakhogy a szép vasúti tervek, mielőtt létesültek volna, mint szappanbuborékok megsemmisültek egymás után. Minister úr kiegyezik a dunagőzhajótársasággal is, behozza a törvényjavaslatot, az keresztülmegy az osztályok tárgyalásán, a gőzhajótársaság részvényei hirtelen felszállanak, azután a törvényjavaslat a ház elébe nem került; mi lett belőle ? mai napig sem tudjuk. Minister úr egy nagy üzletre szerződést köt a Credit-Anstalttal, a Rothschild házzal, s Bleichrőderékkel ; biztosította az országnak a 86 %-os emissiót, a szerződést alá is írja, és ezen szerződést meg se respectálja. Végre kezébe veszi a bankügyét, s a tárgyalások folytán megalázza Magyarország pénzügyministerét s vele együtt az egész kormányt és az országot. (ügy van !) Ezen folytonos tervkovácsolás, habozás, szerződésszegés decredithrozta minister urat s ártott az állam hitelnek. Szóló a miniszer úr munkaképességét, tehetségeit s jóakaratát soha se vonta kétségbe, hasznosítva ezeket más irányban, de nekünk nem elég a jóakarat, nem elég a munkásság, nekünk eredmény kell. Szóló ezek után előadja, miként lehetne bajainkon a jelen körülmények közt segíteni. Legelőször is kívánja, hogy eszközöltessék az államhivatalok rendezése, hozassék be az ügyrend egyszerűsítése, az államhivatalnokok kevesbítése, a nyugdíjaknak alkotmányos után leendő megszabása. Ezután az adóreformokat kivánja s erre nézve hosszasan adja elő nézeteit. Végül Helfi Ignácz határozati javaslatára vonatkozólag ezeket mondja: Helfi Ignácz nem bízik a ministériumban, körülbelül magam is azon nézetben vagyok. (Derültség). Hanem mi 6 év óta mindig megszavaztuk a költségvetést, megszavaztuk pedig azon okból, mert mi azt akarjuk, hogy Magyarország törvényesen megállapított költségvetés alapján kormányoztassék. Ma egygyel több ok van, uraim, arra, hogy megszavazzuk a költségvetést, mert én nem tudom, hogy a t. ministerium ephemer élete meddig tart és nem akarom, hogy az új kormány költségvetés nélkül kormányozzon, ennélfogva a költségvetést a tárgyalás alapjául elfogadom. (Balfelől helyeslés.) Zsedényi Ede nagy érdekkel hallgatott beszédében hosszasan adja elő mindazt, mik, nézete szerint, rész pénzügyi helyzetünket, illetőleg a deficitet előidézték. A pénzügyi bajok kútfejét, igaz, hogy kormányunk kezdeményezésében lehet találni, de miért azt keresni, ha az orvoslás kezünkben van, és a jelen ministérium—bár mert nem régóta áll fenn (Derültség), még be nem bizonyítható ezen eljárás sajnos következményei által felgazdagult tapasztalás nyomán—maga szólította fel a t.házat az eddigi pénzügyi eljárás változtatására.Ezen feladatnak megoldására alkalmat nyújt az államköltségvetés tárgyalása, és igy azon reményben, hogy a ház »az ok szerinti „egymásutánét kijelölvén, mely, mint a ministérium kifejtendi hazánk pénzügyeit, melyek egy felette kényes tengely körül forognak, a biztos öbölbe vezetni fogja, a pénzügyi bizottság jelentését részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Általános zajos helyeslés és éljenzés.) Ülés vége 2 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Szent István-Társulat. Gr. Cziráky János elnöklete alatt f. hó 16-ára tartá a Szent István-Társulat saját (lövész utczai 11. sz.) házában első választmányi ülését nagyszámú tagok jelenlétében, kiket a gróf elnök szívélyes melegséggel üdvözölt, kiemelvén a táraidat magasztos hivatását, melynél fogva az irodalom terén vallás-erkölcsi irányban működni s ez által a valódi cultura emelésére hatni nemcsak specificus feladata, hanem egyszersmind legnemesebb hazafius cselekedete, minek teljes sikeréhez istentől áldást kér, s a tagoktól, különösen pedig a választmánytól a szent ügy iránt égő s tevékeny buzgalmat vár, hogy igy a társulat folytonos emelkedésnek örvendhessen. Csárkányi Béla alelnök a gróf lelkes üdvözletét az általa kívánt emelkedésigy igen ékesen szóló bizonyítványával viszonzál t. i. egy uj alapitó s hatvannégy rendes tagnak bejelentésével. Alapitó taggá lett Balogh Sándor ügyvéd Pesten. Rendes tagokká lettek: Bognár István hittudor s tanfelügyelő a bécsi Pázmány-intézetben; ugyanezen intézetből: Kisfaludy A. Béla tiszteleti tag, továbbá