Budapesti Közlöny, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-21 / 16. szám

Tudom — úgymond szóló — hogy ipart ma­gában a kormány nem teremthet, de alig létezik valahol előhaladott ipar, mely nem a kormányok gondos ápolásának köszönheti előhaladását. S bárminő szorgalommal végezze az ifjú keres­kedelmi miniszer úr teendőit, s bárminő szeren­csével kösse meg ezután is a nagy állammal, Mon­tenegróval a posta­szerződéseket, ha a dohány-, a malom és szesz­ipar naponkint sülyedő állapotá­ban marad, ezután sem foghat megfelelni azon nagy feladatnak, melyet mi az ország mezőgazdá­­szati, kereskedelmi érdekében a mű földmivelés, s kereskedelmi miniszertől méltán megvárunk; átalá­­ban tehát e tekintetben sem tett a kormány oly in­tézkedéseket, melyektől pénzü­gyi helyzetünk javu­lását várhatnánk. A jó pénzügynek egyik életföltétele a jó pol­gári és büntetőtörvények s azoknak pontos végre­­haj­tása. Hogy a kiegyezés után magán­törvényeink c­aos-szerű­ állapotban voltak, az tagadhatatlan. Ez állapotból csak gyökeres reform útján lehe­tett volna kibontakozni. Azonban a kormány tol­dozni akarta azt, mi foldhatatlan volt, pedig a polgári és büntető codexek elkészítése és életbe­léptetése 1 év alatt nem lett volna nehéz. Íme hogyan állunk ezen kérdéssel szemben ? A törvényeket ministeri rendeletek által igyekez­tek sokszor pótolni s a zűr és zavar valóban növe­kedik, bár sokat áldoztunk az igazságszolgáltatás nagy érdekeiért; de mert a szervezés ministeri rendeletek által teljesíttetett, kellő javulás nem következett be, sőt ha a törvényszékek és járásbíró­ságok beosztása így marad, be sem következhetik (Élénk helyeslés ) Szóló példával igyekszik ezután bebizonyítani, hogy az önző pártérdekek mellett alakított igaz­ságügyi szervezet, a­mint az a királyi törvényszé­kek s járásbíróságok felállításánál történt, egyfe­lől megzavarja az adóviselés arányát, másfelől lehetetlenné teszi a jó igazságszolgáltatást, pedig a rész justitia óriási tőkéket tart lekötve, s mint­egy kivesz a forgalomból, megrontja a magánhi­telt, s meggátolja a pénzügyi helyzet javulását. A vasutakat illetőleg felemlíti, hogy itt a legnagyobb tervszerűtlenség s rendetlenség tűnt fel; szóval : a közlekedési ügyben oly intézkedések létettek, me­lyek nagyban előidézték a deficitet. Igaztalan volna azonban, ha a kormányt egyedül vádolná ; a kormánynak e tekintetben egy méltó osztályosa van, és ez a pénzügyi bizottság, mely sok kérdésben felületesen járt el, mely mindan­nak, a­mi a deficitet előidézte, megszava­zását ajánlotta. Hisz emlékezik a ház, miként a pénzügyi bizottság előadója, Széll Kálmán, a múlt évben miképen igyekezett c­áfolni Ghyczy Kálmán képviselő úr kisebbségi véleményét ? Ma már máskép hangzik a pénzügyi bizottság véle­ménye, de már késő. (Helyeslés balfelöl.) A harmadik és főokozója jelen pénzügyi körül­ményeinknek a pénzügyér úr, ki midőn a pénz­ügyek vezetését kezébe vette, vagy felismerte a helyzetet, vagy nem. Ha felismerte, kötelessége lett volna az országnak leplezés nélkül elébe tárni a valót, mert így, miként eljárt, csak ám­ító volt; ha pedig nem ismerte fel a helyzetet, akkor rö­vidlátó volt. De általában pénzügyőr úr politikája nélkülö­zött minden határozott irányt, élt máról holnapra, ámítva magát és másokat, felöltve magára a min­dentudás köpenyegét, elhitte maga is, és elhitet­te másokkal is, hogy ő valódi pénzügyi kapa­­c­itás. Pénzügyőr úr azóta folytonosan d­ogozik, elvég­zi talán 2—3 tanácsosának dolgát, s csak a pénz­ügyőr kötelességét — magasabb szempontból vé­ve azt fel nem volt képes elvégezni. Pénzügyőr úr beutazta az egész országot, el­ment Mármarosba és ott elfogadta a kérelmezőket, és tisztelgőket, s a nélkül, hogy egy vasgyárt, egy hámort, egy nagyobb erdőkezelést és erdősé­get megtekintett volna, visszatér fényes diadalai s kéjutazásai után és Buda várába, itt kiterítette a térképeket, vonalokat húzott, vasúti terveket készített, csakhogy a szép vasúti tervek, mielőtt létesültek volna, mint szappanbuborékok meg­semmisültek egymás után. Minister úr kiegyezik a dunagőzhajótársasággal is, behozza a