Budapesti Nap, 2002. december (1. évfolyam, 64-75. szám)
2002-12-24 / 71. szám
Budapesti Nap BUDApest Regionális oldalak III. kerület, Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Üröm, Budakalász, Pomáz, Szentendre Helyi tudósítóink: Ágh Zsuzsanna Tel.: 06-30/552-6243 E-mail: azsuzsanna@bnap.hu III. kerület Török Monika Tel.: 06-30/552-6299 E-mail: mtorok@bnap.hu Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Üröm, Budakalász, Pomáz, Szentendre Karácsonyi képeslap BN-fotó Boldog karácsonyt kíván Ágh Zsuzsanna, Török Monika és a szerkesztőség! Karácsony 2002 2000 év - egy pillanat az isteni végtelen vizén. Erősíts minket, Istenünk, e szent ünnepség küszöbén! Nem merünk belegondolni, holnap mi robban, sistereg, kirobban újabb gyűlölet. Halált osztó, új hadsereg? Karácsony: szeretet ünnepe lenne, az ártatlan kisded istené, de újabb vadságba haladunk. Érdemelt végzetünk felé?! Nem kérjük, újra válts meg minket, de nyissad ki jobban a szemünk, lássuk be, miben tévedtünk, mi fordul újra ellenünk. Kufárokat űztél ki templomból, támadt ellenünk kufárok új hada. Harácsolás, haszonelvűség, halkul karácsony szent dala. Mégis, mégis fejünk emeljük, te hozzád fohászkodunk, te benned bízunk, Mindenható! Te lehetsz csak a Mi Urunk. Erőszak helyett: szeretet. Ez a te igéd, Istenünk, ez erősödjön a Földön, erősödjék e szent hitünk. Szóljon karácsony szent dala, királyok köszöntsenek, éljenek! Éljenek boldogságban a világon mind az emberek! Hangozzék karácsony szent dala: megszületett! Él a remény! Hogy olyan legyen szerte a Föld, mint szent karácsony ünnepén! Mosonyi György 85 éves nyugalmazott biztosítási ügynök és költő, Tahitótfalu A HÍR, AMELYRÓLAM SZÓL 2002. december 24., kedd 19 Arcok • III. KERÜLET Szenteste is szolgálat Belegondoltak már, milyen rossz volna hideg szobában végigdideregni a szentestét vagy épp hideg vízben megfürödni egy fázós karácsonyi séta után? Hogy ilyen ne fordulhasson elő, vagy ha mégis, a hibát gyorsan kijavíthassák, ma is ügyeleti szolgálatot tartanak a Budai Fűtőműben este 7-től reggel 7 óráig. Zsoldos Istvánná, vagy ahogy mindenki ismeri: Pintyőke, már harminc esztendeje várja a problémás telefonokat, sokszor - akár az idén - szenteste is. - A mai semmiben sem különbözik a többi naptól - meséli állandóan 24 órás ügyeletet tartunk, nem lehet leállni. Karácsony este még egy fűtésszerelő és egy műszerész is készenlétben áll, hiszen bármikor szükség lehet rájuk. A fűtésszerelő felelős ilyenkor a kaszásdűlői, a békásmegyeri és a Pók utcai hőközpontok zavartalan működéséért is. Másrészt lakossági bejelentés esetén lakásba is kihívhatják, ami olykor elég problémás lehet, hiszen a közös képviselőt is meg kell találni egy-egy hiba elhárításához. Ha komoly probléma akad, az otthoni ügyeleteseket is lehet mozgósítani. Pintyőkének nem ez az első végigdolgozott karácsonya. Tapasztalatai szerint az emberek ilyenkor ugyanúgy panaszkodnak, mint máskor, nincs kímélet. Az évek múlásával egyre inkább azt veszik észre, hogy az ünnep már nem olyan, mint régen volt: türelmetlenebbek, agresszívabbak a betelefonálók. Van olyan, aki hajnali fél 3- kor szól be, hogy már egy hete gond van a fűtéssel, de a szerelőt nem engedi be a lakásba, mert betegesen bizalmatlan... Van, aki meg van győződve arról, hogy a konnektoron keresztül mérgezik, mert mindig akkor kábul el, amikor a tévét nézi. A telefonügyeletes ilyenkor magában konstatálja, hogy elsősorban a műsorokkal lehet gond, de a kuncsaftnak inkább udvariasan azt ajánlja, hogy ha veszélyben érzi magát, a rendőrséghez forduljon, ha pedig nem múlnak a panaszai, vegyen igénybe orvosi segíséget... Reméljük, az idei szentestét nyugodtan tölti majd Pintyőke és két munkatársa a Budai Fűtőműben, és 25-én végre békésen ünnepelhetnek majd együtt családjaikkal. Pintyőke BN-FOTÓ Hagyomány • III. kerület A sült krumpli és a libazsír emlékezete December 26-án ismét krumplibúcsúra gyűlnek össze a polgárok Óbudán, amely a 80-as évek óta állandó színhelye a német nemzetiségi rendezvénynek. E hagyomány szertartásai 1839 óta minden évben 3-400 ünneplőt vonzanak a budai hegyvidékről. De honnan is ered ez a furcsa elnevezésű ünnep? 