Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)

1899-07-01 / 179. szám

л Budapest, 1899. Negyedik évfolyam. 179. szám. Szombat, juüus !. Szerlcesztöség és b József-köm *' i8. iadóhivatal: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kiadja: VÉSZI JÓZSEF. BBAUN SÁNDOB. A SZERKESZTŐSÉG. Egész évre 14 frt, Va évre 7 írt, Vi évre 3 feí egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám Budapesten 4 kr., vidéken 5 k о yarázat. Budapest, junius 30. (v.) Az jzág déli határszélén, válasz­tóinak kői t b< politikát beszélt tegnap Wlas- sics Gyula, a magyar kultúrának ez a nemes ambíciója' és fáradhatatlan buzgalmu elö- harcosa- Megvédte az uj kormányzati szel­lemet egy gyanú ellen, amelyet, bármennyire képtt den, még sem volt fölösleges ilyen illeté­kes oldalról eloszlatni : ka hagyományos ma- gt/ar szabadelvüségtöl való elhajlás gyanúja ellen. A miniszter szembeállította a magyar történelmi liberalizmust a nemzetközi dok- trinér szabadelvüséggel; s ez utóbbival el­lentétben amazt mondta a magyar politika éltető elemének. Mi értjük Wlassics Gyulát s helyeseljük is kijelentését. De nem szeretnék, ha mások félreértenék s úgy helyeselnék szavait. Igenis, van kétféle szabadelvüség; s igenis e kettő közül az egyiket a magyar nemzet nem fogja bevenni soha. De tartunk tőle, hogy a doktrinérség és a magyar törté­nelmi jelleg szerint való osztályozás nem fog eléggé világosnak bizonyulni. Mert épp a históriai magyar szabadelvüség, mely a jobbágy­ság ostromlásával kezdte meg történelmi hi­vatásának betöltését, éppen ez doktrínákból volt kénytelen kiindulni. A magyar politiká­ban ennek a szabadelvüségnek nem voltak előzményei: a rendi alkotmány feudális szer­kezetével szembeni mint doktrína lépett fel, még pedig mint idegenből behozott, forra­dalmi természetű doktrína. Aki e század harma­dik és negyedik évtizedében szabad földön sza­bad polgárokat, egyenlő teherviselést, képvise­leti alapon nyugvó felelős kormányzatot követelt, a nemzeti renaissance egész dicső vezérkara mind elvont elméletekre építette vágyait és törekvéseit. Széchenyi is, Deák is, Kossuth is doktrinér volt bizonyos értelem­T Á _R _C A. Hangulatok. A Budapesti Napló eredeti tárcája! Irta: Nógrádi László. I. A vén fűzfa alatt. A falu közepén, ahol elfordul a poros ut ki­felé a mezőnek a halaványlila virágú liciomos garátok között, áll egy vén fűzfa. Hogy ismét ott jártam a palóc hazámban, aligonvást ismertem rá, úgy neki vastagodott. Valamikor régen, mikor még jó magam is vesszőparipán szaladozó gyerek voltam, csak olyan karcsú volt, hogy a lovat is hoz „д \thetett kötni, most egy ember is alig ‘■г &VA koronája neki duzzadt, lombosodott, c^ ágai csak olyan bánatosan csüggnek lefelé, mint régen. Akkor vesszőparipát metszettem róla, most csendesen megálltam árnyában s elgondol­kozva hallgattam suttogó lombjai beszédét . . . A napsugár fényes tengerét szerteárasztja a falun, a két sorban álló házak ablakai békés csenddel,néznek a poros útra, hol gyereksereg tanyáz. Épit ez a sereg porból hegyet, kis kertet, házat, fúr kutat, ás kicsiny sirt s beletemet egy csöpp fadarabot. Fölibe leszúr egy zöld ágat, oda tesz egy kétágú tövist. Egyik kiabál: gingalló, a másik énekel, sírást színlel. Megvan a temetés. Kocsi jön. Szétrebbennek, egyik erre, másik arra szalad. A kocsi szétrontotta játszóhelyüket. Nem baj, találnak mást. Egy hosszú vessző, meg egy másik, kész a kocsi, ló. Gyi te, gyi s vágtatnak végig a házsor között a finom, szálló porban. így volt ez régen is, — álmodva nézem őket, régi időket álmodva. Elmosódnak előttem ben: a gyakorlati és történelmi