Budapesti Közlöny, 1920. szeptember (54. évfolyam, 200-224. szám)
1920-09-18 / 214. szám
2 Budapest Közlöny 192O szeptember 18. kirovás szerint fizetendők. (1920 : XXIII t.-c. 97. §.) A közigazgatási bírósághoz intézett panaszszal megtámadott kivetés mérve szerint kell az adót beszedni és behajtani mindaddig, amig a m. kir. közigazgatási biróság a panasz felett érdemlegesen nem határoz, ha pedig a m. kir. közigazgatási biróság az elsőfokú hatóságot újabb határozat hozatalára uutsítja, akkor az újabb elsőfokú határozat meghozataláig. (1920: XXIII. t.-c. 96. §.) .. 9. A H. O. 75. §-ának 5. pontja helyébe a következő szöveg veendő fel: »A késedelmi kamatok összegeit a 11. §. első bekezdésében szabályozott módon a fillérek elhagyásával teljes koronákra kell kikerekiteni.« (1920 : XXIII.t.-c. 108. §.) 10. A H. C. 77. §-ában, figyelemmel az 1920. évi XXII. t.-c. 98. §-ának rendelkezéseire, a »200« K helyébe mindenütt »2000« teendő. Egyúttal átmenetül elrendelem, hogy az 1920. évi községi adófőkönyvek előírási részének lezárása után azok az adózók utaltassanak át az állampénztárhoz, akiknek az 1920. évi adóelőírása — az országos betegápolási pótadót is beleszámítva — a 2000 koronát eléri vagy meghaladja. Az 1919. évi közvetlen adófizetők átutalása azonban még ott is, ahol ez bármely oknál fogva eddig nem történt meg, az eddig érvényben volt rendelkezéseknek megfelelően történik. 11. A H. O. 113. §-a a következőkkel egészítendő ki: Az adóelengedési eljárás során felmerült költségeknek részben való fedezésére az elengedett adónak 5%-a szolgál, amelyet az elengedett adóból annak leírásakor le kell vonni. Akinek az elemi kárról szóló bejelentése alaptalannak bizonyul, az köteles az államkincstárnak okozott eljárási költségeket megtéríteni. Ezeket a költségeket az egyenes adók módjára kell behajtani. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelőség) marasztaló határozata ellen annak kézbesítését követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához lehet felebbezni, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panaszszal lehet élni. (1920: XXIII t.-c. 99. §.) 12. A H. Ö. 128. §-ának 3. pontja helyébe felveendő 1 3. az állampénztárak hatáskörében — a pénztárnok kivételével — az állampénztárak tiszti személyzete vagy pedig a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján a pénzügyigazgatóság által az állampénztárhoz ideiglenesen kirendelet közegek. (1909: XI. t.-c. 42. §., 1920. évi XXII. t.-c. 109. §.) .. 13. A H. O. 144. §-ában, az eddigi szöveg érintetlenül hagyása mellett, első és második bekezdésként a következők vétetnek fel: A köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékos, illetőleg a törvény értelmében a hátralékos helyett fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságoknak zár alól való feloldása céljából igénykeresetnek nincs helye. (1920: XXIII. t.-c. 100. §.) Amenynyiben ily ingóságok lefoglalása esetén mégis adatnék be igénykereset, ez az árverés megtartását nem akadályozza. Abban az esetben, amidőn a foglalás a hátralékos lakásán kívül foganatosittatik, a következő rendelkezések mérvadók. Amennyiben tehát csak a hátralékos — illetve a törvény értelmében fizetésre kötelezett — személynél vagy annak lakásában történt fogfoglalás, igénykereseti felhívás nem bocsátandó ki. 14. A kff. 6. 149. §-ának második bekezdése a következőkkel egészítendő ki: Nem gátolják továbbá az árverés megtartását a 144. §. 1. bekezdése értelmében lefoglalt ingóságok ellen beadott igénykeresetek sem. 15. A H. Ö. 156. §-ának második bekezdése helyébe a következő szöveg teendő: Az adóbehajtási illeték hat fillér minden korona után, ha a zálogolás foganatosíttatott, illetőleg megkiséreltetett és további 10 fillér minden korona után, ha az árverés megtartatott vagy megkiséreltetett, avagy ha a fél tartozását csak a végrehajtó közegeknek a lefoglalt zálogtárgyak elszállítása céljából történt megjelenése után egyenlíti ki. (1920: XXIII. t.