Budapesti Napló, 1898. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-04 / 63. szám

es. szám. Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1898. március 4. f ** As uj Nemzeti Színház. Ismeretes, hogy amikor az utóbbi napokban a király a pol­­ármestert és a fővárosi küldöttséget fogadta, f­elséges úr kifejezte abbeli óhaját, vajha a Rókus­­Kórházat, amely a fejlődő Kerepesi-utat eldiszte­­eníti, minél előbb lebontanák. Amint ma egy lőnyomatos újságban olvassuk, . ..Halmos János polgármester gróf Festetits Andor urnak az újon­­nan építendő Nemzeti Színház helyéül fölajánlotta t, Rókus-kórház telkét.* Ezt az ajánlatát ma adta adomásul gróf Festetits Perczel belügyminiszter­nek, aki annak nagyon megörült és kijelentette, hogy még a mai nap folyamán fog értekezni ebben az ügyben a polgármesterrel. — A dolog k­ssé fura, mert a polgármester egymagában nem ajánlhat föl telkeket a Nemzeti Színház céljaira. — Festetits Andor pedig még kevésbé illetékes, hogy neki ilyen ajánlatokat tegyenek. Minden­esetre örvendenénk, ha a kérdéssel a valóban il­letékes tényezők foglalkoznának. ** Hírek az Operából. A mi derék Operánk kezd ismét aktuálissá válni. Nap-nap után közelálló kinevezésekről, krízisekről beszél a fáma, mindebből pedig csak annyi igaz, hogy a szürke bizonytalan­ság leple fedi az Opera legégetőbb kérdésének, leg­közelebbi jövőjének sorsát és nincsen ember, aki bármiről is pozitív felvilágosítást adhatna. Ideiglenes kormánybiztos vezeti az ügyeket, keresik az inten­dáns­ utódot, holott semmi jogos kifogás nem érheti a tisztán adminisztratív dolgok mostani intézetét. Másképpen áll a dolog az igazgatóval. Augusztusban lejár a Káldy Gyula szerződése és vele együtt ő maga is. Az ő utódjának megválasztása már­is ak­tuális és valljuk be, rendkívül fontos, döntő jelentő­ségű dolog. Sok jelölt van forgalomban, lesz is még több. Egyelőre már megindult — a tippelés és a­­ dementálás. Legközelebb mi is hozzászólunk a do­loghoz nem személyi, hanem tisztán a tárgyi momen­tumokat tartva szem előtt. A művészek lejáró szer­ződéseinek ügye sincs még elintézve. Az intézet egynéhány elsőrendű tagja még mindig szerződés nélkül állván, már a külföldi színházakkal tárgyal és ha nem megy másképpen, itt hagy bennünket, íme, milyen pompás perspektíva nyílik a mi első zeneintézetünk jövője számára. Nincsen intendáns, nincs igazgató, sem karmester, de van deficit és lesz művészi krízis, többet igazán nem lehet követelni egy Operától események dolgában. A színház műsora a legközelebbi időre nagy vonásokban már meg van állapítva. Újdonság még egy lesz ebben az évadban: Sztojanovits Ninon című operája, amelynek szövegét Thury Zoltán dramolettje nyomán Ábrányi Emil írta. A főbb szerepek Ábrányinál Takács és Arányi kezei­ben lesznek. Tervbe van véve továbbá Mihalovich Toldiéknak felfrissítése is. Toldit Peratti, Piroskát pe­dig Diósyné fogja énekelni. Legközelebb Verdi Ernanija is feltámad halottaiból. Kacér Margit, Takács, Larizza és Ney bírják a főszerepeket. Az igazgatóság még az Afrikai nő előadására is készül ebben a sze­zonban, Lelikát Diósynénak, Vascot Larizzának, Ne­­luscot Becknek osztották ki. Mindez nem sok ugyan, de mégis programra. A mi Operánknál pedig olyas valami, amit terveznek, de be nem váltanak. ** Erkel Ferenc emléke. A magyar filharmó­niai társulat kegyeletes dolgot művelt a minap, ami­kor egyik rendkívüli hangversenyének jövedelmével megvetette az alapját Erkel Ferenc síremlékének. Most már csak