Budapesti Közlöny, 1909. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-10 / 7. szám

l használni, illetve követni, önként következik, hogy olyan anyagot, a­mely kifejezetten megen­gedve nincs, sem a must, sem a bor kezelésénél nem szabad használni. Mindazonáltal nagyobb vilá­gosság kedvéért a törvény 6. §-ában mint tiltott anyagok, példaképen mégis fel vannak sorolva azok, a melyek a borhamisításra leginkább alkal­masak s a melyekkel csakugyan leginkább lehet borhamisítást elkövetni. Ilyen tilos anyagok például: a viz, a mazsola­szőlő, szán­tott gyümölcs (füge, szentjánoskenyér stb.), vagy más czukortartalmú növények és növényrészek, úgyszintén ezeknek kivonatai vagy főzetei, édesítő anyagok (saccharin, dulcin stb.), ólomczukor, glycerin, tamarinda s mindenféle tamarindakészítmények, mézga s a vonatanyag­tartalom növelésére alkalmas más anyagok, sali­­cylsav, borkősav, másféle savak, vagy savtartalmú anyagok, kátrányfestékek s más növényi vagy ásványi festőanyagok, zamatosító és szagosító anyagok vagy kivonatok, esszencziák, mesterséges mustanyagok, aluminiumsók (timsó stb.), kony­­­hasó, barium-, strontium- és magnesiumvegyületek, gipsz, bórsav, borax, formaldehid, fluorvegyületek vagy olyan keverékek, a­melyekben az itt felsorolt anyagok valamelyike van, úgyszintén a konyak­főzésre használt bor maradványai (bormoslék). 27. §. Mazsolával vagy czukorral édesített régi borkészletek bejelentése. Az 1893 : XXIII. t.-czikkben megengedett mó­don czukorral vagy mazsolaszőlővel eddig készített édes vagy más csemegebor az 1908 : XLVII. t.-cz. hatálybaléptétől számítva, egy hónap alatt, tehát legkésőbb 1909. évi január hó 31-ig, a törvény 55. §-ában és a jelen rendelet 80. §-ában említett illetékes I. fokú hatóságnak bejelentendő. A bejelentés annak a kötelessége, a­kinek a beje­lentési határidő utolsó napján az illető bor birto­kában volt. Az erre vonatkozó bejelentésnek a következő adatokat kell tartalmaznia, u. m. : a) mennyi az illető borkészlet ? b) mazsolával vagy czukorral készült-e ? c) hol van a bor beraktározva ? d) a bejelentett bor a bejelentő tulajdona-e ? e) ha nem, akkor ki a bor tulajdonosa ? f) mi czímen van a bor a bejelentő birtokában ? g) milyen elnevezés alatt hozatik forgalomba ? A bejelentés megtörténtét az I. fokú hatóság a bejelentési ívre rávezetendő záradékban igazolja. A bejelentéshez használandó űrlap mintája a jelen rendelethez II. alatt van mellékelve, s az egyszersmind a bejelentés igazolása czéljából rá­vezetendő záradék mintáját is tartalmazza. Az igazolás megtörténte után a bejelentés a bejelentő­nek visszaküldendő. A bejelentett készletekről az I. fokú hatóság a III. alatt mellékelt minta szerint nyilvántartást köteles vezetni s köteles ezt a jelen rendelet 23. §-ában említett hatóságoknak és közegeknek az ott jelzett czélból felmutatni s abból részükre — ha kívánják — hiteles kivonatokat díjtalanul kiállítani. A jelen szakasz első bekezdésében említett azon édes vagy más csemegeborok, a­melyek forgalomba­­hozatal tárgyát nem képezik, hanem tulajdonosaik saját házi szükségletére vannak szánva, nem esnek a bejelentési kötelezettség alá. 28. §. A 27. §. értelmében bejelentett édes vagy más csemegeborok, úgyszintén azok a másféle borok is, a­melyek az 1908 : XLVII. t.-cz. hatálybalépte előtt, az ebben foglalt rendelkezésektől ugyan eltérőleg, de az 1893 : XXIII. t.-cz. szerint meg­engedett módon készítettek, — a törkölybor kivé­telével — a törvény 6. §-a szerint egy éven belül még forgalomba hozhatók, de csak a törvény 5. §-ában körülírt jelzések mellőzésével. A törvény tehát nem kívánja sem ezeknek a boroknak különös megjelölését, sem annak a fel­tüntetését, hogy azok czukorral, mazsolával, szesz­szel stb. készültek. A jelen szakaszban említett borok tehát olyan általános elnevezések alatt, mint »bor«, »asztalibor«, »pecsenyebor«, »csemege­bor«, »asszúbor«, »édes bor«, »Chateau X. Y.