Budapesti Közlöny, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)

1873-12-02 / 277. szám

szem, hogy ezt újra tárgyalás alá venni nem lehet. Tisza Kálmán: Igen röviden kívánok ezen tárgyhoz szólani, a szólani pedig azért, mert az le­hetetlenség tagadni, és nagyon természetes, hogy ezen bankkérdés felett mind e házban, mind azt or­­szágban bizonyos nyugtalanság uralkodik, miután már oly rég idő óta fel volt vetve; minduntalan nyertünk ígéreteket, hogy a kormány előterjesz­­tendő álláspontját és teendő lépéseit, és minded­dig semmit sem tett, mert minden eddig tett kor­mánynyilatkozat lényegileg nem tartalmazott sem­mit sem. A bankkérdést, hogy ma itt megoldani nem lehet, kétséget sem szenved, sőt még azt is igen nehéz volna tárgyalni, hogy mi történjék a bankkal. Ezt azonban Horn képviselő úr nem is kívánta, d­e nem kíván egyebet, mint hogy már egyszer azon helyzetben legyünk, hogy tudja a képviselőház és az ország, minő állást foglaland el a kormány e fontos kérdésben. Ezen kívánságá­nak jogosultságát, legalább meggyőződésem sze­rint, megtagadni nem lehet. Én tehát a­nélkül, hogy vitatásába bocsátkoznám annak,hogy meddig kell és mikor kell okvetlenül a mi részünkről is ezen kérdésnek eldöntetnie, ha csak a bank is az, melynek ezen évben nyilatkoznia kell saját kívánságai és vágyai iránt, de mégis szük­ségesnek tartom, — akár egy évig tartson még a bankprivilégium, mint én hiszem, akár két évig, mint a minister úr mondta, — mondom, akár egy, akár kettő, de úgy tudom, hogy egy,­­ minden esetben azt tartom, hogy nagyon itt az ideje, hogy az ország és a képviselőház a kormány álláspont­járól és teendő lépéseiről értesíttessék, annyival inkább, miután már igen régen tudjuk, hogy ta­nácskozások folytattattak, és talán megállapodások jöttek létre, ha nem is a bankkal, hanem a másik kormánynyal, és mindezekről az ország és a t. ház tájékozva nincs. Én tehát azt tartom, hogy a t. ház a­nélkül hogy a bankkérdést így per tangentem megoldani akarná, elfogadhatja Horn képviselő úrnak ezen indítványát, melyet én legalább ré­szemről, elvileg magamévá teszek, s csakis az ő beleegyezésével is — némileg praecizírozni kívá­nok. Jelesen én azt óhajtanám az indítvány végén mondani, hogy ezen kérvények azon utasítással tétessenek a ministériumhoz, hogy a bank ügyé­ben foglalt álláspontjáról és ebből folyólag tett lépéseiről 1874. évi február végéig tegyen a ház elé jelentést. Ez nem praejudicál a kérdésnek , de igenis kívánhatja a képviselőház azt, hogy ily fontos kérdésben tájékozva legyen. (Helyeslés bal­­felől.) Csengery Antal: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Azon nyilatkozat után, a­melyet a bankügyben épen Simonyi Ernő t. képviselő úr indítványának felvételekor a kormány tett, a­mely szerint kilá­tásba helyezte, hogy ezen ügyben nem véleményt, hanem határozott előterjesztést tesz még ezen ülés­szak alatt, én részemről feleslegesnek tartom el­fogadni azon határozati javaslatot, a­mely ma Horn Ede képviselő úr által beadatott, még azon módosítással is, a­melyet Tisza Kálmán képviselő úr tett. Azt mondja Horn képviselő úr, fél attól, hogy ezen ügyre nézve kényszerhelyzetbe hozatik a ház, és a t. képviselő úr oly indítványt tesz, a­mely kényszerhelyzetbe hozhatja a kormányt. (Ellenmondás balfelől.) Ez tökéletesen így van, (úgy van­ jobbfelől.) mert határnapot tűzni ki ilyen kérdésben és pedig oly rövid határnapot, a­mely alatt a válság talán még növekedhetik, va­lóságos kényszerhelyzet lehet a kormányra nézve. (Tetszés jobbfelől.) Meglehet, te­hát, hogy azon határidő, melyet Horn Ede t. képviselő úr érintett, meglehet, hogy az a határidő, melyet Tisza Kálmán t. képviselő úr érintett, elegendő lesz, hogy a kormány ezen ügyben formulázza határozott javaslatát, de jöhet közbe valami, különösen a mostani válságos idők­ben, a­mi ezt lehetetlenné teszi, és akkor csak­ugyan ott lesz a kormány a kényszerhelyzetben, hogy nyilatkoznia kell akkor, a­mikor a kérdés még nem érett meg De másrészt azért sem tarthatom elfogadható­nak az indítványt, mert határozottan a házszabá­lyokba ütközik. