Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)

1899-07-01 / 179. szám

2 . Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1899. julius 1­9. szám. két s eltántorodni ettől igazán nem fog ha. Jól mondta Wlassics Gyula, hogy a nemzetalkotó és nemzetfenntartó történelmi szabad­elvüség nemes iránya az, amelyet Széll Kálmán követ. Ennek a szabadelvüségnek pedig az marad örök dicsősége, hogy min­denha őszinte volt és hajthatatlan. BELFÖLD. Minisztertanács. A miniszterelnök eluta­­sa miatt szerdáról elmaradt e heti miniszter­­nácsot ma délután tartották meg. Széll Kálmán és a vármegyéje. A vasmegyei szabadelvű párt legutóbb felirattal üdvözölte Széll Kálmánt, aki politikai pályafutását a megyében kezdte meg. A miniszterelnök az üdvözletre Ernuszt Kelemen főrendiházi taghoz, a vasmegyei szabadelvű párt e­lnökéhez intézett következő levéllel válaszolt: Mélyen tisztelt pártelnök úr! A vasmegyei szabadelvű párt megalakulásáról vett hír és az ennek ocsán rólam való figyelmes megemlékezés élénk ■ömmel töltötte el szívemet, mert igen nagy meg­­yugvásomra szolgált az a tudat, hogy az ország gyik legnagyobb, legméltóbb és legkiválóbb vár­megyéje társadalmának oly nagy része párttá tömö­rülve, osztja politikámat, bizalommal kiséri működé­semet ,és ragaszkodással jutalmazza fáradozásaimat. Erőt ad ez nekem támogatásával arra, hogy nehéz állásom küzdelmeit kibírjam s hazánk javára irány­zott tevékenységem sikerre jusson. Örömömet fokozta, az a körülmény, hogy bizalmukat és támogatásukat abból a körből nyerem, azt nekem abból a várme­gyéből ajánlják föl, amelyből politikai működésem kiindult, de fokozta még különösebben az, hogy anyámban való bizalmuk és ragaszkodásuk éppen­­ban az időben nyilatkozott meg, amidőn a politikai ,Vámverések lecsöndesítése után hazánk gazdasági vagy kérdéseinek megoldása és gazdasági érdekeinek hathatós megóvása céljából igen nehéz küzdelmeket kelle megvívnom. Ezeket a nehézségeket Isten se­gedelmével sikerült is lekü­zdenem. Most tehát, mi­dőn viszonylag csendesebb idők küszöbére jutottunk, elmulaszthatatlan, de kellemes kötelességnek vélek megfelelni, ha szívem mélyéből köszönetet mondok önöknek, hozzám és politikámhoz való ragaszkodá­suk kifejezéséért. Az elismerésnek olyan előlegét, eddigi működésem olyan jutalmát látom én ebben, amelyet igen nagyra becsülök s amelyre mindenkor kiváló súlyt helyezek. Midőn még arra kérem önö­­ket, hogy kitüntető bizalmukban engem továbbra is megtartani szíveskedjenek, kérem, fogadják úgy eyüttesen,mint szermélyenkint legőszintébb tiszteletem fejezését. Budapesten, 1891. évi junius 25. Széll Kálmán. Az országgyűlési szabadelvű párt báró Pod­­maniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai ülésén a horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldendő regnikoláris bizottságba kijelölte: gróf Apponyi Al­bert, gróf Csáky Albin, Fálk Miksa, Horánszky Nán­dor, Lukács Béla és Tisza Kálmán; a kérvényi bizott­ság­ba Latinovics Géza, a közigazgatási bizottságba Pih­gly Sándor képviselőket. Tárgyalás alá vétetvén az állami italmérési jö­vedékről és a szesz- és söradó-pótlékokról szóló tör­vényjavaslatok, amelyeket Neményi előadó tüzetesen ismertetett, Bernáth Béla és gróf Károlyi Sándor az italmérési törvényjavaslatban az engedély nélkül el­adható bor minimális mennyiségének leszállítását ja­vasolják. Lukács miniszter felvilágosításai után a törvényjavaslat