fejlődés által veszendő sorsra jutott magyar nemzetet oly elméletekkel akarták regenerálni, amelyek a külföldön termettek s ott beváltak. A nemzet­köziség látszatától nem riadtak vissza ezek a héroszok. Az emberiséget átalakító koreszmék mindig kozmopolitikus természetűek voltak, akár a haladást, akár a hanyatlást szolgálták. Az egyes nemzetek pedig akként kerültek mindig a nagy nemzetközi áramlatok uralma alá, hogy belekapcsolták a koreszmékbe a maguk külön érzéseit és érdekeit. A mi 1848-unk édes gyermeke volt 1789-nek. Ötvenkilenc év múlva jutott el csak a Szajna mellől a sza­badság, testvériség és egyenlőség varázsigéje ide mihozzánk; de elvégre idejutott. íme, a magyar szabadelvüség doktrinér volt, mielőtt történelmivé vált volna, s nemzetközi volt, mielőtt nemzetivé vált volna. Egyálta­lában doktrinérnek és kozmopolitikusnak kell lennie minden koreszmének. Doktrinérnek, mivel eszme. S kozmopolitikusnak, mivel egy egész korszaknak uralkodó eszméje. Mindez pedig nem polémia Wlassics Gyula fejtegetései ellen, hanem magyarázat csupán Wlassics Gyula kijelentéseihez. Az a szembeállítása a történelmi szabadelvüség­nek a doktrinér liberalizmussal tökéletesen jogosult, ha nem keveredik beléje a félre­értés vagy a félremagyarázás. S ettől akar- nók mi megóvni derék kultuszminiszterünk szavait: az önkéntelen félreértéstől s a szán­dékos félremagya ázástól. Wlassics nem akart, nem is akarhatott egyebet mondani, mint azt, hogy a magyar szabadelvüség szigorú kritikával élt mindig s él mostanában is az idegen talajból fakadt törekvésekkel szemben, még ha progresszív irányzatúak is. Jól megkü­lönbözteti a divatos áramlatokat a koresz­méktől; s ha ez utóbbiakat átveszi is, de arra mindig vet ügyet, hogy átültethetök legyenek a magyar politika talajába, még ezek az uj gyermekarcok s azokat látom, akik­kel én nyargalásztam. Amott szalad Nagy Biri Jóska, neki volt a legszebb s legjobb fütyülője. A bátyja bojtár volt, az csinálta neki. Ni, hogy duzzad a két orcája, most is nótázik; — nótázik valahol kint a nagy pásti puszta körül, hol a kakukfü női; ott-ott az erdő szélén jár most is a nyáj után s hallgatja, hogy fütyül a rigó... a rigó, — hogy susog a lomb ... a lomb, — mit csucsog a patak ... a patak. A nyáj meg csendesen lege­lészve jár s a kolomp szava mélán hangzik el a völgy felé, ahol egy kis fészeknyi ház van ... Nagy Biri Jóska oda küldi minden nótáját, hogy hallja a kis fia is. Emitt meg Felső Göndör Pista jön döcögve, olyan nehézkesen járt. Nagy bozros feje van, de jó kemény ökle is. О volt a betyárosdiban min­dig a biránk-------az is lett, amott fehérük a háza ide felém, a hivatalos tábla is ott csüng rajta. De azért megfogja az eke szarvát is, most is erős az ökle, a jó fekete föld csak úgy hasad, omlik a keze alatt s a hosszú mogyoró-pálcának is van tekintélye, ha kezébe veszi. Amott szalad Galábocsi Andris. — Te Andris, te, ne szaladj úgy, kitöröd a nyakad,— gyakorta kiáltotta az anyja. Hát úgy is lett. Kitört anyaka, szénakaszáláskor múlt két esztendeje, a szekér­ről esett le. A liciomos garát mögött fekszik a szomorú kertben, egy fekete nagy kereszt van fölibe szúrva. Illatos kakukfüvel van benőve a sírja. Mért is lovadzott hát akkor olyan vígan Galábocsi Andris-----------mért? ... M ért?-------óh, sokan ott pihennek már eg yütt Galábocsi Andrissal, sokan, és soha többé nem veti rájok árnyékát ez a susogó lombu fűzfa. Elmentek, de vissza nem jönnek . .. Mért ?..