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelől.) Ezen kérdésben már két ízben határo­zott a t. ház; határozott Simonyi Ernő t. képvi­selő úr indítványa felvételekor,­­határozott keze­­­lebb a kérvények tárgyalásakor; minden nap valahányszor ugyanazon ügyben új kérvény ada­tik be, megújítani a vitákat: ugyan hová vezet ez ? (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok c­áfolatába bocsátkozni azoknak, a­miket Horn Ede­­. képviselő úr a kölcsönre nézve előadott, és a­mik különben sem tartoznak a napirendre; nem akarok már azon oknál fogva sem, nehogy párhuzamot kelljen vonnunk azon helyzet között, a­melyben kölcsönei megkötésé­nél Oroszország áll, és azon helyzet közt, a­melyben a magyar állam van kezdetleges és még rendezetlen háztartásával és oly válságos viszo­nyok közt, mint a­milyenekben vagyunk. (He­lyeslés jobb felől). Méltóztassék megnézni Oroszország államköt­vényeinek cursumát. Ha az nem elegendőleg szól hozzá e kérdéshez, akkor az én felvilágosításom úgy is hiábavaló volna. Arra sem reflectálok, a­mit a t. képviselő úr az angol kamatlábra vonatkozólag mondott. Igen jó volna, te­hát, ha a mi kölcsöneinknél eddig is csu­pán az angol kamatláb lett volna szabályozó.Tud­­juk,hogy 3% volt a kamatláb Angliában akkor, mikor mi 7—8%-al kötöttünk kölcsönöket. Ne méltóztassék tehát e körülményre hivatkozni, és sajnálom, hogy oly egyén hivatkozik reá, a­ki az európai financziális viszonyokat tanulmányozza. (Tetszés jobbfelől.) Ezeket azonban — mondom — mint a kérdés­hez nem tartozókat, bővebben vitatni felesleges­nek tartván, az indítvány elfogadásához a mon­dott két okból nem járulhatok, mert a kormány kijelentette, hogy ez ügyben még ezen ülésszak alatt nem véleményt, hanem javaslatot terjeszt a ház elé, és mert az indítvány a házszabályokba ütközik. A­mint föntebb mondottam, épen ezen indít­vány teremhetné meg a kormányra nézve a kény-­­szerhelyzetet, a­mely a kormány irányában ép oly súlyos lehetne, mint a­milyen nyomasztó volt — elismerem — a kölcsön ügyében a kényszer­­helyzet a képviselőház irányában. Azonban, hogy e kényszerhelyzetbe miért jutott a ház is, azt a pénzü­gyminiszer úr jól felvilágosította akkor, mi­kor megjelölte azon eljárást, melyet a kölcsönök kötésénél a magyar képviselőház követ, szemben azon eljárással, melyet más törvényhozások ha­sonló esetben követni szoktak, a­mit kár volna figyelem nélkül hagyni Horn Ede képviselő úrnak. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Péchy Tamás: T. ház! A házszabályokhoz kí­vánok szólni. Ha a házszabályok azt tartalmazzák, hogy a ház által tárgyalt indítvány újólag nem tárgyalh­­­tathatik, akkor a discusstónak meg kell szűnni, s akkor Horn indítványa nem is tárgyalható. Azért j­óval kívánok a házszabályokhoz szólni, mert a­mit a miniszerelnök úr és Csengery képviselő úr mondtak, a házszabályokban sehol nem foglaltatik. A ház­szabályokban az áll, hogy a ház által elve­tett indítvány vagy javaslat azon ülésszak alatt nem jöhet újra tárgyalás alá, de az, hogy az egy­szer hozott határozat ne változtathatnék meg, nem áll, és így érvelésük ide nem alkalmazható. Pártolom Horn Ede indítványát. Simonyi Ernő hozzájárul Horn indítványához úgy, a­mint azt Tisza Kálmán módosította. Tóth Vilmos : T. ház ! Nem akarok egyenesen a házszabályokhoz szólni, habár megvallom, hogy a 150 ik §., mely azt mondja, hogy a ház által el­vetett indítvány vagy javaslat, akár czélozza az törvény alkotását, akár nem, s a tárgyalásoknál bármily fokozatában vettetett is el, ugyanazon ülésszak alatt többé tanácskozás alá nem ke­rülhet. Elismerem, hogy ezen szakasz szó sze­­rint ezen esetre nem alkalmazható, de ugyan kérem, létezhetik-e, lehet e oly házszabályt alkotni , mely minden egyes concret esetre alkalmazható legyen ? (Zaj balfelől.) Hisz az tel­jes lehetetlen, csak per analógiám lehet követ­keztetni,az analógia szerint pedig úgy áll a dolog, hogy miután Simonyi Ernő képviselő úr indítvá­nyát nem tárgyalta a ház, még­pedig a kormány­­aképen ezen esetre tett nyilatkozata folytán, ezen indítvány elvetettnek tekinthető. (Zaj