Budapesti Napló, 1898. április (3. évfolyam, 92-119. szám)

1898-04-02 / 92. szám

99. szám. Budapest, szombat @*ШАР£$Т1 КГАРЕ.6 1808. április 2. 5 réssel fordult Spanyolország és az Egyesült­ Államok minisztereihez, hogy a fönnforgó viszályt választott bíróság útján intézzék el és ezzel adjanak méltó pél­dát a jövőre nézve. ШЕЕК. Budapest, április 1. — BUDAPESTI NAPLÓ. Március 31-én új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azo­kat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megnyításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytala­nul küldhessük tovább. — Személyi hír: Vértesy Sándor, a budapesti ítélőtábla elnöke, Fiuméból, az ottani törvényszék ügymenetének és ügyvitelének megvizsgálása után, Budapestre vissza­érkezvén, a mai napon ismét át­vette a tábla vezetését. — A király útiterve. Pécsből ma a király leg­közelebb utazásaira vonatkozólag a következőket közlik: A király húsvétvasárnapján Budapestre­ uta­­zik és 12-én visszaérkezik Bécsbe. E hó 19-én a király Gizella hercegnő ezüstlakodalmára Münchenbe, onnan a szász király születése napja ünnepére Drez­dába, azután pedig a királynéhoz Kissingenbe uta­­zik, ahonnan április 26-án tér vissza Bécsbe. — Bismarck születésnapja. A fried­­richsruhi kastély virágdíszben pompázik, az egész Bismarck-család együtt ünnepli meg a vaskancellár nyolcvanharmadik születése napját. Ezrével érkeznek az üdvözlő táviratok és levelek. A császár drága sétabotot küldött ajándékul, amely­nek aranygombjába a császár neve van bevésve. Bismarck herceg egészsége az utóbbi időben lé­nyegesen jóra fordult. A Hamburger Nachrichten, a herceg lapja, a következőket írja: „Bismarck herceg most annyira meg van elégedve a külső és belső politika vezetésével, hogy az bizonyára hozzá fog járulni teljes fölgyógyulásához.“ — Jókai Mór. Nyolc napi távollét után Jókai Mór ma jelent meg először a szabadelvű pártkörben és több órahosszat elbeszélgetett barátaival. A párt­ban mindenki szívből üdvözölte az ősz írót azért, hogy szerencsésen kiheverte baját. — Gróf Andrássy Aladár állapota. Gróf Andrássy Aladár állapota, mint örömmel értesülünk, rohamosan javul, úgy hogy a tanárok véleménye szerint vasárnap már az ágyat is elhagyhatja. A be­teget állandóan sokan látogatják s ma többek között báró Bánffy Dezső miniszterelnök és báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter is ott voltak. A fiumei választás előtt. A fiumei rappresen­­tanza választása dolgában ma előértekezlet volt. Az autonomisták megállapították a jelöltek névsorát. A régi autonomista városatyák közül negyvenkettőt újra jelölnek. Néhányan a jelölést visszautasították, köz­tük Ossoi­ack Lajos, Simonich Antal, Dekovich Henrik és dr. Seeman Antal. Azokat a liberálisokat, akik az utolsó rappresentanza tagjai voltak, nem vették föl a listába. A város nyugodt. — Háromszázezer forintos alapítvány. Bischitz Dávidné nevét báró Hirsch Mór özvegye ma még feledhetetlenebbé tette. Szívéből állított emléket annak az asszonynak, aki csak szív volt a maga teljességében. A nagy filantróp özvegye ma levélben jelentette be, hogy háromszázezer fo­rintos alapítványt tesz Bischitz Dávidné nevére a budapesti árvagyermekek javára. — A csendőrség szaporítása. Az ország köz­­biztonsága érdekében a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg elhatározta a csendőrségnek nagyobb arányban való szaporítását. Nemcsak fontos állami érdekek követelték ezen tovább