Budapesti Napló, 1899. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

1. Budapest, vasárnap" ŰJftlAH )Т^ЕЗиАШШ BUDAPESTI BAPLO Wataá .{it лаопяЬпИ 1869. január 1. adók módjára beszedendő kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak végrehajtás utján való behaj­tását egész általánosságban szüntesse be. Ehhez képest rendelem, hogy sem a föszolgabirák­­nak, sem azok segédeinek utielőlegeket ne utal­ványozzon, valamint az állami végrehajtókat to­vábbi intézkedésekig behajtással ne foglal­koztassa. Budapest, 1898 december 29. Lukács, s. k. A fővárosnál ezt a miniszteri rendeletet ma délután két órakor kapta meg Halmos János pol­gármester, aki azt kellő utasítással elküldte Faller Ferenc adóügyi tanácsosnak. Faller Ferenc taná­csos a rendelet vétele után rögtön utasította a főváros összes végrehajtóit, hogy hétfő reggeltől kezdve — miután 1-én az ünnep miatt úgyis szünetel a végrehajtás — az adókat végrehajtás útján ne szedjék be. A pénzügyminiszter rendelete csak nagyon kevéssé enyhíti a törvénykívüli állapot jogsérel­­mét. Az egyenes adóknak kényszer útján vált beszedése csak egy kis parcellája annak tilalomnak, amelyet a költségvetés és pénzügyi felhatalmazás hiánya az állami végrehajtó bi­zalommal szemben statuál. E tilalom alá esik önként fizetett egyenes adó elfogadása és a köi­vetett adók beszedése is. Mivel ezekre a pénz­ügyminiszter rendelete nem terjed ki, sőt a kö­­vetett adókat a kormány egyenesen kényszer út­­ján készül behajtani, e szerint a kormány jóval kevesebbet tesz annál, amit a törvénytelen álla­pot sérelmes voltának csökkentésére meg kellett volna tennie. A kormánypárt újéve. A kormánypárt hangulata nyomott, aggo­dalmas. Gróf Tisza István újévi beszéde és a miniszterelnök válasza elé azzal a várakozással néznek, hogy ezeknek hangjától és tartalmától fog függeni a párt belső helyzetének további alakulása az újabb kilépések mérve és ideje. A párt legmérsékeltebb és legbefolyásosabb elemei igyekeztek gróf Tisza Istvánt arra bírni, hogy beszédjében kerülje a provokációt, hogy lehető­leg kevéssé legyen harcias. Gróf Tisza ezek­nek a figyelmeztetéseknek a megszívlelését ígérte, de az aggodalmak ezzel nem oszlot­tak el, mert a beszéd tartalmát senkivel sem közölték és általános a nézet, hogy a­mi Tisza Istvánnak már elég békés, az másoknak még elég harcias lehet. A miniszterelnök beszédjéről az hírlik, hogy nem lesz harcias, a kormány ma­gatartását illetőleg a defenzíva vonalában fog mozogni és nincs benne említés a házszabályok szigorításáról. A kormánypárton mégis nagy az aggoda­lom, mert attól félnek, hogy az események erő­sebbek lesznek a kormány szándékainál és bár a kormány minden aktív törvényszegést elkerülni óhajt, az országban mindenfelé mutatkozó pasz­­szív ellentállás a legelső alkalommal aktív ellent­­állássá lesz, s erre az erőszak elkerülhetetlen lesz. Aminek aztán a következményei végzete­sek lehetnek, szik. Két néma ellenfél állott szemben. Egy kis, most már nagyon is levonnyadt ember s a lusta nagy asszony, akinek csak a szeme beszélt, de tele vad dühvel, undorodással, keserűséggel, egy szép nagy fehér testű, formás állat, aki a fogát vicsorgatta, ha arra gondolt, hogy csúnya lesz, elromlik a keble, kiduzzadnak az arcai és hogy a nyakán csüng valami kis hús egy pólyá­ban, amit cöpölni kell, ami ordít. S megint jöt­tek az asszonyok, tisztes öreg nénik. Csak benn voltak, az ember azt se tudta, hogy hogyan. Mikor mentek, nagy pakkokat vittek. Egy-egy nagy kendőt, kabátot, amit ajándékba kaptak s azután vigyorogva súgtak össze. Néha éppen beléjük botlott a diner, amint sietve jött haza körülnézni és bámult utánuk nehéz lihegéssel, nekivágva a hátát a falnak s otthon is csak bá­mult, mintha veszendőben lenne az esze. Nagyon kínlódott szegény s