bal­felől. Helyeslés jobbfelől.) De nem akarok ennek további tárgyalásába bocsátkozni, nem akarok a házszabályokhoz ragaszkodni, csak azon tényből indulok ki, hogy a bankkérdésre vonatkozó tár­gyalásokat a ház azért nem tartotta c­élszerűnek, mert a kormány egy határozott ígéretet tett, hogy még ezen ülésszak alatt előterjesztést fog a bank­kérdésben a háznak tenni. Miután azóta tudtom­mal semmi oly körülmény nem állott elő, mely a ház ezen határozatának eltörlését vonná maga után, a ház ezen határozatát fentartandónak vé­lem, s ennélfogva a tett indítványok egyikéhez sem járulok. (Helyeslés jobbfelöl.) ZSEDÉNYI Ede: T. ház! (Halljuk!) Miután a dolog érdeméhez az eddigi szónokok már­is szó­lottak, felesleges a házszabályok magyarázata. És azok után, miket Csengery tagtársunk mondott, csak egy rövid észrevételt fogok tenni. Ugyanis Horn képviselő azzal indokolja indítványát, hogy az osztrák nemzeti bank december 10-ére tűzvén ki nagygyűlését, abból terjesztendő az osztrák kormány elé a bank privilégiumának meghosszab­­bítása iránti javaslatát és miután ezen javaslat okvetlen a magyar korona országait is illetni fogja, azt követeli, hogy a magyar ministérium folyó hó végéig terjessze a ház elé a j­egybank felállítása iránti javaslatot. Ha csak a ministériumnak a bank iránti nézeteiről volna szó, ezeket a t. ház igen jól ismeri, mint a­melyeket a pénzügyminis­­zer már több ízben — nem csak magánkörben, mint Simonyi említé — de a nyilvános ülésekben, különösen minap épen szemben Simonyi indítvá­nyával előadó. Jól tudják a­z­ ellenzék tagjai is, hogy a ministérium mindenek előtt az osztrák nemzeti bankkal és az osztrák kormánynyal oly egyezkedésre kíván lépni, melylyel a magyar pénz­­piac­ függetlenségét biztosíthatná ; addig pedig, míg ezen egyezkedés lehetőségéről lemondani nem kénytelen, önálló magyar jegybankot ja­­tslatba hozni nem szándékozik. Ily egyez­kedés eszközlésére több idő kívántatik, mint semhogy az illető értekezleteket a folyó hó végéig, azaz az osztrák bank gyűlése után 15 nap alatt befejezni lehetne, azért is a bankkérdés iránti mi­napi országos ülésben a miniszerelnök azt nyilat­­koztatá, hogy későbben, mindenesetre azonban ezen ülésszak alatt e tárgyban határozott javasla­tot azaz törvényjavaslatot fog a ház elé terjesz­teni. A t. ház a ministériumnak ezen nyilatkozatá­ban megnyugodott. (Ellenmondás balfelől.) tu­dom, hogy a túlsó oldalon ezen nyilatkozattal meg nem elégedtek, azért most is szűkébb határidőt követelnek; de én azt hiszem, hogy ugyanazon többség, mely minap megelégedett a ministérium által kiszabott határidővel, most is ezen végzését fenn fogja tartani. (Helyeslés jobbról.) A ház többsége elfogadja ezután a kérvényi bi­zottság jelentését. A ház ezekután elhatározza, hogy holnapután nyilvános ülést tart, s ezzel a mai ülésnek d. u. 1 órakor vége jön. 2256 h­elyhatóság, Udvarhelyszéken Lázár főispán indítványára a hét székely város képviselete egyhangúlag elha­tározta, hogy együttesen feliratot küldenek Ő Fel­sége a király 25 éves uralkodásának emlékére. Sz.-Fehérvár, dec. 1. Fehér megye ma tartott közgyűlésében egyhangúlag üdvözlő feliratot ha­tározott intézteim ő Felségéhez, 25 éves ural­kodása alkalmából. A FŐVÁROSI KÖZMUNKÁK TANÁCSÁBÓL. Budapest, nov. 27-én. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök úr az ülést délutáni 4 órakor megnyitván, szomorú kötelessé­gének tartja a tanácsnak jelenteni, miszerint en­nek egyik legtevékenyebb és ernyedetlen buz­galma tagja, az általános tiszteletben részesült nemeskeblü Simon Flórent ur, a halál által elra­gadtatván, s hogy e tanácsnak majdnem mindany­­nyi tagja kötelességének tartotta, az elhunytnak tegnapi napon lett eltemetésénél a végtiszteletet megadni, indítványozza ennélfogva, hogy ezen veszteség feletti fájdalom és részvét jegyzőköny­vileg megörökíttessék, miről Tavaszi tanácstag felszólamlása folytán, a boldogultnak családja is értesittetni rendeltetett. Napirendre áttérve felolvastatott a municipalis hitelintézet és érdektársainak a sugárúti mun­ká­latoknak és fizetéseknek az 1872. évi martius hó

Next