Budapesti Közlöny, 1920. szeptember (54. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-18 / 214. szám

2 Budapest­ Közlöny 192­O szeptember 18. kirovás szerint fizetendők. (1920 : XXIII t.-c. 97. §.) A közigazgatási bírósághoz intézett panaszszal megtámadott kivetés mérve szerint kell az adót beszedni és behajtani mindaddig, amig a m. kir. közigazgatási biróság a panasz felett érdem­legesen nem határoz, ha pedig a m. kir. köz­­igazgatási biróság az elsőfokú hatóságot újabb határozat hozatalára uutsítja, akkor az újabb elsőfokú határozat meghozataláig. (1920: XXIII. t.-c. 96. §.) .. 9. A H. O. 75. §-ának 5. pontja helyébe a következő szöveg veendő fel: »A késedelmi kamatok összegeit a 11. §. első bekezdésében szabályozott módon a fillérek elhagyásával teljes koronákra kell kikerekiteni.« (1920 : XXIII­.t.-c. 108. §.) 10. A H. C. 77. §-ában, figyelemmel az 1920. évi XXII. t.-c. 98. §-ának rendelkezé­seire, a »200« K helyébe mindenütt »2000«­­ teendő. Egyúttal átmenetül elrendelem, hogy az 1920. évi községi adófőkönyvek előírási részé­nek lezárása után azok az adózók utaltassanak át az állampénztárhoz, akiknek az 1920. évi adóelőírása — az országos betegápolási pótadót is beleszámítva — a 2000 koronát eléri vagy meghaladja. Az 1919. évi közvetlen adófizetők átutalása azonban még ott is, ahol ez bármely oknál fogva eddig nem történt meg, az eddig érvényben volt rendelkezéseknek megfelelően történik. 11. A H. O. 113. §-a a következőkkel egé­szítendő ki: Az adóelengedési eljárás során felmerült költ­ségeknek részben való fedezésére az elengedett adónak 5%-a szolgál, amelyet az elengedett adó­ból annak leírásakor le kell vonni. Akinek az elemi kárról szóló bejelentése alap­talannak bizonyul, az köteles az államkincstár­nak okozott eljárási költségeket megtéríteni. Ezeket a költségeket az egyenes adók módjára kell behajtani. A pénzügyigazgatóság (adófel­ügyelőség) marasztaló határozata ellen annak kézbesítését követő 15 nap alatt a közigazga­tási bizottság adóügyi bizottságához lehet feleb­­bezni, ennek határozata ellen pedig a m. kir. közigazgatási bírósághoz panaszszal lehet élni. (1920: XXIII t.-c. 99. §.) 12. A H. Ö. 128. §-ának 3. pontja helyébe fel­veendő 1 3. az állampénztárak hatáskörében — a pénz­tárnok kivételével — az állampénztárak tiszti személyzete vagy pedig a pénzügyminiszter fel­hatalmazása alapján a pénzügyigazgatóság által az állampénztárhoz ideiglenesen kirendelet köze­gek. (1909: XI. t.-c. 42. §., 1920. évi XXII. t.-c. 109. §.) .. 13. A H. O. 144. §-ában, az eddigi szöveg érintetlenül hagyása mellett, első és második bekezdésként a következők vétetnek fel: A köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékos, illetőleg a törvény értelmében a hát­ralékos helyett fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságoknak zár alól való feloldása céljából igénykeresetnek nincs helye. (1920: XXIII. t.-c. 100. §.) Am­eny­­nyiben ily ingóságok lefoglalása esetén mégis adatnék be igénykereset, ez az árverés meg­tartását nem akadályozza. Abban az esetben, amidőn a foglalás a hátralékos lakásán kívül foganatosittatik, a kö­vetkező rendelkezések mérvadók. Amennyiben tehát csak a hátralékos — illetve a törvény értelmében fizetésre kötelezett — személynél vagy annak lakásában történt fog­­foglalás, igénykereseti felhívás nem bocsátandó ki. 14. A kff. 6. 149. §-ának második bekezdése a következőkkel egészítendő ki: Nem gátolják továbbá az árverés megtartását a 144. §. 1. bekezdése értelmében lefoglalt ingó­ságok ellen beadott igénykeresetek sem. 15. A H. Ö. 156. §-ának második bekezdése helyébe a következő szöveg teendő: Az adóbehajtási illeték hat fillér minden korona után, ha a zálogolás foganatosíttatott, illetőleg megkiséreltetett és további 10 fillér minden korona után, ha az árverés megtarta­tott vagy megkiséreltetett, avagy ha a fél tar­tozását csak a végrehajtó közegeknek a lefog­lalt zálogtárgyak elszállítása céljából történt megjelenése után egyenlíti ki. (1920: XXIII. t.