változtatás nélkül fogadtatott el — A szeszadópótlék-javaslatba Lukács miniszter hozzájá­rulásával felvétetett Mezei Mór ama módosítása, hogy a miniszternek a konyakra nézve adott felhatalmazás a gyümölcs­pálinkára is kiterjesztes­­sék. — A sáhadtspostéi-javaslatnál Kullmann Já­nos a pótléknak leszállítása s az adózásnál számí­tásba veendő apadásnak nagyobb százalékban való megállapítása érdekében szólal fel. Münnich pedig felhatalmaztatni kívánja a javaslatban a minisztert, hogy ha ezentúl a söradó bevételei nagyobbak lesz­nek, a pótlékot leszállíthassa, hogy a gyárakba visszaérkező megromlott sör után megfelelő leírást, a gyári személyzetnek kiszolgáltatott házi ital után pedig a pótlék törlését engedélyezhesse. Lukács mi­niszter felvilágosításai után Münnich módosításaival fogadtatott el a törvényjavaslat. Vita nélkül elfogadta végül az értekezlet a bank- és valutaügyi előterjesztéseket (előadó Pulszky Ágost), az igazságügyi palotára és a honvédmenházra vonatkozó törvényjavaslatokat (előadó Szerb György) az 1878 : XX. törvénycikkbe iktatott egyezmény 8-ik §-ának módosításáról szóló törvényjavaslatot (előadó Szemere Attila) és a képviselőház holnapi ülésének napi­rendjének levő három vicinális vasúti előterjesztést. ’ó föld, mely keze alatt hasad, omlik s mig arcának verejtékét törli, pacsirtaszó hangzik fe­léje. Galáb­ocsi A­idris lent pihen, nem járja az erdőt, verejtéket se töröl, lelke, ha kiszáll hol­das éjeken, mint a fehér köd, kakukfütől illa­tos szél ringatja csendesen, míg fel nem jön a hajnal csillaga, s az a csöpp lány Rózsika, hol da­lol most, nem tudom, tán egy bölcső fölött vir­­raszt, tán ott virraszt. Én meg itt állok a vén fűzfa árnyában, az én utam messzebb vitt, falu határán túl, túl a csendes erdőkön, hol hirtelen dér szállta meg a zöld levelet. Galábocsi András pihent el legjob­ban, én tudom, ő legjobban. Nem járt túl a falu határán s azután meg hamar leszállt a csendes ágyba, a kakukfűtől illatos takaró alá. Megkapja lelkemet vágya a béké­s nyuga­lom csendes helyének. Mondom, minek járok a a viharos tengeren, mondom, minek a sok verej­­tékhullatás? Legyen vége hamar az útnak, bol­dog az, kinek rövid út jutott. Óh, de hogy így csüggedt lelkem szárnya, megcsördü­lt fejem fölött a vén fűzfa harasztja, pik-pik, hallom a madárcsicsergést. Csip, csip, felel rá sok apró kis madár. Felnézek. Fejem fölött egy kis fészek áll. Lángba borul a lelkem, végigtekintek a falu hosszán, hol gyerekek szaladoznak a porban, s lelkem nem csüggedt már. Előre, csak tova, sugdos a szél a vén fűzfa ága közt, nem nehéz az út, ha szerető békével egy kis fészek vár. Ha egy kis fészek vár, — mondom s a lel­kem már csupa napsugár. Fejem fölé nézek, hol a kis fészek áll, — itt a szemem, de lelkem gondolata ott jár ’ más fészken, mely en­gem­ vár. J® H. Nagy Pál Anna rossz lány.. . Azt mondják faluszerte, hogy Nagy Pál Anna rossz lány, így beszélik. Ha két asszony­­ már Nasry Pál Annáról esik mindjárt Budapest, junius 30. A budapesti ügyvédi kamarának és az ország egész ügyvédségének ma nagy napja volt. Az ügy­védek nyugdíjügyének megoldása olyan alkotás, mely fordulópontot jelent a magyar ügyvédség törté­netében és melylyel a magyar ügyvédek megelőzik összes külföldi kollégáikat. Az ügyvéd, aki eddig, ha nem volt vagyona, szorongva gondolt öreg napjaira és még inkább szeretettjeinek sorsára, ha őt a halál elragadná, ezentúl avval a