Budapesti Napló, 1898. december (3. évfolyam, 333-358. szám)

1898-12-01 / 333. szám

Budapest, 1898. Harmadik évfolyam. 333. szám. Szombat, decemoer 3. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-kömt 18. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kiadja: VÉSZI JÓZSEF. BRAUE SÁNDOR. A SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 14 frt, */* évre 7 frt, V« évre 3 firt 60 kr. egy hónapra 1 £rt 20 kr. Egyes szám Budapesten 4 kr., vidéken 5 kr. Preludium. Budapest, december 2. (S.) Ausztriában még nincs meg a szláv hegemónia, csak készül; és gróf Thun máris kénytelen megfenyegetni a szövetséges német birodalom kormányát, néhány cseh és len­gyel nemzetiségű osztrák alattvaló kiutasítása miatt. A dolog, magában véve, olyan kicsiny és mégis annyira jellemző. Szó sincs róla, hogy e miatt az eset miatt akár egy tenyér­nyi vakolat is lehulljon a hármas szövetség épületéről; sző sem lehet miatta komoly bo­nyodalomról monarkiánk és a német szövet­séges között; de a dolognak az’ért nagyon komoly tanulságai vannak. Ez a kis differen­cia még csak izelitő, hanem sejteni lehet be­lőle, hogy mi lesz akkor, ha majd bekövet­kezik az a katasztrófa, amely felé Ausztria hanyatthomlok rohan; mi lesz akkor, ha majd az egységes osztrák állam végképpen felbom­lik és fedéralizált tartományok lépnek a helyére, a szláv elem túlsúlyával. Nem kell ahhoz különös találékonyság, hogy meglás­suk ennek a fordulatnak a bomlasztó hatá­sát az európai béke-politika mostani alapjára, a hármasszövetségre. Hogy ebben a veszede­lemben micsoda bonyodalmaknak a forrása van, arról elmélkedni, sajnos, nem idöelötti dolog már. A bomlás processzusa halad a maga utján ; nincs, ami feltartóztassa, a ma­tematikai bizonyosságot nincs erőhatalom, amely bizonytalanságra változtassa. Az osztrák állam létét már keletkezése óta centrifugális erők aknázták alá; a német hegemónia féken tartotta ezeket az erőket. Ám mióta ez a hegemónia veszendőbe megy, azóta bizo­nyossá lett, hogy a felrobbanás múlhatatlanul bekövetkezik és az is bizonyos, hogy nem­sokára. Ä szertezüllő állam romjai fölött át­T A R C A. Cyrano vallomása. (A Cyrano de Bergeracbo].*) — A Budapesti Napló eredeti tárcája. — A bájos, de a kor ízlése szerint negédes Boxán azt kívánja Christiántól. hogy szerelmét finom, elmés szavakkal vallja be. Christian a leány erkélye alatt s a mind sűrűbbé váló sötétségben egy ideig a Cyrano segítségével beszél, aki titokban súg neki mindenféle szépet, de a szellemes riposztokat nem mondja elég gyorsaD, sokszor akadozik, amit Roxán észre vesz. Ekkor Cyrano maga áll a Christian helyére és elra­gadó ékesszólással vallja be Roxánnak Christian ne­vében a maga szerelmét, mert Cyrano poéta szivének egész nagyságával és rút arcának egész reményte­lenségével szereti a gyönyörű précieuse-t. Ez a pár­beszéd a harmadik felvonás fénypontja. CYRANO. (Az erkély alá húzza Cristiánt és maga áll a helyére.) így nem megy! . . . Majd magam! . . . ROXÁN. Beszédje ma Bizonytalan 2 . . megbotlik a szava . . . Miért ? CYRANO. (Félig hangosan, mint Christián.) Sötét van s a homályon át Csak tapogatva leng a szó fülébe. ROXÁN. Ha ón beszélek: nincsen ennyi gát. *) Harmadik felvonás, VI., VII., VIII. IX. jelenet. veszik majd uralmukat azok a bomlasztó erők: a szláv nemzetiségi törekvések. És ke­resik érvényesülésüket továbbra is; megtá­madnak minden köteléket, amely összetart, és nincs biztosíték arra, hogy romboló mun­kájuk megáll első diadalánál. A monarkián kívül eső vonatkozásokban a hármasszovet- ség az, amelyre mérgüket ontják ; de érez­tetni fogják hatásukat a monarkián be­lül is. Ebben kételkedni botor optimizmus volna. Lehetetlen'az, hogy dinamikai hatá­sukat ne éreztessék ott, ahol erre minden előfeltétel megvan; lehetetlen az, hogy a széthúzó nemzetiségi áramlatok diadalrajutá- ísának felbátorító hatása ne jelentkezzék nyom­ában Magyarországon is, a magyar állam ? egysége ellen törő nemzetiségi agitáció fel- bátorodásában. Ezt a veszedelmet egészen elhárítani, sajnos, már késő. Az uralkodó magyar poli­tika elmulasztotta azt a kötelességét, hogy negfegyen mindent az osztrák államegység széthullásának megakadályozására. Nemcsak nem