-c. 101. §.) 16. A H. O. 156. §-ának ötödik bekezdése helyébe a következő szöveg teendői Az adóbehajtási illetékek összegeit a 11. §. első bekezdésében szabályozott módon a fillérek elhagyásával teljes koronákra kell kikerekiteni. (1920 : XXIII. t.-c. 108. §.) 17. A H. Ö. 189. §. 4. pontjának első bekez­dése helyébe a következő szöveg teendő: »3. Jövedéki kihágás esetében az elévülési határidő a kincstárt megillető rendes adóösszegre, valamint az illetékekre nézve attól a naptól számítandó, amely napon a kihágás felfedez­tetett. (1920 : XXII. t.-c. 107. §.) 18. A H. Ö. 193. §-ában — figyelemmel az 1920. évi XXIII. t.-c. 102. §-ának rendel­kezéseire — »200 K« helyébe mindenütt »2000 K« teendő. 19. A H. Ö. 201. §-ának utolsóelőtti be­kezdése helyébe teendő: »Ha ez az összeg nem állapítható meg, a pénzbüntetés 1.000—50.000 K«. (1920: XXIII. t.-c. 103. §.) . 20. A H. Ö. 212. §-a helyébe teendő: »Ha a községi vagy közjegyzőnek az adó­kezelési törvényekben megállapított teendőit a községi szervezeti szabályrendeletben rendszere­sített adóügyi jegyzői állásra élethossziglan megválasztott adóügyi jegyző önállóan látja el, a jegyzőnek az adókezelési törvényekből folyó felelőssége az adóügyi jegyzőt terheli. (1920: XXIII. t.-c. 104. §.) Végül minthogy a törvény 108. §-a, illetve a H. Ö. 11., 31., 75. és 156. §-ai értelmében az állami adók összes nemeit, az évközi változások folytán szükséges utólagos előírásokat és törlé­seket, késedelmi kamatokat és az adóbehajtási illetékeket is — az 50 fillérnél kisebb összegek elhagyása mellett — teljes koronákra kell kikere­kíteni, az 1919. évről áthozott hátralékoknál a folyó évben eddig keresztülvezetett változások­nál, valamint az eddigi lerovásoknál azonban filléres összegek is szerepelnek, zavarok kikerü­lése céljából elrendelem, hogy az eddigi kezelés folytán mutatkozó filléres összegek az 1920. évi adófőkönyvek lezárásakor az év végén fennálló hátralékok, illetve túlfizetések megállapításánál kerekittessenek ki. Budapest, 1920. évi szeptember hó 15-én. Dr. báró Korányi Frigyes s. k., m. kir. pénzügyminiszter, a m. kir. pénzügyminisztérium 84.759. számú körrendelete a jövedelem- és vagyonadónak az 1918. és 1919 évre, a hadinyereségadónak az 1937., 1918 és 1919. évre, továbbá a házosztályadónak, a bánya­adónak, az I. és II. osztályú kereseti adónak és az országos betegápolási pótadónak, a hadipót­­léknak az 1920. évre, végül a III. osztályú kere­seti adónak az 1920/1922. évekre vonatkozó kivetése tárgyában. (Valamennyi m. kir. pémügyigazgatósághoz — a székesfővárosi kivételével — és a buda­pesti m. kir. adófelügy­előhöz.) A »több egyenes adóra és a közadók kezelé­sére vonatkozó törvényes rendelkezések módo­sításáról és kiegészítéséről« szóló és az 1920. évi junius 26-án kelt 43.498. számú körrende­letben (P. K. 19. sz.) hivatkozott törvényjavaslat mint 1920. évi XXLII. t.-c. törvényerőre emel­kedett. A törvény rendelkezései alapján a most emlí­tett 1920. évi 43.498. számú körrendeletnek, valamint­­az egyenesadók 1920. évre vonatkozó kivetésének megindítása tárgyában« a Pénzügyi Közlöny 1919. évi 25. számában közzétett 1919. évi 63.710. számú körrendeletnek, úgyszintén »a természetes személyeket, valamint a jövedelem­­adó kivetésér­e köteles jogi személyeket terhelő 1919. évi hadinyereségadónak kivetése tárgyá­ban« a Pénzügyi Közlöny 1920. évi 20. számá­ban közzétett 1920. évi 60.200. számú körren­deletnek kiegészítéséül és módosításául a követ­kezőket rendelem: I. FEJEZET: Az 1918. és 1919. évre szóló jövedelem- és vagyonadó kivetése. 1. §• Az 1918. évi jövedelem- és vagyonadó kiveté­sénél általában az 1916. évi 127.000. számú utasításnak és az ezt kiegészítő 1918. évi 71.200. számú körrendeletnek (P. K. 15. sz.) és 1919. évi jövedelem- és vagyonadó kivetésénél pedig általában az 1916. évi­ 127.000. számú utasítás és az ezt kiegészítő 1918. évi 141.500. sz. kör­rendeletnek (P. K. 1919. évi 21.) anyagi rendel­kezéseit kell alkalmazni, mégis azzal az eltéréssel, hogy az 1920. évi XXIII. t.-c. 43. és 67. §-a alapján mind a két évre alkalmazni kell már ennek a törvénycikknek anyagi rendelkezései közül azo­kat, amelyek a jövedelemad­óra vonatkozólag az 5. és 7. §-ban, továbbá a 12. §. 3. pontjában, a vagyon­adóra vonatkozólag pedig a 46. és 52. §-ban foglaltatnak. 2. §• Az 5. §. utolsó bekezdését illetőleg megjegy­zem, hogy az abban említett két évi időközt mindig legutolsó szerzéstől kell számítani akár vétel, akár ajándékozás útján történt is az. Ha az adóköteles (eladó) ajándékozás útján szerezte meg az ingatlant, abban az esetben nemcsak az általa eszközölt beruházásokat, hanem a birtokelődje (ajándékozó) által eszközölt be­ruházásokat is figyelembe kell venni. Ha tehát pl. valaki az 1915. év december havában 300.000 K-ért vett ingatlanra (ház és beltelek) 70.000 K értékű beruházást fordít, az ingatlant 1917 október havában fiának el­ajándékozza, utóbbi pedig az ingatlant 100.000 K értékű toldaléképítkezéssel kibővíti és 1919. év szeptember havában 900.000 K-ért eladja, ebben az esetben a két vétel árkülönbözete 900.000 —-300.000 — 600.000 K, ebből az igazolt beruhá­zásnak (70.000 K -1­ 100.000 K - 170.000 K) értéke levonandó lévén, az eladót 430.000 K nyereség után kell megadóztatni jövedelemadó­val, mert az ajándékozás útján való szerzéstől számítva két éven belül adta el az ingatlant. 3. §: A törvény 7. §-ának harmadik bekezdése értelmében a tartozatlanul fizetett, valamint az adómentes szolgálati illetmény után járó állami egyenes adókat és a megfelelő törvényhatósági és községi pótadókat nem szabad levonni a jövedelemből. Erre nézve anélkül, hogy a tartozatlan adó­fizetés eseteit felsorolni kívánnám, megjegyzem, hogy az év folyamán befizetett adóknak az adó­számla lezárása alkalmával túlfizetésként mutat­kozó összegét minden esetben tartozatlan befize­tésnek kell tekinteni. A 7. §. utolsó bekezdése alapján az 1918. évi jövedelemadó kivetésénél az 1916. évre kivetett hadinyereségadót, az 1919. évi jövedelemadó kivetésénél pedig az 1917. évre kivetett hadi­nyereségadót kell levonni abban az esetben, ha a szakasz értelmében adólevonásnak egyáltalá­ban helye van. 4. §. A törvényhozás a törvény 12. §-ának 3. pontjában könnyíteni kívánt az özvegygyé lett nők adóterhén annak kimondásával, hogy az özvegygyé válást követő évben még nem esnek az 1918. évi IX. t.-c. 3. §-ának 2. pontjában említett 15%-os, illetőleg 10%-os felemelt adó­tétel alá, így pl. az 1918. évben özvegygyé lett gyermek­telen nőnek a jövedelemadóját az 1919. évre nem 15%-kal, hanem már a férje életében is alkalmazott 10%-kal kell felemelni, ha pedig az említett özvegy nő háztartásához egy család­tag tartozik, abban az esetben az 1919. évre 10%-kal nem lehet felemelni a jövedelem­­adóját. 5. §. A törvény 43­ §-ának harmadik bekezdése értelmében az 1909. évi X. t.-c. 23. §-át, mely a távollevők jövedelemadójánál a föld- és ház­birtokból eredő jövedelem háromszoros számítá­sára vonatkozik, az 1918. és 1919. évi jövede­­delemadó kivetése során sem szabad már alkal­mazni abban az esetben, ha a kivetés most történik. Erre való tekintettel hatályon kívül helyezem az 1916. évi 127.000. számú utasítás 23. §-át, az ezt kiegészítő 1918. évi 71.200. számú és az 1918. évi 141.500. számú körrendelet 9. §-át, továbbá az 1920. évi 43.498. számú körrendelet A. IV. pontját. ____ Ez a rendelkezés azonban az 1920. évi XXIII­­.-c. hatályba lépése előtt már kivetett vagy az

Next