-------A szétszaladó gyereksereg között fut p edig ennek megmérgezése nélkül. A törté­nelmi szabadelvüségnek Magyarországon im ez a legnagyobb erénye és a legszebb érdeme. Nem csatlakozott soha a divatos ideákhoz, de a haladó koreszméket lelkesen követte mindenkor. S gondoskodott egyben arról is, hogy mihelyt a szabadelvüség va1- mely doktrínája átlépte határainkat, itt azonn a nemzeti haladás tényezőjévé alakuljon á vb Már aztán hogy radikális haladást jelentett-» az eszme, avagy mérsékeltet, arra a tör­ténelmi liberalizmus nem igen vetett ügyet. Olykor bizony radikálisnak is kellett 9, ha­ladásnak lennie, s lehet, hogy valamikor szükség lesz megint ilyesmire. De mért akad­nánk fenn ezen a szón? Hiszen a radikaliz­mus a haladásnak csupán mértékét és tem­póját jelzi; tehát csak kvantitatív különbség van közte és a szabadelvüség között. Sch tovább megyünk: nem múlik soha a halad? son, hogy radikális-e vagy mérsékelt. E. mindig annak az ellentállásnak az ereje és időtartama határozza meg, amelylyel találko-j zik. Az az egy dolog bizonyos, hogy a ma ; gyár történelmi liberalizmus a fele utón soh 1 nem állott meg. Mihelyt kitűzte célját, nel . is indult legott s nem pihent mindaddig, amig ki nem vívta a diadalt. Abban az egy­házpolitikában is, amelynek éppen Wlassics Gyula az egyik lelkes és buzgó végrehajtója, a magyar államérdek megóvása volt a cél, nen •pedig a radikális megoldás. 3 itt is a Hóm részéről kifejtett ellentállás ereje szoritot4 törvényhozásunkat a küzdelemnek a legg keresebb alakban való eldöntésére. így értette Wlassics azt az erélyes ti takozást, amely a szabadelvű iránytól való elhajlás gyanúja ellen védelmezte meg az uj kormányzati szellemet. Széli Kálmán a ma­gyar szabadelvüség legnemesebb hagyomá nyainak légkörében serdült fel. Emlékéi j p érzései ehhez a liberalizmushoz forrás ? Lapunk mai száma tizenhat oldal. egy göndör hajú kis lány is. Rózsik», mondom s hosszasan nézek az ugráló csöpp lány felé. i Szakasztott az, inkább fiú, mint lány. Egy ■ kis rontom-bontom, izgága, minden pörpatvarban : a fő-fő rendező, első a játék elrontásban, első, ha ; veszély van, a megfutamodásban, egy kis guerilla- ; vezér. A szeme eleven, az arca tele karcolt hie- ! roglif tábla, a ruhája mindig szét van tépve, a ■ keze sáros, a haja tele porral. Mig beszélsz vele, i mosolyog, ha kellő távolságra van tőled, rád ölti ■ a nyelvecskéjét, ezt a hamis jószágot, mely egész i nap kerepel, énekel, kérdez, kiabál. ■ Az a Rózsika, szakasztott mása! S egybe elébem lebben gyermekkorom egyik üde képe, egy csöpp leányarc. Olyan kicsi, mint ez itt , előttem, olyan kócos hajú, mosolyog a szeme, ke­> repel a nyelve, poros az arca... ez az, ez az egészen. Fejem fölött megrezdül a füzfalomb, lehull 1 egy-egy sárgult levél, felkapja a szél s viszi, ' viszi be a porba a játszó gyerekek közé; ineg­it kapja lelkemet az emlékezés s viszi, viszi el a > mosolygó álmok derűs idejébe el, a gyermek- : korba vissza, a porban játszó gyereksereg közé... Sárgult levél s az én lelkem szállnak, oda száil- , nak . . . Oh, hogy a lélek is olyan, mint a levél, i zöld, mig a tavasz, a nyár szórja fényes sugarát, , megsárgul, ha dért hullajt rá az ősz, — oh, mért - hogy a lélek is más lesz, ha a mesék harmat- i csöppje után rászáll az élet nehéz köde? . . . 1 Mesék világa, te kis emberek országa, a i sárgult levelet gyakorta hozzád viszi a szél, hol 1 zöld a lomb s egy virág se hervadt még; itt rá-rá hull egy tiszta harmatcsepp, illat szállja f meg és boldog a sárgult levél, mig tova neu- 3 sodorja a szél. . . 1 Gondolkozom. Biri Jóska ott jár csendese’ . legelő nyája után az erdőknek madár szavátr t meg-megriadó rejtekén; Göndör Pistáé a fékét

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék