Budapesti Napló, 1899. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
.pest, vasárnap . BUDAPESTI NAPLÓ 1899. január 1.. ... „ 1. szám. Az asztalra, a remegő lakoiffy Dezső homlokán verejtékezgenek. Valami nehéz álma leheellenciájának. Amint ágyát elhagyja, komornyik. Nem járt itt egy öreg ember? kérdi igazottan. — De igen, még most is itt vár az a szobában. — Varkocsba Van fonva a haja? — Dehogy; tar a koponyája. — Daróc a ruhája? — Dehogy; frakk van rajta, kegyelmes uram. — Megmondta a nevét? — Meg. — Ugye, magyar alkotmánynak hívják? — Dehogy, báró Podmaniczky Frigyesének, hozza a gratuláló pártot. A kegyelmes úr sóhajt egyet, aztán boldogan mosolyog. BELFÖLD. / Ex-lex. jí АГ — A Biffzapesti AT«g£P4udósitójától. —* Budapest, december 31. Holnap, az uj esztendő első napján Magyarország a törvényen kívül való kormányzás állapotába jut. Nem lesz fölösleges, ha közelebbről megvilágítjuk" ennek az állapotnak a gyakorlati jelentőségét és következményeit. A törvényen kívüli" állapot" jelentősége általánosságban az, hogy a kormány holnaptól fogva nem rendelkezik a kormányzás pénzügyi eszközeivel, vagyis az állami kiadásokat nem teljesítheti és a bevételeket nem fogadhatja el, mivel az államháztartás költségei megajánlva nincsenek s azoknak átvételére és kiadására a kormánynak törvényhozási felhatalmazása nincs. Az állam úgynevezett^ szükségjoga a magyar jogrendszerben teljesen ismeretlen.~' “27‘"kormányzás pénzeszközei^kTözvéti'ynyers létezhetők meg, vagyis szükséges, hogy minden állami bevétel és minden állami kiadás a költségvetésről szóló törvénybe beállítva, ez a törvényhozás által megajánlva, s az ennek a törvénynek az alkalmazására a kormány külön törvénynyel, az úgynevezett költségvetési törvénynyel (appropriáció) felhatalmazva legyen; amennyiben pedig a folyó évre megállapított költségvetés nincs, törvényes felhatalmazás (az úgynevezett indemnity) kell arra, hogy a kormány az előző évi költségvetés alapján teljesíthesse a kiadásokat és gondoskodhasson a fedezetről. Ha mindez hiányzik, akkor a kormány törvénysértést követ el, ha mégis teljesít állami kiadásokat és elfogad az állam részére bevételeket. A minimuma ennek a törvénysértésnek az, hogyy ha a kormány az államnak meglevő pénzkészleteiből a legszükségesebb kiadásokat teljesíti és semmi bevételt át nem vesz; ennek a minimumnak a végső határát abban lehet megjelölni, hogy a hadsereg és a tisztviselők megkapják a fizetésüket. Ezen trdmene minden kiadás súlyosabb beszámítás alá esik, így például semmi szín alatt nem lehet folyósítani az állami építkezések költségeit és egyéb beruházási kiadásokat. Vannak kiadások, amelyeket törvények szabnak meg nagyobb időmennyiségre; ezek a kiadások — és ezek közé tartozik a civillista is, — költségvetés, vagy indemnitás nélkül egyátalán nem teljesíthetők. Ami a bevételeket illeti, ezeket az állam részére egyátalán nem lehet elfogadni, ha nincsenek megajánlva és pedig nemcsak hatósági kényszer nem alkalmazható, hanem önként felajánlott fizetés sem fogadható el. És ez áll nem csak az egyenes adókra, hanem a közvetett adókra, a fogyasztási adókra és illetékekre is. Ennek dacára megtörtént, — amint tegnap már megírtuk — hogy a szeszadónak újévután való beszolgáltatására a kormány kényszer alkalmazását kísérlette meg. Ez flagráns törvénysértés. Teljesen hamis az az okoskodás, — amelylyel kormánypárti részről a közvetett adókra nézve láncíroznak,hogy ezek az adók január 1-én túl is beszedhetők, mert ezekről külön törvény rendelkezik. Külön törvény rendelkezik az egyenes adókról is és a kormány ezeket mégsem meri behajtani, mert megajánlva nincsenek. Törvény szabja meg az évről tíz évre az újoncjutalékot is, mégis minden évben külön kell megajánlani az arra az évre eső újonckontingenst, így vagyunk a fogyasztási adókkal, nemkülönben az illetékekkel is. Ezek csak megszabva vannak