Budapesti Napló, 1899. december (4. évfolyam, 332-360. szám)

1899-12-01 / 332. szám

333. szám. Budapest, péntek BUDAPESTI NAPLÓ 1899. december 1. 3 a javaslat másoknak hamarabb jutott eszébe, mint Lévay Lajosnak, így a többek közt a bi­zottság vezérelőadójának, Benke Gyulának is. A másik pedig az, hogy Széll Kálmán jelen sem volt azon a bizottsági ülésen s igy a neki tulajdonított szerepet el sem játszhatta. A bizottsági tagok valamennyien — hiszszük erősen, hogy Lévay Lajos is — úgy vélték, hogy az akkor benyújtott javaslatnak a maga idejében volt értelme, hisz ak­kor még fél év választotta el a parlamentet a zárószámadás benyújtásának időpontjától, de fö­löslegessé vált ez a javaslat a zárószámadá­soknak időközben történt benyújtásával, mi­vel az utóbbiak a 168-ik lapon amúgy is el­számolják a kérdéses összeget, mint előirányzat nélküli kiadást s igy a bizottság azt hitte, — amithogy joggal hihette is— hogy a zárószáma­dások parlamenti tárgyalásával s tudomásul vé­telével kellő törvényhozási elintézést kap a fö­löslegessé vált törvényjavaslatban bejelentett pót­hitel is. Legfeljebb az történt volna, hogy a zárószámadások elintézése után a kormány visz­­szavonta volna az ilyen módon szuperált tör­vényjavaslatot. Ebből a dologból igazán nem értjük, hogyan lehet ekkora kázust csinálni. Nem történt itt még csak hiba sem, még kevésbé esett közjogi sérelem; mindössze az esett meg, hogy a kormány hibáján kívül a zárószámadás elütött egy törvényjavaslatot a maga létjogától. Ha az ellenzéknek megesett a szíve ezen a hoppon ma­radt javaslaton, ez az ő dolga. De ha ebből az ötletből közjogok csonkításáról beszél az ellen­zék, ez igazán sérelem, csakhogy nem a parla­ment budgetjogán, hanem a logika s a jóízlés tör­vényein. A kvóta­javaslat: Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója, a képviselőház mai ülésén beterjesztette a bizottság jelentését a kvóta-javaslatról. A jelentés elsőrangú publicisztikai munka s a legnagyobb tömörséggel s mégis a legvilágosabban számol be minden momentumról, mely a bizottságot a javaslat elfogadásakor vezé­relte. Az előadó jelentéséből kiemeljük a követ­kező passzusokat: A kvótabizottságok megegyezését elfogad­tuk felelősségünk teljes tudatában s komolyan mérlegeltük azokat a nagy szempontokat, ame­lyek ogy az államgazdaság, mint a nemzetgazda­ság érdekében sürgettek, hogy a magyar monarcha két állama között függő kérdések elintéztessenek és hogy parlamentáris úton intéztessenek el. Kö­­telességszerűen az államháztartás szempontjából is bírálat alá vettük a kvóta-ügy javasolt meg­oldását. A kormány szóbeli előterjesztéseiből, valamint saját számításainkból azt a meg­nyugvást merítettük, hogy számba véve a kiegyezésnek és a kiegyezéssel egyidejűleg rendezett egyéb ügyeknek eredményét, számba véve továbbá, hogy az átutalási eljárás folytán Magyarország birtokába lép azoknak az össze­geknek, melyek kamatait fogyasztási adók címén megilletik és hogy a kiviteli jutalmak rendezése következtében nagyobb összegekkel nem lesz jövőre megterhelve, mint amelyek a magyar ki­vitelnek megfelelnek, végül pedig, hogy a kiegye­zéssel egyidejűleg történt más egyezmények kö­vetkeztében Magyarország államkincstára az őt megillető jövedelmeket ezután teljes mértékben élvezni fogja, az államháztartási egyensúly meg­zavarásától tartanunk nem kell, így tehát — még a kvótát is beleértve — a kiegyezésnek tel­jes mérlege ránk hátránynyal nem záródik. Ha tehát a közös kiadásoknak főösszege jövőre szer­telenül nem emeltetik — minek meggátlása min­dig a törvényhozástól függ — bizton elvárható, hogy a javasolt megegyezés államháztartásunk mérlegét megzavarni nem fogja. Ebből merítjük azt a reményt is, hogy midőn a köztünk és Ausztria