a magyar közönségtől függ, hogy a társulat meg is valósíthassa célját. A társulat aláírási íveket bocsátott közre s a cél lelkes támogatói közé sorakozott mindjárt az első sorban Schunda V. Jó­zsef udvari hangszergyáros, aki száz koronát és 200 példányt bocsátott a társulat rendelkezésére idősb Ábrányi Kornél műtörténeti korrajzából, amely Erkel Ferenc életét és működését oly beható érdekesség­gel és alapossággal tárgyalja. ** Marcini tizenötödike * Vígszínházban. Kozma Andor, a Vígszínház márciusi darabjának szer­zője, ma délelőtt olvasta fel a Vígszínház színpadán darabját a szereplőknek. Minthogy Kozma darabja (A szabadság ünnepére) nem tölti be az egész estét a Vígszínház vezetősége Jókai Mórt kérte fel arra, hogy az ünnepi előadásra egy egyfelvonásos apróságot ír­­jon. A koszorús író Melyik a kilenc közül? című bájos rajzát dolgozza át a színpad számára és Kozma da­rabjával együtt ez kerül szíre a Vígszínház ünnepi előadásán. ** Dráma egy Operában. Izgalmas dráma ját­szódott le a napokban a varsói operában, amelyről ottani újságok a következőket írják: Mikor az Othello című opera befejezése után a vendégszereplő Bor­dáiba spanyol énekesnő Bussitano énekessel a kö­zönség tapsaira megjelent a lámpák előtt, egy má­­sodemeleti páholyból két lövés dördült el, amely a színpadra volt irányozva. A lövések nem találtak s a lövöldöző urat egy Kirillov nevű hadnagy ragadta meg. A kihallgatása alkalmával Smalkov Vladimír nemes embernek mondta magát , a varsói postahi­­vatal alkalmazottja. Tettének okát nem akarta beval­lani s csak annyit mondott, hogy a színház személy­zetéből senkit sem ismer. A színpad átvizsgálása al­kalmával kitűnt, hogy a két golyó a hátsó kuliszszá­­kat keresztül lyukasztotta. ** Magyar művésznő diadala a külföldön. Frankfurtból táviratozik tudósítónk a késő éjjeli órák­ban . Diósyné­ Handel Brrta, a budapesti magyar ki­rályi Operaház drámai primadonnája ma este lépett fel először Operánkban, mint Erzsébet Wagner Tann­häuser című operájában. A színház zsúfolásig meg­telt a legelőkelőbb közönséggel, amely már belé­pésekor zajos tapsokkal fogadta a művésznőt. A kitűnő magyar énekesnő óriási sikert aratott. Első áriájában és a második felvonás hatalmas fináléjében diadalmas erővel érvényesült gyönyörű érces orgá­numa és művészi előadása. A felvonás végével tizen­kétszer hívták a lámpák elé Diósynét, akinek azonfelül számos virágadománynyal kedveskedtek a közönség köréből. Nagy diadalát mi sem jellemzi jobban, mint az a körülmény, hogy Claar Emil intendáns még az előadás közben három évre szóló fényes szerződéssel kínálta meg a művésznőt. ** Yvette Guilbert a pokolban. A fran­ciák világhírű kuplé-énekesnője, a lángoló haj­­zatú Yvette Guilbert, aki öt világrészben tette népszerűvé a Petit cochont, nem kevéssé lesz meg­lepetve ha értesülni fog arról, amiről ezekben a sorokban szó van. A bájos Yvettet egy színpadi szerző még életében leküldte a pokolba. A kegyetlen szerző, aki ezt megcselekedte külföldi, de darabját, a­melyben a bájos művésznő már mint a pokol la­kója szerepel, budapesti színpadnak szánta. Nem­régiben említettük, hogy Foss Rikárd A Szőke Katalin szerzője, egy fantasztikus bohózatott aján­lott fel a Vígszínháznak, előadás végett, amely még sehol nem került színre. A német szerző csakugyan elküldte darab­ját a Vigszinho­mlok. Cime: Yvette a pokolban. A francia chansonette különben elég jó tár­saságban szerepel Lucifer ő felsége tűzbirodal­­mában s aligha unná magát el az illusztris kör­nyezetben. A darabban ugyanis a következők szerepelnek: Heine Henrik, Borgia Lukrécia, Messalina, Stuart Mária, Potifárné, Katalin cárné, Yvette Guilbert, Nero, Bonaparte Napoleon, Bacon, Shakespeare és Andrée, az eltűnt északsarki léghajós. A darab ez idő szerint Ditrói Mór vígszín­­házi igazgató asztalán hever­ő lesz-e szerencsénk hozzá a Vígszínház színpadán vagy sem, az egye­lőre a színház dramaturgjának a titka. A mi színpadi szerzőink közül, tudtunkkal, az egyetlen Gabányi Árpád az, aki komolyan fog­lalkozik spiritizmussal, de ő korántsem olyan ke­gyetlen, mint Foss Rikárd s nem ír a túlvilági szellemekről darabot, legfeljebb­­ ebédre invi­tálja meg őket. Ami pedig Yvette Guilbertet illeti, akit ez a dolog legközvetlenebbül érdekel, aligha gondol arra, hogy ő már a pokolban van s rakoncátlan pajkosságával tovább énekli a Petit cochont. ** Operette az Operaházban. A Vidéki Hírlap­írók Országos Szövetsége, amely a vidéki sajtó legdere­kabb zsurnalisztáit egyesíti, és amelynek első­sorban az a célja, hogy tagjai és azok családjai részére nyugdíj- és segélyalapot létesítsen, legközelebb a fővárosi közönség támogatására is appellálni fog. A belügyminiszter és a kormánybiztos hozzájárulásával ugyanis a budapesti Operaházban az Opera tagjai pénteken, március 11-én elő fogják adni Lecocq ope­rettjét, Angot-t mérsékelten felemelt helyárakkal, általános bérletszünetben. Úgy halljuk, hogy első­sorban az országos képviselők tették magukévá az előadás ügyét, mint akik folytonos érintkezésben ál­lanak a vidéki sajtó munkásaival. Lelkes propagan­dát indítottak meg az előkelő politikai körökben, amelyek már­is sok jegyet foglaltak le a rendkívül érdekes előadásra. A vidéki központokban is nagy az érdeklődés a március 11-iki operai operette­­est iránt. ** Mahler Prágában. Mahler Gusztáv, a bécsi Operaház igazgatója, amint Prepából jelentik, ma este az új német színházban a filharmóniai társaság hang­versenyén azt a szimfóniáját dirigálta, amelyet a prágai német tudomány- és műpártoló társaság nagy díjával kitüntetett. Most, amikor a nemzetiségi villon­gások olyan elkeseredettek Csehországban, érdekes, hogy Mahler tiszteletére a német országos színház zenekarához a cseh országos színház huszonöt ze­nésze csatlakozott. Az est folyamán lelkesen ünne­pelte a közönség és a zenekar Mahler Gusztávot.­­ ** Goldmark és az újságírók. A Budapest Újságírók Egyesületének, egy küldöttsége járt a na­pokban Bécsben Goldmark Károlynál, hogy őt az egyesület által március kilencedikén rendezendő nagy zenekari hangversenyére meghívja. — Mint láthatják az urak, — felelte a mester, — gyöngélkedő vagyok s így kötelező ígéretet nem tehetek arra, hogy elmegyek. Pedig mennyire sze­retnék jelen lenni a hangversenyen. A műsorról mondhatom, hogy felülmúlhatlanul fényes! A mester ezután még hozzátette: — Nagy veszteség lenne rám nézve, ha Schrod­­tert nem hallhatnám, aki a Házi tücsök nagy áriájá­val engem mindig könnyekre fakasztott. Goldmark kötelező ígéretet tett, hogy a Buda­pesti Újságírók Egyesülete által rendezendő legköze­lebbi hangversenyre egy Magyar ünnepi nyitányt is. A hangverseny iránt különben szokatlan nagy az érdeklődés, különösen az előkelő körükben, amely már addig is sok elsőrendű jegyet jegyzett elő. A még meglevő jegyek kizárólag Méry Béla zenemű­­kereskedésében (Dorottya­ utca 7. sz.) kaphatók. A hangverseny után az egyesület rendező bi­zottsága a közreműködőknek,­­a Christmann nővérek, Schrödter Frigyes, Ney Dávid, Prill Károly, Mador Raoul és Márkus Dezső urak tiszteletére a Vigadó­ban bankettet ad, melyen a nagyközönség is részt vehet. A bankettre szóló jegyek az egyesület helyi­ségében (Károly-körút 4. sz.) délután 3—5 óra közt válthatók meg. ** Blaha Lujza Szegeden. Blaha Lujza holnap, pénteken, két estére terjedő vendégszereplést kezd a szegedi színházban. A nagy művésznő A szókimondó asszonyságban és a Télen című népszínműben játszik. ** Oratorium Pécsett. A derék dunántúli vá­rosból érdekes hir érkezik hozzánk. Köztudomású dolog a pécsiek rendkívüli művészi érzéke és neve­zetesen lelkesedése, amelylyel a zenét művelik. Min­den évben valami nagyobbszabású zeneművészeti eseménynyel vonja magára Pécs városa az egész ország figyelmét. Ez idén is így történik. Március 9-én az összes pécsi zeneegyesületek és a 44. számú gyalogezred zenekarának közreműködésével Haydn Évszakok című hatalmas oratóriumát fogják előadni. Olyan művészi vállalkozás ez, amely csak ott sike­rülhet, ahol igazi művészi szellem és lelkesedés áll a zene magasztos céljainak szolgálatában. Pécsett ez megvan és bízunk is benne, hogy fényes siker fogja a vállalkozók nemes törekvését koronázni. Pedig elég okunk van arra, hogy irigységgel nézzük a pécsiek sikerét. ** Művészek a cirkusz porondján. Párját rit­kító jótékony előadásra készülnek a bécsi színpadok előkelő művésznagyságai. Az előadást március tizen­kettedikén tartják meg a Bensz-cirkuszban s hogy némi fogalmat adjunk a minden izében eredeti pro­­gammról, felsorolunk belőle egy pár pontot: 1. Pálmay Ilka mutatványai egy szabadon idomított cirkusziéval. 2. Odilon és Betty asszonyok, mint zenebohócok. 3. Streittmann tenorista hegedűszólója lovon. Az előadáson az összes bécsi komikusok, mint elownok jelennek meg a porondon, a zenét pedig egy női zenekar „szolgáltatja“, amelynek tagjai a színházak karmestereiből kerülnek ki. Az exotikus előadást egy létesítendő színészmenedékház javára rendezik. ** A takácsok Parisban. Hauptmann Gerhard­­nak híres szocialista drámáját, A takácsokat, mint egy távirat jelenti, a párisi cenzúra betiltotta. A darab néhány évvel ezelőtt már színre került a Theatre Libre­ban s most az Antoine színház akarta előadni. A mostani tilalmat az magyarázza meg, hogy a Theatre Libre meghívott közönség előtt adta a darabot, míg Antoine színházának előadásai nyilvánosak. A rend­őrség tartott tőle, hogy a darab hason tüntetések­nek lesz az okozója, mint aminek n­emrégiben a Renaissance-színházban történtek a Mauvais Berger című darab utolsó felvonásában történtek, amelyben szintén egy sztrájkoló munkásokból álló csapat jele­nik meg a színpadon. ** A feledékeny tenorista. A párisi nagy ope­rában komikus kis epizód történt múlt szombaton, a Hugenották előadása közben. A tenorista megfeledke­zett a harmadik felvonásban a jelenéséről és kényel­­mesen üldögélt az öltözőjében. Mikor a jelenése kö­vetkezett, a zenekarnak meg kellett állania s az elő­adás szünetelt addig, mig a feledékeny Raoul elő­került az öltözőjéből. A feledékeny tenorista a darabban nagy malőrjére, ezzel a mondattal lép ki a színpadra: — Kételkedett talán pontosságomban? A tenoristának erre a kérdésére az egész ház harsogó kacagásban tört ki. ** Dreyfus-paródia a Városligeti Arénában. Az Ördögszigetre száműzött, szerencsétlen francia kapitány, akit a külföldön már annyian dramatizál­tak, nálunk sem kerüli el azt a sorsát, hogy színpadra kerüljön. Csakhogy a jókedvű magyar szerzők, akik

Next