törvény­­javaslatot, az keresztülmegy az osztályok tárgya­lásán, a gőzhajótársaság részvényei hirtelen fel­­szállanak, azután a törvényjavaslat a ház elébe nem került; mi lett belőle ? mai napig sem tud­juk. Minister úr egy nagy üzletre szerződést köt a Credit-Anstalttal, a Rothschild házzal, s Bleich­­rőderékkel ; biztosította az országnak a 86 %-os emissiót, a szerződést alá is írja, és ezen szerző­dést meg se respectálja. Végre kezébe veszi a bankügyét, s a tárgyalások folytán megalázza Ma­gyarország pénzügyministerét s vele együtt az egész kormányt és az országot. (ügy van !) Ezen folytonos tervkovácsolás, habozás, szerző­dés­szegés decredithrozta minister urat s ártott az állam hitelnek. Szóló a miniszer úr munkaképességét, te­hetségeit s jóakaratát soha se vonta kétségbe, hasznosítva ezeket más irányban, de nekünk nem elég a jóakarat, nem elég a munkásság, nekünk eredmény kell. Szóló ezek után előadja, miként lehetne bajain­kon a jelen körülmények közt segíteni. Legelőször is kívánja, hogy eszközöltessék az államhivatalok rendezése, hozassék be az ügyrend egyszerűsíté­­se, az államhivatalnokok kevesbítése, a nyugdí­jaknak alkotmányos után leendő megszabása. Ezután az adóreformokat kivánja s erre nézve hosszasan adja elő nézeteit. Végül Helfi Ignácz határozati javaslatára vonat­kozólag ezeket mondja: Helfi Ignácz nem bízik a ministériumban, körülbelül magam is azon nézet­ben vagyok. (Derültség). Hanem mi 6 év óta min­dig megszavaztuk a költségvetést, megszavaztuk pedig azon okból, mert mi azt akarjuk, hogy Ma­gyarország törvényesen megállapított költségve­tés alapján kormányoztassék. Ma egygyel több ok van, uraim, arra, hogy megszavazzuk a költ­ségvetést, mert én nem tudom, hogy a t. ministe­­rium ephemer élete meddig tart és nem akarom, hogy az új kormány költségvetés nélkül kormányoz­zon, ennélfogva a költségvetést a tárgyalás alap­jául elfogadom. (Balfelől helyeslés.) Zsedényi Ede nagy érdekkel hallgatott beszé­dében hosszasan adja elő mindazt, mik, nézete szerint, rész pénzügyi helyzetünket, illetőleg a de­ficitet előidézték. A pénzügyi bajok kútfejét, igaz, hogy kormányunk kezdeményezésében lehet ta­lálni, de miért azt keresni, ha az orvoslás kezünk­ben van, és a jelen ministérium—bár mert nem régóta áll fenn (Derültség), még be nem bizonyít­ható ezen eljárás sajnos következményei által felgazdagult tapasztalás nyomán—maga szólította fel a t.házat az eddigi pénzügyi eljárás változtatá­sára.Ezen feladatnak megoldására alkalmat nyújt az államköltségvetés tárgyalása, és igy azon remény­ben, hogy a ház »az ok szerinti „egymásutánét kijelölvén, mely, mint a ministérium kifejtendi hazánk pénzügyeit, melyek egy felette kényes ten­gely körül forognak, a biztos öbölbe vezetni fogja, a pénzügyi bizottság jelentését részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Általános zajos helyeslés és éljenzés.) Ülés vége 2 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Szent István-Társulat. Gr. Cziráky János el­nöklete alatt f. hó 16-ára tartá a Szent István-Tár­­sulat saját (lövész utczai 11. sz.) házában első vá­lasztmányi ülését nagyszámú tagok jelenlétében, kiket a gróf­ elnök szívélyes melegséggel üdvözölt, kiemelvén a táraidat magasztos hivatását, melynél fogva az irodalom terén vallás-erkölcsi irányban működni s ez által a valódi cultura emelésére hatni nemcsak specificus feladata, hanem egyszersmind legnemesebb hazafius cselekedete, minek teljes si­keréhez istentől áldást kér, s a tagoktól, különösen pedig a választmánytól a szent ügy iránt égő s te­vékeny buzgalmat vár, hogy igy a társulat folyto­nos emelkedésnek örvendhessen. C­sárkányi Béla alelnök a gróf lelkes üdvözletét az általa kí­vánt emelkedésigy igen ékesen szóló bizonyítvá­nyával viszonzá­l t. i. egy uj alapitó s hatvan­négy rendes tagnak bejelentésével. Alapitó taggá lett Balogh Sándor ügyvéd Pesten. Rendes ta­gokká lettek: Bognár István hittudor s tanfel­ügyelő a bécsi Pázmány-intézetben; ugyanezen intézetből: Kisfaludy A. Béla tiszteleti tag, továbbá Berki Károly, Bokonits János, Horváth Géza, Farkas Ferencz, Ochsenfeld