között fönnf­orgó pénzügyi vitás kérdé­sek közül a legutolsó parlamentáris uton ren­­deztetik, egyúttal hosszabb időre letűnnek azok a súrlódások és a nyomukban járó iz­galmak, amelyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig sajnos módon befolyásolták. A pénzügyi bizottság tárgyalása során az az aggodalom merült föl, mintha a törvényjavas­lat utolsó szakaszában foglalt az a feltétel, hogy a jelen törvény arra az esetre lép életbe, ha a megfelelő határozatok Ausztriában is törvény­erőre emelkednek, akképp is értelmezhető volna, hogy a megfelelő határozatok a birodalmi képvi­seletről szóló 1867-iki törvény 14-ik szakasza alapján kibocsátandó császári rendelettel nyer­hetnek Ausztriában törvényerőt. Erre nézve tudo­másul vettük a kormányelnöknek azt a kijelen­tését, hogy a törvényjavaslat kérdéses szakaszá­ban kifejezetten hivatkozás történik az 1867-ik évi XII. törvénycikk 19. és 20. szakaszaira, amely szakaszokban foglalt határozatok az egyességnek a két országgyűlés által való elfogadását előírják. Az idézett osztrák törvény 14. §-a alapján kibo­csátott császári rendeletek a kvóta­egyezményre való alkalmazható voltát egyenesen kizárják. A függetlenségi és 48-as párt Thaly Kálmán elnöklete alatt ma este 6 órakor értekezletet tartott. Az értekezleten a pártnak mintegy 12 tagja volt jelen, akik között Kossuth Ferenc is ott volt, de később jött a pártkörbe. Hentaller Lajos mindjárt az értekezlet elején azt indítványozta, ho­­y a pénzügyi bizottságban részt vett párt­tagoknak Kossuth Ferenc­nek, Komjáthy Bélának, Justh Gyulának és Barta Ödönnek buzgó működésükért jegyzőkönyvi köszö­netet szavazzanak. A párt az indítványt egyhangú­lag elfogadta. Azután tértek rá az értekezlet tulaj­donképpeni tárgyára, a két újoncjavaslat tárgyalá­sára. Tóth János előadása után a párt elhatározta, hogy a javaslatokat nem fogadja el és a képviselő­házban való felszólalásra Thaly Kálmánt kérték fel. Tóth János azután a honvédelmi miniszteri jelentése­ket ismertette, amelyeket a párt tudomásul vett. Az intéző bizottság felkéri a párt tagjait, hogy a hétfői képviselőházi ülésen okvetetlenül jelenjenek meg és a kvótatárgyalás alatt Budapesten tartózkodjanak. Debrecen és a kvótaemelés. Debrecenből táv­iratoztak . Debrecen város mai közgyűlésén Kertész János és társai azt indítványozták, hogy a törvény­­hatóság a kvótaemelés ellen tiltakozzék, feliratot intézzen a képviselőházhoz s annak támogatására sürgősen keresse meg az összes törvényhatóságokat. Több szónok tiltakozott az indítvány elfogadása ellen, és az indítványnak a napirendről való levételét ja­vasolta. Erre 76 szavazattal 47 szavazat ellenében az indítványt levették a napirendről. A delegációk megalakulása. Budapest, november 30. Sok viszontagság után ma összeültek a de­legációk az 1900. évi közös költségvetés tárgya­lására. A tisztikar és a bizottságok megválasztása volt a mai első ülés feladata és holnap már mindegyik delegáció a maga elnökének vezetése alatt járul az uralkodó elé. Ezúttal is a két elnöki megnyitó beszéd volt az alakuló ülések kiemel­kedő mozzanata. A magyar delegációban gróf Szapáry Gyula elnöki beszéde lelkesen üdvözölte Széll Kálmánt, aki évtizedeken át elnöke volt az or­szágos bizottságnak és kegyeletes szavakat szentelt a megdicsőült királyné emlékének. Hangsúlyozta a mi politikánk békés jellegét és a magyar nem­zet áldozatkészségét, amikor a véderő fejlesztésé­ről van szó. De nem hiányzott beszédéből a már szokássá vált hangoztatása a pénzügyi tekinte­teknek, amelyek a legjogosultabb törekvéseknek is határt szabnak. Az osztrák delegációban már ma előreve­­tette árnyékát a külügyi vita. Az ifjú­ csehek interpelláltak a szerb elítéltek megkegyelmezése érdekében, de Goluchowski külügyminiszter azt válaszolta, hogy ez irányban semmit sem tehet, mert Szerbia belügyeibe nem tud és nem is akar beleavatkozni.