most már bután, idegenül bámult a pojtásokra is, körül a szennyre, amiben valósággal buja volt a szaporodás. Lassankint el is fordult tőle mindenki. — Csúnya jellem — mondta a szabó. S a szép nagy asszony újra az ágyba esett. Attól kezdve a diner éppen csak hogy fölszaladt egy egy félórára a minisztériumba s rohant haza. Otthon k­itelepedett az ágytól messze egy sarokba s han n­élkül, pihegve bámulta az asszonyt. Az pedig ,­ha tartott volna tőle. Panaszos, nyö­­gös hangon pusmogott s rémülten pillantott néha az urára, aki pedig összegubbaszkodva me­redt reá. Hetek teltek igy el. Egyszer este a férfi bort hozott és itta, mint a vizet. Aztán újra elment a palackkal s megint tele hozta vissza. Azután aztán úgy ment min­dig. Az asszony szóltani se mert neki, csak nyö­gött az ágyban. Újra józan idő következett. Az ember a kút csatornája alá járt, ha érezte, hogy nehéz a feje s hideg vizet húzott a fejére. Csak s­takosan ment be a szobába. A szemei égtek,s mint a parázs s órákig ült egy helyben, bámulva­ az ágyat, a szép nagy kövér fehér asszonyt. Csak várt. Aztán megint nem jött a gyermek. Az or­vos azt mondta, hogy nem érti a dolgot. A diner eltorzult arccal mosolyogva hallgatta s morogva ment vissza a szobába. Egy kicsit még készülő­dött, járkált, mint a vadállat a ketrecben s aztán leült az ágy szélére s szépen, nyájasan kezdett az asszonynyal beszélni. — Nem lesz semmi? Nem? Mit gondolsz? Az asszony meglepetten nézett reá s öröm szaladt végig az arcán. Azt hitte, hogy borzasztó baj lesz abból, ha az ura megtudja, hogy nincs mit várni — s ez a hang megnyugtatta. .... . .... •„ , a „ „ i • „/•__л г. Amint előre léteztük, a kvótát megállapító , A terv egy kicsit sürgetve, de minden ha-­f, .... . • . . ,, . .. ". , rag nélkül kérdezte újra: i *.‘ kézirat ma jelent meg a Budapesti Közlöny­ben és — Nem érzed, hogy élne? Nem? 1 a Wiener Zeitungban. A magyar hivatalos lap közle­— Nem, már nem. i­mén­ye igy szól: Az ember sóhajtott.­­ Kedves báró Bánffy! Minthogy a ma­— Szegényke. S két oldalon simogatni kezdte az asszony arcát mind a két kezével, le a szép kövér nyakáig s egyszerre őrületes vad dühvel markolt bele a húsába. Összeszoritotta a torkát s lihegve ordított. — Megölted ! Piszok ! Megölted! És mindig erősebben markolta össze a gyö­’­nyörű szép nyakat és most már a fülébe ordított, hogy akkor is hallja meg, ha már kiment belőle a lélek. — Piszok! Aljas! Egyszerre úgy érezte, hogy rászakadt a ház s rohant kifelé. Az ajtónál azonban hanyatt esett és a szép polituros asztalba csapta a fejét. gyár korona országainak és a birodalmi ta­nácsban képviselt király­s­ágok és országok­nak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1899-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19., 20. és 21. §§-ai (1867. évi december hó 21-én kelt törvény 3. §-a. Bir. törv. lap 146. szám) értelmében létesítendő egyez­mény nem jött létre, a közös ügyek költ­ségeihez való hozzájárulási arány kérdé­sét az idézett törvény 21. §-a (az idézett tör­vény 3. §-a) alapján akképpen döntöm el, hogy az arány, melyben a magyar korona Fejérváry missziója. A honvédelmi miniszter bécsi útjának ered­ményéről olyan hírek szivárogtak ki, amelyek arra engednek következtetni, hogy Bánffy pozíciója fölfelé nem ingott meg, de megingatható­. Ennek a körülménynek a hatása alatt a béketárgyalások, amelyekbe a kormány ledérül ment bele, ma komolyabban folytatódnak ezen a részen is. A disszidensek és az ellenzék mégis óvato­san folytatják a tárgyalásokat, mert nem tartják kizártnak, hogy báró Bánffy még mindig csak arra törekszik, hogy a békealkudozások hatása alatt az ellentétek tompuljanak, az ellenzék ak­ciója lanyhább legyen és a kormány kényelme­sebben evezhessen abba az irányba, amelybe tö­rekszik, s amelynek a végcélja