« stb. a törvényben meghatározott egy évi átmeneti idő alatt még forgalomba hozhatók. Csupán a Budapesti Közlöny­ törvény 5. §-ában említett »természetes«, »valódi«­­ vagy más olyan jelzőt nem szabad ezekre a borokra­­ használni, a­mely azon vélelem keltésére lenne­­ alkalmas, mintha azok czukor, mazsola vagy szesz­­ felhasználása nélkül készültek volna. 29. §. Gyógyborok. A gyógyborokra nézve a törvény 7. §-a csupán annyiban tesz kivételt, hogy azok a törvényben megengedett anyagokon kívül még az illető bor gyógyhatását biztosító s közegészségügyi szem­pontból kifogás alá nem eső gyógyanyagokat s az ezen gyógyanyagok feloldásához feltétlenül szükséges más anyagokat is tartalmazhatnak, de kizárólag csak az e czélra elkerülhetetlenül szük­séges és a hivatalos gyógyszerkönyv által előírt mennyiségben. Ilyen gyógyanyagok például a chinin, vas, cola, coca, pepsin stb. Egyebekben a törvény rendelkezései a gyógyborokra is alkalma­zandók. Ezek készítéséhez tehát szintén tilos mazsolaszőlőt, czukrot vagy szeszt használni. Gyógyborok alatt csak olyan borok értendők, a­melyek gyógyászati czélra szolgálnak és mint gyógyszerkülönlegességek, gyógyszertárakban vagy gyógyáruüzletekben árusíttatnak. 30. §. Hamisított bor. A törvény nemcsak a bor (természetes bor) fogalmát állapítja meg (T. 1. §.), hanem meg­határozza azt is, hogy mi a hamisított bor. A tör­vény 8. §-a ugyanis kimondja, hogy »az a must vagy bor, illetőleg törkölybor, gyümölcsbor, pezsgő- és habzóbor, a melynek készítéséhez vagy kezelésé­hez a jelen törvény szerint meg nem engedett anyag használtatott, vagy a mely meg nem enge­dett módon állíttatott elő s általában e törvényben meg nem engedett minden borhoz hasonló ital, hamisított bornak tekintendő«. 31. §. Méhsör vagy mézbor. A »méhsör« vagy a »mézbor«, a mennyiben annak készítéséhez vagy kezeléséhez szőlő, mazsola­­szőlő, must, bor, vagy a törvény III. fejezetében felsorolt italok nem használtattak és a mennyiben nem bor gyanánt hozatnak forgalomba, nem esnek ezen törvény rendelkezései alá. (T. 8. §.) 32. §. H) Borhamisításra szolgáló anyagok árusítása. A törvény 8. §-ának negyedik bekezdése szerint olyan anyagokat, melyeknek a törvény rendelke­zései alá eső italok készítéséhez vagy kezeléséhez való használata megengedve nincs, erre a czélra, t. i. a must vagy a bor, törkölybor, gyümölcsbor, pezsgő- és habzóbor készítésénél vagy kezelésénél leendő használat czéljaira, a magyar szent korona országainak területén hirdetni, ajánlani vagy bármi módon forgalomba hozni tilos. Egyébként azonban, a­mennyiben ezek az anyagok más czélra használ­hatók, hirdetésüket, ajánlásukat és forgalomba hozatalukat ezen törvény rendelkezései nem érintik. Minthogy az 1908 : XLVII. t.-cz.-ben a bor­­kezelésnél megengedett anyagok egyenként fel vannak sorolva, ebből, valamint a törvény 8. §-ának most idézett rendelkezéséből következik, hogy az előző bekezdésben említett tilalom kiterjed minden olyan titkos összetételű vagy meg nem nevezett anyagra vagy szerre, a­melynek a forgalombahozó által adott elnevezéséből nem tűnik ki, hogy az illető anyag vagy szer tulajdonképen miből áll (pl. »Non plus ultra borderítő szer«). Áll ez még akkor is, ha az illető borkezelésre hirdetett áruczikk tényleg csak a megengedett anyagokat tartalmazza ugyan, de ezek nincsenek a saját nevükön meg­nevezve , mert azoknak, a­kik ilyen anyagokat borkezelési czélra szereznek be, szükséges tudniok, hogy azok miből állanak, minthogy azokat csak így használhatják a borkezelésnél. Ennélfogva az 1908 : XLVII. t.-cz. rendelkezései alá eső italok kezelésénél ezen törvény értelmében megengedett anyagokat csak világos megnevezésük mellett szabad erre a czélra hirdetni, ajánlani vagy bármi módon forgalomba hozni. Ha tehát valaki az említett példa szerint horderítő szert »Non plus ultra«, »Hungária« vagy más efféle elnevezés alatt akar forgalomba hozni, ezt megteheti ugyan, de 33. §. Külföldi borok. Az 1908: XLVII. t.