Budapesti Közlöny, 1876. augusztus (10. évfolyam, 174-199. szám)

1876-08-02 / 175. szám

b­udapest, 1876. Szerda, augustus 2. 175. szám. slüMPESTfári KÖZLÖNY. Szirkesztőnév: Budapesten, egyetem-utcza 1-ső szám II. emelet. Kl.n.Ó-HIVATAL : Budapesten, barátok­ tere­­­ik szám­a. földszint. HIVATALOS LAP. Előfizetési Árak : Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben Hivatalos Hirdetések : A hivatalos fÉrtesitőit­ be­iktatani hirdető­házhoz hordva ! Egész évre ...... Félévre................................. 20frt. sek dijai a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri 100 hirdetésért 1 frt. és 30 kr. a bélyegért, 100—200-ig 2 frt, 200—300-ig 8 frt és így tovább minden 100 Negyedévre ......5 * szóért 1 írttal több. Eg­y lap ára 30 kr. Egy h­irdetést igazoló lap ára 30 kr. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hir­detésért 19 kr., kétszeri 16 kr., és több­szöri hirdetésért 13 kr. minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beik­tatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. igazságügyminister a karánsebesi kir. törvényszékhez aljegyzővé Popescu Traján bogsári kir. járásbirósági írnokot nevezte ki. A na. kir. pénzü­gyminister a központi szám­vevőségekhez Kareczky Fer­­ez vasut-igazgató­­sági számtisztet Ir-od oszt., — továbbá Zeitler Károly pénzügyigazgatósági számtisztet, Agotha Károly pénztári — és Toperczer Vilmos számve­vőségi gyakornokokat, végre Várossy László, Hough Gyula és Brod­e Henrik dijnokokat, IH-ad osztályú számtisztekké nevezte ki. Keller Gyula 50. zászlóaljbeli tettleges állomá­nyú honvéd hadnagy a m. kir. honvédségben vi­selt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszön­vén, lemondása elfogadtatott. Nevezett mint honvédköteles a törvényszabta szolgálati idő tartamára a 47. zászlóalj szabadsá­golt állományába mint őrmester beosztatik. De santo maurói gróf Neuhaus Emil 50. zász­lóaljbeli tettleges állományú honvéd hadnagy a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s czi­­méról önként leköszönvén, lemondása elfogadta­tott. Braun Mór marosvásárhelyi lakos vezetéknevé­nek »­Baum«-ra kért átváltoztatása a ra. kir. bel­­ü­gyministeriumnak f. évi 33113. számú rendeleté­vel megengedtetett. A m. kir. belü­gyminister f. évi 31025. sz. a. a következő rendeletet intézte valamennyi törvény­­hatósághoz . A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t. sz. 110. §-a a halottkémlést az egész or­szágra nézve kötelezőleg elrendelvén, s a halott­­kémlés részletes szabályozásával a belügyminis­­zert bízván meg, — a törvényhozástól nyert ezen meghatalmazás alapján a halottkérletre nézve a következőket rendelem: 1. Minthogy a hivatkozott törvényc­ikk emlí­tett §-ának rendelkezése szerint minden halott aziránt, hogy a halál valóban bekövetkezett-e, to­vábbá, hogy az illető ne­m erőszakos halállal vagy nem valamely ragályos járvány folytán múlt-e ki ? megvizsgálandó, s minthogy ezen vizsgálatot csak az erre hatóságilag kirendelt személyek teljesíthetik , ugyanazért minden község tartozik gondoskodni, hogy kellő számú kirendelt halott­kémmel el legyen látva. 2. Halottkémül alkalmazható: a) mindazon orvostudor vagy sebész, a­ki az ország területén orvosi gyakorlatra jogosítva van; b) ki a jelen rendeletben megállapított módon halottkémi vizsgát tett, s a halottkémlet gya­korlatára képesíthetett; c) az, ki már legalább 2 év óta mint halottkém működött és e szolgálatot kifogástalanul telje­sítette, habár a fennebbi képesítvénynyel nem bír is. 3. Oly községekben hol rendszeresített községi orvos van, de külön halottkém nincs, az illető községi orvos a halottkémi teendőket elvállalni és azokat pontosan teljesíteni tartozik. 4. A körorvosok halottkémi szolgálat teljesí­tésére csak azon községben kötelezhetők, a mely­ben laknak, — kivévén azon esetet, ha a köror­vos oly községben lakik, melylyel egy vagy több község közvetlenül össze van építve, a mikor is a körorvos az egy folytonosságban összeépített köz­ségek mindenikében kötelezhető a halottkémi el­járás teljesítésére. 