Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)

1899-07-01 / 179. szám

’ ITO. szám. ' ' Budapest, szombat BUDAPESTI KÜLFÖLD. A győztes forradalom. 7 Budapest, június 30. A belga szocialista forradalom győzött. A kormány választási reformjavaslata — leg­alább ideig-óráig — le van véve a napirend­ről és keddig — fegyverszünet uralkodik. Lipót király fölismerte végre, hogy a köz­véleménynek ily rettentő felháborodásával szemben Vandenpeereboom miniszterelnököt és reformjavaslatát nem tarthatja tovább és a jövő hétre, keddre, ki van tűzve a javas­lat hivatalos visszavonása. A szocialisták tehát egyelőre abbanhagyják a harcot, de szárazon tartják a puskaporukat és nyíltan fenyegetőznek a harcnak legvégsőig való folytatásával, ha kedden vissza nem vonják a javaslatot és a miniszterelnök maga is le nem mond. Ez a lemondás csak természetes következménye a javaslat visszavonásának. A klerikális kormányzat tehát kudarcot val­lott, a­mi különben reá nézve nem újság már. A brüsszeli szabadelvű lapok épp most utalnak arra, hogy valahányszor a kleriká­lisok vannak kormányon, a nép izgatottsága és dühe mindig tüntetésekben nyilvánul, így 1857-ben egy brüsszeli népzavargás kierő­­szakota a zárdatörvény visszavonását. Akkor írta I. Lipót király Decker miniszterelnöknek azt a híres levelet, amelyben azt mondta, hogy valamennyi rendszabály, amelynek célja egy párt uralmának a biztosítása volt, vesze­delem az államra nézve. Ugyancsak a nép tüntetése buktatta meg 1871-ben a d’Anethan­­minisztériumot s az kényszeritette 1884-ben Woestet és Jacobsont is a lemondásra. A kle­rikálisok azonban nem tudnak okulni s most is valóságos forradalomnak kellett utcán és par­lamentben kitörnie,hogy a kormány meggon­dolja magát s ne engedje saját hatalmának megtartása kedvéért odajutni a dolgot, hogy a trón is megrendüljön. Lipót király veszedelme, Brüsszel, junius 30. A helyzet egyre válságosabb. A mozga­lom határozottan köztársasági jelleget ölt. A király­nak szemére vetik, hogy a sok intés dacára is még mindig a klerikálisokkal tart. A nép viha­rosan követeli a minisztérium elbocsátását és a ■ N­ ' -i'i'-i—ST шшишш1Щ — Istenem, Istenem, mondja, hogy ütné agyon az urfi, csak van lelki, meg aztán úgy anyámról rokonom is a Tótyi Bora, hát ,csak ereszsze el békén. És már ezt mosolyogva mondja Nagy Pál Anna, igy olyan szép. Egy kis pirosság ömlik az arcára, mert rokonának hazudta Tótyi Borát. Az a két nyíló rózsa a liliomos arcán megfor­dítja az urfi szándékát s oda megy Nagy Pál Annához. Két oldalról megsimitja az arcát, bi­zony puha az, mint a selyem. Nagy Pál Anna nem szól ellenvetőt. Meg is öleli az urfi, csak úgy hajlik, mint az élő liliomszál, a dereka. Aztán ez a Nagy Pál Anna erre se szól semmit. Súg is neki az urfi valamit, Nagy Pál Anna meg csak mosolyog. Oh, de rossz lány ez a Nagy Pál Anna, de rossz lány. Tótyi Bora bent jár a libáiért az uraságnál. Nagy félve lépeget az udvaron, a kötője szélét zavarodottan gyűrögeti. — Élnek-e a drága jószágok, mennyi lesz érték a fizetség? Oh, oh — sopánkodik magában. A libát hogy meglátják, gágogva fogadják, ők — ők libácskáira, mondja Tótyi Bora. Szá­molná is, de hát elfogja valami hályog a szemét. — Itt vannak, itt, Tótyi Bora néném, kiáltja Nagy Pál Anna, egy szálig mind, ocsut is vettem nekik, viheti kelmed. Hazafelé menet becézve szólongatja a libáit Tótyi Bora, látja, hogy tele a begyek, megeny­hül egy kissé a szive Nagy Pál Anna iránt, saj­nálja is, mert nem vetett neki egy jó szót, de aztán mikor egybe kerül Zaránéval, így szól: — Az udvarba voltam, itt vannak a libáim, Nagy Pál Annát is láttam, olyan mint egy páva most is, oszt még nénémnek szólított a rossz szerzet. Zaráné bólongatva mondja: — Rossz lány az a Nagy Pál Anna, rossz lány, oh. oh. de rossz lány. kamara föloszlatását. Ha ezt a követelését nem teljesitik, akkor a legrosszabbtól lehet tartani. A kormány nem ura többé a helyzetnek s a királyi palotában is nagyon aggódnak. Minden pillanatban várják a király közbe­lépését. Brüsszel ellenségtől megszállott városhoz hasonlít. Éjfélkor is népgyűlés volt, amelyen Van der Velde a szocialisták és liberálisok szövetségét proklamálta. A liberális sajtó kivétel nélkül a tün­tetők pártján van. A laekeni királyi palotában nagyon nyug­talankodnak s tisztában vannak azzal, hogy a helyzet a dinasztiára néz-ю rendkívül veszedelmes. A mozgalom különösen a király apáthiája miatt határozottan republikánus karakterű. A tüntetők tegnap kivétel nélkül a köztársaságot éltették, a szónokok pedig a királyság bukását s a belga köztársaság fölállítását proklamálták. A polgárság hű ugyan a királyhoz, de nem lelkesedik érte s különösen azt lobbantja szemére, hogy a kor­mányt ennyi ideig megtartotta. Valamennyi el­lenzéki párt követeli, hogy nemcsak a minisz­térium, hanem általában a klerikális uralom tűnjék el Belgiumból. A képviselőház tegnapi ülésén leírhatatlanul vad jelenetek zajlottak le. Van der Velde mindjárt az ülés elején azt kérdezte a kormánytól, várjon a tegnapi mészár­lást ma megújítani szándékozik-e? A Ház és a karzat óriás nyugtalansága mellett fölolvassa a tegnapi utcai harcról közölt újságcikkeket s aztán igy folytatta: — Meg fogjuk találni a királyhoz vivő utat. Föl fogjuk szólítani, hogy vegyen róla tudomást, miképpen bánnak a mi vérünkkel. Meg fogjuk neki mondani, hogy ma már a katonák is tudják, hogy a nép fiai s hogy kötelességük bennünket, nem pedig (a kormányra mutatva) ezeket a gonosztevő­ket és gyilkosokat megvédelmezni. Az összes belga nagyiparosok tegnap gyűlést tartottak, melyen egyhangúlag a szabadelvű képvi­selők álláspontjára helyezkedtek s azoknak a szocia­listákkal való együttes működését fenntartás nélkül he­lyeselték. Elhatározták továbbá, hogy küldöttséget me­­nesztenek a királyhoz s figyelmeztetni fogják, hogy a mostani veszedelmes után nem szabad tovább haladni. A küldöttséget utasították, figyelmeztesse a királyt arra, hogy még az egyenruhás polgárőrök is nyíltan a néphez csatlakoztak s beszédben szólítják föl a tömeget, hogy ellenszegüljön a kormány­nak és a hatóságnak.­­ A Lorand vezetése alatt álló liberális ellenzék sürgősen felszólítja a királyt, kövesse apja példáját és kötelezze a klerikális kormányt az alkotmány­nak tiszteletben tartására. Ha a király aláírta a törvényjavaslatot, — mondja Lorand a Reforme­ban, — kérje ki rendkí­vüli koronatanácsosainak a tanácsát. Yoeste és Bara miniszterek bebizonyították neki, hogy a javaslat visszavonását a nép többsége követeli. A királynak érdekében áll, hogy az ellenzék tör­vényes úton kerüljön kormányra. Ezt az utat a legközelebbi választásra az antiklerikális kartell létesítésével kell megnyitni. A mostani javaslat ezt az utat 40 évre elzárja. Ám ha az ellenzék elől a parlament ajtaját törvénynyel elzárják, úgy egyidejűleg megnyílik a forradalom ajtaja. Ha polgárháborúra kerül a sor, a királyt óriási fele­lősség terheli, mert alkotmányos jogával nem élt. Ma még közbeléphet annak látszata nélkül, hogy az utca nyomásának engedett, pár hét múlva azon­ban a közbelépését a forradalom előtt való kapitulá­ciónak magyarázhatnák, közbe nem lépését kihí­vásnak. A Journal de Liege esdve kéri a királyt, aka­dályozza meg a vérontást. A király bizonyára apja akar maradni polgártársainak és megvédi őket a kormány ellen. Azokat az embereket a magán­életnek kell visszaadni. Konzervatív körökben általános az az óhaj­tás, hogy a kormány vonja vissza végzetes ja­vaslatát. És ez nem is lehetetlen. Feltűnést kelt, hogy a király lemondott tervezett külföldi útjáról. A mérsékelt liberális lapok mégis úgy vélik, hogy Belgiumban 1830 óta nem volt a mostanihoz hasonló súlyos válság. Brüsszel, június 30. A király ma délelőtt hosszabb értekezletet tartott a miniszterelnökkel és az igazságügymi­niszterrel. Az értekezleten Beernaert, a kamara elnöke is résztvett. •­­ A Soir fenntartással közli, hogy Vandenpee­reboom miniszterelnök lemondani szándékozik. A lap jelenti továbbá, hogy azon a napon, amelyen a szocialista képviselők elhagynák a kamarát, álta­lános felkelés törne ki. Ugyanaz a lap manifesztál­­mot intéz a királyhoz, melyben felhívja a figyel­mét azokra a veszélyekre, amelyekkel