♦ A magyar delegáció: Bécs, november 30. Ma délben érkeztek Bécsbe a magyar delegá­ció tagjai Széll Kálmán miniszterelnökkel, Fejérváry és Lukács miniszterekkel együtt és már délután öt órakor megkezdődött az alakuló ülés az ő felsége személye körüli minisztérium épületében. Az ülésen a há­rom közös miniszteren és a tengerészeti parancsnokon kívül részt vettek dr. Plener közös számszéki elnök és a magyar miniszterek is, azonkívül a közös minisztériumok több főhivatalnoka, illetve magasrangú katonatisztje, akik a bizottságokban adják meg a szükséges fel­világosításokat, másrészt tolmácsai a magyarul nem értő Goluchowskinak és Krieghammernek. Miután Széll Kálmán miniszterelnök felkérésére gróf Nákó Kálmán elfoglalta a korelnöki széket, üd­vözölte a delegáció tagjait és gróf Zichy Jánost fel­kérte a körjegyzői teendők végzésére. Aztán bejelen­tette, hogy báró Bánffy György lemondott tagságáról és helyébe Firczák Gyula munkácsi püspök fog be­hivatni. Erre a delegáció megválasztotta tisztikarát. Elnök lett: gróf Szapáry Gyula, alelnök Szilágyi Dezső, jegyzők Milnnich Aurél, Rudnyánszky József és gróf Teleki Sándor, háznagy báró Wodianer Albert. A korelnök köszönő szavai után gróf Szapáry Gyula ül az elnöki székbe s a következő beszédet intézi a delegátusokhoz: Tisztelt országos bizottság! Fogadja a tisztelt országos bizottság azon bizalomért, amelyet irántam tanúsítani volt kegyes, legszívélyesebb köszönetém­ nyilvánítását és engedje meg, hogy ezen köszönete­­met egyúttal elnöktársam, a jegyzői kar és a ház­nagy nevében is kifejezhessem. (Élénk helyeslés.) Az én feladatom teljesítését nagy mértékben meg­könnyíti azon körülmény, hogy egyénileg a politikai helyzetnek és a politikai kérdéseknek megítélésére­­ nézve az országos bizottság tagjainak nagy részével azonos álláspontot foglalok el, a­mi azonban nem fog engem megakadályozni abban, hogy elnöki köte­lességemet részrehajlatlanul teljesítsem, (Tetszés.) és a bizottság minden tagja iránt egyenlő előzékenység­gel járjak el. (Élénk helyeslés.) Az országos bizottság összeállításában ezen évben személyi változás is állott be, amelyről meg­emlékezni kívánok. Azon férfiú, ki évtizedeken át tagja és sok évben a bevett szokás szerint vagy elnöke, vagy alelnöke volt az országos bizottságnak, vagy a hadügyi albizottságnak és aki ezen állásában az országos bizottság munkájának mindig nagy ré­szét végezte, most nem tagja az országos bizottság­nak, hanem más minőségben mint a magyar kor­mány feje vesz részt az üléseken. Az állás tehát, amelyet köztünk elfoglalt, változott, de nem változott azon bizalom, amelylyel viseltettünk iránta és visel­tetünk ma is. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az or­szágos bizottság nézetével találkozom, ha az orszá­gos bizottságnak hosszú éveken át volt elnökét Széll Kálmánt jelenlegi állásában melegen üdvözlöm. (Élénk éljenzés.) Tisztelt országos bizottság ! Dacára azon nagy összegeknek, amelyeket az európai hatalmak éven­­kint hadügyi költségekre költenek és amelyek elől saját biztonságuk érdekében mi sem zárkózhatunk el, politikánk célja csak a béke politikája lehet. (He­lyeslés.) Ezen irányt követtük éveken át és úgy a külügyminiszter úrnak a múlt évben tett előterjesz­tései, valamint az általános külpolitikai helyzet azon föltevésre jogosítanak, hogy a kormány idei előter­jesztéseiben is ezen érdekeknek megfelelő irány fog érvényesülni. Ezen országos bizottság mindenkor a helyzet magaslatára emelkedve megszavazta azon összege­ket, amelyek a haderő fönntartására és fejlesztésére szükségesek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország közgazdasági helyzetét annyival inkább, mert köztudomású, hogy a pénzügyi tekintetek arra kész­tetnek, hogy belügyeink terén sok oly szükség­let kielégítését halaszszuk el, amelynek megszavazása az ország érdekében kívánatos volna. Bizonyára meg fogja könnyíteni az országos bizottság feladatát azon körülmény, hogy a közös kormány padjain is­mét azon férfiakat látjuk, akik ezen helyzetet isme­rik és figyelembe veszik és akik már több év óta töltik be ezen állásukat. Azon előzékenység és nyílt­ság pedig, amelyet minden kérdés tárgyalásánál ta­núsítottak, azon föltevésre jogosit, hogy a viszony ezen országos bizottság között és köztük ma is oly szívélyes lesz, mint volt eddig. (Élénk helyeslés.) Mióta ezen országos bizottság 1898. évi május havában Budapesten működött, ő felségét és a ma­gyar hazát nagy csapás érte Magyarország koronás királynéjának bekövetkezett halála által. Minden magyar ember tudja, hogy a boldogult királyné mit tett nagy kitartással, hogy a 67 előtt fennállott ellentétek kiegyenlíttessenek. Élénk emlé­künkben van, hogy mily előszeretettel használta anyanyelvünket, valahányszor közöttünk megjelent, mily érdeklődéssel és jóindulattal viseltetett a ma­gyarok iránt. Ezekből eredt azon rajongó szeretet, amelylyel az egész nemzet iránta viseltetett. Halálá­nak híte megdöbbenést és mély fájdalmat okozott a palotáktól a gunyhókig a társadalom minden réte­gében. Ezen fájdalomnak méltó módon adott kifeje­zést az egész ország. Miután ezen csapás bekövet­kezése óta holnap jelenik meg először ezen országos bizottság 6 felsége előtt, felhatalmazást kérek a tisz­telt országos bizottságtól arra, hogy mély fájdal­munknak ezen alkalommal az országos bizottság ne­vében adhassak kifejezést. (Élénk helyeslés.) Midőn ezen országos bizottság ez évi működé­sét megkezdi, nem tehetjük ezt méltóbban, mintha megemlékezünk arról, aki ezen országos bizottságot a mai napra összehívta. (Elnök és a jelenlévők fel­állnak.) A monarkia dualisztikus szervezete folytán ő felsége uralkodási gondjai sokkal nagyobbak, mint bármely fejedelemé, de minél nagyobbak az előfor­duló nehézségek, annál nagyobb kitartással és oda­adással teljesíti uralkodói kötelességét. (Élénk tet­szés.) Mi, ezen országos bizottság régi tagjai, tudjuk, hogy milyen, emberi erőt csaknem meghaladó mun­kát végzett ő felsége 32 éven át gyakran ne­héz viszonyok között, de tudják velünk régiek­kel együtt az országos bizottság összes tagjai azt, hogy mennyit köszönhet Magyarország ő fel­sége uralkodói bölcseségének, igazságszeretetének és Magyarország iránt táplált jóindulatának. (Élénk éljenzés.) Ő felsége ezen atyai gondoskodásának kö­vetkezménye azon lelkesedés, amelyet Magyarorszá­gon ő felsége iránt mindenki érez. Ezen, hazánkban általános érzelemnek kivánok kifejezést adni, midőn azon legforróbb óhajunkat nyilvánítom, hogy az egek ura ő felségét, a magyar királyt, a hozzá hiven ra­gaszkodó népek javára sokáig éltesse. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Báró Rudnyánszky József jegyző olvassa a külügyminiszter átiratát, amely szerint ő felsége a delegáció tagjait holnap déli 12 órakor a Burg már­ványtermében fogadja; olvassa a közös miniszterek és a közös számszék elnökének átiratait, amelyekben bejelentik, hogy nevükben kik adják meg a delegáció ülésein a kért felvilágosításokat. Ezután Kállay Béni közös pénzügyminiszter a közös kormány nevében beterjeszti a közös költség­­vetést és zárszámadásokat, kérve, hogy azokat az országos bizottság szokott módon vegye tárgya­lás alá. Elnök felhívja az országos bizottságot az albi­zottságok megválasztására,, aminek megtörténte után az ülést az albizottságok megalakulása céljából fel­­­függeszti.

Next