5. Annak, a­ki a halottkémi gyakorlatra magát képesíttetni óhajtja, jelentkeznie kell azon köz­ségi vagy körorvosnál, kinek működési területén lakik, s ki a tanítást elvállalni és teljesíteni tar­tozik, és ezért legfeljebb 20 írtig terjedhető jutal­mat igényelhet. 6. A jelentkező, betanításra csak akkor fogad­­tatik el, ha írni és olvasni tud, és erkölcsi tekin­tetben ellene kifogás nincs. 7. A halottkémi képesítésért jelentkezőt a köz­ségi vagy körorvos betanítja: a) a valóban bekövetkezett halál jeleire; b) a tetszhalottak, vagy a tetszhalál iránt gya­núsak közül követendő eljárásra; c) az erőszakos halál külső jeleire és ezen jelek felismerésének módjára; d) az erőszakos­ és a járvány folytán bekövetke­zett halál eseteiben követendő eljárásra, kifejtvén egyszersmind azt is, hogy a mi viszonyaink közt, mely betegségek tekintendők ragályos járvá­nyokul ; e) a halottkémek által kiállíttatni szokott iro­mányok és jelentések elkészítésének módjára. 8. Az ezen ismeretekre betanított egyén a tanítást eszközölt községi vagy körorvos és a törvényhatósági járásorvos jelenlétében vizsgát tesz. Ha az illető a vizsgálatot jó sikerrel kiállotta, részére a halottkémi gyakorlatra jogosító okmány (A­ minta) a jelen volt orvosok által aláírva díj­talanul kiadatik. A vizsgálatot vezetett járásorvos a képesített egyén nevét a törvényhatóság főorvosának be­jelenti. Addig és ott, hol községi, vagy körorvos még alkalmazva nem volna, a tanítást és a képesítési okmány kiállítását maga a járásorvos teljesíti. Ugyanerre a törvényhatósági főorvos is felha­talmazt­atik. 9. A képesített halottkémek azon törvényha­tóság területén, melyben képesítési okmán­yukat nyerték, bármely községben alkalmazhatók ha­lottkémekül. 10. A halottkémi állomás rendszeresítése és a halottkém illetékeinek megállapítása iránt a köz­ség a fennálló törvények értelmében intézkedik. 11. Rendszeresített halottkémi állomásra a köz­ség csak halottkémi gyakorlatra képesített oly egyént alkalmazhat, a­ki fedhetetlen előéletű. 12. Az alkalmazott halottkém működésének megkezdése előtt esküt vagy fogadást tesz. 13. Minden község midőn a halottkémi állo­mást betölti, az alkalmazott halottkém nevét a törvényhatóságnak rendes utón bejelenti. 14. Ott hol a jelen rendelet 2-dik pontjában em­lített képességgel biró halottkém bármi okból al­­kalmazható nem lenne, a halottkémi teendőket a községi elöljáróság e czélra kirendelt tagja tel­jesíti, tartozván ez a halottkémek részére kiadott utasítás II. része szerint eljárni. 15. A talált vagy vízből kifogott hullák a sza­bályszerű halottkémi vizsgálat és orvosrendőri el­járás után azon község temetőjében temetendők el, melynek területén találtattak, vagy a v­ízből kifogattak. 16. A törvényhatóság intézkedik arról, hogy a halottkémek a szükséges bizonyítványok, jegyző­könyvek és jelentések elkészítéséhez megkíván­­tató nyomtatott lapokkal mindenkor ellátva le­gyenek. 17. Az országos és közkórházakban, valamint a magánosok, vagy testületek tulajdonát képező közkórházakban, továbbá a törvényhatóságok vagy községek tulajdonát képező magánkórházak­ban és ilynemű gyógyintézetekben elhaltakat ille­tőleg a halottkémi eljárást a kórház vagy gyógy­intézeti orvosi személyzetének erre kirendelt tagja teljesít a halottkémi utasítás I. része sze­rint. 18. A törvényhatóság figyelmezteti a területén működő orvostudorokat és sebészeket, hogy a gyógykezelésük alatt állott s meghalt egyénekre nézve a kór neméről illetőleg a halál okáról az ed­digi szabályok értelmében minden egyes esetet il­letőleg írásbeli értesítést (bizonyítványt) a B) alatt ide zárt minta szerint állítsanak ki. 19. A halottkémek részére szolgáló utasítás mely az eltemetés idejének szabályozását is ma­gában foglalja C) alatt ide csatolta­tik. Ily utasítással minden halottkém és minden, községelőljárósági tag, ki a halottkémléssel meg­­bizatik, ellátandó. 20. Oly törvényhatóság, mely statistikai hiva­tallal bir, felhatalmaztatik, hogy a halottkémet a halottvizsgálati jegyzőkönyv rovatain kívül az egészségügyi statiszikára vonatkozó bővebb ada­

Next