-c. 101. §.) 16. A H. O. 156. §-ának ötödik bekezdése helyébe a következő szöveg teendői Az adóbehajtási illetékek összegeit a 11. §. első bekezdésében szabályozott módon a fillérek elhagyásával teljes koronákra kell kikerekiteni. (1920 : XXIII. t.-c. 108. §.) 17. A H. Ö. 189. §. 4. pontjának első bekezdése helyébe a következő szöveg teendő: »3. Jövedéki kihágás esetében az elévülési határidő a kincstárt megillető rendes adóösszegre, valamint az illetékekre nézve attól a naptól számítandó, amely napon a kihágás felfedeztetett. (1920 : XXII. t.-c. 107. §.) 18. A H. Ö. 193. §-ában — figyelemmel az 1920. évi XXIII. t.-c. 102. §-ának rendelkezéseire — »200 K« helyébe mindenütt »2000 K« teendő. 19. A H. Ö. 201. §-ának utolsóelőtti bekezdése helyébe teendő: »Ha ez az összeg nem állapítható meg, a pénzbüntetés 1.000—50.000 K«. (1920: XXIII. t.-c. 103. §.) . 20. A H. Ö. 212. §-a helyébe teendő: »Ha a községi vagy közjegyzőnek az adókezelési törvényekben megállapított teendőit a községi szervezeti szabályrendeletben rendszeresített adóügyi jegyzői állásra élethossziglan megválasztott adóügyi jegyző önállóan látja el, a jegyzőnek az adókezelési törvényekből folyó felelőssége az adóügyi jegyzőt terheli. (1920: XXIII. t.-c. 104. §.) Végül minthogy a törvény 108. §-a, illetve a H. Ö. 11., 31., 75. és 156. §-ai értelmében az állami adók összes nemeit, az évközi változások folytán szükséges utólagos előírásokat és törléseket, késedelmi kamatokat és az adóbehajtási illetékeket is — az 50 fillérnél kisebb összegek elhagyása mellett — teljes koronákra kell kikerekíteni, az 1919. évről áthozott hátralékoknál a folyó évben eddig keresztülvezetett változásoknál, valamint az eddigi lerovásoknál azonban filléres összegek is szerepelnek, zavarok kikerülése céljából elrendelem, hogy az eddigi kezelés folytán mutatkozó filléres összegek az 1920. évi adófőkönyvek lezárásakor az év végén fennálló hátralékok, illetve túlfizetések megállapításánál kerekittessenek ki. Budapest, 1920. évi szeptember hó 15-én. Dr. báró Korányi Frigyes s. k., m. kir. pénzügyminiszter, a m. kir. pénzügyminisztérium 84.759. számú körrendelete a jövedelem- és vagyonadónak az 1918. és 1919 évre, a hadinyereségadónak az 1937., 1918 és 1919. évre, továbbá a házosztályadónak, a bányaadónak, az I. és II. osztályú kereseti adónak és az országos betegápolási pótadónak, a hadipótléknak az 1920. évre, végül a III. osztályú kereseti adónak az 1920/1922. évekre vonatkozó kivetése tárgyában. (Valamennyi m. kir. pémügyigazgatósághoz — a székesfővárosi kivételével — és a budapesti m. kir. adófelügyelőhöz.) A »több egyenes adóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről« szóló és az 1920. évi junius 26-án kelt 43.498. számú körrendeletben (P. K. 19. sz.) hivatkozott törvényjavaslat mint 1920. évi XXLII. t.-c. törvényerőre emelkedett. A törvény rendelkezései alapján a most említett 1920. évi 43.498. számú körrendeletnek, valamintaz egyenesadók 1920. évre vonatkozó kivetésének megindítása tárgyában« a Pénzügyi Közlöny 1919. évi 25. számában közzétett 1919. évi 63.710. számú körrendeletnek, úgyszintén »a természetes személyeket, valamint a jövedelemadó kivetésére köteles jogi személyeket terhelő 1919. évi hadinyereségadónak kivetése tárgyában« a Pénzügyi Közlöny 1920. évi 20. számában közzétett 1920. évi 60.200. számú körrendeletnek kiegészítéséül és módosításául a következőket rendelem: I. FEJEZET: Az 1918. és 1919. évre szóló jövedelem- és vagyonadó kivetése. 