jóleső, megnyugtató tudattal dolgozhatik, hogy ha nem is kedvez neki a szerencse szeszélye, ha hirtelen és szegényen halna is meg, egy hatalmas intéz­mény gondozása megóvja családját a nélkülözéstől. Régóta vajúdott ez a kérdés, a megoldás szükségét mindenki érezte és tervezgettek, pró­bálgattak sok mindent nálunk is és a külföldön is, de a dolog annyi nehézséggel járt, annyi aka­dályba ütközött, hogy még eddig sehol sem jött létre az ügyvédek és özvegyeik, árvák nyugdíj­intézete. A mai nap meghozta a magyar ügyvédek­nek ezt a nagy alkotást Az intézmény, mely a szó, hogy így, meg úgy jár. Fonóban, mezőn mindenfelé csak azt hallani, hogy Nagy Pál Anna rossz lány. Még ünnepnapon is, mikor a templom körül állanak, várva a szent ájtatosságot, ha Nagy Pál Anna jön, megindul a suttogós asszonyok, emberek közt, nézzétek Nagy Pál Annát, de cifra. — Honnan telik? kérdezi ez is, az is. — Cipellőbe jár, szörnyüködik Zaráné. — Kisasszony lett már, mondják, könnyű neki, csak így-úgy szerzi a pénzt. És igy beszélnek faluszerte, után, mezőn el­kerülik, ha látják, nem is tartják falusokbelinek. Nagy Pál Anna meghallja is, nem is a szót, félre fordítja a fejét, oda se néz. — Csak beszélje­nek, mondja, van, akinek van, telik, akinek telik, kisasszony lettem, a magam dolga után levő minden, akinek fáj tőle a feje, fájjon. Bá­nom is én, kacagja, így beszél csak könnyedén, a szeme meg úgy vih­og, mint a tűzszikra. Annál cifrábban öltözködik, fitogtatja, a­mije van. Hát Nagy Pál Anna csakugyan rossz lány. Mióta felserdült, mindig szolgál. Az apja öreg, az anyja beteges. Napszám van is, nincs is, az időtől­ függ, biztosabb kenyér a szolgálat. Egy kis darab fehér kenyér, egy csöpp ételmaradék így csak eljut haza is. Gyakorta szalad Nagy Pál Anna a kertek alatt, hogy ne lássa senki, mit rejteget a kötőjében. Egy csupor friss tej az öregeknek, egy darab maradék hús hamarosan begöngyölve papírba. Hát csak rossz lány ez a Nagy Pál Anna. A múltkor meglátta az öreg Piponyné, mondta is mindjárt: — Ez a Nagy Pál Anna a kertek alatt jár, ugyan miben settenkedik, mer’ valamiben töri a fej­ét. — Hát hogyne törné, véli Tótyi Bola, hogyne törné, megintleg közeleg a szécsényi nagy vásár, talám ui kaláris, ui cinek­e kelL li.i'TjlImLJMr­iHsigi ~----­— Hogy im a falura szorul már, ha kellene.. — Rossz lány ez a Nagy Pál Anna, rossz lány, mondják mind a ketten s összedugják fe­jőket, aztán úgy suttognak titkosan valamit, hogy még a falevelek se hallják. Nem is hallják azok, hanem még­is csak kikerül valahogy a titok, azt se tudni merről, honnan, csak úgy támad, hogy Nagy Pál Annát a kertek alatt látták titokban settenkedni. Rossz dolog, nem szép. Nagy Pál Annához is eljut a beszéd, bánja is ő, mondja félvállról, beszéljenek. De aztán ti­tokban mégis, hogy nem látja senki, két égő­ csepp szalad végig az arcán, két égő csepp. •­Hát bántanak, hiába bántanak, marnak a­ rossz nyelvek, kinek vétettem, zokogja. De hát azt nem látja senki, hogy Nagy Pál Anna rí, hogy panaszkodik. Hát igaz, Nagy Pál Anna egy falujabelinek se vetett, egy szikrányi nem sok, de annyi* se. Inkább használt, ha tilosban fog'rks^'/ц!