Berki Károly, Bokonits János, Horváth Géza, Farkas Ferencz, Ochsenfeld Vendel, Porteller Tódor, Sipos Imre, Jankó István, Gyürky Sándor, Schnabel Róbert, Vilmán György, Wolafka Nándor, Kánczy Lénárd, Simonides Károly, Tódor József. — Az egri papnöveldéből: tiszteleti tag Bartók István. Rendes tagok: Baráth Alajos, Fekete Miklós, Fröhner Lajos, Kállay Ákos, Szucsányi Rudolf, Szentpétery Béla, Szmrecsányi Lajos, Cserha József, Less Lajos, Sipos Géza, Jekkel János, Lovisek Mihály, Szakali János, Weiszpeck Géza, Boda Vendel, Gallovics József, Kubicza Lajos, Miklóssy Gyula, Mildner Béla, Török István, Végh Vincze, Zsittnyán Alajos, Demkő László, Bakó István, Bittó Sebestyén, Bóta Ernő, Doby Vincze, Fehér Gyula, Felföldi Jenő, Horváth János, Korchma Pál, Mezey Sándor, Schneck József, Sárkány József, Szemes Kálmán, Werner József, Wéber István, Bucsek István, Hadár Béla, Nagy János, Sárossy Lajos, Szabó Imre, Szepessy Lajos, Szoleczky László, Odry Miklós, Valla Károly, papnövendékek, kiknek a tagilletmények szabályszerűen megküldetni rendeltettek. Az alelnök továbbá bemutató az „Egri népújság“ írói által összeállított „Népkönyvtár“ I. füzetét, mely „Téli olvasmányok“ czím alatt változatos tartalmú czikkeket nyújt a magyar népnek. Népiratok terjesztése lévén a Szent István-társulat egyik feladata, e czélból vette firmája alá a „Népkönyvtárt“, s ennek segélyezésére már a múlt évben 400 forintot szavazott meg, mely most folyóvá tétetett, nevelvén ez összeget Szabó Imre szombathelyi püspök 100 írttal, Kőváry János apát és lari lelkész 50 írttal, Pájer Antal apát plébános 50 írttal, hogy népünk annál olcsóbban kaphassa az egészséges tartalmú s valódi magyar zamatu népiratokat, csak ezáltal lehetvén kiszorítani a kártékony ponyvairodalmi termékeket, melyekkel a lelketlen üzérkedés népünk kedélyét megmételyezi. — Pór Antal esztergomi plébános és magyar akadémiai tag „Hunyadi János“ czimü történelmi tanulmányáról Nátafalusy Kornél helyeslő bírálata felolvastatván, nevezett ma folyó évi tagilletmény ill a „Házikönyvtár“ egyik füzetéül hatezer példányban sajtó alá adatni rendeltetett. Teljes méltánylást érdemel a Szent István-társulat igazgatósága, midőn ily müveket nyújt tagjai kezébe, s az íróra nézve is nem csekély ösztön és szerencse, hogy müve 6 ezer példányban jut forgalomba. Több rendbeli folyamodásokra iskoláknak és egyleteknek ajándékkönyvek engedélyeztettek. — A pécsi egyházmegyéből Tankó János kárászi esperesplebános által a társulat részére tett 20 frtnyi hagyomány a pénztárba beadatott. — Végre tárgyalás alá vétetett az 1873. évre készített költségvetés, s valóban örvendetesen lep meg minden irodalombarátot, midőn egy feltűnő zaj nélkül működő intézetünknél ily szép lendületet tapasztal, melyet a számok ékesszólása fejez ki legvilágosabban, ugyanis a Szent István társulat ez évre 96,898 frt 96 kit praeliminált bevételképen, a kiadás 86,828 ft 65 krra jön előirányozva. Lapunk tere nem engedi a tételeket részletezni, csupán megemlítünk egy-két figyelemre méltó tételt, mi a társulat praktikus eljárását igen szépen jellemzi. A kiadás tételei közt iskolakönyvek és tagilletmények nyomtatási költségeire 39800 ft fordul elő ; írói díjakra 4000 ft, Cantu Caesar világtörténelmi művének folytatására 3200 forint; „Katholikus Hetilapra“ 3400 ft, könyvkötői munkákra 12.000 ft, stb. Az ily számok legszebben hirdetik a társulat élénk tevékenységét, s teljesen igazolják az iránta folyton emelkedő részvétet, melyet a társulat azon áldozatkészsége által is kiérdemel, hogy 25 év előtt történt megállapodása szerint 3 frt 15 kv évi tagdijért most is 90 évnyi könyvilletményt ad tagjainak, midőn a nyomda és papír ára azóta jóformán megkétszereződött. 130 ISKOLAÜGY. A pozsonyi kik. jogakadémián a magántanulók vizsgái a folyó 1872—73 ik tanév első (téli) félévének végén a következő rendben fognak megtartatni, és pedig a 3-dik tanévben: a váltó- és kereskedelmi jogból február hó 14-én írásbeli, 18-án szóbeli; a közigazgatási törvény isméből február hó 19-én írásbeli, 22-én szóbeli. A 2-ik tanévben: a politikai tudományokba február hó 19-én írásbeli, 22-én szóbeli.