Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1899-03-01 / 60. szám

4 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 1. 60. számi tessék, kiküszöböltessék, ezen szakaszok valóban, mondhatom, csekély, apró modifikációkkal, lényegben el lettek fogadva. (Helyeslés.) Így el lett fogadása az,hogy a jegyzőkönyv hitelesítéséhez csak négy szónok szólhat és egyszerű szavazással/dönt a Ház fölötte (Helyeslés); el lett fogadva és meg lett állapítva, hogy a Ház indítványkönyvértek a felolvasásánál, az ott bejegyzettek indítványnak vétetvén, a házszabályok szerint e fölött egyszerű szavazással dönt aHáz. (Helyeslés.) El lett fogadva, hogy a napirend, megállapításánál csak négy szónok beszélhet és akkor a Ház minden további vita nélkül egyszerű szavazással dönt; az ülés pedig addig el nem oszlatható, amíg a kérdés eldöntve nincs. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy éppen ez a szakasz az, amelybenez a rendelkezés kétségtelenül igen nagy értékkel bír arra vonatkozólag, hogy a parlament munkarendje és rendes menete biztosítva legyen. Ezenkívülaz ülés meghosszabbítására vonatkozzólag ki lett mondva, hogy ha indítvány létezik az ülésmeghosszabbítására és az indítvány nem akar hosszabb időtartamra való meghosszabbítást, mint egy órára, — de egy órára igen — akkorUgyanazon tárgyak és a budgetnél — más tárgy: hát, azt szerelni lehet — akkor ez az indítvány minden vita nélkül, egyszerű szavazással döntetik el. (Helyeslés.) Igaz, hogy az ülés meghosszabbítására tett indítványnak ilyetén korlátozó elintézése, hogy vita nélkül kell felette határozni, csak egy órára van szorítva, de én azt hiszem, ez az egy óra az,, ami becses, ez az egy óra az, ami a tárgyalásokat sietteti, mert tapasztalásból tudjuk azok, akik a képviselőházban hosszas ideig ülünk.. . hogy múlt időkben, midőn végtelenig nyúló budget-tárgyalások alatt a 3 óráig tartógyűlést határozták el, szertelen kiágazó és végtelenbe nyúló tárgyalásokról többé nem volt szó, mert az a harmadik óra végtelenül fontos:a tárgyalások siettetésére és elég is. " . "!•"/ Ebben.....nagyjában a házszabályoknak a technikai obstrukció megakadályozására vonatkozó módosítása. Következett ezután egy igen nagy kérdés, az elnöki jog- és hatáskör kiterjesztésének kérdése, (Halljuk !) úgy amint azt a kormány tervezetének 205., 206. és 207. §ai tartalmazták. A tényleg fennálló Házszabályok 204. §-a, amely kimondja a kizárás lehetőségét, nem is lett sohaalkalmazva.Ennek ellenében a kormány részeiről javaslatba hozatott, hogy a végrehajtás megtörténik, ha szükség van rá és máskép nem lehet intézkedni, fegyveres erő alkalmazásával is. Hát, t. értekezlet, énnekem, megvallom őszintén, magamnak is kifogásaim voltak ezen szakasz ilyetén módosítása iránt, de kénytelen vagyok bevallani, hogy ezt így keresztülvinni nem is akartam; vita közben én tettem egy indítványt -és az előzékenységgel az ellenzék részéről azonnal el lett fogadva. Ez az indítvány abból áll, hogy mondják ki a pártok ezen megállapodásfolytán kötelezőleg, hogy a 204. szakasznak ez idő szerint módosítása nem történik meg, de ha, amit nem várunk és nem remélünk, az az eset előadná magát, amit 30 év óta a képviselőház ülésén nem adta elő magát, hogy az elnöknek represszív rendszabályokhoz kellene nyúlni, illetőleg, hogy a kizárás esetéhez kellene nyúlni, elvárják a pártok a Ház minden tagjától, hogy ha ezen büntetés alá esik, annak magát önkényt aláveti s a 204. §-nak végrehajtását nem gátolja. (Helyeslés.) Méltóztassanak a szöveget -kegyesen meghallgatni, rövid. Ha annak erköcsi értékét méltóztatik figyelembe venni, ha figyelembe méltóztatik venni azt, hogy ez által egy bizonyos obligót vállaltak a pártok magukra nézve, hogy ha a kizárás esete állana elő, nem veszik védelembe az illetőt, aki a büntetés alá esett, hogy megvárják, hogy az illető önként aláveti magát; egy olyan a Ház tekintélyéhez méltó, erkölcsi eredmény és hazafias megoldás van elérve, mely a fegyveres erőnek igen nehéz aktusánál (igaz ! ügy van!) értékesebb annál is inkább, mert ameddig úgy latenter megállapodásnak