még mindig a­ parlament feloszlatása. Az ellenzék. Az ellenzéki pártok újévi beszédei nagyon harciasak lesznek, megfelelően az egész ellenzék­ elkeseredett és mindenre elszánt hangulatának A függetlenségi és 48-as párt délelőtt párt helyiségében gyűl össze. Itt Hentaller Laj üdvözli Kossuth Ferencet, akinek beszéde után összes ellenzéki pártok az ő vezetése alatt föl­keresik a korelnököt, Madarász Józsefet, ha, nála tisztelegjenek. A nemzeti pártban Horánszky Nándor ir beszédet mondani Apponyi Albert grófhoz, L­oossy Imre pedig Horánszky Nándorhoz. A néppártban délután négy órakor fogjál­ Molnár Jánost üdvözölni.­­ A disszidensek. A kormánypártból kilépett képviselők ma délután ismét találkoztak, de ez a találkozás nem formális értekezlet, hanem csak bizalmas meg­beszélés céljából történt. A disszidensek ma há­rom teremből álló helyiséget béreltek a Hungária­­forradó első emeletén. Nem lesz ez klubhelyiség, han­em zártkörű összejövetelek állandó helye és nincs is szó arról, hogy a kilépettek párttá ala­kulnak. Az O. É. ma a következő félhivatalos cáfolatot közli: / Az a hir, hogy gróf Zay Miklós bejelen-/ s tette a szabadelvű pártból való kilépését, teh .jl­­esen alaptalan.­­ Ezekben a tisztelgésekben meglesz a pre­lúdiuma annak a késhegyig menő harcnak, amely előreláthatólag már a keddi ülésen olyan viha­rokban fog jelentkezni, amilyenek még mindig példátlanok a magyar képviselőházban. Az ellenzék akciójának a terve ez: szünet­­ nélkül való heves ostrom, technikai obstrukcióval­­ keverve. Hogy a kormány vád alá helyezésére „ vonatkozó indítvány már legközelebb megtörténik,­­az nem valószínű, mert az indítvány megokol­ását­­napirendre kell tűzni, napirend pedig nem lesz, míg az elnökkérdés vitája be nem fe­jeződik és érdemleges határozatot nem is hoz a képviselőház az elnökválasztás előtt. A korona és Bánffy. A hivatalos lap holnapi száma,értesülésünk szerint, királyi kéziratot közöl, amelylyel ő fel­sége a Szent István-rend nagykeresztjét adomá­nyozza báró Bánffy Dezsőnek. Ebben a pillanat­ban már nem Bánffy vezeti ugyan a felség sze­mélye mellé rendelt minisztériumot, s a kitünte­tésről szóló királyi kéziratot már gróf Széchenyi Manó ellenjegyezte; de maga a kitüntetés egé­szen Bánffy műve, egészen reávall és egészen ő felelős érte. Báró Bánffy Dezsőnél valóságos rendszer az, hogy válságos pillanatokban a ko­rona mögé búvik, a koronát használja védőeszkö­zéül a maga cselekedeteinek. Ezt tette már akkor, mikor kormányralépte után a Kossuth temetésé­ről való gyászos megfutamodásért felelősségre akarták vonni és ezt tette kormányzásának egész ideje alatt lépten-nyomon. Ezt teszi most is. Elkövetteti a­ koronával azt az ildom­­talanságot, hogy kitüntetted magát akkor, mikor a pártszenvedélyek hullámai legmaga­sabbra csapnak; mikor a küzdő felek egyi­kének juttatott királyi kitüntetés valóságos tün­tetés a másik fél ellen, tüntetés, amely a koronát leszállítja a minden pártok fölött álló magaslatá­ról és azzal, hogy az egyik fél mellett való ál­lásfoglalásba veszi bele, egyenesen behurcolja a pártok dulakodásába. Ezt mélyen sajnáljuk, éppen alattvalói hódolatunknál fogva, a mely a korona tekintélyét mindennél magasabbra helyezi és ennek a tekintélynek nevében teszi felelőssé báró Bánffy Dezsőt a korona rovására elkövetett sú­lyos tapintatlanságért. A kvóta: OLI SEIDK­ITZ POR MOLL'-® FRANCIA BORSZESZ is SÓ felülmúlhatatlan bázis. • * mir/dama gyomorbajoknál, melyekből a rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A progi szertárakban MOLLI ké­szítménye kérendő eredeti dobozokban 1 forintjával. Legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyéb meghűlési bajok­­nál. A raktárakban ólommal zárt (plombiit) üvegekben 90 krajcárjával kaptató, MOLL készítmény kérendő.

Next