el nem ha­lasztható szaporítások mielőtti foganatosítását, de szükségessé tették ezt a csendőrségi legénység igen terhes szolgálati viszonyai is. A csendőrség jelenlegi létszáma mellett ugyanis egy-egy csendőrre átlag 35 kilométer leportyázandó terület esik, igaz, hogy 13 kilométerrel kevesebb a múlt évvel szemben, de a csendőrségi legénységre nézve ez a szolgá­lat is még mindig oly terhes, hogy annak meg­könnyítéséről gondoskodni kellett, ez pedig csakis a csendőrség gyors kiegészítésével, illetve szapo­rításával érhető el. A belügyminiszter a honvé­delmi miniszterrel egyetértőleg ennélfogva a már­is megkezdett új őrsök felállításával ez év folyamán 70 új csendőrőrst fog felállítani és ezáltal a legénységi állományt 400 fővel fogja szaporítani, ami természet­szerűleg 2 új szárny- és 4 Szakaszparancs­nokság felállítását vonja maga után. Az ország közbiztonsá­gának lehető teljes biztosítása szempontjából az ed­digi 147 gyalog- és 3 lovasőrsöt felemelik 268 gya­log- és 8 lovasőrsre, miáltal az eddigi 1056 főnyi csendőrlegénység létszáma 800 csendőrrel szaporodik. — Szünet az egyetemen. A húsvéti szünet holnap veszi kezdetét a tudományegyetemen és e hónap 13-ig — a húsvét utáni első szerdáig tart. — Április II. Dr. H­erczegh Mihály, az egyetem rektora ma délután 4 órakor magához kérette az ifjúsági egyesületek elnökeit és a többi tisztviselőit, hogy velük megbeszélje azt a módozatot, amelynek keretében az egyetemi ifjúság részt vegyen április 11-ének megünneplésében. A rektor nagyobb beszéd­ben hívta föl az ifjúság vezetőit, hogy vegyenek részt az ünnepségben. Hivatkozott arra, hogy ő is kormánypárti, de azért a március 15-iki ünnepségben mégis részt vett. Nem áll az, úgymond, hogy a hiva­talos körök nem ünnepeltek március 15-ikén, hiszen a képviselőházban is szünetet tartottak. Március 15-ike a nemzet ünnepe, míg április 11-ike a király ünnepe. Elvárja az ifjúság vezetőitől, hogy az ifjúsági gyű­lések ellenére is fognak módot találni arra, hogy az az ifjúság, amely annyiszor megmutatta a király­­hűségét, most sem fog elzárkózni az ünneplés elől. Hasonló értelemben szólt az ifjúsághoz Sághy Gyula is. Tóth Ödön, az egyetemi kör elnöke kijelentette, hogy az ifjúság már három fórumával határozott e tárgyban, azért a jelenlevők a megállapodást meg nem másít­hatják s proponálja, hogy esetleg egy újabb ifjú­sági közgyűlés elé terjeszszék az ügyet. Vele szem­ben Szily Ádám, ifj. Wekerle Sándor,­­ Komáromy Zoltán, Szemenyey Kornél és Greiner Miklós azt han­goztatták, hogy az egyetemi ifjúságnak nem szabad kivonnia magát a nemzeti ünnepből. Körülbelül másfél órai tanácskozás után elhatározta az értekez­let többsége, hogy holnap Szily Ádám elnöklete alatt bizottságot alakít, amely megállapítja az ünneplés részleteit. Az Állatorvosi Akadémia hallgatóinak önképző­köre tegnap elhatározta, hogy részt vesz a fővárosi polgárság április 11-iki ünnepén. A választmánynak ezt a határozatát az Akadémia hallgatóinak nagy része nem helyesli. — A Budapesti Napló Leckepénz- Alapja. Azok között a tanulók között, akiket a Budapesti Napló Leckepénz-Alapja juttatott vissza az iskolába, négy leány is volt, mind a négyen a VIII. kerületi zerge­ utcai polgári leányiskola sze­gény növendékei, akikre nézve megszűnt volna a tanulás lehetősége, ha a Budapesti Napló jólelkű közönsége meg nem teremti a szegény gyermekek leckepénz alapját. Az iskola tantestületének a múlt héten tartott üléséből mintegy nyugtázásául a négy leánytanuló leckepénzének, ma a következő jegyzőkönyvi kivonatot kaptuk: Jegyzőkönyvi kivonat a VIII. kerületi práter-utcai polgári leányiskola tan­testületének 1898. évi március hó 26-ikán tartott gyű­lésének jegyzőkönyvéből. •Jelen voltak: Wittinger János igazgató elnöklete alatt a tantestület összes tagjai. 