ь libákat, lovakat, Nagy Pál Anna könyörög­tek, mig az uraság szive meg nem esett. ... múltkor is ime a Tótyi Bora libáit találták az­ uraság rétjén. A szép sereg liba bizony bekerült az urasági udvarba. A fiatal úr haragos volt,­ akár agyon is veri, kicsibe múlt, ha Nagy Pál­ Anna nem kérleli. — Ne tegye már azt az urfi, mondja kérő han­­­gon, ne tegye az urfi, nagy kár a szegény ember­nek egy liba is, hát még ennyi. Istenem, istenem. Könny önti el Nagy Pál Anna szemét, talán arra gondolt, mikor nekik is volt szép sereg libá-; jók, mikoron a zsendülő fűre hajtotta a harmatos­ reggeleken. Tiszta kék volt az ég, ragyogó a mező és telilvirággal. Oh, de régen is volt az, hogy a kis kötőjébe puha kenyeret göngyölve ment a libuskái után a mogyorós oldalba, a pásti hegyre, a szőlők közé. Talán arra gondol Nagy Pál Anna, hogy milyen jó volt akkor, versenyt dalolt a mada­­rakkal s a tiszta virágokkal együtt látszott Az ügyvédek nyugdíjintézete, ma elfogadott a­lapszabályokban megformálódott és mely már a jövő év­ben tényleg életbe is lép, egészen új, eredeti, az ügyvédi rendtartásról szóló törvényben és a magya­r ügyvédi kar életviszonyain és szükségletein alapuló alkotás. A különböző segélyegyletektől és a biztosító intézetektől egy­aránt különbözik; az előbbiektől főleg az állandó, számszerűleg bizonyos nyugdíjra szerzett jog, az utóbbitól a részvé­teli kényszer elve által, mely ismét az ügyvédi kamarák autonómiájának forrásából fakad. Meleg szívvel, a kortársak és családjaik jövője iránt­i szerető gondoskodás­sal, de a matematika szilárd alapjára van fel­építve ez az intézmény, melynek erőteljes, sőt szakemberek szerint zseri­jeijg szervezete mara­dandó emléket emel létrehozóinak is, mely az ország összes kamaráinak­­csatlakozásával remél-­ hetőleg mielőbb még inkább megerősödik. A budapesti kuma k­özgyűlése lelkese­déssel fogadta az intézményt és­ minduntalan ki­törő viharos tapssal és éljenzéssé.) ünnepelte dr.­ Nagy Dezsőt, a kamara titkárát, a­jji szinte egy­­ maga teremtette meg óriási munkával ezt az egész karra áldást hozó művet. A közgyűlés lefolyásáról a követke­ző tudó­sítás számol be: A budapesti ügyvédi kamara rendkívüli közgyű­lése ma délután tartott ülésében folytatólag tárg­­yalta az ügyvédi nyugdíjügyet. Számosan szólottaik a tárgyhoz, közöttük dr. Vécsey István, dr. Okolicsánmyi Géza, dr. Kobler Ferenc, dr. Rácz Géza, Petrovich Antal, dr. Stern Sámuel, dr. Greiner Zsigmond, dr. Róth Pál és még többen. Hosszasan szólott dr. Nagy Dezső kamarai titkár, a javaslat előadója, ki különösen azzal a fel­fogással szállott szembe, mintha az ügyvédi kama­ráknak saját önkormányzati hatáskörükben nem volna joguk tagjaikra kötelező nyugdíjjárulékot ki­vetni, a törvényből vett érvekkel, a törvény 25 évi fennállása óta állandó gyakorlattal bizonyította, hogy a kamaráknak e joga megvan, az ügyvédek ez intézmény felállítását egyhangúlag óhajtják, tehát nincs ok, hogy a törvény keretén belül maradó ez óhajtásuk az önmegadóztatás tekintetében ne léte­süljön. Előadta végül, hogy különben már az ön­­megadóztatási kényszernek törvényhozási útja­­is elő van készítve. A közgyűlés dr. Nagy Dezső szavait lelkesült éljenzéssel és tapssal fogadta és a javaslatot részle­teiben is elfogadta, elhatározta, hogy a nyugdíjintézet 1900. április 1-én működését megkezdi és az ország összes kamaráit csatlakozásra szólítja fel. Végül a közgyűlés Blaskovich Gyula indít­,­ványára az előkészítő bizottságnak és a választ­mánynak, Győry Elek elnöknek és különösen a javaslat szerzőjének, dr. Nagy Dezső kamarai titkár­nak fáradhatatlan működéséért, valamint Bogyó Sá­muel tanár közreműködő szakértőnek jegyzőkönyvi köszönetet szavazott.

Next