Budapesti Közlöny, 1873. december (7. évfolyam, 277-299. szám)
1873-12-02 / 277. szám
szem, hogy ezt újra tárgyalás alá venni nem lehet. Tisza Kálmán: Igen röviden kívánok ezen tárgyhoz szólani, a szólani pedig azért, mert az lehetetlenség tagadni, és nagyon természetes, hogy ezen bankkérdés felett mind e házban, mind azt országban bizonyos nyugtalanság uralkodik, miután már oly rég idő óta fel volt vetve; minduntalan nyertünk ígéreteket, hogy a kormány előterjesztendő álláspontját és teendő lépéseit, és mindeddig semmit sem tett, mert minden eddig tett kormánynyilatkozat lényegileg nem tartalmazott semmit sem. A bankkérdést, hogy ma itt megoldani nem lehet, kétséget sem szenved, sőt még azt is igen nehéz volna tárgyalni, hogy mi történjék a bankkal. Ezt azonban Horn képviselő úr nem is kívánta, de nem kíván egyebet, mint hogy már egyszer azon helyzetben legyünk, hogy tudja a képviselőház és az ország, minő állást foglaland el a kormány e fontos kérdésben. Ezen kívánságának jogosultságát, legalább meggyőződésem szerint, megtagadni nem lehet. Én tehát anélkül, hogy vitatásába bocsátkoznám annak,hogy meddig kell és mikor kell okvetlenül a mi részünkről is ezen kérdésnek eldöntetnie, ha csak a bank is az, melynek ezen évben nyilatkoznia kell saját kívánságai és vágyai iránt, de mégis szükségesnek tartom, — akár egy évig tartson még a bankprivilégium, mint én hiszem, akár két évig, mint a minister úr mondta, — mondom, akár egy, akár kettő, de úgy tudom, hogy egy, minden esetben azt tartom, hogy nagyon itt az ideje, hogy az ország és a képviselőház a kormány álláspontjáról és teendő lépéseiről értesíttessék, annyival inkább, miután már igen régen tudjuk, hogy tanácskozások folytattattak, és talán megállapodások jöttek létre, ha nem is a bankkal, hanem a másik kormánynyal, és mindezekről az ország és a t. ház tájékozva nincs. Én tehát azt tartom, hogy a t. ház anélkül hogy a bankkérdést így per tangentem megoldani akarná, elfogadhatja Horn képviselő úrnak ezen indítványát, melyet én legalább részemről, elvileg magamévá teszek, s csakis az ő beleegyezésével is — némileg praecizírozni kívánok. Jelesen én azt óhajtanám az indítvány végén mondani, hogy ezen kérvények azon utasítással tétessenek a ministériumhoz, hogy a bank ügyében foglalt álláspontjáról és ebből folyólag tett lépéseiről 1874. évi február végéig tegyen a ház elé jelentést. Ez nem praejudicál a kérdésnek , de igenis kívánhatja a képviselőház azt, hogy ily fontos kérdésben tájékozva legyen. (Helyeslés balfelől.) Csengery Antal: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Azon nyilatkozat után, amelyet a bankügyben épen Simonyi Ernő t. képviselő úr indítványának felvételekor a kormány tett, amely szerint kilátásba helyezte, hogy ezen ügyben nem véleményt, hanem határozott előterjesztést tesz még ezen ülésszak alatt, én részemről feleslegesnek tartom elfogadni azon határozati javaslatot, amely ma Horn Ede képviselő úr által beadatott, még azon módosítással is, amelyet Tisza Kálmán képviselő úr tett. Azt mondja Horn képviselő úr, fél attól, hogy ezen ügyre nézve kényszerhelyzetbe hozatik a ház, és a t. képviselő úr oly indítványt tesz, amely kényszerhelyzetbe hozhatja a kormányt. (Ellenmondás balfelől.) Ez tökéletesen így van, (úgy van jobbfelől.) mert határnapot tűzni ki ilyen kérdésben és pedig oly rövid határnapot, amely alatt a válság talán még növekedhetik, valóságos kényszerhelyzet lehet a kormányra nézve. (Tetszés jobbfelől.) Meglehet, tehát, hogy azon határidő, melyet Horn Ede t. képviselő úr érintett, meglehet, hogy az a határidő, melyet Tisza Kálmán t. képviselő úr érintett, elegendő lesz, hogy a kormány ezen ügyben formulázza határozott javaslatát, de jöhet közbe valami, különösen a mostani válságos időkben, ami ezt lehetetlenné teszi, és akkor csakugyan ott lesz a kormány a kényszerhelyzetben, hogy nyilatkoznia kell akkor, amikor a kérdés még nem érett meg De másrészt azért sem tarthatom elfogadhatónak az indítványt, mert határozottan a házszabályokba ütközik. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelől.) Ezen kérdésben már két ízben határozott a t. ház; határozott Simonyi Ernő t. képviselő úr indítványa felvételekor,határozott kezelebb a kérvények tárgyalásakor; minden nap valahányszor ugyanazon ügyben új kérvény adatik be, megújítani a vitákat: ugyan hová vezet ez ? (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok cáfolatába bocsátkozni azoknak, amiket Horn Ede. képviselő úr a kölcsönre nézve előadott, és amik különben sem tartoznak a napirendre; nem akarok már azon oknál fogva sem, nehogy párhuzamot kelljen vonnunk azon helyzet között, amelyben kölcsönei megkötésénél Oroszország áll, és azon helyzet közt, amelyben a magyar állam van kezdetleges és még rendezetlen háztartásával és oly válságos viszonyok közt, mint amilyenekben vagyunk. (Helyeslés jobb felől). Méltóztassék megnézni Oroszország államkötvényeinek cursumát. Ha az nem elegendőleg szól hozzá e kérdéshez, akkor az én felvilágosításom úgy is hiábavaló volna. Arra sem reflectálok, amit a t. képviselő úr az angol kamatlábra vonatkozólag mondott. Igen jó volna, tehát, ha a mi kölcsöneinknél eddig is csupán az angol kamatláb lett volna szabályozó.Tudjuk,hogy 3% volt a kamatláb Angliában akkor, mikor mi 7—8%-al kötöttünk kölcsönöket. Ne méltóztassék tehát e körülményre hivatkozni, és sajnálom, hogy oly egyén hivatkozik reá, aki az európai financziális viszonyokat tanulmányozza. (Tetszés jobbfelől.) Ezeket azonban — mondom — mint a kérdéshez nem tartozókat, bővebben vitatni feleslegesnek tartván, az indítvány elfogadásához a mondott két okból nem járulhatok, mert a kormány kijelentette, hogy ez ügyben még ezen ülésszak alatt nem véleményt, hanem javaslatot terjeszt a ház elé, és mert az indítvány a házszabályokba ütközik. Amint föntebb mondottam, épen ezen indítvány teremhetné meg a kormányra nézve a kény-szerhelyzetet, amely a kormány irányában ép oly súlyos lehetne, mint amilyen nyomasztó volt — elismerem — a kölcsön ügyében a kényszerhelyzet a képviselőház irányában. Azonban, hogy e kényszerhelyzetbe miért jutott a ház is, azt a pénzügyminiszer úr jól felvilágosította akkor, mikor megjelölte azon eljárást, melyet a kölcsönök kötésénél a magyar képviselőház követ, szemben azon eljárással, melyet más törvényhozások hasonló esetben követni szoktak, amit kár volna figyelem nélkül hagyni Horn Ede képviselő úrnak. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Péchy Tamás: T. ház! A házszabályokhoz kívánok szólni. Ha a házszabályok azt tartalmazzák, hogy a ház által tárgyalt indítvány újólag nem tárgyalhtathatik, akkor a discusstónak meg kell szűnni, s akkor Horn indítványa nem is tárgyalható. Azért jóval kívánok a házszabályokhoz szólni, mert amit a miniszerelnök úr és Csengery képviselő úr mondtak, a házszabályokban sehol nem foglaltatik. A házszabályokban az áll, hogy a ház által elvetett indítvány vagy javaslat azon ülésszak alatt nem jöhet újra tárgyalás alá, de az, hogy az egyszer hozott határozat ne változtathatnék meg, nem áll, és így érvelésük ide nem alkalmazható. Pártolom Horn Ede indítványát. Simonyi Ernő hozzájárul Horn indítványához úgy, amint azt Tisza Kálmán módosította. Tóth Vilmos : T. ház ! Nem akarok egyenesen a házszabályokhoz szólni, habár megvallom, hogy a 150 ik §., mely azt mondja, hogy a ház által elvetett indítvány vagy javaslat, akár czélozza az törvény alkotását, akár nem, s a tárgyalásoknál bármily fokozatában vettetett is el, ugyanazon ülésszak alatt többé tanácskozás alá nem kerülhet. Elismerem, hogy ezen szakasz szó szerint ezen esetre nem alkalmazható, de ugyan kérem, létezhetik-e, lehet e oly házszabályt alkotni , mely minden egyes concret esetre alkalmazható legyen ? (Zaj balfelől.) Hisz az teljes lehetetlen, csak per analógiám lehet következtetni,az analógia szerint pedig úgy áll a dolog, hogy miután Simonyi Ernő képviselő úr indítványát nem tárgyalta a ház, mégpedig a kormányaképen ezen esetre tett nyilatkozata folytán, ezen indítvány elvetettnek tekinthető. (Zaj balfelől. Helyeslés jobbfelől.) De nem akarok ennek további tárgyalásába bocsátkozni, nem akarok a házszabályokhoz ragaszkodni, csak azon tényből indulok ki, hogy a bankkérdésre vonatkozó tárgyalásokat a ház azért nem tartotta célszerűnek, mert a kormány egy határozott ígéretet tett, hogy még ezen ülésszak alatt előterjesztést fog a bankkérdésben a háznak tenni. Miután azóta tudtommal semmi oly körülmény nem állott elő, mely a ház ezen határozatának eltörlését vonná maga után, a ház ezen határozatát fentartandónak vélem, s ennélfogva a tett indítványok egyikéhez sem járulok. (Helyeslés jobbfelöl.) ZSEDÉNYI Ede: T. ház! (Halljuk!) Miután a dolog érdeméhez az eddigi szónokok máris szólottak, felesleges a házszabályok magyarázata. És azok után, miket Csengery tagtársunk mondott, csak egy rövid észrevételt fogok tenni. Ugyanis Horn képviselő azzal indokolja indítványát, hogy az osztrák nemzeti bank december 10-ére tűzvén ki nagygyűlését, abból terjesztendő az osztrák kormány elé a bank privilégiumának meghosszabbítása iránti javaslatát és miután ezen javaslat okvetlen a magyar korona országait is illetni fogja, azt követeli, hogy a magyar ministérium folyó hó végéig terjessze a ház elé a jegybank felállítása iránti javaslatot. Ha csak a ministériumnak a bank iránti nézeteiről volna szó, ezeket a t. ház igen jól ismeri, mint amelyeket a pénzügyminiszer már több ízben — nem csak magánkörben, mint Simonyi említé — de a nyilvános ülésekben, különösen minap épen szemben Simonyi indítványával előadó. Jól tudják az ellenzék tagjai is, hogy a ministérium mindenek előtt az osztrák nemzeti bankkal és az osztrák kormánynyal oly egyezkedésre kíván lépni, melylyel a magyar pénzpiac függetlenségét biztosíthatná ; addig pedig, míg ezen egyezkedés lehetőségéről lemondani nem kénytelen, önálló magyar jegybankot jatslatba hozni nem szándékozik. Ily egyezkedés eszközlésére több idő kívántatik, mint semhogy az illető értekezleteket a folyó hó végéig, azaz az osztrák bank gyűlése után 15 nap alatt befejezni lehetne, azért is a bankkérdés iránti minapi országos ülésben a miniszerelnök azt nyilatkoztatá, hogy későbben, mindenesetre azonban ezen ülésszak alatt e tárgyban határozott javaslatot azaz törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. A t. ház a ministériumnak ezen nyilatkozatában megnyugodott. (Ellenmondás balfelől.) tudom, hogy a túlsó oldalon ezen nyilatkozattal meg nem elégedtek, azért most is szűkébb határidőt követelnek; de én azt hiszem, hogy ugyanazon többség, mely minap megelégedett a ministérium által kiszabott határidővel, most is ezen végzését fenn fogja tartani. (Helyeslés jobbról.) A ház többsége elfogadja ezután a kérvényi bizottság jelentését. A ház ezekután elhatározza, hogy holnapután nyilvános ülést tart, s ezzel a mai ülésnek d. u. 1 órakor vége jön. 2256 helyhatóság, Udvarhelyszéken Lázár főispán indítványára a hét székely város képviselete egyhangúlag elhatározta, hogy együttesen feliratot küldenek Ő Felsége a király 25 éves uralkodásának emlékére. Sz.-Fehérvár, dec. 1. Fehér megye ma tartott közgyűlésében egyhangúlag üdvözlő feliratot határozott intézteim ő Felségéhez, 25 éves uralkodása alkalmából. A FŐVÁROSI KÖZMUNKÁK TANÁCSÁBÓL. Budapest, nov. 27-én. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök úr az ülést délutáni 4 órakor megnyitván, szomorú kötelességének tartja a tanácsnak jelenteni, miszerint ennek egyik legtevékenyebb és ernyedetlen buzgalma tagja, az általános tiszteletben részesült nemeskeblü Simon Flórent ur, a halál által elragadtatván, s hogy e tanácsnak majdnem mindanynyi tagja kötelességének tartotta, az elhunytnak tegnapi napon lett eltemetésénél a végtiszteletet megadni, indítványozza ennélfogva, hogy ezen veszteség feletti fájdalom és részvét jegyzőkönyvileg megörökíttessék, miről Tavaszi tanácstag felszólamlása folytán, a boldogultnak családja is értesittetni rendeltetett. Napirendre áttérve felolvastatott a municipalis hitelintézet és érdektársainak a sugárúti munkálatoknak és fizetéseknek az 1872. évi martius hó