Vendel, Porteller Tó­dor, Sipos Imre, Jankó István, Gyü­rky Sándor, Schnabel Róbert, Vilmán György, Wolafka Nán­dor, Kánczy Lénárd, Simonides Károly, Tódor József. — Az egri papnöveldéből: tiszteleti tag Bartók István. Rendes tagok: Baráth Alajos, Fe­kete Miklós, Fröhner Lajos, Kállay Ákos, Szucsá­­nyi Rudolf, Szentpétery Béla, Szmrecsányi Lajos, Cserha József, Less Lajos, Sipos Géza, Jekkel Já­nos, Lovisek Mihály, Szakali János, Weiszpeck Géza, Boda Vendel, Gallovics József, Kubicza La­jos, Miklóssy Gyula, Mildner Béla, Török István, Végh Vincze, Zsittnyán Alajos, Demkő László, Bakó István, Bittó Sebestyén, Bóta Ernő, Doby Vincze, Fehér Gyula, Felföldi Jenő, Horváth Já­nos, Korchma Pál, Mezey Sándor, Schneck József, Sárkány József, Szemes Kálmán, Werner József, Wéber István, Bucsek István, Hadár Béla, Nagy János, Sárossy Lajos, Szabó Imre, Szepessy La­jos, Szoleczky László, Odry Miklós, Valla Károly, papnövendékek, kiknek a tagilletmények szabály­szerűen megküldetni rendeltettek.­­ Az alelnök továbbá bemutató az „Egri népújság“ írói által összeállított „Népkönyvtár“ I. füzetét, mely „Téli olvasmányok“ czím alatt változatos tartalmú czik­­keket nyújt a magyar népnek. Népiratok terjesz­tése lévén a Szent­ István-társulat egyik feladata, e czélból vette firmája alá a „Népkönyvtárt“, s en­nek segélyezésére már a múlt évben 400 forintot szavazott meg, mely most foly­óvá tétetett, nevelvén ez összeget Szabó Imre szombathelyi püspök 100 írttal, Kőváry János apát és lari lelkész 50 írttal, Pájer Antal apát plébános 50 írttal, hogy népünk annál olcsóbban kaphassa az egészséges tartalmú s valódi magyar zamatu népiratokat, csak ezáltal lehetvén kiszorítani a kártékony ponyvairodalmi termékeket, melyekkel a lelketlen üzérkedés né­pünk kedélyét megmételyezi. — Pór Antal eszter­gomi plébános és magyar akadémiai tag „Hu­nyadi János“ czimü történelmi tanulmányáról Nátafalusy Kornél helyeslő bírálata felolvastat­ván, nevezett ma folyó évi tagilletmény ill a „Há­zikönyvtár“ egyik füzetéül hatezer példányban sajtó alá adatni rendeltetett. Teljes méltánylást érdemel a Szent István-társulat igazgatósága, mi­dőn ily müveket nyújt tagjai kezébe, s az íróra nézve is nem csekély ösztön és szerencse, hogy müve 6 ezer példányban jut forgalomba. Több rendbeli folyamodásokra iskoláknak és egyletek­nek ajándékkönyvek engedélyeztettek. — A pécsi egyházmegyéből Tankó János kárászi esperes­­plebános által a társulat részére tett 20 frtnyi ha­gyomány a pénztárba beadatott. — Végre tárgya­lás alá vétetett az 1873. évre készített költségve­tés, s valóban örvendetesen lep meg minden iro­dalombarátot, midőn egy feltűnő zaj nélkül mű­ködő intézetünknél ily szép lendületet tapasztal, melyet a számok ékesszólása fejez ki legvilágosab­ban, ugyanis a Szent István társulat ez évre 96,898 frt 96 kit praeliminált bevételképen, a kiadás 86,828 ft 65 krra jön előirányozva. Lapunk tere nem engedi a tételeket részletezni, csupán megemlítünk egy-két figyelemre méltó tételt, mi a társulat prak­­tikus eljárását igen szépen jellemzi. A kiadás té­telei közt iskolakönyvek és tagilletmények nyom­tatási költségeire 39800 ft fordul elő ; írói díjakra 4000 ft, Cantu Caesar világtörténelmi művének folytatására 3200 forint; „Katholikus Hetilapra“ 3400 ft, könyvkötői munkákra 12.000 ft, stb. Az ily számok legszebben hirdetik a társulat élénk tevékenységét, s teljesen igazolják az iránta foly­ton emelkedő részvétet, melyet a társulat azon ál­dozatkészsége által is kiérdemel, hogy 25 év előtt történt megállapodása szerint 3 frt 15 kv évi tagdijért most is 90 évnyi könyvilletményt ad tagjainak, midőn a nyomda és papír ára azóta jóformán megkétszereződött. 130 ISKOLAÜGY. A pozsonyi kik. jogakadémián a magántanu­lók vizsgái a folyó 1872—73 ik tanév első (téli) félévének végén a következő rendben fognak meg­tartatni, és pedig a 3-dik tanévben: a váltó- és ke­reskedelmi jogból február hó 14-én írásbeli, 18-án szóbeli; a közigazgatási törvény­ isméből február hó 19-én írásbeli, 22-én szóbeli. A 2-ik tanévben: a politikai tudományokba február hó 19-én írásbeli, 22-én szóbeli.

Next