-cz. rendelkezései kiter­jednek arra a mustra, borra, törkölyborra, gyü­mölcsborra, gyógyborra, pezsgőre és habzóborra, illetőleg ezek olyan hamisítványaira is, a­melyek külföldről hozatnak be a magyar állam területére, mert az egyenlő elbánás elve nem engedi meg, hogy olyan italok, a­melyeknek előállíts­a nálunk tiltva van, más államokból kerüljenek hozzánk forgalomba, illetőleg a külföldi származású italok a hazai termékeknél kedvezőbb elbánásban vagy enyhébb elbírálásban részesüljenek. Másrészt azon­ban indokolt, hogy bizonyos kiváló külföldi csemege­­borok az illető országból hazánkba is behozhatók, illetőleg itt forgalomba hozhatók legyenek, még akkor is, ha előállításuk az illető országban szokásos oly eljárás szerint történt, a­mely nálunk nincs megengedve. (T. 9. §.) A törvény 9. §-a­ azonban világosan kimondja, hogy e tekintetben csakis olyan erős vagy édes külföldi csemegeborokra nézve tesz kivételt, a melyek egyes bortermő országok különlegességei s a világpiac­on már eddig is mint ilyenek szere­peltek s a­melyeknek előállítása az illető külföldi államban meg van engedve (például sherry, malaga, madeira, marsala, portborok stb.). E mellett továbbá a törvény még azt az igen fontos meg­szorítást teszi, hogy ezen külföldi csemegeborok készítéséhez kizárólag olyan asszószőlő (mazsola) használható, a­mely abban az országban termett, a­melyben az illető bor előállíttatott. A­mennyiben ezen külföldi csemegeborok készítéséhez az illető külföldi országban a szesz vagy esetleg ott szokásos más anyagok használata is meg van engedve, ez azok behozatalának s itteni forgalombahozatalá­­nak akadályául nem szolgálhat, ha csak alkohol­­tartalmuk a 22 és a térfogatszázalékot nem haladja túl. Az említett külföldi csemegeborok a magyar szent korona országainak területén csak a szárma­zásuknak és minőségüknek megfelelő elnevezés alatt hozhatók forgalomba s készletbentartásuk is csak a megfelelő elnevezésnek, illetve megjelölés­nek, a bort tartalmazó palaczkon vagy más edényen való feltüntetése mellett engedtetik meg. (T. 9. §.) Mindezekből nyilvánvaló, hogy a törvény csakis az illető bortermő országok valódi borkülönleges­ségeinek kíván védelmet nyújtani, nem pedig azok más országokban előállított utánzatainak, mert valamint ilyen utánzatokat a törvény szerint a magyar állam területén nem szabad előállítani, úgy természetesen nem élvezhetik ezt a védelmet az illető boroknak más országokban előállított utánzatai sem. 1909. január 10 az áru csomagolásán, valamint árjegyzékeiben,­­ hirdetéseiben stb. világosan fel kell tüntetnie,­­ hogy az illető áru minő anyagokat tartalmaz és­­ minő arányban. A törvény 8. §-ának ötödik bekezdése szerint tilos hamisított bor készítésére, illetve a törvény rendelkezései alá eső italoknak tiltott módon való kezelésére tanácsot adni, útmutatást készíteni, ilyet hirdetni vagy bármi módon terjeszteni. A­ki a törvénynek a jelen szakaszban említett rendelkezései ellen vét, az a törvény 38. §-a szerint ugyanolyan büntetéssel büntethető, mint az, a­ki hamisított bort készít, vagy ilyet tudva forgalomba hoz. 34. §. Borvidéki elnevezés. A törvény 10. §-a szerint tilos a mustot vagy bort olyan borvidékre, községre, bortermő helyre, olyan termelő nevére vagy pinczéjére, úgyszintén olyan szőlőfajtára utaló jelzéssel vagy elnevezéssel hozni forgalomba, a­mely nem felel meg az illető must vagy bor tényleges származásának, illetőleg annak a szőlőfajtának, a­melyből a bor szüretelt. Senki sem köteles a bort sem a borvidék vagy termelési hely, sem a szőlőfajta, sem a termelő megnevezésével hozni forgalomba, hanem egy­szerűen olyan általános elnevezéseket használhat, mint például bor, asztali bor, pecsenyebor, vörös bor sbt.; ha azonban a bor származását fel akarja tüntetni, akkor csakis olyan elnevezést használ­hat, a­mely tényleg megfelel a bor származásának. Ez esetben tehát csak annak a borvidéknek vagy bortermő helynek (hegynek) a nevét használhatja, a­hol a bor valósággal termett s ha szőlőfajta

Next