látszott,— mondom, csak latált,— hogya 204. csak akadémikus szakasz,, amelynek végrehajtásáról nincs szó, ki van mondva, hogy szükség esetén igenis végrehajtandó és alkalmazandó. Méltóztassanak meghallgatni, ez a deklaráció a következő lenne : A házszabályok 204. szakaszának módosítása nem tartatott ez idő szerint sem célszerűnek, sem szükségesnek. A magyar képviselőház önérzettel és elégtétellel tekinthet arra vissza, hogy 1865. óta 34 évi szakadatlan működése alatt nem forgott fenn eset, melyben ezen szakasz alkalmazásának szüksége előállott volna; a magyar parlament méltósága és tekintélye érdekében reméljük, hogy nem lesz arra szükség ezután sem ; de ha az a sajnálatos eset beállana, ha ezen szakasz alkalmazása elkerülhetetlenné válnék, az összes pártok részéről kimondatik és megállapíttatik, hogy a házszabályok 204-ik szakasza végrehajtandó. (Helyeslés.) A képviselőház összes pártjai felteszik és elvárják a ház minden tagjától, hogy, ha a ház valamely tagjára a kizárás határozata kimondatnék, az minden represszív rendszabály alkalmazása nélkül önként meghajol a házszabályok értelmében kimondott ítélet előtt és erkölcsi kötelességének ismeri magát annak önként alávetni. (Helyeslés.) Tisztelt értekezlet! A kúriai bíráskodás és a házszabályoknak akként kontemplált revíziója között szerves összeköttetés van megállapítva az alapon, hogy a házszabályok revíziója megtörténik, ha a kúriai bíráskodási törvény törvényerőre emelkedik és megfordítva. Úgy van ez gondolva, hogy a kúriai bíráskodási törvény a képviselőház általtárgyaltatnék, átküldetnék a főrendiházhoz, azalatt a képviselőház a házszabályokat tárgyalja és hogyha a főrendiház visszaküldi az üzenetét és a házszabályokat a képviselőház letárgyalta, akkor szentesítés alá bocsáttatik a kúriai bíráskodási törvény és véglegesen megszavaztatik a házszabály-revízió. (Helyeslés.) (A kiegyezés.) Tartalmaz ez a békeokmány még egy pár más pontot is, amit feltétlenül szükségesnek tartok a tisztelt értekezlettel közölni, hiszen lényegben majdnem szó szerint közöltem addig a többit is. Ha ez letárgyaltatik, akkor még tárgyalandó lesz, nézetem szerint kellő időben — és az is benne van a megállapodásokban — a végleges kiegyezési törvény, vagyis az Ausztriával fennforgó közgazdasági viszonynak 1903-ig, respektíve 1904-ig való rendezéséről szóló törvény, amelynek tárgyalása ellen ezen megállapodások értelmében az ellenzéknek nem szabad gátat vetni. (Helyeslés.) Ebben is ki van mondva, hogy abba a törvénybe felveendő a különben azonos tartalomhoz a bevezetési klauzula, felveendő a külföldi szerződések kérdése és felveendő az a pont, hogy amennyiben 1903-ig időközileg vámszövetség nem jönne létre, — amelynek tárgyalására és előkészítésére a kormány abban a törvényben egyúttal utasíttatik — egy évig tovább fennmarad a törvény, de vele együtt a nemzetközi szerződések is egy évvel prolongáltatnak. Ezután — és ez nagy fontossággal bír — van szerencsém jelenteni még azt, hogy ki van mondva, hogy „amennyiben Ausztriával a törvényben előírt módon vámszövetség köttetnék, jelen megállapodás az arra irányuló törvényjavaslatra is fennáll.“ Ez azt teszi, hogy nem az idén, hanem, ha egy év alatt vagy két év alatt, vagy három év alatt államszövetségről szóló törvényjavaslat előterjesztetnék, az a megállapodás, hogy annak a törvényerőre emelését gátolni nem szabad, érvényes erre is. (Helyeslés.) ami úgy gondolom, igen egészséges és a jövő szempontjából előrelátó intézkedés. (Élénk helyeslés és éljenzés.) És most, tisztelt értekezlet, nem marad más hátra, mint hogy egy pontjával foglalkozzam még ezeknek a mindenkinek türelmét — természetesnek találom — erősen igénybe vett tárgyalásoknak. (Halljuk ! Halljuk!) Az utolsó része t. i. ez : Méltóztassanak rá emlékezni, tisztelt elődöm jelentést is tett erről a pártnak, hogy az ellenzék követelt többféle kijelentéseket 9 illetőleg 10 pontban, arra vonatkozólag, hogy a volt kormány megkösse a jövő kormányt is, és így a jövő kormány a legközelebbi teendőkre nézve tegyen kijelentéseket, úgy a törvényhozás egyes teendőire, mint