a kor­mány által javasolt választási reform az országot. fenyegeti. Az utcai harcok. Brüsszel, június 30. : Tegnap történt először, hogy a nép a kato­naságra lőtt. Általánosan azt hiszik, hogy nem­csak a választó­reformnak, hanem a Vanden­­peereboom-minisztériumnak is meg kell buknia. Magát a dinasztiát is a legnagyobb veszedelem fenyegeti. A kamara tegnapi ülésén a miniszter­­terelnököt efféle szavakkal illették: — A vádlotté a szó! — Ön véres gazember és gyilkos! A tegnapi zavargás reggel három óráig tar­tott. Komoly incidens fordult elő a börze előtt, a Place Stefanie-n, ahol a tüntetők megrohantak egy lóvasúti kocsit és a kalauzt két golyóval meg­sebesítették. A lovat is meglőtték, úgy, hogy meg kellett ölni. A kocsit fölborították a­ tüntetők. Később betörték egy bank ablakait. Éjféltájban a Boulevard Anspachon egy kávéház terraszáról rálőttek a csendőrökre. A csendőrök megrohanták a kávéházat, ahol izgalmas jelenetek játszódtak le. A Petit Bleu szerint egy tüntetőt szurony­nyal megsebesítettek a mellén. Két újságíró nagy bajba jutott, az egyiket puskaagygyal mellbe ütötték és karddal megsebesítették a fején. A Grande Placeon a csendőrök dulakodás közben éles töltéssel lőttek. Néhány lövés a szomszéd házak ablakait érte. Egy rendőrtisztet kővel megsebesí­tettek. Az egyik sebesült állítólag meghalt. Mind­össze körülbelül száz ember sérült meg, köztük nyolcan súlyosan. A Boulevard Anspachon éjjel edényeket dobtak le az ablakokból a csend­őrökre. Negyven letartóztatás történt. A legtöbbet igazolás után szabadon bocsátottak. A tüzérséget és lövészezredet mozgósították. Az egész helyőrség, az összes rend- és csendőrök készenlétben vannak. Brüsszel, június 30. Egy tegnap tartott népgyűlés után néhány ezer tüntető át akart vonulni a Grande Placeon, de a csendőrök kivont karddal visszaszorították őket. A tömeg kővel dobálta meg a csendőröket. Mindkét részről lőttek, közben sok durranó töltés dör­dült el. Több ember megsebesült. A csendőrség kiürítette az utcákat, de mind­járt azután újra sorakozott a tömeg. Éjjel tizen­­ketted fél óra körül a Rue Royaleon számos tün­tető fölszedte az utca kövezetét és a köveket a csend­őrökre dobálta, akik a tömeg közé rontottak. A tüntetők erre visszavonultak s meggyujtottak egy gázvezetéket. A Grande Placcon történt összeütközéskor három ember megsebesült, egyikük súlyosan. Egy rendőrtisztet megszúrtak. A csendőrséget később a polgárőrség váltotta föl. A Rue Madeleineon újra összeütközésre ö­rült a dolog, úgyszintén a káposztapiacon és kör­nyékén. Több letartóztatás is történt. A káposzta­piacon rálőttek egy csendőrre. Egy fiatal­embert karddal megsebesítettek. Amikor a tüntetők a Maison du peuple elé értek, a rendőrség nekiment a tömegnek, miközben négy ember megsebesült. A sebesülteket a Maison du peuple be vitték. A Grande Placeon megsebesült emberek között van a menet vezetője is, ak­it két golyó talált. Egy is­meretlen fiatal­embert a Sainte Jeanne-kórházba vittek, ahol állítólag már bele is halt sebeibe. Huszonöt embert letartóztattak, többeknél revol­vert találtak. A letartóztatottak fölött a városhá­zán ülnek törvényt. Más utcákban is fölszedték a kövezetet, úgy, hogy rendőrséget kellett kiküldeni. Brüsszel, június 30. A múlt éjjeli jelenetek izgalmasságukkal egészen hátra szorítják az eddigi eseményeket. A polgármester tilalma mellett is harmincezer­nél több szocialista indult el a szocialista nép­házból. Ez az óriás tömeg megszállotta a város­ház-teret s a környékező utcákat s ott torlaszokat épített. A lóvasúti kocsikból kifogta a lovakat s a kocsikat torlasznak használta. A nép százai föl­másztak a torlaszok tetejére s onnan kővel haji­­gálták a rendőröket. A rue Chapoliesben a lovas csendőrök sortüzet adtak. Két embert megöltek, húszat m megsebesítettek. Az óriási zűrzavarban sok asszonyt és gyermeket elgázoltak. A kórházak zsúfolva vannak sebesülttel. Ugyanily borzasztó jelenetek folytak le a Boulevard Anspach-on. A tüntetők itt ostrommal vették be a kávéházakat, a­honnan a vendégek esze­i . 1Ш 1899. július 1­­3

Next