1. §• Az 1918. évi jövedelem- és vagyonadó kivetésénél általában az 1916. évi 127.000. számú utasításnak és az ezt kiegészítő 1918. évi 71.200. számú körrendeletnek (P. K. 15. sz.) és 1919. évi jövedelem- és vagyonadó kivetésénél pedig általában az 1916. évi 127.000. számú utasítás és az ezt kiegészítő 1918. évi 141.500. sz. körrendeletnek (P. K. 1919. évi 21.) anyagi rendelkezéseit kell alkalmazni, mégis azzal az eltéréssel, hogy az 1920. évi XXIII. t.-c. 43. és 67. §-a alapján mind a két évre alkalmazni kell már ennek a törvénycikknek anyagi rendelkezései közül azokat, amelyek a jövedelemadóra vonatkozólag az 5. és 7. §-ban, továbbá a 12. §. 3. pontjában, a vagyonadóra vonatkozólag pedig a 46. és 52. §-ban foglaltatnak. 2. §• Az 5. §. utolsó bekezdését illetőleg megjegyzem, hogy az abban említett két évi időközt mindig legutolsó szerzéstől kell számítani akár vétel, akár ajándékozás útján történt is az. Ha az adóköteles (eladó) ajándékozás útján szerezte meg az ingatlant, abban az esetben nemcsak az általa eszközölt beruházásokat, hanem a birtokelődje (ajándékozó) által eszközölt beruházásokat is figyelembe kell venni. Ha tehát pl. valaki az 1915. év december havában 300.000 K-ért vett ingatlanra (ház és beltelek) 70.000 K értékű beruházást fordít, az ingatlant 1917 október havában fiának elajándékozza, utóbbi pedig az ingatlant 100.000 K értékű toldaléképítkezéssel kibővíti és 1919. év szeptember havában 900.000 K-ért eladja, ebben az esetben a két vétel árkülönbözete 900.000 —-300.000 — 600.000 K, ebből az igazolt beruházásnak (70.000 K -1 100.000 K - 170.000 K) értéke levonandó lévén, az eladót 430.000 K nyereség után kell megadóztatni jövedelemadóval, mert az ajándékozás útján való szerzéstől számítva két éven belül adta el az ingatlant. 3. §: A törvény 7. §-ának harmadik bekezdése értelmében a tartozatlanul fizetett, valamint az adómentes szolgálati illetmény után járó állami egyenes adókat és a megfelelő törvényhatósági és községi pótadókat nem szabad levonni a jövedelemből. Erre nézve anélkül, hogy a tartozatlan adófizetés eseteit felsorolni kívánnám, megjegyzem, hogy az év folyamán befizetett adóknak az adószámla lezárása alkalmával túlfizetésként mutatkozó összegét minden esetben tartozatlan befizetésnek kell tekinteni. A 7. §. utolsó bekezdése alapján az 1918. évi jövedelemadó kivetésénél az 1916. évre kivetett hadinyereségadót, az 1919. évi jövedelemadó kivetésénél pedig az 1917. évre kivetett hadinyereségadót kell levonni abban az esetben, ha a szakasz értelmében adólevonásnak egyáltalában helye van. 4. §. A törvényhozás a törvény 12. §-ának 3. pontjában könnyíteni kívánt az özvegygyé lett nők adóterhén annak kimondásával, hogy az özvegygyé válást követő évben még nem esnek az 1918. évi IX. t.-c. 3. §-ának 2. pontjában említett 15%-os, illetőleg 10%-os felemelt adótétel alá, így pl. az 1918. évben özvegygyé lett gyermektelen nőnek a jövedelemadóját az 1919. évre nem 15%-kal, hanem már a férje életében is alkalmazott 10%-kal kell felemelni, ha pedig az említett özvegy nő háztartásához egy családtag tartozik, abban az esetben az 1919. évre 10%-kal nem lehet felemelni a jövedelemadóját. 5. §. A törvény 43 §-ának harmadik bekezdése értelmében az 1909. évi X. t.-c. 23. §-át, mely a távollevők jövedelemadójánál a föld- és házbirtokból eredő jövedelem háromszoros számítására vonatkozik, az 1918. és 1919. évi jövededelemadó kivetése során sem szabad már alkalmazni abban az esetben, ha a kivetés most történik. Erre való tekintettel hatályon kívül helyezem az 1916. évi 127.000. számú utasítás 23. §-át, az ezt kiegészítő 1918. évi 71.200. számú és az 1918. évi 141.500. számú körrendelet 9. §-át, továbbá az 1920. évi 43.498. számú körrendelet A. IV. pontját. ____ Ez a rendelkezés azonban az 1920. évi XXIII.-c. hatályba lépése előtt már kivetett vagy az