4. pont. Elnöklő igazgató tudomására hozza a tanári karnak, hogy a Budapesti Napló szer­kesztősége nála iskolánk négy tanulójának félévi tandíját kifizette. Javasolja ezért az említett szerkesztőségnek köszönetünket ki­fejezni. Határozza a tanári­­kar egyhangúlag, hogy a maga részéről is köszönetét fejezi ki a Budapesti Napló tek. szerkesztőségének hu­mánus cselekedetéért és erről nevezett szer­kesztőséget jegyzőkönyvi kivonatban kívánja értesíteni. Budapest, 1898. április 1-én. Wittinger János Sziklás Adolf igazgató, jegyző­. Köszönettel fogadjuk az elismerést jó szán­dékunkért, de a köszönet nem minket illet, ha­nem azt a melegszívű közönséget, mely sikerre segített a munkánkban. — A toll. Ezelőtt kilencven évvel készítették az első acéltollat Birminghamban s azóta ez a csöpp kis acéljószág óriási dolgokat művelt. Világtörténetet csinált, emberekből istent faragott s istenekből port és hamut őrölt. Mindez szépen meg vagyon írva a históriában. De csinál ez a csöpp acéljószág olykor humoros ügyeket is, amelyek szűkebb körökben mozognak és szerényen elvonulnak a világtörténe­lem zord világából. A kis neóltoll például váltó­kat ír alá, amelyekért elcipelik az ember búto­rát, sajtóperekhez való anyagot szül, amiért az ember államilag kénytelen ülni, szerelmes levele­ket szerez, amik miatt kiátkozások és páros vias­­kodások történnek. Ezt a tarka gyűjteményt most hivatalosan megszaporítjuk egy érdekes és különleges esettel. Az eset Mistress Frances Hodgson Burnellel történt, és igen szomorú. Ez a mistress amerikai hölgy, aki igen híres regényeket irt, például a Kis lord címűt. A hírességén igen büszke volt, még pedig nemcsak a nagyvilágban, hanem a szűkebb családi körben is. A szűkebb családi körben azonban félel­mes vetélytársa akadt, nevezetesen dr. Swan Burnett иг, az említett hölgy hites férje. Ez az ar igen kitűnő szemorvos Washingtonban s nevezetes szemészeti szakmunkákat irt, amelyeket a szakkritika égig ma­gasztalt. Ámde a szakkritika szűkkörű s mister Burnett így korántsem örvendett akkora irodalmi hírnek, mint felesége, mistress Burnett. A hír­­egyensúly a megbillenése heves családi jelene­teknek len szülőokává. A doktor idegeskedett, az asszony is idegeskedett. Megindult a legnagyobb stilis összeveszések egyike, amely most több sűrűn telek­t­ivén ott fekszik a washingtoni legfelsőbb ítélő­­bíróság asztalán, mint egy tarthatatlan állapot hű do­kumentuma. Válópör lett a dologból, a válópörből pedig őrült skandalum. Mindezt ama piciny acéljószág, az irótoll ütötte nyélbe. Mi sietünk megírni ezt a furcsa esetet, tanulságul mindazok részére, akik írnak s megenge­dik, hogy a feleségük is írjon. — Az eszteriák statáriuma. A politiká­nak is a korcsma a melegágya, különösen az oppozició politikájának. A bizalmas szögletaszta­­lok, amiket körülkönyökölnek a bús hazafiak, a pipafüst, a meleg, amiben felburjánzik a barát­ság meg a bizalom, hogy köztünk marad, amit beszélünk s akár államhivatalnokok is legyenek a borozó cimborák, olyan alaposan leszidják a kormányt a korcsmában, mintha holnap nem is kellene rászavazni muszájból arra, akit felülről küldenek. Aztán még segít a bor is az oppozí­­ciónak, a jó savanyú karcos, amiből nagyokat lehet kottyintani minden túlságos kockázat nél­kül, ami nem bágyaszt el, hanem föloldja a nyelvet. Szóval, a korcsma veszedelmes intéz­mény a kormányokra nézve. Itt sül ki, hogy nagy az adó, meg hogy nincs igazság a földön s onnan megy ki kutya rossz kedvvel az utcára a bánatos polgár, hogy aztán ha alkalom akad rá,­behajítsa valami nagy potentát ablakait vagy rebellis nótát énekeljen, amiért bekíséri a rendőr é­s bizonyos számú forintokat, vagy nem fizetés esetén bizonyos számú napokat ró rá a kapitány. Okos fejek kisütötték, hogy a fiumei sok herce­hurcának is csak a korcsmák az okai, azok a kis bizalmas aszternák, ahol szülő nyakú, gyékénybe fonott üvegekben olcsó olasz bort mérnek és ahol oppozíciót tanul a fiumei olasz-magyar. Otthon csupa ragaszkodó de­rék hazafi valamennyi, hanem a kocsmában politizál, és pedig annak a javára, akihez köze­lebb vonja a bor nemzetisége meg a nyelve muzsikája. A legjámborabbak egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy hangos szóval szidják a magyart és“Itáliába kívánkoznak, pedig hát nem nagyon örülne annak Itália, ha egy szép napon odaadnék neki ezt a szép várost s azt kivánnák csupán, hogy fizesse vissza a meg­számlálhatatlan millióinkat, amiket belefektet­tünk ebbe a hálátlan vállalatba. Tehát veszede­lem a sok eszteria, mert háborúság terem benne. Azért — úgy beszélik némely politikusok — a kormány egész komolyan foglalkozik azzal az ideával, hogy ha megint föl kellene oszlatni a rapresentanzát, amire pedig alapos a kilátás, be­zárat egy csomót a fiumei kis kocsmák közül. A törzspolitikusokat kizaklatják a maguk régi asz­tala mellől s egyszerre megcsappan az oppozició. Szóval, nemsokára megeshetik, hogy a kis kocs­mák zárt ajtain ilyen cédulák hirdetik a polgári jogok szentségét. POLITIKA MIATT ZÁRVA. — Letartóztatott pénzügynökök. Két hírhedt fővárosi pénzügynök került ma a hatóság kezébe. Egy Gleichenbergben lakó előkelő, vagyonos család egyik fia Budapesten szolgálja az önkéntességi évét. A fiatal­ember néhányszor anyagi zavarokkal küz­dött és mindannyiszor Hartmann és Altschul hirhedt budapesti pénzügynökökhöz fordult segítségért. Ezek szívesen adtak a vagyonos önkéntesnek köl­csönt, aki mindig váltót adott az összegre. Né­hány nappal ezelőtt a fiatal­ember rendezni kívánta adósságait és leszámítolta váltóit. A vál­tók leszámítolásával kitűnt, hogy Hartmann és Altschul több ezer forinttal megcsalta. Az ön­kéntes ma délelőtt bejelentette az esetet a rendőr­ségnél, amely azonnal megidézte az ismert pénz­­ágenseket. A feljelentett üzéreket dr. Arányi Taksony hallgatta ki. A kihallgatás alkalmával oly tények kerültek napvilágra, amelyeknél fogva a kapitány a két ügynököt letartóztatta. A letartóztatottak ügyében dr. Vaisz Sándor ügyvéd járt el a rendőrségnél, de eredmény nélkül. — A vásárcsarnoki állások. A belügyminisz­ternek a fővároshoz ma érkezett leirata jóváhagyja azt a közgyűlési határozatot, hogy a vásárcsarnoki összes állásokat pályázat kiírásának mellőzésével töltse be a főváros. — Huszárönkéntesek mulatsága. A főváros­ban levő 16-ik huszárezred önkéntesei 26-ikára táncmulatságot terveztek, amelyet azonban Natália főhercegnő halála miatt elhalasztottak. A mulatságot, amelyre a március 26-ikára kibocsátott meghívók érvényesek, holnap este tartják meg a Royal ter­meiben.

Next