kormányzatának irányára vionatkozólagi, követeltetett egyes konkrét kérdésekben formulázott megállapodás, és formulázott nyilatkozattétel a jövő kormányzati irányra, vagy szellemre nézve van szerencsém jelenteni, hogy ezen kétségkívül nem egészen parlamentáris és normális eljárástól és kívánságtól az ellenzékiek elálltak teljes lojalitással és előzékenységgel és erről a békeokmányban nincs is többé szó; ebben az van. Az új miniszterelnök a béketárgyalások folyamán felmerült és még a jelen országgyűlés tartama alatt megalkotandó törvényekre, valamint a kormányzati működésre vonatkozólag a házban fogván nyilatkozni, e helyen külön megállapodások felvételének szüksége fenn nem forog. (Helyeslés.) Ezek után, t. értekezlet, miután volt szerencsém elmondani mindazt, ami a békeokmányba tartozik, a t. értekezlet szívességébe és kegyébe kell némelyeket ajánlanom, amit a percben a t. értekezlet előtt elmondani szükségesnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) (A győztes az ország.) Én, t. értekezlet, az imigy vázolt feltételekkel ellátott megállapodásokat, az úgynevezett béke művét meggyőződésem egész erejével és lelkem egész melegével ajánlom a t. értekezletnek elfogadásra. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, hogy a béke becsületes, és különösen tiszteletreméltó alapokon van megkötve. (Úgy van!) Én azt hiszem, 1. értekezlet, hogy most ez a helyes felfogás: ne keressük azt, ki mit adott, ki mit engedett; ne keressük azt, ki mit áldozott, hanem keressük a kibontakozást, amely ebből az áldatlan helyzetből kivezeti az országot, (Úgy van!) amely megszünteti a törvényen kívüli állapotot s a munkásságnak az útjait megnyitja; (Úgy van !) ne keressük azt és ne kérdezzük, ki itt a legyőzött fél és ki itt a győztes ? Hát egyik sem. Győztes az ország maga s az országnak az érdeke, mely a békének néz elébe. (Igaz ! Úgy van!) . -Z: És én, tisztelt értekezlet, nagyon érzem és méltányolom, hogy ez a párt ebben a küzdelemben sokat állott ki; megállotta nyugodtan és férfias önérzettel helyét (Úgy van!) az az öntudat töltheti el a pártot, ha ezt a békét elfogadja, hogy ezzel visszaadja az országnak nyugalmát. (Úgy van!) Ezzel visszaadja a parlamentjének egyensúlyát és munkaképességét, mint egy nagy nemzeti kincset, nemcsak a parlamentét, de magáét az országét. (Úgy van!) És ha azt visszaadta, akkor remélem, hogy a béke és az engesztelődés érzete bevonul a kedélyekbe is, és ez a béke állandó és tartósabb lesz, mint a minőnek azt a béketárgyalások megindulása előtt hittük. (Úgy van!) I.. .S . Én, tisztelt értekezlet, már nem akarok sokat mondani. Kötelességemben áll természetszerűleg, hogy holnap a képviselőházban elmondjam a kormány működésének irányelveit, és — habár nem sokat adok a szóra, az egy divatos szó — bizonyos programmszerű nyilatkozatokat tegyek. A tisztelt értekezlet — miután a" alapvető gondolataimat és elveimet itt deklaráltam — talán nem tartja szükségesnek, hogy e nyilatkozat részleteivel untassam. (Helyeslés.) Holnap megteendem a Házban , de pár szót kell még mondanom. Én érzem, hogy erőmnek elégtelensége és fogyatékossága mellett merész vállalkozás volt ez állást elfoglalni, e feladat nagy nehézségeivel megbirkózni és megküzdeni akarni; én a kötelességteljesítés momentumát láttam elérkezettnek és azért vállalkoztam; és vállalkoztam azzal a hittel, azzal a reménynyel, hogy a tisztelt értekezlet ezen intenciókat, amelyeket vázoltam, kegyes lesz méltányolni és támogatását megvonni nem fogja. És csak ez ad nekem erőt a feladat nagy és óriási nehézségével szemben.Int igen, én ide jöttem és kérem a szabadelvű pártnak támogatását. (Lelkes éljenzés.) De tessék azt egészen objektíve, nyugodtan, higgadtan mérlegelni és nekem csak akkor megadni, ha önöknek meggyőződése akképp fogad el, amin ő vagyok. Én ehhez a párthoz fordulok, erre pártra fogok támaszkodni. (Tetszés és éljenzés.) és kérem támogatásukat. De nem tagadom, sőt kijelentem, hogy igen szívesen fogadom mindenkinek a támogatássát,ahol az én programmomat támogatni jön ékítek írármak keretén belül (Élénk helyeslés.).