1838-ban a nagy pest-budai árvíz idején az alacsonyan fekvő pesti területek lakossága a budai dombokra menekült, és az ott élő sváb gazdáknál húzta meg magát, akik sült krumplival és libazsírral látták vendégül őket. A menekültek a következő évben ismét találkoztak, és kialakult a ma is élő tradíció: a családok ünneplőben, méltóságteljesen kivonulnak az utcára, mindenki gomblyukában nemzetiszín szalagra fűzött krumpli, és egyik vendéglőből a másikba sétálnak, beszélgetnek, magyarul és svábul énekelnek. A vendéglőkben zene, tánc várja őket, ezenkívül ingyenes a sült krumpli és a libazsír. A hagyomány hátterében Szent István vértanú ünnepe áll. A budai ferences szerzetesek e napon sült krumplit osztogattak a misén részt vevő szegényeknek - ezek azokat a köveket voltak hivatottak szimbolizálni, amelyekkel a vértanút megkövezték. Az idei program - a Braunhaxler Egyesület szervezésében - 9.30-kor kezdődik a Fő téren, a malenkij robotra elhurcolt óbudai polgárok emléktáblájának megkoszorúzásával, majd a Vasmacska étteremben folytatódik neves óbudai művészek és egy sramlizenekar közreműködésével. A jelenlegi krumplikirály délben adja át hivatalát utódának. 1959 óta azt választják meg krumplikirálynak, aki az emberek megítélése szerint az adott évben a legtöbbet tette a közösségért. Ez egyfajta óbudai „díszpolgári” cím. Mellé „krumplikirálynőt” is választanak. A most leköszönő királyi pár Tirsch Tamás és Menzel Erzsébet. A 16 óráig tartó programra Tauner Tibornál lehet jelentkezni a 3686-685-ös telefonszámon. Lakóhelyem • III. kerület Azok a boldog ötvenes évek... Ahol apáink síeltek, bot nélkül a Szuszogó tetejére Szép mesét hallottam Apámtól a régi táborhegyi telekről. Erre a mesére invitálom most meg önöket. Történetünk visszanyúlik az időben az ezerkilencszázötvenhármas esztendőbe, ugyanis a szereplők ekkor találkoznak szeptemberben az Erdőalja úti általános iskolában. Hamarosan barátságot kötnek: Ács Csaba, Nagy Ágoston és ikertestvére, József, Rózner János, valamint apám, Nagy Géza. Az élet furcsa fintoraként találkoztak, hiszen félárvák voltak mind az öten. Emiatt mindegyikük édesanyja különösen sokat dolgozott, ezért nagy boldogság volt számukra, hogy fiaikat jó társaságban tudhatták. Nem annyira eleven, inkább csendes, visszahúzódó kamaszok voltak, akik egyszer arról kezdtek beszélgetni, mi egyebet tudnának a szabadban a hólapátoláson kívül együtt játszani, hiszen szánkóval már bebarangolták az egész hegyet. Mára már feledésbe merült, pontosan ki találta ki, hogy síelni induljanak. Mindenesetre mindenkinek volt síléce, mégpedig fából. Apámé svéd síléc volt, egy katona hagyta itt a háború után a házunkban. Furcsa, szép szerkezetek voltak ezek az akkori sílécek. Talpukra kétoldalt fémet vasaltak, hogy védjék a fát a kopástól. Rugós fémkötéseik voltak, és a két vas közé kellett betenni a cipő elejét, egyébként ezt állítani is lehetett, és persze volt még hozzá bőrszíj is, amivel rögzíthették a cipő elejét a lécekhez. Botokat nem használtak. Útvonaluk az Erdőalja út végétől a valamikori Betyár csárdától balra, a Virágos-nyeregben vezetett. Erős, hosszú pályát találtak ott, el is nevezték Szuszogónak, mert miután felértek, nem tehettek mást, csak szuszogtak hosszan. Friss hóban mindig az első sízőnek volt a legnehezebb feljutnia. De ha egyszer felértek, onnantól a repülés gyönyörűségével szívükben száguldhattak le a völgybe. És így ment ez sok-sok hosszú téli délutánon át. Persze a korai sötétedés mindig hamar utolérte őket. Hazafelé akkoriban egészen a házakig tudtak siklani, mert busz nem járt, és a hegy is kevéssé volt beépítve. Reméljük, mi is élvezni fogjuk ezt a mostani havas telet, és fehér lepel alatt várhatjuk a karácsonyt, mint egykor az az öt fiú. Mikló Gizella Gazda(g ság Az utolsó rotarys este Vasárnap utolsó alkalommal gyűjtöttek adományokat a szentendrei Fő téren a Rotary Club aktivistái. December hatodika óta tartott az akció, amelynek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet: a középületeket úgy kell átalakítani, hogy mozgássérült társaink is akadálymentesen közelíthessék meg azokat. Ez nem csupán alapvető emberi kötelességünk, de törvényi előírás is - mégis igen kevés intézménybe lehet kerekesszékkel, mankóval, de akár csak babakocsival is bejutni. A dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatója által 1998-ban létrehívott mozgalom már eddig is számtalan nemes kezdeményezést indított útjára, az ideit a következő években várhatóan majd több is követi. Hogy pénzügyileg milyen eredménnyel zárult az adománygyűjtés, arra januárban visszatérünk - mint ahogy arra is, valóban megindul-e a középületek átépítése. BN-fotó A forralt bor nélkülözhetetlen