a törvényekben, de megajánlva nincsenek és nem szedhetők be, ha nincsenek megajánlva. Ehhez képest a pénzügyőrségnek nincs joga a fogyasztási adókat beszedni, s ha ezeket nem fizeti valaki, e miatt bírságot kiróni. Senki sem köteles okmányra, hatósági beadványra bélyeget ragasztani, s a hatósági közegeknek nincs joguk a bélyeghiány miatt leletet fölvenni. Mindezekből nem következik azonban, hogy a költségvetés vagy indemnity hiányában be nem szedhető adók és illetékek elmaradnak. Ha akár a költségvetés, akár az indemnity meglesz, az elmaradt szolgáltatások behajthatók lesznek, mert a törvény visszaható erővel lesz felruházva. A késedelmi kamatok azonban nem lesznek követelhetők, ezeket az állam mindenesetre elveszti. Az elmondottak kiegészítéséül meg kell jegyeznünk, hogy az államvasutak, a posta- és az állami gyárak és bányák bevételei más megítélés alá esnek, mivel ezek nem tulajdonképpen való állami bevételek, hanem állami vállalkozások jövedelmei. A vasút és posta tovább sem szállít ingyen, az állami gyárban készült gépet, az állami bányából kikerült ércet sem adják ingyen és az ezekért járó fizetéseket az illető vállalatok kezelői jogosítva lesznek elfogadni. Hasonlóképpen dohányt, szivart, sót sem fogunk ingyen kapni, ezek is állami üzletek jövedelmei.A pénzügyi következményeken kívül még egy következménye van az ex-lex állapotnak: nem lehet ujoncozni addig, míg nincs megajánlva az 1899. évre szóló ujoncjutalék. Ha tehát az ujoncozás rendes idejében, márciusban még mindig törvényen kívüli állapot lesz, a hadkötelesek nem tartoznak sorozás alá állani és a sorozás csak törvénysértéssel történhetnek meg.zok, akik a nyakába szakadnak, ha hazamegy. Neki pedig nincs senkije, akivel összebújhatna valami kuckóba a szép, politúros bútoros lakásban s elenyeleghetne, ami pedig édes jó dolog lehet. Nagy embernek való cukkerli. A nagy, hideg dáma mellett egy kis forró testet is akart a házban, akit rátapaszszon a mellére, hogy egy kicsi, bizalmas szivecske dobogjon a szivén. Ilyenkor, ha erről volt szó, némely gorombaságra is vetemedett, mert már túlságosan tele volt epekedéssel. — Az a tehén még egy borjút se tud adni az urának. Csak öltözik meg puccolja magát, de egy kis bocika nincs sehol. Egy kis boci, egy semmi, csak éppen, hogy szuszogjon . .. Künn a szódáskocsi körül nagy csatára hallszott. A nagy udvar sok gyereke püföle egymást. A diner rányomta az arcát a piszkos ablaküvegre s úgy bámulta őket. Különösen egy keményöklü kis legény tetszett meg neki. — Ki az a kis fickó?— kérdezte. — A Blumfeld suszteré. — No lám, egy rongyos suszter, s neki van. A Blumfeld csakugyan egy egészen közönséges rongyos suszter volt, mindazonáltal hét gyereke volt neki. És micsoda vézna kis béka volt a felesége ... Telvén-múlván az idő, egyszer csak úgy esett, hogy kevesebbet fordult meg az utcán a dinemé. S állandóan dühös volt, veszekedett mindenkivel s a szép piros, húsos szájából olyan ordináré beszéd ömlött ki az udvarra, hogy a portás mind megbotránkozott. A szép kelmékkel még nem szed műveltséget is magára az ember — mondta a szabó felesége, pedig hát talán éppsen ebben nem volt igaza, mert a szép kelmék emaradoztak az asszonyról. Kezdett úgy kijárni az udvarra, hogy éppen csak egy piszkos alsószoknya volt rajta, meg a mezítelen lábán egy papucs, meg valami rékliféle a derekán. S még többet veszekedett az urával, aki szegény most már hozzá se jutott a fuvolához soha. Az asszony már a kapuban várta s cibálta be és a remegő dühbel ordítozott neki. Kihallszott minden szava, ahogy a nyavalyába kívánt minden férfit s csúnya, piszkos átkokat mondott arra a gyermekre, aki jönni fog. A diner mindazonáltal jól érezte magát. Menekült hazulról, finom harmincötkrajcáros dohányból cigarettát adott a szódavizes legényeknek s újságolta fűnek, fának . — Jön a boci. — A hivatalban is elmondta : — Lesz már gyerek, kérem. — Meg a szatócsnak a másik sarkon. — Négy-öt kis esztendő s az én kis purdém is magától veszi az árpacukrot. S amikor egyszer nagyon megregulázta a többi gyereket a Blumfeld suszter fia, kedélyesen kiabált rá: — Majd ad neked az én fiam egy pofot, hogy leesik a fejed. — Ezenközben pedig, míg ő a minisztériumban hivatalilag foglalatoskodott, különös asszonyok jöttek - mentek otthon az asszonynál, aki már ki se jött az udvarra, csak éppen hogy az ablaknál egy nagy székből vigyázott ki a népekre. És nagyon beteges forma lett, megrokkant a szép nagyteste, egy kicsit meg is húzódott az arca is és sápadtak lettek az ajkai. Aztán meg ágyba esett. Valami baja támadt, rendkívül különös baja. Az ura kétszer-háromszor is hazaszaladt naponkint s tátott szájjal, aggodalmasan járta körül az udvart, hogy ugyan mi lehet a nyavalya. Mintha a szemetes gödörben keresné az okokat, még oda is lepislogott s valósággal belesárgult szegény a gondba. S ha szaladt vissza a minisztériumba, újra jöttek az öreg nénik, mintha csak valamelyik sarkon lesték volna meg, hogy mikor megy el , s lassan kint elmúlt a gyerek. Bejelentette, hogy jön , s egyszerre csak elmaradt. A dinert összetörte ez a csapás. Minden reménysége egyszerre tönkrement. Konok, örökös gond ült az arcára, szótalan, töprengő, meggörnyedt ember lett belőle, aki egyszer sírva simogatta meg a kis Blumfeld gyereket, a suszterét s úgy ment tovább, mintha cöllönköt kötöttek volna a nyakába. Az asszony pedig lassan-lassan újra a régi lett. Szép nagy darab fehérnép, piros, egészséges, finom öltözetű dáma, megint a szép csipkés, szalagos ruhákban. Az urát akár a hóna alá vehette volna, olyan nagy és erős volt mellette. Meg valami hangos, kiabáló diadal is volt az arcán, amint a sok rongyos nép feje fölött elnézett s megmustrálta az udvar vézna, hitvány kis asszonyait, akik szoptattak, hogy gyűrött, lapos zacskó lett a mellük, vagy piszkos gyerekeket fésültek az ajtó előtt, vagy éppen újra anyának készültek és alig-alig cepelték idomtalan testüket végig az udvaron, amint el-eljártak szomszédjaai egyik a másikhoz. Egyszerre aztán újra csendesebb lett, meg lompos is egy kicsit, mintha nem tudta volna olyan szép karcsúra befűzni magát, mint azelőtt. Később újra csak a közönséges szoknyájában járt ki a kútra és senkire se nézete. Megint beteges forma lett az arca, meg a járása se volt olyan büszke s az udvar pusmogva, mohó kíváncsisággal várta, hogy lesz-e valami. A din, már nem szólott senkinek arról, ami készig akarta elsietni a dolgot, mint először.Cursor olyan nagyon elszomorodott, csak járt, valami alattomos dühvel leste, hogy jöjjön már az öröm. Néha váratlanul toppant be az asszonyhoz s körüljárta a szobát, hogy nincs-e még a lakásban valaki. Nem tudta volna megmondani, hogy kire vadászik, csak valamire, ami a múltkoriban megrabolta a gyerektől. Most már ritka volt odabenn az olyan hangos Szó, ami az udvarra kihall- Nincs adóvégrehajtás. Holnaptól kezdve nincs adóvégrehajtás. Nincsen „további intézkedésig“. Úgy látszik, a kormány érezvén a törvényen kívül való kormányzás súlyos felelősségét, szükségét látja annak, hogy az ex-lex állapottal járó következményeket a lehetőségig enyhítse. Erre vall a pénzügyigazgatóságokhoz és a fővárosi adófelügyelőhöz intézett pénzügyminiszteri rendelet, amely az adóvégrehajtások beszüntetéséről intézkedik. A rendelet így szól: 3568. p. V. SZ. Körrendelet valamennyi pénzügyigazgatóságnak is a fővárosi tíz adófelügyelőnek. Utasítom a Címet, hogy jelen rendeletem vételétől további intézkedésig a közadóknak, a köz? írógépvétel előtt ne mulaszsza el a VOLT írógépet megtekinteni!! Csak így óvhatja meg magát attól, hogy saját kárán okulva, mégis arra kelljen visszatérnie. Bővebbet kívánatra beküldött katalógusunk mond. „YOLT“ írógép részvény-társaság smr BUDAPEST, NEW-YORK PALOTA. "ВД