teljesítette, de föl sem ismerte ezt a köteles­ségét. Mulasztásával, lusta opportunizmusával egyenesen elősegítette a bomlást, sőt még ennél is tovább ment. Mikor már minden lehetősége elmúlt annak, hogy az ausztriai bomlást feltartóztassa, elmulasztott mindent arra, hogy ennek a bomlásnak a veszedel­mei nálunk csökkentessenek. A politikai józanság elemi követelménye volna az, hogy kevesbítsük az érintkezés pontjait azzal az elemeire bomlani készülő államkeverékkel, amelyet Ausztriának hívnak; és a dolgok fej­lődése meghozta az alkalmat is, amelyet alaptörvény erejénél fogva sem volna szabad elmulasztanunk. Módunkban volna legalább Ausztriától való gazdasági elkülönítésünket megvalósítani és ezt ráadásul még gaz­CYRANO. Természetes ! Mert szívem áll elébe ! Mert minden szót, a mit felém lehel, Kitárt szivem hódolva fogja fel! Aztán az én szivem nagy, az ön füle parányi. S édes szavának könnyű felülről ide szállni. Beszédem fölfelé megy ... ez fáradságosabb! ROXÁN. Do fürgesége megjött, nem cammog, mint a rab. CYRANO. E kis gimnasztikától csodás erőre kap! ROXÁN. Valóban nagy magasból beszélek önhöz! CYRANO. ö Ha ily magasból hullna szivemre durva szó, Megölne! ROXÁN. (Mozdulatot tesz.) Lemegyek. CYRANO. (Gyorsan.) Nem! ROXÁN. (Az erkély alatt álló padra mutat.) Lépjen e padra hát! CYRANO. (Rémülten visszahátrál.) Nem! Nem! ROXÁN. Hogyan,? Folyton kosarat ád ? CYRANO. (Az indulat mindjobban elragadja.) Engedje, hogy az alkalommal éljünk, Kedves szavakkal egymással beszéljünk S ne lássuk egymást ! dasági érdekeink is követelnék. Ám e helyett mit tett báró Bánffy Dezső? Pro- kíamálta a »szorosabbra fűzés“ elméletét. És a többség soraiból kibocsátják a jel­szót, hogy reánk nézve közömbös, vájjon német-e Ausztria, vagy szláv; egységes-e, vagy annyifelé szakadó, ahány részből össze­tákolták. És ezt a kétségbeejtöen könnyelmű, hihetetlenül rövidlátó okoskodást senki sem dezavuáTta azok közül, akiket illetett volna. Amint a magyar állam alkotmányosságát nem féltik az ausztriai abszolutizmustól, azon- képpen nem féltik a magyar állam egységét sem Ausztria szerteomlásától, a magyar állam magyarságát a lajthántuli szláv uralomtól. És Ausztriában minden úgy lesz, amint az erők törvényénél fogva most már lennie kell; és reánk zudul minden veszedelem, a nélkül, hogy fel volnánk készülve a véde­kezésre. Itt lesz nemsokára az a pillanat, amelyben Magyarországon az állam fenntartó erők összességének együttes, megfeszített mun­kásságára lesz szükség. És milyen állapotban találja ez a veszedelem a magyar közéletet ? Soha olyan szertehuzás, soha olyan izzó gyűlölet, soha olyan mélységes szakadás az államélet egyes faktorai között nem volt, mint ezekben a válságos időkben. És semmi re­mény az ellentétek kiegyenlítésére, semmi remény arra, hogy a nemzeti önfenntartás nagy munkájára egyesülhessenek az arra hi­vatottak; semmi remény erre, mig útját állja a kiegyenlítésnek a pártviszály élességéből élősködő hatalmi önzés. Soha könnyebb nem volt pedig az izzó szenvedélyek kiengeszte­lése, soha egyszerűbb módja nem kínálkozott az ellentétek áthidalásának. Ez éppen a két­ségbeejtő. Csak egy kormányt kellene felál­dozni, semmi egyebet, s akkor még minden meg volna menthető. E helyett mindent kőé­ül I ROXÁN. Mit mond ? CYRANO. Isteni! Egymást az éjben vágyva sejteni 1 Ön a homályban egyebet se lát, Csak köpenyem hullámzó vonalát, S fehér ruhája csillog csak felém: Én csupa árnyék és ön csupa fény ! Tudná, e perc mily üdvösség-adó l .., Ajkamról néha szépen folyt a szó ... ROXÁN. Gyakran ! CYRANO. Találtam cifra szavakat, De a szivemből még egy sem fakadt. ROXÁN. Miért ? CYRANO. Mert eddig ... más beszélt belőlem ... ROXÁN. Más? CYRANO. ... A zavar ... a gyáva remegés, Mely nyűgzi azt, aki szemébe néz! De a homály mindezt elűzi tőlem . .. Először önnel most, csak most beszélek! ROXÁN. A hangja is más! CYRANO. (Szenvedélyesen közeledik.) ügy van, más! A lélek Fölszabadul ... bilincsemet lerázom ... És most merem . -. (Zavartan megáll.) Heves felindulásom Bocsássa meg . ..! Beszélnék hidegen, De olyan édes .. . olyan új nekem ... Lapunk mai száma tizenhat oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék